A világban élni áldozatos, a világnak élni kárhozatos! 6
És miről beszélt a Fatimai Szűzanya? ‒ „Sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”
‒ Nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon?? ‒ kérdezzük magunktól. ‒ Nos, egyre kevesebb! Mert nem hallgatjuk meg a Szűzanya szüntelen imára és engesztelésre való kérését! Ahogyan a Szent Szűz 1917. július 13-án mondta: „Tejesíteni fogják, de akkor már késő lesz!” ‒ Ijesztő! ‒ Tehát meg fogjuk végül tenni, de addigra már késő lesz!?
A Szentírás után talán a fatimai üzenet a legerősebb és a legmélyebb benyomást tevő leleplezése a bűnnek, és bizony komoly lelkiismeret-vizsgálatra hívja az Egyházat és a világot. Maga az ember kerül veszélybe, ha Istent kiiktatja a lelkiismeretből, mert nem csupán egy hitvesztésről van szó, hanem az emberi méltóság és az örök üdvösség elvesztéséről is.
Nem lehet kétséges, hogy az emberiségnek lelkületi változáson kell átesnie! Bármily furcsán hangzik, de a Szeretetlángban ígért „kegyelmi hatás” az, mely ebben segítségünkre lehetne!
Sajnos, azonban az egyháziak és a hívek sokasága csupán a Mária-tisztelet egyik szép megnyilvánulásai közé sorolja, holott felismerhető az Egyház és a szentek tanításaiban! Ugyan bizony száz évnek kell eltelnie – mint Fatima esetében –, hogy rájöjjünk, mit mulasztott el az emberiség azzal, hogy nem segítette elő Mária Szíve Szeretetlángja kegyelmi hatásának mielőbbi kiáradását?!
,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”