A Hajnal Szép Sugara

Nem kapkodni, hanem tudatosítani!

     A kamaszévek végére az agyban 10 milliárd neuron, idegsejt található. Ezek egymástól elszigetelten állnak, a kapcsolat egymás közt az ún. szinapszisokon keresztül valósul meg. Ezek a kapcsolatok azonban csak addig maradnak fenn, amíg ingerület megy át rajtuk. Amit nem használnak, az megszűnik ugyan, de minden ingerélmény elraktározódik, stabil kapcsolatot megtartva a neuronok közt. Ha egy adott élmény ismétlődik ez a kapcsolat egyre erősödik – olyannyira –, hogy egy idő után mindig az lesz az alapválasza az ismert helyzetre. (És itt a bökkenő!) Példaként felhozva, ez sajnos érvényes a fogamzásgátlás következetességére is! Aki tehát szexuális életet él, miközben nem akar gyermeket – még ha átmenetileg is –, később nagy eséllyel terméketlen is marad, hiszen agyi reakció-központját erre programozta! Hasonlóképp érvényes ez akár a dohányzásra is! Tekintve, hogy egy fiatal ember agya rendkívül képlékeny és fogékony, könnyebben alakulnak ki új szinapszisok az idegsejtek közt és létrejön a rögzült "szokás", ez persze lehet a jóravaló készségek indíttatása is (és ez a következetes nevelés lényege)! (A fenti képen az idegsejtek csodálatos mikrovilága, amely mégis meghatározója lehet akár az egész világ sorsának is!)

     Közbevetőleg: Hogy milyen nagyságrendet képvisel a szexuális aktusnak a szent mivolta – jól példázza –, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint, a házasság nem a gyűrű felhúzásával, nem az aláírással és még csak nem is a Szentség felvételével valósul meg, hanem a gyermekáldást nem kizáró ELHÁLÁSSAL! (vö. A Kat. Egyház Katekizmusa 1625; 1627; 1640; 1652)

     De mit tehet az, aki számára már késői e poszt-sorozat igazságának felismerése? Merthogy, „négy dolgot, nem lehet visszavonni: Isten parancsait, a kimondott szót, az elhált kapcsolatot és az elmúlt időt.” (UH 768) – Nos, már említést nyert, hogy az agy képlékeny szerv és egész életünk során változik, így tehát a rossz beidegződéseket is meg lehet szüntetni, de csak tudva és akarva! Ne kedvetlenítsen el senkit a tradicionális kínai medicina álláspontja − miszerint −, ha valakit 10 év káros életmódja juttatott a megbetegedésbe, annak 10 év kell a kilábaláshoz is! A távolkeleti filozófiák ugyanis nem ismerik a Bűnbánat Szentségét, mely természetfeletti módon képes áthatni az ember személyiségét, a lelkét és gondolkodás módját!

     A teendő tehát először is: mélységes átgondolásban (bűnbánatban) tudatosítanunk kell a „mi a helyest” − és ez is rögzülni fog − nemcsak agyunkban, hanem a lelkünkben is, következésképpen a személyiségünk részévé válik. A megtérés, a szentgyónás valódi lelki gyógyulást eredményezhet, ezáltal az újjászületés esélye mindenki előtt nyitva áll!

     „Legcsodálatosabb az életben rátalálni arra az egyetlen igaz társra, akivel a kapcsolat az évek múlásával is mélyül, szépül és örömmel telik meg. A szerelemnek ez a bensősége két ember között a legbámulatosabb jelenség.” (UH 979) Ezt azonban érdemes kivárni! (vége!) 

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 2

     A fiatalok köreiben az utóbbi években a boszorkányságnak, az okkultizmusnak, a spiritizmusnak és magának a sátánizmusnak szabályos „boom”-ját figyelhetjük meg, a „démon-hívogató” őspogány ritmusokkal, a sátánt dicsőítő metal és kemény-rockzene hallgatásával. − olvasható Carlo Climati, olasz újságíró „l giovani e l'esoterismo” (A fiatalság és az ezoterizmus, Paoline kiadó, 2001) c. könyvében, elemezve a metal-zene, a mágia, a sátánizmus és az okkultizmus fiatalokra gyakorolt hatását, mely − még akaratlanul is − ártalmas. Nevezett könyv 2001-es megjelenése óta már négy kiadást ért meg, mely világosan mutatja e téma iránti nagy érdeklődést. Az Egyháznak tehát jobban mint valaha, intenzívebben és tárgyszerűen kellene foglalkoznia a gonosz lélekkel – mint ártó személlyel −, mind a jellemzőit, mind az ellene való védekezést illetően! E célra különböző tevékenységi területek jöhetnek szóba: a szóbeli és írásbeli felvilágosító munkák, a veszélyeztetettek lelki gondozása, aktuális szándékú Szentmisék stb. De mindenekelőtt a püspököknek kellene egyik legelső és legősibb feladatukra emlékezniük, nevezetesen a sátán és seregeinek az imák és rítusok sajátos formáival való rendreutasítására. Ezek egyik és legelső formája az exorcizmus! Sajnos az utóbbi időkben több helyütt, éppen az ellenkezőjét tették, és az ördögűzést vagy teljesen megszüntették, vagy erősen ellaposították. És ez sajnos vonatkozik a keresztelés során, a kis-exorcista ima következetes elhagyására is! Szembetűnő továbbá, hogy a vízszentelés szertartásánál, már több helyütt nem exorcizálják a sót, az imák és könyörgések megújított szövegeiben pedig érthetetlen módon kihagyják a „szent”, „szentséges” „legméltóságosabb” stb. jelzőket!

Az ördögűzés szertartását az Egyházi Törvénykönyv a szentelmények között említi, melyet a tridenti zsinat nyomán állítottak össze 1614-ben. Az új szertartás 1952-ben készült el. Célja a személyek és a tárgyak mentesítése a gonosztól! (Források az első részben!)

(folyt.)

Ha idejekorán el nem rontanánk! (Na ez az, amit sehol nem fognak tanítani!)

     Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít egy férfivel érzelemmentes alkalmi szexuális kapcsolatot, akkor csupán 11%-uk jut el a csúcsra. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve kúszik fel 34%-ra. Ugyanakkor a stabil kapcsolatban élő nők esetében ez az adat 68%, ahogy ez prof. Paula England-nek, a New York-i egyetem szocilógusának kutatásaiból kiderül.

     Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör − folyóirat, 2004.XII.évf.11) Ennek pedig oka van! Hogyan is?

     McIlhaney és Bush hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó döntéshozó képesség, el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexualitás megéléséhez – hacsak nem csúszna be valami „programozási hiba”, még a kamasz évekből! És ez lehet egyetlen elhamarkodott (pláne megismételt), ámde megfontolatlan 'esemény' következménye is, melynek esélyével valójában (sem akkor, sem utána), sem a fiatalok, sem a szülők nincsenek tisztában! Bizony sajnálatos, hogy az erre a veszélyre időben figyelmeztető személy, könnyen megkaphatja a "maradi" jelzőt! (Ezzel együtt, ha a figyelmeztetettet megkérdezzük 15 év után, már nagy eséllyel igazat ad nekünk!) De hát mindenki a maga életének és boldogságának a "kovácsa"! Áldozat nélkül nem csak üdvösség nincs, de kiegyensúlyozott földi boldogság sem! 

     Idézek egy hozzám intézett kérdésből: »Amit ön ír, a "végzetes", és a "súlyos bűn" kifejezéseivel, inkább reménytelenséget és kétségbeesést sugall, ami – mondhatni nem krisztusi!«                                                             – Nos végzetes, ha valaki ebben a helyzetben hal meg, vagyis élete végéig megmarad ezzel a szerencsétlen bűnével (nem gyónta meg)! 

     A súlyos bűn kérdésére a Katolikus Katekizmus ezt válaszolja: »A paráználkodás egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára (...) rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg. (KEK 2353) ...A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz. (KEK 2284)« Ámde korántsem reménytelen, mert Istennek semmi sem lehetetlen! Vagy saját maga lábal ki bűnbánattal, Szentgyónással és életváltással, vagy a társa imádkozza ki Istennél – akár évekig! Mindenesetre a "pik-pak" összejött bűnt, csak mélységes bűnbánattal, imával és szentségi élettel lehet helyrehozni, hiszen nem kevesebb, mint az örök üdvösség forog kockán! Aki a krisztusi tanítást komolyan veszi, annak illik ezen elgondolkozni!

A boldogító szex 8 feltétele: I. A kölcsönösség. II. A testi-lelki alkalmasság. III. A Házasság Szentségének oltalma. IV. Az egymás iránti felelősségtudat. V. A gyermekvállalás készsége. VI. Az egymásra figyelő türelem. VII. A méltó körülmények. VIII. A józan emberi ész. (UH 24)

(folyt. köv.)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 1

     Korunk egyetlen kritikus szemlélőjének sem kerülhette el figyelmét a sátánizmusnak és minden e körbe tartozó jelenségnek, szinte megrázó mértékű növekedése. A médiák újra és újra mágikus és okkult praktikák különböző formáiról számolnak be, az állatkínzásoktól, a szexuális bűntettektől, a különös kegyetlenséggel végrehajtott rituális gyilkosságoktól, egészen az ún. fekete misékig. Ezekről sajnos magyar nyelven nemhogy a tájékoztatás, de az alapvető felvilágosítás is hiányos!

Néhány példa a külföldi sajtóból. „Sátánizmus az, ha magadat imádod” címmel: „Az olasz napilapok arról számoltak be, hogy egy 18 éves olasz lány iskolája vécéjében öngyilkosságot követett el. A vizsgálatok megállapították, hogy a lány a sátáni rockénekest, Marilyn Mansont istenítette.”

„Az elmúlt években két tizennégy éves, egy dél-itáliai kisvárosbeli barátnőjüknek a torkát próbálta elvágni. A két fiatal kijelentette, hogy tettükben Manson  inspirálta őket. Néhány nappal később két tizenöt éves, a Milánó környéki temető néhány sírját úgy gyalázta meg, hogy festékkel, sátáni szimbólumokat és fordított kereszteket fújt a sírkövekre. Az átkozódó szavak mellé idoljuk, Marilyn Manson nevét is felírták.” („Die Tagespost” 2001. dec. 6.)

Olaszországban, egy fiatal lánynál sátánista „imakönyvet” találtak, mely utasításokat tartalmazott a sátánnak való önfelajánlásról, felsorolva az áldozati- és öngyilkossági módozatok valamennyi módját. Sajnos, a fiatalkorú gyilkosok és öngyilkosságok száma valóban növekszik! Feketén-fehéren látni kell, hogy Isten az élet Ura, a sátán pedig a halálé. Szent Ágoston szerint, ha Isten féken nem tartaná a sátánt, valamennyiünket azonnal elpusztítana! Sajnos, fiataljaink ma mindent megkapnak szüleiktől, csak a hitet nem, ám ők keresnek! Ez a destruktív és okkultista szekták terjedésének magyarázata, vagyis a hittani alaptudás hiánya, és az ifjúkori kíváncsiság. Az ezotéria nem vallás, csak az összezavarás eszköze. Sajnos a média egyre fokozza az érdeklődést a mágikus és fantasztikus fikciók iránt, melyek hamis vágyakat keltve, megmételyezik a lelkeket. Az erre való hajlamot, idejekorán előkészítik a mágikus „gyermekmesék”, az erkölcsromboló filmek, az ezoterikus olvasmányok s a szekták alattomos propagandái. (Források az első részben!)

(folyt.)

Agyunk ennél jóval komplikáltabb!

     Az előzőkben hivatkozott kutatások másik korszakalkotó felfedezése az, hogy a szeretetért és a szexualitásért felelős agyi területek más és más helyen helyezkednek el. És ez egyben választ ad arra a régi kérdésre, hogy létezhet-e barátság szexualitás nélkül? Igen létezhet!
     Ez a kutatási eredmény egyben cáfolata azoknak a gender-feminista elméleteknek is, amelyek szerint nem létezik szexualitásmentes emberi kapcsolat. Viszont ez a beteges elmélet azt is sugallja, hogy a szexuális kapcsolathoz nem szükségesek az érzelmek! Nyilvánvaló, hogy ilyen is létezhet, ámde súlyos következményekkel! Aki ugyanis folyamatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásából annak az agya egy idő után ehhez a normához alkalmazkodik és agyában szerkezeti változások lépnek fel. Ebbe a torzult normába aztán igen nehéz visszacsempészni az érzelmet, a gyengédséget és az intimitást − és bizony − ez a prostituáltak tragédiája! Eredendően mindegyik harmonikus családi életről álmodik, kertes házzal, csak éppen úgy gondolja, hogy „előbb megkeresi rá a pénzt”. Sajnos, súlyosan téved!
     A mentális környezet egyik legfontosabb eleme az egészséges elképzelés arról, hogy kik vagyunk szexuális értelemben. Ha ezek az elképzelések beszennyeződnek (pl. perverziók), akkor az énképünk egy kritikus része károsodik. És épp ezt eredményezi a pornográfia – azt sugallva –, hogy bárhol, bármikor, bárkivel, következmények nélkül folytatható szex, mert a lényeg a puszta kielégülés. (vö. http://www.everystudent.hu/a/mergezo.html) Hatalmas és végzetes tévedés!
     Az agy bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon (dopamin), tehát legyen kedv újra és újra gyakorolni, ezáltal kötődés alakuljon ki a felek között (oxitocin, vasopressin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódaikat szeressék, felnevelésüket biztosítsák. Az egymáshoz kötődés stabilizálása pedig úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a legnagyobb gyönyört a tartós és monogám kapcsolatban érhesse el az ember. Ebből egyenesen következik, hogy a felek, nem nélkülözhetik a bensőséges hitet Istenben, Aki a Szeretet ősforrása!

(folyt.köv.)

A denveri érsek a sátán térnyeréséről és a győzelem esélyéről

     „Kudarcos és zavaros időket élünk, mégpedig azért, mert nem fogjuk fel, hogy van ellenségünk. Kifejezetten a sátán az ellenségünk, de számtalan ellenségünk van a világban is” – figyelmeztetett Charles J. Chaput egy római konferencián tartott beszédében. 

A római Emmanuel közösség és a Redemptor Hominis Pápai Lelkipásztori Intézet által szervezett 'Papok és a világiak küldetése' című konferencián az amerikai érsek egy protestáns lelkipásztor gondolatát idézte: „Úgy prédikálunk, mintha nem volna ellenségünk”. Hozzátette: „Fontos, hogy megértsük: harc folyik, és tényleges szellemi küzdelem idejét éljük! Azt hiszem, az Egyház valahogy megfeledkezett erről. Fontos, hogy ráébredjünk: a gonosz ténylegesen létezik, a sátán valóságos személy!”

A CNA hírügynökség kérdésére, hogy a társadalomban hol lehet tetten érni a Gonosz jelenlétét, az érsek így válaszolt: „A sátán egyik legmarkánsabb megnyilvánulása Amerikában, az észrevétlenül mindenhová beférkőző, csábító internetes pornográfia, amely életeket tesz tönkre, mégis alig beszélünk arról, hogyan lehetne védekezni ellene. Ha az ember szót emel a pornográfia vagy más, nyilvánvalóan romboló jelenség ellen, mindjárt társadalomellenesnek, szólásszabadság ellenesnek bélyegzik.”

Chaput a válást és a házasság újradefiniálását is a sátán térnyerésének nevezte. „Minden statisztika azt mutatja, hogy ép testű-lelkű utódok, csak férj és feleség stabil kapcsolatából születnek, mégsem lehet ezt ma kiejteni anélkül, hogy szabadság- és homofóbnak ne bélyegeznék az embert! Az olyan alapvető emberi értékek, mint a tisztaság és a családi élet, az emberek szemében idejétmúltnak tűnnek a sok hazugság, a Gonosz szemfényvesztése következtében. Még a katolikusok sem mernek kiállni az igazság mellett; félünk, hogy régimódinak tartanának.”

A küzdelem sikerére vonatkozó kérdésre az érsek így felelt: „Úgy vélem, sok nagyon jó kezdeményezésünk van, jól küzdünk, de a társadalmi életben, kultúrában sok csatát veszítünk. Ugyanakkor – tette hozzá – minden egyes megtérés komoly győzelem, mert nem közösségileg üdvözülünk. Mindenki egyénileg üdvözül, és Isten ellenségének, a sátánnak az tetszik, ha az emberek egyénileg hűtlenné válnak istengyermekségükhöz. Ezért valahányszor megtérünk és elfordulunk a bűneinktől, csatát nyerünk. Sok győzelmünk van, nem hiszem hát, hogy teljes társadalmi rétegek meghódítása jelentené a sikert; inkább az, ha egy-egy embert meg tudunk nyerni, hogy hűségesen, odaadóan kövesse Isten hívását az életében” – fogalmazott Chaput érsek. (Magyar Kurír nyomán)

Sajnos, sokan azért szenvednek, mert nem járulnak szentségekhez, mely pedig az isteni segítségnek az ember számára elérhető, természetfeletti formája. E támasz nélkül kiszolgáltatottabbak vagyunk minden rossznak és szellemnek. (Források az első részben!)

(folyt.)

Egyáltalán megéri?

     „Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.” (UH 140) Az a fiatal, aki belemerül egy futó kapcsolatba, ami persze szakítással végződik, majd egy következőbe is, amelynek szintén szakítás a vége − és így tovább −, óriási kárt tesz magának a bizalom és kötődés kiépülésére szolgáló agyi mechanizmusában. A „futó kapcsolat” lesz agya számára az „alapnorma”, amit aztán nagyon nehéz megváltoztatni, és ennek tényszerűségét statisztikai eredmények is alátámasztják!
     Az amerikai Center for Disease Control and Prevention felmérése szerint azon lányok, akik 16 éves koruk előtt szerzik az első szexuális tapasztalatukat, közel 60%-ának hat vagy több szexuális partnerük lesz az életük során. Viszont azok, akik 20 éves koruk után szerezték az első szexuális tapasztalatukat, csak 15,2%-a éri el a fenti adatot, sőt 52,2%-uknak mindössze egyetlen szexuális partnere lesz az életében. A szexuális hűség a hosszú, boldog párkapcsolat egyik titka! Márpedig két tipikus válóok van, az alkoholizmus és a hűtlenség. Aki tehát hűségen alapuló monogám házasságban szeretné leélni az életét, az jól teszi, ha minél később kezdi el szexuális aktivitását! „Az elhamarkodott testi kapcsolat: kaszált virág.” (UH 611)
     De van-e olyan 16 éves, aki ezt így fel tudja mérni és a jövőjére is helytálló racionális döntést tudna hozni? Nos, aligha! És ezt az imént idézett kutatók meg is tudják indokolni. A legújabb képalkotó eljárások általi fontos felfedezés például az, hogy az agynak az a régiója amelyik az érett, a következményeket is figyelembe vevő racionális döntésekért felelős, teljes érettségét és fizikai fejlettségét csak valamikor az ember 20-as éveinek közepén éri el. Ezért bizony egy kamasz számára fizikai lehetetlenség, hogy teljesen érett és felnőtt döntést hozzon meg (jóllehet, önmaga azt hiszi). Tehát a szülőknek nem szabad támasz és intő tanácsok nélkül magára hagyni gyermeküket!!! A helyes szülői hozzáállásban felnövő fiatalok, kimutathatóan később lesznek szexuálisan aktívak. Mellesleg, a tisztaság- és önfegyelem "megszenvedése", csupán töredéke a csalódások és következmények személyiség- és életminőséget romboló, múlhatatlan fájdalmainak! Ennek ismeretét pedig tanítani kéne! T A N Í T A N I ! ! !

(folyt.köv.)

A rejtőző sátán 3

     Krisztus előttünk járt! Imádsággal, böjttel és szenvedéssel győzte le a sátánt. A böjtöléshez és az imához az éberségnek kell párosulnia. A sátáni gonoszság nyilvánvaló tényként lép a világban a maga istentelenségével és ocsmányosságával. Eleinte többnyire csak csírájában jelenik meg, mint egy kis mag, a gazda tekintetét kijátszva. És bizony sok keresztény az ima és szentségi élet hiányában, szinte csukott szemmel bóklászik a megtévesztő szellem cselvetései közt.

Mégsem volt soha olyan kor, melyben Isten annyira könnyűvé tette volna számunkra a sátán módszereinek felismerését, mint korunkban. Sőt, elküldte Anyját, aki jelenéseiben és üzeneteiben nem csak figyelmeztet, felfedve előttünk a lehetséges jövőt, de konkrét eszközöket is kínál a sátáni veszélyek elkerülésére. Ilyenek a Skapuláré, a Rózsafüzér, a Csodásérem, az engesztelés szellemisége, és Szíve Szeretetlángjának felkínált kegyelmi hatása is! Ezen kegyelmi segítségek, „fegyverek” nélkülözhetetlen szükségét mindenkinek meg kell ismernie és használnia, mert harcban állunk! Amiként a neves Donoso Cortes mondta: „Minden tévtan konfliktussá válik, minden tévtanítás forradalommá, minden gőgös tagadás óriás méretű katasztrófává.” És bizony az aratás korában élünk, s az aratók már lendítik kaszájukat. (vö. katolikus-honlap.hu)

Jegyezzük meg, vagy – vagy! Ez Krisztus mondatainak lényege – vagy Isten az atyánk, vagy az ördög. Nincs harmadik lehetőség! Vagy a menny felé, vagy a pokol felé irányítjuk életutunk. Kinek Isten, kinek a sátán az atyja! Krisztus nyíltan ki is mondja: „A ti atyátok az ördög.” (Jn 8,44) János ezt a gondolatot a leveleiben − ha lehet −, még általánosabban és határozottabban fejti ki: „Aki bűnt követ el, az ördögtől van!” (1Jn 3,8) Miért nem gondolunk mi erre állandóan, mert ijesztő? Ha 'felvilágosultságunkban' tagadjuk az ördög létét, attól még nem mentesülünk tőle, sőt kiszolgáltatjuk magunkat neki − ami végzetes lehet!

Az ördögnek megvan az a nagy előnye velünk szemben, hogy ő a „nagy ismeretlen”, aki megpróbálja elhitetni magáról, hogy nincs is! És mi el is hisszük? Pedig Krisztus irgalmatlanul lerántotta róla a leplet és megmondta, hogy kicsoda: a világ fejedelme, a démon, az ördög, a megtévesztő szellem! Tehát, aki a gonosz lélek személyes létét kétségbe vonja, az Krisztus tanítását tagadja! (Források az első részben!)

(folyt.)

     A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben.
     Csillagkoronával tűnik fel a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyaként.
     Az efezusi zsinat (431) a Szent Szüzet mint „Isten Anyját” a Királyok Királyának Anyjaként szentesítette.
     XII. Piusz pápa 1954-ben rendelte el Világ Királynője címét és ünnepét először május 31-re (a magyar Natália nővér magánkinyilatkoztatása nyomán), majd az Egyház később augusztus 22-re tette át .
     Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya — egyben a Világ Győzelmes Királynője —, egyúttal Magyarország Örökös Királynője, a Magyar Szentkoronának pedig jogos birtoklója. A Szent Korona tan, a Regnum Marianum eszméjében tükröződik és a magyarság engesztelő küldetésében valósul meg.
Isten Anyja jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte. Fatimában a Szűzanya világosan ki is nyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen.
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a Natália nővér Magyar Engesztelése és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközeit bízta ránk! »Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (Nyilatkoztatta ki, mint a Világ Királynője Natália nővérnek)
     »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37)
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)
     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe −, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról!

Nem érdemes korán kezdeni, sőt nagyon veszélyes!

(A következőkben, több helyütt merítettem a „KÉPMÁS” c. folyóirat 2014/III. számának „Szex és agy” c. cikkéből, valamint – már az előzőkben is – a szerkesztő „ÚTRAVALÓ HÚZÓ” c. kiadványából.)

     Tipikus mai vélemény, hogy az a jó, ha valaki fiatalon kiéli magát, mert nyugodtabban él majd a házasságában. Nos, a valóság pont az ellenkezőjét igazolja! A felnőtt korának boldogságát teszi kockára az, aki felül annak a materialista propagandának, miszerint a szexuális vágyak fizikai kielégítése is épp oly természetes, mint az éhség vagy a szomjúság csillapítása. Mint alább bővebben kifejtem, tehát lényegesen többről van szó!
     A szexualitás bár Isten ajándéka, de a házasság szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! – De miért is? – Mert az első „villámfotó” maradandó képe lesz az imázs-meghatározó! – Hogyan is? –
     A legújabb agykutatási eredmények összefüggést mutatnak a korán elkezdett szexuális élet, és a tartós elköteleződésre való hajlam (képesség) közt. Joe S. McIlhaney Jr. és Freda McKissic Bush szülész-nőgyógyász kutatóorvosok, a „Új tudományos eredmények arról, milyen hatással van az alkalmi szex a gyerekeinkre” c. könyvükben pl. arról számolnak be, hogy minél fiatalabb korban kezdi el valaki a szexuális életét elkötelezettség nélkül, annál inkább csökken a képessége a későbbi végleges elkötelezettségre, a hűségre.

