A Hajnal Szép Sugara

A sánta kiskutya

     Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat ragasztgatott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Sokan jöttek megnézni és előjegyeztetni maguknak a kiskutyákat, mert nagyon jó hátterű ebek kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú is, kezében egy rövidke botdarabkával..

– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már régóta szeretnék egy kutyát. Meg szabad néznem őket?

– Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de várj, félrevonom az anyjukat, mert nem mindig örül a látogatóknak, aztán kihívom őket – válaszolta a tenyésztő.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy libegett a fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.

De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.

Ahogy a kisfiú meglátta, felcsillant a szeme és így kiáltott:

– Őt kérem!

– Aranyos tőled fiacskám, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehezen fog tudni veled játszani. Jobb ha inkább nem őt választod – reagált rá a tenyésztő.

Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágja szárát, és felhúzta a combjáig.

A tenyésztő döbbenten látta, hogy a fiúnak lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.

– Bácsi kérem, hagy vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú.

– És mondd, miért hoztad magaddal azt a kis botot? – kérdezte a tenyésztő.

– Azért, hogy amelyik az enyém lesz, annak nekiadjam! – felelte a legényke.

– Na akkor add oda neki és viheted is! 

– És mennyit kell fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.

– Nem pénzért adom, hanem a megértő szeretetedért! A szeretetet nem lehet megvásárolni, légy vele boldog!

– A kiskutya szájában a bottal odajött a fiúhoz, és szemeivel szinte mondta: "Mehetünk kis gazdám!" – és a kisfiú szemében könnyek csillantak meg...

Bármerre, bármilyen úton jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Mese a Szeretetről

     Az egyszeri asszony amikor kijött a házból, három igen különös, fehér szakállú, jóságos öregre lett figyelmes, akik úgy üldögéltek, mint a "Három Királyok"! Igen szimpatikusnak találta őket és gondolta behívja a házba, hátha éhesek. Így szólt: "Szívesen megkínállak valamivel benneteket, jöjjetek be a házba!"

"A ház ura itthon van?" – kérdezték.

"Nem, nincs itthon!" – válaszolta az asszony.

"Akkor nem mehetünk be!" – felelték. Az asszony felettébb csodálkozott ezen és sajnálkozva ment a dolgára.

Amikor este a férje hazaért, a három ősz szakállú öreg, még mindig ott ült. Az asszony nem is mulasztotta el férjével közölni, hogy milyen sajátos választ kapott délelőtt. "No, akkor menj és mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és nyugodtan bejöhetnek. Már magam is kíváncsi lennék, hogy miféle szerzetek ezek?!"

A feleség kiment, és újra hívta az öregeket. Ők azonban így feleltek: "Köszönjük, de együtt nem mehetünk be a házba!"

"Miért nem?" – kérdezte az asszony csodálkozva.

"Azért, mert én vagyok a Jólét, a másik két társam pedig a Siker és a Szeretet." Majd így folytatta: "Beszéld meg a férjeddel, hogy melyikünket akarjátok behívni hármunk közül!?"

Az asszony elmondta válaszukat a házban, mire a férj igen megörült: "De hiszen ez nagyszerű! – mondta – akkor hívjuk be Jólétet a házunkba!"

A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem inkább a Sikert hívjuk be?"

A menyük, aki eddig csak hallgatta őket, most előállt saját javaslatával. "Nem lenne helyesebb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!"

"Csakugyan, hallgassunk a menyünkre!" – mondta az asszony lelkendezve. A férj beleegyezett: "Jó, rendben! Hívd be a Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!"

Az asszony kiment és megkérdezte a három öreget, "Melyikőtök a Szeretet? Mert jöjjön, és ő legyen a vendégünk, nektek meg csomagolok valamit!"

A Szeretet felállt, és elindult a ház felé, ám a másik kettő is elindult és követték. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és a Sikert: "Tévedés ne essék, örülök ha jöttök, de én csak a Szeretetet hívtam, a ti feltételetek szerint! Akkor miért jöttök mégis mindhárman?"

Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettő kint marad. De mivel, a Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is mindig vele tartunk."

Mert ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

Ki az a nő?

     Amikor Lengyelországot elfoglalta a szovjet hadsereg, a varsói közkórház tele volt lengyel és orosz sebesültekkel. Az elkülönítőben két tetanuszos fertőzött volt, akiknek sürgősen meg kellett kapniuk a szérumot! Az egyik egy 17 éves lengyel fiú a másik egy 60 év körüli orosz katona volt. 

Hania, a lengyel nővér egyre csak habozott, mert csak egyetlen ampullája volt. 

Az orosz magához hívatta, és mutatott Haniának egy Csodásérmet, amit a folyosón talált, kérdezve, hogy ki az a nő rajta?

Hania igen elszomorítónak találta a katona tudatlanságát, de ezt a lélekpusztító ateizmusnak tudta be, végül így válaszolt: „Az a hölgy a Szent Szűz, Isten Anyja, Mária! Csókold meg az érmet!” – mondta az orosznak, aki kissé körülnézett és ajkához emelte!

Hania úgy gondolta, hogy az ampulla tartalmát megosztja kettejük között. Az orosz azonban tiltakozott: „Kettőnknek nem elég! Én már öreg vagyok, add inkább a fiatal lengyelnek! Neki talán még van anyja és apja, nekem meg már senkim sincs! Tehát én eldöntöttem!” 

Amint a nővér elindult egy steril fecskendőért, ám hirtelen egy furcsa neszre lett figyelmes. Hátranézett és látja, hogy az orosz katona a kórterem egy pontjára szegezve tekintetét, halkan beszél: „A szépséges Asszony rám mosolyog és kedvesen hív! Ó ki vagy te, gyönyörű Hölgy? Igen, igen értem, értem... te vagy az Istenszülő...” Ezzel nagyot sóhajtott, és mosolyogva meghalt.

A kapitány és a hívő újonc

Az egység parancsnoka valamire készült, és kihozatott a szerelőműhelyből egy dzsippet. Felsorakoztatta a legénységet, akik előtt megint csúffá akarta tenni az egyik hívő katonát, csapata előtt.

Kiszólította hát: „Közlegény hozzám! Fogja ezt a kulcsot, és azzal a dzsippel, kerülje meg a parancsnoki épületet és utána tolasson be ide a parkolóba!”

A fiatal katona vigyázzba vágta magát és ezt válaszolta: „Kapitány úr jelentem, nekem nemcsak jogsim nincs, de egyáltalán nem tudok vezetni!”

A főtiszt azonban ezt mondta: – „Ez magának nem lehet gond katona, kérjen segítséget az Istentől! Ő tehet csodát, mutassa meg hát nekünk, hogy Ő létezik és maga képes azt a dzsippet a parancs szerint elvezetni!” – Erre többen kuncogtak.

