Az események alakulása és az aktuális tanulságok
Figyelemre méltó, hogy a falu népe hozzávetőlegesen 3 órán át állt, énekelt és imádkozott a dermesztő hidegben, mégsem fázott senki! Az egyik látnok megszámolta, hogy 43 csillag volt a Szűzanya köpenyén. Évekkel később Joseph Barbedette pap lett és tanúságot tett a jelenés körülményeiről. A jelenés két lány résztvevője közül az egyik, Jeanne-Marie Lebossé apáca lett.
Wicart püspök egy év múlva kiadott pásztorlevelében – 1872. február 7-én – kijelentette, hogy „Szűz Mária Pontmain-ban valóban megjelent” és 1875-ben a Vatikán is hitelesnek mondta ki a jelenést.
1872. májusában Wicart püspök engedélyezte egy templom építését, melyet 1900-ban fejeztek be és amelyet 1905-ben X. Piusz pápa bazilika rangra emelt, egyben engedélyezte a Pontmain-i Reménység Anyja általános tiszteletét.
A gyönyörű neogótikus bazilikát a köznyelv "Kék Bazilikának" hívja, ólomüveg ablakai miatt, melyek kékes ragyogással töltik be a templomot! (Képeket lásd alul!)
XII. Piusz pápa 1934. július 24-én, ünnepélyesen megkoronázta a Reménység Anyja szobrát a Szent Péter Bazilikában.
A Pontmain-i néma jelenés képei azt jelzik nekünk, hogy az Isten Anyja képes visszatartani Szent Fia sújtásra kész karját, ha hallgatunk felhívására és engeszteléssel fordulunk Jézus Szentséges Szíve felé!
Mindez különösen aktuális napjainkban: Az ellenséges front 20 km-re volt már a falutól, ám a jelenést követő 11. napon aláírták a fegyverszünetet.
Pontmain üzenete egyértelműen mutatja, hogy egy hívő közösség – bármilyen kicsi legyen is –,
imája hatékony lehet!
(És ezt az utolsó mondatot kérem még egyszer elolvasni!)
