A Fatimai Mária-jelenés (a rádióadásban a 4. rész)
Kedves Hallgatóim! A Szűzanya hatodik fatimai jelenését az irodalom 'OKTÓBER 13' címszó alatt írja le. Ekkor történt ugyanis a híres Fatimai 
Napcsoda. Aznap igen borús, esős volt az idő. A helyi plébános (José Aparicio +1966), akinek még mindig erős fenntartásai voltak az események valódiságát illetően, utoljára még kihallgatta Lúciát. Paposan egyre csak hajtogatta, hogy – miért megy annyi ember arra a magányos helyre imádkozni, amikor az Élő Isten, oltáraink lakója az Oltáriszentségben magára marad a tabernákulumban? Mire való a sok pénz, amelyet minden rendeltetés nélkül egy tölgybokornál hagynak, amikor az építkezés alatt álló templomát pénzhiány miatt nem tudja befejezni? ‒ És tegyük hozzá, hogy teljesen 
igaza volt!
Két dolgot hagyott figyelmen kívül: azt, hogy a Szentlélek szele ott fú, ahol akar, és hogy esetleg az Egyház Anyja most kivételesen nem egy kicsiny templom időbeli rendbehozását tűzte ki céljául ‒ mely később világhírűvé válhatott ‒, hanem a Világegyház oltalmazását, megakadályozandó a lelkek tömeges elkárhozását!
(Alább lásd a régi fatimai és az új Cova da Iria-i templomot!)
A jelet pedig – melyet, mint plébános joggal elvárhatott ‒, ezen a napon minden kétséget kizáróan megkapta!