A fiatalember fogta a kulcsot, odament a járműhöz, miközben imádkozott. Beindította a kocsit, melynek motorja felbőgött és megkerülve a parancsnoki épületet, a kapitány parancsának megfelelően szabályosan beparkolt! A katona kiszállt a kocsiból és jelenteni akarta a parancs végrehajtását, amikor látta, hogy valami nagy baj történhetett, mert mindenki mélyen meg van rendülve! Körülnézett, hogy nem gázolt-e el valakit, mert többen sírnak, beleértve a parancsnokot is. Sőt, a legénység közül, egyesekből feltört a sóhaj: „Van Isten, és Neki szeretnénk szolgálni!”

A katona teljesen értetlenkedve kérdezte, hogy mi folyik itt?

Mire a kapitány könnyes arccal, és szó nélkül felnyitotta a motorháztetőt, amelyben nem is volt motor.

Az újoncnak is könnybe lábadt a szeme, de alázatosan ezt mondta: „Kapitány Úr! Én azt az Istent szolgálom a hadseregben is, akinek semmi sem lehetetlen! Ő a mindenség Ura, aki életet adhat annak is, ami nem is létezik! Mert Istennek minden lehetséges!” (Mk 10,27)

Olvasd végig és gondolkozz! Gyermekeid jövőjéről, Európa fennmaradásáról van szó.

Ne várj másokra, ne hidd, hogy Te kicsi vagy és nem tehetsz semmit!

Mindegy hol élsz, ha magyar vér folyik ereidben, magyar gyökerekkel, Te is felelős vagy, felelős leszel Szülőhazád sorsáért!

Nem kell rajonganod a jelenlegi Kormányért, mert ha hibákat követ is el, mégis küzdve-szenvedve stabilan jó felé emelkedik az ország és azt kell nézni, hogy minden eddigihez képest, hibái ellenére ez eddig a legjobb országvezetés! Legyen végre egységes a Nemzet!

Ne hallgass arra az ellenzéki károgásra, mely ellenségként tajtékzó dühvel Magyarország előremenetele ellen mesterkedik, és minden "nagylelkű javaslatuk" csak akkor jut eszükbe, amikor nem ők vannak kormányon. Vezetői alkalmatlanságuk bizonysága, hogy azt sem képesek felmérni, miszerint önmaguk közt is ellenségesek és a nép előtt már teljesen hitelt veszítettek! Még mindig a lenini módszer szerint igyekszenek teret nyerni: "Ha a hazugságot gyakran ismétlik, igazsággá válik" (Lenin)! Ez bizony lejárt lemez és ha lassan is, de az embereknek kinyílt a szemük, nem lehet nyilvánvaló hazugságokkal újra beetetni.

Gondolkozz és mérlegelj! A büszke nyugatot a saját "felvilágosodás szelleme" rendíti meg, és sok európai ország népe már felismerte és elismerte a helyes politikai irányt képviselő, bátor, meg nem alkuvó, a nemzetéért harcoló magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort.

Jobb lenne ez másként, mással? Mert a baj nagy!

Legyen végre magyar egység! Rajtad is múlik, kérd a Magyarok Istenét és a Magyarok Nagyasszonyát, ne hagyja elveszni sokat szenvedett országát!

Mondj el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet Édes Magyar Hazánkért, vezetőinkért, népünkért, a magyar családokért és biztonságunkért! Ha teheted egy tizednyi, vagy egész rózsafüzért is felajánlhatsz e szándékra (a nem imádkozók helyett)! Tehát ne akkor jusson eszedbe fohászkodni, amikor már kilátástalan lesz a helyzeted! "Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől!" − mondta Mindszenty prímásunk.

Kérlek benneteket, hogy ezt a láncot ne szakítsátok meg, küldjétek tovább, akinek jónak látjátok és akikkel együtt imádkozhatunk!

Isten áldd meg a magyart, Örökös Királynőnk és a Magyar Szentek könyörögjetek érettünk!

Forrás: E-mail körlevél

Az egészséges életmód "hátránya"

A 80 feletti amerikai házaspár már hatvan éve élt együtt.

Naponta együtt mondták a Rózsafüzért, és a Szentmisét sem mulasztották el soha. Sose voltak gazdagok, de megéltek, mert beosztottak minden fillért.

Koruk ellenére az egészségükre nem panaszkodhattak, leginkább az asszonykának köszönhetően, aki mindig kimondottan egészséges élelmiszert tett az asztalra, gondja volt az egészséges életmódra és a diéták betartására.

Egy napon azonban unokáikhoz utazván, repülőbalesetet szenvedtek és a mennyben találták magukat.

A Menny kapuján Szent Péter beengedte őket, bevezetve a párt egy csodálatos otthonba, ahol minden arany és selyem volt, teljesen felszerelt konyhával, vízeséssel a fürdőben.

A szekrények tele voltak finomabbnál finomabb ruhákkal és így tovább...

Szent Péter csak ennyit mondott: "Ez itt a ti új otthonotok!"

Az öregember megkérdezte Pétert, hogy mennyibe fog ez nekik kerülni? "Semmibe! Ez a ti jutalmatok Isten Országában!" – válaszolt Péter.

Az ember kinézett az ablakon és olyan gyönyörű pázsitú golfpályát látott, melynél szebb nincs a földön. Meg is kérdezte: "És mibe kerül egy játék ezen a pályán?"

"Testvéreim! De hiszen ez a Mennyország! Akár minden nap játszhatsz ingyen, amennyit csak akarsz!" – válaszolta Péter.

Az öregnek, csak nem ment a fejébe, és megkérdezte: "Szent Péter atyám, mivel érdemeltük ezt ki?"

"Ó gyermekeim! Az Egyház-, az egymás iránti- és a rózsafüzérezéshez való hűségtekkel!"

Átmentek az étterembe, ahol terített asztalokon csodálatos ételek sorakoztak. Nagy sztékek, sült oldalas, libamáj saját zsírban, kaviár, tengeri herkentyűk, egzotikus desszertek tejszínhabbal, mindenféle gyümölcs, s pompás italok, bele értve a sört is.

"Nehogy újra kérdezz! – szólt Péter előre. – Ez itt a Menny, minden ingyenes, és a Ti kedvetekre van!"

Az ember körülnézett és idegesen tekingetett a felesége felé.

"Ez igen! De hol vannak a zsírszegény ételek, a centrifugált zöldséglevek, a koffeinmentes kávé és a gyógyteák?"

"Mindenből a legjobb van itt, és bőségben van, annyit és olyat ehetsz, amit csak akarsz, mégsem leszel se kövér, se beteg! Értsd meg, ez itt a Mennyország!" – magyarázta Péter türelmesen.

Az ember csak mormogott: "És nem kell folyamatosan letornázni sem?"

"Tornázni, kocogni csak akkor, ha éppen van kedved!" – volt a mosolygós válasz.

"És cukorszint-mérés sincs, sem vérnyomás ellenőrzés?"

"Itt ez szükségtelen! Egyetlen dolgotok, hogy élvezzétek az öröklétet, a Teremtő ajándékait!" – erősítette meg Péter.

Erre az ember csúnyán nézett a feleségére, és ezt sziszegte: "Látod anyjuk? Ha te nem erőlteted a nyamvadt diétáidat, akár már 10-20 éve is itt lehetnénk...!"

A kommunizmus kísértete bejárja a világot

      Az amerikai urbanisztikai folyóirat, a City Journal 2010. szeptember 20-i száma cikket jelentetett meg "A kommunizmus Nürnbergje a Vörös Khmer bűnei" címmel. Ebben felteszi a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy az egész világon ez az első per kommunista tömeggyilkosok ellen, holott Nürnbergben a nemzeti szocialistákat már 1945 vége felé törvényszék elé állították, a japán fasizmus prominens képviselőit pedig 1946-ban, tehát a háború befejezését követő évben, teszi fel a kérdést az írás.
      A cikk annak kapcsán jelent meg, hogy az emberiség egyik legkegyetlenebb népirtásának elkövetése miatt Kambodzsában az ENSZ támogatásával működő bíróság elé állították Kieu Samfan volt kambodzsai államfőt és bűntársait. „De mindeddig a kommunizmust nem állították törvényszék elé, holott a valódi kommunizmus megölt vagy tönkretett áldozatainak száma nagyobb, mint a nácizmus és az összes más népirtásé együttvéve”, szögezi le a City Journal.
      A cikk szerzője szerint a kommunizmust, pontosabban annak tömeggyilkosait eddig két okból nem állították bíróság elé. Először is a kommunizmus egyfajta ideológiai immunitást élvez, mert azt állítja, hogy a haladás oldalán áll. Másodszor pedig a kommunisták hatalmon vannak Pekingben, Phenjanban, Hanoiban és Havannában.
Ugyanakkor olyan területeken, ahol nem veszítették el a hatalmukat – mint a szovjet utódállamokban – a kommunisták saját immunitásukat úgy biztosították, hogy szociáldemokratákká, üzletemberekké és országos vezetőkké alakultak. Tény, hogy a volt keleti tömb egyetlen országában sem kapták meg a volt kommunisták azt, amit megérdemeltek volna, azaz sehol sem állítottak fel „nürnbergi” törvényszéket. (A forrás nyomán szerkesztett kivonat!)

      A Kambodzsa marxista vörösei kötelezőnek tartották, hogy minden egyes foglyot elképesztő módszerekkel megkínozzanak, kicsikarva belőlük a legképtelenebb vallomásokat. Csak egyetlen példaként: a csecsemőket fához csapták (lásd a legalsó képet!), vagy feldobva a levegőbe célba lőttek rájuk!
Az egyik kambodzsai tömeggyilkos Kaing Guek Eav-ot („Duk”) 35 évre ítélték, amit a kambodzsaiak túl enyhe büntetésnek tartottak. Duk egyébként "csak" 12 273 rab
kivégzéséért volt felelős a két és félmillióból. A foglyokat egyébként tbk. arra is kényszerítette, hogy saját székletüket egyék vagy egyenesen belefolytották egy ürülékkel
teli hordóba. Liberális francia ügyvédje a per során tipikusan úgy állította be a most 68 éves helyzetét, mint aki maga is a rendszer áldozata. (Ugye ismerős?)

Február 25. - A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

"Tanulmányaim és megfigyeléseim alapján tudtam, hogy a marxizmus olyan világnézeti, ideológiai irányzat, mely eszmeileg céltudatosan is ateista, gyakorlati módszereiben vallás- és egyházromboló, uralmának a világra való kiterjesztését könyörtelenséggel hajtja végre s a szelíd képmutatástól kezdve a leggonoszabb terroreszközöket is hajlandó igénybe venni. Évtizedekkel ezelőtt írtam „Az édesanya” című könyvemben a bolsevizmusról az alábbi sorokat:

»Lenin írja Gorkijhoz: Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság, és tulajdonképpen legundorítóbb leköpése önmagunknak. – Lenin nyíltan bevallotta, hogy programjuk szükségszerűen magában foglalja az istentelenség terjesztését. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és a házasságot is… Oroszországban kiirtották az ellenzéket, de a kulákokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások fölött vér- és könnyfolyamok, rémület és átokóceán hömpölygő hullámain uralkodik egy fej: a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi…«

Történelmi tanulmányaim alapján láttam, hogy a megalkuvók mindenkor csak olajat öntöttek a kereszténység ellenségeitől gyújtott tüzekre. Én mindig azokat értékeltem, akik tudták, hogy «új egyházfalók hengerelnek le régi egyházüldözőket, hogy megkezdjék diadalittasan tiszavirág életüket. És az Egyház túléli őket és térképeiket. Nem a várak és fegyverek, hanem az idő emészti meg ellenségeit. Ám az Egyháznak sohasem alkonyodik. A várfalakat a barbárok elpusztítják, az Egyházat még az időnkint felburjánzó belső emberi hibák, sőt maguk az ördögök sem tudják elpusztítani. Nincs a földön az Egyházhoz fogható. A tények szólnak itt… Üldöztetése növekedését, virulását, szilárdságát jelenti; a gyűlölet izzása és feneketlensége csak ereje félelmetességét méri és szemlélteti. Megtámadva győz, tőrvetéseken felülkerekedik, gyalázatokkal tetézve még tündöklőbb lesz… és az ő igazi húsvétja odaát következik el.»

(Sokakat megté-vesztettek a propagandá-jukkal!) Tanulmányaim, tapasztalataim, elmélkedéseim mélyéről szakadtak fel lelkemben ezek a gondolatok és csalódottan kel-lett elbocsáta-nom volt püspökömet, atyai barátomat. A pót-fegyházban találkoztam vele utoljára; két hét múlva halott volt. Halálát feltehetően hamis reményéből való felocsúdása okozta. Amikor a falut, melyben élt, elérte a szovjet katonaság, házában és kertjében sikoltozó asszonyokra és leányokra lett figyelmes. Sietett le segítségükre az emeletről, de mikor meglátja a berúgott, emberségéből kivetkőzött hordát, szívéhez kap s a lépcső alján holtan összeesik. Háza népe felravatalozza az ebédlőben. Éjszaka a „felszabadítók” odaparancsolják a ravatal köré a falu leányait; felhordatják velük a halott miseborát a pincéből. Esznek, isznak, táncolnak és a halottas házban meggyalázzák a leányokat.

Ugyanilyen szomorú hírt kaptunk a győri püspök haláláról. Ő nagypénteken lett az orosz katonák áldozata a női tisztaság védelmében. Golyószóróval ölték meg, mikor elzárta a garázdálkodó szovjet katonák elől az utat, akik a pincéjéből az ott rejtőzködő nőket akarták elhurcolni. A jó pásztor életét adta a juhaiért."

Forrás: Mindszenty József: Emlékirataim (A cikket átvettem innen) Film: link

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

     A rosszak gyakran rendeznek összejöveteleket, összefognak, hogy ármánykodjanak és gonoszkodjanak; sőt az  ördöggel is egyesülnek, hogy elpusztíthassanak bennünket. Miért ne fognánk össze hát mi is keresztények, Krisztus jogainak és az Isten országának hathatós védelmében!? Fogjunk össze mi is, és imádkozzuk közösen a rózsafüzért! (Montforti Grignon Szent Lajos: Szentolvasó c. műve nyomán 100.)

