174. Az egyéni bűn mindig megakadályozza az emberi értelmet, még az egyértelmű igazságok felismerésében is! (H 519)
175. A testi erőnél magasabb rendűek szellemi hajlamaink és képességeink, mindenekelőtt az értelem, az akarat, az emlékezés és az érzelem. Ezek Istennek rendkívül becses ajándékai; ezek emelik az embert a föld teremtményei fölé. A szellemi hajlamokért és képességekért Istennek hálával tartozunk, azokat fejlesztenünk és helyesen használnunk kell. Ezért kell lelkiismeretesen felkészülnünk életünk feladataira. Szívünket ki kell tárnunk minden igaznak, jónak és szépnek, hallgatnunk kell az okosabbakra és tájékozottabbakra, s követnünk kell a nagy emberek példáját. Aki szellemi hajlamait és képességeit könnyelműségből vagy kényelemszeretetből elhanyagolja, bűnt követ el. Semmibe veszi Isten adományait és később csak magát okolhatja, ha életének feladatait rosszul látja el.
176. Örök üdvösségünket nem szabad veszélyeztetnünk. Földi boldogulásunkkal nem szabad oly sokat törődnünk, hogy lelkünk üdvössége kárát vallja. Küzdenünk kell a rosszra való hajlamaink ellen és le kell győznünk magunkat. Késznek kell lennünk még arra is, hogy lemondjunk pénzről és javakról, megbecsülésről és szabadságról, óvakodva azoktól a dolgoktól, melyek elhangolhatják Krisztusba vetett hitünket és mások iránti tanúságunkat. Mondva van: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja?” (Mt 16,26) Hogy szenvedélyeinket megtanuljuk féken tartani, gyakorolnunk kell legyőzni magunkat; például önként lemondva valamiről, ami meg van engedve. Ha engedjük a szenvedélyeket úrrá lenni magunkon, az ördögnek nyitunk kaput a lélek felé. Önfegyelem és küzdés nélkül nincsen keresztény élet. A bűnt eltökélten kerülnünk kell és jócselekedeteinkkel érdemeket kell szereznünk az örök életre.
177. Isten szemében minden ember teste és léte drága. Ezért kell felebarátunk testét és életét nekünk is tisztelnünk, óvnunk és testi jólétét elősegítenünk. Különösen azoknak tartozunk segítséggel, akik szükséget látnak. Gyakorolnunk kell az irgalmasság testi cselekedeteit: ételt adni az éhezőknek, italt a szomjúhozóknak, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket látogatni, a holtakat eltemetni. (ld: Mt 25,34-36) Krisztus e cselekedetek szerint fog megítélni minket az Utolsó Ítélet napján.
178. Azokat a napokat, melyekben nem nevettünk, életünk legrosszabb napjai közé számíthatjuk. A sötét gondolatok és a szomorúság nem Istentől valók, hanem az ördögtől! (Pie-Aymon Reggio)
179. A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától... (vö ÚK 1855)
180. Mivel a halálos bűn az élet elvét a szeretetet öli meg, /.../ a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében (szentgyónás) valósul meg. (vö ÚK 1856)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.