Mire Erzsébet újra Pestre jött, hogy beiratkozzon az elemi iskolába, már alig élt valaki a testvérei közül. Kilencen a „spanyol” influenzajárványban haltak meg, egy diftériában, egy pedig balesetben hunyt el, már csak legidősebb nővére Gizella és drága édesanyja éltek.
Iskoláit (a később Pannónia utcainak nevezett) elemi iskolában kezdte, az akkor már épülő Wekerle telepen. Igen jó tanuló volt, kivéve a hittan és a magatartás jegyeit.
Hittanból két kérdés okozott neki lelki görcsöt. A katekizmus első kérdése; hogy „mi végett élünk a földön?” Erre a választ képtelen volt teljesen megfogalmazni, mivel fel nem tudta fogni, hogy miként lehet az „Istennek szolgálni”, amikor emberi szem nem láthatja. Második görcse abból származott, hogy Ábrahám és Izsák bibliai története az óra végére esett, épp amikor Isten, Izsák feláldozását kérte.
A kislány ettől nem aludt, mivel azt gondolta: „ilyen Isten nem kell nekem, amelyik egyetlen fia megölését kéri egy apától”. Nem beszélt erről senkinek, hallgatag és beteg lett. Szegény anyja nem tudta, hogy mi történhetett a kislányával. Hetek múlva sikerült elbeszélgetnie a főplébánia papjával, aki végre helyére tette a dolgot, miszerint Isten részéről csak próbatételről volt szó, és Izsák nagyon is életben maradt, úgyhogy nagy nép származott tőle!
(folyt.) (Kép a katekizmusból.)