A rózsafüzérhez, miként minden Szűzanyához intézett imához, fohászhoz, fűzzük hozzá az Általa kért könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Az Istenanya ígérete szerint már csak az egész emberiség – értsd a küzdő-, a szenvedő- és a megdicsőült egyház – együttes összefogása mentheti meg a világot, és teljesítheti be Szent Fia vágyát, hogy: „Megújuljon a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) 

De "Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó - értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (Szeretetláng Napló IV/30) "Ne halogassátok!" (uo)

"Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs senki, aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!" (A Szűzanya fatimai figyelmeztetése 1917. augusztus 17-én!)

Cortonai Szent Margit (1247–1297) a 13. századi Itália legkalandosabb életű női szentje volt, talán ezért maradt fenn épp róla a legfordulatosabb életírás, ferences gyóntatója Fra Giunta Bevegnati tollából. Fiatal éveiből tíz évet súlyos bűnben élt, és a hirtelen halál vészterhes lehetősége döbbentette rá, hogy könnyen a pokolba sodródhat! Élete hátralevő részét vezeklésben töltötte, melynek eredményeként rendkívüli misztikus élményekben volt része. – Holnaptól, az életéről kezdődik sorozat, 12 részben!

Cortonai Szent Margit, könyörögj érettünk!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

„Engem senki nem figyelmeztetett!”

A bíróság ezért-azért egy év börtönre ítélt egy fiatalembert, aki kellemes modora miatt egész életében a szülők és testvérek féltett kincse, mindenki kedvence volt. A fiú az ítéletet hallván az utolsó szó jogán így kiáltott fel: „Engem senki nem figyelmeztetett!”

„A más is ezt csináljá”-val mentegetőző hasonló ifjak mindenütt számosan akadnak, ha nem is kerülnek mindannyian konfliktusba az evilági törvénnyel. De az isteni ítélőszékkel minden bizonnyal! A világ szokásaival való könnyed sodródás óhatatlanul is bűnhöz vezet. Mindenki ismer ilyen egyszerű és ma már „természetes” élethelyzeteket. És ha itt a földön találunk is rá mentséget, Isten ítélőszéke előtt nem mentegetőzhetünk: „Engem senki nem figyelmeztetett!”

És ez esetben a vétkesség megoszlik, mert azok is felelősek, akik a rossz példát mutatták, vagy akik szólhattak volna, de nem tették! Mert ne feledjük, Isten előtt azok fognak bennünket a legjobban vádolni, akiknek rossz példát mutattunk, vagy figyelmeztethettük volna őket, de nem tettük, holott erre módunk adódott számtalanszor! Ahogy az Írás mondja: „Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)

Sajnos, sokan vétkeznek a közömbösség vagy ál-tapintat miatt. Hány szülő hagyja gyermekét saját házukban a partnerével együtt élni, hányan engedik fiúkat a barátnőjükkel egyedül nyaralni, hányan nem figyelmeztetik őket a vasárnapi mise látogatásának és a szent gyónásnak a szükségességére? Sokan még biztatják is a tétovázókat: „addig szórakozz, amíg fiatal vagy”, de nem teszik hozzá: „emiatt bánkódni ráérsz majd idősebb korodban, bűnhődni meg ott lesz az örökkévalóság!”

Hány kormány hoz istentelen törvényeket, mint például az abortusznak, az eutanáziának, az azonos neműek házasságának, vagy a hazug és istentelen médiák korlátlan engedélyezéséről?

A szabadság nevében még azt is megengedik, hogy országukban pogány templomok épülhessenek. És persze nem óvják népüket, nem figyelmeztetnek, sőt, még maguk is az örök kárhozatba vezető utat választják! Csodálkozhatunk-e, ha majd számtalan megtévesztett fog az isteni ítélőszék előtt így kiáltani: „Engem nem figyelmeztetett senki!” És akkor az egész életükben csendes cinkosokra méltó büntetés hárul, mert tudva-tudták, hogy bűnösök közt cinkos aki néma!

Vigyázzunk, hogy bennünket ne érhessen sem a bűnkövetés, sem a másokat nem figyelmeztetés vádja!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A tüntető "SE-SE nemzedék" (SE Isten, SE haza, SE család, SE munka, SE se tanulás)

     A múltév őszi tüntetés szemmel láthatólag "jó buli" volt néhány fiatalnak. Miközben büntetlenül lökdöshették a rendőröket, azok nem gumibotoztak, sőt még gumilövedékeket sem lőttek. Hátul, az italozó buzgalmárok megafonnal lelkesítették őket a rendőrök provokálására. Érdekesség, hogy többségük azt se tudta, hogy miért van ott. Ők ugyanis, csak az internetről értesültek a "jó buliról".

Tanmese:
     Egy roskadásig tömött buszon egy srác fennhangon magyarázta egy mellette ülő öregúrnak, hogy az idős korosztály, miért nem képes megérteni a mai "flash-mob" fiatalokat.
– Maguk egy majdnem primitív világban születtek és nőttek fel – mondta elég hangosan, hogy mindenki jól hallhassa – mi, már a tévé, a számítógépek, az internet, a szuperszonikus repülők, az űrutazások korában nőttünk föl.
     Egy kis csend után az idős úr így felelt :
– Igaza van, fiatalember! Nekünk mindez nem volt meg fiatalként, ezért fel kellett találnunk és elkészítenünk őket! És most mondja meg nekem, beképzelt ifjonc, hogy ön mit készít a következő nemzedéknek!?
Falrengető tapsot kapott...(kép az internetről!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Imádkozzunk keresztény testvéreinkért!  

A Nemzetközi Ifjúsági Világtalálkozók koordinátora, Petra Larysza kért imát, mert pontos értesülései szerint, 22 keresztény misszionáriust, afgán iszlamisták halálra ítéltek és holnap (febr. 19-én) lesz a kivégzésük.
Kérlek terjesszétek, hogy minél többen tudjunk  imádkozni értük. Minden ima számít, minden könyörgés, sóhaj az Úrnak fontos értük! 

Apel fra Petra Larysza, koordinatora Svjetskog dana mladih; 
poziva na molitvu za 22 kršćanskih misionara koje su afganistanski islamisti osudili na smrt i sutra poslijepodne će biti pogubljeni. Širite ovu poruku kako bi se što više ljudi moglo moliti za njih.Svaka molitva, svaki naš kratki zaziv ili vapaj Gospodinu za njih itekako je važan!

