A Hajnal Szép Sugara

A Szentlélek-Isten eljövetele után a két legnagyobb titkot ünnepli az Egyház: a Szentháromság titkát (Szentháromság vasárnap: június 11), és Jézus Szentséges Szívének titkát. Minden katolikus liturgia célja a Szentháromság dicsérete. Ezért kezdünk minden imádságot az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, és ezért fejezzük be azzal, hogy Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.

Június - Jézus Szent Szíve hónapja!
     XII. Pius pápa (1939-58) vezette be főünnepként a pünkösd utáni 2. vasárnapot (Úrnap nyolcadát) követő péntekre Jézus Szent Szíve ünnepét. Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június hónap.     
Már a középkorban fellelhető a Jézus Szíve tisztelet, de általános nagy fellendülés Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75) nyomán bontakozott ki az Egyházban. A Jézus Szíve tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Szent Colombiere Kolosnak. A jézusi kinyilatkoztatásban az Úr különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s ezért engesztelést, a hónap első péntekén gyónást és áldozást kért. A felvilágosodás, a protestantizmus, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének.
     1814-től a visszaállított Jézus Szíve tisztelet ismét legfőbb tömegpasztorációs programmá lett, és az Egyház a társadalom, az emberi megbékélés, és a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg.
1765: engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát, melyet IX. Pius pápa 1856-ban az egész Egyházra kiterjesztett.
XIII. Leo pápa (1878-1903) 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára.
XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól.
XII. Pius pápa a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről.
A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem csupán jelkép, hanem az egész embert kifejező fogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt az imádó kultusz körébe soroljuk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk felajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Alacoque Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szent Szíve oltalmába ajánlotta.

(Forrás: Vö. http://www.paksplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=14&Itemid=16 ; http://szenegetoistvan.blogspot.hu/2010/06/junius-jezus-szive-honapja.html )

A hatodik jelenés október 13-án

A NAPCSODA

     Mária hatodik fatimai jelenését az irodalom 'Október 13' címszó alatt írja le. Ekkor történt a híres fatimai napcsoda. Aznap igen borús, esős volt az idő. A plébános úr, akinek még mindig erős fenntartásai voltak az események valódiságát illetően, utoljára még kihallgatta Lúciát.

     A zuhogó eső ellenére óriási tömeg gyülekezett a tölgybokor helyén augusztusban állított díszkapu körül. (A tölgybokrot ugyanis már széthordták az emberek, relikviaként!)
     A három kis pásztor, amikor a Szűzanya jövetelének jeleit érzékelték, Lúcia odaszólt a tömegnek, hogy csukják be az esernyőket, mindezt annak ellenére, hogy addig az eső reménytelenül zuhogott – jóllehet –, ekkor hirtelen elállt.
     A Szent Szűz ekkor elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz és a katonák hamarosan hazatérnek.” Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!” Ezt követően a Boldogasszony kitárta karjait, és mintegy szétszórta velük a nap sugarait, s ekkor kezdődött a tíz percig tartó napcsoda.
     Valamennyi korabeli újság megemlékezik, többen fényképeket is közölnek az eseményről. Az eső elállt. Manuel Nunes Formigao, Ferreira kanonokja könyvében azt írja, hogy kb. hetvenezren (70.000) voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette az embereket. Formigao így folytatja: ,,A hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett, a Hiszekegyet, az Üdvözlégyet és a tökéletes bánatot imádkozta minden ajak, majd az öröm, a hála és bűnbánat könnye folyt valamennyi szemből.” A tömeg döbbenten észlelte, hogy ruházatuk teljesen száraz lett és még a sárnyomok is eltűntek róla. Egy természettudós szemtanúként azt is elmondja, hogy amikor a Nap zuhanni kezdett a Föld felé, néhány pillanatig ijedtség lett úrrá a tömegen. ,,Isten így nyomta rá bélyegét a fatimai eseményekre” – írja Formigao kanonok.
Miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg. Az események végére, Lúciának alaposan lenyírbálták hosszú haját "emlékbe", és a kis Jácintát is egy katonának kellett kimentenie, miként a legalsó fotó mutatja!
     Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni az üzenetek hatalmas jelentőségét. A hét-tagú vizsgálóbizottság 1929. április 14-én fejezte be munkáját, s a jelenések hiteles voltát a fatimai püspök az 1930. október 13-án százezer zarándok előtt hirdette ki.
     Cova da Iriában Mons. Correia da Silva püspök megvásárolt egy kétszer akkora területet, mint a római Szent Péter tér (ennek közepén fakadt a forrás), ezen felépítette Portugália legnagyobb templomát, s az itt épült istenháza lett a katolikus világ leglátogatottabb temploma. A fatimai történések nyomot hagytak a világban. Az Isten október 13-án igazolta a látnokokat. A napcsoda rendkívüli látványa, a hit felelőseit és a hívő közönséget egyaránt meggyőzhette, ám sajnálatosan az emberek ennek ellenére felülbírálták a Szent Szüzet és éveken keresztül halogatták aprócska kéréseinek teljesítését. Ez sem maradt következmények nélkül!

Alább közlök néhány korabeli fotó-ritkaságot a Napcsodáról, melyek részint az internetről, részint Kondor atya személyes ajándékából valók! A legalsó képen egy katona Jácintát menti ki a tömegből!

     Sajnos a nyelvre vagy kézbe áldozás (vagy áldoztatás) kérdése, nem került nyugvópontra fél évszázad alatt sem. Ez eredhet a bevezetés kidolgozatlanságából, a „szentségi gesztusok” (térdelés, meghajlás) elmaradásával, de a bensőséges hitélet okozta lelkifurdalásából, is!

A kézbeáldozásról szólva el kell ismerni, hogy ez egy olyan gyakorlat, amelyet egyes részegyházakban elsietett módon, és (szinte) visszaélésként vezettek be rögtön a zsinat után, megváltoztatva ezzel a korábbi évszázados gyakorlatot és az újat téve általános szabállyá. Ezen változást azzal igazolták, hogy a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát. Ugyanakkor elhallgatták és elhallgatják, hogy az ősegyházban egyáltalán nem így történt a kézbe áldozás!

A reformereknek már eleve tekintettel kellett volna lenniük arra, hogy a bal kezet mindenkor a negatívum és a szennyezettség szinonimájaként kezelték, így kizárt dolog, hogy az Úr Szent Testét baljukban fogadták volna!

De akkor hogyan is történt?

Jeruzsálemi Szent Cirill figyelmeztet: „Ne nyújtsd ki simán tenyeredet, hanem bal kezedből csinálj trónust a jobb kezed számára, mert ennek kell fogadnia a Királyt.  Légy éber, hogy az Úr Testéből semmit se veszíts el!” Ezt követően a konszekrált Kenyér darabkáját az áldozónak közvetlenül a tenyeréről kellett az ajkával magához vennie. Nem volt megengedve, hogy Azt kezével helyezze a szájába, mivel az Úr Testét csak a pap (külön) olajjal felkent keze érintheti.

Aquinói Szent Tamás aki a szent Eucharisztiát „latens Deitas-ként” (rejtőző Istenségként) jelöli meg három okot nevezett meg arra, miért egyedül a papnak szabad az Úr Testét érintenie: 1. mert ő pappá szentelése által magától Istentől kapta a hatalmat és a megbízatást, hogy a szent átváltoztatást elvégezze; 2. mert ő lett kinevezve Isten és a nép közötti közvetítőnek (Zsid 5,1); és 3. mert a pap kezei a szent olajjal lettek felkenve, hogy megérinthesse ezt a Szentséget.

(folyt.)

Az Úr Testének és Vérének ünnepe

     Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap utáni 10. nap (csütörtök), de ha nem munkaszüneti nap, akkor az ezt követő vasárnap ünnepli az Egyház. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)

     1264-ben IV. Orbán pápa tette kötelező – piros betűs – ünneppé, Lüttichi Szent Julianna látomása nyomán, aki a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Szent Julianna úgy értelmezte a látomását, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az Oltáriszentség ünnepe.

     "Az Úrnapja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az Igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

KATEKIZMUS: 1167 Az Úrnapja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek, hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által. [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

1193 A vasárnap, az "Úrnapja" elsődlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedően a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. "Az egész liturgikus esztendő alapja és magva." [II. Vatikáni Zs: Sacrosanctum concilium, 106.]

"Áldott az úr napja, mert ekkor kezdődött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen." [Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt.]

1) Az Úr mennybemenetelének napja a Húsvét utáni 40. nap.

2) Pünkösd vasárnapja a Húsvétot követő 50. nap.

3) Az Úrnapja a Pünkösdöt követő 10. nap (csütörtök) de ha nem munkaszüneti nap, akkor vasárnap ünneplik.

Úrnapján azonban MINDENT ünneplünk Krisztusban! Az eucharisztikus Kenyeret és Bort, az Úr Feltámadását, a Mennybemenetelét és a Pünkösdöt. Az önfeledt ünneplés sajátos kifejeződése a körmenet, amikor a pap Krisztust az Oltáriszentségben a 4 égtáj felé felmutatja a világnak, mintegy a világ hódolatának és megáldásának kifejezéseként. (Ezért a templom körül 4 oltárt állítanak a négy égtáj felé!) 

A kép forrása: http://lh6.ggpht.com/-Zq1wwS98NxA/T9HGNXnHflI/AAAAAAAAEdE/PDWyjNBCUtw/0046%252520DSC03797.JPG?imgmax=800

Az eseményekről való kikérdezés

    Visconde de Montelo úr volt az aki Formigao kanonok megbízásából, többször is Aljustrelbe ment, hogy újból és újból kikérdezze a kis látnokokat, akik mindannyiszor épp úgy nyilatkoztak, mint az első alkalommal.
     Lúcia szülőházában Santos asszonyt (Lúcia édesanyját) is kikérdezte, aki szívesen felelt a neki feltett kérdésekre.
– A lány rokoni kapcsolatban van Jácintával és Ferenccel?
– Igen, unokatestvérek. A férjem az anyjuk testvére.
– Hogyan értesült arról, hogy a Madonna megjelent a lányának, ő mondta el?
– Nem, a fiatalabb gyerekektől tudtam meg. Lúcia azt mondta, hogy hallgassanak a dologról, de kérésemre aztán elbeszélte a jelenést.
– Elengedte őt minden hónap 13-án Cova da Iriába?
– Soha sem tiltottam meg neki.
– Hogyan vannak felöltözve a gyerekek, amikor oda mennek?
– Először a szokott mindennapi, egyszerű módon voltak felöltözve, később már világosabb ruhában és fehér kendőben mentek.
     Az anyával való beszélgetés után Visconde úr figyelme ismét Lúciára irányult.
– Lúcia, korábban azt mondtad, az ajándékba kapott pénzt két hordágyon a templomba kell vinni. De honnan legyenek a hordágyak és mikor kell a templomba vinni?
– A hordágyakat az ajándék pénzből lehet megvenni, és a rózsafüzér ünnepén kell elvinni a templomba.
– Tudod pontosan a helyet, ahova a Madonna építtetni kívánja a kápolnát?
– Nem tudom, de gondolom, hogy Cova da Iria lesz az.
– Mondta, hogy mit fog csinálni azért, hogy az emberek elhiggyék a jelenést?
– Mondta, hogy csodát tesz.
– Mikor mondta ezt?
– Többször is mondta.
– Nem félsz, hogy kinevetnek téged, ha ezen a napon semmi különös sem történik?
– Nem félek.
– Érzel valamilyen belső kényszert, hogy 13-án Cova da Iriába menj?
– Nagyon szeretnék odamenni. Szomorú lennék, ha nem mehetnék.
– Láttad-e, hogy a Hölgy valamikor keresztet vetett, imádkozott vagy a rózsafüzér gyöngyeit morzsolta volna?
– Semmi hasonlót sem láttam.
– Meghagyta neked, hogy imádkozzál?
– Igen, többször is.
– Mondta, hogy imádkozzál a bűnösök megmentéséért?
– Azt nem. Azt mondta, hogy könyörögjünk a Rózsafüzér Királynőjéhez a háború mielőbbi befejeződéséért. (A bűnösökért áldozatokat kell hoznunk mondta később Lúcia.)
– Láttad azt, amit állítólag a többi ember, hogy egy rózsa vagy egy csillag leszakadt volna a Hölgy ruhájáról?
– Semmi hasonlót nem láttam.
– Hallottál valami dübörgést, dörgést vagy földrengést?
– Soha.
– Tudsz olvasni?
– Nem, uram.
– Nem jársz tanulni?
– Nem.
– Így hallgatsz a Madonnára? – Lúcia nem válaszolt (hogy ne sértse meg az anyját, amiért nem küldte még iskolába).
– Amikor azt mondod az embereknek, hogy térdeljenek le és imádkozzanak, a Madonna tanácsára teszed?
– Ezt nekem soha sem tanácsolta, magamtól tettem.
– Ha megjelenik, mindig letérdelsz?
– Néha állok.
– A hangja lágy és kellemes?
– Igen.
– Milyen a kora?
– Mintegy 15 éves.
– A fátyol betakarja a homlokát is?
– Nem, a homloka látszik.
– Milyen a fény, ami körülveszi?
– Fényesebb mint a Nap sugarai.
– Soha sem jelzett köszöntést fejbólintással vagy kézzel?
– Nem.
– Rád mosolygott valamikor?
– Nem.
– Ha látod őt, hallasz valamilyen zajt vagy valami hasonlót, hallod az emberek beszédét?
– Semmit sem hallok.

     Ezen az napon, minden magyar hősre imával gondolunk, akik életüket áldozták a nemzetünkért, hiszen nekik köszönhető, hogy „él nemzet e hazán”. Végigtekintve az ezeréves magyar történelmen, az ország lakossága rengeteget szenvedett, muszlimtól, habsburgtól, a szabadkmves antanttól és a kommunistáktól. Milliók hoztak emberfeletti áldozatot azért, hogy ma békében, biztonságban, szabadon, keresztényként és magyarként élhessünk! Ezért jelölte ki a Nemzeti Kormány május utolsó vasárnapját a hősök emlékére, nemcsak azért, mert őseink, elődeink, dédapáink voltak, hanem mert a legdrágábbat, az életüket adták a házáért. https://www.youtube.com/watch?v=8Fmy34L4B1k

Imádkozzunk Értük és kérjük, hogy segítsék az égből

Édes Magyar Hazánkat!

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség!

A piszkos kosár

     A sivatag szélén élt egy szent remete, akit gyakran felkerestek az emberek lelki tanácsadásért. Egy napon egy fiatalember látogatója akadt, aki így panaszkodott neki:
– Akárhány szent könyvet olvasok, elmélyülve a szavak szépségében, mély értelmében, mégis úgy érzem, hogy képtelen vagyok a lelkem épülésére haszonnal fordítani, mert az olvasottakat mindig elfelejtem. Az a kérdésem, hogy nem hiábavaló-e bújnom a szent könyveket, melyek sok időmet lekötik?
     A remete figyelmesen meghallgatta és amikor a fiatalember befejezte dilemmáinak ecsetelését, odahozatta vele a kunyhója előtti ócska, koszos kosarat és ezt mondta:
– Hozzál nekem vizet ebben, a dombon túli ciszternából!
     Az ifjú engedelmeskedett, de így gondolkodott magában: "na, ő sem értette meg a kérdésemet?" –  és elment a kosárral, hogy megmerítse. Mire visszaért természetesen nemhogy üres volt, de még száraz is volt.
     A remete azonban újfent megkérte, hogy hozzon neki benne vizet! A fiatalember engedelmeskedett harmadszor is, negyedszer is. Úgy gondolta, hogy a szent öreg előbb, bizonyára próbára akarja tenni az engedelmességét, mielőtt megválaszolná a kérdését. A tizedik forduló után a remete végre abbahagyatta vele az értelmetlennek tűnő munkát.
– Nézd meg fiam most a kosarat, hogy néz ki! – parancsolt rá a remete.
– Egészen tiszta lett, ééés...?! – hümmögött a fiatalember.
     Erre a remete ezt mondta:
– Látod fiam! Így történik azokkal a szavakkal is, amelyeket olvasol, s bár végig elmélkeded, mégis elfelejted azokat. Bizony, a szép és hites tanítások mindannyiszor átmennek rajtad észrevétlenül ugyan, de közben mégis megvilágosítják, nemesítik a gondolataidat és megtisztítják szívedet.

Az ötödik jelenés, szeptember 13-án

     Lúcia nővér visszaemlékezéséből: Amikor közeledett az óra, Jácintával és Ferenccel keresztülmentünk a nagy tömegen. Alig tudtunk előrehaladni. Az utak tele voltak emberekkel, mindenki minket akart látni és velünk akart beszélni. Nem volt bennük tartózkodás. Sok ember, még előkelő hölgyek és urak is, keresztülfurakodtak a tömegen, térdre estek előttünk és kértek, hogy ajánljuk szándékukat a Szűzanyának. Mások, akik nem tudtak közel kerülni hozzánk, messziről kiáltották: «Az Isten szerelmére, kérjétek a Szűzanyát, gyógyítsa meg nyomorék fiamat!» Egy másik: «Gyógyítsa meg vak gyermekemet!» Ismét másik: «És az enyémet is, aki süket!» «Segítse haza férjemet és fiamat a háborúból!» stb. Ott megmutatkozott a szegény emberiség minden nyomorúsága. Néhány férfi segítségével folytathattuk utunkat tovább, akik a tömegen keresztül utat nyitottak.
     A Szűzanya jöttét a korábbi jelenésekhez hasonlóan a légkörben lejátszódó jelek egész sora előzte meg, akiknek számát 25 ezerre vagy ennél is többre becsülték: a Nap fénye olyan gyenge lett, hogy lehetett látni a csillagokat; egyfajta csillogó virágsziromeső, vagy hópehelyzápor hullott, amely azonban, mielőtt a földre ért volna, eltűnt; a jelenlevők különösen egy világító golyóra lettek figyelmesek, amely keletről nyugat felé, a jelenés végén pedig ellenkező irányba haladt. Szokásos módon a látnokok először a fényjelet, majd a Szűzanyát pillantották meg a tölgybokor felett:
– Mit kíván? - kérdezte Lúcia.
– Azt kívánom, hogy gyertek ide október 13-án és továbbra is imádkozzátok a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a háború végét! Az utolsó napon eljön Szent József is a Gyermek Jézussal, hogy békét adjon a világnak és a mi Urunk megáldja a népet. Isten meg van elégedve áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak napközben viseljétek! – Többen kértek, hogy tolmácsoljam kérésüket: néhány beteg és egy süketnéma meggyógyítását. "Igen, egyesek meg fognak gyógyulni, mások nem. Októberben fogom művelni a csodát, hogy mindenki higgyen" – és szokás szerint fölemelkedett és eltűnt.
     (Megjegyzés: A pokol víziójának rettenetes élménye még súlyosabb vezeklésre indította a három gyermeket. Az élmény különösen a kis Jácintára volt nagy hatással, aki csaknem halálra vezekelte magát a ,,szegény bűnösök” megmentéséért. A látnokok olykor napokig nem ettek, nem ittak. Mindehhez hozzájárult az emberek értetlen kíváncsiskodása, a gyermekek zaklatása, fenyegetése, üldözése, börtönbe zárása. Megrendítő volt, hogy maga a Szent Szűz tiltotta meg a gyermekeknek, hogy éjszakára is vastag kötelet viseljenek vezeklésként, amitől gyakran nem tudtak aludni, így olykor egész éjszaka ébren maradtak. A Szűzanya legfeljebb nappalra engedte a viselését.)

Szent, vagy nem szent

– Na, ez is csak egy vallási ragadványszó! – legyintett gunyorosan a történelemtanár, feleltetés közben.

     Az osztályban mindenki feszülten figyelt, amikor a katedránál felelő Kosztka folytatta feleletét I. László királyról, újra csak szentnek említve, s elhagyva az "első" jelzőt. A tanára már előbb is kiakadt ezen és most sem állhatta meg szó nélkül:

– Mondd fiam, hol olvastad a történelemkönyvben, hogy László bármiben is szent lett volna, egyáltalán mit kell értenünk e ragadványszó alatt?

– Tanár úr kérem! Árpád-házi László királyunk, nem az 1192-ben történt szenttéavatása okán lett nemzetünk szent példaképe, hanem a hite, az uralkodói erényei – mellyel újra megerősítette a törvényességet hazánkban – és példás vitézsége miatt! Ő ugyanis nem csak kiváló államférfi volt, hisz nemzetünket magasra emelte a Regnum Marianum eszméjével, de európai lovag-ideál, és ha lett volna már NATO, akkor elismertsége révén ő lett volna a főtitkára, amiként a kereszteshadak vezetésére is egybehangzóan őt választották meg!

– Ejnye Kosztka fiam! A kegyetlen törvényeiről nem beszélsz, arról hogy egy tyúklopásért akasztás járt? – kérdezett rá a tanár diadalittasan.

– Pontosabban egy tyúknál nagyobb érték lopásánál, tanár úr! – javította ki a diák –, de akkor ez szükségszerű volt! Ha most is ilyen lenne a BTK, nagyobb lenne a köz- és vagyonbiztonság ma is! Ami pedig az akasztásokat illeti, hazánkban a Nemzeti dal elszavalásáért is akasztottak és nem a 12. században!

      A tanár kezdte kényelmetlenül érezni magát, ezért egy keresztvágást alkalmazott.

– És ahhoz mit szólsz, hogy az egyház imádta I. László csontmaradványait?

– Nem, tanár úr kérem, nem imádták, csak tisztelték és tisztelet övezi ma is! Úgy, ahogy nemzetünk nagyjainak sírját évente megkoszorúzzák! És Lenin mumifikált tetemét, miért övezi aránytalanul nagy tisztelet, talán azért mert nem volt szent? Ám ha már Szent László csontjairól beszélünk, ugyan bizony kik dobálták ki templomi szarkofágjából és taposták a sárba 1565-ben?

      A tanár majd felrobbant és dühödten a helyére küldte a diákot. Az osztályon elégedetlen morgolódás hullámzott végig. Kosztka értetlen fintorral az arcán ment a padjába, de leülte közben félúton még rákérdezett:

– És hányast kaptam tanár úr?

      A tanár kissé zavartan, mint aki észbe kapott, rávágta:

– Gyenge közepest kisfiam, gyenge közepest! – miközben fel se nézett a naplóból.

      Az osztályban felerősödött a moraj és méltatlankodásuknak adtak hangot.

– De tanár úr, ha Kosztka megválaszolta a tétel minden pontját, hogyan kaphat közepest?

– Úgy édes gyermekeim, hogy nem a tankönyv anyaga szerint válaszolt, hanem a hittankönyve szerint! – s a tanár megpróbált gunyorosan mosolyogni, de az osztály részéről nem volt rá fogadókészség.

– De tanár úr! – szólalt fel egyik diák –, ilyenek nincsenek sem a hittankönyvben sem pedig más tankönyvünkben, mert mindazt amire nemzetünk igazán büszke lehetne, arra egyetlen tananyag sem igyekszik rámutatni!

