Erősen ellene kell állni a kísértőnek
17. Figyelmet kell szentelnünk az Efezusi lev. 4,27-nek, mert egyes fordítások eltérő módon közlik. Helyesen így szól: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27). (Míg egyeseknél a „helyet” szót találjuk, addig másokban mindkét kifejezést mellőzve a „ne engedjetek a sátánnak” fordítást használják.) Bizony más „engedni” és más dolog „helyet adni”, s egészen más „teret engedni”! Ez utóbbi a parttalan lehetőséget is magában hordozza, és erről van szó: ne adjunk működési terepet életünkben, családunkban, a társadalomban s a világban. A Szentírás tanítása, hogy erősen ellen kell állni az ördögnek, minden cselvetésének (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítanunk (vö. Ef 6,12). Az egész világ ugyanis a gonosz hatalma alatt áll (1Jn 5,19).
18. A Szentírás tanítása nyomán kiviláglik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben az egyéni vagy társadalmi bűnökkel – pl. a felelőtlen választási szavazatokkal v. közömbösségekkel –, azt megengedik neki. →
19. Az ördög nem látja gondolatainkat, csupán a tetteinkből, kijelentéseinkből következtet magas intelligenciájával! Amikor az egyén nem tartja be Isten parancsait és a bűn útjára lép, akkor nemcsak rövidtávú tetteire, de egész életére – sőt –, unokái sorsára is teret nyer(het) a sátán, aki az egyéneken keresztül manipulálhatja az egész közösséget és a nemzetet. Ebből fakadóan az emberi akaratok, vágyak és a sorsok alakítása fokozatosan az ördög befolyása alá kerül, és mintegy szolgai eszközökké válhatnak istenellenes művének építésében. Ez a megtévesztésen alapuló ördögi taktika tetten érhető a magánszférától az államok életéig, a világpolitika alakításától a természet-pusztításig, miképpen az emberiség puszta létéig is. →
20. A felvilágosítás és az evangelizálás nem csak egyéni-, de közösségi felelősségünk! Kozmikus méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s e harcból mindenkinek részt kell vállalnia, nemre és korra való tekintet nélkül! Az ember rövid életének tétje: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18) és így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében tartja örök sorsát, s tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek s az elkárhozottak számát.