Katolikusként nagyobb a felelősség, de biztosabb az üdvösség!
»A (protestáns) következetlenségek szembeszökő megnyilatkozása bírta reá IV. Henrik francia királyt (1589–1610), hogy a katolikus Egyházba visszatérjen. St. Denisben a katolikus és protestáns teológusokat az egész udvar előtt tartandó vitára hívta egybe. Felvetette a kérdést: „Vajon lehet-e a katolikus vallásban is üdvözülni?” A protestáns teológusok kénytelenek voltak azt felelni: „Mindenki aki becsületesen él, a katolikus hitben is üdvözülhet!”
Erre a király a katolikus teológusok válaszát is kikérte e kérdésben. Ezek nem haboztak kijelenteni: „Aki egyszer – mint Felséged is – a katolikus Egyház igazságát már megismerte, szigorúan köteles abban kitartani és mint „szembeszegülő” protestáns, nem üdvözülhet!”
A király erre így döntött: „A józan ész megköveteli tőlem, hogy a bizonyosabbat válasszam. Azt csak az egyik fél állítja, hogy mint protestáns is üdvözülhetek, abban azonban mindkét fél egyetért, hogy mint katolikus, elérhetem üdvömet”.
És valóban 1593-ban katolikus hitvallást tett.« (ML)
„A hit szilárd bizalom abban amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid 11,1) Ám, nem nélkülözheti a tudatos döntést és a célért való erőfeszítést (vö. Lk 16,16)! A hit értelmi tett: Az ember tanulmányozza a hit indokait, s tudva és akarva elfogadja az igazságot. Nem lehet ugyanis csak úgy „bekeveredni” az üdvözültek közé! A modernisták azt vallják, hogy minden vallás igaz. Nos, attól kell megóvni a vallásos tapasztalatokat, hogy egy vallásban találkozzanak! (X. Pius Pascendi Dominici Gregis enc.) Aktuális kijelentés!