A Cornacchiola család, rendkívül szegény körülmények között élt Róma külvárosában. Történetünk szereplője, Bruno 1913. május 9-én született egy istállóban. Ez úgy történhetett meg, hogy anyja "mindenórásan" is mosást vállalt a köz-szökőkútban. Ott jött rá a szülés és bevitték egy közeli csűrbe. (Képen a család, a szülők közt középen Bruno)
Keresztelésére csak akkor került sor, amikor apja börtönbüntetését letöltve hazatért és sajátos ötlettől vezérelve elhatározta, hogy legkisebb fiát Giordano Brunonak fogja megkereszteltetni. A jó plébános atya azonban erre érthető okokból, nem volt hajlandó. A csökönyös apa végül csak akkor engedett, amikor a tisztelendő úr felajánlott neki egy üveg bort.
Nos, ez a Bruno gyerek (aki majdnem Giordano Bruno lett), Róma istentelen nyomornegyedeiben élt és nevelkedett fel, bűnözők és prostituáltak között. Az Isten, Krisztus és a Szűzanya nevét csak a felnőttek káromkodásaiban hallotta. A kéregetés, a lopás és verekedés, mindennaposak voltak számára. Egy módosabb asszonytól, akinek csomagjait segített hazavinni, a feladat végeztével egy szépkötésű könyvet csent el, melyről kiderült, hogy a Katekizmus.
A családban állandóak voltak a veszekedések, az átkozódások és a gyermekek verése. Ennek okán, az idősebbek éjszakára elszöktek otthonról, hogy nyugodtan kialhassák magukat. A kiskamasz Bruno is cipő nélkül, rongyokban, tetvesen járt a Lateráni Szent János Bazilika lépcsőjére aludni. (A Lateráni Bazilika előtti tér)
Egyik reggel egy szerzetes felfigyelt az összefagyott helyes legénykére és bevitte magával a kolostorba. Ott megetették, megmosdatták, felöltöztették s ami a legfontosabb, apácanővérek elkezdték a hitoktatását. 40 napig a kolostorban élt, miközben felkészítették az elsőáldozásra, sőt a bérmálás szentségében is részesült. Ekkor 16 éves volt. A kegyelem rendkívüli és megmagyarázhatatlan érintésére, elvégezte Jézus Szíve tiszteletére a kilenc elsőpénteki szentáldozást. 
Ő nem is tudta, hogy milyen jelentős hatással lesz ez majd az életére! Jóllehet ennek érdekében semmit sem tett, annál is inkább, mert ezzel véget is ért hitének gyakorlása és a vallásos neveltetése. Bár a szerzetesek beíratták az iskolába, oda is csak addig járt, míg meg nem tanult írni-olvasni.
(A képen 1925-ben)