     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! Sőt, a ragaszkodás több mint a hűség! A hűség ugyanis önmagában csak morális tényező. A ragaszkodás ezzel szemben érzelem is, mely igényeli a másik társaságát! Ezt fejezi ki a „soha el nem hagylak” esküje.
     Különösen „észnél kell lenniük” a romantikus alkatúaknak! Annak eldöntését, hogy a vonzalmat; szeretet, szerelem, szimpátia vagy csak az ösztön motiválja, ajánlatos imában tisztázni! Mert, nehogy a partner csak divatos „pótléka” legyen az igaziról való elképzelésnek, miközben csupán a vágyott szituáció "próbája” zajlik le!

     Egy kutatás szerint az egyéjszakás kaland után a lányok fele érezte úgy, hogy a fiú csak "használta" őket. Nem érezték úgy, hogy a kedveskedés, udvarlás kifejezetten az ő személyüknek szólt volna. Emellett attól is szorongtak, hogy csorba esik a hírnevükön, ha a kapcsolatra fény derül. Ezzel szemben a férfiak körében inkább kifejezetten dicsekedni szokás azzal, hogy megint volt egy egy egyéjszakás kalandjuk. (Forrás  nyomán) Ám a lényeg az, hogy: „minden 'szerelemnek' vélt kapcsolat – még az elfeledett is – nyomot hagy az ember lelkén. Valamennyi emelhet, de ronthat is lelkületen!” (UH 41) Sajnos általában, fiatal lányok esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, az alkalmi partnerük is azt érzi, amit ők. Sajnos, kiábrándító csalódások árán tanulják meg, hogy ez nem így van! „A 'nem véglegessel' elhált első szexus az agyban és a tudatalattiban, maradandó negatív kódot indukál. Ez dezinformálja az agyat, az önbizalmat, a személyiséget és kihatással lehet a majdani házaséletre is!” (UH 341)

(folyt.köv.)

A rejtőző sátán 2

     A megtévesztő manipulációk talán még soha nem voltak ennyire erősek, mint a különféle tömegmédiák, a pártok és a diktatúrák mostani korában. Ezt a tényt használja ki a sátán! Semmi nincs befolyásának jobban kiszolgáltatva, mint a személyiségétől megfosztott (elhangolódott) ember! Semmi sem könnyíti meg oly nagymértékben az emberiség egyre növekvő elsátánosodását, mint a vallástalan korszellemnek és a globalizált világnak e mérhetetlenségig növelt hatalma.

Ez leginkább a testiség terén mutatkozik meg, különösen a különféle szodomisztikus aberrációkon keresztül. A sátán ezen a ponton támad, és a szexualitás sátánivá tételével (pornográfia) az ördög az emberiség jövőjét kívánja végzetesen uralni. Tudja jól, hogy a férfinak az asszonyhoz és az asszonynak a férfihoz való rendeltsége Isten által akart viszony. Csak az ő kölcsönös egymásra találásuk és egymás-birtoklásuk tudja az emberi nem feladatát hiánytalanul teljesíteni. Ha ez a kölcsönös tisztelet és az egymástól való függőség felborul, pl. a genderizmus vagy a homoszexualitás által, akkor a férfi és nő egymást megalázó ellenségekké válnak. A sátán módszereivel szemben a Tízparancsolatot és Krisztus tanítását kell követni, következetesen. A naturalizmus módszerét szembeállítani a kereszt módszerével, a sátán önkényét Isten szavával és törvényével. A gőg-kapzsiság-élvhajhászás három lépcsőfoka vezet ahhoz, hogy az ember óhatatlanul sátánivá váljon azáltal, hogy az embernek mindene megvan, mindent élvez, és nincs szüksége többé Istenre.

Ebből következően, a sátánizmus legyőzése a világban, a kereszténység által Jézus példája nyomán szintén csak három lépcsőfokban mehet végbe: a szeretettől indíttatott áldozat-imádság-bűnbánat szellemiségével. Ebből áll minden aszkézis, minden tökéletességre való törekvés. Csak ezáltal válik az ember Krisztusban „olyanná, mint Isten” (vö. Ter 3,5), az Istenből való üdv részesévé. E két módszer, a sátáni és a keresztényi között kell mindannyiunknak választania, és ez fogja meghatározni örök sorsunkat! − „Nem babra megy a játék”! (Források az első részben!) (folyt.)

A valláserkölcs igazságát, igazolja a tudomány?

     De miért és mitől bűn a szentségi házasságon kívüli szexuális aktus (vagy az ezt provokáló cselekmény)?

Hangsúlyozom, hogy a Házasság Szentségén kívüli óvás, nem az Isten „szeszélye”, hanem kifejezetten az ember érdeke, úgy a földi-, mint az üdvösség szempontjából! Lényegileg, egyféle próbatétel lehet! De miért is?
1) Azért, mert Isten már a Tízparancsolatban óvott ettől! „Majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tőlem és (...) házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.” (Ez 6,9)
2) Azért, mert az Evangélium is súlyos bűnként nevezi meg, miszerint a paráznák osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz! (Jel 21,8) „Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak (...) nem részesülnek Isten országában”. (1Kor 6,9-10) „Értsétek már meg és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Isten országában.” (Ef 5,5) „Tartóztassátok meg magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent”. (1Tessz 4,3-5) „Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.” (Zsid 13,4)
3) Azért, mert a szexualitás kerete és méltósága fentiekből következően, erkölcsi kritérium is − annál inkább −, mert az erkölcsi tartás a társadalmak összetartó ereje! „Ha egy nép egységes tartását meg akarod törni, lazíttasd fel erkölcseit!” (UH 425) „A közerkölcs; a társadalom lelkülete.” (UH 705) „Minden nemzet alapköve a tiszta erkölcs!” (UH 449)
4) Azért, mert súlyosan rombolhatja az emberi méltóságot és az üdvösség esélyét! „Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek (...). A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, (...), részegeskedés, tobzódás és hasonlók. (...) akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.” (Gal 5,16-21)
5) Azért, mert mondva van: 'övön alul' szent a hely, mert a teremtés részese lehet! „A test nem a paráznaságért van, hanem az Úrért...” (1Kor 6,13)
6) Azért, mert a paráznaság bűne kétszeresen is megkötözi a lelket és az élet menetét! „Nem tudjátok, hogy aki paráznával egyesül, egy testté lesz vele? Tudnivaló, hogy a házasságon kívüli szexuális aktusnak kettős ártalma van. Az egyik a 6. parancs elleni súlyos bűn, a másik, hogy a szentségtelen szexusban „ketten eggyé válnak” (Mt 19,6) – igenám –, de a démonaik is! A boldogság átmeneti vélelmével, a felek valójában dupla megkötözöttséget szabadíthatnak magukra, sőt, az újabb párkapcsolatok által megeshet, hogy egész „légió”  (Lk 8,30) igyekszik majd tönkretenni az életüket (legalábbis az üdvösség szempontjából)! Ezzel nyilván nem számolnak – nem is hiszik –, csak csodálkoznak sorsukon, és végül Isten vádolják, hogy "miért engedi meg mindezt"! 

Aki pedig az Úr szándékát követi, egy lélek ővele. Kerüljétek tehát a paráznaságot! (...) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?” (1Kor 6,16-19) „Ha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott!” (UH 354)
7) Azért, mert már tudományosan is igazolt tény, hogy úgy a korán kezdett szexuális élet – miként az ismétlődő alkalmi kapcsolatok –, rendkívül káros agyi reakció-sémákat (kódokat) váltanak ki, melyek nem csak a jövőbeni tartós kapcsolat-képességet akadályozzák, hanem az aktus örömét is! Erre vezethetők vissza a (másik számára) később „érthetetlen” reakciók, averziók, perverziók és fásultságok.

     A fenti intelmekre senki ne vágja rá, hogy ez megvalósíthatatlan, mert az isteni elvek be nem tartásának következményei még inkább elviselhetetlenek! „A helytelen vágyak feletti önuralom szenvedése, csupán töredéke az esetleges következmények kínjának!” (UH 897)

     A következőkben, ezzel a kérdéssel szeretnénk bővebben foglalkozni – na nem az egyes rögzült sémák boncolgatásával –, hanem az agyi reakciók megtéveszthetőségével! 

Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

     Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumáláskor a szent uralkodó jobb kézfejét épségben találták. Augusztus 20, évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely  komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvények kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.) Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nemcsak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlításként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre. István az első az egész történelemben és a Szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéniségével.

     Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szándékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ezzel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna (ez épp azokra áll, akik ezt próbálják belesúlykolni a magyarság fejébe)!. Számtalan struktúra megmaradt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a keletről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól). De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent királyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hitelemeket is a Római  Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette.

A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – (teljesen egyedülálló módon) pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jelképének a használatát.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"!

     István királyt államalapítóként is tiszteljük. Politikusként és apostolként is a legkiválóbb volt, mert elsőként ismerte fel, hogy egy államot – de bármilyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nemcsak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a Szentistváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
     Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nemcsak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogiszemély státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) kardinálist szánták a pápai trónra. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek révén – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. 

     Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétóemelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!

A Szentkorona, nemcsak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházjogilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják (Coronation Canonica)!

Szent István királyunk nemzetközileg is ünnepelt liturgikus szent, ám halálának napját – Magyarországon kívül (Szűz Mária Mennybevételének 15-i ünnepe miatt) –, augusztus 16-án tartják!

Írásomhoz felhasználtam tbk. a - http://konzervatorium.blog.hu/2010/08/20/istvan_08_20_ezertiz_ev_alapjai - honlap részleteit!)

     A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona-  és a Regnum Marianum eszméje! 

Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben - Magyarország feltámad!

A rejtőző sátán 1

     Mert mi körül is forog a kísértés? Mindig, minden ugyanarról a csábító „almáról” szól, melyben a halál rejtőzik. A kivitelezés ugyanaz: a hízelgő kígyó és a naivan hiszékeny ember, aki nem tud különbséget tenni a csali és a horog között, a kenyér és a méreg, az igazság és a hazugság között.

A sátán a természet mögé rejtőzik, és nem mindenkivel bánik egyformán. Kitűnő pszichológusként, mindenkit egyénre szabottan támad meg, taktikája és ereje épp ebben rejlik. A kísértés, Aquinói Szent Tamás szerint elsősorban kipuhatolást jelent. A kísértő igyekezete tehát elsőnek arra irányul, hogy megállapítsa milyen valaki, mik a vágyai, mit akar, mit tud és min képes uralkodni. A támadást ezt követően, ezek ismeretében az adott lehetőségekkel és valószínűségekkel, gyengeségekkel számolva indítja meg. 

Az emberi természet mögé rejtőző ördög taktikája, hogy a bűnt természetesnek, a gyakorlati élet kikerülhetetlen szükségességének állítja be. Olyasminek, aminek meg kell történnie. Másfelől az Evangélium szerinti életet lehetetlennek, életidegennek és elavultnak láttatja. A sátán önmagát mindig nagy józan realistaként, Krisztust pedig mint a valóságtól idegen idealistaként állíttatja be. 

A sátán az ember mögé rejtőzik. Az ember viszont társadalmi lényként szellemileg és erkölcsileg, csak közösségben létezhet. Ezért nem független, s ez a függőség tud erősíteni, de gyengíteni is. Például a könnyen lelkesedő, figyelmetlen ember valóságos csordaállattá, a tömeg akarattalan rabszolgájává is válhat! (Források az első részben!)

(folyt.)

Elkerülni? Hogyan, mit és ki által?

     A szerelem több az érzelemnél, az érzelem több a testi vágynál, de mindkettőt felülírhatja a szeretet! Ahhoz, hogy a szeretetet átéljük kapcsolatainkban, először Isten szeretetét kell megtapasztalnunk felénk, ehhez pedig nélkülözhetetlen az Isten felé fordulás: a hit. A szeretet több az érzelmeknél és sokkal több, mint egy jó hangulat. Ezzel szemben a közfelfogás, mindarról amit Isten mondott a szeretetről, szexualitásról és intimitásról, azt egyszerű érzésként, biológiai szükségletként, vagy akár csupán hangulatként állítja be. A Szentírás részletesen leírja mi a szeretetet, az (1Kor 13). Ja, hogy mi a szerelem? Nos, a férfi és nő közti azon vonzódás, melyet nem gondolat, tetszetősség, vagy testi akarat indít, hanem az egész embert hatalmába kerítő lelki érzés. 
     Jézus Krisztus befogadása, a Belé vetett bizalom az, ami az életünket egyensúlyba hozza. A hit Istenben azt is eredményezi, hogy nem megyünk a saját fejünk után. Ő ott van velünk, miután a hitünket és bizalmunkat Belé helyeztük, átélhetjük vele az intimitást is. A megbocsátása mindig ott van, hogy megtisztítson a legrejtettebb bűntől, legmélyebb énközpontúságtól, a legsúlyosabb problémától vagy küzdelemtől, amivel szembesültünk vagy szembesülünk.
     Isten hozzáállása a szexuális élethez világos a Szentírásban. Isten a házasságra tartotta fenn a szexust – és csakis a házasságra! Nem azért, mert terhet akar ránk helyezni, hanem mert meg akarja óvni életünket olyan nem várt fordulatoktól, amely szédítő örvényként a kárhozatba vihetnek! Óriási erőről van szó – mely részben még természetfeletti is annyiban –, hogy a teremtés részese lehet! Hogy egyszerűbben megismételjem: a Házasság Szentségének oltalma nélküli szex súlyos veszélyt jelent, nem csak a földi-, de az örök életre is!
     Még mielőtt bárki is felvetné, miért van az, hogy a „szentségi házasságokban is előfordulnak hűtlenségek, sőt gyakran a válás is?” – nos íme a válasz: a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!
     Márpedig, mindannyiunk életének hat fő területe van: a testiség, az intimitás, az érzelem, a szellem (intellektus), a közösségi viszony és a lelkiélet. Mind a hat részt úgy tervezték, hogy zökkenőmentesen működjenek együtt. Mára a hit gyakorlása háttérbe szorult, a szexualitás viszont többletet kapott, mégpedig az intimitás kárára. A gond az, hogy manapság sokkal egyszerűbb testileg kerülni intim helyzetbe valakivel, mint a másik öt terület bármelyikével. Az azonnali kielégülésre való (testi) vágy, az intimitás auráját is rombolja, melynek egyenes következménye a bűntudat és kiábrándultság. A lányok számára az első együttlét, ritkán jár más örömmel, mint a "túl vagyok rajta" ujjongó érzése (ez pedig nem több, mint kijönni a fogorvostól)! És ez rögzül a női agyban, miként a mohó férfi részéről az a hiedelem, hogy "boldoggá tettem"! Aztán a férfiak és nők egyik kapcsolatból a másikba ugrálva keresik az intimitást azt remélve, hogy „most majd olyan kapcsolatot találok, ami tartós lesz.” Ám az az intimitás – amely a boldogság kulcsa –, igazában az életünk teljes megosztását jelentené, melyet csak a bensőséges LELKI élettel együtt lennénk képesek egészként megtalálni, ez pedig – írd és mondd – feltételezi a Házasság Szentségében való biztonságot! (Forrás felhasználásával!)

Jézus nem hagyott magunkra a küzdelemben!

     Üdvözítőnk nem csak megerősítő Szentségeket, és Egyháza révén szentelményeket biztosít számunkra, de elküldte Anyját is, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. A bűn több, mint egy futólagos aktus, a bűn az elkövetés pillanatában mintegy megkövesedik, és örökre az is akar maradni, egyedül a Bűnbánat Szentsége képes feloldani azt Krisztus Vérében! 

Krisztus és a sátán tehát kibékíthetetlen ellentétek, s mindent ami Krisztushoz tartozik, a gonosz léleknek személyes és halálos ellensége. Jézus Krisztus, mint a Kegyelem Istene egyúttal a Szeretet Istene. Ő maga az Ajándékozó, az Irgalmas Szánalom és a Megbocsátó Jóság a bukott emberi nem iránt. A sátán pedig a valóságos Krisztus. élő Antikrisztusa, a keresztényüldöző.

A voltaképpeni Antikrisztus maga a sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, apostolai, képviselői.

A sátán „helyettese” az Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember, aki Szent János és Szent Pál szerint, már az ősegyház korában is működött.

Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé akar emelkedni, és mind a fölé, ami szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten” (2Tesz 2,4). Napjainkban is megfigyelhetjük a keresztényellenesség számtalan megjelenési formáját, mind ál-humánusságában, mind pedig hazugságaiban!

Mindazonáltal az „antikrisztusiasság” még soha nem mutatkozott meg ennyire határozottan, ennyire nagyképűen, kegyelemtagadóan, ennyire kegyelemellenesen, mint korunkban. Nem mutatkozott még soha ilyen ádáz ellenségeként a kinyilatkoztatásnak, minden természetfelettinek és a keresztény nemzeti érzésnek.

A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a Megváltó Krisztus kegyelmeivel, melyet ő az Üdvözítő Édesanyjára bízott, a „sátántipró” Asszonyra! „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Jól gondoljuk tehát, ha a kegyelmeket az Istenanyán keresztül kérjük. Erről tesz tanúságot a fatimai pásztorlányka Jácinta is, aki kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér – Fatima, 1997, 108.o.)

Az ördög nagyon is létezik, a munkája az idők végezetéig folytatódik, hatalmas intelligenciával és akarattal. Amíg teheti, a Teremtés ellen tusakodik és nagy veszélyt jelent a meggondolatlan emberre! Mindenkor kerülni kell a sátánnal és csatlósaival (a szektákkal és egyes pártokkal) való érdemi párbeszédet!

Az Isten kifejezett szándéka, hogy az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. (Források az első részben!)

(folyt.)

(Kép: Sátánista oltár.)

XVI. Benedek pápa 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: Tévedne az, aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.

Mire kéne vigyázni és hogyan? (Ez csak egy rövid bevezető!)

     Az emberi lény testi-neurológiai és pszichikai felépítése milliószorta differenciáltabb és komplikáltabb, mint azt a legmerészebb kutatóbiológus, akár csak hipotetikusan is elképzelte! Az emberi agy másodpercenként egymilliónál több üzenetet dolgoz fel. Az agy mérlegre teszi minden egyes adat fontosságát és kiszűri a viszonylag szükségteleneket, ráadásul az ismétlődéseket törvényszerűségként állítja be. Ez a szűrési folyamat tesz képessé mindenkit, hatékonyan elboldogulni a világban. Az agy másképp működik, mint a többi szerv. Képes érzéseket átélni, álmodni és tervezni, cselekvésekre késztetni vagy ezek iránt érzéketlenné tenni, sajnos azonban a helyes életvitel szempontjából, meg is lehet téveszteni! (vö. http://www.everystudent.hu/a/letezik.html)

     Ezen cikksorozat kezdetén, szükségesnek tartok némi magyarázatot adni arra, hogy a továbbiak fejtegetésében az intelmek jelentős részét, miért elsősorban a 'gyengébb nemre' példázom? Nos egyszerűen azért, mert a férfi libidója, a szexussal kapcsolatos érzelmi-lelki kötöttségei, az ebből fakadó biológiai és élet-következményei jóval egyszerűbbek! Ez persze nem jelenti azt, hogy a hatodik parancs megszegése ne lenne ugyanolyan bűn a férfi esetében, vagy ne jelentene ugyanolyan lelki-, erkölcsi-, etikai- és egészségi rombolódást (a fogamzás és szülés örömét és sokkját kivéve), mint a nő esetében! Röviden: igazságtalan, de az marad és az is lesz! Egy lánynak jobban kell vigyáznia magára, mivel anya lesz! 

     A fentiekből következően tehát állítom, hogy az untalan szajkózott „egyenjogúság”, elsősorban nem a formális „jogokban”, hanem az egyenlő esélyekben nyilvánulna meg! (vö. Útravaló húzó 210; a továbbiakban UH) Csak egyetlen példa: az alkohol, nikotin és drog a fiúknál károsítja a spermiumokat (de ez 200 naponta megújul), a lányok esetében ugyanez végleg (!) károsíthatja 2-300 ezer petesejtjük egészét! Sőt! Lánymagzat esetében a bennük lévő petesejtek károsodásával, még unokáik is kárát szenvedhetik a "szabados" életmódnak!

Ó, hőn áhított egyenjogúság! Hát senkiben sem tudatosul, hogy „minél hosszabb egy (egyenjogú) párkapcsolat, annál inkább a nő húzza a rövidebbet!”? (UH 418) – Na de erről ennyit!

     Mindazáltal, sorozatunkban korántsem erkölcsi megfontolásokról lesz szó, még csak nem is biológiai intimitásokról, hanem nagyon is tényszerű agykutatási eredményekről! 

(folyt.köv.) 

Mondjatok ellent az ördögnek! 

     Minden embernek van lelkiismerete, amely figyelmezteti őt, ha a gonosszal való valamiféle együttműködésre lép. Ám erről az útról nem könnyű visszatérni, hiszen a sátán a magának megnyert munkatársat már a tulajdonának tekinti!

Az ördög elsősorban a családokat igyekszik tönkretenni, amiként egy ismert ördögűző érsek mondta: „Egyes sátánista szekták legfőbb célja a családok szétesésének elősegítése. (...) Ez ellen, imádsággal és böjttel lehet harcolni. Mindenki segíthet másokat megszabadítani az ördög befolyása alól. Jézus nevét kell segítségül hívnunk, a szentek közbenjárását kérnünk, elsősorban a Boldogságos Szűz Máriáét. Fontos, hogy imádkozzuk a rózsafüzért!” Az említett érsek még hozzátette: „A papoknak erősíteniük kell a hívekben a bátorságot, hogy merjenek harcba szállni a sátánnal. Meg kell tanítanunk az embereket szentségi életre, hogy ne legyen mitől félniük. Mindenekelőtt pedig imádkoznunk és szeretnünk kell.” Egyetlen ember sem képes átverni az ördögöt, és a saját erejéből legyőzni. Az ember egyetlen segítsége ebben a harcban az Isten, aki Jézus Krisztusban legyőzte a halált, a bűnt a szerzőjével együtt! Ezért Szent Jakab az imádság embere így tanít minket: „Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal és az elfut előletek. Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket ti bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket” (Jak 4,7-8). Istenhez csakis akkor közeledhetünk, ha szakítunk a bűnnel, élünk az Általa adatott Szentségekkel (őszinte bűnbánat, gyónás), ha imádkozunk, és ha minden bukás után felkelünk. Csakis ezen az úton érhetjük el a megszentelődést és az örök életet! (vö. SZE) (Források az első részben!)

(folyt.)

