Az engesztelő élet gyümölcsei
Három pontban tudjuk összefoglalni, hol és miben gyümölcsözik engesztelő életünk.
1./ Belső világunk lassanként átalakul. A világias dolgok eltávolodnak tőlünk, Isten kerül szívünk középpontjába.
Egyre több igényünk támad az imádságra, az elcsendesülésre, mindenekelőtt az Istennel való együttlétre, a Vele való kapcsolatra.
A világtól való eltávolodás azonban nem jelenti a világból való kivonulást. Vágyódunk a csendre, de az Isten szeretetének továbbítására is. Ezért részt veszünk az emberek életében.
A világtól való eltávolodás fenti fogalmazása azt jelenti, hogy az anyagias, érzéki és embert megzsaroló világi felfogásoktól viszolygunk, morális érzékünk nő. Ezek meglátása vágyat ébreszt bennünk a lelkek megmentése érdekében. Szeretnénk mindenkit, akit csak lehetséges Isten felé fordítani. Mondhatjuk ezt missziós vágynak is.
Az engesztelő élet csendességében is egy rejtett, missziós élet.
Belső világunk átalakulásában rejlik a keresztek felajánlásának vágya is. Örömet okoz, ha valamit fel tudunk ajánlani, mert tudjuk, hogy ezáltal vigaszt nyújthatunk Jézusnak és Máriának. Különös, ha most ezt mondom: bánatunkban is képesek vagyunk örülni, ha a bánatunkat felajánlva tudjuk, hogy annak az odaadottságnak örül az Úr.
Egy idő után fájdalmat is érzünk magunkban, ha egy személy viselkedése sértő Jézusnak.
Fájdalmat kezdünk érezni mások szenvedése láttán is.
Örömmel tölt el embertársunk öröme, és Jézus, a Szent Szűz öröme.
Belső világunk átalakulása nem jár együtt szükségszerűen misztikus megtapasztalásokkal.
Ha ilyesmi előfordul, az egy külön kegyelem, érdemtelenségünk ellenére megadott égi ajándék, de nem velejárója. Nem tartozik a gyümölcsök közé.
A lelki életet, ha elmélyül az Istennel való kapcsolatunk, akkor máris egy misztikus légkör táplálja.
Automatikusan belemerülünk Isten szeretetébe, ami már misztika.
Ilyenkor kialakul a csendünkre válaszoló Jézus szava, sóhaja, sugallata a szívünk mélyén. Ha nem jár együtt ez a belső együttlét semmiféle jelenséggel (mint pl.: látás stb.), ez akkor is már a misztika világa.
Ne keressünk tehát semmi rendkívüliséget, mint egyedül csak az Istennel (Atyával, Jézussal, Szűzanyával, Szentlélekkel) való benső mély kapcsolatot. És ez elegendő lesz számunkra. Mert Ő meg fog nyilvánulni bennünk, általunk és velünk, ha szomjazzuk a Vele/Velük való együttlétet és alkalmat teremtünk hozzá.
