Miért is kérte a Szűzanya Oroszország felajánlását? (Sokan tán máig sem értik!)
Bucharin 1934. márc. 30-án így írt a moszkvai Pravdában: „Az a keresztény szeretet, amely senkit sem zár ki, még az ellenséget sem, a kommunizmusnak legnagyobb ellensége.”
A szovjet öngyilkos vezér-istentagadó, Lunacsarszkij is ezt vallotta: „Gyűlöljük a keresztényeket és a kereszténységet. A keresztény szeretet a forradalom akadálya. Meg kell tanulnunk gyűlölni, mert csak úgy gondolhatunk a világ meghódítására.”
Az istentelenek spanyolországi ligája már 1931-ben ezt a pontot vette fel a programjai közé: „Népszavazás tartandó a templomok és a hozzátartozó épületek hovafordításáról.” Egy vidéki gyűlésen pedig ezt a határozatot hozták: „Az eddig istentiszteleti célokat szolgáló helyeket ezentúl üzletek, vásárcsarnokok, népkönyvtárak, fürdők és egészségügyi épületek gyanánt kell felhasználni az egyes városok szükségletei szerint.”
Az egyik spanyol kommunista vezető nyíltan kimondta a nép előtt, amikor ez meg akarta menteni papját: „Parancsunk van rá, hogy ezt a fajzatot kiirtsuk!”
Hogy mit jelent „a vallás magánügy” marxista értelmezésben, jellemzően elárulja a „Solideridad Obrera” forradalmi munkáslap 1937. jan. 2-i száma: „nincs már pap, nincs már hívő. Mit akarnak akkor még szabad vallásgyakorlattal?! Szabad vallásgyakorlat nem lesz nálunk soha többé!” (Források az első részben!) (
folyt.)