     Kicsöngettek. Talán még nem volt alkalom, hogy ennek épp a tanár örült volna a legjobban. A tanulók kisebb csoportokba verődve, soha nem látott fegyelmezettséggel mentek ki a folyosóra. Egy társaság Kosztkát vette körül.

– Igaz, hogy pap akarsz lenni? – kérdezték kivételes tisztelettel.

– Igen! – válaszolt Kosztka – most aztán már biztos vagyok benne!

A negyedik jelenés, augusztus 19-én

     A negyedik jelenés idejére már kb. ötezren gyűltek össze a Cova da Iria lejtőjén, de augusztus 13-án a Szűzanyával való találkozás elmaradt. A látnokokat ugyanis a Querem-i körzetvezető csalárd módon börtönbe szállította, ahol ,,olajban sütés” fenyegetésével akarta kikényszeríteni belőlük a titkot. (Alább, az archív fotón Artur de Oliveira Santos körzetvezető, aki kihallgatta a gyermekeket Ouerem-ban, 1917. augusztus 13-án.)
     13-án a helyszíni tanúságtevők szerint, a szokott időben az Iria-i tölgybokornál mennydörgést lehetett hallani, amit villámlás követett. A jelenlevők a tölgybokor felett egy kis, fehér felhőt láttak. Észrevették, hogy az emberek arca és ruhája, a fák és a talaj elszíneződtek.

(A korabeli fotón az eredeti börtönablak látható, mára az épületet átalakították és a börtön megszűnt.)

     (Megjegyzés: A börtönben, Lúcia szerint egy éjszakát és egy nappalt tartózkodtak. Feltehetően 14-e délután szabadultak, így a jelenés augusztus 15-én lehetett, mindazáltal egyes szakértők 17-re helyezik, míg a népi emlékezet ezt vasárnapra 19-re teszi, ez lett az elfogadott dátum!)
     Augusztus 15-én Lúcia Ferenccel és egy másik unokafivérével (nagybátyja földjén) Valinhos nevű helyen tartózkodott, amikor délután négy óra tájban a légkörben ugyanolyan változások mentek végbe, mint amilyenek Cova da Iriában jelezték a Szűzanya érkezését: friss szellő támadt, a nap elsötétült. Lúcia, aki észrevette, hogy valami természetfeletti van készülőben, gyorsan hívatta Jácintát, és ő időben meg is érkezett. A Szent Szűz, akinek – ugyanúgy, mint máskor – a jöttét fényjel jelezte előre, viszont itt az Iria-inál kissé nagyobb tölgybokor felett jelent meg.
– Mit kíván? – kérdezte Lúcia.
– Azt, hogy a következő hónap 13-án is gyertek Cova da Iriába és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen.
– Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek Cova da Iriában hagynak?
– Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehér ruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
– Kérem, gyógyítson meg néhány beteget!
– Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
     Ekkor a Szűzanya arca még szomorúbb lett. Újra kérte, hogy gyakorolják az önmegtagadást, majd végül ezeket mondta:
     ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”
     Megrendítők a szavak!  Nagyon fontos lenne tudatosítani MINDEN EMBERBEN, hogy a Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el.
     Az augusztus 19-i jelenés helyén (Valinhos) egy kis máriás-kápolna épült (lásd az alsó képet), melynek alapkövébe el van helyezve Szent István királyunk felajánlása! (Ezt az információt, Kondor Lajos SVD atya mondta személyesen!)

(Alábbi képek a Valinhos-i kápolnát és a környezetét mutatja.)

A szokásos imáink és szándékaink mellett mondjuk el ezt a könyörgést

· Urunk és Istenünk! Kárpátaljai testvéreinket hozzuk most eléd. Hálát adunk azért, hogy meg akarnak maradni a Veled való közösségben. Kérjük, add meg nekik a reménység ajándékát, hogy minden lehetetlennek látszó helyzetben felismerjék azt, ami békességükre szolgál.

· Védelmezd, Urunk, azokat a férfiakat, akiket katonának vittek. Te védd meg testük és lelkük épségét, és vezéreld haza őket a családjukhoz.

· Azokért a családokért kérünk, akik a behívástól való félelemben élnek. Őrizd meg szívüket és értelmüket a Te békédben!

· Kérünk, Urunk, a külföldre kényszerült kárpátaljai fiatalokért! Ne engedd, hogy elvesszenek a világban! Segíts nekik, hogy értelmes tevékenységre és közösségre találjanak ‒ és add meg nekik is a békét!

· A szétszakadt kárpátaljai családokért kérünk Téged, Urunk! A távolság ellenére is tartsd meg a házastársak egységét, és segítsd őket a mihamarabbi találkozás felé!

· A Kárpátalján egyedül maradt idősekért kérünk Téged, Urunk! Te legyél társuk a magányban, és küldj hozzájuk jólelkű segítőket!

· Kérünk a háborúban elhunytakért ‒ vedd lelküket magadhoz, hogy a Te végtelen szeretetedben mindörökre a Te békédben örvendezzenek!

· Segíts Urunk, hogy a kárpátaljai nemzetiségek között megmaradjon a békesség.

· Esedezve kérjük Urunk, hogy a sötétség erői ne valósíthassák meg pusztító terveiket, a világháborút, a családok bomlasztását és a lelkek vesztét ‒ a Szentlélek, a mi Megvilágosítónk és Erősségünk által! Amen.

A sövényen átdobott alma
     Egy öreg, nyájas kertész igen jótékony volt a szegények iránt. Kevés pénzecskéjéből – melyért szebb ruhát, kényelmet, vagy akármi más örömet szerezhetett volna magának –, inkább a hozzá folyamodó szűkölködőket támogatta. Ilyenkor mindig azt mondta: „Ejnye no, megint egy almát vetettem keresztül a sövényen!”  Ezt persze senki nem értette.
     Egyszer aztán valaki megkérdezte tőle, hogy mit ért ezen a különös mondásán. A kertész ekkor a következő történetet beszélte el.
     „Valamikor gyermekeket hívtam be a kertembe, hogy a fa alatt lévő almákból annyit egyenek, amennyit csak akarnak, de megtiltottam nekik, hogy egyet is zsebre tegyenek, elvigyenek. Egy fiú azonban oly huncut volt, hogy néhányat a legszebb almáim közül keresztül dobott a sövényen, hogy utóbb majd felszedje azokat.
Nehezteltem a fiúra és bár többé nem engedtem a kertembe – hiszen voltak épp elegen –, mégis valahol hálás voltam ennek a gyermeknek, mert valami jót tanultam tőle.
Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy mi emberek e földön pontosan úgy cselekedhetünk, mint a huncut gyermek a kertben. E világ javait használhatjuk ugyan – bármennyi legyen is –, de magunkkal vinnünk mégsem szabad őket. Viszont, amit a javainkból a szegényeknek adunk, azt mintegy "átdobjuk" a kertsövényen és egyszer, amikor már túl leszünk a földi "kerten" , akkor ott  az örökkévalóságban megint hasznunkra fordíthatjuk.”

     Tanulság: Ne gyűjtsünk magunknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda elemésztheti és a tolvajok ellophatják. Inkább mennyei kincseket gyűjtsünk magunknak, melyeket el nem veszíthetünk. Mert mondva van: ahol a kincsed van, ott a szíved is. (vö. Mt 6,19-21) (Schmid Kristóf: Tanulságos beszélykék c. írása nyomán)

A harmadik jelenés, július 13-án

AZ ELSŐ ÉS MÁSODIK FATIMAI TITOK (A pokol látomása és a Szeplőtelen Szívnek való Világfelajánlás)

     A harmadik fatimai jelenés közlései felmérhetetlen jelentőséggel bírnak, hiszen ekkor hangzott el a három részből álló titok. Az I. a pokol látomása, a II. Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletével, az Oroszországból eredő veszélyekkel és felajánlásával kapcsolatos és III. részként hangzott el a 2000-ben közzétett ,,Harmadik fatimai Titok”.
     Ekkor már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Az Istenanya, Lúcia ,,Mit kíván?” kérdése után így válaszolt: ,,Azt, hogy a következő hónap 13-án jöjjetek újra ide. Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, hogy így elnyerjétek a békét a világnak és véget érjen a háború, mert egyedül csak ő tud megmenteni benneteket. ”
     A jelenés híre ekkor már elterjedt a környéken, mintegy háromezren gyűltek össze, és egyre többen kezdték zaklatni a gyermekeket. Lúcia előimádkozta a rózsafüzért, a tömeg pedig válaszolt. A jelenést ismét villámlás vezette be. Megkezdődött a beszélgetés, de Lúcia szavait csak azok hallották, akik egészen közel álltak hozzá.
– Mit kíván tőlem ma?
– Jöjjetek ide minden hónapban. Októberben megmondom, hogy ki vagyok, és mit akarok.
     Lúcia néhány kérése következett. Az egyik ilyen kérés Maria Cerreira béna fiának gyógyulására vonatkozott. A Szűzanya azt válaszolta, hogy nem fogja meggyógyítani és a szegénységből sem szabadítja ki, azonban a beteg gyermek a családjával együtt imádkozza a rózsafüzért, ez esetben az élethez szükséges dolgokat meg fogja kapni. (Father John de Marchi I.M.C.: The true story of Fatima 91. o.; P. Luis Gonzaga Ayres da Fonseca, S.J.: Nossa Senhora de Fátima – Editora Vozes, Petrópolis, Brasil, 5a ediçao, 1954. 42. o.)
A látnok ekkor egy különleges kívánsággal hozakodott elő: azzal, ami őt leginkább foglalkoztatta, vagyis, hogy az emberek, de főként saját családja nem hisz a jelenések valódiságában.
– Tegyen egy csodát, hogy mindenki higgyen!
– Három hónap múlva olyan csodát teszek, hogy mindenki hinni fog. Hozzatok áldozatokat a bűnösökért, és gyakran imádkozzátok, különösen ha valamilyen áldozatot hoztok: "Ó Jézus, az irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és engesztelésül Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért. "
     Eközben ismét kitárta kezét és a belőle áradó titokzatos fénysugár megnyitotta a földet... A megdöbbent gyerekek a poklot látták megnyílni a lábuk előtt. Erről Lúcia később így írt: "Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben.
Kiáltoztak és sóhajtoztak a fájdalomtól és a reményvesztettségtől. Az ördögöket iszonyatos alakjukról lehetett felismerni, mintha félelmetes, ismeretlen állatok lettek volna, melyek átlátszóan izzottak, mint a fekete szén. Mindez nagy félelmet ébresztett bennünk.
     Reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta:
– A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek, amit mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. A háborúnak vége lesz. Ha azonban továbbra is megsértik Istent, egy még sokkal borzalmasabb háború kezdődik XI. Piusz uralkodása idején. Ha majd egy ismeretlen fény világítja be az éjszakát, tudjátok meg, hogy ez lesz a nagy jel, amely által Isten arra figyelmeztet, hogy háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével bünteti a világot bűneiért. (Lúcia szerint ez a fényjel 1938. január 25-éről 26-ára virradó éjszakán tűnt fel. Egyes tudósok szerint északi fény volt, amit Európában is lehetett látni. Mivel Lúcia meg volt győződve, hogy bármelyik pillanatban kitörhet a világháború, mindent megtett, hogy teljesüljenek azok az ígéretek, amelyeket kapott. Ebből a célból levélben fordult közvetlenül XI. Piusz pápához.) "Azért, hogy ezt megakadályozzam (világháború kitörését), kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az első szombati engesztelő szentáldozásokat. Ha meghallgatják kérésemet, Oroszország meg fog térni, és béke lesz. Ha nem, az egész világon elterjeszti tévtanait, háborúkat és üldözéseket provokál: a jókat megölik, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül. A végén, Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, amely meg fog térni, s egy ideig béke lesz a földön Portugália mindvégig meg fogja őrizni az igaz hitet. Senkinek se mondjátok ezt, de Ferencnek elmondhatjátok."
     Befejezésül a Szent Szűz ezt kérte: A rózsafüzér minden tizedéhez fűzzétek hozzá: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.
     A pokol víziójával a Szűzanya figyelmeztette az embert, hogy a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, a pokolba vezet. Tudatosítani kívánja, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, hagyja, hogy a bűn rabjává váljék, elutasítja a parancsolatokat, abbahagyja az imádságot, nem járul a szentségekhez.
     Az örök kárhozat egy olyan valóság, amely felé minden istentagadó ember sodródik, ha elutasítja Isten szeretetét, irgalmasságát, vagyis úgy él, mintha Ő nem létezne. Az első fatimai titokra utal Szent Fausztina nővér leírása is a pokol valóságáról: „Isten parancsára lent voltam a pokol mélységeiben (…), hogy elmondhassam és bizonyíthassam a lelkeknek, hogy a pokol valóban létezik. A legtöbb ottani lélek korábban szintén nem hitte, hogy a pokol létezik.” (Irgalmasság Napló 741).
     Az Úristen „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).

Virágok Jézusnak

     Az Úrnapi körmenetre kiválasztották Lúciát, hogy fehér ruhában virágszirmokat hintsen az Oltáriszentség előtt. Amikor ezt Jácinta megtudta, megkérte unokatestvérét, járjon közbe érdekében, hogy ő is a virágot hintő lányok közé kerülhessen.
     Kívánságát nem volt nehéz teljesíteni. Az ünnep előtti próbán a tanító néni magyarázta el, hogyan kell Jézus előtt hinteni a virágokat.
– És meglátjuk Jézust? – kérdezte izgatottan Jácinta.
– Természetesen, a plébános úr fogja vinni. – válaszolt a tanítónő.
Jácinta ugrándozott örömében és gyakran kérdezősködött, hogy soká lesz-e még Úrnapja.
     Amint elérkezett a várva-várt nap, és a kislányok ünnepélyesen kiöltözve lépdeltek a baldachin előtt kezükben virágszirmokkal teli kosárkával, Lúcia hintve jelezte Jácintának, hogy tegye ugyanazt. Ő azonban szemeit
egyfolytában az Oltáriszentségre szegezte, és úgy látszott, mint aki keres, de semmi mást nem lát. A körmenet végén kosárkája még tele volt virágokkal.
– Miért nem szórtál virágot Jézus elé? – vonták kérdőre többen is.
– Mert nem láttam Őt! – válaszolta Jácinta kérdőn értetlenkedve. Meg is kérdezte Lúciától:
– És te láttad Jézust?
– Igen! Láttam a Szentostyát! – válaszolta unokanővére, ám látván a kicsi értetlenségét, még hozzáfűzte: – Az Oltáriszentségben van elrejtőzve, hogy magunkhoz vehessük a szentáldozáskor! Jácinta tekintete megenyhült, és nyomban rákérdezett:
– És beszélhetsz Vele, amikor áldozol?
– Igen!
– És miért nem látod őt?
– Azért, mert el van rejtőzve.
– Ó, de szeretnék már én is szentáldozni! – mondta vágyakozón a kislány.
     És Jácinta ettől kezdve, többnyire az „Elrejtőzött Jézusnak” nevezte az Üdvözítőt.

Forrás: A Frossard „Ne féljetek” Vatikán 1982. ‒ nyomán

     Crucitti professzor a műtét után azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy a kilenc milliméteres lövedék, amely a szentatyát a hasán megsebesítette megmagyarázhatatlan utat járt be. Normálisan egyenesen hatol be a szervezetbe, ez esetben viszont elkerülte az életfontosságú szerveket, mintha egy láthatatlan kéz irányította volna. Néhány milliméterrel elkerülte a fő ütőeret, melynek megsértése akár azonnali halált is okozhatott volna. Elkerülte a gerincvelőt, a húgyvezetéket, a csípőverőeret és más létfontosságú szerveket. Crucitti professzor és a többi műtétnél asszisztáló orvos számára világossá vált, hogy ez olyan tény, amit nem lehet orvosilag megmagyarázni, hogy ez egyszerűen csoda. Maga a szentatya is így magyarázta a történteket: „Ez egy valódi csoda volt, és tudom, hogy kinek köszönhetem ezt a csodát. Egy kéz fogta a fegyvert, egy másik pedig a golyót irányította”. Egy profi bérgyilkos 3 méterről rálőtt a fejre, a szívre és a hasra. Pontosan célzott, és biztos volt benne, hogy lövései halálosak lesznek.
     Dziwisz érsek: »A Szentatya mennyei jelet látott mindebben, mi pedig – az orvosokat is beleértve – csodának tartottuk a történteket. Úgy tűnt, hogy mindent egy láthatatlan kéz irányít. A merénylet másnapján a pápa áldozott, a következő nap pedig még ágyban fekve, de velünk koncelebrált. A szentatya nem tette félre zsolozsmáskönyvét.       Emlékszem, hogy a merénylet másnapján, alig hogy visszanyerte az eszméletét, máris azt kérdezte: „Már elmondtuk a kompletóriumot?” Minden este szentmisét mutattunk be, és utána litániát imádkoztunk a Szűz Anyához. A szentatya a nővérekkel énekelt. A kórház dolgozóinak leghőbb vágya a miséjén való részvétel volt.
Május 23-án az orvosok azt írták a napi jelentésükben, hogy a beteg állapota már nem életveszélyes«.

(Alábbi képek: 1) A gyilkos golyót befoglalták a Fatimai Szűzanya Koronájába. 2) A Szentatyát, meggyőződése szerint a Szűzanya mentette meg.)

Szent Pio atya könyörögj érettünk!

A második jelenés, június 13-án

     A második jelenés előtt a látnokok ismét fénysugarat láttak, amit bár villámnak neveztek, valójában az egyre közeledő fény visszaverődése lehetett. A helyszínre jött mintegy ötven körülállóból sokan látták, hogy a beszélgetés kezdetét követő percekben a Nap elsötétült. Mások arról számoltak be, röviddel azelőtt, hogy Lúcia elkezdett beszélni, a tölgybokor csúcsán lévő fiatal ágak mintha meghajlottak volna. Néhányan "méhzümmögést" hallottak azalatt, amíg a Szűzanya a látnokokkal beszélt.
     A jelenés alkalmával Lúcia szólalt meg elsőnek. ,,Mit kíván?” (Jellemző, hogy május és augusztus kivételével minden találkozáskor a legidősebb látnok szólal meg először.) ,,Jöjjetek ide a jövő hónap 13-án is. Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért (a Szent Szűz ezt a kérését minden fatimai jelenése alkalmával elmondta!) és tanuljatok meg olvasni. Aztán majd megmondom, hogy mit akarok.” Lúcia közbenjárt egy beteg gyógyulásáért. A válasz: ,,Ha megtér, az év folyamán meg is gyógyul.”
     Lúciát élénken foglalkoztatta az üdvösség, s rá akarja venni a Szent Szüzet, hogy vigye mindhármójukat az égbe.
A jelenés asszonya így válaszol: ,,Igen, hamarosan jönni fogok Jácintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell maradnod. Jézus téged akar felhasználni, hogy engemet jobban megismerjenek és szeressenek. Meg akarja alapítani a világban Szeplőtelen Szívem tiszteletét.” Lúcia érthetően nem lelkesedik. Szomorúan kérdezi: ,,Akkor egyedül maradok?” ,,Nem, leányom! Ne csüggedj el és ne szenvedj emiatt nagyon! Az én Szeplőtelen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezető utad.”
     Abban a pillanatban, amikor ezeket a szavakat mondta, kitárta kezeit, és másodszor árasztott el bennünket ennek a mérhetetlen fénynek visszfényével. Ebben a fényben Istenbe merülve láttuk magunkat. Jácinta és Ferenc a fénynek azon a részén állt, amely az ég felé emelkedett, én pedig azon a részén, amely a földre áradt. A Szűzanya jobb tenyere előtt egy tövisekkel körülvett szív volt, úgy látszott, mintha ezek a tövisek átszúrnák. Megértettük, hogy ez Mária Szeplőtelen Szíve, amelyet az emberek bűnei sebeztek meg, és amely engesztelést kíván.
     Amikor a Szűzanya keleti irányba eltűnt, néhányan, akik egészen közel álltak észrevették, hogy a tölgybokor csúcsán lévő hajtások ugyanabba az irányba kissé meghajoltak. Csak órákkal később nyerték vissza eredeti helyzetüket.
     A két testvér, Jácinta és Ferenc ezt követően a közeli égbeköltözésükre készültek. (Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta 1920. február 20-án halt meg.) A gyermekek minden erejükkel a Szűzanya kérésének teljesítésére, a bűnösök megtérítésére törekedtek, példaként a világnak.
     A fatimai gyermekek iránti tisztelet az évek múlásával egyre szélesebb körben elterjedt. 62 ország püspökeitől érkezett beadvány a Szentszékhez, kérve a boldoggá avatásukat. Marto Jácinta és Ferenc életszentségének vizsgálatához, egy döntő alapfeltételt kellett tisztázni, hogy ennyire fiatalkorú gyermekek képesek-e hősies fokon gyakorolni az erényeket, amely a boldoggá- vagy szentté avatás elengedhetetlen feltétele. A két fatimai pásztor, Jácinta és Ferenc boldoggá avatásával új fejezet nyílt az Egyházban. Első alkalommal nyert ugyanis elismerést, hogy olyan gyerekek is példát adhatnak a világ számára, akik nem haltak vértanúhalált, vagyis a két fatimai pásztor esetében nem volt szükséges a mártírhalál bizonyítása ahhoz, hogy az egyház példaként állíthassa őket a világ elé.
A nagy esemény, 2000. május 13-án valósult meg, amikor II. János Pál pápa fatimai zarándoklata alkalmával boldognak nyilvánította Marto Jácintát és Marto Ferencet.

2017. május 13-án Ferenc pápa szentté avatta a két kis pásztort!

Forrás: A Frossard „Ne féljetek” Vatikán 1982. ‒ nyomán

     Francesco Crucitti sebész professzor különös indíttatásra, mondhatni csodálatos módon idejében ért a Gemelli klinikára (Ld. lentebb!), így emlékezett vissza e drámai pillanatokra: »amikor fölértem a kilencedik emeletre egy nővér rám kiáltott: Gyorsan! Gyorsan! Az asszisztensek és a nővérek szinte szó szerint rám támadtak, egyikük a zakómat vette le, a másik már a köpenyemet adta rám, közben a zsebemből minden repült: a kulcsaim, az irataim, a pénztárcám. Amikor a kezemet rohantam megmosni, egyikük a köpenyemet kötötte, másik a cipőt próbálta a lábamra húzni, ugyanakkor a műtőből már egy másik orvos mondta, hogy mi a helyzet: „Vérnyomás 80, 70, tovább esik”. Amikor beléptem az altató már hatni kezdett, a pápa aludt, kezemben a szike. A sürgősségiek már mindent, ami feltétlenül szükséges volt, elvégeztek, nekem csak egy gondolatom volt: vágni, vágni azonnal, ne veszítsünk több időt. Kinyitottam. És rengeteg vért láttam. Vagy három liter volt a hasüregben. Próbáltuk elszívni, törölni, eltávolítani, hogy meglássuk végre, mi is vérzik valójában. Ekkor kezdhettem a vérzés helyét bevarrni. Amikor sikerült elállítani a vérzést, az új vért meg a szervezet elkezdte befogadni, a vérnyomás elkezdett nőni. Ekkor már nyugodtan tudtuk folytatni a beavatkozást.
     Megvizsgáltam a hasüreget, és több sebet találtam benne. A vékony és a vastagbél sérült. Egyes repedéseket maga a lövés okozott, mások továbbrepedtek. A mesenterium, a bél vékony hártyája, ahonnét a vékonybélbe vezető hajszálerek indulnak, több helyen sérült. Reszekciót végeztem, átöblögettem a hólyagot, megvarrtam a szigmabelet. Ott, a vastagbél utolsó részén borzalmas seb éktelenkedett, melyet az egyik lövedék okozott. Miután elállítottam a vérzést, megvizsgáltam az érrendszert és megállapítottam, hogy milyen súlyosak a sérülések, tudatosult bennem, hogy a beavatkozás részemről elsősorban higgadtságot igényel. Tudatában voltam a helyzet komolyságának, de biztos voltam abban is, hogy az eredmény pozitív lesz.
     Egyetlen életfontosságú szerv sem sérült, nem sérült sem az ütőér, sem a csípőverőér, sem a húgyvezeték. A lövedék áthatolt a keresztcsonton, miután elszakította a hasfal elülső részét. A keresztcsont előtt található érrendszeri sérülés sok gondot okozott nekünk. Hogy a vérzést megállítsuk, egy különleges anyaggal kellett az ereket bevonni. De a lövedék csak súrolta a fontosabb szerveket, melyeknek a komoly sérülése halált okozhatott volna. Úgy tűnt, az idegrendszer sem roncsolódott.
     Mindez teljesen megdöbbentő volt. De mivel a beteg még mindig eszméletlen volt, nem tudhattuk biztosan, hogy az idegrendszer sérült-e. Erről csak akkor győződhettünk meg, amikor páciensünk már mozogni kezdett«.
Dziwisz érsek: „A műtét után a szentatyát az intenzív osztályra vitték. Az orvosok még tartottak esetleges gyulladásoktól vagy más komplikációktól. A következő három nap borzalmas volt. A szentatya borzalmasan szenvedett. Mindenhonnan csövek álltak ki belőle, és rengeteg helyen fel volt nyitva a teste. A szentatya, állapotához képest nagyon gyorsan gyógyult. Az intenzív osztályon május 18-ig maradt”.

(folyt.)

    Volt egyszer egy fogadó, melyet "Ezüst Csillag"-nak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván - nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába, mert a várt nyereséget nem tudta elérni. 

Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.

Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.

– Az lehetetlen – mondta a fogadós. – Nemzedékek óta "Ezüst Csillag" a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.

– Nem! – állította a bölcs határozottan –, mostantól fogva "Öt Harang"-nak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.

– Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?

– Csak próbáld ki, és meglátod – mosolygott a bölcs.

Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.

Tanulság: Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.

forrás:http://jellem.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1093538

A Szent Szűz első jelenése, 1917. május 13-án

     Az angyal III. jelenését követően csaknem nyolc hónappal később, 1917. május 13-án került sor a Szent Szűz első jelenésére Fatimában, a Cova da Iria egyik lejtőjén. A jelenést megelőző fényvillanásból a gyermekek közeledő zivatarra gondoltak. Gyorsan haza akartak menni, de újabb fényvillanást tapasztaltak, a következő percben pedig egy fehérbe öltözött asszonyt pillantottak meg egy törpetölgybokor felett, aki a ,,Napnál is fényesebb volt”.
     A gyermekeket megdöbbentette a jelenés váratlansága és szépsége. A Szűzanya szólalt meg először. ,,Ne féljetek, nem bántalak benneteket.” Lúcia ocsúdott fel elsőnek és megkérdezte: ,,Honnan jön?” – ,,Az Égből” – volt a válasz. Lúcia következő kérdése talpraesettséget árul el: ,,S mit kíván tőlünk?” A jelenés asszonya erre így felelt: ,,Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következő hat hónapban is ide, ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.”
     Lúcia felbátorodik, és ebben a helyzetben a világ legtermészetesebb kérdését fogalmazza meg, amiből újabb párbeszéd kerekedik. ,,Én is az égbe fogok jutni?” ,,Igen”. ,,És Jácinta?” ,,ő is.” ,,És Ferenc?” ,,ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.” A legidősebb látnok tovább kérdez nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?” (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen.” ,,És Amália?” (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.) ,,ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad” (!) – volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos és példa nélkül álló párbeszéd mélyen elgondolkoztatja a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.)
     A beszélgetés irányítását Mária vette át: ,,Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezéből a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bűnért, amivel őt bántják meg, és a bűnösök megtéréséért?” A hét, a kilenc és a tízéves látnok még alig tud valamit az életről, a szenvedésről. Talán a kérdés súlyát sem érzik igazán. A válasz is gyermekre jellemző: szívből jövő és őszinte. Mindössze egyetlen szó: ,,Igen.”
     A Szent Szűz megjegyzi: ,,Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéktek.” Majd hozzáfűzte: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” Szavait befejezve Mária lassan fölemelkedett keleti irányba, és a végtelen messzeségben eltűnt. A fény, ami körülvette, mintegy utat nyitott számára az égboltozaton. Ettől a találkozástól kezdődően a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves Jácinta járt elől hősiesen.
     Amikor Walsh professzor interjújában azt a kérdést tette fel, hogy Lúcia nővér az angyal és a Szűzanya szavait szó szerint idézi-e, vagy csak értelem szerint adja vissza őket, Lúcia nővér a következőket válaszolta:
„Az angyal szavai erősek, ellenállhatatlanok voltak, természetfeletti valóságuk volt, ezért nem is lehetett azokat elfelejteni. Úgy tűnt, pontosan és kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődtek. A Szűzanya szavaival kapcsolatban más a helyzet. Nem voltam biztos benne, hogy minden egyes szó pontosan megfelel-e a Szűzanya szavainak. Inkább az értelmük jutott el hozzám és azután próbáltam meg azt, amit megértettem, szavakba foglalni. Nem könnyű ezt megmagyarázni.”

(Prof. William Thomas Walsh: Our Lady of Fatima, 4th printing, (1947) angol nyelvű kiadás, 244. o.)

Forrás: A Frossard „Ne féljetek” Vatikán 1982. ‒ nyomán

     Szent II. János Pál a kórházba szállítás perceire így emlékezett: „Emlékszem az útra. Még egy ideig eszméletemnél voltam. Volt egy olyan érzésem, hogy túl fogom élni. Mondtam Stanisław Dziwisz atyának, hogy megbocsátok a merénylőnek. Arra, hogy a kórházban mi történt, már nem emlékszem.” Amikor a pápát behozták a kórházba, már minden elő volt készítve a műtéthez, de a sebesültet is elő kellett készíteni. Mindez percek alatt történt, miközben ő élet és halál között volt!
     Amikor a haldoklót a műtőbe szállították a tizedikről a kilencedik emeletre, már mindenki Crucitti professzort kereste, aki csodával határos módon épp időben érkezett a Gemelli klinikára.
Dziwisz bíboros: „Francesco Crucitti sebész professzor különleges szerepet kapott. Később bevallotta nekem, hogy aznap nem volt ügyeletes, épp otthonában tartózkodott, amikor valami a klinikára vonzotta. Már a kocsijában ült, amikor rádión keresztül hallotta, hogy mi történt. Azonnal elvállalta a műtétet, és ebben asszisztensei Manni professzor, sürgősségi szakorvos, dr. Manzoni kardiológus, dr. Breda belgyógyász és a vatikáni orvos voltak. A betegek kenetét a szentatyának pillanatokkal a műtét kezdete előtt szolgáltattam ki, néhány perccel 18 óra előtt. A műtőben tolongtak az orvosok. A helyzet nagyon komolynak tűnt”. A műtétre való előkészítéskor megállapították, hogy a pápa állapota kritikus. Rengeteg vért veszített, vérnyomása életveszélyes szintre csökkent. Pulzusa már alig volt érzékelhető. A vérveszteség mértéke miatt a halál bármely pillanatban beállhatott volna.
     Dziwisz érsek: „A vért, amelyet a szentatyának próbáltak adni, a szervezete nem fogadta be. A klinikán azonban voltak ugyanolyan vércsoportú orvosok, akik gondolkodás nélkül vért adtak a pápa életének megmentésére”. A remény lassacskán visszatért, amikor a műtét közben kiderült, hogy az életfontosságú szervek közül egy sem sérült. A műtét rendkívül bonyolult volt. 5 órán és 20 percen át tartott. Az egész hasüreget ki kellett tisztítani, a vérveszteség következményeit jóvá kellett tenni és szükség volt 55 cm bél kivágására.

(folyt.)

(Képen: A pápa ruháján a 3 lövedék bemeneti helye!)

Barlay Ö. Szabolcs OCist írása nyomán http://www.inditlak.eoldal.hu/cikkek/elmelyules/----uram--tanits-meg-minket-szeretni---.html   

     „Nagy dolog a szeretet” – írja Kempis Tamás. Igen! Ez a legnagyobb emberi élmény. Ezt vallják a nagy gondolkodók Szent János apostoltól kezdve, – akiről az Írás annyiszor megjegyzi, hogy ő az, akit nagyon szeretett az Úr. És Szent Pál szeretethimnuszánál szebbet eddig senki nem tudott írni. Állandóan hangoztatja is, hogy „mindaz, amit tesztek, szeretetből történjék” (1Kor 16,24), és „mindennek a szeretetben kell meggyökerezve és megalapozva lennie.” (Ef 3,14).
     Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy a világon a legnagyobb kincs a szeretet. Ugyanakkor egyre jobban tapasztaljuk, hogy ma már a legritkább kincs. 
     Hogy mennyire a szeretet körül forog az élet, mutatja, hogy még a mostani politikai helyzet mögött is lényegét tekintve ez áll. Hiszen mi másról szól a brutalitások miatt hírhedt iszlám invázió, mint arról, hogy van egy vallás, melynek sem istene, sem prófétája nem tanítja, hogy az Isten maga a szeretet. Épp ellenkezőleg, arra buzdítja a fél világot benépesítő követőit, hogy tűzzel-vassal, késsel, tőrrel, pisztollyal, ha kell, önmagukat is felrobbantva terjesszék az "egyetlen igaz vallást". Most kell ráébrednünk mindannyiunknak arra, hogy minket Jézus Krisztus tanított meg szeretni. Mind egyéni, mind közösségi, társadalmi, európai, globális életünk, egész sorsunk attól függ, hogy milyen fokon valósítjuk meg Jézus Krisztus szeretet eszméjét.

(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt azért illenék tudni minden kereszténynek, különösen azoknak, akik népeket, országokat vezetnek. Ám okkal azt is elvárná az ember, hogy egy evangélikus lelkész lánya, volt ifjúkommunista (FDJ) is tisztában legyen azzal, hogy nem lehetséges integrálódás az élet és a halál kultúrája között! Az ő (és hatékony tanácsadói) tudathasadásos téveszméinek árát most fizeti meg egész Európa).

Az  angyal harmadik jelenése

     Ez a jelenés 1916 nyarának végén vagy az ősz elején történt ismét a Cabeço-sziklabarlangnál. Lúcia a következőképpen írja le az eseményeket:
Mihelyt odaértünk, először térden állva a rózsafüzért kezdtük imádkozni, majd arcunkat a földhöz érintve, az angyal imáját ismételgettük: "Istenem, hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Tebenned és szeretlek Téged" stb. Nem tudom hányszor ismételtük ezt az imát, amikor fölöttünk egy ismeretlen fényt láttunk felvillanni. Fölkeltünk, hogy lássuk mi történt. És megpillantottuk az angyalt. A bal kezében egy kelyhet tartott és fölötte egy ostya lebegett, amelyből néhány vércsepp hullott a kehelybe.
     Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegőben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor ismételtette velünk:
– Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek. Felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét. Aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért.
     Azután fölemelkedett, kezébe vette a kelyhet és az ostyát. Ez utóbbit nekem nyújtotta, a kehelyben lévő vért pedig Jácinta és Ferenc között osztotta meg. Közben így szólt:
– Vegyétek Jézus Krisztus Testét, és igyátok Vérét, akit a hálátlan emberek szörnyen megbántanak. Engeszteljetek bűneikért, és vigasztaljátok a jó Istent!
     Újból a földre térdelt, és velünk együtt háromszor megismételte ugyanazt az imát: "Legszentebb Szentháromság...", majd eltűnt.
     A természetfölötti erő teljesen hatalmába kerítette a három gyermeket. Mindenben utánozták az angyalt, vagyis letérdelve ismételték imáját. Isten jelenlétét annyira érezték, hogy sokáig még saját ottlétüket se vették észre. Abban a testtartásban maradtak, amelyben az angyal hagyta őket.                      Ezekben a napokban külső tevékenységüket a természetfölötti erő kisugárzásában végezték. A béke és boldogság érzése oly nagy volt bensőjükben, hogy lelküket teljesen Isten felé irányította – és ez a jelenlét –, a testi gyengeség helyett bizonyos mozgékonyságot idézett elő, valami ujjongó örömet és fáradatlan lelkesedést. Csak vezekeltek és engeszteltek. A látnokok senkit sem avattak be a történtekbe, ezt októbertől májusig sikerült is megtartaniuk, de a Szent Szűz első jelenése után Jácinta erős belső indításra mégis elmondta édesanyjának.

Forrás: A Frossard „Ne féljetek” Vatikán 1982. ‒ nyomán

A pápa elleni Merénylet

     1981. május 13-án a szerdai pápai kihallgatás során a szentatya a Szent Péter téren pápamobiljával másodszor ment körbe, amikor a Bronz-kapuhoz közeledve, 17.17-kor egy török terrorista, Mehmet Ali Agca három méteres távolságból háromszor rálőtt a pápára (a negyedik lövésnél pisztolya megakadt). Lövéseivel eltalálta a szentatya hasát, jobb könyökét és jobb kezének mutatóujját.
     Stanisław Dziwisz érsek így emlékezik vissza az eseményre: „Borzasztó dörrenést hallottunk. Rögtön felfogtam, hogy valaki lőtt. De kicsoda? És akkor megláttam, hogy a szentatya megsebesült. Imbolygott, de nem látszott sem vér, sem sebesülés. Azt kérdeztem: hol? A hasára mutatott. Még azt is megkérdeztem: nagyon fáj? Azt felelte: igen. Mögötte állva folyamatosan tartottam, nehogy elessen. Félig fekve rám támaszkodott a kocsiban, és így odaértünk a mentőautóhoz, amely a vatikáni falakon belül, az elsősegély pontnál állt.
     A szentatya szeme le volt csukva, nagyon szenvedett, rövid fohászokat imádkozott. Ha jól emlékszem, leggyakrabban ezt mondta: Mária, édesanyám! Mária, édesanyám! Buzzonetti doktor és Kamil testvér, egy ápoló együtt jöttek velünk a mentőautóban. Nagyon gyorsan hajtottunk. Pár száz méter után a mentő szirénája elnémult. Azt a távolságot, amit általában az ember fél óra alatt tesz meg, mi nyolc perc alatt tettük meg, és mindezt a nagy római forgalomban!
     Útközben a szentatya borzalmasan szenvedett, és egyre gyengülő hangon fohászkodott. Egy szóval sem panaszkodott vagy siránkozott, végig elmélyülten imádkozott és elmélkedett. Később elmondta nekem, hogy egészen a kórházba érkezésünkig magánál volt, csak amikor megérkeztünk, akkor vesztette el az eszméletét.
A klinikán döbbenten fogadták – nem is csoda. A sebesültet a tizedik emeletre vitték, ahol egy szoba az ehhez hasonló különleges helyzetekre volt előkészítve. A szentatyát – állapota stabilizálása után – azonnal a műtőbe vitték.”

(folyt.)

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Casciai Szent Rita 1381-ben született az itáliai Cascia melletti Roccaporenában. Ifjúkorától szerzetesnő szeretett volna lenni, de korának állandó polgárháborús viszonyai miatt, kénytelen volt feleségül menni az egyik "bandavezérhez". Egy ikerpár fiuk született. Az erőszakos, italozó és a gyilkolástól sem visszariadó férjét türelemmel, szeretettel és állandó imával sikerült megtérítenie, amit persze a bandatársai nem néztek jó szemmel és megölték!
Rita két fiát a "vérbosszú" bűnétől a végzetes pestisjárvány mentette meg.
Ezt követően a casciai Ágoston-rendi nővérekhez igyekezett belépni, amely csak rendkívüli csodával sikerült! Megjelent neki Szent Ágoston, Keresztelő Szent János és Tolentínói Szent Miklós és a rendház zárt kapuin át bevitték a kolostorba, ahol 1447. május 22-én halt meg. Megkapta Krisztus töviskoronájának egy stigmáját a homlokán, melynek fájdalmait és a környezetére ható kellemetlenségeit türelemmel viselte. Szent Rita, Szent Ágoston lelkiségét követve a Keresztrefeszített Krisztus tanítványa lett. Átélve a szenvedések mélységeit, megtanulta megérteni az emberi szív gyötrelmeit. Így lett a szegények, a bajbajutottak és kétségbeesettek közbenjárója! Széleskörű népszerűségének magyarázata a mindennapi életszentsége, melyet úgy feleségként, anyaként, mint özvegyként, végül pedig ágoston-rendi apácaként is példásan megtudott élni.
      Casciai Szent Rita, egyike a "lehetetlen dolgokban segítő" szenteknek. Bizalommal fordulhatunk hozzá megoldhatatlannak látszó élethelyzetünkben!

1900. május 22-én avatta szentté XIII. Leo pápa. Szent II. János Pál pápa, így jellemezte:

Szent Rita megtestesítette a női géniuszt!

Attribútumai a tövistüske (homlokseb), a méhek és a piros rózsa, mely tiszteletének jelképe!

Az  angyal második jelenése

      A második angyali jelenésre a nyár közepén, a kánikula napjaiban, az ebéd után, Lúciáék fákkal körülvett árnyas kútjánál történt (Loca). Hirtelen ugyanazt az angyalt látták, mint az első alkalommal, aki így szólt:
– Mit csináltok? Imádkozzatok! Sokat imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve általatok akarják irgalmasságuk tervét megvalósítani. Szakadatlanul imádkozzatok és hozzatok áldozatot a mindenható Istennek!
– Hogyan hozzunk áldozatot? – kérdezte Lúcia.
– Mindent, amit tudtok, ajánljatok fel áldozatul a bűnök engesztelésére, amelyekkel megbántják Istent és imádkozzatok a bűnösök megtéréséért. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Én vagyok Portugália őrangyala. Mindenekelőtt fogadjátok megadással azokat a szenvedéseket, amelyeket Isten küld nektek, és viseljétek el türelemmel.

     Lúcia így beszélte el: az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkünkbe. A fényben felismertük, hogy ki az Isten, mennyire szeret bennünket, és azt akarja, hogy viszontszeressük. Felismertük az áldozat értékét és azt, hogy mennyire tetszik ez Istennek, és az áldozatok révén hogyan téríti meg a bűnösöket. Ettől kezdve tehát mindent felajánlottunk Istennek, ami bántott bennünket, de akkoriban még nem kerestünk más önmegtagadási és vezeklési gyakorlatokat azon kívül, hogy órák hosszat földre borulva az angyal imáját ismételtük.  
     A három látnok a természetfeletti erő és az események hatására teljesen megváltoztatta életét. Bár külsőleg semmi különös nem történt. A világ nem látta, hogy a gyermekek az intenzív életszentség útjára léptek. Teljesen átitatódtak Lélekkel.

(Alább, a "kút" korabeli és mai képe!)

     Csíksomlyótól 32 km-re északkeletre, a Tatros felső szakaszán, a Gyimes völgyben van Gyimesbükk, az utolsó falu Erdélyben. A falu túlsó végén húzódik az ezer éves magyar határ. Ma is áll az egykori vasúti őrház, amely a 17. században épült a Rákóczi vár romja mellett. Ennek sarkánál az Észak-Erdély visszacsatolásakor a honvédek által betonból és kőből készített Magyar Korona. Sokáig itt volt a vasút, a magyarországi vasút vége. A Tatros folyó és a vasútvonal itt hagyja el Erdélyt, és lép át Moldvába. Az itt található vámházat és a mellette lévő Rákóczi-vár romjait évről évre turisták ezrei keresik fel.

Csíksomlyó a trianoni tragédia után vált csak igazán zarándokhellyé. És ekkor egy új szimbólumot is vett magára a szeretett Kegyszobor. Mert innentől nemcsak a katolikus hitünkért való kiállást, hanem a magyarság megmaradását a Kárpát-medencében, összetartását és várva várt győzelmét is magára vette Boldogasszony Anyánk. Ezt énekeljük régi himnuszunkban:

Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,

Szent László király is minket reád bízott.

Magyarországról, édes hazánkról

Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!

 Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj érettünk!

(Források a negyedik részben)

Az  angyal első jelenése

     1916 tavaszától 1917. október 13-ig három angyali, és hat Mária-jelenésről tudunk.
     Az első angyal-jelenés 1916 tavaszán vagy nyarán történt Aljustrel közelében a Cabeço hegyoldal sziklabarlangjában.
     Lúcia (ekkor még írástudatlan) nem emlékszik pontosan az angyali jelenések napjaira, lényeg, hogy egy verőfényes napon a három pásztorgyermek ebédhez készülődött. Lúcia beszámolója szerint a következő történt:
„Játszottunk egy kicsit és íme, erős szél rázta meg a fákat. Ez az esemény magára vonta figyelmünket, hiszen csendes idő volt. Ezután bizonyos távolságban a fák fölött keleti irányban vakító fényt láttunk. Ez fehérebb volt mint a hó, úgy nézett ki, mint egy átlátszó ifjú, ragyogóbb, mint a kristály napsütésben. Amint felénk közeledett, ki tudtuk venni vonásait. Egy 14-15 éves ifjú volt. Nagyon meglepődtünk, és el voltunk ragadtatva. Csak akkor szólalt meg, amikor hozzánk ért":
– Ne féljetek, a béke angyala vagyok! Imádkozzatok velem!
     Letérdelt a földre, és homlokával a földet érintette. Természetfölötti kényszertől indíttatva ugyanezt tettük, és háromszor elmondva, megismételtette velünk:
– Istenem, hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak, nem bíznak benned és nem szeretnek.
     Az imádság után fölkelt és biztatta a gyermekeket: ,,Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.” Ezt követően a jelenés eltűnt. Az eseményről a gyermekek hallgattak.
Lúcia a jelenések alkalmával mindent látott és mindent hallott, s egyedül csak ő beszélt. Jácinta is látott és hallott mindent, Ferenc azonban mindent látott, de semmit nem hallott. Ennek ellenére Ferenc is érezte a belső kényszerítő erőt, aminek hatására a többiekkel együtt a földre borult. Az imát Lúciától és Jácintától tanulta meg.

