Mi végett élünk? 1
Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni és építeni, mintegy a nagy megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos számtalan életre szóló döntést hozunk- vagy nem hozunk meg, kellő ismeret és megfontolás hiányában, melyek meghatározók lehetnek a földi-, sőt az örök sorsunkat illetően is.
Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy végtére is mivégett éltek – ám aligha csoda –, hiszen Istent se akarták megismerni!
Ám, ha megismerték volna az Evangéliumot, megismerték volna Krisztust a Megváltót, Aki őértük is, az ő üdvösségükért is elszenvedte a kínhalált, meghalt és eltemették, de harmadnapon feltámadt halottaiból, az ő feltámadásukért is! Tehát, ha valamennyiünk földi zarándoklata véget ér, szembesülünk az „ismerős-ismeretlen” Jézus Krisztussal, Aki meg fog ítélni bennünket! Felelősséggel tartozunk tehát önmagunkért és a mások hitismeretéért! Evangelizáljunk, imádkozzunk és hozzunk áldozatot a felebarátért, mert az Úr Színe előtt majd azok vádolnak a legjobban bennünket, akiknek nem szóltunk Istenről! Szólítsuk meg tehát őket, a szomorkodókat és tévelygőket. Hirdessük nekik az Evangélium örömhírét, álljunk elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! (Vö. 2Tim 4,2) – Az Isten áldjon meg Benneteket! Ne halogassátok!
Holnap, folytatódik!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.