Szent Péter és a politikus

"A poklot könnyebb lefesteni, mint a mennyországot!" (Rubens)

     A politikus meghalt és még tartott a dísztemetése, amikor már megjelent Szent Péter előtt. A mennyország kapujában köszöntötték egymást és Péter csodálkozva végignézte:
− Bizony ritkán látok politikust erre felé! − mondta és kissé tanácstalanul folytatta: a félreértések elkerülése végett jó lenne, ha tisztáznánk, valóban ide akarsz-e jönni fiam? Azt ajánlom tehát, hogy tölts el egy órát a pokolban, aztán egy órányit a mennyországban is, és aztán majd eldöntöd te magad, hogy jó helyen jársz-e!
Politikusunk elégedett volt a demokratikus választási lehetőséggel és beleegyezett.
     Rögvest a pokolban találta magát! Egész meglepődött, mert addigi tudása szerint − amiben persze nem hitt  −, százszorta rosszabbnak gondolta.
     Pentagrammás vörös zászlókkal fellobogózott, tágas szép sugárutak fogadták, mindenütt mosolygós emberek kártyázgatva üldögéltek a sörözőkben. Lengén öltözött csinos lányok szolgálták fel az italt, amiért fizetni sem kellett. A bankok telve voltak aranyrudakkal és mindenki vihetett belőle amennyit csak bírt. Nők és férfiak gyönyörűen csempézett medencékben fürödtek, hancúroztak. A levegőben terjengett ugyan némi kénes szag, de ezt a termálvíznek tudta be. Úgyhogy a politikus teljesen el volt alélva a csodálkozástól, hogy itt végre megvalósult az a kommunizmus, amit ő maga és nagy ideológusai ígérgettek a földi embereknek. Úgy látta, hogy még jó ismerősei is akadnak. Ám épp meg akart szólítani egyet közülük, amikor letelt az egy óra és hirtelen a mennyországban találta magát.
      Ez még gyönyörűbb volt, mert itt tágas, virágos rétek voltak, kéklő hegyekkel, tiszta patakokkal, melyekben az Élet Vize csörgedezett. Végre tiszta boldogságérzete volt, nem fél percre, de állandóan. Egy soha nem hallott gyönyörű muzsika vonzotta egy fényes felhő felé, melyhez közeledve persze valamiképp egyre kellemetlenebbül érezte magát. Megállt tehát, és kitárt karral csodálta a végtelen kék eget, miközben úgy érezte, hogy szállni is képes. A lanyha szellő, csodálatos illatot hordozott, mely leginkább a szagosbükkönyéhez hasonlított, de nagyon enyhén és finoman. Odébb déd- és ük- és szépszüleit látta, akik határtalan örömmel integettek felé! Soha nem látott öröm töltötte el a szívét, de kissé zavarban volt, és ekkor két ragyogó angyal lépett melléje mosolyogva, hogy segítségére legyenek a mennyei szokásokról. A politikus – akinek volt fellépése – mindjárt megkérdezte égi kísérőit a "házirend felől", hogy mit és mikor kell imádkozni, merthogy ő egyetlen imát sem ismer! Az angyalok kissé meglepődve elmagyarázták neki, hogy ez nem kérdés náluk és nem kell kifejezetten ájtatoskodni, mert minden lélegzetvétel egy-egy imádság, amiként a földön sem kérdeznek senkit afelől, hogy akar-e lélegezni, azt meg pláne nem, hogy külön is akar-e!
Politikusunk erre, mindjárt a jógalégzést akarta próbálgatni, amikor Szent Péter szólította:
− Na fiam, hogy döntesz? Maradsz itt vagy mész a pokolba?
Emberünk nem sokat hezitált és elnézést kérőn így szólt:
− Nagyon szép a mennyország, bár én itt egy kissé feszélyezem magam. Azt hiszem helyesebb, ha a pokol mellett döntök, ott ugyanis magamfajta társaság van, és én már azt a létmódot alaposan megszoktam a földön!
− Rendben van, legyen neked a te akaratod szerint! − mondta Péter, és a politikus azon nyomban a pokolban termett.
Legnagyobb rémületére egyáltalán nem az várta, amit két órája látott, hanem valami iszonyat! Sötétség, bűz és szörnyű jajveszékelés. Ott termett mellette két sátánfajzat tüzes vasvillával, hogy betaszítsa a pokol feneketlen medencéjébe, melyben nem víz volt, hanem tűz, és oldalán nem csempe díszlett, hanem ocsmány csúszó-mászó férgek.
Politikusunk azonban, mindjárt külön alkut kínált, hogy szívesen a segítségükre lenne, több évtizedes képzettségével. Ezt követően a jogaira hivatkozott és kifogást emelt, hogy hazug megtévesztés áldozata lett, mert két órával ezelőtt még pompás kilátásoknak nézhetett elébe, most meg...? A két démoni alak haragvó tekintettel hallgatta, és kajánul röhögve ezt válaszolták neki:
− Ja, te emberállat! Két órával ezelőtt még kampányidőszak volt! Gondolhattad volna te féreg, hiszen te is így kampányoltál a főnökünk szolgálatában! Szabad akaratoddal mindig tagadtad az Istent, ráadásul két perce sincs, hogy Péter előtt is a poklot választottad, pedig tudhattad volna, hogy mindenki úgy dönt, ahogyan egész életében döntött. így tehát te erre készültél! Itt aztán már senki számára nincs se visszaút, se bánat, se emberi jog, mert csak egyéni akarat nélküli ocsmányság lettél, ahogyan hirdetted a földön! Nemhogy kiváltságaid nincsenek, de még azok bűnei miatt is örökre gyötrődnöd kell, akik a te tévesztettél meg a tudatos hazugságaidat! Egész földi életedben váá-laszt-hat-tááál, éés min-diiig ezt hirdetted, ezt akar-taaad..., hát most teljesüüült, te fééreg!  – hörögték vicsorogva!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A szkeptikus legény és a Három Kívánság Fája

     Volt egyszer egy legény, aki semmihez nem értett és semmilyen foglalkozása sem volt, ráadásul égen s földön egyáltalán nem hitt semmiben. Járta a vidéket és az egyszerű emberek tájékozatlanságából élősködött. Ha valaki megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása, ő csak annyit mondott, hogy szkeptikus! Az egyszerű emberek ennek hallatán azt hitték, hogy bizonyára nagy tudás birtokában van.

     Szerencsétlenségére egy késő délután olyan háznál próbált szállást kérni, ahol művelt és mélyen vallásos volt a családfő. Az érdeklődésére kapott válaszra, ő már a küszöbről elzavarta a léhűtő legényt.

Most, hogy pórul járt a cinikus válaszával, csalódottságában és a kutyáktól való félelmében az erdő felé vette az útját. Már jócskán rásötétedett, amikor nagy nekikeseredve leheveredett egy odvas, öreg fa tövébe. Ez a fa azonban nem akármilyen fa volt, hanem a Három Kívánság Fája.

     Fészkelődött a legény, mert sehogy nem találta a helyét, úgyhogy felsóhajtott: "de jó is lenne ágyban párnák közt pihenni". Ám, ahogy kimondta, máris egy szép paplanos ágyban találta magát.

Igen-igen elcsodálkozott és arra gondolt, hogy mégse való a szabad ég alatt vetett ágyban aludni, hát megest csak sóhajtott ábrándozva, de jó is lenne, ha mindez egy gyönyörű házban lenne, oldalán egy takaros feleséggel.