(Alsó kép, az angyal-jelenés helye)

A szokásos imáink és szándékaink mellett mondjuk el ezt a könyörgést

· Urunk és Istenünk! Kárpátaljai testvéreinket hozzuk most eléd. Hálát adunk azért, hogy meg akarnak maradni a Veled való közösségben. Kérjük, add meg nekik a reménység ajándékát, hogy minden lehetetlennek látszó helyzetben felismerjék azt, ami békességükre szolgál.

· Védelmezd, Urunk, azokat a férfiakat, akiket katonának vittek. Te védd meg testük és lelkük épségét, és vezéreld haza őket a családjukhoz.

· Azokért a családokért kérünk, akik a behívástól való félelemben élnek. Őrizd meg szívüket és értelmüket a Te békédben!

· Kérünk, Urunk, a külföldre kényszerült kárpátaljai fiatalokért! Ne engedd, hogy elvesszenek a világban! Segíts nekik, hogy értelmes tevékenységre és közösségre találjanak ‒ és add meg nekik is a békét!

· A szétszakadt kárpátaljai családokért kérünk Téged, Urunk! A távolság ellenére is tartsd meg a házastársak egységét, és segítsd őket a mihamarabbi találkozás felé!

· A Kárpátalján egyedül maradt idősekért kérünk Téged, Urunk! Te legyél társuk a magányban, és küldj hozzájuk jólelkű segítőket!

· Kérünk a háborúban elhunytakért ‒ vedd lelküket magadhoz, hogy a Te végtelen szeretetedben mindörökre a Te békédben örvendezzenek!

· Segíts Urunk, hogy a kárpátaljai nemzetiségek között megmaradjon a békesség.

· Esedezve kérjük Urunk, hogy a sötétség erői ne valósíthassák meg pusztító terveiket, a világháborút, a családok bomlasztását és a lelkek vesztét ‒ a Szentlélek, a mi Megvilágosítónk és Erősségünk által! Amen.

https://777blog.hu/2017/06/14/iszlam-vagy-halal-kopt-zarandokbusz-elleni-merenylet-megdobbento-reszletei/

ISZLÁM VAGY HALÁL? – A KOPT ZARÁNDOKBUSZ ELLENI MERÉNYLET

Semen est sangui christianorum – „A keresztények vére a kereszténység magvetése”. /Tertullianus/

     Amikor Manchesterben egy koncert végén 22 ember meghalt egy robbantásban, az egész világ hangos volt a hírektől. Színes képek, interjúk, a hozzátartozók szívet tépő történetei, a túlélők részletes beszámolói töltötték meg a médiát napokon, heteken át… Az egész világ gyászolt.
Öt nappal később 29 egyiptomi keresztény meghalt, amikor a buszukat terroristák támadták meg. Még negyvenketten súlyosan megsérültek, a merénylők elmenekültek. Ez a történet két napig sem élt a médiában. Nem láttunk képeket, interjúkat, a részleteket sem hallottuk a hírekben.

Nos, akkor álljon itt, amiről valószínűleg kevesen hallottak:  

Keresztények egy csoportja – szülők, nagyszülők, gyerekek – egy kolostorhoz indultak zarándoklatra, két busszal utaztak. El Minya városa mellett terroristák állították meg őket. Miután a gyilkosok körülvették az egyik buszt, egyesével kiszállították az utasokat. Ahogy az ajtón kiléptek, egy álarcos fegyveres mindegyiküktől megkérdezte: „Muzulmán vagy?” Egyikük sem volt az.
Ezután mindegyikük kapott egy esélyt arra, hogy megtagadja Jézus Krisztust és áttérjen az iszlámra.

Egymás után minden egyes utast, miután az megvallotta Krisztust és elutasította az áttérést, a terroristák pár lépéssel arrébb hurcoltak és elvágták a nyakát vagy fejbe lőtték. 

Egyesével, tizenkilenc felnőttet és tíz gyereket kényszerítettek választás elé: az iszlám vagy a halál. És amikor nem voltak hajlandóak megtagadni Krisztust, azonnal meggyilkolták őket.
A másik busz utasai a történteket látva megpróbáltak elmenekülni, buszukra tüzet nyitottak a terroristák, 42 embert sebesítve meg.
Miért van az, hogy egy manchesteri tragédia annyival érdekesebb és fontosabb, mint a minyai mészárlás? 
A média inkább azért „menekült el” a keresztény vértanúk elől, mert túlságosan is erős tanúságot tesznek a keresztény hitről. Ha szerencsétlen koncertlátogatók, rosszkor voltak rossz helyen!
De amikor keresztények azért halnak meg, mert nem hajlandók megtagadni a hitüket, az már arról az erőről és szabadságról beszél, amit hétköznapi emberek Krisztusban felfedeztek! Egyetlen épeszű ember sem hal meg tudatosan valamiért, amit nem tart mélységesen igaznak, az életénél is fontosabbnak. A történelemben láthattuk, hogy a keresztény mártírok arra inspiráltak másokat is, hogy kövessék az Üdvözítőt. A világi média éppen ezt nem akarja. 
A Nyugat  keresztény polgárai is hajlamosak hátat fordítani az ilyen mártír-történeteknek, mert a vértanúk hitének ereje, rossz megvilágításba helyezi az ő saját hitük gyengeségét. Amíg az üldözés földjén a keresztények hűségesen eljárnak misére, imádságra annak tudatában, hogy bármelyik pillanatban életüket veszthetik – mi a szabadság földjén könnyedén elhagyjuk a vasárnapi misét, ha ebédre várt vendégekről, a gyerekünk fociedzéséről vagy épp egy kis fejfájásról van szó.

Nehéz közel engedni magunkhoz a mai vértanúk történetét, mert ők szembesítenek minket azzal, hogy nekünk is meg kellene halnunk Krisztusért – meghalnunk legalább a bűnös szokásainknak, ragaszkodásainknak, egy rendetlen kapcsolatnak, komfortérzetünknek. 

A templomainkban azt énekeljük Jézusnak: „Készebb vagyok meghalni, mint Téged megbántani”.
Tényleg? Ők 29-en készen voltak…

     Ifj. János Zsigmond magyar király és Erdély fejedelme a katolikus csíkieket és gyergyóiakat erőszakkal akarta áttéríteni az unitárius hitre. A kereszténynek alig nevezhető unitárius hitvallásról tudni kell, hogy tagadják a Szentháromságot. Erre nyilvánvalóan a katolikus csíki székelyek cseppet sem hajlottak, ezért János király ígéretekkel s fenyegetésekkel próbálta rávenni őket. Végül 1567-ben hatalmas protestáns sereget bocsátott rájuk, hogy erőszakkal térítse el őket a hitüktől.

A csíkiek és a gyergyóiak a Kis-Somlyó hegy lábánál álló ferences templom és kolostor körül gyülekeztek. A papság lelkesítő beszéde és áldása után templomi zászlókkal a királyi sereg elé indultak. Az asszonyok és a gyermekek a templomban maradtak, és a csodatévő Madonnához imádkoztak.

Tolvajos tetőn (985 m) 1567. május 15-én, pünkösd szombatján csaptak össze az erőszakos hittérítőkkel és megfutamították őket. (Ennek emlékét 1996-tól a hegyi átjáró síkján egy hatalmas acélkereszt őrzi.)

A győztes katolikus nép – a győzelem jeleként – nyírfaágakat tűzött az egyházi zászlókra. A somlyói templomban ekkor történt először az a hálaadás, melyet azóta minden évben pünkösdkor búcsújárással ünnepelnek meg.

A kitartó csángó és székely búcsújárás évszázados hagyományt teremtett, és a csíksomlyói búcsú Románia kommunista diktátorának, Nicolae Ceaușescunak az 1989-es bukása után nemcsak az erdélyi, de a világ keresztény magyarságának ökumenikus, közös nemzeti kegyhelyévé és találkozóhelyévé vált.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

     Néhány tisztázandó adat: 1) A három pásztorgyermek nem Fatimában élt (ahol a környék egyetlen temploma volt), hanem ettől 2 km-re lévő Aljustrel nevű tanyán. 2) A jelenleg "Fatimának" nevezett kegyhely szintén nem Fatimában van, hanem az ettől 2-3 km-re lévő Cova Da Iria elnevezésű földterületen, mely Lúcia szüleinek tulajdona volt. 3) Ezen kívül beszélünk még a Cabeço-ról (sziklás, üreges helyről, ahol az Angyal megjelent), a Valinhos-ról (ahol a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg) valamint a Loca-ról, ami a Lúciáék háza mögötti kutat jelöli (itt is megjelent az Angyal másodszor 1916-ban).

     A meszes, sziklás, csapadékszegény vidéken a nép nagyon szerényen élt. A köves, rossz minőségű talajon földművelésnek alig volt értelme. Csupán a gyümölcsfák és a legeltetés (juhállomány) biztosította a tanyák megélhetését. Miként fentebb említettem, a nyáj terelése naponta igen hosszú sétákat jelentett. A parasztok gyermeki hite és egyszerűsége példaadó volt. A vasárnapi szentmisékről szinte senki nem hiányzott.
Az Aljustrel nevű tanyán élt az egymással rokonságban lévő két család, Antonio dos Santos és Manuel-Pedro Marto, melyből a történetben szereplő három látnok származott. A Santos család sarja Lúcia. Ferenc és Jácinta pedig a Marto család tizedik és tizenegyedik gyermeke. Együtt őrizték juhaikat. Lúcia 10, Ferenc 9, Jácinta pedig 7 éves, amikor a jelenések 1916 tavaszán elkezdődtek.
     A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy az 1916-ban történt angyaljelenéseket, 1915 áprilisa és októbere között három megelőző – szó szerinti – látomás előzte meg. Lúcia és három másik pásztorlány, Maria Rosa Matias, Teresa Matias és Maria Justino, a Lúcia szülei tulajdonát képező Cabeçonál, mely az Aljustrel és Casa Velha felé eső hegyoldalon van. Az említett gyermekek innen letekintve a völgybe, az erdő fölött „valami felhőszerűséget” láttak, amely fehérebb volt a hónál, átlátszó volt és emberi alakja volt”. „Mintha hószobor lett volna, amelyeket a napsugarak kissé átlátszóvá tettek.” Ez a leírás magától Lúcia nővértől származik. A jelenések Lúcia szüleinek két és fél kilométer távolságra fekvő birtokán történtek, melyet Cova da Iriának neveztek. Ferenc csak látta az Istenanyát, de nem hallotta. Jácinta látta és hallotta beszélni. Lúcia látta a Szent Szüzet, hallotta és beszélt vele. A jelenések mindig ebédidőben történtek.
    A fatimai eseményekről a gyermekeket legelőször a helyi plébános, Manuel Ferreira atya hallgatta ki. A történések és a Szent Szűz kérése csupán utólagosan lettek lejegyezve Lúcia nővér visszaemlékezései alapján, 1921-től, egészen haláláig (2005), számtalan kihallgatás alkalmával. Megjegyzendő, hogy püspöke kérésére a nővér, az események helyeinek azonosítását, 1946. május 20-án végezte el.

     A magyar honfoglalás előtt a székelyek már szent helynek tartották Somlyót, itt tisztelték a Napbaöltözött Babba Máriát, és ez olyannyira nevezetes hely volt, hogy később Szent István is építtetett ide kápolnát. A székelyek a római keresztség felvétele után a Babba Máriát, Boldogasszonynak nevezték.

1345-ben a székelyek által legyőzött tatárok akként nyilatkoztak, hogy őket nem a székelyek győzték le, hanem a székelyek élén egy nagy lovon ülő és a kezében bárdot tartó lovag (Szent László király), aki felett egy tündöklő koronás szép királynő (Szűz Mária) lebegett.

A mai templom elődjeként a 15. században megépült Sarlós Boldogasszony templom volt az a hely, ahol a székely földművesek aratás előtt megáldatták Máriával a szerszámokat. Ez a július 2-i vallási ünnep, az aratás előtti utolsó munkaszüneti nap volt számukra.

A templom- és kolostorépítéssel kapcsolatban jelentős tényező, hogy 1444-ben IV. Jenő pápa mindazoknak, akik az építkezésekben segédkeztek és a szokásos feltételeknek is megfeleltek, teljes búcsút engedélyezett. A mostani híres búcsú eredetét joggal számíthatjuk innen.

A templom építéséhez egyébként, maga Hunyadi János is hozzájárult, sőt a szigorú ferences kolostor alapítását is (1441) neki tulajdonítják! 1462-ben Mátyás király fölmentett néhány székelyt a köteles szolgáltatások alól, és a templom ill. a ferences barátok szolgálatára rendelte őket.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Pünkösd vasárnap
     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, sehol másutt nem találja meg, csak az Egyházban. Csak itt nyerhet bocsánatot bűneire, itt testesülhet bele Krisztusba, részesülhet az ő isteni életéből.
     A Szentlélek éppen azzal dicsőítette meg Jézust, hogy megadta neki, hogy istenfiúi halállal haljon meg, amely önátadás. Vagyis merjen az Atyába belehalni, illetve beleszületni, hiszen ő az Élet, amely elnyeli a halált. Aki Istenbe veti bele magát, bármibe is kerül, az Életet választja.
És félelmetes, hogy Jézus nem szereti jobban az Atyát, mint minket, mert ugyanazzal a szeretettel szereti őt, mint bennünket: a Szentlélekkel. A szeretet nem érzelem és ragaszkodás, hanem a harmadik isteni személy kiárasztása. A Szentlélekkel magába testesít minket, ha akarjuk. Előre megvan a helyünk, hiszen azért ment előre, hogy helyet készítsen nekünk. Akkor foglaljuk el azt a helyet az ő dicsőségében, amikor elfogadjuk az istenfiúság Lelkét, a Krisztust feltámasztó Lelket, a Titokzatos Testet alakító Lelket. A Szentlélek teremtő Lélek: ugyanazt műveli bennünk, amikor hitet támaszt Krisztusban, mint amikor őt feltámasztotta a halálból. Amikor megkaptuk a Szentlelket, új teremtménnyé lettünk, az isteni természet részeseivé. Az Atya a Fiúban szeret minket, kiárasztva ránk a Szentlelket, mi pedig szintén a Fiúban szeretjük viszont őt, miközben mi is árasztjuk
feléje a Szentlelket. Olyan mélységben vagyunk egyek, hogy egyetlen isteni élet van bennünk: Isten szeretete. Isten belső életét kell egymással is élnünk. Ez nem elérhetetlen eszmény csupán, erre képességet is kaptunk.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

(vége)

A fatimai események előzményei 1.

      Fatimát, a „világ oltárát” (XII. Piusz), „a természetfölötti kirobbanásának helyét” (Paul Claudel) Mohamed leányáról, Fatimáról nevezték el még a mórok ott tartózkodása idején. (A felső képen Fatima tanyaközpont plébániatemploma.)
     1910. október 5-én kitört a forradalom Portugáliában. A fiatal II. Emánuel király családjával elmenekült.
A hatalom új birtokosai a szbdkművesek voltak. A Lisszabonban 1911. május 26-án tartott általános szbdkműves-napon Alfonso Costa – aki az Egyház és az állam szétválasztásának törvényét tervezte, nyíltan kimondotta politikai céljukat: "Ezzel a törvénnyel a katolicizmus, amely az ország jelenlegi siralmas állapotának fő okozója, két nemzedéken keresztül tökéletesen megsemmisül Portugáliában."
     Ennek megfelelő volt a kormány eljárása is. Minden katolikus és vallásos érdeket vagy ügyet elnyomtak, amennyire lehetett, megsemmisítették. A katolikus intézeteket feloszlatták, az iskolákban a vallásoktatást megtiltották, nagyon sok templomot bezártak, a szerzeteseket elűzték, csaknem minden egyházi kincset lefoglaltak, a legtöbb püspök kénytelen volt elhagyni az országot. Ezzel természetesen együtt járt az erkölcsök elvadulása, az ország gazdasági pusztulása, végül a teljes pénzügyi romlás, minek következtében egyre nagyobb és nagyobb lett a kivándorlás.
    XII. Pius pápa 1942. október 31-én tartott rádióbeszédében találóan jellemezte Portugáliának e legválságosabb idejét: "A sötétségnek és zavarnak tragikus órájában, amikor a portugál állam hajója eltért dicső régi hagyományainak irányától, s mintegy vesztébe rohanva, a legvadabb keresztény és nemzetellenes történelmi viharban, az elkerülhetetlen hajótörés felé sodródott, akkor lépett közbe az Ég kegyes segítsége, egy egészen félreeső, addig teljesen ismeretlen tanyavilágából."   

     A Szent Szűz világtörténelembe való beavatkozásának Fatima még inkább tanúja, mint Guadalupe. 1917-ben – fél évvel az októberi bolsevik hatalomátvétel előtt – a Szent Szűz Fatimában hívja fel a világ figyelmét a Mária-korszak legsúlyosabb, a legtöbb lelki kárt okozó évtizedeire. Figyelmeztet az újabb súlyos szenvedésekre, a tömeges méretű lélekrombolásra, a hatalmilag megszerveződő és a politikai eszközökkel terjesztett ateizmus veszélyére, egy szóval a bűn további hatalmasodásának újabb fejezeteire. Egyben megígéri: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.” A ,,győzelem” szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc – nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) – eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.” A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt és fogjanak össze a szavára figyelő emberek.
     Az 1917-es esztendő mind a világtörténelemben, mind pedig az üdvösség történetében igen jelentős dátum. Rengeteg szenvedés és vérontás árán Európa keleti részében új korszak és új eszme indult történelmi útjára.
Ez az új korszak és új eszme úgymond az ember nevében vállalta, sőt erőszakosan, s szervezetten terjesztette az istentagadást mint hivatalos ideológiát. Az üdvtörténet folyamán először jöttek létre azok a politikai feltételek, amelyek világméretekben szolgálták az ateizmust. Ez pedig páratlan pusztítást végzett az istenhit intézményrendszerében, a lelkekben, az élet minden terén szerte a világon.
     Érthető, ha az Egyház Anyja, a Boldogságos Szűz fél évvel az októberi bolsevik puccs előtt, a neki szentelt hónapban, tehát 1917. május 13-án Fatimában újra letekintett erre a sok szenvedést látott s mérhetetlen szenvedés előtt álló világra.
     A lisszaboni egyházmegyéhez tartozó tanyaközpont, Fatima nevét, a jelenések előtt még a portugálok sem ismerték. A régi Fatima 35-40 tanyának volt a központja, ahol mintegy 2500 ember élt, és csupán a közös templom és a plébánia tette Fatimát központtá. Ettől a helységtől 2-3 km-re lévő Cova da Iriá-ban (Szent Irén völgye), ahol a jelenések történtek, ma hatalmas bazilika hirdeti 1917 májusának eseményeit.

Isten teremtette a rosszat?

Egy professzor arról volt híres, hogy kitartóan próbálta cáfolni a keresztény tanokat. Minden szemeszterben megkérdezte az elsősöktől, hogy van-e köztük keresztény. Ha talált keresztényeket, akkor addig érvelt, amíg a hitüket nevetségessé nem tette. Az egyik szemeszterben feltette szokásos kérdését:  "Van-e keresztény közöttünk?" Egy fiú felemelte a kezét.
"Fiatalember" – kérdezte a professzor, – "Mindent Isten teremtett?"
"Igen, uram!" – felelte a fiatal ember.
Ekkor a professzor a következőt mondta: "Ha mindent Isten teremtett, akkor Isten teremtette a rosszat és gonoszságot is!"
A tanuló nem tudott mit válaszolni és a professzor örült, hogy újra be tudta bizonyítani, hogy a keresztény hit csak mítosz.
De ekkor egy másik diák emelte fel a kezét és ezt mondta:
"Uram, kérdezhetek valamit?"
"Igen, természetesen" – válaszolt a professzor.
A fiatalember felállt és azt mondta: "Létezik olyan dolog, hogy hideg?"
"Természetesen, milyen kérdés ez? Sosem fázott még?" – válaszolt a prof.
"Uram, valójában a hideg nem is létezik. Amit mi hidegnek tekintünk, az valójában a hő hiánya. Az abszolút nulla az, amikor egyáltalán nincs hő. A hideg valójában nem is létezik, hanem mi alkottunk egy terminust, hogy leírjuk azt az állapotot, amikor nincs jelen a hő." – Majd így folytatta – "Professzor úr, van olyan, hogy sötétség?"
A professzor újra azt válaszolta, hogy: "Természetesen van!"
"Uram, valójában a sötétség nem létezik. A sötétség akkor keletkezik, amikor nincs fény. A sötétség fogalmát arra használják, amikor nincs jelen fény".
Legvégül a fiatalember megkérdezte:
"Uram, létezik olyan dolog, hogy gonoszság?"
"Természetesen!" – felelte a professzor. – "Ha körbenézünk, akkor erőszakot, gyilkosságot látunk és ezek mind gonoszságok."
"Uram, a gonoszság valójában Isten jelenlétének a hiánya. Isten nem teremtett gonoszságot! Például az igazság, vagy a szeretet olyan erények, mint a hő és a fény. Isten maga a szeretet! Ahol Isten nincs jelen, a helyzet hasonló, mint a hőnélküliség következménye a hideg, amiként a fény hiánya a sötétség!"
A professzor nem tudott semmit mondani.

     A Salvator-kápolnától keletre található a 15-17. században épült Szenvedő Jézus-kápolna, amely egy nyitott kis fülke, belsejében az oszlophoz kötözött Krisztus szobra látható. A pünkösdi búcsú hajnalán a zarándokok e kápolna közelében gyülekezve várják a napfelkeltét.

A Kis-Somlyó hegy déli oldalában látható a Szent Antal kápolna, amelynek létrejötte az 1661. október 21-én, Szent Orsolya napján történt török-tatár betörések idejére tehető. Az első kápolnát Márk Jakab testvér építette, ezt igazolja egy égetett téglába bevésett felirat: „Johannes Mark Ao. 1673.” A Páduai Szent Antal kápolna, fogadalmi vezeklőhely, ahová búcsús szándékkal, imameghallgatás céljából érkeznek a zarándokok.

A két Somlyó hegy közötti nyeregben tartják minden évben, július első szombatján az Ezer Székely Leány Napját. (Ld. lent!)

