»A tudósok közt legalább ugyanannyi a vallástalan, mint a vallásos, ebből tehát nem lehet a vallás mellett érvelni.«
1) Nem abból érvelünk a vallás mellett, hogy tudósok és nagy emberek végeláthatatlan sora tett mellette hitvallást, mert tény, hogy a vallástalanság oldalán is állnak nagynevű emberek s kiváló szellemek. Csak azt mondjuk, amiként az egyik tényből nem következik a vallás igaz volta, ugyanúgy a vallástalanok nagy számából sem következik a vallás hamis volta.
Jegyezzük meg azonban a nagy különbséget: míg a hívő nagy szellemek rendesen épp azért voltak mélyen vallásosak, mert komolyan és behatóan foglalkoztak a vallás kérdéseivel, addig a vallástalan tudósok vagy államférfiak rendesen azért vallástalanok, mert sohasem foglalkoztak behatóbban ezekkel a kérdésekkel. Sokan azért vallástalanok, mert a vallás parancsaiban kényelmetlen akadályt látnak a maguk hatalmi céljainak elérésében, vagy léha életük akadálytalan folytatásában. Ebből pedig a vallás értéke s igazsága kérdésében valóban semmi sem következik.
2) Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. (Blaise Pascal)
A korlátozó és beszűkült látásmód valójában gúzsba köt, egy helyben topogás, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző szomorúságának. Alapvető szemléletváltást csak úgy érhetünk el, ha megpróbáljuk Isten "szemén" keresztül látni az életünket és a világot!
A megtérésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodottság annyira tönkreteszi az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretetet és az igazság világosságát, s azáltal fog „szeretni”, hogy utálja hívő embertársait, környezetének pedig árt!
Az 1789-es francia forradalom óta sok, egykor keresztény államban egy új világrend kezdett kialakulni, egy olyan világrend, melyet az Egyház ellenségei terveztek meg, hogy Istent kiűzzék a saját teremtéséből. Azzal kezdték, hogy a régi rendszert, melyben az oltár támogatta a trónt, az Egyház és az állam szétválásával helyettesítsék. Az eredmény egy olyan társadalmi struktúra lett, mely radikálisan új, és amely ettől kezdve implicite ateista, végül minden lehetséges erejével ellenszegül Isten vallásának. Valóban, a radikális liberálisok Isten igazi imádatát a szabadság imádatával akarják helyettesíteni. Így kezdődik a modern időkben a könyörtelen háború az Egyház által védelmezett krisztusi vallás és az ember új vallása között, mely megszabadít Istentől és liberális.Ez a két vallás annyira kibékíthetetlen egymással, mint Isten és a Sátán. Mindenkinek választania kell a katolicizmus és a liberalizmus között. (Részlet, Williamson püspök Fellay püspöknek írt nyílt leveléből, London 2012. október 19.)
(folyt.) (Források az első részben!) 
