(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)
Közben Anna szobalányi állást kapott egy főúri családnál. Itt is felfigyeltek bájos mivoltára, újabb kísértések elé állítva. Úgyhogy, egyre sürgetőbbé vált számára egy oltalmazó, akinek védőszárnyai alatt tiszta, de mégis egy kicsit kacér maradhatott, mindazáltal a kolostorba vonulás is erősen foglalkoztatta.
Gyóntatója adta meg neki az eligazítást: "Indulj el hát a tiszta házasság útján!"
Anna a nagy lépés előtt buzgó imában kérte Istent, adja tudtára akaratát, mellesleg ugyanezt tette Taigi Domenico is.
Voltak, akik szemére vetették Annának, hogy egy életre szóló kérdésben rövid negyven nap alatt döntött. De mint leányának később elárulta, soha az életben nem bánta meg tettét, jóllehet férje végtére is meglehetősen bárdolatlan ember volt.
Az esküvő 1790 január 7-én volt. A krónikások feljegyezték, hogy ez alkalomból az egész család szentáldozáshoz járult.
Főúri munkaadójuk két földszinti szobát bocsátott a fiatal pár rendelkezésére, melyek ablaka sötét sikátorra nyílt. A lakás nedves és sötét volt, de Anna szorgos kezei kedvessé varázsolták. Domenico büszke volt, és mindent elkövetett, hogy szép feleségét csodáltassa.
Házasságuk első éveiben Anna szinte mindent megtett, hogy férjének kedvére tegyen, s a világi hiúságnak is adózott, nem vetve meg a kacér ruházatot. Mindazáltal a házasságuk időnként viharos volt, de ez ellen a türelem és önmegtagadás volt Annamária titka: "Üvöltsön csak a farkas! Majd megszelídül a mosolytól és a hallgatástól"!
Az isteni Mester kívánsága szerint engedelmeskedett férjének, és mint egy bárány vetette alá magát akaratának. Szelídségével, nemcsak hogy a borivásról szoktatta le, hanem a durvaságáról is. Tény, hogy Domenico annyira makacs és rigolyás volt, hogyha valami nem az ízlése szerint történt, akkor nemegyszer az asztalterítőt az étellel együtt földre rántotta. Mire hazaért, mindennek percre készen kellett lennie: a merőkanálnak a forró levesben, a széknek a megszokott helyén stb., mert ha nem, akkor következtek a jelenetek. Egyszer egyik fia az utcára menekült a verés elől, mire ő egy karosszéket dobott utána a csukott ablakon át. (folytatódik!)
(A korabeli képen a római S. Maria Trastevere kerület főtere. E templomban látogatható máig is Taigi Annamária épen maradt teste, amiként a felső kis képen is látható!)