A Kis-Somlyó lábánál fakad a somlyói borvíz, a lakosság kedvelt savanyú ásványvize, amely vulkáni utóműködés eredményeként jött létre. Ugyancsak itt található a Barátok fürdője is.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Istengyermeki életünk a Szentlélekben
     Miután az Egyházról szóló elmélkedésünk során eljutottunk az istenfiúság valóságához, nézzük meg ennek az ajándéknak az újdonságát. Az Ószövetség nem ismerte az Isten Lelkében történő születést. Bár Joel próféta által előre mondta Isten, hogy „kiárasztom lelkemet minden emberre” (3,1), de ki gondolta volna, hogy ez a harmadik isteni személy lesz. Azt hitték, az isteni erő, az ihletés lesz az. Ezekiel óta az Ószövetség Isten Lelkének kiáradását a messiási időkre várta. Ezt érezte meg Keresztelő János, aki azt mondja, hogy a Messiás Isten Lelkébe fog alámeríteni, megkeresztelni benneteket.
     A két nagy ajándék, a Fiúisten és a Szentlélek akkor lehet a hívőké, ha Jézus felmagasztaltatik. Jézus halálából, az ő átszúrt szívéből árad a víz a keresztség szentségében, s a vér az Eucharisztiában, s mindkettő a Szentlélekben áll fenn. A Fiú és a Lélek tulajdonképpen két nagy ajándék, melyeket az Atya nekünk ad, és egyben önmagát adja. Jézus azért megy el, hogy csakhamar visszajöjjön. Mikor, hogyan? A Szentlélekben. Itt marad a kenyér és a bor színe alatt, és visszajön a Szentlélekben.
Mindkettőnek a feltétele, hogy előbb elmenjen az Atyához. Ha nem ajánlja fel magát áldozatul, nincs Eucharisztia. „És ha én el nem megyek, nem jön el a Vigasztaló.” Szent Pál az Úr Jézus Húsvétjából kiáradó Szentlelket egyenesen azonosítja az Ábrahámnak adott áldással, amely Krisztus Jézus által a pogányokra szállt, hogy a hit által elnyerjék a Lélek ígéretét, (vö. Gal 3,14) És ez már az örök élet kezdete. Halálunk után lényegében nem lesz más életünk, mint amelyik már elkezdődött, istengyermeki életünk a Szentlélekben.
     Ez a normális élet emberileg, pszichológiailag is, mert különben hiányzik valami emberségünkből. Bensőnkben, lelkünk mélyén valami Isten után kiált. Úgy vagyunk megteremtve, hogy valakiben legyünk: Isten gyermekei a Szentlélekben. Ez az istenfiúság már az örökkévalóság kezdete. A mai idő, a mai nap és az eljövendő örök élet találkozik. Az Egyház maga is az időben elkezdett örökkévalóság helye és ideje. Azt megelőzően, hogy Korintusban, Tesszalonikában vagy Budapesten van, Jézus Krisztusban és az Atyaistenben és a Szentlélekben van az Egyház. S a szentmisében, amely, mondjuk, délelőtt 10 órától 11-ig tart, a konszekráció ideje Jézus húsvéti órája, az a pillanat, mikor Krisztust a Szentlélek feltámasztotta a halálból, és a világban jelenvalóvá tette. A Krisztust feltámasztó Szentlélek most is így működik, és a világba hozza a feltámadt Krisztust a kenyér és a bor színébe rejtve. És ugyanakkor létrehozza az Egyházat. Húsvét nyolcadnapján a megkeresztelteknek prédikálva Szent Ágoston azt mondja, hogy amit az oltáron láttok, az ti magatok vagytok.  Azt veszitek magatokhoz, ami ti vagytok: Krisztus Titokzatos Testét.
     Meglepő, mivel zárul, mivel teljesedik be az Egyházról szóló fönséges kinyilatkoztatás. A Szentlélek örökségünk foglalója, míg Isten dicsőségének magasztalására teljesen meg nem szabadítja az ő népét. Az Egyház igazi, mélységes élete – s az örökkévalóságban már csak ez lesz – Isten dicsőségének magasztalása. 

(folyt.)

BEVEZETŐ

     A fatimai üzenet, nem egy adott történelmi időpontot célzó reveláció, hanem – bátran állíthatjuk –, hogy a "végső idők" próféciája. A "végső" kifejezésen, nem valami ma divatos 'kiliaszta', világvégi terminust, hanem egy korszakváltást jelölő meghatározást kell érteni. Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy magunk is belássuk, a világ erkölcsi romlása, eszmei eltévelyedése és harácsoló gazdaságszemlélete óhatatlanul magán hordozza a bármely pillanatban bekövetkező összeomlás és a tömeges kárhozat veszélyét.
     Évszázadnyi áttekintésben a fatimai üzenet aktualitása, nemhogy "lecsengőben" lenne, hanem egyre fájdalmasabb hangon szólítja lelkiismeretünket a maradéktalan és azonnali megtérésre!
     Fatima üzenete a magánkinyilatkoztatások kategóriájába tartozik bár – és elfogadása, követése nem kötelező érvényű –, ám az Egyház a legmagasabb szinten elismerte és követését (a kérések megvalósítását) forrón ajánlja a híveknek! Tanítása ugyanis egyszerű, a tiszta evangélium. Mindaz, ami Fatimában történt – az események és az elhangzott szavak –, fellelhetők az Evangélium lapjain.

Kezdve Keresztelő Szent János bűnbánatra hívó sürgető szaván, az Úr tanításain, a példabeszédeken, a mindennapi élet egyszerűségén, tisztaságán és az imádságon keresztül egészen Jézus eszkatologikus beszédéig.
     A legösszefoglalóbb meghatározást VI. Pál pápa adta Fatimáról: "Az imádság és bűnbánat üzenete". Ezekről külön-külön fogok beszélni a következőkben.
     Sorozatom főcímeként nem véletlenül adtam a Végidők Reménycsillaga megnevezést, hiszen Kondor Lajos verbita atya könyvét, a "Századunk Reménycsillaga, Fatimá"-t (1976) – az ő hozzájárulásával – ezer veszélyen át, utánnyomattam hazánkban 1988-ban.

     Amiként a szovjet propagandaplakátok 1917-es Auróra cirkálója bevilágítja a vöröslő égboltot (amely nem volt igaz), akként hasít a bűnök valóságos sötétségébe, az e tragédiát megelőző 1917-es Fatimai Üzenet Fénye, hogy megmutassa az egyetlen lehetséges utat az emberiség megmentésére!

     Tekintve, hogy több igen neves munkát dolgoztam össze, az egyes szövegkörnyezetben külön-külön, ritkán jelölöm a forrást!

Felhasznált irodalom:

Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő. – Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000. /Rövidítése: JÜ/
Fatimáról beszél Lúcia nővér, P-2496-908 Fátima – Portugália, IV. kiadás 2006. /Röv: LN/
P. Kondor Lajos SVD: Fatima, századunk Reménycsillaga. – Magánkiadás a szerző megbízásából – Bp 1989.
Alonso, J. M. - A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994.
Antonio Borelli Machado: Fatima. A tragédia vagy a remény üzenete?
L. Gonzaga da Fonesca: Fatima üzenete ma is időszerű. Márton Áron Kiadó Bp. 2002 /Röv: GF/
Montforti Grignon Szent Lajos: A tökéletes Mária-tisztelet. /Röv: TMT/
Szeretetláng Lelki Napló. – Szent István Társulat Budapest 2010. /Röv: római/arab szám/

Internet:
http://www.intratext.com/IXT/HUN0024/__P1.HTM
http://www.intratext.com/IXT/HUN0024/_PP.HTM

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szent Liturgia nem színjáték!
     Hogy jöhetett be ez a minőségromlás, ez a rettenetes rombolás az Egyházba? Jó szándékkal van kirakva a pokolhoz vezető út. Az egész keleti Egyházban fel sem merül az az őrült ötlet, hogy a liturgiát valami más által szerettessék meg. Ahelyett, hogy alázattal a liturgia lényegéhez alakítanánk gondolatainkat, akaratunkat, ízlésünket, mindennapi életünket, a liturgiát alakítgatjuk, legjobb esetben jó vallási elgondolásainkhoz, missziós terveinkhez, pasztorációs irányvonalunkhoz, végül akaratunkhoz és ízlésünkhöz, és végül mindennapi életünkhöz. Ez borzasztó! A gyerekeken és az ifjúságon lehet lemérni ennek kudarcát. Nem beszélve arról, hogy ez hirtelen megváltoztat egy alaphelyzetet. A mise arra való lesz, hogy megnyerjünk embereket, holott eredetileg a Vőlegény és az ő Menyasszonya, az Egyház bensőséges együttléte, ahol nincs helye kívülállónak.
     Nagyon sokat jelent az, hogy az ősegyház csak akkor beszélt a szentmiséről, amikor már megkeresztelte a felnőtteket. Mert tudta, hogy addig nem értenék meg a misztériumot, mert az istenfiúság kegyelme kell hozzá. Még ahhoz is, hogy az Evangéliumot az Egyház hitével hallgathassa. Istengyermekségünk kegyelmét vesztegetjük így el. Milyen kár, hogy éppen az istenfiúság Lelkének, a szent liturgia Lelkének, a Szentléleknek nevében csinálják mindezt!
     Egyetlen hiteles, maradandó, szentlelkes irányzat van az Egyházban, az utolsó vacsora óta a világ végéig: a szent misztériumoknak istenfiúságunk tudatában történő szegényes, de méltó, nem világias ünneplése. A szegényesen azt értem, hogy lemondunk mindenféle érzelmi fölajzottságról. A szentmise a legszebb és legistenibb valóság a földön, de csak akkor, ha nem magunkat, nem evilági értelemben vett közösségünket ünnepeljük, hanem az istenfiúságunk mélységeiben létrejövő közösséget. Ratzinger bíboros írja: „Az a közösség, amely magát ünnepli, valójában nem ünnepel semmit. Az a képlet, hogy az oltárt teljesen körülzárjuk egy zárt láncban, így fogva egymás kezét, az a képlet, amire a legerőszakosabban kell reagálni, mert semmi köze az Egyházhoz.”
     Az Egyház liturgikus istendicsérete nem mellékes, hanem a legfontosabb ügy. Mert minden elmúlik: az egyházpolitika, a különböző lelkiségi irányzatok, minden, de Isten dicsérete örökké megmarad. Nemcsak arról van szó, hogy hivatásos énekesek legyenek Isten népében, hanem még inkább arról, hogy Isten dicsőségének magasztalását tartsuk a végső értéknek, mely örök boldogságunk forrása. Nem mindegy, hogy mit és hogyan éneklünk itt a földön, hogy az éneknek milyen a szövege és a dallama.
     A szentségek középpontja az Eucharisztia, az Oltáriszentség, a szentmise. Ez a keresztény élet forrása és csúcseseménye. S a közepén ott az epiklézis, melyet a prefáció vezet be. Ha ezt halljátok: „Az Úr legyen veletek!”, „Emeljük föl szívünket!”, „Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek!” – már előre adjunk hálát, mert tudjuk, hogy meg fog történni a csoda, amikor a pap kiterjeszti a kezét a kenyér és a bor fölé és kéri a Szentlelket. Enélkül nincs átváltoztatás. Hiába mondja el az alapítás igéit.
     Azt hiszem, millió évet kell még élnie az emberiségnek, mert alig sejti, hogy mik is azok a Szentségek. Nem fogjuk fel, hogy általuk szüntelenül Pünkösd van a világban, s olyan nincs, hogy nem jön el a Szentlélek!
Szent Pál írja Timóteusnak: Szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. (2Tim 1,6) Ez a kegyelem nem atomenergia, amellyel el lehetne pusztítani az életet a Földön, hanem még sokkal hatalmasabb, de nem romboló, hanem isteni energia. Higgyétek el, egy nap kiderül, hogy ez mozgatta a világtörténelmet. 

(folyt.)

     A hegytetőn három kápolna áll, ahol szintén ájtatosságra gyűlnek össze a keresztények. (Balról: Salvator-; Szenvedő- és Szent Antal kápolna)

Legmagasabban a Salvator-kápolna látható, amely a hegyen lévő kápolnák közül a legrégebbi és művészeti szempontból is a legértékesebb. A hegy aljától meredek oldalon lehet feljutni hozzá, ezért ezt az oldalt, Jézus-hágójának is nevezik. A stációs keresztek régebbjeit 1868-ban állították, amelyekből csak néhány maradt meg. A kőkereszteket az első világháború után készítették. A kápolna építéséről nem maradtak fenn hiteles adatok. A ferences krónika szerint, minden bizonnyal az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére épült: „Capistrán és a Nagy Hunyady 1456-ban a Megváltó átváltozásának napján, augusztus 8-án, a Salvator nevét segélyül híva nyerték meg a csatát.” A Salvator-kápolnát Urunk Színeváltozásának tiszteletére szentelték fel 1680-ban. A kápolna bejárata előtt áll a gyergyóalfalvi hívek által 1876-ban állíttatott magas, díszesen kidolgozott kőkereszt, amely az 1567-es győzelem emlékére készült. A Salvator kápolna falán egy emléktáblája áll (ld.alább)!

A kápolna közelében remetelak áll, az ott lakó remete vigyáz a kápolnákra és környékére.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

ELŐSZÓ

A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. A Mária-korszak valamennyi jelenésében felismerhető Isten kegyelmi stratégiája, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó pedagógiája. Figyelmet érdemel, hogy bár a Szeplőtelen Fogantatás dogmája csak 1854-ben lett kihirdetve, az Istenanya szinte valamennyi jelenésében, Szeplőtelen fogantatására utal.
     1830-ban az általa adományozott kegyelmi eszközön, a Csodásérmen Ő áll, amint eltiporja az őskígyó fejét (a rajzolata valóságos mariológiai tanítás). Bár La Salette-ben (1846) mint könnyező Édesanya mutatja magát, Lourdes-ban (1858) Szeplőtelen Fogantatásként mutatkozik be.
     Míg Lourdes-ban az Istenanya szavai a bűnbánatra és imádságra szólítanak fel, Fatimában már fájdalmasan kéri az engesztelést, mivel „sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917. VIII.) Fatimában (1917) a tövisekkel átszúrt, lángoló Szeplőtelen Szívét mutatja be a végveszélybe sodródott emberiségnek, mint menedéket.
     A magyar Szeretetláng üzenetében (1961), Szíve Szeretetlángját kínálja kegyelmi eszközül, egyrészt mint késztető erőt a fatimai engesztelés megvalósítására, másrészt, mint a krisztusivá formálódás hatékony kegyelmét!
A Szeretetláng üzenetében, az erőtlenség és a világméretűvé vált bűn megfékezésére és gyermekei vesztének megakadályozására, Szíve Lángját kínálja mely "maga Jézus Krisztus" (I/107)! "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (III/144) Ezt – az ígérete szerint – soha nem látott többlet kegyelmet (I/85; II/93-94), ő maga lobbantja fel az emberi szívekben édesanyai Szíve Lángjával „tömegesen és egyénenként” (III/130) is!  

     Amikor a Mária-korszak jelenéseit vizsgáljuk és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s a győzelem ígéretével, hatékony eszközöket kínálnak a Küzdő Egyháznak.

     Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet és a hamis értékrend – végső soron a bűn – sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, s ez az erő történelmi léptékű stratégia szerint munkálkodik az ember vesztén. Érthető tehát, ha a Szűzanya egy nagy összefogást hirdet gyermekeivel, miként a La Salette-i (1846) üzenetében már mindenkit hív a sátán elleni harcra. "Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj...''  Ennek a harcnak a módja pedig az engesztelés, melyet Fatimában hirdetett meg először, egyben megígérve, hogy a Jézus zászlaja alatti harc nem lesz hiábavaló, mert végül Szeplőtelen Szíve győzni fog!

     A templom és környéke, a magyar és nemzetközi katolikusok kultikus zarándokhelye.

Életreszóló élmény részt venni a hitet erősítő 6-800 ezres tömegben a nemzeti Szentmisén, mely által a kegyelem állapotában lévők teljes búcsú nyerhetnek!

A kegytemplom előtti gyülekező helyről 3 út vezet a „Nyeregbe”, a szentmise helyszínére. Ez az ún. „Somlyói-nyereg” a Kis-Somlyó (834 m) és a vulkánikus eredetű Nagy-Somlyó (1033 m) közt mélyebben fekvő hatalmas tisztás, ahol 1998-ban készült el a Makovecz Imre által tervezett szabadtéri Hármashalom-oltár.

Ezt a misézőhelyet kb. 50 m hosszú – a magyar címer halmaira emlékeztető – háromnegyed kupola fedi. Tetején középen 5 méteres apostoli kettőskereszt magasodik. A fedett rész alatt bőven van hely az oltárnak, az énekkaroknak, az orgonának, a papság és a meghívott vendégek számára. Az épület mellett a szabadban áll a csodatévő Madonna-szobor másolata.

Megoldották a hatalmas terület hangosítását is. Így a Hármashalom-oltárral szemben, több kilométer távolságban, a Nagy-Somlyó hegy oldalában is kitűnően hallani a prédikációt. Mellesleg, a két Somlyó-hegy között a XIX. században még 15 szótagot visszaadó visszhang „működött”!

A Kis-Somlyó hegy oldalán halad végig a pünkösdszombati nagy búcsús körmenet.

Nyugati részén vannak elhelyezve a kálvária stációinak keresztjei a Jézus-hágón. A hegytetőn három kápolna áll, ahol szintén ájtatosságra gyűlnek össze a keresztények. (Források a negyedik részben)

(folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Jöjj, kövess engem!
     Isten minden embert meghív az ő országába. Ádám elveszítette az istenfiúság kegyelmét, a Szentlelket, azonban Istenhez való hasonlósága megmaradt. Isten uralma így nem szűnt meg, de az Istentől elszakadt Ádám félni és rettegni kezdett. Ez a bűn legnagyobb büntetése, amelyet magában hordoz. Isten azonban Ádám után ment, saját Fiát küldte el hozzá. Mert úgy szerette Isten a világot, az embert, hogy egyszülött Fiát adta érte. Jézus pedig meghirdette Isten országát, és kinyilatkoztatta az Atya szeretetét. Saját halálában magára vette az ember halálát, fölajánlva magát a bűnös emberért az örök Lélek által. És a Szentlélek létrehozta az Egyházat.
Milyen éhség van a mai ifjúságban a közösségre, a hiteles közösségre! Mi az, hogy hiteles közösség? Az, hogy hétvégén összejönnek, beszélgetnek, énekelnek, kirándulnak? Majd ha össze lesznek zárva egy rendházba, vagy mint férj és feleség egész életükre, akkor megtanulják, mi az a közösség! Ha ezt az összezártságot, végső soron az Istennel való összezártságot meg akarják kerülni, akkor illúziókat kergetnek. A keresztény közösségbe becsempészett minden emberi ábránd a valódi közösség útjában áll. Össze kell törnie ahhoz, hogy a valódi közösség megmaradjon.
     Jézust, mindent otthagyva követték a tanítványok. Amikor azonban Jézus az élet kenyeréről beszél, és megkérdi tőlük: „Talán ti is el akartok hagyni?”, így felelnek: Uram, mi ugyanúgy nem értünk, mint a többiek, mégis maradunk, mert neked örök életet adó igéid vannak.
Valahogy életünk alaptörvénye ez: Ha a búzaszem el nem hal, nem hoz termést. Ha azonban valóban a Szentlélekben hal el, akkor ez maga a megdicsőülés.
     Isten valóban lerakta közösségünk, az Egyház alapját, amikor a megváltás gyümölcseként szívünkbe kiárasztotta szeretetét a nekünk adott Szentlélek által. Szeretnénk persze a szeretet érzelmeiben és hangulatában élni, s ez nem is rossz, hiszen az örökkévalóságban majd abban élünk. Most azonban meg kell vizsgálnunk, hogy milyen lélektől jön ez a jó hangulat és kellemes érzés, s vennünk kell a fáradságot, hogy széthúzásunk és meg nem értésünk vagy éppen barátságunk és rokonszenvünk mélyén fölfedezzük az Isten által lerakott közös alapot, az egy Lelket, a Szeretet Lelkét, aki a létezés legmélyebb rétegében alkot belőlünk közösséget, Egyházat.

(folyt.)

Hit vagy hitetlenség?

     Érdekesség, hogy a Csíksomlyói Máriaszobrot először csak 2015-ben vizsgálták meg tudományosan, és ekkor állapították meg, hogy az addigi feltételezésekkel ellentétben nem hársfából készült, hanem juharfából. A kegyszobor 253 centiméter magas, ebből Mária alakja 191 centiméter.

A szobor egy gömbön áll, amelynek alsó része a nyers fáig lekopott, mivel régi szokás, hogy a zarándokok Isten Anyjához könyörögve megsimogatják a szobor lábát, ruhájukat, kegytárgyaikat hozzáérintik.

A Mária kegyszobor jobb oldalán Szent István király, bal oldalán Szent László király szobra áll.

A már előzőkben említett búcsús menet mindig nagy szervezettséggel és rendben történik. A menetet a gyergyóalfaluiak vezetik annak emlékéül, hogy ők voltak az erőszakos hittérítés elleni harc elindítói. Őket követik a felcsíki települések lakói.

Ezután az ún. Kordon következik, mely egy mozgó kötélkerítés, amit a csíkszeredai Márton Áron gimnázium székely népviseletbe öltözött diákjai visznek. Célja a templom szakrális jelvényeinek, a papságnak, és a meghívottaknak „megvédése” a tömegtől. Legelöl egy fiú és egy leány viszi a Kisbazilika-jelvényt. Annak emlékéül, hogy XII. Piusz pápa bazilika rangra emelte a kegytemplomot. Ezt követi a henger alakú, fél-kupolában végződő halványpiros selyemből készült, hímzéssel és arany rojtokkal díszített ünnepi zászló, a labarum. Ennek eredete a IV. századi római időkre nyúlik vissza, amikor is a római császár előtt vitték a győzelmi felvonuláson. V. Piusz pápa, az 1567-es Lepantó-i győztes csata jelképeként is hasonlót készíttetett.

A csíksomlyói labarum közel 15 kg súlyú, és – kitüntetésként – a gimnáziumi Mária Társulat tagjaként, a legjobb és persze legerősebb diák viheti. A labarum évközben a kegytemplom főoltára mellett áll. A menetet, régi szokás szerint a gyimesi és a moldvai csángók zárják.

Csíksomlyón teljes búcsút nyerhet mindazon hívő, aki bűnbánattal szívében (a gyónás szentségének) kegyelmi állapotában látogatja meg a kegyhelyet és ott meghallgatja a szentmisét.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélek befogadása
     Az Egyház, mint láttuk, benne volt már a teremtésben. Persze Isten a világot, az embert fejlődő lénynek teremtette, hogy felnőjön hozzá, ezért a kezdeti kegyelem csak csíra volt. Ádám nem ismerte a Szentháromságot, mint ahogy a kisgyerek sem tudja, hogy az a férfi és az a nő, akit ő papának, mamának szólít, hogyan az apja és az anyja, mégis tökéletesen tudja élni a gyermek–szülő viszonyt. A bűn előtti emberiség így alkotott Egyházat tudta nélkül, és az Egyház akkor azonos volt a családdal és a családok kapcsolatával, a rokoni és baráti szálakkal. A bűn nélküli állapotban Isten országa és az Egyház azonos volt. S azonos lesz majd az egyetemes feltámadás után is – az Úr Jézus említi a világ kezdetétől az igazaknak készített Országot.
Ádám vétkével azonban törés keletkezett az emberiség és Isten Egyháza között. Az Egyház ugyanis nem csupán Istennek irántunk való szeretete, hanem a mi Isten iránti szeretetünk is. A bűnnel az emberiség mint hűtlen menyasszony megtörte az ő Teremtőjével való egységet, a Vőlegény, a Teremtő és Fölépítő szeretete azonban megmaradt. Az Isten országa ugyanis nem más, mint hogy Isten szereti az embert, hiszen magának teremtette. Az Egyház az Isten országán belül annyival több, hogy benne mi is viszontszeretjük az Istent úgy, ahogyan ő szeret minket Krisztusban.
     Jézusban, a megtestesült Fiúban, illetve a Fiú megtestesülésében egy új és örök szövetség jött létre, mely a Szentlélek befogadásával vált teljessé. A kereszténység csak ebben a jegyesi misztériumban értelmezhető. Az Egyház megjelenésével kialakult Isten országának középpontja, egy hatalmas erőcentrum, ahol az ember viszontszeretheti az Atyát Isten Fia módjára a Szentlélekben. Az Egyház az üdvösség szentsége, s valamiképpen minden ember rajta keresztül nyeri el az üdvösséget.

