Irgalmasság 2.
Jézus a kereszten így szólt:
"Szomjazom!"
Vajon csak vizet szeretett volna inni? Azt is! Ő SZERETETRE szomjazott és abból merítve várta volna a vizet is. Ha akkor valaki a szívéből adott volna Neki egy pohár vizet, Jézus soha nem feledkezett volna meg róla.
Tudjunk szépen, jól adakozni, szeretettel jót cselekedni.
Édesapám haldoklott a kórházban. Naponta mentem hozzá. Elérkezett a Mikulás napja, amikor a gyermekeimet meg kellett ajándékozni. Nagyon sok tennivalóm volt. Aznap úgy gondoltam, nem megyek apukámhoz, a misét választottam. A kettő sajnos aznap nem sikerült volna.
Este 6 óra volt, mire misére jutottam.
Az áldozást követően olyan mély fájdalom fogott el, amit soha nem tudtam elfelejteni.
Hirtelen felismertem, hogy nekem most édesapámhoz kellett volna menni, mert ott van Jézus, őbenne szenved és Őt nem látogattam meg. Kijövet a templomból, könnyeztem. Felhívtam apukámat, hogy legalább hangommal biztosítsam, hogy vele vagyok és másnap megyek hozzá.
December 8-án, két nap múlva örökre eltávozott.
Legyen számunkra mérvadó a következő mondat:
Mindig első a szeretet, mert Isten a szeretet.
Ha imádkozunk egy betegért, bajba jutottért, szívünkből könyörögjünk érte. Próbáljuk átérezni a helyzetét, fájdalmát, a problémáját. Ez nem olyan könnyű, bizonyos áldozattal jár. Könnyebb csak úgy elmondani egy imát. De ha szívünkkel könyörgünk, részvéttel esdeklünk, hamarabb kinyílnak az Égi ajtók, mintha csak úgy, mintegy kívülállóként elhadarjuk imádságunkat.
Tegyünk felajánlást is az illető személyért: ajánljuk fel egy-egy napnak nehézségeit érte, vagy egy testi-lelki fájdalmat. Ezek a szeretet értékes gyöngyei.
Álljunk a bajba jutott mellé: családunkban, közösségünkben, világban. Segítsük a rászorulókat, ne múljék el nap valamilyen jócselekedet nélkül.
Ne féljünk a szeretettől. Soha ne feledjük, hogy Isten a jókedvű adakozót szereti – és Őt nagylelkűségben nem lehet felülmúlni.
Ha adunk, Ő többszörösen ad, túlcsorduló mértékkel mér – amennyiben szívünk szeretetéből adunk és nem számításból.
