Placid atya mesélte: 1953-ban történt, még Sztálin halála előtt. A fogolytáborban ekkor 900 km-re Moszkvától keletre voltam. Tőlünk kb. 2000 km-re, az Északi Jeges tengernél is volt egy hasonló GULÁG-láger. Egyszer átkerült onnan hozzánk egy magyar fogoly, és kezembe nyomott egy kis könyvszerűséget. Fedőlapja nem volt, hátlapja nem volt. A következőt mesélte: Ott fönn az Északi Jeges tenger mellett őt valami vétségéért sötétzárkába csukták, három napra. Ez csúnya dolog volt, mert három napig mínusz 25-30 fokos hidegben fél méterre a föld alatt, betonozott padlózatú ablak nélküli odúban volt. A »bűnösöket« egy kis nadrágban és trikóban lökték be oda, és semmit, se kenyeret, se levest, az égvilágon semmit sem kaptak a három nap alatt. Ez bizony keserves dolog.
Kínjában mit csinált a szerencsétlen? Elkezdte a falat eszegetni. Gerendákból volt a kis épület összeállítva. Ahogy a gerendák között tapogat, valamire rátalált a kezével. És jó rab szokás szerint a gatyája korcába rejtette. Szinte elképzelhetetlen, hogy hogyan tudta azt onnét kihozni, megőrizni, amikor örökké motoztak bennünket, és ő most elhozta s nekem adta!
És most kapaszkodjék meg mindenki! Ez a valami, a Budapesti Szent István Társulat által 1930-ban kiadott »egypengős« Újszövetségi Szentírás volt. Máté első betűjétől az Apokalipszis utolsó szaváig, fedőlap és hátlap nélkül. A háború után 8 évvel! Teljesen érthetetlen, hogyha egy magyar hadifogoly oda rejtette, miért nem találta meg a kutya sem a 8 év alatt? Hiszen annyi büntetett volt már abban a sötétzárkában! Az Úristen azonban nekünk szánta ezt az Újszövetségi Szentírást. És mi, akik akkor már 7-8 esztendeje magyar betűt sem láttunk, szét vágtuk ívekre és felváltva elkezdtük olvasni. 2-3 naponként cseréltünk, és nem volt különbség, hívő, hitetlen, protestáns vagy katolikus között. Faltuk! Persze volt úgy, hogy a szalmazsákba kellett eldugni, volt úgy, hogy el kellett ásni, mert ugye, ilyesmit nem szabad volt kézbe venni sem, de az tény, hogy mi három és fél hónap alatt ronggyá olvastuk azt az Újszövetségi Szentírást.
(Forrás nyomán: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/vallolof.htm)
