A magyarság hivatása és felelőssége
Minden népnek és minden nemzedéknek, megvan a maga „szerepe” az Isten Országáért való küzdelemben, annak építésében, amiként ez érvényes minden egyes emberi személyre is. A magyarság hivatása nem nemzeti dicsőség, hanem felelősség kérdése! Elhivatottságunk gondolata nem elszigetelt felismerés nagyjaink részéről, hiszen Erdey Ferenc atyától Natália nővéren át Mindszenty Józsefig sokan tettek tanúságot népünk engesztelő hivatásáról. Mi mégsem az említett személyeket idézzük, ha-nem az Amerikai Követség házi-őrizetében lévő hercegprímás gyóntatóját – a kármelita Marcell atyát (akinek boldoggá-avatása folyamatban van!) –, aki szintén az engesztelést tartotta népünk fő hivatásának, melynek – állítása szerint – meg is lesz az eredménye! Mindszenty 1956. nov. 3-i beszédéhez – („A történelem orgonáján Isten játszik!”) – ezt fűzte hozzá: „Valóban, de mi magyarok ezen az orgonán nem a billentyűk, hanem a pedál vagyunk!” (Útmutató Csillag, kiadvány, Marcell a. megnyilatkozásai az év minden napjára: november 3)
1957. január 24-én ezt mondja (Marcell atya): „Sok-sok áldozat kell, hogy innen indulhasson el a katolikus restauráció, a nagy megújhodás. Kérjük a Szentlelket, jöjjön el az egész világ szívébe és művelje csodáit. A Szeretet Lelke győzzön az egész világon!”
1958. június 22-én már kifejezetten prófétál: „A mi országunk fogja megváltoztatni a világot!” Más alkalommal így szólt: „Minden be fog teljesedni, amik nekem megígértettek!” Idézhetünk még az atyát utolsó évtizedében gondozó nővérnek és szellemi hagyatéka őrzőjének egy a Mayerlingi Kármelbe írt leveléből, melyben így idézi a kármelita atyát: »...már negyven évvel ezelőtt megmondta: …hogy innen fog elindulni hazánkból a katolikus restauráció, az egész világ újjászületése... Lassanként majd, de feltartóztathatatlanul jő az új világ, …aztán majd végül – az egység. Kell jönnie erre a kis országra, de az egész világra is! Jön az igazi kereszténység, ennek ’áldozatai’ Önök ott mindnyájan. – írta Marcell atya egyik lelkigyermekének.« (Hódosy E. Cusztódia IML nővér magánlevele Sr. Spányi Barbara OCD-hez, Mayerling.)
Felmerül a kérdés, hogy a Szeretetláng kiválasztottjának, Erzsébet asszonynak is voltak-e hasonló kijelentései? Igen! Azon kevesek, akik közelébe kerülhettek és um. bensőségesen beszélgethettek vele, óhatatlanul megkérdezték, hogy mi lesz Magyarország vagy egyenesen a világ sorsa!? Természetesen számtalan érdekes dolgot említett, bár emberileg némi ellentmondással. Egyfelől iszonyatos pusztulásról beszélt, másfelől Jézust idézte, hogy „Anyám mosolya fogja beragyogni a földet!” (Szeretetláng Napló szóbeli följegyzés 1971. VII. 26)
Nyilvánvaló, hogy egy nagy pusztuláson aligha mosolyogna égi Anyánk! A talány, egy a mindenki számára nyilvánvaló pusztulástól való megmenekülés tényében oldható fel (lásd alább)! A napló csak sejtetve ír ilyesfélékről, miként a „nagy megrázkódtatásról” is, melyet Erzsébet előérzetként maga is megélt, és ha a Szűzanya Szeretetlángja meg nem erősíti, belehalt volna! Hasonlókról ír több (hiteles) misztikus is, köztük a XIX. szd-i Boldog Taigi Annamária, kinek próféciáját megerősíti Erzsébet asszony Lelki Naplójában: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által, a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és újra megújul a föld színe! Mert ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett! A szenvedésekkel elárasztott föld megújhodása a szent Szűzanya közben járó hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) „Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. Add át szavaimat az illetékeseknek, és kérd őket az Én nevemben, hogy cselekedjenek, és ne hátráltassák ezt a világraszóló kegyelmi kiáradást, melyet Anyám Szeretetlángja által akar a földre árasztani.” (II/109) ,,Most pedig tovább kell vinnetek ügyemet /nektek/, akiket kiválasztottam! Legyetek Hozzám teljes bizalommal. Én mint körültekintő édesanyátok vezetem minden lépésteket. Csak tegyétek alkalmassá lelketeket és nagy buzgósággal készüljetek az engesztelő munkára. Szomorúan látom, milyen riadalmat keltett szívetekben Szeretetlángom. Miért félemledtetek meg? Nem azért vagyok én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket! Fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására! /.../ Én a Kegyelmek Anyja szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az érdemeivel. Ne féljetek a Lángtól – mely mint szelíd Fény – észrevétlenül fog kigyúlni. Senki sem fog /majd/ gyanút e szívekben végbemenő csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adjanak át az én kedves fiaim, hogy az Én Szeretetem Lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy mint futótűz terjedjen és azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre.” (I/59) „...Rajtatok múlik, vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után!” (I/84)
– Nos, lehet-e kétségünk az engesztelés szükségességéről és nemzetünk felelősségéről?
(folyt)