(folyt.)

Édes Magyar Hazánkért és a világbékéért

– Május 17-én pénteken 20-22 óráig a Belvárosi-Pesti Ferences Templomban engesztelő szentségimádást tartunk a Szeretetláng szellemében hazánkért és a világ békéért, Magyarország békéjéért

– Május 18-án este fél 7-kor találkozunk a Normafa-Síháznál, 19-től pedig a Szent Anna réten a Kápolnánál hazánkért és a békéért imádkozzuk rózsafüzért, valamint szentségimádást tartunk.

– Május 19-én pünkösd vasárnap a Szent Anna réten 14-től dicsőítő imádság Magyarország és Európa megtéréséért és a Szentlélek kiáradásáért 16 órakor szentmise, amelyet Fábry Kornél püspök atya celebrál, majd megáldja a jelenlévőket.

– Újmisével ünnepelt lelkinapot tartunk a Szeretetláng Kápolnában május 24-én, pénteken 12-17 óráig. VI. kerület Székely Bertalan u. 25. (Bejutás az utcáról a piros gomb megnyomásával). Faragó András újmisés atya tartja a szentmisét 15.30-kor.
Pünkösd hétfőn nem lesz Máriaremetén karizmák ünnepe idén!

– Május 31-én pénteken 17 órakor Böjte Csaba testvér tart szentmisét az Engesztelő Kápolnában,

Ha engesztelitek Szent Fiamat és engem, mint közbenjáró Királynőtőket kértek:

     1858-ban P. Simon Jukundián, több közismert egyházi ének szerzője, Csíksomlyón kántor- és tanítóképzőt alapított, amelynek 25 évig volt igazgatója, úgyhogy, ha nem is soroljuk tovább, a ferences szerzetesek őrködtek a vallás, a hit felett, évszázadokon keresztül vigyázták a katolicizmust és a magyarságot a protestantizmus ellenében.

Sajnos, a századok során történt háborús villongások miatt, az újjáépítéseket és az iskolák újjászervezését, többször meg kellett ismételniük a ferenceseknek, mígnem a mai kegytemplomot a 19. század első felében megépítették barokk stílusban.

A templom diadalívén latin nyelvű kronosztikon áll:

ECCe MarIa pIo rVtILant tVa teCta nItore, qVae tIbI FrancIsCI tVrba pVsILLa LoCat. – Íme, Mária, tündöklő fényben ragyog hajlékod, mit Neked Szent Ferenc kisded nyája emelt. – A nagybetűk római számokként összeadva, a diadalív építésének dátumát eredményezik (1834).

XII. Piusz pápa 1948-ban „basilica minor” rangra emelte a kegytemplomot, melyben látható a sok viszontagságot megélt, csodatévő Csíksomlyói Mária-szobor!

Tény, hogy Erdély legnagyobb és legszebb Madonna-szobra, mely a Napbaöltözött Asszonyt ábrázolja, lába alatt a Holddal, feje körül tizenkét csillagból gloriolával. Királynőként hármas koronával („tiara”) a fején, jobb kezében jogar, bal karján a koronás Kisjézus. Ez az apokaliptikus Mária-ábrázolás, önmagában egyedülálló és mondhatni titokzatos, és megfelel a Jelenések Könyvében leírtaknak (Jel 12,1). Ráadásul létezik egy csoda-elbeszélés, miszerint a hívek látni vélték, amint angyalok helyezték a koronát a Szűzanya fejére.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szeplőtelen Szűz és a Szeplőtelen Egyház
     A Szentlélek nem felejti Isten örök és szeplőtelen tervét, a bűn és megváltás mögötti ártatlan világot, amelynek kimondhatatlan ragyogása, édes íze, illata átjárja a szent liturgiát, és ha azt nem e világhoz akarjuk alkalmazni, hanem rajta keresztül Istenből, mint forrásból akarunk részesülni, akkor ezt az eredeti tervet föl is ragyogtatja. Ne szabjátok magatokat e világhoz. – írja az Apostol. (Róm 12,2) Ezért is nagyon veszélyes a liturgiát a mai világhoz alkalmazni. Mindenesetre az egészen nyilvánvaló, hogy az ünneplésre összegyűlt nép a keresztáldozatot jött együtt ünnepelni, s ugyanakkor emögött ott a dicsőséges Szentháromság és a Szentlélek műveként az Egyház a maga teljességében, Isten eredeti, ősi tervének ragyogásában.
De miért kell megpillantanunk a bűn nélküli, eredeti isteni tervet?
     Ugyanez a kérdés fölmerülhet az Egyház Édesanyjával, a boldogságos Szűz Máriával kapcsolatban is, aki a Szeplőtelen Fogantatás. Miért vette ki őt Isten a Szentlélek kegyelme folytán Fia, Jézus Krisztus kereszthalálának érdemeiért az eredeti bűn alól? Mert csakis benne ismerjük meg az embert, magunkat a valódi mélységeinkben. A bűn nem tesz emberibb emberré, épp ellenkezőleg, elembertelenít. Csak a szeplőtelen emberben láthatjuk emberségünk igazi, mélységes valóságát. Ez a szemlélés általi gyógyulás. Ugyanígy az  Egyház eredeti ragyogásában láthatjuk, tanulmányozhatjuk minden emberi kapcsolat legmélyebb valóságát, és az eljövendő világot. A Szeplőtelen Szűz és a Szeplőtelen Egyház nem idea, elérhetetlen esemény, hanem valóság, amelytől eltérve az ember az illúziók, a látszatok és az örök halál mélységeibe zuhan.

(folyt.)

A szokásos imáink és szándékaink mellett mondjuk el ezt a könyörgést

· Urunk és Istenünk! Kárpátaljai testvéreinket hozzuk most eléd. Hálát adunk azért, hogy meg akarnak maradni a Veled való közösségben. Kérjük, add meg nekik a reménység ajándékát, hogy minden lehetetlennek látszó helyzetben felismerjék azt, ami békességükre szolgál.

· Védelmezd, Urunk, azokat a férfiakat, akiket katonának vittek. Te védd meg testük és lelkük épségét, és vezéreld haza őket a családjukhoz.

· Azokért a családokért kérünk, akik a behívástól való félelemben élnek. Őrizd meg szívüket és értelmüket a Te békédben!

· Kérünk, Urunk, a külföldre kényszerült kárpátaljai fiatalokért! Ne engedd, hogy elvesszenek a világban! Segíts nekik, hogy értelmes tevékenységre és közösségre találjanak ‒ és add meg nekik is a békét!

· A szétszakadt kárpátaljai családokért kérünk Téged, Urunk! A távolság ellenére is tartsd meg a házastársak egységét, és segítsd őket a mihamarabbi találkozás felé!

· A Kárpátalján egyedül maradt idősekért kérünk Téged, Urunk! Te legyél társuk a magányban, és küldj hozzájuk jólelkű segítőket!

· Kérünk a háborúban elhunytakért ‒ vedd lelküket magadhoz, hogy a Te végtelen szeretetedben mindörökre a Te békédben örvendezzenek!

· Segíts Urunk, hogy a kárpátaljai nemzetiségek között megmaradjon a békesség.

· Esedezve kérjük Urunk, hogy a sötétség erői ne valósíthassák meg pusztító terveiket, a világháborút, a családok bomlasztását és a lelkek vesztét ‒ a Szentlélek, a mi Megvilágosítónk és Erősségünk által! Amen.

     Csíksomlyó, nem csak a katolikus hit, a bensőséges Mária-tisztelet bölcsője, hanem a magyar kultúrtörténeté, sőt az egyetemes történelemé is! Ezt tanúsítja a Kegytemplom előterében megtekinthető a Somlyó-hegyen talált két naptárkő, ami a bronzkorból (Kr. e. 1800-1700 körül) származik.

A ferencesek a tatárdúlás után a kolostort a templomot és az iskolát helyreállíttatták, és a templom melletti kolostorban 1630-tól már középfokú oktatás folyt! Sőt 1725 és 1785 között Csíksomlyón szeminárium létesült!

Említésre méltó, hogy: a csíksomlyói gimnáziumban magyar nyelven színjátékokat is előadtak, melyek a tanuló ifjúság művelődésén túl az érdeklődő vidék nyelvtisztaságának emelésére is szolgált.

A letűnt századok alatt a ferences barátok, nagy gonddal és sok fáradsággal több ezer kötetes könyvtárat hoztak létre Csíksomlyón. A 15. században létesült könyvtár Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt. A fennmaradt csaknem 120 ősnyomtatvány, a festett pergamenkódexek, a 16-17. századi könyvritkaságok, a számos nagy értékű régi magyar nyomtatvány és a kéziratos kötetek jelentik a gyűjtemény értékét.

1725-ig, Csíksomlyón volt az egyetlen erdélyi katolikus nyomda. Alapítását az egyetemes műveltségű tudós szerzetes, P. Kájoni János szorgalmazta. A nyomda első terméke Kájoni Cantionale Catholicum című latin-magyar nyelvű egyházi énekeskönyve volt, mely 1676-ban jelent meg. A befejező részben a szerző nagyon szépen fogalmazta meg a könyv megjelentetésének célját: „Édes Hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent”.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

 Az alábbiak forrása: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 34-36. oldal. (Részletek), 1996. május 13.

A biztos út
     "...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
     Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez vezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
     Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
     A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
     Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
     Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélek az Egyházban
     A hit bennünk bontakozó élet és bontakozó tudás. Arra is figyelni kell, hogy nem szabad ott kezdeni a nevelést, ahol befejezni kellene. Hitben való nevelődésünk folyamatosan tart, és csak halálunk óráján fejeződik be. Kezdőknek nagyon kell vigyázniuk arra, hogy betartsák a sorrendet. Először is szakítsanak bizonyos bűnös szokásokkal, rossz társasággal, bűnre vezető szórakozásokkal. Azután ne olvassanak összevissza mindent! Az ilyenfajta mohó habzsolás igen könnyen lelki gyomorrontást idézhet elő. Nem elég, hogy válogatás nélkül olvas, de arra sem hagy időt, hogy az olvasottak szépen leülepedjenek benne, persze, hogy összezavarodik. Nem csoda, hogy nem tud kiigazodni, ha az alapok nincsenek meg.
     A dogma, az az igazság, amelyet az Egyház vezetői megfogalmaztak – a Szentlélek műve –, mely az Evangéliumot védi. A dogmák persze nem képesek kimerítően megragadni az isteni misztériumot, szerepük inkább az, hogy határt vonjanak, amelyet túlhaladva az emberi elme ingoványos talajra lép, s kikezdi az apostoli hitet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a dogmák a Szentlélektől megvilágosított értelem erejével védik a szubjektív, pusztán emberi értelemtől a kinyilatkoztatott igazságokat.
     A Szentlélek Isten legnagyobb műve, az Egyház. Szent Péter apostol Pünkösd napján kiállt a Jeruzsálembe felzarándokolt honfitársak és idegenek elé, és így szólt: „Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és elnyerte az Atyától a Szentlélek ígéretét, kiárasztotta azt, akit ti láttok és hallotok.” (ApCsel 2,33) Tehát az Egyház az a látható, hallható jel, amelyet az Atyaisten alkotott, mégpedig ahogy a görög atyák mondanák, a két kezével: elküldte a Fiút és elküldte a Szentlelket. A világmindenségben, a történelemben nincsen nagyobb, kézzelfoghatóbb isteni mű, mint az Egyház, amely Krisztus titokzatos teste. Gondoljunk arra az első ünnepélyes isteni mondásra: „Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra!.” Isten egy Isten, de három személy, ezért az emberiséget is mint személyek közösségét akarja, amelyben olyan egység van, mint a Szentháromságban. Ehhez adta a Szentlelket egységesítő erőül. Talán a kinyilatkoztatás legnagyobb mondata ez: Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Megáll az emberi értelem! Isten saját benső szeretete, legbensőbb titka lett az ember titka.

(folyt.)

     De rendkívüli sikerek is történtek, például 1694-ben, P. Nizet Ferenc szerzetestanár vezetésével az iskola tanulói, kondérokkal és cséphadarókkal vonultak ki és olyan nagy zajt csaptak, hogy a tatárok hatalmas seregnek vélték és elfutottak. A férfiak utánuk mentek és szétverték őket, még a tatár parancsnok fia is elesett. Erre a győzelemre emlékeztet a Xántus-kápolna, ami a templomtól nem messze látható. 

A Csíksomlyói Mária-szoborhoz rendkívüliségek kötődnek, pl. több alkalommal is könnyezett, vagy olyan fényben ragyogott, hogy világossága betöltötte a templomot. A hagyomány szerint a Napbaöltözött Asszony arcának színeváltozása, sírása, vagy feltűnően szomorú arckifejezése, mindenkoron jelzés volt valamilyen veszély, ellenség, vagy katasztrófa közeledtére!

Fontos tudnunk, hogy a Kegyszoborhoz számtalan, egészen rendkívüli csoda fűződik, melyet az egyház előtt tett esküvel is megerősítettek a tanúk! A rendkívüliség még napjainkban is megtörténhet!

Mindenkinek vannak gondjai, kérései, melyeket a Csíksomlyói Szűzanya előtt, imába foglalhat!

Megemlítendő, hogy a csíksomlyói templomhoz vezet az ún. Magyar Mária-út. A katolikus egyház által elismert zarándokútvonal, mely Mariazelltől Csíksomlyóig tart, kb. 1400 km hosszú.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Mit jelent a Szentlélek elleni bűn?
     Jézus és nyomában az Egyház beszél a Szentlélek elleni bűnről, amely nem nyer bocsánatot. A Jézus ellen elkövetett bűn bocsánatot nyer. Az Atyaisten ellen elkövetett bűn is bocsánatot nyer. Mit jelent tehát a Szentlélek elleni bűn?
     Jézus kortársai látták azt, hogy Jézus csodát tesz. Ezt nem lehetett tagadni. De hogy ne kelljen elfogadniuk Jézust és megváltoztatni az életüket, kitaláltak egy ideológiát: az ördög hatalmával teszi a csodákat! E magatartás mélyén az a megátalkodottság rejlik, hogy nem engedek abból, ahogy élek, inkább érveket faragok. Ehhez hasonló igen sokunk életében kirajzolódik. Például hogy nem gyónok meg, mert ilyen meg olyan papot láttam, és az Egyház bűnei... Hát mi köze ennek ahhoz, hogy énnekem gyónnom kell? Hogy az Isten előtt el kell számolnom? Az az örök igyekezet, amely arra való, hogy mentse az én bűnös és megátalkodott életvitelemet az olyan igazság ellenében, amelyet már beláttam volna, azért veszélyes, mert bezár minden kaput a kegyelem előtt. Ezt azért nem lehet megbocsátani, mert a hiba „saját készülékünkben van”. Aki lehúzta a redőnyt, kioltotta a Szentlelket, azzal az Isten sem tud mit kezdeni!
     A hitellenes kísértésnek a hit fogyatékos ismerete is oka lehet, tehát tanulni kell. Különösen fontos ez akkor, amikor az általános iskolában, gimnáziumban, főiskolán és egyetemen egyre nagyobb tudásanyagot kell elsajátítaniuk a tanulóknak. Hogy lehetne élő a hitük, ha ma is ott tartanak hittanból, ahol elsőáldozásuk idején abbahagyták, miközben eltelt húsz év, és van két diplomájuk?  (folyt.)

     A Szűzanyamária-tisztelet, vagy ahogyan még régebben nevezték a „Babba Mária-tisztelet”, a csíksomlyói kegytemplomban található csodatévő, 12 csillag-glóriás Napbaöltözött Asszony szoborhoz kötődik.

A Mária a Kisjézussal szobor származása pontosan nem ismert, de 1526-nál régebben készülhetett, gótikus stílusát tekintve akár a 14. század elején is!

A néphagyomány szerint, 1520-ban a bákói kolostort a törökök lerombolták, és az elmenekült ferencesek hozták volna a szobrot Csíksomlyóra, két csángó legény segítségével. Ezek felváltva a hátukon menekítették egészen Somlóig, ahol megpihentek. A szobrot azonban ettől kezdve már nem tudták megmozdítani. Akárhogy próbálkoztak többedmagukkal, sőt ökörfogattal is, ámde akkor sem tudták megmozdítani sem! A legenda szerint hírét vette a király, és azt üzente, hogy hagyják ott és építsenek föléje templomot, mert ott van Szűzanyamáriának a helye. A moldvaiak szoborhoz való máig tartó rendkívüli kötődése, a fenti történettel mindenesetre magyarázható!

Az „elmozdíthatatlanság története” megismétlődött 1661-ben is, amikor a törökök a tatár hordákkal szövetkezve, egész Csíkot végigpusztították. E vad pusztítás a kolostort sem kímélte és akkor égett le harmadszor, jóllehet a szobor csodálatosan megmenekült.

A fosztogató tatárok a templomba érve először megijedtek az élő alakot mutató Mária szobortól, majd úgy döntöttek, hogy földig döntve viszik el. Miután meg se tudták mozdítani, az egyik tatár vezér lándzsájával a Szűzanya arcába döfött, erre a tatár karja megbénult. Egy másik a korbácsával csapott a szobor csodaszép arcához, de szentségtörő karja azonnal megmerevedett. Látva ezt egy harmadik muszlim, baltájával nagy dühvel vágott a kis Jézus homlokához, ámde merészségéért ő is hasonlóképpen bűnhődött. A fővezérük látva a három harcképtelenné vált katonáját, példásan megbüntette őket.

A vandálság csodamód kevés nyomot hagyott, de az a „kevés” máig is látszik, mi több, állítólag nem lehet eltüntetni a Szűzanya arcáról!

A több száz embert, akik az 1661-es dúlásnak estek áldozatul, a mai templom előtt egy tömegsírba temették.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A hit olyan pillanat, amelyben a Szentlélek új életet ad
     A Szentlélek ma nem csupán azt a bűnt bizonyítja rá a világra, hogy nem hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, hanem hogy nem hisz Isten műveiben, nem hisz a teremtésben sem. A teremtmény pedig éppen ebből kiindulva tudna a Teremtőre gondolni. A Szentlélek a kinyilatkoztatója és védője a dolgok egyediségének, különállásának, a személyek felcserélhetetlenségének.
     A Fiú, aki helyreállította a Szentlélekben a bűnbeesett ember megzavart rendjét. Ő az az ember, akiről a 8. zsoltár énekel: mindent a lába alá vetett, miután a Szentlélek feltámasztotta őt. A Szentlélek nemcsak Jézust mint egyedet támasztotta fel, hanem vele együtt az Egyházat, az ő Titokzatos Testét is. Ez valós hatalom.
A Szentlélek erejéből lett emberré Krisztus, az örök Ige, az Isten egyszülött Fia. Így a hit kegyelmében ugyanaz a Szentlélek most Krisztus istenfiúságába emel minket. A hitben tehát nem elsősorban tudást kapunk, hanem új életet. Szent Pál írja: Aki Krisztusban van, új teremtmény (2Kor 5,17). Ezért a megkeresztelt csecsemő mintegy csírájában részesül a hit, remény és a szeretet kegyelmében. Tudatosan csak évek múlva fog reflektálni rájuk.
     A hit olyan pillanat, amelyben a Szentlélek új életet ad. Ez az élet nem tapasztalható közvetlenül, hacsak abban nem, hogy az illető felismeri Jézusban az Isten Fiát, közös természetük alapján. A hit tehát mindenekelőtt élet, majd erről az életről szóló örömhír és tudás is. Csodálatos dolog ez! Hiába nevezi magát Krisztus-hívőnek a felnőtt hittanuló Húsvét előtt, amíg nincs megkeresztelve, nem vehet részt az Eucharisztia ünneplésében, és nem veheti Krisztus testét. Miért? Mert ahogy Szent Ferenc mondja: „Krisztust bennünk a Szentlélek veszi.” Szent Ágoston pedig: „Azért vehetitek Krisztust az oltárról, Krisztus testét, mert ti Krisztus teste vagytok.” 

(folyt.)

690. Gyermekem, miért tartasz a haláltól? Hisz' nem vagyok-e én az Élet Anyja és a te jóságos Anyád?

691. Gondolj a szent angyalokra, akik valamennyien hőn kívánják üdvösségedet. Ó mennyire kérlelnek téged is, hogy lépj a keskeny ösvényre, mely az egyedüli biztos út, amely az égi dicsőségbe vihet.

692. Aki tudja magáról, hogy hamu és föld, s hogy csakhamar porrá kell válnia, az sohasem lesz gőgös. Aki ugyanis elgondolkodott Isten örökkévalóságán, nyilván azt is megfontolta, hogy mennyire múlandó porszem az élete, melynek üdvösségéért Isten mégis a Fiát áldozta. Az ilyen gondolkodó, mindig szem előtt tartja a halált, és becsüli a földi lét érdemszerzőségét.

693. Mert amiként a halandó test nehezedik a lélekre, s az ember gondolati szárnyalását korlátozza, akként lesz a lélek felszabadult üdvözült testében a végtelen boldogságra – Krisztus a mi Urunk által!

694. Én felemellek benneteket és elvezetlek az üdvösség hazájába, melyet Szent Fiam az Ő mérhetetlen kínszenvedése árán szerzett meg számotokra.

695. Soha el nem hagylak! Szeplőtelen Szívem lesz a te menedéked és utad, mely Istenhez vezet!

696. Eljövök a te órádban, hogy segítselek és megláthatod mit jelent, hogy a Reménység Anyja vagyok!

697. Ha még az egész világ elhagyna is titeket, én veletek maradok s távol tartom tőletek a gonoszt, hogy a legkevésbé se féljetek! Hisz' gyermekeim vagytok, édes kicsi gyermekeim! Kövessetek engem! 

††† 

IMÁDSÁG, OLVASÁS UTÁN 

Hálát adok neked Szűzanyám

édesanyai útmutatásaidért!

Bölcs intelmeid és édes hívásod,

lángra lobbantották szívemet

Krisztus követésére!

Kérj számomra kegyelmet Istentől,

hogy gyengeségemben valóra is tudjam váltani

mindazt, amire tanítottál.

Mint őszinte gyermeked,

eltökélem magamban, hogy

még buzgóbban imádkozom rózsafüzéredet,

és naponta meglátogatom Szent Fiadat Szentségében.

Gyermeki hűséggel szeretnélek követni

mindaddig, míg a mennyei boldogságban

így nem köszönthetlek:

Üdvözlégy Mária, édes jó Anyám!

