Isten bármely korban megszólíthatja az embert!
A hiteles Mária-jelenések figyelmeztető próféciáinak történelmi távlatban való kiértékelése rámutat a bűn elhatalmasodásának korabeli okaira, egyben az üzenetek egyházi és világi fogadtatásának vagy elodázásának a következményeire.
Szembetűnő, hogy a halmozódó bűn pusztításának elkerülésére a Szent Szűz, de olykor maga az Úr Jézus is (Szíve tiszteletével és az Isteni Irgalmassággal), milyen hathatós ‒ máig aktuális ‒ eszközöket kínál! Ezek valamilyen formában, de mindig az áldozat-imádság-bűnbánat ‒ vagyis a bensőséges megtérés (Mt 3,8) ‒ tudatos cselekedetét kérték az emberiségtől.
Kétségtelen tény, hogy a magán-kinyilatkoztatások egyre szélesebb körben gyakorolnak pozitív vagy negatív hatást a hívő emberekre és az evangelizációs munkára. Nem vitatott, hogy az Isten bármely korban megszólíthatja az embert, ezt tanúsítják az Egyház által elfogadott és ismert esetek is! Ugyanakkor az is tény, hogy a mai kor embere lépten-nyomon találkozik ilyen-olyan, bizonytalan forrású és egyre fenyegetőbb hangvételű (esetenként meggyőzően szép) üzenetekkel.
A gyanút azonban ‒ tartalmuktól függetlenül ‒ már az is felkeltheti, hogy végeláthatatlan a közlések száma, és ezeket a Mennyei Atyától kezdve a szentek és angyalok serege „közli”. (?)
Bár többségében kétségkívül imádságra és áldozathozatalra szólítanak fel, esetleg folyvást jövendölnek, de mondanivalójuk kétséges, a rejtett végcéljuk pedig bizonytalan, hogy Istentől származik!
Mivel azonban minden jelenésnek, üzenetnek saját története van, ezért valamennyit egyedileg szükséges kivizsgálni a látnok ismeretében, ámde elbírálni csak egymással való összefüggésükben ajánlott. A valódi magánüzenetek ugyanis kiegészítik, erősítik egymást és együtt képeznek teljes egészet, éppen úgy, mint a Szentírás, amelyet igazán csak a többi szentírási tanítás ismeretében érthetünk meg teljesen.
(folyt.)