Na bizony alighogy kimondta, máris egy pompás ház szobájában találta magát ágyastól, és mellette egy takaros feleség mosolygott!

Erre aztán örömében, nagyot kurjantott a legény, "Hinnye anyám! Hát ez már nem lehet igaz!" Na úgy is lett! Máris ott találta magát az odvas fa tövében vacogva.

     Tanulság: Velünk is megtörtént olykor és még meg is történhet, hogy nem várt jó ér bennünket. Mi azonban el ne felejtsünk így fohászkodni: Áldott legyen az Isten mindenért!

Hamvazószerda

     E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a farsang és elkezdődött a Húsvétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
     Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
     Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év virágvasárnapi barkák hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot egyes protestáns közösségek is megünneplik.
     II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon - ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
     A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
     További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda. (Forrás nyomán) 

Kétszeresen nevezetes ünnep
1) A farsang utolsó-, a húsvét-böjti időszakot megelőző nap. 
Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata előtt. Időpontja a húsvét napjától függ (a naptári napok számát tekintve a húsvétvasárnap előtti 47. nap). A húshagyó kedd a megelőző hétfővel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják.
Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd. Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon. (Forrás)

2) A Szent Arc tiszteletének ünnepe.
Az Úr szavai Boldog Mária Pierina de Micheli nővérnek (1890-1945): "Szemléld Szent Arcomat, így behatolsz Szívem szenvedéseinek mélységeibe. Akik emberségem képmását tisztelik, lelkük mélyén Istenségem képmását nyerik el, és attól megvilágosítást kapnak. Szeretném, ha különösen keddi napon tisztelnék Szentséges Arcomat. Akarom, hogy a hamvazószerda előtti (húshagyó) keddet, Szentséges Arcom tiszteletének szenteljék."

A legragyogóbb könnycsepp

     A Jóisten egy angyalt küldött a földre, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet.

Az isteni küldött bejárt országot-világot, mire végre rátalált egy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta szomorú könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.

Az angyal azt gondolta, hogy immáron teljesítette is a feladatot. Túl korán örvendezett azonban, mert bár dicséretet kapott az Úrtól, de azt is, hogy nem ez a legszebb könnycsepp a világon.

     Az angyal ismét útnak indult. Másodjára, egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból és újból gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: hálakönnyet, a csalódásból hullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!

     Szomorú volt az angyal, mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. Betért egy templomba pihenni.

A félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ és szemkápráztatóan ragyogott valamennyi. Az angyal nyomban mellette termett: tarsolyába gyűjtögetve őket. Érezte, hogy bizonyára sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. És valóban, a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.

     Amikor a könnycseppekkel odaállt az Úr színe elé, dicséretben részesült és Isten így szólt hozzá:

− Látod, nincs szebb ragyogás, nincs aranylóbb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült, szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

     Ha vétkezünk, tartsunk bűnbánatot, őszintén számot vetve, nem csak bűneink mértékével, hanem főleg azzal, hogy Kit bántottunk meg vele! A Fölséges és Könyörületes Isten mindig kész megbocsátani a megtérő bűnösnek. (Ismeretlen szerző)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

     Soubirous Marie-Bernard – vagy ahogy otthon hívták – Bernadett, első gyermekként született 1844-ben. Szülei molnárok voltak, nagy szegénységben éltek hat gyermekükkel. Bernadett gyakran volt beteg.
     Tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én megjelent neki a Boldogságos Szűz a Lourdes melletti Gave folyó közelében, a Massabielle-barlangban. A Jelenés fokozatosan fedte fel magát, majd felszólította, hogy kérését továbbítsa a plébánoshoz, miszerint építsen egy kápolnát az adott helyre.
A plébános természetesen fenntartásokkal fogadta Bernadett közléseit, és azt kérte a kislánytól, hogy kérdezze meg a Hölgy nevét és virágozzék ki a barlang vadrózsa bokra. Erre csak a 16. jelenés alkalmával, március 25-én kapott választ: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" (a rózsabokor is virágba borult)!
     A Lourdes-i jelenések természetfelettiségét 1862-ben az illetékes Tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
     Soubirous Bernadett 1879-ben súlyos csontrákban szenvedve halt meg a Nevers-i Saint-Gilgard nővérek kolostorában.
     Teste nem lett az enyészeté, ma is látható a Never-i rendház kápolnájában. 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Lourdes ma a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, ahol sok ember csodásan meggyógyul az itt fakadó víztől.

A honvágy

     Egy bajor fiatalember nem találta helyét a világban. Ezt azzal próbálta leplezni, hogy mindenről egészen sajátos nézete volt, lehetőleg mindig az ellentéte annak, amit családja vagy környezete képviselt. Így volt természetesen a vallásgyakorlattal is, mi több az egész világképével. Viselkedésével sok gondot okozott édesanyjának, akinek vigasztalhatatlan aggodalmát a végsőkig fokozta azon elhatározásával, hogy kivándorol Amerikába, a "szabad lehetőségek hazájába". Tántoríthatatlanul kitartott merész terve mellett, melyről sem anyja könnyei sem jóakaróinak tanácsai nem tudták lebeszélni.
     Mielőtt hajóra szállt volna, búcsúzóul fölkereste irgalmas nővér testvérnénjét, Salzburgban. Mikor a nővér látta, hogy öccsét képtelenség lebeszélni a hajóra szállásról, egy Csodásérmet ajánlott föl neki, kérve, hogy állandóan viselje a nyakában. A fiatalember ezt visszautasította azzal, hogy miként mutatna rajta. "Ó, hisz' ezen tudok segíteni" – mondta a nővér – és máris a kabátja bélésébe varrta a Csodásérmet.  
     Az oly önálló és elszánt fiatalember, történetesen a szerencsétlen Titanicra szállt föl – arra –, amelyről a tervezője azt állította, hogy "ezt még az Isten sem tudja elsüllyeszteni"! A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda, az utasok és a parton állók örömrivalgása közepette elindult. Senki sem sejtette mi vár reá.
     A mi emberünket azonban szokatlan és egyre csillapíthatatlanabb honvágy kerítette hatalmába. Oly nagy mérvű benső fájdalom szorongatta a lelkét, hogy képtelen volt rajta úrrá lenni. Ráadásul egyszerre könnyekig ható lelkiismeretfurdalás kezdte gyötörni, elsősorban az édesanyjával való kíméletlen viselkedése miatt. Ezen kínoknak nem tudott ellenállni és a következő kikötőben kiszállt a hajóból, hogy visszatérjen hazájába.
Közben a két földrész között lejátszódott a borzalmas dráma és a tragédia híre megrázkódtatta a nagyvilágot. A Titanic, a tengeróriás, a hajók királya elpusztult, mint egy kis bárka!
     A fiú első gondolata a nénjétől kapott érmére esett. Tüstént sürgönyzött anyjának, biztosítva, hogy a Szűzanya megmentette. Így tehát a fiatalember nem a szabad lehetőségek "új világába" érkezett, hanem az istengyermekség szabad – megkötözöttségtől mentes – új lehetőségei közé! 