Amen.

     Évszázadokkal ezelőtt pünkösdkor, a moldvai csángó búcsújárók még a Csíki-havasokon keresztül, papjaik vezetésével, templomi zászlók alatt – ún. keresztaljákba tömörülve – gyalog tették meg a három napig is eltartó utat Csíksomlyóra. Manapság busszal, vonattal utaznak Csíkszereda határáig, ahol egybe rendeződnek. A színpompás népviseletbe öltözött búcsújárók, szentolvasót imádkozva, énekelve, 5-6 km-es utat tesznek meg a csíksomlyói ferences kegytemplomig, ahol virrasztó-imában várják a szombati búcsújárást. Az imában töltött éjszaka után pünkösd vasárnap hajnalban vonulnak ki a Salvator-kápolna mögötti hegyoldalba, hogy ott a felkelő Napba nézzenek.

Ősi és egészen ritka népszokásról van szó, amely szerint a felkelő Napban a Szentlelket vélik felfedezni és azt tartják, hogy aki arra érdemes, egyéb szent dolgokat is láthat, de az erre érdemteleneknek csak rémképek mutatkoznak meg.

(Források a negyedik részben) (folyt.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A kinyilvánított szeretet
     Nem elég, hogy a kereszt megérintse a szívemet, a kereszt az értelmemhez is szól. Jézus halála a kereszten az Atya részéről bizonyíték, amelyet nekünk embereknek ad. Kézzelfogható valóság, amellyel ellenőrizhetjük ezen szeretet valódiságát és igazságát.
     Az ember nem méltó az Atya szeretetére. Mint bűnösök igazságossága és haragja súlya alatt voltunk. A bűnös büntetést érdemel. Persze a Biblia nyelvén a bűnös nem azt jelenti, hogy valaki áthágott egy szabályt, hanem hogy megszegve a szövetséget Isten ellensége lett. A fő igazságtalanság a lázadás, amely Isten személye ellen irányul. Isten tartozik önmagának, igazságosságának, neve szentségének azzal, hogy a bűnöst megbünteti. Jézus viszont méltó az Atya szeretetére. Ő a szeretett Fiú. Senki sem drágább Istennek, mint Jézus. A Fiú az övé. Márpedig a kereszten tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért (Róm 8,32). Semmi sem bizonyítja jobban az ember iránti szeretetét. Nem kímélte. Ábrahám áldozatára utal ez a kifejezés, aki az utolsó percben mégsem áldozhatta fel a fiát. Viszont az Istenfiú nem vakon és öntudatlanul lett áldozat. Ő elfogadta az Atya akaratát, szabadon adta oda magát testvéreiért, az Atya nevében.
Ez az odaadás éppen abban állt, hogy az Atya szeretetét akarta kinyilvánítani.

(folyt.)

Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe
     A magyar nyelvben: Áldozócsütörtök, áldozónap (latinul Ascensio Domini, 'Urunk mennybemenetele'), mely húsvét után a 40. nap. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor ünnepelte. Az V. század óta, Urunk mennybemenetelének napját csütörtökön ünnepelték. 1918-ig a húsvéti szentáldozás utolsó napja volt; ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök. Áldozócsütörtök liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.
     Az apostolok és az Újszövetség tanúsága szerint a mennybemenetellel a feltámadt Jézus evilági megjelenései megszűntek, és mintegy utolsó találkozásként elbúcsúzott tőlük, küldetést bízott rájuk, megígérve, hogy elküldi a Szentlelket. Bár látható jelenlétét megvonta övéitől, de Szentlelkével jelen van a hívők közösségében, az Egyházban, mely az ő Titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.
     A mennybemenetelt a Lukács evangélium a végén röviden (24,50-53), az Apostolok Cselekedetei részletesen (1,4-11), Márk egy mondattal (16,19) mondja el.
     Krisztus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy "innen oda ment", hanem annak a kifejeződése, hogy megértetése a tanítványokkal, ettől kezdve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyházával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20).
Van megváltástani jelentése is, hiszen Jézus csak a mennyből áraszthatta ki a Szentlelket, s az Egyház csak így indulhatott el történelmi útjára. Igazolta előttünk is, hogy a földi élet a mennyei dicsőségbe vezet. A mennybemenetel tehát a Szentlélek elküldésének és Jézus második eljövetelének alapja.
Miközben merően nézték, amint az égbe száll, egyszerre csak két fehér-ruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a meny-be, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt.”
     A mi Urunk Jézus nem úgy emelkedett az égbe, mint ahogyan egy űrjármű felszáll, hiszen Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”. Emiatt is hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az "ég" – vagyis Isten Országa nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul, de érzékelhetően – a szeretetben. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior intimo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja).
     Az apostolok azzal váltak igazán a föltámadás tanúivá, hogy a mennybemenetelnek is tanúi voltak. Amint a kereszthalálban csak néhány követője, a megjelenésekben csak a kiválasztott tanúk látták meg Krisztust (ApCsel 10,41), második eljövetelekor azonban majd mindenki meggyőződik róla.
A következő 10 nap a Jézus által megígért Szentlélek várása, Aki a bennünk lévő holt tudást, hitet elevenné és éltetővé teszi. Jézus mennybemenetele megerősíti az ember reményét, hogy testi létezésünk nem vész el, hanem "megüdvözülünk", hiszen Jézus testestül-lelkestül megy föl a mennybe, teste fölvétetik a Szentháromság boldogító közösségébe, ami a mi reményünk és célunk is.

És ne feledjük, Jézus úgy jön el ismét, ahogyan a mennybe szállt! (Vö. Lk 24,46-53)

Felhasznált irodalom: Forrás 1; Forrás 2; Forrás 3

BEVEZETŐ

     Csíksomlyó egykor önálló község volt Nagy-Magyarország területén Hargita megyében. Írott feljegyzés 1335-ben említi először Sumló néven.

Az 1920-as trianoni békediktátum Erdélyt Romániához csatolta, ahol 1959-ben Csíkszereda településhez csatolták.

A mai Csíksomlyói barokk templom helyén egykor gótikus templom volt, melyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére építettek a ferencesek 1442 és 1448 között.

Miért fontos egy keresztény magyarnak Csíksomlyóra zarándokolnia? A Csíksomlyói zarándoklatok szokása ősi hagyományokra nyúlik vissza, így mindmáig, akár hatféle indíttatásáról is beszélhetünk:

1) A hagyománytisztelet

2) A bensőséges Mária-tisztelet

3) A Magyar Kultúra tisztelete

4) A Római Katolikus hit

5) A történelmi ismeret

6) A nemzettudat

     Felhasznált források:

1) A Csíksomlyói Kegyszobor Története.  Írta: P. Boros Fortunát dr. ferencrendi pap. Második kiadás. Szent Bonaventura Könyvnyomda Cluj—Kolozsvár, 1926.

2) https://hu.wikipedia.org/wiki/Kissomly%C3%B3-hegy

3) https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%ADksomly%C3%B3

4) http://www.kaplonyibaratok.ro/magunkrol/templomaink/598--csiksomlyo-.html

5) https://alfahir.hu/a_csiksomlyoi_bucsu_tortenete

6) http://lexikon.katolikus.hu/C/Cs%C3%ADksomly%C3%B3.html

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélekben minket új életre szül
     Bizonyára sokszor hallottátok már, hogy a szeretetet nem lehet bebizonyítani, csak jelekkel kifejezni. Úgy látszik azonban, Isten mindenhatósága abban is megmutatkozik, hogy ő be tudja bizonyítani szeretetét. Nemcsak felragyogtatni, hanem bebizonyítani. Két szentírási helyet nézünk meg most, először a karácsonyi Szentleckét, a Tituszhoz írt levélből. Ebben Isten nem bizonyítja a szeretetét, hanem úgy mint mi, emberek, felragyogtatja. Ezt írja Pál: Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által. (Tit 3,3-6)
     Ez a szöveg nem bizonyít, hanem csak állít. Jézusra tekint, akiben az Atya jósága és emberhez való lehajlása felragyogott, aki által a Szentlélekben minket új életre szült. De van egy másik szöveg is, a Római levélből: Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. (5,8-9) Tehát Isten a szeretetét, a Szentlelket bizonyítja.
A gyűlölet nem lerontja a szeretetet, hanem a szeretet helyébe lép.

(folyt.)

677. Amint meghaltál, sokaknál kinyilvánul hozzád való igazi viszonyuk! Akik a szépségedért szerettek, elfordulnak nyomban. Akik szórakoztatására nem sajnáltad a drága idődet, még a temetésedre sem érnek rá elmenni. Segítségre csak azoknál számíthatsz, akiknek a lelküket érintetted meg! Mert a földiek közül egyedül ők imádkoznak majd érted és mondatnak szentmisét üdvösségedért! A Mennyben viszont sokan – akiket nem is ismertél, ám neked köszönhetik megtérésüket –, hálálkodva imádkoznak érted!

678. Amíg élsz, szóban és cselekedettel tégy tanúságot Szent Fiamról – akár alkalmas, akár alkalmatlan –, mert majd azok vádolnak Isten előtt a legjobban, akiknek nem szóltál, jóllehet megtehetted volna!

679. Figyelj gyermekem! Amiként közeleg a világ Utolsó Napja, úgy kell mindenkinek saját élete utolsó napjára készülődnie. Az Utolsó Ítéletkor mindenki abban az állapotában lesz, melyben élete utolsó napján volt. Élted utolsó napja tehát, az Úr eljövetele előtti napod!

680. Ha a halálod késik is, te akkor se késlekedj!

681. Szent Fiam Jézus, az Emberiség Megváltója!

682. Nyomban megveted a hiúságot, mihelyt felismered, hogy a szépség mulandó, mert a halálra vár!

683. Nincs édesebb halál, mint a felkészült emberé, aki még időben élt a Szentségekkel!

684. Sírva jöttél e világra és könnyek közt távozol.

685. A jóknak boldog a halála, a rosszaknak riasztó félelem! – Sajnos mindkettőt láttam a Golgotán!

686. Az elhagyottság és feleslegesség érzése a legiszonyatosabb szegénység.

687. Akinek szórakozás a bűn, az retteg a haláltól!

688. Ha úgy érzed, hogy a hirtelen halál készületlenül érne; – nem gyóntál, tartozásod van, vagy valaki bocsánatát kell kérned –, ne késlekedj! Rendezz mindent, mert nem tudhatod sem a napot, sem az órát!

689. Ha gyermeki szívvel vágyod, hogy én – a Haldoklók Enyhülése és Vigasza – fogjam majd a kezedet, akkor még most, földi életedben fordulj felém, és ajánld fel magad s a rád bízottakat Szeplőtelen Szívemnek!

      Az Úr hosszasan gondolkodott – majd így szólt:

– Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok és kedvem lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam.
Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre! Aki tőletek ebből elvesz, az boldogtalanságot vesz magára, és én számon kérem tőle gonoszságát! Tisztaságtok, jóságtok és szép földetek láttán, megszaporodnak ellenségeitek és sanyargatni fognak benneteket, ezért példaadó erős hitet és reményt adok nektek, amit itt ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősíthettek.

Én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ Teremtője! Anyát is adok, a Boldogasszony Máriát, a Megváltó Istenfiú Anyját! Róla fogják nevezni országtokat Regnum Mariánum-nak!
Ő legyen a ti Anyátok és örökös Királynőtök, s bajotokban hozzá kiáltsatok! Titeket a népek árváknak fognak vélni, mert nem tudják vagy nem akarják elhinni, hogy én vagyok a ti Atyátok, a Magyarok Istene!
Ekkor, csodálatos szépségű asszony jelent meg, ragyogó fényességben, a fején egy nem evilági Szentkoronával, mely úgy ragyogott, hogy mint milliónyi láng betelítette az egész Földet!

Az Úr lehajolt, megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte őket!
Azóta hosszú idő eltelt sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan:
Minden Pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerősödni hitben és reményben, s közöttünk van valóban Nemzetünk Anyja, érezzük kezének simogatását és azt a szívet melengető boldogságot, ahogy édesanyaként, szeretettől sugárzó Szívére ölel bennünket.

(Forrás: internet) (A köv. részekben Csíksomlyó története)

A halálra való előkészület – üdvös elhatározás

658. Bűn nélkül valóként is alá voltam vetve az átmeneti halálnak, mely az egyetlen Kapu az Életbe. Még Szent Fiam sem tett kivételt e törvény alól.

659. A rossz halál gondolata nem gyötört, mert lelkem tiszta volt, és semmiféle bűn nem rémisztett.

660. A halál keserűségét meg sem ízlelve az isteni Szeretetben szenderültem el, és Szent Fiam öröm közt emelt magához e világból, testestől-lelkestől.

661. Az élet nem más, mint utazás a halál felé! Nem értelemszerű-e, ha folyamatosan készülődsz?

662. Ne féljetek! Nyissátok ki szíveteket Krisztus előtt!

663. A bűn az, mely az örök halál állapotába taszíthat!

664. Ne lelkesedj semmi olyanért, amely a lelkek üdvösségre vezető útját bármennyire is akadályozza!

665. Isten nem arra rendelt téged, hogy csak egyszerűen 'élőlény' legyél, hanem a létedhez természetfeletti életet is adott. A természetfelettiséged viszont nem csak abban áll, hogy – a megismerés és szeretet képessége által – van benned „valami”, hanem titokzatos módon és igaz valósággal van benned „Valaki”, maga az Isten. – Szólítsd meg tehát, benső imádban!

666. Jaj neked, ha a halál nem talál a kegyelem állapotában és bűnnel terhelten lep meg téged!

667. Nincs biztosabb a halálnál, de bizonytalanabb sincs a halál órájánál!

668. Az, hogy mindenki előtted hal meg, figyelmeztetés a számodra, hisz' ne feledd, te is valaki előtt vagy!

669. A halál órájában az üdvösségre szükséges kegyelmekkel azok mellett állok, akik öt egymást követő első szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák, és 15 percet a RF titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.

670. A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata az örök születésnap. Készülnöd kell rá, hiszen: – Halálra születtél, s az életre halsz meg!

671. Édes gyermekeim! Ha csak töredékesen is, de át tudnátok érezni Anyai Szívemnek a lelkek veszte miatti fájdalmát, bizony nem tudnátok elviselni!

672. Gyermekem! Ha vakmerőn abban bízol, hogy – egyenlőre még nem halsz meg –, rosszul teszed! Mert könnyen lehet, hogy időben észre sem veszed!

673. A halál óráján az elmulasztott és a meg nem köszönt, vagy elhanyagolt kegyelmek aggasztják leginkább a lelket, melyeket az Úr sorra mind megmutat!

674. „Íme, ilyen vagy és ilyennek kívántalak téged” – mondja majd sokaknak, szomorúan az Isten.

675. Ne halogasd a bűnbánatot (a szentgyónást), mert nem tudhatod, marad-e még időd a töredelmes bánatra és a feloldozás fogadására!

676. Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de haragja bármely nap fellobbanhat, ha meg nem térsz!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Lélek gyümölcse a szeretet
     A hitehagyott keresztény ember életében van egy kegyetlen halál: nem maradhat meg belőlünk semmi, ami "isteni"! Abból az emberből, akinek testi gyümölcsei a paráznaság, tisztátalanság, szemérmetlenség, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.
     Az embernek egész életében a Szentlélek gyümölcseit (Gal 5,22) kllett volna teremnie, bár fordítás pontatlan, az eredeti görög szövegben egyes számban áll: a Lélek gyümölcse a szeretet, amely megnyilatkozik a különböző cselekedetekben. A többi: az öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, szerénység, önmegtartóztatás és tisztaság mind-mind csak kísérőjele annak, hogy bennünk van a szeretet. Ilyenek ellen nincsen törvény. (Gal 5,23) Nincs többé külső törvény, csak olyan, amely belénk van írva. Nemcsak ösztöneink vannak, hanem az ösztönvilágnál is mélyebben, ahol a Szentlélek érint bennünket, új természetet kaptunk. Ezért képesek vagyunk tisztán és örökre szeretni, megbocsátani, képesek vagyunk bűn nélkül, tisztán és feddhetetlenül élni, és ez nem idegen tőlünk.
Annyira egy a Lélek és a Szeretet, hogy sokszor így beszél Pál: a Lélek szeretete, vagy Szeretet a Lélekben, illetve a Szentlélek közössége. Szent Pál az utóbbit mint köszöntést alkalmazza leveleiben, és most újra bevették a liturgiába, mert kiderült, hogy nem Szent Pál találta ki, hanem a korabeli miséből vette át. Előbb van a miséző Egyház, mint az Újszövetség írásai. „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme (Ki ez? A Szentlélek!), az Atyaisten szeretete (Ki ez? A Szentlélek!) és a Szentlélek egyesítő ereje (közössége) legyen veletek!”
     Ebből fakad, hogy mindenfajta szeretet közösségre törekszik. Még az utánzatok és hamis szeretetek is. Aki szeret, egyesülni akar azzal, akit szeret. És ez normális. A Lélek erő, aki a sokat eggyé akarja tenni, Egyházzá, Krisztus Testévé formálni azokat, akik az egy Lélekben vagyunk megkeresztelve. Az az Erő, amely a jegyeseket egyesíti, a szerelem. A Szentlélek Isten szerelme, aki a Bárány jegyeséhez, az Egyházhoz társulva kiáltja Jézusnak: Jöjj el!

(folyt.)

      Az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok. Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, mert tudta, kikre kell várnia.

Íme egy kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen és furulyaszóval közeledett a domb felé.

A tehén hátán egy kislány ült, feje körül sokszínű virágos párta és minden nyelvek nyelvén dalolt.

A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt, s minden madár dalra fakadt. Felvidult az Úr lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden örök terve szerint megy és már tudta kié lesz a megáldott föld!

– Kik vagytok ti? – kérdezte a gyermekeket.

A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől.

A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.

– Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.

Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.

Az Úr elfogadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.

– Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!

– Nincsenek szüleink, nem is voltak! – Csilingelte a kisleány.

– Honnan jöttetek? – faggatta tovább az Úr.

– Csillagösvényről! – szólalt meg a fiúcska is félénken.

– Országot akartok magatoknak?
– Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyermekek vagyunk, adjál nekünk apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket!
– Apát meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten.

– Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a Mindenható, a Jó és a Könyörületes!
– Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.

Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.

(Forrás: internet)

(folyt.)

640. Hiába áltatod magad, hogy szereted Istent, ha felebarátaid üdvössége iránt közömbös vagy.

641. Az életed rövid és vedd megtiszteltetésnek, ha Isten, még tűnő napjaid közben is kér tőled valamit!

642. A csütörtököt és pénteket tekintsétek kegyelmi napoknak! Nagy kegyelmekben részesülnek azok, akik e napokon engesztelik Szent Fiamat, mert ez idő alatt a sátán oly arányban vakul meg, amilyen arányban az engesztelők könyörögnek a bűnösökért.

643. Minden küzdelemre és nagy döntésre, józan emberi eszed szerint készülj – imádsággal és böjttel –, hivatkozz Szeplőtelen Szívem Szeretetlángjára, hogy ezáltal biztosabban elnyerd Isten segítő kegyelmét!

644. Szánd meg tövisekkel körülvett Szívemet, melyet az emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebeznek, és senki sincs aki engesztelné.

645. Az Angyalok Királynőjének tiszteltek, s angyalaimat mégsem kéritek, pedig tapasztalhatjátok, hogy a gonosz ádáz küzdelmet folytat minden egyes lélekért!

646. Meddig marad kemény a szívetek? Miért szeretitek a haszontalant, s miért törekedtek az álnokságra?

647. Aki felebarátját szereti, segíti őt, s imádkozik érte!

648. Legyetek mértéktartóak, mert akit az ördög nem képes rászedni a rosszra, azzal a jót viteti túlzásba!

649. Mondjátok gyakran: Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, és Szentlélek! Mély tisztelettel imádlak, és felajánlom neked a mi urunk Jézus Krisztus Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! Amen.

650. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját, s ajánld fel a tisztítótűzben szenvedőkért! Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket és segítenéd törleszteni adósságaikat az isteni igazságossággal szemben.

651. Ha fogadalmat teszel az Úrnak, ne halogasd teljesítését. Fogadalmat tenni nem kötelező, de ha ajkadra vetted, egyazon szabad akaratból tartsd is meg!

652. Szüntelenül vigasztald és engeszteld Szent Fiam Szentséges Szívét, és az én Szeplőtelen Szívemet!

653. Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el.

654. Ha a kísértések idején engem hívnátok segítségül, el nem buknátok, mert nevemtől retteg a pokol.

655. Tartsatok engesztelő imaórákat lehetőleg a családokban. Kezdetként, ajánljátok magatokat a Mennyei Atyának, Szent Fiam Sebeinek érdemei által. Ezt lelki olvasmány kövesse, csöndes áhítat és legalább egy rózsafüzér. Ne feledjétek, hogy ahol ketten-hárman összejöttök, ott van az én Szent Fiam is!

656. Életetek legyen csendes és rejtett, hasonló az enyémhez! Jó példátokkal apostolkodjatok!

657. Halálotok óráján hívjátok Jézust és nevemet segítségül, hogy elűzze a gonoszt!

Kövess engem!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A kegyelmi kiáradás
     Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. A két asszony szeretetben találkozik, és Pünkösdöt él át. Simeon is a Lélek ösztönzésére ment a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték a szülei: ez is pünkösdi esemény. És érdemes lenne végignézni a szentek életrajzát. A legenda szerint Assisi Boldog Egyed és Szent Lajos király, amikor találkoztak, egy szót se szóltak, csak hallgattak, utána megcsókolták, megölelték egymást és leborultak egymás előtt.
     Az Egyház alapja az, hogy mindegyikünkben ugyanaz a Lélek van. Más dolog a szeretet érzelmeiben és hangulatában élni; majd kiderül, milyen lélektől jön ez a szeretet, és más dolog venni a fáradságot, hogy széthúzásunk, meg nem értésünk, vagy éppen baráti érzéseink mélyén végre felfedezzük az Isten által lerakott közös alapot, az egy Lelket, a Szeretet Lelkét, aki létezésünk mélyén félelmetes közösséget hozott létre, s azt akarja, hogy ezt elfogadjuk és vállaljuk. Az Egyház meg van valósítva a mélyben, ott, ahol meg vagyunk keresztelve, de amíg ez áthatja az erkölcseinket, addig bizony igen hosszú és fáradságos az út.
     A közösség szó kulcsfogalom a Szentlélek titkáról szólva. Szent Pál leveleiben is, ahol a Lélek, a Szeretet és az egység ugyanaz: Lélek szerint éljetek! (Róm 8,4), Éljetek szeretetben! (Ef 5,2), Benne (Krisztusban) illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben. (Ef 2,21-22) Ez a döccenőmentes beszéd! Ez maga is megrendítő bizonyíték arra, hogy a Szentírás első szerzője nem Pál, Lukács és János, hanem a Szentlélek! Mindannyian ugyanazt a tévedhetetlen nyelvet beszélik, amelyben minden szónak súlya van, s minden mindennel összefügg!
     A Lélek tehát hatalmasan cselekvő erő a hívek szívében, abban a mélységben, ahol az ember a szeretetre születik.

