Az egri egyházmegye egy kis plébániájának meghívására, nyolc pap közösségében találtuk magunkat. Az atyák, ki-ki a maga indíttatása szerint jött el, hogy meghallgassa a „csodabogarat”! Én akkor még elég tájékozatlan voltam a papság korántsem egységes hozzáállásait illetően.
A kérdezgetés rögtön a megérkezésünket követően papi részről, szinte mindenhol az elsők között szerepelt, hogy „olvasta-e Avilai Szent Terézt, Keresztes Szent Jánost, Alacoque Szent Margitot...” stb.? Erzsébet persze ilyenkor elmondta, hogy mindig tanulni és képezni szerette volna magát, de a nehéz sorsa úgy hozta, hogy nem volt rá módja, így ezekről a szentekről sem olvasott stb.
Aztán átfogóan ismertette a Szűzanya emberiségmentő igyekezetét, az áldozat-imádság-bűnbánat szükségességét. Megérintett, hogy a pompás ebéd után az érdemi beszélgetések következtek volna, egy fiatal atya szedelődzködött, miközben azt mondta a kollégáinak, „csak azt nem értem, hogy minek kell annyit imádkozni”! Ez nagyon megzavart engem!
A délutáni nagy beszélgetés folyamán, néhány atya a „nők nyomulása az egyházban” és hasonló lekicsinylő hangot ütött meg, mire Erzsébet asszony higgadtan megszólalt:
„Kedves atyák! Isten az Ige Megtestesüléséhez nem vette igénybe a férfi szolgálatát csak a nőét, a názáreti Szűz Mária személyében!”
Mondanom sem kell, hogy hirtelen nagy csend lett. Erre, nem tudtak mit mondani!
(folyt.)