II. FEJEZET
A keresztségi fogadalom tökéletes megújítása
1. A keresztségi fogadalom lényege
126. Mondottam, hogy ezt az áhítatot találóan a keresztségi fogadalom tökéletes megújításának is nevezhetjük. Mert a keresztség előtt minden keresztény a Sátán rabszolgája volt, hiszen az övé volt. A keresztségben saját szájával, illetőleg a keresztanyja szájával ünnepélyesen ellene mondott az ördögnek, pompájának és cselekedeteinek, és Jézus Krisztust választotta Mesterévé és legfőbb Urává, hogy mint szerető rabszolgája függjön Tőle.
Ugyanezt tesszük ezzel az áhítattal is! Ellene mondunk (amint a felajánlás szövegében is van) a Sátánnak, a világnak, a bűnnek és önmagunknak Teljesen és egészen átadjuk magunkat Jézus Krisztusnak Szűz Mária keze által. Sőt még valamivel többet teszünk, mert a keresztségben rendszerint más által ti. keresztszülő szájával beszélünk, csak helyettes által adjuk át magunkat Jézus Krisztusnak; ebben az áhítatban azonban személyesen ajánljuk fel magunkat, szabad akaratból és teljes tudattal.
A keresztségben nem Szűz Mária keze által adjuk át magunkat Jézus Krisztusnak, legalábbis nem fejezzük ki szavakkal, s nem ajándékozzuk meg őt jó cselekedeteink értékével. A keresztség után teljesen szabadok vagyunk, hogy cselekedeteink értékét annak a javára fordítsuk, akinek javára akarjuk, vagy hogy azt magunknak megtartsuk. Ezzel az áhítattal ellenben kifejezetten Szűz Mária által adjuk át magunkat Urunknak és Üdvözítőnknek és felajánljuk neki minden jó cselekedetünk értékét.