Nem tudják felszámolni a magyarokat

(Sinkovics Ferenc /Magyar Hírlap/- 2014. április 14.)
A Nemzeti Nagyvizit diagnózisa szerint nem vagyunk gyengék és elesettek, történelmünk során megharmincszoroztuk  magunkat 

Dr Kásler Miklós orvosprofesszor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójaként beszélt a magyarság sorsáról, az ember és a világ viszonyáról.  (Fotó: Horváth Péter Gyula)

– Ön ismert orvosprofesszor, ám jártas a történelemtudományban is, már-már annyira, mintha ez is a szakmája lenne…
– Mindig is nyitott voltam a világra, minden érdekelt. A biológia, a művészettörténet, az irodalom, s persze a történelem is. Sokat olvastam, ez töltötte ki a napomat, s nagyon intenzíven sportoltam is.
Atletizáltam, futó voltam. Amikor egyetemre kerültem teljes mértékben lekötött az orvostudomány, de annyi időt mindig hagytam magamnak, hogy naponta olvashassak szépirodalmi és történelmi munkákat is.
Hiszem, hogy minden mindennel összefügg a világban, ezért kicsit másként látom az eseményeket, mint mondjuk egy hivatásos történész.
– Van olyan korszak a történelemben, ami jobban érdekli önt, mint a többi?
– Az ókor. De rendkívüli módon vonz a magyar őstörténet is. Mert az nem úgy van, hogy hirtelen keletkezik egy nép, szinte a semmiből, azt sem tudjuk, honnan jött, mit akar, ide-oda vándorol a világban, közben űzik-hajtják is őt mások, aztán hirtelen teremt egy olyan államot, amely száz éven keresztül döntő módon belefolyik, meghatározza Európa sorsát. Sőt, négy-ötszáz éven keresztül pedig döntő tényező Bizánc és a Német–római Császárság közé ékelődve. És egyenrangú velük. Valaminek történnie kellett a tudományban, ha még én sem tanultam a pozsonyi csatáról, erről a fényes magyar győzelemről, csak véletlenül akadtam rá az olvasmá­nyaim során.
– Tudatos elhallgatásra gondol?
– Igen. Dezinformálásra, csúsztatásra, a tények meghamisítására. De miért is ne, hisz a Habsburgok trónra kerülésük után, fittyet hányva magyar királyi esküjükre, csak a birodalmuk érdekeivel foglalkoztak. Pedig az eskü abban a korban még fontos dolog volt. A magyaroknak korábban másfajta uralkodóik voltak. Szakrális királyok, akik az isteni eredetű törvények jegyében uralkodtak. Ez majd mindegyik Árpád-házi uralkodónkra igaz volt, de az Anjoukra is. És akkor ide kerülnek a svájci rablólovagok, akiket ráadásul a magyarok jutattak lehetőséghez, mert a morvamezei csatában a kun és a székely hadak képezték a nyolcvan százalékát Rudolf seregének. Ha a kunok és a székelyek nem nyerik meg neki az ütközetet, ott pusztul el a harc forgatagában. Már lenn volt a földön, le akarta fejezni az ellenség.
– Hogy jön ez a csúsztatásokhoz, dezinformációkhoz?
– Ha meg akarták őrizni a tekintélyüket és a fölényüket a Habsburgok, akkor ezeket a történeteket nem mondhatták el, sőt tudatosan át is írták a tényeket. A folyamat a Bach-korszakban kulminált, amikor megjelent Hunsdorfer finnugor elmélete. Azért az érdekes, az 1700-as évek végéig senki sem vitatta a hun–magyar rokonságot. A krónikák vagy a fuldai évkönyvek, az Altaichi évkönyvek is hol türknek, hol hunnak, hol magyarnak nevezik őseinket. Ez nem véletlen, akkor sem voltak ostobák vagy elmebetegek az emberek, a dinasz­tiák pedig pontosan ismerték és számon tartották az eredetüket.– A hun rokonság sokaknak olyan, mint tüske a köröm alatt… Még idehaza is elkeseredetten harcolnak ellene.
– Igen mert a hun kapcsolat azt jelentené, hogy a magyar nemes eredetű nép, melynek több olyan korszak volt a történelmében, amikor a dicsőség csúcsain állt. Mást nem mondok, mint hogy Atilla szervezte birodalommá az egész barbár világot, egy közösségbe terelte például a germán törzseket, ott indul az igazi germán történelem, ahol Atilla színre lép. Olvastam egy összefoglaló kötetet az Atillához kötődő legendakörről. Ennek negyven százaléka germán, a másik negyven százaléka itáliai, szinte a magyar hagyománykör a legkisebb benne.
– Ez a nemes jelleg lenne az oka a ma is folyamatosan tapasztalható s látszólag ok nélküli magyarellenes támadásoknak?        
– Ez és a mássága. Bizarr, hogy mostanság milyen jelentőséget kapott a másság tisztelete, csak éppen a másnak tekinthető magyaroknak nem jut ebből a tiszteletből. Miért különbözünk annyira? Mert a magyarságnak más volt az államszervezete, más volt a harcmodora, más volt a jogalkotó képessége. A Szent Korona-tan a világ legkáprázatosabb jog– és hagyomány­rendszere, a világi és a transzcendentális viszonylatok szintézise, s a demokrácia alapképlete a maga megosztott hatalmi rendszerével. Az ellenállás joga is benne van. De más a magyarok kultúrája, habitusa is. Hadik András, kicselezve Nagy Frigyes seregeit, Berlinig hatolt. Volt másfél nap előnye, tehát nála volt a meglepetés ereje. Ám ő megállt a város kapuinál, s beküldött egy futárt, hogy Nagy Frigyes felesége hagyja el Berlint, mert még baja történhet. Ezzel fel is adta a meglepetés erejét, csak másfél óra múlva lövettette szét a kaput, és sarcolta meg a várost. A királyné levélben válaszolt, mely szerint ő mindig is bízott a magyar nemesség jól ismert lovagiasságában, s köszönte a menekülés lehetőségét. Ilyen mozzanatokból áll össze a magyar történelem, ami nem jellemezte más népek történetét, akár az angolt, akár a frankot nézzük.
– Hol siklott ki a magyarság sorsa? A tatárjárásnál? Csak legenda lenne, hogy előbb üzentek, álljunk melléjük?
– Üzentek, egyben megszabták a feltételeket. Törvénykönyvük azt mondta, aki ellenáll, azt ki kell irtani. Aki nem áll ellen, az lehet szövetséges, de alárendelt szerepben. IV. Béla maradhatott volna a trónon, de alávetett uralkodóként. Ha Béla király ezt elfogadja, akkor Batu kán meg sem áll az Atlanti-óceánig. A törökökkel szemben is ugyanígy áldozta fel magát a magyarság.
– Megalázó ez a hosszú hódoltság?
– Miért? Egy négyszer nagyobb és erősebb államról volt szó. Csoda, hogy a magyarok 130 éven át ellent tudtak állni neki korábban. Ez jól mutatja a magyar katonai képességeket. Bíztunk Európában, de csak csekély segítség érkezett. Az, hogy vérzik a magyarság? Nem számított. A mi mentalitásunk és a lengyeleké akkor is élesen elkülönült a tőlünk nyugatabbra élő népekétől.
– Ez már a jele volt annak, hogy kiveszőben a Nyugatból az annyira fontos spiritualitás?
– Igen, ekkor kezdődött el a folyamat, aztán a francia forradalmat követően rendkívüli módon felgyorsult.
– Volt-e olyan pont a magyarság életében, amikor már látszott, hogy nem tud visszafordulni a lejtőn?
És ebben hatékony volt a sok dezinformáció és csúsztatás?
– Hogyne. Így tették tönkre a cári birodalmat is a nyugati hatalmak. Ott voltak például a Romanovok, sokat tettek az orosz népért a 19. században, egymás után hozták a reformokat, mégis egymás után követték el ellenük a merényleteket. Európában a 18. században indult el a hamisítás, minden szálon. Az egyházellenesség, a papok kifigurázása, az inkvizíciónak tulajdonított több tízezer áldozat regéje…
Holott lehetett néhány száz ember. Ráadásul a végső ítéletet nem az egyház mondta ki sohasem, hanem a világi hatalom. Kevesen tudják, hogy Kapisztrán Szent János Itália főinkvizítora volt, mielőtt durva köpenyében, kezében fakereszttel megindult volna a török ellen. Főinkvizítorsága alatt egyetlen halálos ítélet sem született, mert addig magyarázott az eretnekeknek, míg azok meg nem tértek.
– A magyar történelem szomorú eseményei, a sok frusztráció hogyan befolyásolta az évszázadok során a nép pszichéjét és egészségét?
– Egyrészt nehéz történelmünk volt. És ez nem maradhatott hatás nélkül. Ráadásul még folyamatosan sulykolták is belénk, hogy mennyire sikertelenek, szerencsétlenek vagyunk.
De hát mennyivel voltak sikeresebbek a lengyelek vagy a balti népek?! Félmilliós lélekszámban érkezett ide a magyarság, s meg tudta harmincszorozni magát sok-sok háború, s a hatmillió abortusz ellenére! A hatmillió abortusz történelmünk legnagyobb katasztrófája. Mégis itt vagyunk. Tegyük hozzá, a környező országokhoz csatolt magyarságot sem tudták felszámolni, pedig szerették volna.
– Az mondják, a sok frusztráció miatt olyan rosszak a daganatos sta­tisz­tikáink, európai össze­hasonlításban …
– Ezzel vigyázni kell. Az európai népesség 22 százaléka szerepel a nemzetközi rákregiszterben. A 78 százalék adatait a kórházi jelentések alapján vagy éppenséggel azok nélkül becsülik meg. Nincs egységes statisztikai módszer sem. 1994-ben a Free University Amsterdam vállalta fel, hogy kidolgoz egy egységes európai rákregiszter szisztémát, de azóta sem hallottam efelől semmit. Minden országban más statisztikai
eljárásokat használnak, mindenki küld valamilyen adatot, ami vagy igaz, vagy nem. A román egészségügyi
államtitkár előadást tartott egy konferencián, melyből az derült ki, hogy sokkal jobbak azok a statisztikáik, mint a miénk. Ekkor felállt egy erdélyi magyar orvos, mondván nem érti az egészet, hiszen Romá­niában se rákszűrés, se sugárterápia, s mégis jobbak az adatai? Annyit mondhatok, a magyar kimutatások pontosak. Igaz, az egyik évben lecserélték nálunk az addig használt statisztikai szoftvert egy másikra. Mindjárt ezerötszázzal csökkent a rákos halálozások száma, persze nem a valóságban, csak a kimutatásban.
– Tehát tévúton járnak, akik a frusztráció jelentőségéről beszélnek?
– A történelem rendkívüli módon befolyásolja a következő generációk életét. Őrült veszteségeink voltak, legalább ötször lefejezték a magyar értelmiséget, aztán jött ’56, amikor elvándorolt kétszázezer ember, s így tovább. Ha az ország úgy áll az élethez, hogy itt vagyunk, dolgozunk, s nem engedjük belénk törölni a lábát senkinek, mindjárt másként tekinthetünk magunkra. Nyelvünk egy csoda. A Nobel-díja­saink is ezen a nyelven tanultak, gondolkodtak. Teller Ede meg sem tanult rendesen angolul, volt egy titkárnője, akinek csak az volt a feladata, hogy angolra fordítsa Teller mondatait.
– Miért éri annyi támadás ma is a magyarokat?
– Ez megy ezer éve. Folyton a vesztünkről, a megsemmisülésünkről folyik a szó. Arról, hogy eltűnünk. Miért, a baszkokat be tudták olvasztani? A bretonokról azt sem tudtuk, hogy élnek, most elkezdtek kelta nyelven beszélni. A történelem arra tanítja az embereket, hogy mindig eljön a kedvező pillanat a nemzetek számára, csak vannak nemzetek, akik ezt nem veszik észre. Vagy nincsenek felkészülve rá. Úgy érzem, ilyen volt az a magyaroknak 1990-ben, amikor fölkínálták számunkra Kárpátalját. De nem voltunk felkészülve a pillanatra. És nemcsak a történelem hordozhat sok frusztrációt, de a jelen is. Gondol-e komolyan arra valaki, hogy a mostani gyerekek fele elvált családban él? Vagy vizsgálja-e valami, mennyi kultúrszemetet önt a média ezekre az amúgy is kiszolgáltatott gyerekekre?
–   Ez egyáltalán az egészségügy terepe?
–   Szidják a hazai egészségügyet is. Egy disszidens magyar orvos jött ide hozzánk a Harvardról, hogy kezeljük a daganatos betegségét, mert nincs megelégedve a kinti orvosokkal. Négyszer volt vitánk szövettani kérdésben az egyik legfejlettebb s legnagyobb amerikai kórházzal. Mind a négy esetben a mi patológusainknak volt igazuk, akik huszadannyit keresnek, mint a kintiek, s háromszor annyit dolgoznak.
Nyilván hasonló a helyzet más orvosi területeken is idehaza. Mi mégis mindig a külföldit csodáljuk.
Gátolni lehet a tehetséget, de kikezdeni nem. Egy nép kumulatív genetikai állománya konstans.
– Egy népé – mint mondja –, de mi keverékek vagyunk már…
– Akkor is konstans. Ha olyan generációk lépnek színre, mint a reformkorban, vagy Erdélyben a Szépműves Céh tagjai, akkor most is itt kell len­niük a rendkívüli tehetségeknek, csak mindig minden a lehetőségeken múlik és a hiten, hogy meg tudom csinálni. És ne féljünk az ellenünk indított akcióktól.
Minden akcióra születik reakció. Az erdélyi magyarok is eltűntek volna már, ha nem támadják őket. Támadnak? Csak azért is összekovácsolódunk. Érdekes, de erre odakint nem gondolnak?
Forrás 

Gondold meg, hogy kire szavazol! 

     A vallás iránti közömbösség, a „nincs szükségem Istenre” jellegű hozzáállás, az agresszív ateizmus, az Egyházzal és a hívő emberekkel szembeni ellenséges magatartások, a keresztényellenesség egyes szakaszai. A magukat felvilágosultnak gondoló emberek, ritkán maradnak meg az un. „békeszerető ateizmusnál”, mert előbb-utóbb átmennek az agresszív ateizmusba, amely az Egyház elleni tevékeny gyűlöletben nyilvánul meg. Az ateista „vallásszabadság”, valójában az ateizmus szabadsága! Az általuk annyira hangsúlyozott  „tolerancia” jegyében, lényegileg a keresztények vallásszabadságát korlátozzák.                      Ebből következik, hogy nem létezik „vallási semlegesség”, hiszen ez a „semlegesség” abból áll, hogy kigúnyolják, megalázzák és  jogaiktól              megfosztják azokat, akik a Szentháromság egy Istenben hisznek, és hitüket nyilvánosan megvallják. Az agresszív ateizmus késztető forrása maga a sátán, aki gyűlöli Istent és ugyanolyan gyűlöletet akar ébreszteni az ember szívében is. (Kép: Mexikó 1927)

Az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől! (Bölcs 1,3) − És ez bizony nap mint nap tapasztalható!

A már említett René Chenesseau atya, az ördögűzésekről szóló könyvében többek között a francia Marthe Robin misztikus jelenéseiből merítve, az alábbiakat írja: Hitler titkos ezoterikus és okkultista egyletek tagja volt, és az SS-en belül alapított egy titkosszolgálati egységet, melynek hatáskörébe a mágia és az okkultizmus kérdései tartoztak. Állítólag szerződést kötött az ördöggel. És aligha volt ez másként a marxista-kommunista élcsapat esetében is, melyet konok, hazug céljaik, és maradandó testi-lelki rombolásaik messzemenően igazolnak!

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alexander Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író.)

A kiváló démonológus, Alois Mager ezt írja: „Minden olyan helyzetben, minden olyan helyen, ahol az élet alapelve, valamint a gondolkodás, az akarat és a cselekvés mozgatórugója a hazugság lesz, közvetlenül az ördög működik!”

Mint sok más dolog is, a hazugságok terjesztése ma is megfigyelhető a politikában, a gazdaságban, a tömegtájékoztatásban. Márpedig aki részt vesz a rossz dolgokban, közvetetten maga is létrehozza őket! Vagyis, ha ezek a dolgok (pártok és elvek) erkölcsileg züllesztenek, ha pusztító törvényjavaslatokat terjesztenek elő, pl. megszavazzák az eutanáziát és az abortuszt, tagadják az egy férfi és egy nő közti házasság szentségét, akkor bizony nyilvánvaló, hogy a „hazugság atyja” áll mögöttük! Ha ártanak az emberek közti békességnek és rontják az életkörülményeiket, ha sátánista és istenkáromló rendezvényeket támogatnak, vagy szavaznak meg, ha a Katolikus Egyház működését vissza kívánják szorítani, akkor ott biztosan a sátánnal való együttműködésről van szó. Legyünk tehát nagyon óvatosak és ne dőljünk be a hangzatos jelszavaknak! Még egyetlen diktátor vagy zsarnok kormányzat sem reklámozta magát azzal, hogy „az országot csődbe viszem és a végén mindannyian ki lesztek semmizve”! Ezzel szemben olyat ígérnek, ami a szívek vágya, jóllehet maguk is tudják, hogy soha nem fognak ennek eleget tenni! (vö. SZE) (Források az első részben!)

(folyt.)

Az Európai Únió alkotmányában említés sem történik Jézusról és a kereszténységről, miközben megemlíti a görög-római hagyományok fontosságát, és a felvilágosodás jelentőségét. Pedig hát, a görög-római értékeket kik mentették meg? – A keresztények! A felvilágosodás jelszavai, szabadság, egyenlőség, testvériség, ugyan honnan származnak, ha nem a Bibliából? Keressétek meg az egyenlőséget és a szabadságot az iszlámban. Keressétek meg az egyenlőséget Indiában, ahol a kasztrendszer még ma is tartja magát. Nem találjátok meg. Ezek az elvek a keresztény földön váltak ismertté és meghatározóvá! (Dr. Márfi Gyula érsek)

Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni a sátán mesterkedései által!

      Én (Jézus) az Evangéliumokban szólok hozzátok és a Szentségekben erősítelek benneteket, s ti mégis hamis üdvözítőket követtek?! Én váltottalak meg titeket kiontott Véremmel, nem más! Nézzetek Reám! Ha tanácsra szorultok, forduljatok Egyházamhoz, mely ma is az Én szenvedő Misztikus Testem! Miféle prófétákra hallgattok ti? "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak Általam." (Jn,14,6) Tiértetek haltam kínhalált, a ti üdvösségtekért! "Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába". (Szeretetláng Lelki Napló I/72-73) És ti mégis másra figyeltek? "Hogyan fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről? (...) Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott szent testem hiába emelkedik a magasba? (…) Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét otthagyjátok? (...) Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek? Mit álltok itt tétlenül? Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek és ti kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem. (uo. II/9-10) Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. /Ezt akarjátok?/ (…) Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget!(...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy (...) a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, (...) Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! (…) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. (…) Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, Aki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt." (uo. I/89-91)
      Halljátok tehát a szerkesztő "Nagy Figyelmeztetését': Életetek tétje: örök boldogság vagy a kárhozat! Meg ne tévedjetek tehát! Nem az Úr mondta-e, "hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek". (1Tim 4,1-2) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogyha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.  Íme, előre megmondtam nektek (Mt 24,24-25) (A szerkesztő elmélkedő gondolatai a kép láttán)

A bűn szolgasága

     A sátán, akit gonosz szellemnek, ördögnek, démonnak is hívnak, a bocsánatos bűnök és a rendezetlen érzelmek lekicsinylése által fokozatosan olyan állapotba juttatja az embert, hogy már nem képes harcolni ellenük. Jó, ha ezt időben észrevesszük, és segítséget kérünk. Ezt nevezi a démonológia a gonosz hatása alá kerülésnek, de ez még nem a gonosz lélek általi megszállottság. Amikor a démon átveszi az ember felett az irányítást, különféleképp gyötri őt, ráadásul kihasználja az ember összes gyöngeségét, hogy minél inkább leigázza őt. Dughatjuk fejünket a homokba, tagadhatjuk a létezését, de ez felhívás a számára!

A gonosz uralmától elsősorban az őszinte gyónás ment meg, melyben a bűnbánó őszintén feltárja erkölcsi állapotát. A gyóntató minden bizonnyal segíteni akar a bűnbánónak, de ismernie kell a bűn körülményeit. Jó dolog mindig ugyanannál a papnál gyónni, hogy az a gyónónak lelkivezetést is tudjon adni.

Van még két olyan dolog, melyek által az ember könnyelműségből vagy rosszakaratból megnyílik az ördög működésének. Az ördög „megidézésének” különböző formáiról van szó, illetve a vele való közvetlen együttműködésről. 

Mert, kevesen gondolkodnak el a „menj a pokolba!”, vagy a „vigyen el az ördög!”  szóláson. Sőt borzasztóbb, ha valakinek ellenszenvből a legrosszabbat kívánjuk az ördögtől, aki biztosan nem hagy ki egy ilyen „meghívást” pusztító szándékainak megvalósítására! 

Vannak olyanok is, akik varázslással foglalkoznak, vagy elátkoznak másokat; „imákat” mondanak az ördögnek, melyekben kérik a gonosz lelket, hogy segítsen nekik valakin bosszút állni; tárgyakat tisztelnek; egyezséget kötnek az ördöggel; szeánszokon és szertartásokon vesznek részt, ahol sátánizmussal foglalkoznak, vagy Istent káromolják és a kereszténységet gúnyolják. Úgy tűnhet, hogy az „átkok” és a „varázslatok” ideje már régen elmúlt, de valójában ma is űzik ezeket, csak más név alatt, ahogy azt az ördögűzők is elmondják.

Döbbenetesen hogy sok művelt, értelmes ember hisz abban, hogy egy amulett vagy atlantiszi gyűrű hozza meg neki a boldogságot.

„A mágia, az okkultizmus és a jóslás csodálóinak és híveinek száma oly mértékben növekszik, hogy e jelenségek lassanként mindennapjaink szerves részévé válnak” – állítja René Chenesseau atya, az ismert francia ördögűző. (vö. SZE) (Források az első részben!) (folyt.)

Budapest, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóm! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat, nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! Az ezen Szentmise keretében mondott szentbeszédét közlöm részekre osztva. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, megszívlelendő, de példaadó papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink ez ügybeni ismereteiért! Fogadják szeretettel! (Fordította: Dr. Tekulics Judit)

     A Szűzanyának való szentelés tehát igen nagy hatalom és erő a Sátán ellen vívott harcban, ezért különösen fontos, hogy a házaspárok is a Szűzanyának szenteljék családjukat, vagyis saját magukat és gyermekeiket. A plébánosok a Szűzanyának ajánlják plébániájukat, a püspökök bízzák Rá egyházközségüket, az államfők ajánlják Szűz Mária védelmébe országukat, és könyörögjenek Istenhez, hogy a Neki szentelt család, közösség, plébánia vagy ország tagjai legyenek nyitottak, és fogadják el ezt a felajánlást, amelyet vezetőik tettek a nevükben. Ők is ajánlják fel saját magukat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, hogy eggyé válhassanak Fiának szívével, az Örök Atya szívével a Szentháromságban. Így minden ember, és az egész teremtett világ visszatér Teremtő Istenéhez, és minden ember követni fogja Jézus példáját, aki felajánlotta magát az Atyának, mondván, „én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal” (János, 17, 19)
     Szent II. János Pál pápa szintén azt hirdette, hogy a Szűzanyának kell szentelnünk magunkat: „Minden katolikus hívő ajánlja fel saját akaratából a Szűzanyának imáit, és szentelje magát Neki azért, hogy még jobban felajánlhassa magát az Úrnak.” Gondoljunk Szent II. János Pál pápa jelmondatára. „Totus tuus”, vagyis „Teljesen a Tiéd”. E mondat kifejezte a Szent Pápa minden szeretetét és teljes mértékben a Szűzanyának szentelt életét. Apostoli útjai során sokszor ajánlotta fel a Szűzanyának az egyházközségeket, és plébániákat, ahová ellátogatott, az országokat, amelyeket felkeresett. 1984. március 25-én pedig az Egyetemes Egyház püspökeivel együtt a Szűzanyának ajánlotta az egész világot, eleget téve ezzel a Szűzanya Fatimában megfogalmazott kérésének. Ferenc pápa pedig, pápaságának kezdetén, 2013. október 13-án, a Fatimai Szent Szűz szobra előtt megismételte elődje felajánlását, és ismét a Szűzanya oltalmába ajánlotta az egész emberiséget.
     Végezetül elmondhatjuk tehát, hogy minél tökéletesebben felajánljuk magunkat a Szűzanyának, annál tökéletesebb egységben élhetünk az ő Szent Fiával, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, annál több kegyelemben részesülhetünk életünk folyamán, és a Szűzanya kezében mi is erős eszközzé válhatunk a Sátán elleni küzdelemben, terjesztve az egész Földön Krisztus Királyságát. Ámen
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves Olvasóm!

Ha Jézus korában teremnénk és az Üdvözítő személyesen szólna figyelmeztetőn hozzánk (amiként teszi máig az Evangéliumban), vajon nem fogadkoznánk-e, hogy mi nagyon résen leszünk és nem dőlünk be az ördög cselvetéseinek, akárhogy és bármily szép szavakkal fondorkodik is? Sajnos, ez részünkről épp olyan önhitt válasz lenne, mint Péteré, aki váltig fogadkozott bár, mégis háromszor feledkezett meg hencegéséről − miként mi magunk is tesszük − hiszen, hányan de hányan bedőlünk az ördög hamis próféciáinak! (?)

      De olvassuk el az Úr Jézus, személyesen hozzánk intézett HITELES figyelmeztetéseit:

– "Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.¹ Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba,² /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.³ Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek,⁴ hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek.⁵ Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk.⁶ Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.⁷ Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.⁸ /Sajnos/, sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.⁹ Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.¹⁰ Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.¹¹

      A gonosz lelkek csak úgy építhetik ki fölöttünk időleges, vagy végzetes hatalmukat, ha így-úgy, de közösséget vállalunk velük, pl. elhagyjuk katolikus hitünket, hajlunk valami bűnre, kétes társaságba keveredünk vagy hamis üzeneteket követünk! Nagyfokú felelőtlenség, ha a világnak majdnem mindent elhiszünk, a világ Megváltójának pedig szinte semmit!

  1 (Apcsel 20,29-30)

  2 (1Jn 4,1)

  3 (Róm 16,18)

  4 (Jel 16,14)

  5 (2Pét 2,1)

  6 (Lk 21,8)

  7 (1Tim 4,1-2)

  8 (2Tim 4,3-4)

  9 (2Pét 2,2-3)

10 (1Pét 5,8-9)

11 (2Pét 3,17)

A bűn lekicsinylése 

     A sátán hazugságainak egyike a bűn lekicsinylése, tehát mintha misem történt volna. Első lépésként megpróbálja elaltatni az ember lelkiismeretét, vagy legalábbis gyengíteni éberségét. Aztán kétségeket sugall Isten parancsainak helyessége iránt, s ha már az ember bűnbe esett, igyekszik erre újabb bűnöket halmoztatni, beletaszítva őt a súlyos bűn állapotába. Ezzel egyben a szigorú, és könyörtelen Isten képével riogat, „aki éberen figyeli a bűnöst azt lesve, mi miatt büntetheti meg”. A valóságban azonban „ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre és nincs meg bennünk az igazság” (1Jn 1,8), s minden bűn egyre inkább eltávolít minket Istentől: „a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket” (Iz 59,2). Pedig Isten meg akar bocsátani nekünk, meg akar szentelni és tisztítani bennünket, ha szeretetére, szeretettel válaszolunk:

„Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Iz 1,18). 

