Csaknem 200 éve, 1823. január 22.-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.
Gyönyörű költői mű e 64 sor. A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.
A németek például a „Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt” kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után – mondjuk így – a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti. Haydn gyönyörű zenéjére az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani himnuszuknak maradt a dallama, de más a szövege, melyet ugyan azzal a költővel írattak meg! Az orosz himnusz csupán 10 esztendős!
A franciáké, az úgynevezett „La Marseillaise” - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
Fentiek példázzák, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, de még a diadalt sem. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el megemlíteni, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel, de mindegyik a kereszténységhez való maradéktalan hűséget tükrözi! Sajnos, nem minden időszakban lehetett ennek azonos belső erővel hangot adni, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és a 45 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán, a benső lélekben őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Szózat, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága, később a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.
Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt. Az „Isten áldd meg a Magyart” első szava a Teremtőhöz szól, a másodikkal áldást kért, majd megjelöli, hogy kire kéri ezt – a Magyarra (a kézírásban így nagybetűvel írva), mert Kölcsey Ferenc az egész magyar népre vonatkoztatva kérte.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.
A Himnusz szövegét a költő január 22-én tisztázta le, ez a nap egyben a magyar kultúra napja is. Magyarország 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvényének preambuluma a Himnusz első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!” Épp ez az, ami nagyon nem tetszett az ateista-kommunista diktátoroknak. A sorokra rátört maga Rákosi is az 50-es évek elején, mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük. A megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette föl, szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”.
Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával –, a jövő magyar generációjának kell átadnunk. Mert Édes Magyar Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől, meg kell tehát mentenünk! Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:
Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.