     XIII. Leó pápa 1886-ban Istenes Szent Jánost a betegek égi patrónusává avatta, akit XI. Pius pápa 1930-ban a betegápolók mennyei pártfogójává tett.
Szent II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a Betegek Világnapja. Az ellene elkövetett merényletet követően egyre inkább megtapasztalta a betegség keresztjét, és különös együttérzéssel fordult a betegekhez.

A betegség, nem csak szenvedéssel jár, de korlátokat szab az embernek mozgásában, az életvitelében, ennél fogva nem "egész"!

A ép testi-lelki életet élő embert a magyar nyelv egyedül álló módon határozza meg: egészséges.

Jézus gyógyításai mindig testileg-lelkileg egésszé tette az embert.

De nem csak az egyén lehet beteg, de akár egy egész társadalom, vagy az emberiség jelentős része is! És ezalatt nem feltétlen a testi kórt kell értenünk, hanem leginkább a lelki-szellemi torzulásokat, mely a beteges törekvésekben, az elferdült politikai állásfoglalásokban és célokban nyilvánul meg!

Imádkozzuk tehát a Rózsafüzért, betegeink-, hazánk-, Európa- és az egész emberiség testi-lelki egészségéért!

Ki a gazdag?

     Egyszer egy jómódú apa úgy döntött, hogy egy hétvégén elviszi 7 éves kisfiát egy távoli szegényes helyre, had lássa, hogy milyen szűkösen élnek sokan, és hogy felfogja végre, ő milyen szerencsés családban él.
Egy távoli hegyes vidék szolid tanyáján kértek szállást egy hatgyermekes családnál. Bár csak egy éjszakát töltöttek ott, a fiúcska sok mindent megtapasztalhatott. Az esti étkezésnél asztali imát mondtak a gyerekek szüleikkel a vacsora után – szombat lévén – félrevonultak egy sarokba, egy Szűzanyakép elé, ahol közösen elmondták a Szeplőtelen Szívnek való felajánlásukat.
     Ébredés után, de még a reggeli előtt minden gyerek lerohant a tóhoz és megmosakodtak, hancúrozva egy rövidet. Közben a kisült kenyér illata betöltötte az egész házat. Ebédre mindenki faragott fatányéron kapta az ételét és utána szomorúan búcsúzkodtak, miután az apa kifizette a kosztot és a kvártélyt.
     Hazafelé tartva, az apa megkérdezte fiát.
– Nos, mit gondolsz erről az útról?
– Igazán nagyon jó volt apa, köszönöm!
– Láttad, hogy milyen szükségben és szegénységben élnek?
– Igen!
– És mit láttál, ami megmaradt benned?
– Azt apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. A gyereküknek nem kell szomszédolni a játszópajtáshoz, mert ott vannak testvérei. Nekünk egy medencénk van, ők meg egy egész tó partján laknak. Ők olyan drága tányérból esznek, mint amilyen a miénk a vitrinben. Nekik saját pékségük van, nekünk meg a kifutófiú hozza. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké meg amíg csak a szem ellát. Őnekik nem kell évente egyszer templomba menniük, mert van nekik sajátjuk, és megfigyelhettem, hogy náluk nem csak a beszélgetésre van idő, hanem imádkozásra is. És láttam, hogy míg ők együtt élnek boldog családként, te és anya egész nap dolgoztok, én meg alig látlak titeket! – válaszolt a kislegény lelkendezve.
     Erre az apa csak hallgatni tudott, kapaszkodott a kormányba és szótlanul vezetett, de a kisfiú kisvártatva még hozzátette:
– Nagyon köszönöm apa! Csudi' jó volt, hogy megmutattad, mi is milyen gazdagok lehetnénk!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A gyógymód

     Az orvos csalódottan rázta meg fejét, mert betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött a sorsába.
     A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
– Mi történt önnel? – kérdezte az orvos. – Tegnap már kezdtük feladtuk a reményt, rossz életfunkciói miatt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
– Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim!"

(részlet - Bruno Ferrero: Az élet: mindened ami van)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Parasztbácsi városon    

     Még az ötvenes évek elején történt egy budapesti tömött villamoson. Egy paraszt bácsi kalapot emelt, amint a jármű elhaladt egy templom előtt. Egy ifjúkommunista nőcske, nem állhatta meg szó nélkül és így szólt:
– A bácsi látta már az Istent, hogy kalapot emelve köszöngeti? Merthogy nincs! – és diadalmasan tekintett utastársaira, azok azonban mind kinéztek az ablakon.
– A bácsi, összevont szemöldökkel és kellő hozzáértéssel végigmérte a nőt tetőtől-talpig, majd visszakérdezett:
– Ugyan bizony kedves hölgy, hisz' maga se látta még a hájas s...t, pedig van!
     Az egész kocsi szinte egyöntetű nevetésbe tört ki. A nő, nagy zavarában sürgősen leszállt.
     A parasztbácsi bizony rendkívül bátor volt, amiért azokban az időkben is tanúságot mert tenni a hitéről, még ha kissé sommásan védte is meg azt! Sajnos azokban az években, kevesebbért eltűntek emberek!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 18-19. oldal. (Részletek) 1996. február 2.

A lelki templom
(...) ‒ Szeplőtelen Szívem lelki templomába kell belépnie ma az Egyháznak és az egész emberiségnek.
‒ Ebben a lelki templomban a Szentháromság tökéletes dicsőítésére vezetem az Egyházat.
A mennyei Atya örömmel tükröződik benne; Jézus újból életre akar kelni benne, hogy teljes beleegyezését adja az Atya akaratára; a Szentlélek kiárad benne, hogy rátok vetítse isteni ragyogását. Ezért tisztítom meg az Egyházat és vezetem a Kálvária útján, amelyen még teljes tanúságtételt fog tenni Fiam, Jézus mellett.
‒ Ebbe a lelki templomba viszem az egész emberiséget, amely oly messze került Istentől és immár képtelen a szeretetre, félrevezették a tévedések és a gonoszság, a rendetlen szenvedélyek és a bűn rabszolgája lett. A Sátán már kiépítette benne uralmát.
     Szeplőtelen Szívem lelki templomában előkészítem az emberiség teljes visszatérését az Úrhoz a megtérés és a bűnbánat, a szív és az élet megváltoztatásának útján.
‒ Ebben a lelki templomban minden népből egyetlen családot alkotok. Így készítem elő a népek egyetemes kibékülésének új korszakát, alkalmassá teszem őket arra, hogy fogadják az Úr Jézust, aki készül visszatérni isteni dicsőségének ragyogásában.
Készüljetek fogadására! Ezért felszólítom a Föld minden nemzetét, hogy nyissák ki a kapukat Jézus Krisztusnak, aki eljön.
‒ Ebben a lelki templomban karomban hordozom kis gyermekeimet, akik Szeplőtelen Szívemnek tett felajánlásukkal teljesen rám bízták magukat.
     Megtapasztalják, hogy milyen biztonságot jelent az Édesanya karjában lenni, az Édesanya pedig örömet érez, amint látja, hogy gyermekei szeretik és dicsérik.
     Elérkezett az én diadalom és a ti diadalotok órája. Ezért meghívlak benneteket, siessetek biztos menedékembe, amelyet az égi Édesanya készített számotokra a nagy szenvedés utolsó idejére.
Itt, az én karomban vigasztalást nyertek. Miként az anya kedvében jár fiának, úgy fogok én is a ti kedvetekben járni. (...) (Szerk.: Az előző részek: 2018. január 1-2-3-án!)
    

