Kétféle felajánlott élet lehetséges:
a./ részleges
b./ teljes
Az első, a részleges azt jelenti, hogy a lélek csak bizonyos részeket, időszakokat ajánl fel, nem a teljes életét adja engesztelésül.
Pl.: átadja az egész évét, vagy kettőt, vagy hármat, de lehet, hogy csak egy-egy hónapot, vagy hetet ilyen és ilyen szándékokra.
Vagy hetem két napját (pl.: a szerdát és pénteket) odaadom bizonyos szándék megvalósulásáért.
A teljes életfelajánlás egész embert követel. Életünket, halálunkat, és mindent.Tehát minden bajt, nehézséget, szenvedést megadással kell fogadnunk amit Istentől kapunk. Ezek az Ő keresztjei, viseljük bátran és kitartóan - ha néha sírunk is, vagy bánkódunk, vagy összetörünk, akkor is. A Szűzanya is szomorkodott, sokat sírhatott, de kitartott mindvégig.
Ha az Atya elvesz tőlünk bármit, bárkit, fogadjuk alázattal. Olyan ez, mint amikor a kisgyermek összeszedi édesanyja kérésére a játékait, odaviszi az anyukája kezébe, magát pedig ölébe helyezi. Nincsen semmije, anyukája rendelkezik felette. Ő mégis boldog, mert tudja, hogy a legjobb kézben van.
Az életfelajánláson belül is meghatározhatunk szándékokat.
Van, aki önként is vállal szenvedést. Ez már a vezeklés kategóriájába tartozik, ezért később szólunk róla.
Nem biztos, hogy fontos az önkéntes szenvedés, hiszen Isten jobban tudja mit bírunk elhordozni.
A felajánlást követően új élet kezdődik. A kereszteket ne panaszkodva viseljük, hanem megadóan, ne siránkozva (ez más, mint a sírás!), hanem alázatos lélekkel. Nagy kitüntetés, ha igaztalan pofont kapunk, hálátlansággal találkozunk, vagy gyűlölködéssel, és különösen fájdalmas, ha azoktól kapunk ütéseket, akiket szeretünk, akikért sok jót tettünk. Krisztus sorsa ez, Ő merít bele szenvedésének misztériumába minket.
A Szűzanya arra tanít, hogy azokért érdemes felajánlani a szenvedést, bánatot, aki okozta nekünk. Ez a sátánt kiüti, nagy döfésként éri.
Jézus kér az ellenségszeretetre. Tudjuk, hogy ez a legnagyobb és legnehezebb kérés. Azonban ne gondoljuk, hogy ez érzelmi kérdés. Jézus nem azt kéri, hogy szívünk telve legyen érzelmekkel, hanem azt, hogy ne üssünk vissza, ne álljunk bosszút rajta, ha bajba kerül segítsünk neki. Éspedig ne immel-ámmal, hanem kedvesen tegyük vele a jót. A tetteket kéri tőlünk.
Ha ki tudjuk mondani, hogy a szenvedés, amit ellenségem nekem okozott, váljék lelkének javára, már áthat bennünket és könnyebb lesz a megbocsátás is.
A felajánlott élet így változik tettekre.
Sajnos a bántások sebeket ütnek rajtunk és erről nem tehetünk. Ebben az esetben Assisi Szent Ferenc tanácsára így imádkozzunk:
- Jézusom, aki a szívemben lakozol, kérlek, Te bocsáss meg x.y.-nak énhelyettem. Nekem most még nem megy.
Ezt ismételgethetjük és a sebek lassanként be fognak forrni.
Ezután már könnyebb lesz a megbocsátás is. Jézussal mindent! Ne feledjük, Ő a szívünkben lakik.
Más elbírálás alá esik a barátság. Nem kötelező barátkozni azzal, aki nem szimpatikus, aki bánt bennünket stb. Akiben nem tudunk megbízni, azzal ne barátkozzunk. A barátság szent dolog, ajándék és semmiképpen nem lehet kierőszakolni.
Könnyű úgy megélni engesztelő hivatásunkat, hogy szüntelenül kegyelmekben fürdünk, érezzük az Égiek jelenlétét, az emberek kedvesek, jól megy a sorunk.
Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János 9 ill. 11 éven át a hit sötét éjszakájában éltek, szárazság, kegyelem hiánya, magányosság érzete mellett.
Teréz anya 50 éven át nem érezte Jézus jelenlétét sehol. És tette mindazt, amit tett.
Ez az igazi szeretet. A hűség, mint mondtuk, nagy erény!
Fel kell készülni a sötét időszakokra is, hiszen Jézus értünk ezt is átszenvedte a Getszemáne kertben és a Kereszten.