Ezért érdemes jól felkészülni a gyónásra, és őszinte, mély lelkiismeretvizsgálatot végezni; érdemes szilárdan elhatározni, hogy megjavulunk, és hogy a megszentelő kegyelemben fogunk élni. Ily módon a bűnös a végtelenül irgalmas Üdvözítővel találkozik, s Istennek tetszőbb, mint az evangéliumi vámos, aki alázatosan veri a mellét (vö. Lk 18,13). 

A sátán a kicsi, bocsánatos bűnöket is felhasználhatja, hogy a szolgájává tegyen és Istentől eltávolítson minket. Azt akarja, hogy az ember ne vegye figyelembe a kis bűnöket, sőt, egyáltalán ne is nevezze őket bűnnek. Növekedjenek csak ezek az „apróságok”, majd fokozatosan akkorák lesznek, hogy az ember már nem tudja kordában tartani őket. Ráadásul a sátán egy kis szikrából is képes nagy tüzet csinálni, ha az ember nem oltja el idejében. „A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet.” (Szent Ágoston) (vö. SZE) (Források az első részben!)

(folyt.)

     A Katolikus Egyházban augusztus 15-e, Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe. Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy mindmáig nem állami ünnep! (Ennek lehetőségét már több kormányzat is felajánlotta annak feltételével, ha a Pünkösd hétfő újra munkanap lehetne. Erre azonban protestáns testvéreink nem hajlandók, különösen nem égi Királynőjük születésnapjára, akit 1500 éven át még könnyek közt ünnepeltek!)  Márpedig Nagyboldogasszony ünnepét Szent István királyunk is mindig megtartotta! És, hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját, jelzi az is, hogy a beteg király érezve halála közeledtét, magához rendelte a püspököket és országának vezető tisztségviselőit. Megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak, atyailag intve őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot és alázatossággal gyakorolják a szeretetet! Mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után a kezét és szemét az égre emelve így fohászkodott: ‘Ég Királynője, végső könyörgéseimben a Szentegyházat a püspökökkel és papokkal, Magyarországot a Szentkoronával, az összes jogaival, a népekkel és az urakkal, a birtokodba és szerető gondoskodásodba helyezem mindörökre, és nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.‘ Ezért mi magyarok a Szent Szüzet nem csak égi pártfogónknak (Patrona Hungariae) nevezzük, hanem Magyarország Királynőjének, vagyis országunkat Szent László óta, Regnum Mariánum-nak! 
     Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe. 
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.

     Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből: (az Úr) "Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet, nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten".

     XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

     Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt Mária-ünnep Magyarországon, amely a hitüket gyakorló katolikusok számára kötelező, még akkor is, ha nem szükségszerűen vasárnapra esik. Lásd még! (Ősi Magyar Himnuszunkat)

A legbiztosabb prófécia

Ne adjatok teret a sátánnak! 3

     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorják a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról-napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre. A katasztrófa elkerülésének receptje pedig a régi: áldozat-imádság-   bűnbánat.

Ezek, bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: „Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg” (Jel 16,10). Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: „Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret” (Iz 5,18). A Bölcsesség könyve is inti az embert: „Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük” (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10).

A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a „termékeny föld is szikes mezővé” válik „lakóinak gonoszsága miatt” (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig „elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz” (Bölcs 16, 29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: „Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni” (Zsolt 127,1-2). A Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. „A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik Benned bíznak” (Bölcs 16,24). (JÜ 25-35) (Források az első részben!)

(folyt.)

Most akkor mi van? 2.

     Az evangéliumi ember ellenfelei, a bűnt szórakoztató divattá tették. Tömegekkel ünnepeltetik az erkölcsi lazaságot tudván-tudva, hogy „a szexuális szabadosság a nép ópiuma”! Tetszetős jelszavaikkal nem kevesebb céllal csalogatják szivárványos zászlaik alá a talajtalanná tett ifjúságot, minthogy nemzetietlen fogyasztói „világpolgárként” irányíthassák életüket, a sátán kárhozatos „szebb új világa” felé! Már a gyerekeknél, a kicsinyeknél megkezdik a liberálisnak álcázott aberrált nevelést, amivel tönkreteszik lelkük ártatlanságát, minek következtében (reményeik szerint) akaratlanul is megfertőződnek. – Most akkor mi van?

     Az erkölcsi törvényeket, amelyek a társadalom együttélési szabályait tartalmazzák, kiiktatták. Negyvenezer törvényt hoztak a világban, hogy sikerüljön megkerülniük azt a Tíz Parancsolatot, melyet Isten adott, az emberi együttélés normájaként (!). Aztán csodálkozhatunk-e, ha mindenki a saját törvényei, illetve törvénytelenségei szerint él. – Most akkor mi van?

     Mi valósult meg a „felvilágosodás” hármas jelszavából? A „szabadságból” szabadosság lett. Az „egyenlőség” hangoztatásával, a legszélsőségesebb egyenlőtlenséget valósították meg. A „testvériség” pedig hogyan is valósulhatott volna meg, amikor három évszázad óta az emberi együttérzést igyekszenek kiölni a lelkekből! Summa summarum: soha nem köszöntött akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által!

– És napjainkban? – Nos, az a bizonyos Európát és világot bejáró kommunizmus lélekgyilkos kísértete, most nem vörös, hanem szivárványszínű zászló alatt próbálja fertőzni a lelkeket, szíveket, a nemi identitást és az erkölcsi gondolkodást.

– Ezek után, akkor most mi van? – Az van, amit Mindszenty József bíboros hercegprímás adott válaszként: Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be!

Ne adjatok teret a sátánnak! 2

  Kérdésként merülhet fel, hogy korunkban miért ritkábbak a látványos megszállottságok? Nos, mi a „látványos”? Ha örjöngve „középkoriasan” levitálva rémísztget valaki bárhol, vagy késes, géppisztolyos ámokfutó tömegmészárlást hajt végre az utcán, az iskolákban? Egyébiránt, ha patás ördögként jelentkeznének szarvakkal, mint hajdan, akkor a racionalista liberalizmust – saját országuk fő támaszát –, maguk döntenék meg, amennyiben (kvázi) hitbizonyságok lennének!

A fentiekkel szemben, a sátán és csatlósai sokkal ravaszabbul és alattomosabban hajtják uralmuk alá a lelkeket. Egyfelől a materializmust, a liberalizmust, okkultizmust és hamis „égi” üzeneteket propagáló médiadömpingget, másfelől a túlfűtött szexualitás és más szenvedélybetegségek (ital, drogok, dohányzás stb.) által!

Amikor a sátán teret kap, egyre jobban befolyásolja az akaratot, s az ember nem csupán kiszolgálja őt, de szenved is tőle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi- és üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Gabriele Amorth). Legáltalánosabb módszere, hogy elfordít az Istentől és távol tart tőle (Corrado Balducci), a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20), vagyis a sátán térnyerése!

 Ha a sátán teret nyer, a bűn elhatalmasodik, miként a következményei is elhatalmasodnak! Kilép az egyén, a család, a közösség kereteiből és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: „...a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15). A bűn – ha nem szállnak vele szembe –, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi. (Források az első részben!)

(folyt.)

Most akkor mi van? 1.

     Sajátosan liberális alapelvek váltak uralkodóvá a társadalmakban azok közt, akik eladták lelküket a Mammonnak. A Szeretet Istene helyett, materialista bálványokat alkottak maguknak. Ezek a bálványok: a pénz, a vagyon, a hatalom, a szex, a hírnév, a dicsőség és a féktelen szabadosság. Az értékek válságát éljük! Kiveszőben vannak olyan fogalmak, mint a bensőséges istenhit, az erkölcsi jóság, a tisztesség, a szépség, a harmónia, a kötelesség, a hűség, az igazság és a hazaszeretet. – Most akkor mi van?

     Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás valóságos eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. Beszélnek, hogy a tévedést terjesszék. Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem és szabadság értékének, eredményének tüntetik fel az erkölcstelenséget, a szemérmetlenséget és olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágják nem csak Isten törvényét, de a természeti törvényeket is. – Most akkor mi van?

     Általános támadás indult a házasság és a család ellen. A csalárd médiák, a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatják be. A filmekben tombol az erőszak és az öncélú szexualitás, mindennapos jelenség a brutalitás, a trágár beszéd és a nihilizmus terjesztése. Rablókat és gyilkosokat szuperhősként állítanak be, mint valami vagány példaképeket. A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését. Még a Szentírás hitelét is megkérdőjelezik, az elmúlt százötven év pápáinak az intelmeire nem hallgatnak! Mindent idejétmúltnak tekintenek, és a hamisan értelmezett szabadság nevében minden erkölcsi eltévelyedést igazolt realitásnak állítanak be. Ugyanakkor az erkölcsi igazságokról, a Tízparancsolat intelmeiről nem szabad beszélni! – Nos, milyen szólásszabadság az, mely telve van tabukkal?                                                         – Most akkor mi van? (E poszt írásánál az ismeretlen források közt, felhasználtam P. Don Gobbi 'Kék könyvének' 1977. április 23-i bejegyzését is.) 

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremete-i összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

     Nem hallgatható el az sem, hogy néhány teológust félelemmel tölt el a Szűzanyának szentelődés fogalma, és a szentelés / szentelődés fogalmak helyett inkább a „ráhagyatkozás”, „neki ajándékozás” szót részesítik előnyben. Akkor is, ha a Szűzanyára hagyatkozás kifejezést választjuk, meg kell értenünk annak lényegét, amely nem más, minthogy Krisztusnak szenteljük magunkat az Édesanyja által, akit ő maga választott ki arra, hogy emberi természetünk részesévé tegye Őt, amikor e világra született. Ne feledjük, hogy sok szent nyíltan a Szűzanyának szentelte életét, és ezt a kifejezést használta saját életére vonatkozóan is. Ilyen szent volt Grignon Szent Lajos, aki a Tökéletes Mária-tisztelet című könyvében azt írja, hogy „Minél inkább felajánlja magát a lélek a Szűzanyának, annál jobban Jézus Krisztusnak szenteli magát”.
     Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelni magunkat nem csupán egy biztos, gyors és tökéletes út ahhoz, hogy felajánljuk magunkat Istennek Krisztusban, és eljuthassunk a Szentháromsággal való egyesülésre a Paradicsom dicsőségében, hanem egyben nagyon fontos megjegyezni, hogy a Szűzanya keze által sokkal erősebbek lehetünk a Sátán ellen folytatott harcunkban!
     Szent Maximilian Kolbe atya a következőket írta erről a sátán elleni küzdelemben oly hatalmas erőről: „A Szeplőtelen Szűz olyan lelkeket keres, akik tökéletesen neki szentelik magukat, és hatalmas erővé válhatnak a kezében a sátán legyőzéséhez, és erős eszközök lesznek számára Isten Királyságának terjesztésében.” Ha tehát Neki ajánljuk életünket, a Szűzanya nemcsak olyan gyermekekre talál bennünk, akik e Földön az Úr útjain járnak, és akiket egy napon maga mellett tudhat a Paradicsomban, hanem olyan gyermekekre is lel bennünk, akik földi életük során segítenek Neki megmenteni más gyermekeit, megmentenek más lelkeket a sátán hatalmától! Így tehát méltó utódai lehetünk az Asszonynak, aki szétzúzza a kígyó fejét. (Jelenések könyve)
A Szűzanyának szentelt élet tehát igen nagy hatalom és erő a Sátán ellen vívott harcban mind a világi emberek, mind a papok, püspökök vagy szerzetesek számára is. Ha pedig e Szűz Máriának szentelt élet meghonosodik, elterjed családjainkban, országainkban, plébániánkon, vallásos mozgalmainkban, társaságainkban, egyházmegyékben, akkor valóban lehetőségünk lesz kiűzni az ördögöt ebből a világból, és szembeszállhatnánk a sátán tervével, amellyel meg akarja szerezni magának az emberek, a társadalmak, a nemzetek szívét, és végleg el akarja távolítani az emberiséget Istentől.

(folyt.)

Ne adjatok teret a sátánnak! 1

     Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek, már csak azért is, mert egyes magyar fordítások eltérő módon közlik. A helyes fordítás így szól: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27). (Egyik-másik kiadásból hiányzik a „teret” szó, s az idézetet megcsonkítva így fordítják: „ne engedjetek a sátánnak.” Ez pedig egészen mást jelent!) A „ne adjatok teret a sátánnak” kijelentés felszólít: ne adjatok működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban és a világban. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.

A társadalomban leggyakrabban a testi kívánalmak szerinti megkötözöttség tartja rabságban a legtöbb embert. Ide sorolhatók a szenvedélybetegek mellett a mérhetetlen hatalom- és pénzvágy megszállottai is!

A megszállottság kezdeti megnyilvánulása lehet, a hitbeli kifogások keresése valamiféle 'felvilágosultság-tudat' következtében. Ennél fogva az ember egyre inkább ellenáll az üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. Súlyosabb esetekben az egyén, vagy a közösség  örömét lelheti a részvétlenségben, a pusztításban, s a kíméletlen nyerészkedésben, sőt egyesek társadalomromboló, nemzetáruló hajlamokat is felvesznek. Ennek is különböző fokozatai vannak, de általánosságban elmondható, hogy a megszállottság lényege, hogy valakinek a testét és személyiségét egy vagy több démon teljességgel lefoglalja. A szabad akarathoz nem férnek ugyan hozzá, de a megszállottnak és közvetlen környezetének életét a szó legszorosabb értelmében pokollá változtatják. (Források az első részben!)

(folyt.)

Az Anyaszentegyház megújulása nem a modernizácó által, hanem épp ellenkezőleg, az evangéliumi tanítás-, a bensőséges Mária-tisztelet, és az ős-Egyház liturgiájához való következetes visszatéréssel valósulna meg

      Az előző két részben felvázolt szekuláris elszakadási mozgalmakat működtető erőforrás a protestantizmus és a szbdkmvesség, melyek liberális szellemiségükkel igyekszenek a Katolikus Egyházat is a maguk elvárása szerint alakítani. És ennek tüneti jelei:

     az ún. vallásszabadság félreértelmezése: a „szabadság” szellemében,

     a lépésről-lépésre megvalósuló egyoldalú „ökumenikus” engedmények (liturgikus reformok): az „egyenlőség”, igyekezetében,

     az összemosás igyekezete: a „testvériség” – apostoli szukcesszió (a folytonosság) – figyelmen kívül hagyásával.

Annak egyenes következményeként, hogy a liberális gazdasági ideológia nem képes megnyugtató szociális alternatívát kínálni az emberiségnek, sajnos igen nagy esélyt jelent a kommunizmus újjáéledésére, álságos "szociális jelszavaink" hangoztatásával. Évezredek tapasztalata lehetne ugyanis, hogy ahol helye nincs a léleknek, ott óhatatlanul lelketlenség és lelkiismeretlenség van! Az Isten nélküli eszmék térhódítása pedig elborzasztó istentelenséggel járnak, és ezt már sok nép megtapasztalhatta! Erre a globális veszélyre figyelmeztetett a Fatimai Szent Szűz 1917-es (és 1925-ben megismételt) kérésével, melynek megvalósításához emberiség nagyságrendű összefogás kell! A Szűzanya ehhez kínál segítséget Szíve Szeretetlángjának kegyelmi HATÁSÁVAL! Az emberiségnek össze kell fognia, nem a fenti hármas jelszóban, hanem a lélek indította szeretetben!

A bűn és szerzője 3

     Tudnunk kell, hogy a kegyelmi állapot hiányában – szentségi élet nélkül –, nehéz kivédeni a gonosz cselvetéseit, mert „nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12).

Az eddig elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan mégsem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését. Középkori hiedelemnek, vagy „összeesküvés-elméletnek” tartják. Akiknek kötelességük lenne azok agyon hallgatják, a zavarkeltők pedig egyre többen vannak! Sajnos, sokakban nem működik a 'megkülönböztetés adománya', vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat. „az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk” – mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében. Ugyanakkor ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal „manapság már sem a püspökök nem foglalkoznak..., sem a papok nem hajlandók erre. Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetésről...” (Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. 220-221. o.) Mivel nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzőjének tevékenységét, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják. Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének, s elfelejtik, hogy az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit mi engedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel – bár harc árán –, de száműzhetnénk sorsunk alakításából. Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalmasodik, s ennek következményeként állíthatjuk: elérkezett akár a tömeges elkárhozás veszélye is!

Márpedig a hitnek ilyenfajta válsága szükségszerűen az Egyház válságához fog vezethet. Szent II. János Pál pápa, többször is nyilatkozott erről a válságról. Ünnepi dokumentumban pellengérezte ki az Egyházban „a zsinat utáni teológiai viták légkörét”, az erkölcsi tanítás és gyakorlat területén kialakult súlyos hibákat (Ld. Veritatis splendor, 1993. augusztus 6. 29. szám).

A következmény: tömegek dőlnek be az „ökümenés-modernista” szellemiségnek, a tetszetős hamis üzeneteknek. Ennek folytán, óvó ismeretek nélkül nevelik az ifjúságot és íme: megvakította a pásztorokat, hogy megtéveszthesse a nyájat.

Mindenképp fontos volna a bűn szerzőjének tevékenységét érteni, mert ennek révén kivédhetnénk a támadásait, s világosabbá válna előttünk a történelem, az egyes emberi sorsok alakulásának háttere. Ez a tudás pedig szabaddá teszi az embert. „Ha felfedezzük azt, hogy a világ őrületében van valami pokoli rendszer, akkor megnyugtató világosságot jelenthet e felismerés..., még akkor is, ha ez az ok, elég hátborzongató” – írja Randell Paine atya, a démonológia értője. Ha mindenki ismerné a diagnózist, akkor komolyabban vennék a gyógymódot is!

Érthető? Erről a kérdésről szól a nagy angol író, G. K. Chesterton is: „A keresztény embernek igenis hinnie kell a gonosz létezésében és küzdenünk kell ellene, mert akkor mindent tisztábban látunk, s életünk örömteli és kellemes lesz...” 

„Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Jól tudja, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek!” (SZL IV/31) (Források az első részben!) (folyt.)

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

     1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus Isten felé való közvetítését fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem! Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás” (és az Egyház tanítóhivatala nem); „Egyedül a kegyelem” (és a papság és a szentségek által való közvetítés nem); „Egyedül Isten” (és a menny szentjeinek közvetítése nem).

     1717. hozta meg az elszakadás második fokát. Ez a szbdkművesség megalakulásának éve Angliában. A protestantizmusnak az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából logikusan következett az isteni Kinyilatkoztatás alapvető elutasítása is. De mivel a kinyilatkoztatásnak Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóraválása valósult meg: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.”

Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkművesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.

     1917. hozta meg az istenellenesség második logikus lépését, még ha ezt "szociális forradalomnak" álcázták is. Miután 1717 óta Isten mindennemű működését és gondviselő beavatkozását megtagadták (deizmus), ebből következett az utolsó lépés, az antideizmus, a tökéletes ateizmus. A kommunizmus ugyanis lényegét tekintve nem más, mint harcos ateizmus, mely szociális gazdasági rendszerként adatja el magát (holott ebből tartósan semmit sem valósít meg)!

     "Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött" – vagyis – "aki engem gyűlöl, az az Atyát is gyűlöli”, melyet Krisztus világosan felvázolt. Ez a második következmény – az Istennel szembeni gyűlölet, mely a késő-szbdkmvességben egyértelműen kirajzolódott – ez mutatkozik meg világosan és harciasan a kommunizmusban. Aki nem bírja Krisztust, az nem bírja az Atyát sem.

     A modern kor mindeme tévtanai azonban nem maradnak csupán elvi síkon, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekszik.

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremete-i összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

     Mi lehet vajon a Szűzanya Szentlélekkel együtt végzett működésének célja bennünk? Elsősorban az, hogy Krisztus tökéletes képmásává alakítson bennünket, addig formálja lelkünket, amíg teljesen eggyé válhatunk Krisztussal.
A másik cél pedig az, hogy vezessen és támogasson minket annak a küldetésnek a végrehajtásában, amit minden egyes ember abban a pillanatban kapott Istentől, amikor ebben a világban életre hívta őt. Mert mindenki, minden egyes ember küldetést kapott születése pillanatában Istentől, amelyet a földi életében be kell töltenie.
Érthetjük immár, hogy a Szűzanya tisztelete hogyan érheti el csúcspontját bennünk akkor, amikor teljes szívvel felajánljuk neki önmagunkat. Amikor azt mondjuk, felajánlani magunkat a Szűzanyának, más szóval, a Szűzanyának szenteljük magunkat, ezalatt azt értjük, hogy teljesen megtagadjuk önmagunkat, teljesen Neki ajándékozzuk magunkat, hogy tökéletesen és teljes mértékben Hozzá tartozzunk és Vele, Őbenne és Általa felajánljuk egész életünket Istennek, Krisztusban.
     Sokféle módon megfogalmazhatjuk tehát a 'Szűz Máriának szentelődés' fogalmát, lényege azonban mindig a tökéletes egyesülés, a szoros és folyamatos eggyé válás Isten Szent és Szeplőtelen Édesanyjával. Ez azt jelenti, hogy végtelen bizalommal fordulunk Hozzá, teljes mértékben Hozzá tartozunk, Neki ajándékozzuk önmagunkat, megosztjuk Vele életünket, annak érdekében, hogy a Szentlélekkel együtt szabadon működhessen bennünk. Hagyjuk, hogy átvegyen az életünkben minden kezdeményezést, Ő irányítsa minden cselekedetünket, Isten nagyobb dicsőségére. Ez a Szűzanyára hagyatkozó élet azonban egyáltalán nem semmisíti meg szabadságunkat és egyéni, szabad akaratunkat, hanem éppen hogy tökéletessé teszi azt, hiszen ha így élünk, akkor akaratunk teljes mértékben eggyé válik Isten akaratával.
     A Szűzanyának szentelődés tehát nem helyettesíti, és nem verseng a Krisztusra való hagyatkozással bennünk, amely szintén Szentlélek szeretete által a Keresztség pillanatától kezdve isteni életre vezető, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárul annak tökéletes megvalósulásához lelkünkben. Mit jelent ez a tökéletes megvalósulás? Azt jelenti, hogy a Jézusnak szentelt élet, amely a Keresztség pillanatában veszi kezdetét bennünk, kiteljesedik és tökéletességre jut lelkünkben, elvezet minket a Paradicsomba, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szüntelen és boldogító látására, ahol megtapasztalhatjuk a Szentháromság szeretetének kimeríthetetlen mélységét.
     Örök életben részesülünk és nem kínoznak minket többé testi-lelki bajok, társadalmi konfliktusok, amelyeket földi életünk során megtapasztalhatunk. Emberi természetünk ekkor teljes mértékben részesévé válik Isten dicsőséges természetének, megtapasztalhatjuk a legfőbb és el nem múló boldogságot Édesanyánk, a Szent Szűz társaságában, az angyalokkal és a szentekkel együtt. Ehhez a csodálatos célhoz vezet el tehát minket a Krisztusnak szentelt élet, amelynek legtökéletesebb útja a Szűzanyának szentelt élet és akarat.

(folyt.)

A bűn és szerzője 2

     Ha a hit területén jelentkezik egy-egy kétely, az általában nem ördögi eredetű. Ha azonban az egész hitletétemény kérdőjeleződik meg egy pillanat alatt, vagy valaki nagy vehemenciával jobban hallgat a bizonytalan forrású „égi üzenetekre”, mint az Evangéliumra, akkor majdnem mindig a sátán áll a háttérben. A szexuális jellegű kísértés eredendően természetes, ám ha valaki vad indíttatást érez arra, hogy Istent és az Egyházat vádolja, netalán gyalázza, amiért korlátozza az ő ösztöneit, úm. a „szerelmi vágyait”, akkor gyakran ördögi eredetű bajról van szó. Az öngyilkossággal és gyilkos-, természetellenes testi vágyakkal, a rontással, a mágiával, boszorkánysággal (vudu), a sátánizmussal és a spiritizmussal kapcsolatos kísértések mögött szinte mindig az ördög áll! A megfelelő orvosság az azonnali ellenállás, az imádság (kivált a rózsafüzér) és a szentségek (gyónás és a szentáldozás) gyakori vétele; kereszteletlen esetén a Szent Keresztség.

A Szentírás tanítása szerint a sátán háromszor szenved vereséget. Először is letaszították az égből: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből” (Lk 10,18); majd Jézus legyőzte őt: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse” (1Jn 3,8); és örökre bezárják majd, ahol „örök bilincseken, sötétségben” lesznek tartva olvassuk Szent Júdásnál, amiként a Jelenések könyvében is! (vö. Júd 6; Jel 20,10) A szentírási helyek nagyon világos tanítást adnak a bűn szerzőjéről, és különösen híres Jn 8,44, amelyben azt írja a szent szerző Jézus ajkára adva a szavakat, hogy a sátán „kezdettől fogva gyilkos, ...nincs benne igazság ... hazug, és a hazugság atyja”. Sőt, a következő, amit a Szentírás figyelmünkbe ajánl: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony, annál inkább, mert hamis csodákra is képes (2Tessz 2,9). Szent Máté apostol maga is így figyelmeztet: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! (Mt 24,4)” Mind ezt igazolni látszik napjaink hozzáállása − miszerint −, igen sokan tagadják a személyes Gonosz és a pokol létezését!

