1. Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek, különleges részt adva nekik saját teremtő tevékenységéből, megáldotta őket: Legyetek termékenyek, szaporodjatok (vö Ter 1,27-28).
2. A férfi és a nő egyenértékűségét, miként az emberi anya- és atyaságot – bár biológiailag hasonló más élőlényekéhez – lényegileg és kizárólagosan az istenhasonlóság alapozza meg. Erre alapul a család, a szeretetben egyesült személyek közössége. Az Újszövetség fényében válik láthatóvá, hogy a család eredeti modelljét Isten szentháromságos misztériumában kell keresni. (vö LCS 9-10)
3. A minden ember szíve mélyen meglévő szeretetvágy az Isten hangja, aki az embert a saját képére teremtette a szeretet képességeivel. Az egy férfi és egy nő egymás iránti szeretetének bensőséges megélhetőségére adta a Házasság Szentségét „így többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test” (Mt 19,6).
4. A személyiséget meghatározó nemiséget nem lehet sem a szeretetre, sem a puszta testiségre leszűkíteni.
5. Jelen történelmünkben, amikor a családra oly sok torzító és megsemmisítő erő támad, az Egyház tudván, hogy a társadalom – miként önmaga épsége és egészsége – összefügg a család állapotával, sürgető és égető feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról. (vö AA 11)
6. A nő az élet szentélye, ezért a legnagyobb tiszteletet érdemli.
