Az idők jeleit magyarázók közül, kinek higgyünk?
Álságos kérdés az: hogy melyek az „igazi jelenések” és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? Nos, a válasz kétezer éves! „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68), mint a kétezer éves Egyházadhoz? Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az egyház megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházilag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező figyelembe venni! – Ám (jó esetben) az evangelizációs szerepük mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül (lásd a Szent Szűz gyermekeit segítő édesanyai szerepét)! De bizalomra okot adó lehet-e egy üzenet, melyet pl. előző nap 17 óra 35-kor "kaptak" és minden kivizsgálás nélkül már közzé is van téve?? Követhető-e egy olyan un. "Tan" vagy 'Isten Szent Szava" (nem az Evangélium!) mely merőben különbözik az evangéliumi Krisztus tanításától és a megválasztott Pápa ellen uszít? Ráadásul még fenyegetőzik is: Igazságosságom el fogja érni mindazokat, akik megakadályozzák, hogy Isten Szent Szava ismertté váljon a világban (MDM 2013. 06. 27). Nem arról beszél, hogy meg lesznek büntetve, akik akadályozzák az Evangélium terjesztését, hanem valami új "Isten Szavának" akadályoztatásáról beszél, mely valószínűleg Isten "Végső Szövetségének" meghirdetése (uo)? Tehát még ez is! Nem Ószövetség, nem Újszövetség, hanem Isten Végső Szövetsége, mely az "Igazság Könyvében" van leírva (nem az Evangéliumban!) és a Második Eljövetelre készíti fel az emberiséget. Ugyan bizony az Egy Igaz Isten felülírná önmagát? És mi az eredménye? Egy "Pesti Cecília" nevű 'nick' ezt írja a nagyfigyun: "nekem azt mondták itt a múltkor, hogy lesznek igaz papok akik miséznek". Na szevasz, itt a sötétség ideje! (És nem csak a szellemi sötétségé...!) T. Olvasóim figyelmébe ajánlom cikksorozatomat "ZAVARKELTÉS, VAGY EZ MÁR AZ ANTIKRISZTUS KAMPÁNYA?" címmel, mely 2013. április 7-től május 2-ig, 25 részben foglalkozik a fenti témakőrrel!
Egyben persze vigasztaló, hogy az idők jeleiként tapasztalható az is, miszerint ebben a kaotikus veszélyben az Igaz Üdvözítő időben elküldte Édesanyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. „Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (Grignion: A tökéletes Mária-tisztelet, 1944. 50/f.) A nagy harcra és gyermekeinek erre való felkészítésére a Szent Szűz sereget igyekszik gyűjteni Szent Fia zászlaja alá, egészen új kegyelmi fegyverzettel felruházva őket (Szeretetláng), hogy minél kevesebb veszteséggel (vagy veszteség nélküli) győzelemre segítse gyermekeit! „Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni (…) ez Szívem Szeretetlángja! (I/37-38) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja.” (I/39) Még mielőtt rávágná szkeptikus olvasóm, hogy "miféle eszközt" – gyorsan megválaszolom – az elfásult csüggeteg embereknek a lélekmentő munkához való a "lánglelkű" lelkesedést!
A Szűzanya, a papság és a családok lelki újjászületésén fáradozik, „A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését.” (Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek – későbbi bíboros –, a Szeretetláng Lelkinapló 1988-as kiadásához írt ajánlásából). Jézus a Szeretetláng Naplóban: „Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” (III/140) Ez a reményteljes győzelem azonban nem következhet be személyes és kollektív áldozatok és harcok nélkül!
A sátáni manipuláció megnyilvánulása szünet nélküli az egyén, a közösség és a társadalom életében. Nagyon fontos lenne mindenkiben tudatosítani, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem „tévútra akarja vezeti az egész világot'' (vö Jel 12,9b), ezzel-azzal, a végidők riogatásával, a bűnök és az emberi hiszékenység kihasználásával igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki jövőjét, konkrétabban, végleg eltávolítani a Teremtőjétől.
És mivel kezdi? Először is megpróbálja a felvilágosodás "észérveivel", esetleg különféle magánykinyilatkoztatások jólértesültségének a látszat-hihetőségével "bombázni" a lelkeket! Tekintve, hogy hiszékenységükben egyre kevesebben ismerik fel a sátáni pusztítás szervezett voltát, kevesen látják át a bűn szerzőjének taktikáját, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják, vagy éppen bedőlnek az egyházias szóhasználattal fogalmazott hamis üzeneteknek. Emiatt, sokan a kellő körültekintés hiányából esnek áldozatul a megtévesztő szellem mesterkedésének. Ez annak is betudható, hogy semmit nem tanultak a demonológiáról, így azt sem tudják, hogy az ördögnek csupán annyi hatalma van felettük, amennyit megengednek neki! Egyre inkább hallunk katolikusoktól olyan nézeteket, miszerint "ez a pápa nem pápa, mert nem szabályosan lett megválasztva"! Nocsak!? Na ezek aztán igazán jól értesültek lehetnek! Forrásuk azonban nem a belső értesülés, hanem nagyon is külsős álhírek és manipulált, "épp most" előkerült iratok, a III. Fatimai Titoktól, Szent Pio atya soha nem látott leveléig, vagy Assisi nagy Szentjének írásos "hagyatékáig"! Pedig esetükben nem másról van szó, mint kifinomult ördögi praktikákról, melynek célja az EGYETEMES (katolikus) hit végzetes bomlasztása! Bizonytalan üzenetek és igazolatlan források (előkerült iratok) követése soha nem ajánlott, mert óhatatlanul démoni erők kelepcéjébe eshetünk, ez pedig elhomályosítja még az addigi tisztánlátást is! Amiként a paradicsomi Kísértő – nyájas szavával –, ma is elhangolhat az evangéliumi útról, beépülhet az akaratba, s az egyén már észre sem veszi magán, hogy nem képes tudatosan felvenni a keresztjét (Mt 16,24)! Ennek tudható be, hogyha a bűn és a hiszékenység elburjánzik egy társadalomban, akkor óhatatlanul megnövekszik a részvétlenség és az önzés, előrevetítve a tömeges elkárhozás veszélyét! (Folyt!)