Következetesen tagadják Krisztus tanítását? − kérdezhetjük rémülten. Nos, jó ha szem előtt tartjuk az alábbiakat: nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat! A boldogtalan élet nem Isten csapásának tudandó be, hanem az akarva-akaratlan elkövetett figyelmetlenségek, a meggyónatlan bűnök, mások bűnös rosszakarata és − ezek −, ördögien egymásra épített következményeinek! Márpedig az elhatalmasodott bűn sok embert a katolikus hittételek elvetésére, a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. A sátán végső célja nem „csak” a földi élet megkeserítése és tönkretétele, ez csupán „mellékterméke” munkájának. A sátán valójában a kárhozatba akar rántani mindenkit. A lelkekért folytatott harca ezért is könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben tudatos harccal védekezhetünk! (Források az első részben!) (folyt.)

     Kedves Olvasóim! Szent Filoména vértanú emléknapja van, melyet ugyan töröltek a liturgikus naptárból, de népszerűsége és más szenteket is felülmúló csodás segítsége változatlan és Fényes Csillagként ragyog!
Az egész világon templomok és oltárok hirdetik e Rómában vértanúságot szenvedett gyermeklány közbenjárásának páratlanságát.
     A naptári törlés oka az, hogy történelmiségéről, életének, vértanúságának részleteiről csak magánkinyilatkoztatásokból tudunk.             Életszentségét nem csupán a katakomba-sírját fedő terrakotta-táblák jelei bizonyítják, de a nevéhez fűződő páratlanul sok közbenjárás és rendkívüli csoda is igazolják.
     Pápák és szentek egész sora tisztelte és hirdette nagyságát! Különösen kiemelkedők ebben XII. Leó, XVI. Gergely, IX. Piusz, XIII. Leó pápák, Vianney Szent János, Tiszteletreméltó Maria Pauline Jaricot, Szent Maddalena di Canossa, B. Bartolo Longo, Szent Pio atya és sorolhatnánk a neves és névtelen személyek hosszú sorát!

Szent Filoména könyörögj érettünk!

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán) 

     A Katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott erők harcai fél évezred óta mind súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szbdkmvesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus terve fejeződik ki.

     Krisztus így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban 'Krisztus', három szint egyesül: az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat küldi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) miként ezt még számtalan más helyen elismételte.

     Az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen folyamat. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, konzekvensen Krisztust is elutasítja. És aki Krisztust elutasítja, az logikus módon az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred története ezt igazolja.

(foyt. köv.!)

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremete-i összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

     Megkeresztelkedésünk pillanatában a Szűzanya, együttműködve a Szentlélekkel, saját Fia által új életet ad nekünk és kezdetét veszi életünkben az Ő lelki anyasága. Ezért a teológia nyelvén a Szűzanyát az Isteni Kegyelem Anyjának hívjuk. E kegyelem által mi is részeseivé válhatunk a bennünk lakozó Krisztus életének.
A Szűzanya, miután életet ad nekünk, soha többé nem hagy magunkra bennünket. Továbbra is folyamatosan gondoskodik rólunk, törődik velünk, akárcsak egy igazi édesanya.
Mert mit tesz egy igazi édesanya, miután életet adott gyermekének? Táplálja, tanítja és védelmezi gyermekét. A Szűzanya, a természetfeletti szintjén, ugyanezt teszi velünk is. Táplál, tanít és védelmez bennünket. Táplál minket azzal, hogy közbenjárása által megszerzi számunkra az istengyermekség kegyelmét, saját Fia életének részesévé tesz bennünket, ez pedig nem más, mint a megszentelő kegyelem ajándéka. Ezen felül, segítő kegyelmeket is szerez nekünk: vagyis természetfeletti segítséget és támogatást kér gyermekeinek, amelyre időről időre nagy szükségünk van ahhoz, hogy életünk során jó cselekedeteket vigyünk véghez és méltók legyünk Isten kegyelmi ajándékaira.
     Tanít bennünket, mint egy gyermekeket szerető tanítónő. Feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan lehet Ő a mi tanítónőnk? Elsősorban élete példája által, hiszen a Szűzanya tökéletes egységben élt Jézussal, Jézus által, Jézussal és Jézusért élt, ami egyetlen más teremtményről sem mondható el. Következésképpen minden emberi teremtmény között Ő az egyetlen, a valódi krisztusi életre nevelő tökéletes Tanító. Tanít minket a szavakkal is, amelyekkel a Szentírásban szól hozzánk. Különösen fontosak a Kánai Menyegzőn elhangzott szavak, amikor Jézusra mutatva azt a tanítást adja nekünk, „Tegyétek, amit Ő mond”. E szavakkal a Szűzanya arra hívott meg bennünket, hogy fogadjuk be a krisztusi életet, legyünk az Ő életének részeseivé és mindenben kövessük Krisztus tanítását.
     Megvizsgáltuk tehát a Szűzanya első három anyai feladatát életünkben: vagyis az életadást, a táplálást és a tanítást. A negyedik anyai feladat pedig a védelmezés.
     Hogyan teszi ezt? Állandóan őrködik felettünk, ahogyan egy igazi édesanya őrködik gyermeke felett, segít és támogat minket életünk útján és minden megpróbáltatás idején. Ezeket az anyai feladatokat a Szűzanya, aki a legfőbb és legtökéletesebb Édesanya, maradéktalanul és szünet nélkül látja el körülöttünk, nem csupán életünk egy bizonyos szakaszában vagy pillanataiban. Nekünk pedig, életünk minden pillanatában kitárt szívvel, be kell fogadnunk az Ő gondoskodó szeretetét azért, hogy tökéletesen véghezvihesse bennünk és értünk ezeket az Isten által Neki rendelt anyai feladatokat. Minél több figyelmet és helyet adunk tehát lelki életünkben a Szűzanyának, minél jobban megnyitjuk előtte a szívünket, minél tökéletesebben felajánljuk neki önmagunkat, annál tökéletesebben tudja kifejteni bennünk az ő lelki anyaságát. Így, lehetővé tesszük a Szűzanyának, hogy működjön bennünk a Szentlélekkel együtt, aki minden szentséghez vezető út forrása számunkra.

(folyt.)

A bűn és szerzője 1

     A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten.

A sátán általános módszerei: a kísértés, ördögi zaklatás, megkötözöttségek és a megszállottság. Ezek az orvostudomány számára megmagyarázhatatlan tünetek, betegségként nem gyógyíthatóak. Ilyen veszélyekkel minden óvatlan embernek számolnia kell, és nap mint nap hősiesen harcban kell állnia, akár önmagát is áldozatul adva a jó ügyéért. (vö. Róm 12,1)

A kísértés mibenlétét ismerjük, hiszen a bűnre való késztetés állandó kísérője életünknek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Legegyszerűbb formája a békétlenség keltése és a rosszra való kísértés. A sátán valamiképp mindig az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívekben, majd a családokban, végül az egész társadalomban igyekszik ily módon teret nyerni. Tehát, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg és a hazudozás, ha egy családban vagy bármely közösségben széthúzás tapasztalható – a nyomában békétlenséggel –, akkor ott a háttérben „a hazugság atyja” munkálkodik (vö Jn 8,44).

Természetesen nem minden rendetlen kívánság írható az ördög számlájára! Vagyis nem kell ott is ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról, rossz társaságról, vagyis önmagunkból és a bűnös világból származó csábítás negatív hatásairól van szó. A kifejezetten ördögi eredetű kísértés ugyanis ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. A démoni inspiráció mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétkekre ösztönöz. Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás. (Források az első részben!)

(folyt.)

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak ‒, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

KILENCEDIK NAP
     Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen rövid földi élet áldozatait és hűségét ekkora dicsőséggel jutalmazza az Úr, akkor más színben látjuk a földi mértékkel mért idő hatalmát. Ha csak a zarándokok számát nézzük, akik immáron több mint egy évszázad óta keresik fel a Filoména kegyhelyeket, és a tömegekre gondolunk, amelyek az ő évfordulóit ünneplik világszerte ‒ akkor világosan láthatjuk, hogyan tartja meg Isten az ígéreteit. Ha megpróbálunk saját kicsiny életünk keretein túllátni és egyetemesen gondolkodni, akkor felfogjuk, hogy fogadalmaink betartásával, vállalt lelki kötelezettségeink teljesítésével utat nyitunk a reánk áradó kegyelmek sokaságának, amelyeket Mennyei Atyánk olyan bőkezűen nyújt felénk.

Ima
     Szent Filoména, aki Jézus iránti szeretetedből annyi kínzást elszenvedtél és véredet adtad hited igazolására, juttass kérlek nekem is élő hitet, biztos reményt és égő szeretetet. Azt a kegyelmet kérem Urunktól a te nevedben, hogy mindenek felett szolgálni tudjam Urunkat, Jézus Krisztust, teljes hűséggel egész életemen keresztül, hogy halálom után a közelében lehessek és a mennyei boldogságban részesülhessek. Amen

Záró ima
     Dicsőséges Vértanú, Jézus kicsiny mátkája! Isten a halhatatlanság koronáját készítette számodra, amikor súlyos szenvedéseidet megengedte.
Életedet mindig újra és újra meghosszabbította, hogy minden alkalommal még szebben emeljen ki Téged a gonosz kezéből, és az égi vértanúkhoz hasonló módon öleljen magához.
Az isteni akarat törvénye szerint minden újabb kihallgatás, amelyben láncra verve vittek a tirannus elé, a te győzelmed volt, amelyben angyali hited és szent tisztaságod ellenségeidet tehetetlenné tette és már csak a lefejezésed mellett dönthettek. Ez utolsó kínzás által szálltál fel a Mennyek Országába és nyerted el a vértanúknak járó koronát.
Kérlek Téged, hogy eme kilenced végén vess rám egy szeretetteljes pillantást, és méltass arra, hogy továbbítod imámat. Eszközölj ki az Egek Uránál irgalmat számomra, hogy testi-lelki egészségnek örvendhessek. Hassál oda kérlek, hogy minden ember reménységben élhessen és türelemmel viselje megpróbáltatásait, mialatt érzi a Te szereteted vigaszát.
Add meg nekünk a legnagyobb erőt a hithez, add meg nekünk a Szentháromság áldását, amely Téged tisztasággal, állhatatossággal és bizalommal töltött el, amikor a kínzásokat tűrted és ellenségeid gyűrűjében az örök dicsőség gloriólája fonódott fejed köré.
Ezer hála és köszönet a Boldogságos Szűz Máriának, hogy valóságos anyaként védelmezett gyötrelmeidben.
Szent Filoména! A reményem erős, hogy Te védelmezel engem, aki önfeláldozó szolgálataidat és győzelmedet tiszta szívvel ünneplem és csodálom. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 3

     Az Egyház Anyjának Fatimában megígért végső diadalához nem fér kétség, de az üzenetek szerint a sorozatos kérések és figyelmeztetések ellenére is sokan esnek áldozatául a szerveződő bűnnek. Az utóbbi százhetven évben, akár az "utolsó idők" szembetűnő jellemzőiként is említhetjük a bűn széleskörű térhódítását, és a nyomában járó látványos pusztítást – egyben persze a túláradó kegyelmet is!
     Óvatosságra intenek az egyre gyakrabban tapasztalható a hamis forrásból – a megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. lelkinaplók és "üzenetek". Néhány, valóban megtévesztő, ámde lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel.; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek.; Az Atya szól gyermekeihez.; Az angyal válaszol.; Az igazság könyve. stb. című kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. kiegészítő közléseket, a ,,második csatornát'', mint például a Szeretetláng és a Natália nővér lelki naplóinak hamis folytatását. Manapság a nagyfigyelmeztetés.hu, a Mária-Júlia és a Mária Magdolna üzenetek jelentenek alattomos veszélyeket a lelkekre! – Sokan rákérdezhetnek, hogy ugyan miért, amikor imára késztetnek, és a próféciáik sorra bekövetkeznek? – Nos, az imádság kérése, és más források igaz kijelentéseinek idézése nem más, mint a "cukrosbácsi" igazsága a cukorkáját illetően. Ebben nem hazudik, ámde végcélját illetően elhallgatja az igazságot, majd a végén kiderül, hogy olyan "édes-e" a cukorka!? Az "égi üzenetetek közlői" is, sokáig tetszetőset mondanak, hogy növekedjen követőik száma, ám végül valami nagyon hamisat is "beadnak", ami zavart kelt és szembeállíthat akár az Egyházzal is! Az, hogy teljesülnének a "próféciáik"? – Ugyan, blöff! – A "látnokok" jól látják az egyházi, az időjárási és akár politikai helyzeteket, és így a jövendölésük nem több, mint egy örökké cívódó házaspárnál megjósolni, hogy külön fognak költözni! 
     Márpedig az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és pozitívan megítélt magán-kinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Dr Katona István egri püspök)  A magán-kinyilatkoztatás kérdésében sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás, s igen elburjánzott a hamis irodalom (Antalóczi)

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! E Szentmise keretében mondott szentbeszédét – melyet Dr. Tekulics Judit fordított –, részekre osztva közlöm. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, de megszívlelendő és példaértékű papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink hitismereteiért! Fogadják szeretettel! 

Kedves Testvéreim!
     A világon óriási harc dúl a jó és a rossz erői között az emberi szívek csatamezején. E gyilkos küzdelem azonban innen is továbbterjed, kiterjed a különféle intézményekre, az egész társadalomra, a nemzetekre, a kontinensekre, az egész világra, a nemzedékek tagjaira, és tart egészen az Úr dicsőséges eljöveteléig, amikor majd minden ember megláthatja Őt, az Utolsó Ítélet napján, és az Úr végleg leszámol a Sátán hatalmával a világban.
     Ebben a hatalmas küzdelemben különleges szerepet tölt be a Szűzanya. Isten az Ő gondviselő szeretetéből úgy rendelkezett, hogy a Szűzanya, aki a Megváltás és az Üdvösségszerzés isteni tervében támogatja és győzelemre vezeti az ő Szent Fiát a sátánnal szembeni küzdelemben, minket is segítsen ebben a harcban, a Szentháromság minden erejével, Krisztus által. Velünk együtt és értünk küzd a sátánnal szemben.
E feladat, amelyet a Szűzanya tehát értünk végez, beleillik egy még szélesebb körű feladatba, amelyet szintén Isten jelölt ki számára: ez pedig nem más, mint az anyaság.
     Jézus a saját Édesanyját adta nekünk, amikor halála előtt a Keresztfa tövében álló édesanyjához fordult, tekintetével a Szűz Mária mellett álló Jánosra mutatott, és azt mondta: „Asszony, íme, a te fiad”. E szavakkal Jézus mindenki előtt világossá tette azt a szerepet, amelyet Szűz Máriának már a Megtestesülés pillanatától kezdve szánt: vagyis, hogy mindannyiunk édesanyja legyen. Később pedig Jánoshoz fordult, aki az egész emberiséget képviselte és így szólt hozzá: „Íme, a te Anyád”. Az Ige Megtestesülésének pillanatától kezdve tehát mindannyian ennek az édesanyának a gyermekei vagyunk. Jézus mindenki számára érthetően és világosan fejezte ki szándékát. Az emberi nem e hatalmas ajándékát pontosan azokban a pillanatokban adta át nekünk, amikor Ő maga és Édesanyja az elképzelhető legnagyobb szenvedéseket élte át. Azért cselekedett így, hogy megértsük, mennyire szeret minket, és milyen értékesek vagyunk számára.

(folyt.)

Az ördög nem alszik

     A héber „sátán” szó ellenséget jelent, aki a gyűlölettől elvakulva mindent tönkre akar tenni, amit Isten teremtett. Erejét elsősorban az ember ellen fordította, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Pusztító szándékára felhasználja egész intelligenciáját, úgy mímelve cselvetéseivel, mintha jót és boldogságot hozna, ehelyett azonban romlásba és pusztulásba dönt. 

A Teremtő, értelmet és szabad akaratot adott az embernek. Ennek köszönhetően az ember meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és tud közülük választani. Isten szereti az embert és azt akarja, hogy csak a jót válassza: „életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te, és utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet” (MTörv 30,19-20). Helyesen dönteni azonban nem könnyű, mert a bűn szolgaságba veti az embert: „Mindenki szolga, aki bűnt követ el” (Jn 8,34). 

Fontos tudni, hogy a gonosz, a fájdalom, a halál, a pokol (vagyis az örök kárhozat) nem része a teremtés isteni művének! Az exorcista P. Candido egy napon az ördögűzés vége felé a tisztátalan lélekhez fordult és gunyorosan mondta neki: Takarodj innen, hiszen Isten jól fűtött lakást készített neked! Erre a démon ezt válaszolta: „Te nem tudsz semmit. Nem Ő (az Isten) készítette a poklot, a mi művünk az, Neki eszébe sem jutott”. (Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai)

Krisztus a keresztjével és feltámadásával legyőzte a sátánt és megszabadította az embert a bűn rabságából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elvette volna az embertől a döntés és az üdvösségért való küzdelem lehetőségét: mindenkinek joga van a jó és rossz között választani. Az ördög tehát továbbra is működhet, s ebből az következik, hogy minden ember lelkében dúl a jó és a rossz közötti harc, mely egészen Krisztus második eljöveteléig, a parúziáig fog tartani. „Az Úr összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik az ördögök felett és a betegségek gyógyítására.” (Lk 9,1) A jóságos Isten segíteni akar az embereknek ebben a harcban, ezért küldi hozzájuk az őrangyalokat, akik védelmeznek az ördög álnok cselszövéseitől, és megerősítenek a jóra való törekvésben. 

Mi a sátán stratégiája? Elsősorban az ember és az Isten közötti szeretet és bizalom kötelékének elszakítása. Igyekszik meghamisítani Isten képét az ember lelkében: a sátán az Istent zsarnokként mutatja be, aki féltékenyen őrzi előjogait, és parancsaival korlátozza a szabadságunkat. Úgy mutatja be Istent, mint az ember ellenségét, aki akadályoz minket a boldogságra vezető úton. A jóságnak álcázott, rejtett embergyűlölettől vezérelt sátán egyre nagyobb bűnökre csábít, így elzárva előttünk az Istenhez vezető utat, majd a lelki halálba és ebből kifolyólag az örök kárhozatra vezetni minket. A sátán, mivel ő maga örökre boldogtalan, népet akar gyűjteni maga mellé, a boldogság látszatát mutogatva, minden embert bele akar taszítani a végtelen gonoszság és boldogtalanság szakadékába, melynek ő maga örökre a foglya. 

  A sátán jelenléte és működése a mai világban egyre dühödtebb. Ezzel egyenes arányban csökken az emberekben az életszentségre való törekvés, a Teremtőjükkel és Megváltójukkal való kapcsolat utáni vágy, a jóra való készség és a lelkierő. Az emberért folytatott harc kiéleződött és ma már szinte az egész pokol a földre zúdult, ádáz harcot folytatva minden egyes emberi lélekért. Az ember számára a tét, az örök élet boldogsága! (vö. SZE) (Források az első részben!)

(folyt.)

Szent Domonkos élete

     Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
     Szent Domonkos (Domingo de Guzmán) a XIII. század egyik legnagyobb hatású prédikátora volt, prédikációi azonban egyáltalán nem maradtak fenn. A kortársak tanúsága szerint legjellemzőbb s egyben legvonzóbb tulajdonsága volt, hogy mindig Istennel vagy Istenről beszélt.
     Domonkos a mai Spanyolország területén, az ókasztíliai Caleruegában született 1170-1174 körül. Szülei nemesi származásúak voltak: apja, Félix de Guzmán, Caleruega földesura, édesanyja pedig Aza Boldog Janka (Juana de Aza), akit a helyi spanyol Egyház ma is mély tisztelettel övez a szegények iráni szeretete és könyörülete miatt. Anyja Domonkos fogantatása előtt látomásban szemlélte, hogy kiskutyát hord méhében, amely szájában egy fáklyát visz, és méhéből kijőve az egész világot lángra gyújtja.
     Gyerekkorától papi pályára szánták, s ennek megfelelően taníttatták, de két további testvére is pap lett: Antal nevű bátyja egy közeli káptalan kanonokja volt, öccse, Mannesz pedig követte Domonkost a Rendbe, s később őt is boldoggá avatták. Tehetséges diák volt, és a stúdiumot mindig nagyra értékelte. Fiatalon fogékonynak mutatkozott az istenszeretetre és az életszentségre is: teljesen azonosult a neki szánt papi küldetéssel, és már ekkor megnyilvánult édesanyjától tanult együttérző készsége. 15-16 éves lehetett, amikor egy éhínség alkalmával eladta a tanuláshoz elengedhetetlen drága könyveit és minden más értékét, hogy a nélkülözőkön segítsen. Ez az egyszerű, radikális nagylelkűség tanárait és diáktársait is megdöbbentette. Többen követték a példáját.
     Ez a tette hívta fel Domonkosra a közeli Osma püspökének a figyelmét is, aki 1194 körül meghívta, hogy az osmai papi káptalan tagja legyen, mely Szent Ágoston Regulája szerint élő, szigorú fegyelmű klerikus közösség volt. Teológiai tanulmányai után Domonkost itt szentelték pappá. Mintegy 8-10 éven keresztül élte ennek a közösségnek szemlélődő-szolgáló életét, s nem gondolt arra, hogy hamarosan egy új szerzetesrend alapítója lesz. Éjjelente imádságban virrasztott, a bűnösök megtéréséért könyörgött Istenhez, hogy bőven adja meg neki azt az igazi szeretetet, amellyel hatékonyan gondoskodhat az emberek üdvértől. Az aszkézis szerves részét képezte mindennapjainak: hosszú éveken keresztül gyakorolta azt az ágostonos fegyelmet, amelyet később nagy buzgalommal adott át másoknak. Hamarosan a káptalan alpriorjává választották.
Életének fordulópontja 1203-ban érkezett el – ekkor mintegy 30 éves lehetett –, amikor egy királyi diplomáciai küldöttség tagjaként elkísérte püspökét Skandináviába. Útjuk keresztülvitt Dél-Franciaországon, ahol közvetlen közelről szembesültek az ún. kathar ill. albigens eretnekséggel, megtapasztalva a tévtanok terjedésével szemben tehetetlen, gyakran korrupt és felkészületlen klérus. Egy szálláshelyen az albigens fogadóssal keveredett beszélgetésbe. Addig vitatkozott meggyőzően és égő buzgalommal a ház eretnek gazdájával, amíg az végül nem tudott ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, mely általa szólt. Így azt az embert Isten Lelkének segítségével visszavezette a hitre. Domonkos, az ibériai félszigeten korán megismerte az iszlámot és a judaizmust, de a keresztény eltévelyedéssel való személyes találkozás életre szólóan mély benyomást tett rá.
Az egyház szükséghelyzetére akart választ adni, amikor társával Diegoval együtt prédikálni kezdett Dél-Franciaországban úgy, ahogyan azt Jézus tanácsolta apostolainak (Mt 10,5-15): szegényen, pénz nélkül, az Evangéliumot hirdetve, a katolikus hitigazságokat kifejtve-védve. 
     1207-től Domonkos teljesen egyedül maradt, de ebben a helyzetben sem csüggedt el, és nem tántorodott el hivatásának és küldetésének céljától: folytatta a prédikálást, és „a történelem egyik legborzalmasabb vallásháborúja idején [1208-1215] végigvándorolt a veszélyeztetett területen, keresi az eszmecsere lehetőségét a tévelygőkkel és a félrevezetettekkel; együtt tűrt és szenvedett az emberekkel.
     Domonkos az együttérzés és a kimondott szó kegyelmét kapta, amely gyengédséggel, szívós kitartással, rendkívüli lényeglátással és bölcsességgel párosult. Az albigensekkel folytatott hitvitái ugyan nem hoztak látványos, tömeges megtéréseket, mégis ennek az időszaknak a hozadéka, hogy megérlelődött benne a Prédikátorok Rendjének gondolata. Lassan társak gyűltek köré. Egyikük Toulouse-i házában telepedtek le, s itt kezdték meg a közös életet és prédikációt, előbb csak magánfogadalmat téve Domonkos kezébe. 1215-ben Toulouse püspöke úgy hagyta jóvá őket, mint szerzeteseket, akik gyalog, imádságban és evangéliumi szegénységben hirdetik az Evangélium igazságát. Az Egyház hagyománya azt tartja, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a Rózsafüzért, mint szívének oly kedves imát. A tény kétségkívül az, hogy a domonkos rendiek voltak a szentolvasó legfőbb terjesztői, és ennek kapcsán számtalan csoda kiesdői!
     Domonkos élete ezután teljesen összefonódott Rendjével. Elkísérte püspökét 1215-es a IV. Lateráni Zsinatra (amely behatóan foglalkozott az albigens eretnekség kérdésével és Dél-Franciaország helyzetével), hogy a pápa elé tárja elképzelését. III. Ince arra biztatta őt, hogy válasszanak maguknak regulát, és így váljanak igazi szerzetesrenddé, amely már nem kötődik a Toulouse-i egyházmegyéhez. Domonkos társaival Szent Ágoston Reguláját választotta, melyet kanonokként már több évtizede követett. Az új Rendet végül III. Honóriusz pápa erősítette meg és hagyta jóvá 1216. december 22-én.
     Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte.
     Domonkos, nem feledkezett el hithirdetői hivatásáról sem: Róma környékén és Lombardiában is prédikált; emellett szeretett volna eljutni a kunok közé is téríteni, ez a vágya azonban korai halála miatt nem teljesült. Az 1221-es nagykáptalant követő évtizedben azonban a testvérek Európa minden táján meghonosították a Rendet, és valóra váltották alapítójuk missziós terveit.
     Az 1221-es Bologna-i nagykáptalanra, ahol zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Halálos ágyán nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Erre az ígéretére hivatkozva a Rend azóta is bizalommal kéri közbenjárását az O Spem Miram kezdetű responzóriummal.
     1221. augusztus 6-án halt meg, testvéreitől körülvéve. Rendje ekkor 5 éve létezett, ő maga pedig még nem volt ötven éves. „Testvérei lába alatt” szeretett volna nyugodni, az ő templomukban temették el, sírja ma is Bolognában található. Személyes jóbarátja, IX. Gergely pápa avatta szentté 13 évvel halála után, 1234-ben. Ünnepe augusztus 8-án van. FORRÁS felhasználásával!

