Miért volt titok az Istenanya holléte?
A Szentséges Szűz tiszteletreméltó alakját Szent hallgatás vette körül. Szükség volt erre a hallgatásra. Merthogy, nem fenyegette-e személyének mély titkát a megszentségtelenítés állandó veszedelme a megátalkodott zsidók, vagy az elvadult pogányok részéről? Nem volt-e szükséges hallgatni róla, hogy látható alakja ne akadályozza a láthatatlan Krisztus-misztérium megtalálását? Hát nem volt-e a szerető tapintat parancsa hogy ne beszéljenek Róla, hiszen lényének alapvonása volt a csendes rejtőzés vágya?
Ezért hallgat a Szentírás Szűz Mária életének utolsó szakaszáról. Ennek a hallgatásnak ki kellett terjednie a „szeretett tanítványra”, János apostolra is, akinek gondjaira bízta Jézus a Kereszten Édesanyját, és aki „házába fogadta” Őt. Ez, ami önmagában rejtett misztérium! Hiszen János az Egyházat képviselte, őt (Jánost) pedig Édesanyjára bízta, aki így lett az Egyház lelki anyja.
Ennél fogva, józan megfontolás tárgyává kell tenni az elképzelhetetlent, miszerint a Tanítvány figyelmen kívül hagyta volna Mesterének végső akaratát és ne helyezte volna az Egyház Anyját (titkos) biztonságba úgy, hogy közben apostoli kötelességét is teljesíthesse, idegen földön. Vajon nem késztette a szíve mélye is, hogy élete végéig gondoskodjon Szűz Máriáról, és amennyire csak lehetséges, közelről-távolról mindig szem előtt tartsa? Megismétlem Grignon: Tökéletes Mária-tiszteletéből vett állítást, miszerint, "Isten, hogy Édesanyja kérését teljesítse, melyben elrejtettségéért, szegénységéért és megaláztatásáért esdekelt Hozzá, elrejtette Őt majdnem minden emberi teremtménye elől szeplőtelen fogantatásában, születésében, életében, titkaiban és mennybevételében." (TMT 3.)
Ezért hallgat az Egyház arról, hogy miként teljesítette Jézus megbízását a Tanítvány, és hallgat közös tartózkodási helyükről, Szűz Mária haláláról és mennybevételéről is.
Ezért maradt az utókor számára is sokáig titok az efezusi rejtek! Boldog Emmerich Katalin szavai szerint: „Amikor János idehozta a Szent Szüzet, akinek a házát előzőleg felépíttette, már több keresztény család és Szent asszony lakott ezen a vidéken, részben föld- és sziklabarlangokban, amiket könnyű famunkával lakásokká egészítettek ki. ‒ Ők már a heves üldözések előtt ideköltöztek. (...) Egyedül Mária háza volt kőből. ‒ E ház mögött kis út vezetett föl a sziklás hegyre egészen a csúcsáig, ahonnan a dombok és fák fölött Efezeusra, s a sokszigetű tengerre lehetett látni. A hely közelebb fekszik a tengerhez, mint Efezushoz, csak néhány órányira van a tengertől. A vidék magányos és nem látogatott".
Tehát a fent említett „konspirációs” okok miatt olyan foghíjasak a fellelhető írásos emlékek arról, hogy Szűz Mária és Szent János Efezusban élt.
(folyt.) (Források az első részben!)
(A hegyek-völgyek csendjében)
