Különös kutatási eredmények a vízzel
Masaru Emoto japán kutató az első, aki a megfagyott víz példáján demonstrálta, hogy minden gondolatunk hatást gyakorol az élő és élettelen környezetünkre, kísérletei nyomán a vízre.
Emoto különféle vízmintákat, különféle hangulati (érzelmi) körülmények közt fagyasztott le, és mikroszkópikus felvételeket készített a kialakult kristályszerkezetekről. 
Figyelmes lett arra, hogy a lefagyasztott víz másképp és másképp kristályosodik ki, ha a vízminta környezetében szelídség, vidámság és szeretet van, mintha durvaság, keserűség és gonoszság közepette fagy meg, anélkül, hogy hozzáértek volna. Ez a megfigyelés igazolódott akkor is, ha a demonstrációs kellék felett a "szeretet" vagy a "gyűlölet" szavakat mondta ki. Röviden, a vízre (mint minden másra is) hatással van a 
kimondott szó, a gondolatok, a szándék, az ima és a zene is! (Az első kép a pozitív, a második a negatív gondolatot tükrözi!)
Ha például egy helységben (ahol a fagyasztást végrehajtották) előzőleg káromkodó és feldúlt társaság tartózkodott, látványosan mást eredményezett, mintha a helységben előtte imádságos és bensőséges emberek tartózkodtak! Természetesen, a hatás nem csak a fagyott vízre vonatkozik, csupán a látvány szempontjából így demonstrálható!
Érdemes elgondolkodni azon, hogy testünk 90%-a vízből áll!
Bizonyára valamennyien jártunk már valamikori börtönben, vagy több évszázados templomban, és megéreztük a "hely szellemét", tehát azt a borzongató vagy harmonikus érzést, amit a környezet váltott ki belőlünk.
Kézenfekvő a kérdés, hogy más anyagokon is ilyen látványosan kimutatható-e a fenti elv? Masaru Emoto kísérletei során egy nagyadagnyi főtt rizst két külön befőttes üvegbe zárt, minden kimondott szó nélkül. Ezt követően egy-egy címkét ragasztott rájuk, az egyikre a "szeretlek", a másikra "gyűlöllek" felirattal, majd pár napig úgy hagyták... Az eredmény azonban rendkívül komoly figyelmeztetés valamennyiünk számára! A negatív gondolattal címkézett teljesen megsötétedett és ehetetlenné vált, míg a pozitív címkés fehér maradt és elvileg még fogyasztható lett volna. (A képen a két üveg főtrizs)
A fentiekből következik, hogy egyetlen rossz gondolat, szó vagy indulat is hatással van testünkre, a másik emberre és környezetünkre! Lényegében az emberiség gondolkodásmódja, áthatja és meghatározza az egész világ hangulati (indulati) állapotát, következetesképpen, az Isten nélküliség, így szüli az istentelenséget (az embertelenséget), lásd kommunizmus, fasizmus stb.!
A betegségeit soroló panaszos ember, maga programozza a panaszra okot adó auráját, miként az imádságos ember, a maga vigaszt sugárzó környezetét! (Eddig a szerkesztő) (Képek a netről)
A fentiekről szóló fellehető írások nem kevéssé okkult és ezoterikus nézeteket is tükröznek, mindazáltal én nem tudom eldönteni a kísérletek, ill. tudományos tapasztalatok igazát! Épp ezért, hallgattassék meg a másik fél is! Érdekes (bár rövidke) beszámolót olvastam egy linkben, miszerint Masaru Emoto előadást tartott már Budapesten is. E cikkből idézek:
"Az emberi test legnagyobb hányada víz - mondja előadásában Emoto. Akiben kevés van, annak humorérzékből sincs sok, mert a víz=humor - viccelődik Emoto. Azonban a víz kutatása tilos, különböző lobbik, például a gyógyszeripar ellenérdekeltsége miatt, hiszen ha az emberek tudnák, hogy vízzel minden gyógyszer helyettesíthető, az egész iparág tönkremenne. A víz tanulmányozása tabuvá vált, engem is eltessékelnek a tudósok" – erősíti meg a japán előadó.
(...) Emoto kísérletei bizony megérdemlik a kritikát, rengeteg emberi hiba van kivitelezésükben. Igen, valóban megismételték komoly tudósok is ezeket a fagyasztásokat, de ők nem találtak eltérést a "szeretlek kisbabám" és a "bunkó vagy" feliratú palackok vizeiből nyert kristályok között. Emoto nem is tagadja a szakszerűtlenséget, elismeri, hogy ő nem tudós, és szubjektíven válogatta ki a vízkristályokról készült képeket. James Randi 2003-ban egymillió dollárt ajánlott fel Emotónak, ha eredményeit valaki dupla vak próbával reprodukálja. Bár vannak, akik sikerről számoltak be (nem tudósok), a még megbízhatóbb tripla vak kísérletek eredményei nem támasztják alá ezeket. (Posztobányi Kálmán írása nyomán)
