IV. FEJEZET
A közbenjárás
(Negyedik igazság)
1. A közbenjárás szükségessége Istennél
83. Tökéletesebb, mert alázatosabb, ha Istenhez nem közvetlenül, hanem közbenjáró által közelednünk. Minthogy természetünk romlottsága miatt – miként rámutattam – nem támaszkodhatunk saját igyekezetünkre ahhoz, hogy Istenhez eljussunk. Így nyilvánvaló, hogy minden jó cselekedetünk szennyes és oly csekély értékű Isten előtt, hogy ezek nehezen bírhatják arra, hogy meghallgasson bennünket, és velünk egyesüljön. Mert nem ok nélkül adott nekünk Isten közvetítőket. Látta ugyanis méltatlanságunkat és képtelenségünket s megkönyörült rajtunk, és ahhoz, hogy irgalmasságához eljuthassunk, hatalmas közbenjárókat adott nekünk nagy Fölségéhez. Ezeket a közbenjárókat mellőzni és - minden ajánlás nélkül -, közvetlenül közeledni Isten Fölségéhez, azt jelenti, hogy nincs alázatunk; azt jelenti, hogy nincs tiszteletünk, azt jelenti; hogy a Királyok Királyát kevesebbre becsüljük, mint egy földi királyt vagy fejedelmet, akihez közbenjáró nélkül aligha próbálnánk közeledni.
2. Jézus Krisztus közbenjárónk az Atyaistennél
84. Üdvözítő Jézus Krisztusunk, a megváltás által szószólónk és közvetítőnk az Atyaistennél. Általa kell az egész győzedelmes és küzdő Egyházzal imádkoznunk. Általa léphetünk az isteni Felség elé, és sohasem jelenhetünk meg Előtte anélkül, hogy érdemeire ne támaszkodnánk és azokat magunkra ne öltenénk, mint Jákob, aki a gödölye bőrét magára öltve jelent meg atyja előtt, hogy áldását fogadja.
3. Szűz Mária közbenjárónk Jézus Krisztusnál
85. Ám, szükségünk van-e közbenjáróra magánál a Közbenjárónál is? Elég nagy-e a tisztaságunk ahhoz, hogy önállóan és közvetlenül egyesüljünk Jézus Krisztussal? Nem Isten-e ő, aki Atyjához mindenben hasonló, következőleg a legszentebb és éppoly tiszteletreméltó, mint Atyja? Ha ő végtelen szeretetében kezesünk és közbenjárónk az Atyánál, hogy Őt megdicsőítve, tartozásunkat kifizesse, talán a Fiú Fölsége és szentsége iránt kevesebb tiszteletet és félelmet kell-e tanúsítanunk?
Mondjuk azért bátran Szent Bernáttal, hogy a Közbenjárónál is közbenjáróra van szükségünk, és hogy Szűz Mária a legalkalmasabb a szeretet ezen tisztségének betöltésére. Általa jött Jézus Krisztus hozzánk, és általa kell nekünk is Hozzá mennünk. Ha félünk közvetlenül Megváltónkhoz járulni, aki Isten, akár végtelen nagyságától való félelmünkben, akár alacsonyságunk vagy bűneink miatt, kérjük bátran Anyánk, Szűz Mária segítségét és közbenjárását! Ő jó és gyöngéd; nincs rajta semmi szigorú, semmi félelmetes, semmi, ami túlságosan fenséges és vakító lenne. Nem nap ő, aki világosságának és sugarainak teljességével bennünket, gyengéket, megvakítana, inkább szép és szelíd, mint a Hold, aki fényét a Naptól nyeri és azt enyhítve gyengeségünkhöz alkalmazza. Oly szeretetteljes, hogy senkit sem utasít el azok közül, akik közbenjárását kérik, ha mégoly nagy bűnösök is – úgy mondják a szentek –, amióta világ a világ, soha nem lehetett hallani, hogy valaki kitartó bizalommal fordult volna segítségért Máriához, és ő eltaszította volna. Oly hatalmas ő, hogy kérése soha visszautasításra nem talál Szent Fiánál. Elég, ha könyörögve megjelenik az Úr előtt, és ő rögtön teljesíti kérését. Jézusnál mindig győz a szeretet, melyet drága Édesanyja látása és kérései keltenek Szívében.
86. Mindez Szent Bernát és Szent Bonaventura nyomán van idézve. Szerintük tehát három lépcsőn kell felmennünk: az első – aki hozzánk legközelebb áll és képességünknek leginkább megfelel –, Szűz Mária. A második Jézus Krisztus, és a harmadik az Atyaisten. Hogy Jézushoz jussunk, Szűz Máriához kell mennünk; hiszen ő a mi Szószólónk és Közbenjárónk.
Hogy az örök Atyához eljussunk, Jézushoz kell mennünk, mert ő a mi Megváltó Közbenjárónk. (Később szólni fogok azon ájtatosság gyakorlatáról, mellyel ezt a rendet a legtökéletesebben megtarthatjuk!)