Egy nagy pápa figyelmeztetése

     Az emberi jog fölébe helyezése a természetes és isteni jognak, a házasság fogalmának elhomályosulásával jár. Hit nélkül, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz, mely veszedelmes a családokra és a társadalomra nézve is! A közvélekedés szerint: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. Következményeit a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, a társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! A változtatható házassági szerződéssel akarják orvosolni a korunk tomboló erkölcstelenségét, így nyilvánvaló, hogy veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése. Lehetőség nyílik a családok felbomlására, csökken az asszony méltósága mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. A családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö. XIII. Leó pápa enciklikáját ADS / III. 1880)

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

NYOLCADIK NAP
     Töprengjél azon, hogy vajon mit érzett Filoména, amikor megvetést, gúnyt, szidalmakat sőt bántalmakat kellett elszenvednie ‒ mindezt Róma utcáin –, a félrevezetett tömeg szeme láttára, s ennek ellenére teljes erejével, sőt örömmel vallotta meg hitét.
Ha vajon minket gúnyolnának, képesek lennénk-e türelemmel viselni a ránk szakadt nehéz perceket?
Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen könnyedén utasította el Szent Filoména a számára felajánlott dicsőséget, tudva, hogy a földi lét csak egy pillanat az örökkévalósághoz képest. Tudta, hogy a Legfelsőbb Bíró nem a talmi javak birtoklását, hanem az Igazság Koronáját szánta neki és hű maradt a szívében megszólaló legbelsőbb hanghoz. Ha mi is mindig odafigyelnénk arra a belső hangra, amely megszólal bennünk, amikor döntenünk kell és nem az evilági kötődések vagy megszokások szerint döntenénk, akkor könnyűszerrel tudnánk értelmes áldozatot hozni. Milyen egyszerű pedig az a magatartás, amely látszólag elveszít mindent, hogy evvel elnyerje a MINDENT.

Ima
     Kedves kis Szent, Te örömmel hoztad meg áldozataidat, mert hű maradtál a szívedben megszólaló legbensőbb hanghoz. Segíts meg engem, hogy döntéseimben mindig azt az egyetlen utat válasszam, amely Krisztus tanítása szerint a helyes, s amelynek bizonyságát ő helyezte el szívemnek legbensőbb rekeszébe. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

A bűn, nem a teremtés hibája! 3

     Fontos teológiai igazságok a Szentírás alapján: Az első ember megszegte Isten parancsát, így a rossz eredete az ember cselekedetében rejlik (nem Istenben). A bűnt sátáni kísértés előzte meg. Isten a bűnt megbüntette, de az ember szabadságát nem korlátozta. Az ember ugyan könnyen vereséget szenved és újra követ el bűnt, de Isten megígérte a szabadulást, a kegyelmet és a megváltást.

A fentiekből következik, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam (a bűnre hajló természet már „szerzett” örökség), hanem a bűnnek szerzője van.

„Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka, hogy az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz!

Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri „szája leheletével”, és meg nem semmisíti „jövetelének tündöklésével” (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.

Fontos tudnivaló, hogy az ördöghit nem lehet párhuzamos az istenhittel. A sátán, bár minden embernél magasabb intelligenciájú, és személyes szabad akarattal rendelkezik, de csupán teremtmény! A belé vetett hitnek nem ezért lehet tárgya! Csak Istenben lehet hinni, a gonoszban nem!

Jóllehet, a Tanítóhivatal nem ad részletesebb felvilágosítást a gonosz szellemekről. A Szentírás is csak a létezésükről tudósít, ugyanakkor Jézus Krisztus kifejezetten tanít és figyelmeztet a sátánra és démonaira, ennél fogva a létük kötelező hitismeret tárgya! (Források az első részben!)

folyt.)

     Rendkívülinek tekinthető, hogy az Ars-i plébános már a dogma-kihirdetés előtt (1854) bensőségesen tisztelte Mária Szeplőtelen Szívét és felajánlotta híveit – olyannyira ‒, hogy templomának Mária-szobrára készíttetett egy nagy nyitható szívet, melybe elhelyezte híveinek a nevét! (Ld. a képen!)
     De hamarosan jelentkezett a sátáni válasz is! Az ürügyet egy leány bukása szolgáltatta, aki gyermeket szült. A plébánia falát telemázolták gyalázó megjegyzésekkel, és a környékbeli városkák kávéházaiban mindenütt az arsi pap ,,esetét'' tárgyalták. Szentünk már várta püspökét, hogy az egy furkósbottal kiverje a faluból. De messze nem így történt!
     Minden károgás ellenére a püspöke tiszteletbeli kanonokká nevezte ki, a kormányzattól pedig 1855-ben megkapta a Becsületrendet. Ez azonban a Vianney Szent János szerénységét nem befolyásolta.
     Mindenét szétosztotta a szegények között, s amije volt, azt az ő javukra eladta. A bűnös emberek úgy sereglettek köréje, hogy már-már ezt mondta: ,,A bűnösök a végén meg fogják ölni a szegény bűnöst.''
     De ekkor a faluban már mindenki keresztény életet élt és csak a fizikai ereje fogyott el, de a szeretete és türelme nem! És bár sokan voltak körülötte, a 19. század egyik legnagyobb szentje oly magányosan halt meg a kimerültségtől, amilyen magányosan élt. Akik látták a holttestét, egyhangúlag tanúsították, hogy az erőnek utolsó cseppje is eltávozott belőle. (A képen szentünk holtteste, eredeti fotón)
     X. Szent Pius pápa 1905-ben boldoggá, XI. Pius pápa 1925. május 31-én szentté avatta. (A képen X. Piusz íróasztalán a Szent Ars-i Plébános szobra!)
     1929-ben a plébánosok patrónusává nyilvánította az Egyház, ezzel mintegy emlékeztetve minden idők papjait, hogy Isten ereje a gyengékben válik tökéletessé.
     Ünnepét több módosítás után 1969-ben a halála napjára, augusztus 4-re tették.
     Vianney Szent János a szerény arsi plébános, a fáradatlan "lelki forradalmával" és eredményes evangelizációjával, példájára minden papnak dicső nyomot hagyott a világban.
     Robespierre és társainak neve, szégyen és átokként maradt fenn a világban. Ők akik forradalmi vérfürdőikben mintegy 2 millió embert öltek meg, köztük egyháziak ezreit, eredményesen szórták szét a liberalizmus és a "nagyüzemi emberirtás" technikáit a világban.
     Íme két irányvonal, két ember vezetésével. A francia népnek, nem 1789. július 14-ét ‒ a forradalom kitörését ‒, hanem 1859. augusztus 4-ét, az Arsi Plébános halálának napját kellene ünnepelniük!

Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy jövő év március végétől, Szentünk teljes életrajzát fogom közölni 133 részben!

(Előző rész:  http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/06/vianney_szent_janos_emleknapja_iii_resz

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

HETEDIK NAP
Semmit sem számít a világ megvetése azok számára, akik valóban Isten gyermekei. Ha egyenesen járjuk utunkat és töretlenül követjük szívünk tiszta tanácsait, nincs okunk nyugtalankodni, hiszen tudva tudjuk, hogy utunk a túlvilági örök életbe vezet és bármilyen nehézség közepette is kiállja hitünk a próbát.

Ima

     Ó, hőslelkű kis Szent! Te, aki oly nagy vigyázattal őrizted lelki és testi tisztaságodat és természetfeletti erővel áldoztad fel magad, hogy ezzel is Jézus tanítását bizonyítsd, eszközölj ki számunkra is kegyelmet, hogy ha baj vagy szenvedés tör ránk, mi is ahhoz a forráshoz nyúljunk, amelyből Te merítettél. Te képes voltál boldognak mondani magad, hogy nyilak járják át testedet, mert tudtad, hogy nagyobb dicsőség vár majd rád, mint amennyit itt a földön kaphattál volna. Tedd, hogy mindig szent belenyugvással fogadjam azt, amit Teremtőm megenged az életemben, tudva, hogy az mindig javamra válik. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 2

     Még egyszer a magánrevelációkról. Tetszetős dolgot a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy így-úgy elhangolja a lelkeket, esetleg nagyobb megkötözöttséget támasztva. Maga a Szentírás is figyelmeztet: "a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2 Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony.
     A magán-kinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell.
     „A gáncsoskodó Mária-tisztelők rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek,... akik leértékelnek majdnem minden áhítatgyakorlatot... Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek Szűz Mária irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot... A hamis tisztelőknek... ettől a fajtájától nagyon kell félnünk.  A Szűz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet. A szűkkeblű tisztelők azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...” A Szent tanítása szerint azért nagyon veszedelmes ez a merev álláspont, mert "a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szőtt hálója ez'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 92-94). Mindazáltal az mondható, hogy a "túlzott óvatosság" még mindig kisebb veszély a lélekre, mint az óvatlan szembekerülés egyházunkkal, az Evangéliummal! Vigyáznunk kell tehát, hogy miért lelkesedünk!

Holnap folytatódik!

A bűn, nem a teremtés hibája! 2

     Mivel bukott természettel és az áteredő bűntől szeplősítve születünk, rászorulunk a Szent Keresztségbeni újjászületésre, hogy kiszabaduljunk a sötétség hatalmából és védettek lehessünk ezekkel szemben (a kegyelmi állapotban), s bemehessünk Isten országába, ahová minden ember meghívást kap. (vö. KEK 1250)

A gonosszal való harc, az embernek – Isten nélkül – teljességgel egyenlőtlen küzdelem, melyet valójában Isten harcol meg, a mi nevünkben! Ha ugyanis az Úr visszahúzná védelmező jobbját, a sátán egyetlen szempillantás alatt porrá zúzná az egész világot! A kérdés, hogy miért teszi ezt velünk Isten? Azért, „mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (vö. Jn 3,16) Krisztus ugyanis Kereszthalála és feltámadása által, lelkünkbe árasztotta az Igazság Lelkét, hogy kimondhassuk „Abba, Atyánk!”, ezzel emlékeztetve minket, hogy a Magasságbeli fiai vagyunk.

Hittétel, hogy Isten a szabad akarattal bíró ősszülőket a nekik szánt kegyelmi élet véglegesítése előtt próbára tette, a próbát nem állták meg, s ezzel súlyosan vétkeztek, és Isten büntetését vonták magukra. (Karthágói zsinat: DH 222. II. Orange-i zs.: DH 371. Trentói zs.: DH 1511-1512). A bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében! Nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, és az ember kapcsolatrendszerében, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén. A teremtmények szenvedésként élik meg ezt a disszonanciát (vö. Ter 3,16-20); s még a természet is sóvárogva várja a szabadulást (vö. Róm 8,19-22). (Források az első részben!)

(folyt.)

     Az egyszerű és "tanulatlan" Ars-i plébános olyan híres és keresett gyóntató és tanácsadó lett, hogy a szomszédos városokból, külön kocsijáratot rendszeresítettek Arsba! A környék papságának jelentős része, persze nem nézte jó szemmel a "kolléga" sikereit. Annál is inkább féltékenyek voltak, mert a forradalom utáni konszolidációval, állami vezetők is és királyi tisztségviselők is jöttek hozzá tanácsot kérni!
     Ha netán az egyházközségében akadt egyetlen valaki, aki nem járt misére, akkor a szent plébános imádkozott és böjtölt azért a lélekért, és nem hiába! És egyre több rendkívüli csoda fűződött Vianney János atya nevéhez, annak ellenére, hogy ő azokat a rendkívüliségeket mind Szent Filoména számlájára íratta!
,,A kegyelem olyan erővel hatott környezetére ‒ vallotta az egyik tanú ‒, hogy senki nem tudott neki ellenállni.'' De persze a bírálatok is fokozódtak ellene, amelyek mindenfelől érték és nagyon meggyötörték a pásztort. A szentmise és a szentségkiszolgáltatás volt az egyetlen forrás, ahol felüdülést talált.
     Alig evett valamit. Kis kondérjában előre lefőzött krumpliját napokig ette, már romlottan is. Ez kikészítette a gyomrát! Nem véletlenül csúfolták ellenfelei "krumplievőnek"! Ráadásul alig aludt, és a gyóntatások után éjszakánként még átment lámpásával a templomba virrasztani a Tabernákulum előtt.
Nagy tervekbe fogott és megépíttette a Gondviselésről elnevezett arsi iskolát, melyet később átalakított a szegény és kitett leányok otthonává. Olyan szegénység és elhagyatottság volt helyenként, hogy olykor teljesen mezítelen csontsovány kislányok jelentkeztek menedékért. Mindannyiukat ruházni és etetni is kellett, de a gyermekek nagy vigaszára voltak szentünknek, akiket megmentett a testi lelki leépüléstől, és minden délután hittanórát tarthatott nekik. Köztük művelte az első csodát is, amikor lisztet szaporított, ugyanis már csak egy szakajtónyi volt száz gyermek részére! Rosszakarói hívatták is a püspököt, hogy nézné meg a gyermekek ellátását. Ő azonban amikor kinyitotta a kamra ajtaját, majd elsodorta a kiömlő liszt! De ha lehet így kifejezni, lehetetlenebb gondja is támadt szentünknek!
     A nagyarányú építkezések kifizetésének határideje letelt és délutánra 300 aranyat kellett kifizetnie. Neki persze nem volt egy fillérje sem! Most aztán mélységes könyörgő imában kezdett tárgyalásba a tabernákulumban lévő Mindenható Istennel, megígérve, hogy soha többet nem építkezik, csak ezt az egyet segítse neki kifizetni! Amint kilépett a Gondviselés árvaház kápolnájából, jött egy gazdag hölgy örvendezve, hogy "Drága atyám, az örökségemből hoztam önnek 150 aranyat, ugye elfogadja tőlem?"
‒ Nem! ‒ volt szentünk válasza.
‒ De miért nem? ‒ kérdezte az asszony kétségek közt.
‒ Azért, mert nekem 150 nem kell, mert 300 aranyra van szükségem, se több, se kevesebb!
Az úri hölgy belesápadt és azt hebegte: "Atyám! Várjon, azonnal hozom!" – És hozta!
     Az Ars-i Plébános szavai szerint, ő maga olyan volt a környék papjai közt, mint a falu bolondja, jóllehet ‒ és ezt már nem állította magáról ‒, akik mégis rábízták magukat, azokat a tökéletesség útjára vezette. Ekkor vált Ars zarándokhellyé!

(Folytatás holnap!)

(Alul a Gondviselés Háza gyermekotthon)                         

                                                                  Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy jövőre Szentünk teljes életrajzát fogom közölni, 134 részben!

Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/05/vianney_szent_janos_emleknapja_ii_resz

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 1

     Egyre gyakrabban hallunk várható csapásokról, pusztulásról, a nagy figyelmeztetésről és a Nagy Büntetésről. A Szentírásban is több büntető ítéletről olvashatunk, de ezek a történetek épp arra tanítanak, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive). Ő nem leli örömét a pusztulásban, hanem jobb belátásra akarja bírni övéit. „Talán örömöm telik a bűnös halálában  –  mondja az Úr, az Isten  –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23). A büntetés a végső eszköz Isten kezében. Ha szóba kerül, mint fenyegetés, akkor az ember által előidézett helyzet logikus következményeként értelmezhetjük, amit a világ „ökörlánccal” húzott magára (Iz 5,18). Jakab apostol szerint is az elhatalmasodó bűn ,,halált von maga után” (Jak 1,15).
     Hasonlóképp az elvetés, a kárhozat is a megátalkodott ember osztályrésze lehet, aki Isten törvényével szemben tudva és akarva „öntörvényűen” rendezi be életét. A Törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. A Szentírás, miként a hiteles magán-kinyilatkoztatások üzenete is hangsúlyozzák Istenről, hogy „megbocsátó”, „irgalmas”, „könyörületes”, „hosszan tűrő” és „végtelenül jó” (Neh 9,17), és bizony találékony szeretetében a legvégsőkig elmegy, hogy a „szegény bűnöst” megmentse bűnei következményeitől. Arról azonban szó sem esik, hogy az Isten kiiktatná eszköztárából akár a legvégső büntetést is, mert ezzel ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Az emberiség üdvözítésének szándéka komolytalan volna, ha a bűn büntetésével nem kellene számolni.
     Ami a „nagy figyelmeztetés” fogalmát illeti, legtöbbünk először a garabandali üzenetből hallott róla, elég realisztikusan. Ezt fejlesztette tovább, illetve adta „üzenete” megnevezésének és honlapja címének egy okkultista összefonódás, akik egy Marie Divine Mercy nevű egyszemélyű ír látnokot segítenek "üzeneteinek" megfogalmazásában! Végtelenített, percre pontos egyházellenes „tanaikat” több egyházi nyilatkozó elítélte!
     A büntetés bekövetkezése Mária-jelenések üzeneteiben is mindig feltételesen van megfogalmazva, tehát elkerülhető vagy enyhíthető megtérés esetén, miként a Szentírás is mondja: „Az Úr nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen” (vö 2Pét 3,9), sőt utána is megy a bűnösnek, eléje megy a megtérőnek. Lásd a „jó pásztor” (10,11-15), „az elveszett bárány”, „az elveszett drachma” vagy a „tékozló fiú” (Lk 15,4-10) esetét. „Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek” (Iz 30,18). (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyve nyomán) – Az Isten áldjon meg Benneteket, roppan nagy figyelemmel legyetek a különféle látnok-üzenetek iránt, mert nem egy, közvetlenül a megtévesztő szellem sugalmazása – ha másért nem – csak azért, hogy egy kicsit is megossza az egyetértést!

Holnap folytatódik!

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

HATODIK NAP
     Elmélkedj ma azon, hogyan változtatta tettekké Szent Filoména Jézus szavait, aki azt mondta: "Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom."
Filoména nem mérlegelt, nem töprengett, hogy mit tegyen, hanem gondolkodás nélkül felajánlotta mindazt, amit neki a világ nyújtani akart.
Vajon mi, ennél egyszerűbb helyzetekben, amikor hátrányunk sem származna belőle, mindenkor méltónak mutatkozunk-e Megváltónkhoz, merjük-e vállalni a hitünkből származó követelményeket?
Vajon hogyan döntünk olyankor, amikor választanunk kell Isten és a világi, az emberi megfontolás között? Vajon akkor is kimutatjuk Isten iránti szeretetünket?
Igyekszünk-e Istennek tetszeni, vagy csak az evilági dicsőség után futunk?

Ima
     Szent Filoména! Te, aki könnyű szívvel vállaltad nehéz sorsodat, mert lelkedet csak a Megváltó iránti szeretet töltötte be ‒ amelynek fényében Őt akartad követni, hogy méltó "tanítványa" lehess -, segíts nekem életem azon óráiban, amikor meg kell vallanom hitemet vagy választanom kell jó és rossz között, hogy mindig az örökérvényűt, az Igazat válasszam, és ne tántorítsanak el hiúságból származó bizonytalanságaim. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

     A színeváltozás (görögül: metamorphószisz; latinul: transfiguratio), amikor Jézus Krisztus megmutatta isteni dicsőségét. Ennek helyszíne egy galileai hegy volt, a hagyomány szerint Tábor hegye.
     „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni.”
Ebből az evangéliumi tudósításból önkéntelenül is ráérezhetünk arra, hogy az apostoloknak rendkívüli élményben volt részük. A három apostol kiváltságos a többiekkel szemben. Most tanúi annak, hogy Jézus emberségén, mintegy ragyogott az ő Istensége. Később annak is tanúi lesznek, amikor Jézust gyötrődni látják az Olajfák hegyén. Itt rejtve maradt isteni mivolta, ezért megerősítésre, rendkívüli kegyelmekre volt szűkségük, ez volt a Tábor hegy eseménye, amikor az Ó-szövetség két nagy alakja Illés és Mózes is tanúskodott Jézus mellett: „Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.” Pétert megragadta a pillanat rendkívülisége és mintegy zavarában, azt mondja: ,,Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat… Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!'' A Tábor hegy-i látomás csak jel volt, a teljességhez hozzá tartozott Jézus halála és feltámadása. Csak ennek fényében értelmezhették helyesen mind azt, amit a hegyen megtapasztaltak.
     A Katolikus Egyház augusztus 6-án ünnepli a színeváltozást, melyet III. Kallixtusz pápa emelte ünneppé a nándorfehérvári diadal hálaemlékezetéül. Az összekapcsolás abból ered, hogy az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba. E naphoz kötődik a "terménymegáldás" hagyománya. (Mt 17,1–9; Mk 9,2–10; Lk 9,28–36; 2Pt 1,16–19)

A bűn, nem a teremtés hibája! 1

     Isten megteremtette a tiszta szellemeket, szabad akaratot, intelligenciát és hatalmat adott nekik, hogy különleges kapcsolatban lehessenek Vele, és ne kényszerből teljesítsék akaratát, hanem szabadon, szeretetből. A sátán volt a teremtmények legtökéletesebbike, a többi angyal feletti hatalommal. Úgy gondolta, képes felfogni Isten tervét, ám valójában nem értette, hogy a teremtés egységes terve Krisztusra irányul. Ebből származott lázadása angyalaival, mely megbocsáthatatlan! Ám ennek oka nem az isteni irgalom hiánya, hanem a tévedhetetlen tudásbeliségük teszi őket képtelenné a bűnbánatra, amiként ez az ember számára sem lehetséges a halál után! (vö. KEK 393) Azzal, hogy elutasították Istent, a saját akaratukból kárhoztak el és gonosz szellemekké váltak! Ők a lázadás és az Isten elleni gyűlölet szellemei. Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus szavait: „Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből.” (Lk 10,18)

A sátán, vagy ördög elnevezés, nem egy személytelen erőre, hatalomra vonatkozik, hanem az emberét messze meghaladó intelligenciájú személyes lényre! Ő a 'tagadás ősi szelleme' akit angyali rangja után Lucifernek 'fényhordozónak' is neveznek. Szembenállása az Istennel végleges és arra törekszik, hogy az embert társává tegye a Teremtő elleni lázadásban (vö. KEK 414), vagyis a sátán célja, hogy − mintegy istenség −, népet gyűjtsön maga köré a (kárhozatba).

A sátán aknamunkája különös erővel irányul Jézus Krisztus személye, műve, földi Helytartója és követői ellen. A sátán tiszta szellem, de hatalma nem végtelen, hiszen maga is csak teremtmény! Gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten országa ellen, ám ennek épülését nem képes megakadályozni!

Tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi- és közvetve fizikai természetű károkat okoz az embernek és társadalomnak. E tevékenységet időlegesen az isteni gondviselés engedi meg, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik”. (Róm 8,28) (vö. KEK 395)

Az emberiség „problémái” akkor kezdődtek, amikor az ősszülők, Ádám és Éva elfordították tekintetüket Istenről, hogy párbeszédbe elegyedjenek a „kígyóval”. Ebből következett, hogy az örök üdvösség elnyeréséhez minden percben meg kell küzdenünk azzal a gonosz lélekkel, aki hazugságaival még azt is el akarja hitetni, hogy valójában nem is létezik!

„Isten a halált nem alkotta és nem leli örömét az élők pusztulásában. A sátán irigysége révén azonban a világra jött a halál.” (Bölcs 1,13; 2,24) (KEK 413)

A Szentírás tanítása, hogy az ember nincs tehetetlenül kiszolgáltatva a sátánnak. Isten végtelenül hatalmasabb nála, és képes megszabadítani az embert!

Jézus ördögűzései, az apostolok története és kijelentései szintén ezt példázzák: Krisztus és a belé vetett hit (Róm 16,20; Ef 6,16; 1Pt 5,8 stb.) visszaveri a gonosz lélek minden támadását, bármily erősnek gondolja is magát, s bármennyire is van felfegyverkezve (Lk 11,21-22). (ld. Előd: Dogmatika)

(Források az első részben!)

