Néhány példán röviden áttekintem a portugáliai, oroszországi és spanyolországi tipizált eseményeket. (Magyarországot az 1918-19-ben történtekkel, valamint a trianoni tragédiát nem is említem!)
Portugália
Amikor 1910. október 5-én kitört a forradalom Portugáliában, a fiatal II. Emánuel király elmenekült családjával és az ország kormányzását átvették a szbdkművesek.
Már az 1911. május 26-i lisszaboni gyűlésükön nem kevesebbet határoztak el, mint az Egyház és az állam szétválasztásának törvényét, leplezetlenül kifejezve reményüket, hogy „Ezzel a törvénnyel a katolicizmus két nemzedéken keresztül tökéletesen megsemmisül majd Portugáliában.” Minden katolikus és vallásos érdeket vagy ügyet elnyomtak amennyire lehetett, esetenként meg is semmisítették.
A katolikus intézeteket feloszlatták, az iskolákban a vallásoktatást megtiltották, nagyon sok templomot bezártak, a szerzeteseket elűzték, csaknem minden egyházi kincset lefoglaltak, a legtöbb püspök kénytelen volt elhagyni az országot. Ezzel természetesen együtt járt az erkölcsök elvadulása, az ország gazdasági pusztulása, végül a teljes pénzügyi romlás, minek következtében egyre nagyobb és nagyobb lett a kivándorlás.
Oroszország
A bolsevizálódott Oroszországban az egyházüldözés 1918-tól kezdődően szakadatlan volt. 1922-ben kezdték elkobozni a kultuszhelyeket és sommás tárgyalásokon (koholt vádakkal) elítéltek papokat, híveket. Püspökök, papok, szerzetesek és világi hívek tömegét deportálták a Gulágra, lerombolták a monostorokat és templomokat.
1939-ben az orosz ortodox egyház gyakorlatilag elveszítette hierarchikus szerkezetét, hiszen 1919-1938 között 600 püspököt, 40 ezer papot gyilkoltak meg, vagyis az 1917-es forradalom idején létező papság 80-85 százalékát likvidálták, amiként az egyszerű emberek millióit küldték a halálba.
Hasonló üldöztetést szenvedett az oroszországi (Római) Katolikus Egyház is: 1926-ban már nem volt egyetlen katolikus püspök sem a Szovjetunióban, és 1941-re már csak két templom maradt nyitva az 1917-ben még létező 1200-ból, ezek is a volt Litvánia területén.
A szovjet-orosz kormány belülről is bomlasztotta az ortodox egyházat: támogatta a szektásodást, a belső megosztottságot, a kollaboráló papokat és híveket. És lám a „munkásosztály paradicsomában” az 1910-es népszámláláshoz képest, a természetes népszaporulathoz viszonyítva, 160 millió ember „köddé vált” 80 év alatt! (Források az első részben!)
(folyt.)
