A fatimai gyermekek iránti tisztelet az évek múlásával egyre szélesebb körben elterjedt. 62 ország püspökeitől érkezett beadvány a Szentszékhez, kérve a boldoggá avatásukat. Marto Jácinta és Ferenc életszentségének vizsgálatához, egy döntő alapfeltételt kellett tisztázni, hogy ennyire fiatal-korú gyermekek képesek-e hősies fokon gyakorolni az erényeket, amely a boldoggá vagy szentté avatás elengedhetetlen feltétele.
A két fatimai pásztor, Jácinta és Ferenc boldoggá avatásával új fejezet nyílt az Egyházban.
Első alkalommal nyert ugyanis elismerést, hogy olyan gyermekek is példát adhatnak a világ számára, akik nem haltak vértanúhalált, vagyis a két fatimai pásztor esetében nem volt szükséges a mártírhalál bizonyítása ahhoz, hogy az egyház példaként állíthassa őket a világ elé.
A nagy esemény 2000. május 13-án valósult meg, amikor II. János Pál pápa fatimai zarándoklata alkalmával boldognak nyilvánította a Marto Jácintát és Marto Ferencet.
A kis Jácintáról egy kedves epizóddal zárom mai műsoromat, melyet Lúcia visszaemlékezéseiből ismerhetünk!
Az Úrnapi körmenetre kiválasztották Lúciát, hogy fehér ruhában virágszirmokat hintsen az Oltáriszentség előtt. Amikor ezt Jácinta megtudta, megkérte unokatestvérét, járjon közbe érdekében, hogy ő is a virágot hintő lányok közé kerülhessen.
Kívánságát nem volt nehéz teljesíteni. Az ünnep előtti próbán a tanító néni magyarázta el, hogyan kell Jézus előtt hinteni a virágokat.
– És meglátjuk Jézust? – kérdezte izgatottan Jácinta.
– Természetesen, a plébános úr fogja vinni. – válaszolt a tanítónő.
Jácinta ugrándozott örömében és gyakran kérdezősködött, hogy soká lesz-e még az Úrnapja.
Amint elérkezett a várva-várt nap, és a kislányok ünnepélyesen kiöltözve lépdeltek a baldachin előtt, kezükben virágszirmokkal teli kosárkával, Lúcia hintve jelezte Jácintának, hogy tegye ugyanazt. Ő azonban szemeit egyfolytában az Oltáriszentségre szegezte és úgy látszott, mint aki keres, de mást nem lát. A körmenet végén kosárkája még tele volt virágokkal.
– Miért nem szórtál virágot Jézus elé? – vonták kérdőre többen is.
– Mert nem láttam Őt! – válaszolta Jácinta kérdőn értetlenkedve. Meg is kérdezte Lúciától:
– És te láttad Jézust?
– Igen! Láttam a Szentostyát! – válaszolta unokanővére, ám látván a kicsi értetlenségét, még hozzá fűzte: – Az Oltáriszentségben van elrejtőzve, hogy magunkhoz vehessük a szentáldozáskor! Jácinta tekintete megenyhült és nyomban rákérdezett:
– És beszélhetsz Vele, amikor áldozol?
– Igen!
– És miért nem látod őt?
– Azért, mert el van rejtőzve! – válaszolta Lúcia.
– Ó, de szeretnék már én is szentáldozni! – mondta vágyakozón a kislány.
És Jácinta ettől kezdve, többnyire az „Elrejtőzött Jézusnak” nevezte az Üdvözítőt.
Fatimai Szűzanya könyörögj érettünk,
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen
