Nincs olyan titok, ami így vagy úgy, ki ne tudódna! (lásd Lk 12,2)
Isten kegyelme több misztikussal sok kedves dolgot közölt a Szent Szűz életének ebből az időszakából is. E magánkinyilatkoztatások között, az aprólékos dolgokra is kiterjedő gazdagságukkal, előkelő helyet foglalnak el B. Emmerich Anna Katalin látomásai!
Ha ezeket nem is fogadhatjuk az isteni kinyilatkoz-ta tásnak járó hittel, de információként (hiszen ennek alapján találták meg Mária Házát), vagy lelki olvasmányként elősegíthetik elmélkedéseinket! A kedves jelenetek, melyek e látomásokban szemünk elé tárulnak, a drága szavak, melyeket az Úr és környezetének kijelentéseiről olvashatunk, benső-, áhítatos közelségbe hozhatják a mi lelkünket is e fölséges személyekkel, eseményekkel.
Katalin, 1774. szeptember 8-án a Coesfeld melletti Flamschenben született. Mélyen hívő szülei szegények voltak, egy gazdag paraszt napszámosaiként, egy csűrben laktak, melyben az egyetlen szobát gyakran elárasztotta a füst, mert a tűzhely fölött nem volt kémény. A teret deszkafal választotta ketté: egyik oldalon éltek a szülők, Katalin és nyolc testvére, a másik oldalon a jószágok. Katalin már kisgyermekként a sarokba akasztott egy Mária-képet, oltárként egy tuskót állított eléje.
Míg szülei aludtak, ő órákon át imádkozott pirkadatig, többnyire a szabad ég alatt. Hitte, hogy közben az őrangyala tanítja. Hogy könnyebb legyen felébrednie, deszkát tett az ágyába és követ a fej párnája alá. Imádsága intenzitásának növelésére télen a hóba, nyáron csípős csalánba térdelt. Alig kondult meg a harang, sietett a szentmisére.
1802-ben Dülmenben, felvették az Ágostonrendi kolostorba, ám 1811-ben a „felvilágosodás” forgatagában feloszlatták a rendjét.
Egy özvegyasszonyhoz költözött, ahol 1812 karácsonyát követően, elnyerte az Üdvözítő Szent sebeit, és egész életében a legnagyobb türelemmel vállalt részt Jézus Krisztus kínszenvedésében, (melyről megrendítő könyvben számolt be). Az esetenként „helyszíniben közvetített” látomásokat olvasva, olykor szembetűnő lehet a pillanatnyi „jelenidő” használata.
Nemsokára orvosi és egyházi vizsgálatok „tárgya” lett. Szenvedéseinek jutalmául abban a kitüntető kegyelemben részesült, hogy kiszakadva teste kötelékéből, mintegy „időutazóként” lélekben áthelyeződött az Úr Jézus és a Szent Szűz földi életének idejébe. Szem- és fültanúként szemlélhette
életüket a születéstől egészen a halálig. Látomásait lelkivezetőinek
parancsára tollba mondta, köztük a nagy megtérőnek, a neves katolikus költőnek és írónak, Clemens von Brentanónak (1778-1842), Herder és Goethe barátjának.
(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)