(folyt.)

     Első gyónói közt volt egy hölgy Pauline Jaricot – aki elindította a világban az Élő Rózsafüzér Mozgalmat – erős indíttatást érzett, hogy Vianney atyának adjon egy Csodatévő Szent Filoména szobrocskát ereklyével. Ez nagy hatással volt a magányos és vagyontalan kispapra, akit végül a püspöke egy jelentéktelen faluba Ars-ba helyezett el. Szentünk azt se tudta hol van, így aztán elsőre meg se találta. És egy kis pásztort volt kénytelen megkérdezni Ars holléte felől! A legényke megmutatta az irányt, mire Vianney Szent János így köszönte meg: "Fiacskám, te megmutattad az irányt Ars-ba, én meg meg fogom neked mutatni az utat a mennyországba"! Azon a helyen azóta is  egy szobor őrzi ennek emlékét! (Ld. a képen!)
     Ez a település, mint a többi, oly mértékben volt elkereszténytelenedve a "dicső" Francia Forradalom eredményeként, hogy ez mélyen elkeserítette szentünket. Úgy érezte, hogy az általa hirdetett Isten Igéje, teljesen hatástalan az emberekre, már akik hajlandóak voltak átlépni a templom küszöbét!
     Az új plébános pedig szívfájdalommal imádkozta a rózsafüzért és éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, minden látható hatás nélkül!
És ekkor János, Szent Filoménát kérte meg, hogy járjon közbe az Úrnál, hogy kérése meghallgatást találjon! Egyszerre csak azt vette észre, hogy a környék lelki helyzete elkezdett javulni. Egyre többen jártak a szentmisékre, és plébánosuk lánglelkű szívhez szóló beszédei lassan felmelengették az Isten iránt kihűlt, fagyos szíveket. Mindezt olyan hatékonyan tette, hogy egyre többen álltak sorba a gyóntatószéke előtt!
Az Ars-i plébános és Szent Filoména közt mély és bensőséges "barátság" alakult ki, és elnevezte a kis szentet "Ügyvivőjének"!
     Szinte éjjel-nappal gyóntatott. Ismerte az emberi szíveket, és különös kegyelmi ajándékként olvasott bennük, anélkül, hogy az emberek megszólaltak volna.
Egy férfi azzal kezdte a gyónását, hogy utoljára harminc éve gyónt. János kiigazította: ,,nem harminc, hanem harminchárom éve''. Amikor az ember utánaszámolt, elismerte! Egy asszony elmondta, hogy János abbé – ahogy nevezték – olyan pontosan ismerte az ő családi viszonyait, az eseményeket és a neveket, hogy a megdöbbenéstől alig tudott megszólalni. Arra a kérdésére, hogy honnan tudja mindezt, azt válaszolta: ,,Az ön őrangyala mondta nekem!''
Olykor gyóntatás közben könnyekre fakadt. Aztán mikor valaki rákérdezett csodálkozásában, ezt mondta neki: ,,Barátom, én azért sírok, mert ön nem siratja a bűneit.''
     A lélekmentés sikerének persze "meg volt az ára". Éjjelente hatalmas – sokszor fizikai küzdelmet – kellett vívnia az ördöggel! Nem csak hogy bántalmazták, de még az ágyát is rágyújtották A "harcok" iszonyatos hangjai kihallatszottak a paplakból, úgyhogy két hencegő módos fiatalember felajánlotta az atyának, hogy majd ők puskával megvédik éjszakánként!
     A legények meg is jelentek, ám az első percek után kiszaladtak még a faluból is (szó szerint!), maguk után hagyva a "dióverőket", amelyek szintén láthatók az Arsi Plébános házában!

(Folytatása holnap!)

Előző rész http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/04/vianney_szent_janos_emleknapja_augusztus

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

ÖTÖDIK NAP
     Gondolkozz el azon, hogy minden kínzás, aminek Szent Filoménát alávetették, arra irányult, hogy megtagadtassák hitét és megtörjék hűségét! Abban bíztak, hogy a félelem, a hiúság, a gyengeség majd csak leveszik őt a lábáról, s a gonosz diadalt arat. Micsoda csábító képekkel festette le a római császár, Diocletianus a Filoménára váró földi gyönyöröket és gazdagságot. "A világ királynőjévé teszlek!" mondta neki, de Filoménáról ez éppen úgy lepergett, mint minden más csábító hazugság.
A mi életünkben is sokszor megkörnyékez minket a gondolat, hogy elhanyagoljuk kötelességeinket vagy elfeledjük hitünk követelményeit, s a pillanatnak áldozva, szem elől tévesszük Isten akaratát. Pedig: "inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek".

Ima
     Szent Filoména, juttass számomra is abból az erőből, amellyel az Evangélium tanításáról tettél tanúbizonyságot azzal, hogy visszautasítottad a hiú örömöket és a földi gazdagságot.
Mindezt a pogány Róma utcáin is bizonyítottad, amikor hősiesen viselted el a rád mért kínzásokat, s utat mutattál példáddal a vak tömegnek, amely még nem látott ilyen hitet. Tudom, hogy gyarló vagyok, azért kérlek, juttass számomra is erőt, hogy mocsoktalanul élhessek, hitemet akkor is megtartsam, ha mellőzés lenne miatta az osztályrészem. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Augusztus 5-e Havas Boldogasszony avagy Szűz Mária római főtemplomának felszentelése

     Eredetileg a Szent Szűz római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén Santa Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója (440-ben szentelték fel). Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.

     A 4. században pestis dúlt Rómában. Liberius pápának (352–366) volt egy álma, miszerint ha templomot épít egy dombra, a pestis el fog múlni. A helyet úgy jelezte az Úr, hogy 432 augusztus 5-én hó esett oda. Ezzel egy időben egy János nevű gazdag, gyermektelen patrícius is álmot látott a feleségével, melyben a Szent Szűz azt kérte, hogy a helyen melyet másnap hó borít, emeljenek templomot a tiszteletére. A házaspár, értesülve a jelzett helyről – mely a tulajdonukat képezte –, azt nyomban felajánlották Isten Anyjának. A pestis azonnal elmúlt az Örök Városban!

     Augusztus 5-e reggelére hullott havazás helyén, fel is épült a Szűzanya szentélye az Esquilinus dombra, melyet Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. A felépített bazilikát Szent III. Szixtusz pápa (432–440) díszíttette remek mozaik képekkel annak emlékére, hogy az Efezusi Zsinat 431-ben hittételként hirdette ki Szűz Mária istenanyai méltóságát. A Szűzanya oldalkápolnájában mai is látható a kép, melyen Liberius pápa az alapkövet ássa a hóban.
     A Bazilika kegyképét (ld alább!) az ősi római hagyomány szerint Szent Lukács evangelista festette. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint amikor a körmenet Hadrián hatalmas síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz halleluja (innen indul a húsvéti antifóna eredete). Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

     A kegykép római tisztelete az Efezusi Zsinat után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek a Mária tiszteletben való egységét hangsúlyozta. A kegyképről való másolat készítését különleges pápai tilalmak akadályozták. Egyébként, a Santa Maria Maggiore bazilikában őrzik a Betlehem-i Jászol darabjait is (ld. legalul!)

Előszó 3

     Figyelmesnek kell lennünk, mert ártó szándékkal, sorra alakulnak a sátán céljait így-úgy segítő közösségek, pártok, melyekbe szinte akaratlanul is belesodródhat a figyelmetlen-, felszínes ember − észre sem véve −, hogy a rossz oldalán küzd, és a kárhozat felé igyekszik!

Jegyezzük meg, hogy csakis Krisztus a mi Urunk által juthatunk üdvösségre, és csak az Ő tanításainak tagadásával kárhozhatunk el! Véletlenül vagy érdemtelenül azonban, senki sem üdvözülhet, és nem is juthat kárhozatra!

Végső sorsunkért tudatosan kell tennünk és mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát üdvösségéért, a szeretteiért és embertársaiért! Az ember rövid életének tétje óriási: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18)!

Kötelességünk tenni a magunk és mások örök boldogságáért − szem előtt tartva −, hogy tetteinkkel befolyásolhatjuk az üdvözültek és elkárhozottak számát, amiként a világ sorsát is!

A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, s szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban.” (GS 37) És ez a lényeg kedves Olvasóm, ez indíttatott e füzetnyi ismeretanyag összeszerkesztésére − remélve −, hogy ezzel nem csak a hitismereteket segítem felfrissíteni, de a tudatos és imádságos lélekmentéshez (apostolkodáshoz) is indíttatást nyújtok!

A szerkesztő

(Források az első részben!)

(folyt.)

A földi élet: felelősség!

     Életednek, küldetésednek örökkévaló jelentősége van, ami befolyással lehet mások örökkévaló életére is. Sem a munkahelyi eredmények, sem más tevékenységek és sikerek nem esnek olyan súllyal latba, mint az, amit az emberek Istennel való kapcsolatának előmozdításáért teszel. Ezért fontos tudnod, hogy mi a hívatásod, melyet tölts is be, amíg teheted! Jézus mondta: ,,Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” (Jn 9,4)
     Az óra ketyeg és közeleg a te éjszakád, ne késlekedj tehát! A tetteinkkel el kell számolnunk Istennek, aki kegyelmeivel, indíttatásaival segíti életünket. Kezdj el a hivatásodon munkálkodni, ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
Mutasd meg mindenkinek, hogy az élet nem kilátástalan küzdelem, hanem örök célja van! Mutass rá felebarátaidnak, hogy miként vonzza egyik kegyelem a másikat, miképpen lesz belőle érdem, hogyan vezethetnek az érdemek a menny örök dicsőségébe. Tedd ezt buzgón, mert Isten előtt majd azok fognak vádolni a legjobban, akiknek nem szóltál, akikért nem imádkoztál és akikért nem hoztál áldozatot, holott megtehetted volna! Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyd ott a munkahelyedet, hogy teljes idejű „apostol” legyél. Isten azt szeretné, ha ott mondanád el a Jó Hírt, ahol épp vagy. – Kérve kérlek Benneteket Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. (2Tim 4,1-5),

Holnap, az Úr intelmeiről olvashatnak!

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

NEGYEDIK NAP
     Figyeld meg azt a végtelen türelmet, amellyel Filoména halála pillanatáig elviselte szenvedéseit! Vajon mi képesek vagyunk-e a ránk váró nehézségeket türelemmel viselni és közben arra gondolni, hogy "legyen meg a Te akaratod"?
Minden fájdalom vagy szenvedés az Úr próbája, s ha így fogjuk fel, erőt kapunk az elviseléséhez. Filoména tudta, hogy keserves halált kell halnia a szenvedések végén, mégis annyi erőt merített hitéből, hogy bámulatra késztette a hitetlen pogányokat.

Ima
     Szent Filoména, Te, aki mélységes hitedből merítetted az erőt, hogy úrrá légy minden testi szenvedéseden, add, hogy én is mindig hittel szenvedjek. Példádból merítve mindig ragaszkodni akarok hitemhez, és mindennél fontosabbnak tartom, hogy önzetlen és jó legyek embertársaimhoz, remélve, hogy utam végén megláthatom a túlvilágon Krisztus fényeit. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

     Vianney Szent János 1786. május 8-án a Felvilágosodás korának legnagyobb sötétségében született, a Lyon melletti Dardilly-ben. A dolgos, hívő földműves szülei a Jean-Baptist Marie névre keresztelték. Édesanyja bensőséges hitben nevelte. (Képen a szülőháza)                                                        A francia forradalom kitörésével iszonyatos vallásellenes diktatúra vette kezdetét, amellyel kezdetét vette Franciaország elkereszténytelenítése. Föloszlatták a szerzetesrendet, elkobozták házaikat. A papság számára kötelezővé tették az ateista deklarációra való eskütételt és akik ezt megtagadták, 24 órán belül kivégezték.
     Jean-Baptist is éjnek idején titokban járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Első szentgyónását otthon, a szobájukban végezhette el egy papnál, aki megtagadta az alkotmányra teendő esküt. Első szentáldozásához egy homályos pajtában járult, amely elé, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét, egy nagy szénásszekeret húztak. Hitoktatók és a papság, de még maguk a Szentségben részesülők is az azonnali kivégzéssel játszottak! Nos, ez volt a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség"!
     Az elemi iskolát megszakításokkal végezte el, mivel szükség volt munkaerejére a földeken.
     A szülők papi pályára szánták, melyben egy ismerős idős atya is támogatta és titokban fel is készítette a papszentelésre.
Ez azonban több akadályba ütközött. Egyfelől behívták katonának, ahonnan megszökött. Másodsorban az ateista diktatúra, amely eskütételhez kötötte a papi tevékenységet (és be is tartatták az istentelen direktívákat)! Harmadsorban, Jean-Baptist nagyon nehezen tudott vizsgázni, mert a tananyag latinul volt – amiként az oktatás is – és ő képtelen volt rendesen visszaadni tudását latin nyelven.. Emiatt máig az a tévhit Vianney Szent Jánosról, hogy nem csak egyszerű ember volt, de buta is, persze átsiklanak afelett, hogy mint Ars-i plébános rendkívüli hatású beszédeket mondott, és a konszolidáció után, tanácsért fordultak hozzá még az állami tisztségviselők is!
     A latinos hiányosságai ellenére, egyházi felettesei azzal az indoklással bocsátották szentelésre, hogy: ,,Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi!'' (Példaadó hozzáállás lehetne ez máig is!)
     Végül Grenoble-ban szentelték pappá, olyan körülmények között, ahol a kispap távozása csak a konventi megbízottak aláíróasztala előtt volt lehetséges. És ott dőlt el, hogy még aznap kivégzik, vagy útjára mehet Júdás-tudattal!
     Szentünk azonban egy óvatlan pillanatban átugrott a kerítésen és elmenekült. Szülőfalujában bújtatta a nép és "civil" ruhában volt kénytelen járni, amit ő nagyon szégyellt. Első szentmiséjét végül 1815. augusztus 14-én mutatta be.

(Folytatás holnap!)

Előszó 2

     Fontos tudnivaló, hogy a Katolikus Tanításból nem lehet önkényesen ezt-azt nem hinni, vagy „nem egészen úgy”, mert ez résnyitás a katolikus hitvalláson, és óhatatlanul hittagadásba fordulhat. Ez, még ha nem is a saját hitehagyásaként mutatkozik meg, de a családjában, a környezetében bizonyosan! A sátán ugyanis mindig a leggyengébb ponton (vagy nyitott résen) támad és nyilván ott, ahol a hitbeli érvek kevéssé határozottak a lélek aktivitásában.

Ha a sátánról, ördögről, a bűn szerzőjéről, vagy a megtévesztő szellemről szólok, akkor nem az általánosító „-ság-ség” (gonoszság, békétlenség) értelemben beszélek, hanem mint személyes és intelligens létezőről! Előre kell bocsátanom az 1215-ös IV. Lateráni zsinattal, hogy „Az ördögöt és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de aztán önmaguktól lettek rosszakká” (DH 800).

Az újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Tanításában világosan felismerhető a sátán alakja (Mt 4,1), az ellenség, a kísértő, a gonosz, e világ fejedelme, vádló, kígyó stb., akit Jézus „kezdettől fogva gyilkosnak nevez” (Jn 8,44). Jézus harca a sátánnal Lukács 4,1-13-ban olvasható, és tanulság számunkra, hogy a gonosz lélek − aki még Jézust is megkísérti −, s megpróbálta eltéríteni megváltói küldetésétől − ugyan bizony, miért hagyna ki bennünket kárhozatos próbálkozásaiból?! „Isten Fia azért jelent meg, hogy az ördög műveit lerombolja” (1Jn 3,8). (vö. még KEK 394).

Jézus Krisztus világosan és valós tényezőről beszél! Igehirdetéséből, miként a a teljes kinyilatkoztatásból is világosan látható, hogy az ördög esetében az ember és társadalom létét, alapjaiban fenyegető lényről van szó! (Források az első részben!)

(folyt.)

Ne értsetek félre semmit, hanem csak az Urat kövessétek! 2

     A Szentírás világosan tanítja: „Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyan az!” (Bölcs 7,6) „Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána következik az ítélet, úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye.” (Zsid 9,27-28) Csak egyetlen esélyünk van tehát az időben, melyben pro és kontra korrigálhatunk földi életünk utolsó pillanatáig! A megismételhetetlen földi élet tehát az örökkévalóság előszobája, az érdemszerzés egyetlen – időben behatárolt lehetősége arra –, hogy szabad akarattal véglegesen döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene!
     »Figyelmetekbe ajánlom testvérek az Evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szent Pál: „Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették és harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak, se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja Atyjának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!”« (vö 1Kor 15,1-34) – Az Isten áldjon meg Benneteket, fel ne üljetek mindenféle "vallás" hirdetőjének, mert hitalapító volt ezernyi is, ám Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta!

Holnap a földi élet felelősségéről olvashatnak!

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak -, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

HARMADIK NAP
     Szent Filoména még alig múlt tizenhárom éves, amikor már teljes bizonyossággal tudta, hogy "az egész világ semmit sem jelent a Tökéletességgel szemben". Ő csak egyedül Istenhez tartozónak érezte magát, biztos volt küldetésében, és soha egy pillanatra sem ingott meg elhatározásában. Azt is tudta ‒ fiatal kora ellenére -, hogy imáival folytonosan növelheti Krisztus iránti szeretetét, s hogy az imádság a lelki élet ki nem apadó forrása.
Úgy imádkozott, mintha beszélgetne a Mennyek Urával, és tudta, hogy az erőt a rá váró szenvedések elviseléséhez a szentáldozásból kapja. Magához véve Krisztus szentséges testét és vérét, valóságos átlényegülést érzett, mint aki tudja, hogy keresztény hitének ez az áldozat a magja és ereje.
Nekünk is rendelkezésünkre állnak ezek a csodálatos alkalmak. Vajon élünk-e ezekkel a nagyszerű lehetőségekkel, amelyek erőt adnak földi életünk terheinek elviseléséhez?

Ima

     Szent Filoména, könyörögj értem Jézushoz! Ő azt mondta, hogy "Boldogok a tisztaszívűek, mert övék a Mennyek Országa ". Kérd őt, hogy tisztítsa meg szívemet mindattól, ami neki visszatetsző, és erősítsen kegyelmével, hogy ellenállhassak minden rossznak, elkerüljem a vétkeket. Kérjed nevemben Jézust, hogy életemet abban a reményben élhessem, hogy én is eljutok majd egykoron a Mennyek Országába, a tisztaszívűek közé, Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Előszó 1

     Korunk szerzői, köztük sajnos katolikus teológusok is a sátán és a többi bukott angyal valós befolyásának kisebbítésére törekszenek (ha épp nem tagadják puszta létezésüket is)! Sokuk a múlt, sötét korok babonájának tartja, pedig a sátánról tudomást nem vevő krisztológia eleve sántít − és az ebben tévelygők − mit sem értenek a Megváltásból! Ez a beállítottság a gonosz munkáját nagyban elősegíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne az embereket a káros aktivitásokról informálni és az ellenük való védekezést ismertetni!

Ezek után nem csoda, ha azt tapasztaljuk, hogy a magukat hívőnek valló és az Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek hitbeli ismeretei is olykor jelentősen hiányosak, vagy egyenesen tagadásba hajlók! Sajnos a számukra „ismeretlen”, vagy tagadott fogalmak közé tartozik a tisztítótűz, a pokol, és a személyes gonosz lélek – a sátán – létezésének valósága.

Úgy tűnik, hogy modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az ún. racionális gondolkodás, a megtévesztő eszmék, az elvilágiasodott környezet és a „tapintatos” hitoktatás erőtlenné tette a dogmatikus és apostolkodó tudásra, kiállásra! Vagyis, az egyébként jó szándékú emberek, óhatatlanul átveszik a nem keresztény világ mentalitását, minek folytán erejük megfogyatkozik, s nem képesek keresztségi hivatásuknak megfelelően apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról. Tapasztalják ugyan, hogy az általuk is így-úgy követett erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben, de ezt a „mai világ” természetes velejárójának tartják, és ebben nem veszik észre a megtévesztő szellem következetes aknamunkáját! Pedig a sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, nagyon is felismerhető! Ennek ellenére elfogadhatónak és magánügynek tekintik, hogy akár saját szeretteik is bűnben élnek, sőt, végül már sem a maguk, sem embertársaik üdvösségéért nem tesznek semmit, rohanva a kárhozat felé! (Források az első részben!)

(folyt.)

     Augusztus 2-a Angyalok Királynéja vagy népiesen Angyalos Boldogasszony ünnepe, mely egyben a Porciunkula kápolna fölszentelésének emléknapja és a ferencrendiek legnagyobb ünnepe.

Porciunkula – egy kis kápolna, amit Szent Ferenc épített újjá 1208-ban. Itt éltek az első testvérek, és maga Szent Ferenc hívta először Porciunkulának, azaz kis helynek, sőt kis Szentföldnek (magyarázat alább →)!

Ferenc itt alapította meg az első és második rendet, hiszen itt öltöztette be Klárát, és 1226-ban ide jött meghalni (sírja fölé 1568-ban bazilikát emeltek). Itt Porciunkulában jelent meg neki az Úr és az Istenanya. Arra bátorították, hogy kérjen Tőlük valami „nagy kegyelmet”, bármit! És Szent Ferenc nem csekélységet kért, hanem azt, hogy aki ezt a kápolnát meglátogatja, „teljes búcsút” nyerhessen, vagyis, mentesüljön a bűnei által kiérdemelt tisztítótűz szenvedéseitől!

A kérés abban az időben rendkívüli volt, mert → teljes búcsút akkoriban csak a szentföldi keresztes háborúkban résztvevők nyerhettek, vagy az, aki a Szentföldre indulókat hathatósan támogatta. Az Úr Krisztus helybenhagyta a kérést, ámde Ferencet a pápához utasította. III. Honorius 1216-ban teljesítette Ferenc kérelmét, és augusztus 1-én déltől másnap estig minden esztendőben „toties-quoties” (esetenként, mindannyiszor), a szenvedő lelkekért is felajánlható teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik fölkeresik a Porciunkula-kápolnát, gyónnak, áldoznak és imádkoznak a pápa szándékára.

A 14. sz. végétől a pápák a Porciunkula-búcsút megadták a ferences templomoknak, később a klarisszák és a kapucinusok összes templomának, melyet XV. Gergely pápa 1622-ben a ferenceseken kívül az összes hívőre kiterjesztette.

A 1678-ban egy 3 hajós bazilikát építettek a Porciunkula fölé úgy, hogy a kis kápolna a központi kupola közepe alatt áll. Az 1832-es nagy földrengéskor a bazilika sok része beomlott (de a kis kápolna sértetlen maradt!). 1840-ben helyreállították. Később márvány homlokzatot kapott.

Ha valakiben netán felmerülne a kérdés, hogy "mi az üdvös abban, ha az Isten Anyját még az Angyalok Királynőjeként is tiszteljük", nos a szent írók a következőkben látják ezt üdvösnek: A Boldogságos Szent Szűzben a Megváltó Társát szemléljük, aki a Szeplőtelen Fogantatás titka által, egyedülálló módon mentes maradt az ősbűn átkától, és még a személyes bűntől is. A Mindenség Királyának Anyjaként, királynőként tisztelhetjük. Istenanyai méltósága és még a Szent Angyalokat is megelőző tökéletessége révén, ennél fogva az Angyalok Királynőjeként is tisztelhetjük Őt. Ez a Mária-tisztelet végeredményben a Szentháromság Egy Istenre irányítja figyelmünket, hiszen a Szűz Máriával való kapcsolatunk tulajdonképpen az Istennel való kapcsolatunkat segíti, mégpedig olyan értelemben, hogy Mária által jutunk el Jézushoz. Ezért nagyon lényeges, hogy minél buzgóbban, és minél nyitottabb szívvel szemléljük az Istenszülő Szűz szent titkát, dicsérjük Őt Istentől kapott égi-földi méltóságában, keressük közelségét, figyeljünk indításaira, kérjük közbenjárását, és fogadjuk a kegyelmeket, amelyeket az Úr, Szent Anyjának keze által kíván adni nekünk. A fenti teologikus sorokat egyszerűbben foglalja össze XIII. Leó pápa a Divinum illud munus körlevelében (1897): „A vallásos tisztelet ugyanis, amelyet a szent égi lakóknak és az angyaloknak, a Szűz Istenszülőnek és Krisztusnak megadunk, végül is magára a Szentháromságra áramlik vissza és benne végződik.” (DH 3325) Ebben teljesedik be a bensőséges Mária-tisztelet egész jelentősége.

Angyaloknak Királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a te szent Fiadat érettünk.

Ékes virágszál, hozzád esdeklünk! Szép Szűz Mária, könyörögj értünk!

