(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Bizalomteljes József
Szent József hite és bizalma erős és ragyogó volt, amit egész életével bizonyított. Sohasem kérdezte miért, sohasem voltak kétségei, még ha emberi értelmének sok minden felfoghatatlan is volt. A hit a „megnemértés” határán kezdődik igazán, amelyet tehetetlenségük tudatában a bizalmunk táplál és támogat. Mivel Szent József határtalan szegénységet hordozott magában, mélységesen tudott bízni az Istenben. Megbízatásait azonnal végrehajtotta, habár ismerte a veszélyeket és akadályokat.
Megtestesítője volt az Isten oltalmában való rejtettségnek, amely elűzött szívéből minden aggodalmat és bizonytalanságot. Mindig gondja volt a parancsnok teljesítésére, sziklaszilárd bizalmába foglalt mindent, és Isten ezt százszorosan viszonozta. Isten akarata, hogy az emberi fáradozás és bizalom, az Ő művének, épületének építőkövei legyenek. Isten kiváló építőmester, az építőkövek minden formáját és törmelékét fel tudja használni, ha gyermeki bizalommal adták át Neki. Józsefet annyira ez a bizalom és szándék éltette, hogy életének egyetlen helyzetében sem merült fel kérdés vagy kétség Istennel szemben. Érezte, hogy Isten falként áll mögötte, amelyre támaszkodhat és biztonságot nyújt.
Egy ilyen bizalmat a leküzdhetetlen emberi gyengeség egyfelől nem nélkülözhet, másfelől annál jobban fokozódik, minél közelebb állunk Istenhez. Ez a felismerés az isteni tökéletesség sugárzásában oly mélyen vésődik belénk, hogy eltörölhetetlen pecsétként nyomja ránk bélyegét. Az a szív, mely enélkül a jel nélkül akarja életét átküzdeni, mindig össze fog törni. Isten akarata, hogy nyomorúságunkat felismerve Nála keressünk támaszt. Ő akarja, hogy esendőségünket fájdalmasan érezzük, mert ez az egyetlen alapja teljes önátadásunknak, hogy Ő vezessen minket. Isten teljes bizalmunkat kívánja. Olyan szívet akar, amely nem magának él, hanem karjaiba veti magát, átadja és teljesen rábízza magát szeretetének és nagyságának biztos tudatában. Egy ilyen bizalom, nem marad válasz nélkül: Isten emésztő szeretetének teljes erejével ajándékozza oda magát, és az emberi tehetetlenséget átitatja segítő irgalmasságával. A kicsi, telhetetlen emberi szív egyetlen porcikáját sem hagyja érintetlenül: megkezdi jelenlétét az emberben egész lényével, egész szeretetével és irgalmasságával. Ettől fogva benne lakik a szívében, és az ember Isten szándékainak kiszolgáltatott eszközévé válik: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”. (Gal 2,20)
Ez a gyümölcse az erős bizalomnak, a teljes odaadásnak, egy tökéletes Istenre hagyatkozás az emberi tehetetlenség tudatában, melynek hajtóereje mindig a szeretet. És Isten ugyancsak szeretettel válaszol, nagy, végtelen nagy szeretettel.
