A 19. század elején 8 millió felett volt Írország lakosságának száma.
1845-ben a népesség fő táplálék- és takarmánynövényét, a burgonyát sújtotta vész, ami éhínséget okozott.
Az angolok kihasználva a szegénységet, felvásárolták a földeket és elűzték a fizetni képtelen családokat.
1846-tól kezdődően több mint másfél millió ember halt éhen, vagy legyengültsége miatt valamilyen betegség áldozata lett.
Ebben az időben indult meg az Újvilágba és Ausztráliába való kivándorlás. Jelenleg Írországban alig 4 millió ember él.
Kedves Hallgatóim! Műsorom valódi témája Knock, Írország nyugati részén, a Taum-i érsekség területén található. A 19. században még csak néhány házból álló falucska volt.
Amikor 1879-ben a csodás események elkezdődtek, a katolikus hitéhez ragaszkodó Knockban sem volt ritka a rendkívüli szegénység és az éhezés.
A jelenés szereplői a katolikus templom közelében laktak. Így a plébános Bartholomew Cavanagh esperes, és a szomszédságában lakó Beirne nevű özvegyasszony négy gyermekével, akik a templomi szolgálatba is besegítettek.
Augusztus 21-én este 7 órakor a 15 éves Margaret Beirne zárta be a templomot, melynek déli oldalán világosságot vett ugyan észre, de ügyet sem vetve rá, a megeredt esőben gyorsan hazaszaladt. (A képen a Beirne család háza)
Ezt követően a plébánia házvezetőnője Miss Mary McLoughlin épp csak beugrott hozzájuk, aki jövet, szintén látott valami három hófehér szoborfélét a templom kórusi oldalán, de Beirnéknek nem szólt róla, mert azt egyenlőre a templom belügyének vélte, melyet meglepetésnek szánt a plébános úr. Ennek ellenére, egyre csak az járt a fejében, hogy az atya miért nem szólt a vásárlásról ‒ különös tekintettel ‒, hogy a plébánia épülete teljesen romos, és a templom pénzügyei is igen siralmasak voltak, különösen ilyen költséges vásárlásokra. Az meg végképp érthetetlen volt a Miss McLoughlin számára, hogyha már ilyen drága márványszobrokat vásárolt a plébános úr, akkor miért hagyatta kinn a zuhogó esőben?
Ezek a gondolatok forogtak a házvezetőnő fejében és sebtében lerendezve dolgait, máris indult vissza a plébániára, ezúttal azonban elkísérte Beirne asszony Mary nevű lánya egy esernyővel. Ekkor, a templom órája fél nyolcat mutatott. (A plébánia épülete a plébánossal, háttérben a templom részlete)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.