Ne értsetek félre semmit, hanem csak az Urat kövessétek! 1

     Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs! Elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mély emlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! A lélekvándorlásra alapuló hitelvek, nem ismerik az irgalmasságot – de még a fogalmát sem –, hiszen számukra a szenvedő ember "csupán előző életének bűneit törleszti", és ebben őt megzavarni, visszaesést jelenthet számára! Ezt vallják az alábbi vallások is!
A hinduizmus, buddhizmus, s a mai divatos New Age áramlatok (reiki, jógairányzatok stb.) nem hisznek a személyes, szerető Istenben, az Istennel való személyes találkozás lehetőségében, sem a földön, sem a halál után. De beszélnek az ember megtisztulásáról, az érzelmektől, ösztönöktől való megszabadulás fontosságáról. Mint mondják, az emberek többsége nem tud egyetlen élet alatt "tisztává válni", ezért többszörösen újjá kell születniük, egy más emberben, állatban, míg elérik a tisztulás állapotát. S így végül (nem túl vigasztaló!) belesemmisülhetnek a nirvána mindenségbe...
     A keresztény tanítás szerint, a halálunk után nem egy személytelen semmiben oldódunk fel vagy térünk vissza, hanem szemtől szembe találkozunk  a Végtelen Szeretettel – Istennel –, s benne a világ minden szépségével. Egyéniségünk itt nem megsemmisül, érzelmeink nem alszanak ki (ahogy az idézett vallások, áramlatok állítják), hanem beteljesülünk, megújulunk Istenben, minden képességünkkel, szépérzékünkkel együtt.
     Nem vehetők komolyan azok az állítások, melyek szerint az Újszövetség maga is tanítja a reinkarnációt. Jézus beszél új születésről Nikodémusnak, de ez nem más, mint a „vízből és Szentlélekből” történő megújulás (Jn 3,5)! Vagyis a keresztény beavatás – a keresztség és bérmálás –, mely az egyszeri földi életében teszi az embert Isten gyermekévé, nem pedig egy másik földi élet kezdete. Az is igaz, hogy Jézus Keresztelő Jánosról azt mondja: „Ő Illés, aki eljön” (Mt 11,14). De ennek a mondatnak értelmét Gábriel angyal Zakariásnak mondott szavai mutatják meg, amikor így beszél a születendő Jánosról: „Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa...” (Lk 1,16-17). Vagyis János, Illés próféta szerepét fogja betölteni.

Holnap folytatódik!

Ott leszek a könyveimmel, és a Hajnal Szép Sugara blog támogatására adományt elfogadok!

„Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását,

aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát.”

(VI. Pál pápa 1975. november 15.)

A „Hajnal Szép Sugara” blog,

77 részes sorozata nyomán,

Begyik Tibor szerkesztésében 

Felhasznált források és esetleges jelölései:

Katolikus Egyház Katekizmusa. Budapest 1995. 1673. (= KEK)

Az Egyházi Törvénykönyv, A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal. III. bővített kiadás, Budapest 1997. (= CIC)

Dr. Lukács László: Dogmatika II. - Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola 2007 (=LD.II)

Zsinati dokumentumok: Lumen Gentium (= LG); Gaudium et Spes (= GS)

Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000 (=JÜ)

SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám nyomán. Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország (= SZE)

Fatimáról beszél Lúcia nővér – Fatima, 1997 (= LN)

Szeretetláng Lelki Napló – SZIT 2010 (= SZL)

www.hagiosz.net (= NET)

http://katolikus-honlap.hu/ (Szent Margit Lap) (= KH)

Magyar Kurír (= MK)

Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. (= AM)

Don Stefano Gobbi, Mária Papi Mozgalma Kék Könyve (= KK)

Simone Morabito: Psichiatra all'inferno, Edizioni Segno, 2004

Bangha Béla (szerk.), Katolikus Lexikon: Exorcista, Ördögűzés, Ördöngősség, Budapest 1931. (= LEX)

Francesco Bamonte atya szentbeszéde a Szeretetláng Fesztiválon – Mária-remete, 2016. augusztus 27-én (Fordította: Dr. Tekulics Judit) (= FB 1))

Francesco Bamonte, Megszállottság és ördögűzés – IHTYS, Nagyvárad 2016. (= FB 2)

Francesco Bamonte, Szűz Mária harca a Gonosszal − az ördögűzések alatt IHTYS kiadó Nagyvárad 2014 (= FB 3)

José Maria Zavala: Así se vence al demonio (Így lehet legyőzni az ördögöt)

Dr. Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért – Maranatha (Regreso de la Muerte – Bogota, Kolumbia) (= GPO)

A TAVALYIHOZ KÉPEST MEGÚJÍTOTT, ÁTDOLGOZOTT SZÖVEGANYAG!

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak –, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

ELSŐ NAP
     Ez a csodálatos lelkierővel rendelkező Szent a legmagasabb körökben, királyi családban született, de soha, egy pillanatra sem kábították el a pompa vagy gazdagság csillogásai. Önszántából tett fogadalmat a tisztaságra, és ennél a Földön semmi sem volt fontosabb számára. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy pogány császár feleségeként éljen, bármekkora világi hatalmat is nyert volna ezáltal. Tudva tudta, hogy az áldás, amit szülei az ő világrajöttével kaptak, a megtérés jutalmául adatott meg nekik. Valójában helyettük is hozta áldozatát, hiszen ők már idős korban, szorongatott helyzetben lévén, nem mertek szembeszállni a hatalmas római császárral. De Filoména, ez a valójában még gyermeknek mondható ártatlan kislány, annyi lelkierővel rendelkezett, hogy felismerte égi hivatását, tudta, hogy törékeny testének szenvedéseit nem hiába vállalja. Már életében sokan megtértek kínzatásai láttán, megérintve attól a kegyelemtől, ami a hittel vállalt szenvedésből sugárzik. Angyali erényeivel azóta is szolgál.

Ima
     Szent Filoména, Te a romlott társadalmú római birodalom kellős közepén akkora bátorságról, olyan rendíthetetlen hitről tettél tanúbizonyságot, hogy a pogányok közül sokan felismerték az Igazságot, s a katakombákban egyre több keresztény gyűlt össze az Egy Igaz Isten nevében.
Kérlek, tiszteletre méltó szolgálataid által járj közben értem is, hogy állhatatos legyek a hitben és növekedjék szívemben a jóság és a felebaráti szeretet. Egykoron pedig Krisztus kegyelme által békében érkezzek Hozzá. Amen 
(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Élni a szabad-akarat felelősségében

     A pokol azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö Római Kompendium 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tiszteletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatalmúlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, elutasítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213)
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára hozzá teszem, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelességét! Az aztán már végképp tragédia, ha a krisztusi Egyháznak sem hisznek!)  

Ezt olvashatjuk Fausztina naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741)

– Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elveitekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy elhitesse magáról, hogy nem létezik, és végül Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!

(Holnap a félreértések kerüléséről olvashatnak!)

Nem a hitet kell egyszerűbbé tenni, hanem a lelkünket!

     Jóllehet a hit tanítása világos afelől, akiben hisz, a hitét gyakorló ember olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ, amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö Új katekizmus 164) Így aztán, sokak számára valószerűtlennek és távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, számukra a Teremtő hallgat és rejtőzik. Ennek okai, hogy csak érzékeiken keresztül értékelnek mindent, s ezáltal felszínessé válnak, sőt gőgössé. Az ilyenek önmaguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak, mert sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről, az istengyermekségről és a beléjük oltott szeretetről, mely valamelyest megértést és alázatot diktál! A „nemtörődöm emberek” széles körben esnek áldozatául a zajló életnek és a hamis értékrendnek, végső soron a bűnnek. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit (nem is érdekli őket), sőt esetleg még Istent is vádolják mondván, „ha lenne, nem engedné”! Nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, akivel ők maguk – így vagy úgy –, de közreműködnek, s ez az erő történelmi léptékű stratégiával hálózza be az emberi közösségeket és tagjait.

     „Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). Az Üdvözítő figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva Tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegényeknek és kicsinyeknek súlyos szükségükben, akik pedig az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk-, vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük pokolnak. – Az Isten áldjon meg Benneteket, nézzetek már körül magatokban is, és tegyetek meg mindent a magatok és embertársaitok üdvösségéért!

Holnap a szabad akarat felelősségéről olvashatnak!

Útmutató és bevezető a kilencedhez
     Szent Filoména kilencedét nem könnyű betartani, mert a kis Vértanú azt kéri a követőjétől, hogy legalább a kilenc nap alatt kerüljön minden bűnt, ami szinte lehetetlenség!
Ugyanakkor szép gondolatokkal ajándékozza meg tisztelőjét és a közbenjárását kérőjét!
Igen, Isten kedvét keresni és igyekezni földi életünkben mennyei kincseket gyűjteni, a keresztény hit titkai, és ez a mi Szent Keresztségben kapott fogadalmunk, mely eltökélt célunk kell legyen! Ehhez pedig segítőink az angyalok és a szentek, a mostani kilencedünkben pedig egy egészen különleges édes kicsi hős, aki remélhetőleg minden lélek mélyén ismerős: Szent Filoména!

     Elő-óhajtásként egyszer mondjuk el az alábbi fohászt:
     Minden gondunkban és félelmünkben, valamint a halálunk óráján, jöjj és légy segítségünkre ó, Szentséges Szűz Mária és te, a vértanúságban szentté vált dicsőséges Szent Filoména! Amen

A kilenced naponkénti menete

     Az ismétlődő azonos "Bevezető" és "Napi imával" kezdünk minden nap. Ezt követi a "jelzett NAP" elmélkedése Filoména életéből, majd egy ima. Befejezéseként elmondunk egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsőséget! A kilencedik napon, ezt megelőzi még egy "Záró ima" is.

Mélyüljünk el lélekben e "kis Szent" hősiességén, és dicsőítsük őt amiért Jegyese az Édes Üdvözítő iránti szeretetből és hűségből kitartott a vértanúságig! Legyen számunkra példa az életünk minden területén! Kérjünk és megadatik, ha Isten Örök akaratával megegyezik!

     Ám mielőtt a kilenced végére érnénk, határozzunk el egy olyan jó cselekedet véghezvitelét, amelyet Szent Filoména tiszteletére teszünk!

FELHÍVOM KEDVES OLVASÓIM FIGYELMÉT, HOGY SZENT FILOMÉNA ÉLETÉT MEGISMERHETIK A FEBRUÁR 24 ÉS MÁRCIUS 14 KÖZÖTTI SOROZATBÓL!

Bűn az: amely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet, meghamisítja a nemzettudatot. (ÉHÖ 7. o.)

Felvilágosodás vagy elhomályosítás?

     Három felvilágosító pont a „felvilágosodásról”: 1) Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! 2) A felvilágosodás elmélete képes haladásnak ítélni azt, ami emberi léptékben mérve rémálom. 3) A felvilágosult elme egyazon érvrendszerrel könyvel el maradinak olyan törekvéseket, melyek pedig a társadalmak igaz javára válnának.
     Az előbbi gondolatok igazolására, idézünk II. János Pál pápától: „A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne, ezáltal a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga dönti el, mi a jó és a rossz! Ennek veszélyeit, épp a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!”  –  Nos, ehhez szükséges a felvilágosítás! 

Az Isten áldjon meg Benneteket, senki ne mondja majd, hogy nem szóltam!

Holnap az egyszerűbb hitről vagy egyszerűbb lélekről olvashatnak!

    Kedves Olvasóm! – írja Montforti Grignon Szent Lajos – ha gyakorlod ezt az ájtatosságot s prédikálsz róla, akkor nem a könyvekből, de saját tapasztalatodból győződhetsz meg a szentolvasó csodáiról. Örömmel látod majd azon ígéretek valóra váltását, melyeket Szűz Mária Szent Domonkosnak és Boldog Alánnak tett és tesz mindazoknak, akik terjesztik ezt az oly kedves ájtatosságot, ami a népet megtanítja Szent Fia erényeire, az elmélkedő imára, Krisztus követésére, a szentségekhez való gyakori járulásra és mindenfajta jótétemény keresztül vitelére. (Montforti Grignon Szent Lajos)

      A Regnum Marianum Fogadalmi Templom alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Tanácsköztársaság bukását is megemlítő dokumentumot elhelyezve. A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület alapterülete 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír-templomra.

Tornyát egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette.

A kommunista hatalom, a Dózsa György út 90 méterre való kiszélesítésére hivatkozva elrendelte a (titulusa szerint) "Magna Domina Hungarorum" templom lebontását, hogy a moszkvai Vörös-tér mintájára, felvonulási teret képezzen ki.

1951. július 29-én, vasárnap volt az utolsó ünnepi mise. Este 6-kor már tömve volt a templom, pedig még egy óra volt a Szentmise kezdetéig. A hívek énekeltek, imádkoztak és sírtak.

Pontosan 7 órakor csendült meg utoljára a misét jelző csengő. Mintegy 25 ministráns kíséretében megjelent Dr. Tóth János plébános, hogy utoljára mutassa be a Szent Áldozatot. A zsúfolásig telt templomban felcsendült az ajkakon a ,,Boldogasszony édes'', itt is ott is sírás hallatszott. Az evangélium olvasása után az egyik káplán felolvasta a szószékről a Fővárosi Tanács határozatát, azt, hogy az 1929. évi XXX. tc. 56.-a értelmében fellebbezésnek helye nincs.

A "népi demokráciában" senki nem mert fellebbezni. A záró áldás után szált az ének, szinte dörögve a ,,Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat'', de mindenki arra gondolt, ami augusztus 1-én fog bekövetkezni, mégis énekeltek, mert Krisztus legyőzte a világot és többé nem lehet felette diadalmaskodni.

8 óra felé ért véget a mise, és utoljára hangzott fel a Pápai-, majd a Magyar Himnusz. És nemhogy kiürült volna a templom, de újabb és újabb emberek érkeztek és voltak, akik az egész éjszakát ott töltötték. Búcsúztak a Mária-templomtól.

És meg kellett élnie Budapestnek, megélnie a keresztény Magyarországnak, Európának, és az egész katolikus világnak, hogy egy virágzó katolikus templomot, átkozott szándékok lerombolják! Nem bomba vettette ki sarkából, nem az idő döntötte romba, hanem az az ateista-kommunizmus, melynek pusztító világuralmára a Fatimai Szűzanya, oly nyomatékosan figyelmeztetett már 1917-ben. És nem hallgattunk Rá!         

Talán most? – Mert akkor imádkozzuk a rózsafüzért Édes Magyar Hazánkért, végezzük az elsőszombatokat, és ajánljuk fel magunkat és szeretteinket Mária Szeplőtelen Szívének!

Nézz magadba!

     Szentek példája és tanácsa; hogy időnként mélyedjünk el magunkban. Csendes összeszedettségben figyeljük lelkünket, hogy hallhassuk Istent. Ó testvérem, az életed folyamán egyszer is megkísérelted ezt? Végül is, nem voltál képes egyetlen negyedórát se imádkozni Istenhez, lélekben és igazságban? Egyetlenegyszer sem jutott volna erre időd? De milyen választ is kaphatnánk erre: „Felejts már el és ne gyötörj ezzel!” – Mert bizonyára kínosan érintené őket, éreznék ugyanis, hogy életük számtalan döntése előtt bizony, nagyon hasznos lett volna egy rövidke 'magukba szállás'!
     Egyszer egy nagy püspök lelkigyakorlata zárszavaként ezt kérte hallgatóságától: „ Isten és a lelkük számára csupán negyedórai csendet kérek önöktől a mai éjszakán!” – És az éj folyamán felébreszti őt egy öreg és így szól hozzá: „Életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot...”
     Az Istent nem ismerő emberek, akiknek élete csupán önmagukra összpontosul, úgy vélik, hogy az egész világnak mutogatniuk kell a sikereiket és kifinomult igényeiket. Példaadóan egészségesen táplálkoznak, reggel-este futnak, masszőz és kozmetikus a társaságuk, ám a lélek ápolására se idejük, se készségük nincs. Az így „élők”, halott lelkek! Önmegvalósításuk egy mű-élet kiélésében merül ki, miközben kizárják magukat az istengyermekségből. Az „egyéniség”, akinek gondolják magukat, végül is csak egy rossz álom főszereplője, és majd az ébresztő halál lesz az, mely rádöbbenti őket, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították, eltékozolták életüket és valójában nem is éltek. A megmérettetéskor pedig Isten, aki a végtelen Valóság, azt fogja mondani nekik: „nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12)!
     Mit tegyünk tehát? Értékeljük át életünket, bánjuk meg bűneinket egy életgyónás keretében, s a szenvedélyek viharai és énünk önző gyötrelmei sorra elcsitulnak. Egy megújult élet új lelkesedése tölt el bennünket, egy új erő új öröme, valami önbizalom-érzet és távlat, mely valójában az Istennel való kapcsolatból fakad. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Ő tölt el bennünket Szentségei által, és egyszerre világossá válhatnak olyan dolgok, melyeket azelőtt hiába magyaráztak! Aztán, ha erőt vesz rajtunk a bánkódás az elvesztegetett időért, az üres évekért, ha az fáj, hogy mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, ez a bánat új célt adhat és elindulhatunk a hálatelt szeretet, az engesztelés útján. – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyen magatokra egy csipetnyi időtök „tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek…” (Apcsel 3,19-20)

Holnap a "Felvilágosodásról" olvashatnak!

     Ugyan bizony, nem együtt kell járnia a szeretetnek a példával? Hogyan tanulhatnák meg a természettől fogva utánzásra hajlamos gyermekek az engedelmeskedést, ha minden esetben azt látják, hogy anyjuk ügyet sem vet az apai utasításra, sőt panaszkodik rá? Ha szüleiktől a tekintély rovására történő tiszteletlen bírálgatásokat hallanak egymás iránt, ha észreveszik, hogy bizony szüleik az elsők, akik nem teljesítik Isten és az Egyház parancsait?

Arra törekedjetek tehát, hogy gyermekeitek olyan apát és anyát lássanak maguk előtt, akik beszéd- és cselekvési módjukkal egyaránt példát adnak a törvényes tekintély és az egyéni feladatokhoz való hűség tisztelésére. Az ilyen épületes példákból minden cél­zatos buzdításnál jobban fogják megtanulni, milyen az igazi keresztényi engedelmesség és türelem, hogy mi módon kell azt nekik szüleikkel szemben gyakorolniok. Legyetek meggyőződve arról ‒ szeretett fiatal házasok ‒, hogy a jó példa a leg­értékesebb örökség, melyet gyermekeiteknek adhattok. Eltörölhetetlen képe ez a tettek, szavak, tanácsok, jócselekedetek és erényes lépések kincsesházá­nak, mely egyszer s mindenkorra elevenen vésődik bele emlékezetükbe és elméjükbe, mint a legmegindítóbb és legdrágább emlékek egyike. A ti személyes példátokat majd a kétségek közti ingadozásban, a veszély és győzelem órái­ban fogják felidézni és tanácsként él majd bennük a ború perceiben, amikor netán az ég elsötétül fölöttük. Megvilágítja útjukat és döntéseiket a ti által megtett utatok, melyet égi s földi boldogság árán, fáradságos és küzdelmes munkával róttatok végig. Ábránd-e ez? Nem! Az az élet, melyet családalapítástok­kal elkezdtek nem ábránd, hanem ösvény, melyen méItósággal és tekintéllyel felruházva járhattok, mintegy iskolát és gyakorlóhelyet biztosítva véreiteknek, akik követni fog­nak benneteket.

Az az égi Atya, aki a szülőség fenségében való részvételre hívott meg benneteket, s megadta a tekintélyt is arra, hogy ezt az ő mintájára bölcsen és szeretettel gyakoroljátok! Ezt a kegyelmet esdve le Tőle számotokra és minden keresztény szülőre, atyai szívünk érzelmeinek egész kiárasztásával adjuk rátok, drága fiatal házasok, apostoli áldásunkat! (Forrás az első részben!)

Mi végett élünk? 3

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hiába hal meg, ha egy életen át soha rá nem ébredt, hogy mivégett született!
Ez a 'soha rá nem ébredés' –  a lét miértjére való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszába zsibbadt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A köröttünk működő médiák pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, és sajnos az erre fogékony emberek benső személyiségtudata, hite és lelki kultúrája, sorvadásnak indul.
Az igazságot és a fontosat nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják (2Tim 4,4). Azt pedig, hogy mi az igazán fontos, ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi meg hozzá adatik! És ez az Isten országa bennünk vagyon, csak legyünk figyelmesek szívünkben!  
     A világ lázasan tülekedik. A főbűnök közül a lustaság a legkevésbé áll a mai időkre és ha megkérdeznék; – miért e lázas igyekezet, átgondoltad-e már, hogy mi végett élsz, mi lesz veled a halál után? – Fura és megdöbbentő választ kaphatnánk sokaktól:
– Ugyan már, rossz a kérdés! Ma már nem aktuálisak ezek a „középkori” szempontok. A legfontosabb, hogy végül is megmutasd miben vagy „király” és élvezd ki a lehetőségeket! – hallanánk. De melyik lehetőség a „király”, mi az igazán fontos? A rövid- vagy a hosszú távú életcél? Aztán az-e a jó, ami csak a testnek jó, vagy tán ami a lélek javára is válik? Jussanak eszünkbe a nyugtalan Mártához intézett jézusi szavak: „Mária a jobbik részt választotta!” (Lk 10,42)
     A mai világ, mozgalmas forgatagában az elmélkedőknek, (a misztikusoknak) nincs keresnivalójuk. Az Úr lábánál ülő bethániai asszony kitűnő téma lehet a művészeknek, de bizony szánalmas mintakép egy tevékeny embernek, aki így beszél: „Nekünk kész veszteség holmi elmélkedésre és lelkizésre szánni a drága időt!”
     Nos, mit is válaszolhatnánk erre? – Ember! Ha fel nem ismered időben a lényeget, lassan eltékozlod az egész életed! Ébredj, eszmélj! Mert balgaság, olcsó percek soráért kockáztatni egy örökkévalóságot! Ráadásul, nem csak magadért felelsz, hanem példád révén a rádbízottakért is! Maga Jézus figyelmeztet: „Eltipornak (...), és falaid közt nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásom idejét” (Lk 19,44). –  Az Isten áldjon meg Benneteket, hányszor, de hányszor szólított és kopogtatott csendben a ti szíveteken is az Úr?
És felismertétek?

Holnap a kellő önvizsgálatról olvashatnak!

Mi végett élünk? 2

     Az ember földi adottságai végesek ugyan, mégis képes a Végtelen Fölségű Istennel való bensőséges és élő kapcsolatot – egyszerűen – megszakítani! A hajlam és szándék teszi, hogy az ember csak elfeledi, vagy kifejezetten vissza is utasíthatja. megtagadja Teremtőjét! Ez, sajnos különböző indítékból vagy körülményből eredhet! A világban tapasztalható rossz miatti háborgásból, a vallási tudatlanságból, az általános közömbösségből, az anyagi gondok és szenvedések késztette fásultságból, sőt a kényelmes jólétből is! Mint magyarázkodó indok, ide sorolható még a mások rossz példája, a társadalmi elvárások és a családi nevelés hiánya nyomán rögzült hitetlenség, de legsúlyosabbként, a vétkes ember azon szándéka, hogy elrejtőzzék az Isten elől.
      Az embernek tudnia kell: arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot! Amúgy mindenkinek tudnia kell, hogy ezt a közösséget az ember borította fel! Fel kellene ismernünk, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza az emberiségre, miként a világban tapasztalható rossz is, a szabad akaratában tobzódó „embertársaknak” tulajdonítható! Szenvedésünk származhat, saját felelőtlenségünkből, a környezetünktől, a gonosz lélek incselkedéséből, de akár Istentől is, ám minden esetben Istentől kell kérnünk erőt és kegyelmet az elviseléséhez, a mentesítéséhez!
Az isteni törvények nem azért vannak, hogy életünk „hajóját” lassítsák, vagy gyorsítsák, hanem legfőképp azért, hogy el ne süllyedjen! Még inkább áll ez a Szentségekre, melyeket az Üdvözítő, épp azért kínált fel számunkra, hogy természetfeletti módon erősítsen minket, a testet-lelket próbáló földi létben, és hogy Útravalóként szolgálhasson az üdvösségre, ahol az ember újra boldog közösségben élhet Istennel! - Az isten áldjon meg Benneteket, imádkozzunk tehát és hozzunk áldozatot, mert áldozat nélkül nincs üdvösség!

Holnap folytatódik!

https://www.youtube.com/watch?v=daWS-iWNic8

https://www.magyarkurir.hu/hazai/ne-felejtsd-julius-28-en-szentmise-lesz-szabihid-on

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmak elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

     Nem sokan emlegették, hogy tegnap, július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 44. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást. 

     Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az ennek következményekén kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét. A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Szent Pio atya utolsó levelét, amelyet röviddel halála előtt írt VI. Pálnak címezve:

1968. szeptember 12.

   ...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt. Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével.

Alázatos tisztelettel, Padre Pio kapucinus, San Giovanni Rotondo

      Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és a szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel fog járni a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközének” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre.

     Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!
A fogamzásgátlás társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék, a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban.
A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra. Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel, Krisztusban, Paul Marx OSB Szent János Apátság

(Magyar Kurír nyomán)