(folyt.)

     A Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között. Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött. Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre. Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet. Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig a jóság energiája.

Tódultak a nemzetek minden felülről. Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról. Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken. Megteltek a közeli dombok népek sokaságával.

Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha. A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé. Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész környéken jóság és békesség uralkodott. A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki.

Amikor mindenki egybegyűlt,  az Úristen felújította az emberekkel kötött szerződést. Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg a hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet a népcsoportok között.

A következő intelemmel engedte útjukra: „Szaporodjatok és sokasodjatok. Népesítsétek be a földet mely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött. Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!”

Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket! Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák. Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sűrű csend és a néma magány. Akkor valaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek.

Ám az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok. (Forrás: internet)

(folyt.)

626. Szeretetlángom már egész az világon kezd gyújtani, de a választott lelkeknek egyénenként is meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedik! E nagy diadal, Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradása lesz, miáltal megújul a Föld színe és a Szeretet győzedelmeskedik a szívekben.

627. Ha mindegyikteknek csak néhány lelket is sikerül megtéríteni, Szeretetlángom kegyelmi hatásával, az ezek szívében kigyúló Isten és emberszeretet tüze futótűzként árad tovább, hatványozva engesztelő munkátok sikerét. Ezáltal előbb valósíthatom meg azon ígéreteimet, melyet olyannyira vártok!

628. Szeplőtelen Szívemben az Isten és emberszeretet tüze lángol. Fogadjátok szívetekbe e Lángot, melyet nektek nyújtok és adjátok tovább. Tüzet tűzzel fogunk oltani; a gyűlölet tüzét, a Szeretet Tüzével.

629. Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja. Vidd e lángot, gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább! Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket.

630. Amint nevemet ismerik az egész világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is!

631. Ne feledjétek! A Küzdő, a Szenvedő és a Megdicsőült Egyház emberiségének összefogó ereje kell és amint megígértem, Szeplőtelen Szívem végül győzedelmeskedni fog! – Segítsetek, és részetek lesz ebben a győzelemben!

632. Ti engem az Irgalmasság Anyjának hívtok, mégsem szűntök meg a Szenvedések Anyjává tenni, mivel folyton megújítjátok Fiam és az én kínjaimat!

633. Tartsatok bűnbánatot, hogy a belétek vetett anyai reményem ne csalatkozzon, nagy keserűségemre!

634. Az est leszálltával kérdezd meg önmagadtól, mit tettél Fiam országának eljöveteléért. Ne légy magaddal soha megelégedve. Pihenni csak az égben fogsz. Fáradozásod jutalma nem e világból való jutalom.

635. Nálam van minden kincs, hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem.

636. Ti kevesek! Még a legkisebb szenvedést és megpróbáltatást is ajánljátok fel Istennek engesztelésül, mások megtéréséért!

637. Szent Fiam nem a vonzó megjelenésével, nem üdvösséges igéivel, még csak nem is rendkívüli csodáival váltotta meg a világot, hanem az Atyának felajánlott Keresztáldozatával! A szenvedést ezzel a megváltás dicső rangjára emelte, értelmet adva minden felajánlott emberi lemondásnak és szenvedésnek! Vállalj részt te is Jézus megváltó munkájában!

638. Engesztelés, ima és áldozat. Ez a ti eszközötök!

639. Vigyázz! Az ellenség igen nagy önmegtartóztatásra is ösztönözhet, hogy ezáltal tegye erőtlenné a testedet, ezzel is akadályozva lélekmentő szándékodat!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Az élet egyetlen értelme az istenfiúság
     A keresztény fejlődése Krisztus méreteire nem elsősorban aszketikus erőlködés eredménye. Nem csupán küzdelem és állandó önmegtagadás, jóllehet enélkül nincs Krisztus-követés, de ez csak első feltétele, nem pedig maga a szentség. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által. (2Kor 3,18) A Szentlélekkel való átitatódás és átalakulásunk a dicsőségben együtt halad ugyanazon ritmusra, hiszen ugyanarról van szó. Kezdetben a hívő csak a Lélek zsengéit birtokolja. Majd megtapasztalja a dicsőség növekedését, lehet, hogy nagyon fájdalmasan. Amikor egyedül marad, amikor a sötétben felragyog, hogy élete egyetlen értelme az istenfiúság. Azután megigazul a Lélek által és lassan, szinte észrevétlenül átalakul. És egy nap a dicsőséges Krisztushoz hasonul az ő feltámadásának ereje által. Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét. És Krisztus azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja majd gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. (vö. Fii 3,9-10.21) Ez az átalakítás a Szentlélek műve, aki itt egyszerre működik Isten erejeként és dicsőségeként. Ezért az Efezusi levélben együtt szerepel a három: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által. (Ef 3,16) 

(folyt.)

Szeretettel köszöntök minden Édesanyát,

aki meghajolt az anyaság szentsége előtt!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:

Az Úr szelíd szavakkal beszélt: „Te és minden családanya, akik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti, édesanyák azt a fenséges hivatást, melyet rátok bíztam. Ti vagytok hívatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti, édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és mindenek fölött a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam annak feladatát, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek.” (III/155)

Engesztelés, bűnbánat – az emberiség esélye

617. Édesanyai Szívem aggódva tekint reátok! Ha az emberiség le nem tér a bűn útjáról és nem kér bocsánatot Istentől, szörnyű pusztulást vonhat magára!

618. Megmentéstekre, egy új és hatékony kegyelmet esdtem ki számotokra a Mennyei Atyánál: ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg vele a tiédet és add tovább! Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett.

619. Ne kérdezzétek, hogy miért nem teszek világraszóló csodákat! Mert minél nagyobb csodákat tennék, annál kevésbé hinnének nekem. Mint megértő Édesanyátok, az első szombatokat is azért kértem Fatimában, hogy veletek összefogva megmentselek benneteket, de ti nem teljesítitek! Szívem bánkódva néz le rátok. Tartsatok tehát bűnbánatot és érjetek meg!

620. Gyermekeim! Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy Szívemen keresztül oszthassa ki kegyelmeit. Az embereknek tőlem kell kérniük a kegyelmeket, miként a békét is, mert Isten énrám bízta ezt. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Szeplőtelen Szívemet is tisztelet övezze. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a Lángot, mely a Szívemben ég, hogy megújuljon lelkében az egész emberiség!

621. Engeszteljétek Szent Fiam végtelenül megbántott Szentséges Szívét és az Ő kérésére az én Szeplőtelen Szívemet is, mely értetek lángol!

622. Én anyátok vagyok, tudok és akarok segíteni rajtatok, csak az engesztelés idejét ne halogassátok!

623. Bár hallgatnátok ma Isten szavára, népem, ne légy kemény szívű!

624. A Föld most olyan, mint vihar a előtti természet, mint a tűzhányó, mely ha kirobban, pokoli füstjével öl, vakít s rengésével romba dönt mindent. Forr a gyűlölet krátere, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. Ám én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot A most készülő rettenetes viharban érezni fogjátok Szeretetlángom fel-felvillanó, eget-földet bevilágító fényességét, mely bevilágít a lelkek sötét éjébe és ezáltal meglátják az Isten felé vezető utat.

625. Istenanyai vágyam, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Ezért adom szívetekbe Szívem Szeretetlángját, mert ez az a Láng, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A magasságból jövő erő
     Jézusról megjegyzi Szent Lukács, hogy erő áradt ki belőle. Ez az erő a Szentlélekkel van kapcsolatban, hiszen Jézus működése kezdetén a názáreti zsinagógában egész eljövendő működését Izajás könyvéből idézi: „Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket...” (Iz 61,1). És mennybemenetele előtti utolsó szavai Lukács evangéliuma szerint az Atya ajándékáról szólnak, magasságból jövő erőről, aki maga a Szentlélek: „Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.” (Lk 24,49) Az Apostolok cselekedetei kezdetén, amely szintén Lukács műve, nem hagy kétséget afelől, hogy ez az erő a harmadik isteni személy, mert ott ezt mondja maga az Úr Jézus: „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket.” (ApCsel 1,8) Mert Pünkösdkor született meg Krisztus Titokzatos Teste, s amint Jézus Krisztus emberségét az Atya erővel, azaz a Szentlélekkel kente fel, ugyanúgy Titokzatos Testét, az Egyházat is a Szentlélek erejével hozza létre.
     Az Egyházban nagyon sok rossz van – általunk. Aki a botrányt keresi, az megtalálja benne, papok és hívek életében egyaránt. Ugyanakkor jelen van az Egyházban a Szentlélek, a hatalmas, feltámasztó, isteni erő is. Ezért érdemes az Egyházba belépni és benne maradni. Rajta kívül ezt a Lelket nem ismerik. Csak mint személytelen erőt fogják fel, de mit segíthet rajtunk egy személytelen erő, akit nem lehet megszólítani?
Jézus nyilvános működése során megtöri a sátán hatalmát Isten erejével – a Lukács-evangéliumban így olvassuk: Isten ujjával. Ez a sátán hatalmát megtörő Isten ujja maga a Szentlélek, ahogy Krisztus világosan állítja: „De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa” (Lk 11,20), vagyis végleges uralma. 

(folyt.)

SZENT FLÓRIÁN
Május 4.
  †  Lorch (Felső-Ausztria), 304. május 4.Magas rangú katonatiszti családból származott, és ő is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, és megtért a keresztény hitre. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodtan teltek az Egyház számára, így Flórián békességben vehetett búcsút a hadseregtől. Mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Útközben a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk: ,,Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak." A parancsnok először nyájasan beszélt az elébe állított Flóriánhoz: ,,Jöjj velem, és bajtársaiddal együtt áldozz az isteneknek, s velük együtt ismét élvezni fogod a császár kegyelmét''. Flórián ezt megtagadta, s mikor Aquilinus kínpaddal fenyegette, így imádkozott: ,,Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották szent Nevedet.''

Miközben botozták, ezt mondta: ,,Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.''

Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.

Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen kérik segítségét. Sok csoda történt általa.

A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. 

Szent Flórián, könyörögj értünk, siess segítségünkre!

/Forrás: katolikus szentek,   H.M. szerkesztésében/ 

595. A szeretet hiányának oka: lustaság, mivel a szeretet lényege az áldozatra való készség!

596. Ha Istentől irgalmasságot vársz a magad számára, légy te is irgalmas embertársaidhoz!

597. Az igaz szeretetnek nem lehet az indítéka sem a szépség, sem a gazdagság sem a hatalom, mert ezek a hiúság és a múló felszín tárgyai. A valódi szeretet tárgya-vágya mindig az örökkévaló lélek, melyhez minden más csupán, külsőség és időleges ajándék.

598. A szereteted nem lehet sem személyválogató, sem ideig tartó, sem pedig mulandó dolgok indítéka!

599. Se áldozat, se kereszt, se keserűség, se elhagyatottság, se üldöztetés ne fékezzen a lélekmentésben!

600. Gyermekem! Ha részvéttel vagy a szenvedők iránt, és ha az elesettben Fiam arcát ismered fel, akkor nyilvánul meg igazán a te szereteted.

601. Ha valakit nem az Istenhez való hasonlóságáért szeretsz, akkor sajnos személyválogató – sőt –, bűnre hajló is lehet a te „nagy” szereteted.

602. A gazdagság önmagában nem bűn, viszont hatalmas lelki teher és felelősség az embertársak felé!

603. Mindenekelőtt a lelkek javát nézd, imádkozz az üdvösségükért és hozz meg minden áldozatot értük!

604. Életelved ez legyen: Amely tiszta cselekedetet a lelked szívesen fogadna, azt tedd mással, de ami ellen tiltakozik a lelked, ne kívánd embertársadnak!

605. Gyermekem! Soha ne légy kárörvendő más balszerencséje láttán, még akkor se, ha az ellenséged!

606. Sajnos, a világ fiainak természete; képmutatás és aljas ravaszság, és miként a hitetlen politikusok, ők is ettől várják a sikereiket. – Te ne légy ilyen!

607. Vajon, szeretheted-e igazán az én Szent Fiamat, akit nem is látsz, miközben alig szívleled azokat, akik pedig a szemed előtt vannak?

608. Gondold el, vajon használ-e neked, ha külsődben szelíd galambnak mutatkozol, a lelked meg kígyó?

609. Jézus igaz követőjének nem lehet ellenségképe, mert aki bajt okoz neki azt barátjaként kezeli, hiszen végtére is alkalmat kapott tőle, hogy Istenért valamit elszenvedhessen.

610. A valódi szeretet nem ismeri a lehetetlent, mert eleve azt hiszi, hogy mindenre képes.

611. Kevéssé érdem valakit a szerencséje napjaiban szeretni, ám annál inkább érdemszerző, ha elesettsége idején karolod fel őt – szeretetből.

612. A szeretet nélküli ember: fény nélküli lámpás.

613. Szentül szeresd a rád bízottakat, mert különben olyan vagy, mint akik még nem hallottak Fiamról.

614. Értsétek meg, hogy nem csak a saját, de mások üdvösségéért is felelősek vagytok!

615. Az isten- és emberszeretettől indíttatott lélekmentés olyan érdem, melynek értéke már a földön is jelentős, de az örökkévalóságban felmérhetetlen.

616. Különös gondod legyen a rádbízottakra és környezetedre, mert felőlük szigorúbban von kérdőre az Isten. Szeresd tehát felebarátodat! Kövess engem!

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

A Szentlélek maga a Magasságbeli ereje
     Szent Péter például így ír: Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért...   Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint. (1Pét 3,18) A Szentlélek Isten cselekvése a maga mindenhatóságában. Ezért hívja az Anyaszentegyház nagy események előtt: „Teremtő Lélek, jöjj közénk!” Mindig teremtő, nem alakító, nem díszítgető, nem a problémákat elfedő. Ahol a szent liturgia említi az Isten Lelkét, ott a teremtéshez hasonló isteni erő árad: a konszekrációban, a transz-szubsztanciációban, amikor a kenyér és a bor színe alatt a feltámadt Krisztus megjelenik, valószínűleg ugyanaz történik, mint amikor Jézus feltámadt. A Szentlélek megteszi, hogy millió és millió helyen találkozzon híveivel, immár a hit sötétjében. A feloldozásban is ilyen erő árad: megsemmisül a múlt. Ezért Szent Lukács evangéliuma az angyal szavát idézve, mintegy párhuzamos kifejezésként ugyanazt ismételi, amikor így szól Máriához: „A Szentlélek száll tereád, a Magasságbeli ereje borít el téged.” Ez zsidós beszéd, gondolatpárhuzam: a Szentlélek maga a Magasságbeli ereje.
     A Szentlélek teszi képessé Máriát, hogy Isten Fiának anyjává legyen, és így bizonyítja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Isten mindenhatóságának műveiben jelen van a Szentlélek. Már a teremtésben is, hiszen ezt olvassuk: Isten Lelke a vizek felett lebegett (Ter 1,2), a megtestesülésben, ahogy az imént láttuk, valamint Jézus feltámasztásában és a mi feltámasztásunkban az utolsó napon. Az Úr Jézus működése az evangéliumi hagyomány szerint, a Lélek erejében bontakozik ki. A szentírók hol erőről beszélnek, amely kiárad, hol Szentlélekről, hol pedig, nagyon érdekes módon, a Lélek erejéről. Ez ahhoz hasonló kifejezés, mint a „Róma városa”, ahol a város maga Róma. A Lélek ereje az az erő, amely maga a Szentlélek Úristen. Igen, csak azért jött el Krisztus, hogy megadja a Szentlelket, aki által fiak leszünk, és így kiáltunk Istenhez: Abba, Atya! 

(folyt.)

Virágok Anyák napjára. Harmadik (befejező) rész

     A szentmise áldása után a szülők átvonultak a közösségi terembe, ahová a gyermekek nagy örvendezéssel sorra hordták a virágokat. Én is vártam a magamét, de az enyémek csak nem jöttek. Minden anya arca ragyogott a büszkeségtől, én meg tekintgettem jobbra-balra, nagy művigyorral...
Már a harmadik pogácsát majszoltam "lányos zavaromban", amikor végre megjöttek a drágáim egyetlen hervatag virággal – ráadásul –, ketten hoztak egyet! Majdnem sírtam és értetlenségemet nem kimutatva, megpróbáltam kedvesen megkérdezni tőlük, hogy "dúsabb levelű nem volt, és miért hoztatok csak egyet?". A válaszuk azonban életre szóló vigasz és éltető erő volt számomra:
– Megbeszéltük ketten, hogy ezt hozzuk teneked, mert ez az a virág, mely a leginkább rászorul a te gondoskodó anyai szeretetedre! – Majd átszellemült, ragyogó arccal folytatták – a másikat már odavittük a Szűzanyának azért, hogy édesapát ne hagyja bűnben élni és hogy visszatérjen hozzánk! 
     Nem bírtam tovább! Elkapott az a fájón édes és boldog zokogás, amit még soha nem engedtem meg érzelmeimnek! Meg se tudtam szólalni. A szívemet olyan melegség forrósította, hogy azt hittem, ott helyben elolvadok! Nem láttam senkit hármunkon kívül, szinte egyedül voltunk a világmindenségben. Ez a boldogság már természetfeletti volt! Megöleltem őket és most már tudtam, hogy helyesen nevelem őket és már az sem fájt, hogy egyedül! 
     A legrekkenőbb nyár volt már, amikor egy telefonértesítést kaptunk a Központi Kórházból, hogy a férjemet az intenzíven kezelik. Állítólag az utcán lett rosszul, többször volt már kórházban és régóta egy szűkös albérletben lakott betegen, magányosan. Áttétes rákja volt.

     Azonnal bementünk hozzá. Több mint három éve nem láttuk egymást és úgy dobogott a szívem, mint a legelső randevúnkon. Alig ismertem meg. Az arca sovány, beesett volt és sápadt, a szeméből azonban egyre csorgott a könny. Alig tudott beszélni de az a kevéske szó is egyfolytában bocsánatkérés volt. Én és a gyermekek, mélyen megbocsátottunk neki és efelől meg is nyugtattuk. Elhívtam a papunkat, aki meggyóntatta és feladta neki a Betegek Szentségét és utána egészen megnyugodott. De a legmeglepőbb az volt, hogy mint aki iszonyatos tehertől szabadult, mindjárt fel is akart kelni. Ez a "csövei" miatt persze nem ment, a lényeg azonban, hogy csodamód erőre kapott egyszeriben. Másnap haza is adták és újra itthon volt. A gyermekek nem győzték "apukának" szólítani, alig tudtak betelni vele. Eredendően jó betegbiztosítása volt, így heti kétszer megnézte egy orvos. Gyenge volt ugyan, de ellátta magát és a gyógyszereit rendesen beszedte, mint megtudtam morfium is volt közte. Később, másoktól tudtam meg, hogy a "nagy románca" csak másfél évig tartott, utána őt hagyták el, amikor a betegsége jelentkezett és a munkahelyét is elvesztette. Becsületére legyen mondva, hogy "nem volt képe" visszajönni a család "terhére". Valóban korrekt ember volt, most hogy mélységes bűnbánatot tartott, egyenesen szentként néztem rá!      

     Vasárnap, amikor elmentem a gyermekekkel a misére, ő sírva fakadt, mert nem volt képes velünk tartani. Három hetet éltünk így megbocsátásban és valami hihetetlenül bensőséges szeretetben, amikor egy reggelre holtan találtuk a szobájában, kezében a rózsafüzérével.
     Isten és ember előtt ő volt a férjem, ő volt gyermekeim apja, ő volt a tékozló fiú, aki korrektül levezekelte a bűnét és lám, ő lett a Szűzanya bűnbánó gyermeke. Ez volt a legmegrázóbb, de mégis a legszebb Anyák Napja számomra!
     A kis növénykét gondosan átültettem, és az virágba borult. Máig is megvan! Áldott legyen az Isten!

A felebaráti szeretet – a jóember ismertetője

576. Minden embert Anyai Szívemben hordozok, és nagyon fájlalom, ha egy is elvész azok közül, akiknek váltságáért Szent Fiam kínhalált szenvedett.

577. Kimondhatatlan fájdalom gyötri szívemet, amikor annyi lelket látok a kárhozat szélén. – Segítsetek! Segítsetek nekem, megmenteni a lelkeket!

578. Mindannyian vállaljatok részt Szent Fiam megváltó munkájában! – Hozzatok áldozatot a lelkekért!

579. Míg egyetlen ember is van a Földön – aki Fiamat nem ismeri és mindenek fölött nem szereti –, addig egy pillanatig sem nyugodhatsz!

580. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!

581. Vigyázz, hogy ne engedj a legkisebb megalkuvásnak se, mert a bűnben nincs csekélység!

582. Féljétek az Urat, szolgáljatok neki igaz szívvel és örömmel, s járuljatok eléje lelkendezve.

583. Mily gyakran hullattam keserű anyai könnyeimet, melyre sokan fel sem figyeltek! Most is könnyek közt esdeklek hozzátok: – Térjetek meg, mert Édesanyai Szívem, aggódik üdvösségtekért!

584. A Megváltó társaként szenvedtem Fiammal, és még kínjaim közepette is fájlaltam, hogy Júdást bűnbánat nélkülinek, a konok bal-Latort pedig kétségbeesni láttam. – Ti határtalanul bízzatok Üdvözítőtökben!

585. Akik fényt derítenek rám, azok az én apostolaim, és rájuk a szívem melengető ragyogását árasztom.

586. Gyermekem! Az apostolkodásodnak annyi a hatékonysága, mint amennyi a szíved őszinte odaadása!

587. Ha valamivel megbántanak, te ne sértődj meg! Gondolj Üdvözítődre, mi mindent viselt el teéretted.

588. A modernkedés felvett álarca mögött, nehogy közömbös, cinikus és rest lelkekké váljatok, mert ez könnyen megátalkodottsággá kövülhet a szívetekben, s ez sajnos kárhozatba húzhatja a lelketeket!

589. Jól fontold meg miről és kik előtt beszélsz, és mérlegeld minden szavadat abban a tekintetben is, hogy később mi következhet abból.

590. Szeretetedet mindenki felé mutasd ki, akár szegény, akár gazdag, jóbarát vagy ellenség, mert valamennyien Isten képmásai, és Szent Fiam érettük is kifizette az üdvösség árát!

591. A lelkek mentésén fáradozó, megmenti a sajátját.

592. Valamennyi felebarátod, a 'jó megjelenés' hiányában is Isten képmása – még akkor is –, ha fogyatékos vagy szükségben szenvedő!

593. Gyermekem! Sokkal több vagy mint tudni véled, és jóval többre vagy hivatott, mint magadról érzed!

594. Ne szeresd a világ dolgait, mert mindaz csak külsőség, káprázat és a test kívánsága, mely nem az Atyától van. Az anyagi világ, a kínálataival együtt egy szempillantás alatt képes elmúlni, de amit Istenért és a felebarátért cselekszel az megmarad mindörökké.