Az ötödik jelenés, szeptember 13-án
Lúcia nővér visszaemlékezéséből: Amikor közeledett az óra, Jácintával és Ferenccel keresztülmentünk a nagy tömegen. Alig tudtunk előrehaladni. Az utak tele voltak emberekkel, mindenki minket akart látni és velünk akart beszélni. Nem volt bennük tartózkodás. Sok ember, még előkelő hölgyek és urak is, keresztülfurakodtak a tömegen, térdre estek előttünk és kértek, hogy ajánljuk szándékukat a Szűzanyának. Mások, akik nem tudtak közel kerülni hozzánk, messziről kiáltották: «Az Isten szerelmére, kérjétek a Szűzanyát, gyógyítsa meg nyomorék fiamat!» Egy másik: «Gyógyítsa meg vak gyermekemet!» Ismét másik: «És az enyémet is, aki süket!» «Segítse haza férjemet és fiamat a háborúból!» stb. Ott megmutatkozott a szegény emberiség minden nyomorúsága. Néhány férfi segítségével folytathattuk utunkat tovább, akik a tömegen keresztül utat nyitottak.
A Szűzanya jöttét a korábbi jelenésekhez hasonlóan a légkörben lejátszódó jelek egész sora előzte meg, akiknek számát 25 ezerre vagy ennél is többre becsülték: a Nap fénye olyan gyenge lett, hogy lehetett látni a csillagokat; egyfajta csillogó virágsziromeső, vagy hópehelyzápor hullott, amely azonban, mielőtt a földre ért volna, eltűnt; a jelenlevők különösen egy világító golyóra lettek figyelmesek, amely keletről nyugat felé, a jelenés végén pedig ellenkező irányba haladt. Szokásos módon a látnokok először a fényjelet, majd a Szűzanyát pillantották meg a tölgybokor felett:
– Mit kíván? - kérdezte Lúcia.
– Azt kívánom, hogy gyertek ide október 13-án és továbbra is imádkozzátok a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a háború végét! Az utolsó napon eljön Szent József is a Gyermek Jézussal, hogy békét adjon a világnak és a mi Urunk megáldja a népet. Isten meg van elégedve áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak napközben viseljétek! – Többen kértek, hogy tolmácsoljam kérésüket: néhány beteg és egy süketnéma meggyógyítását. "Igen, egyesek meg fognak gyógyulni, mások nem. Októberben fogom művelni a csodát, hogy mindenki higgyen" – és szokás szerint fölemelkedett és eltűnt.
(Megjegyzés: A pokol víziójának rettenetes élménye még súlyosabb vezeklésre indította a három gyermeket. Az élmény különösen a kis Jácintára volt nagy hatással, aki csaknem halálra vezekelte magát a ,,szegény bűnösök” megmentéséért. A látnokok olykor napokig nem ettek, nem ittak. Mindehhez hozzájárult az emberek értetlen kíváncsiskodása, a gyermekek zaklatása, fenyegetése, üldözése, börtönbe zárása. Megrendítő volt, hogy maga a Szent Szűz tiltotta meg a gyermekeknek, hogy éjszakára is vastag kötelet viseljenek vezeklésként, amitől gyakran nem tudtak aludni, így olykor egész éjszaka ébren maradtak. A Szűzanya legfeljebb nappalra engedte a viselését.)