Forrás: az első részben!

Boldogok az irgalmasok.
     Lássátok meg e Gyermekben, akit dicsősége templomába viszek, az Atyának Emberré vált irgalmas szeretetét! Az Atya úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy Őáltala nyerjen üdvösséget.
      Szemléljétek e Gyermek törékenységében a kiválasztott és előkészített áldozatot, akit a ti üdvösségetekért fognak föláldozni! Ő hozza a világba az Atya irgalmas szeretetét. Ő maga az irgalmas Szeretet, aki megújítja minden ember szívét.
Boldogok a tisztaszívűek.
     Isten van jelen az én Gyermekemben, Jézusban. Szíve isteni Szív. Az emberi természetet általam öltötte magára, de Személye isteni. Így az a szív, amely e Gyermekben dobog, az Isten Szíve.   Lássátok meg az Istent abban a Fiúban, akit anyai karomban hordozok!
     Szívének dobbanásában halljátok meg Isten szívverését és tanuljátok meg szeretni Őt!
A tisztaszívűség a szeretet tökéletességéből születik. Csak az juthat el a tisztaszívűségre, aki szeret, és csak az láthatja meg az Istent, akinek tiszta a szíve.
Boldogok a békességesek.
     Íme itt a Gyermek, aki maga a Béke. (...) Az a küldetése, hogy békét szerezzen Isten és az emberiség között. Az a szándéka, hogy összebékítse az egész világot.
Egyedül Ő hozhat békét és teheti békéssé az emberek szívét, akik arra hivatottak, hogy Isten fiainak egyetlen családjához tartozzanak. Ha visszautasítják, a világ sohasem ismeri meg a békét.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek.
     Szemléljétek e Gyermekben az áldozatot, aki arra hivatott, hogy a visszautasítottság és az üldöztetés útját járja. Már kisgyermekként száműzetésbe kell mennie, mert Heródes elrendeli, hogy öljék meg. Ifjúkorában szegényes házban él és nehéz munkát kell végeznie. Nyilvános küldetése alatt akadályozzák, félreállítják és megfenyegetik, majd elfogják, vádat emelnek ellene és halálra ítélik. És Ő, akit üldöztek és megostoroztak, hozza meg a gyógyulást mindenkinek.
     Ezért ma, míg karomon viszem Őt dicsősége templomába, a szemét nézem, melyből a végtelen boldogság fénye árad.
Ő a ti egyedüli boldogságotok.
     Ő mutatja meg nektek a boldogságok útját, amelyet mindannyiatoknak végig kell járnotok, hogy eljussatok az üdvösségre és a békére.
     Ő az Atya örök Igéje a kicsi Gyermek képében, aki előttetek jár az igazság és az élet útján.
     Ő az egyszülött Fiú, akiben az Atyának öröktől fogva kedve tellett.
     Ő a szűz Édesanya Fia, akit ma dicsősége templomába viszek és mindannyiatoknak újból mondom, hogy Őt hallgassátok! (...)

     Szent Balázs III-IV. századi örmény orvos, vértanú püspök. Orvosként a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek kezelésére is. Keresztény testvérei a püspökválasztás alkalmával ezért egy szívvel lelkük pásztorává választották. Így lett a kisázsiai Szebaszté püspöke, aki a keresztényüldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Egy napon rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.
     A Nagy Konstantin féle keresztények iránti türelmi rendelet keleten még nem érvényesült és Konstantin császár társuralkodója, Licinius önkényesen túltette magát ezen és folytatta az üldözést. Még az elvonultságban élő Szent Balázs püspököt sem hagyta békén, akit az oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló "testőrsége" sem menthette meg, mivel ő nem engedte harcolni őket. Börtönbe vetették, rabságát csodás gyógyulásokról szóló legendák övezik. Miután a súlyos kínzások hatására sem tagadta meg hitét, 316-ban lefejezték.
     A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak, a kikiáltók, énekesek és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni) a védőszentje. A 14 segítő szent közé tartozik: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus.
     A nép már a VI. századtól különösen a torokbajok ellen védő szentként tiszteli, akkoriban a gyermekhalandóság okai közt élenjáró volt torokgyík (diftéria) és így az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mondta. Ez volt a balázsolás, melyet az ünnepén és az azt követő vasárnap ad az Egyház, az előző nap, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyát tartva, e a szavakkal:
     Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden bajtól. Az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. – Amen
     A Balázs-áldás egy szentelmény, melyet áldás formájában kaphatunk. Ennek során a Mindenható Isten oltalmát, segítségét kérjük, Szentjének közbenjárására. Az áldást végezheti püspök vagy pap.

Könyörgés Szent Balázs püspök közbenjárásáért:
     Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Krisztus Urunk különféle adományokkal segíti Egyházát, hogy a természetfölötti hit megnövekedjék bennünk. Ajándékai áradását kérjük közös imával:
1. Adj, Urunk, új szenteket korunknak, akik közvetítik hozzánk irgalmas jóságodat.
2. Add meg, Urunk, a gyógyulás ajándékát a testi betegségben sínylődőknek.
3. Add, hogy a lélek egészségét is károsodás és törés nélkül őrizzük.
4. Add meg a hősiesség ajándékát, hogy a szent vértanúk nyomát követhessük.
5. Add, Urunk, hogy a szentek és vértanúk között kapjunk helyet az ítélet napján.
Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

Felhasznált források:
http://szentlaszlo.dnyem.hu/?q=node/410
http://www.domsopron.hu/cikkek/szent-balazs-puspok-unnepe
http://www.katolikus.hu/szentek/szent23.html
http://www.hittansuli.hu/dokumentumok/tanuloknak/szent-balazs-puspok-es-vertanu

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 68-70. oldal nyomán. (Részletek), 1997. február 2.

Jézus bemutatása a templomban
     (...) "Szemléljetek engem, amint bemutatom a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomban! Oly kicsi, gyenge, törékeny, csupán negyven napja, hogy megszületett. Karomon hordozom, szeretettel szorítom szívemhez, elragadtatással nézem szemét, amint reám tekint és isteni fényébe borít. Így Ő az, aki engem a boldogságok útján hordoz.
Boldogok a lélekben szegények.
     Az Úr, a mindenható és mindentudó Isten van itt szinte megsemmisülve jelen az én kicsi Fiam külseje alatt. Nagy szegénységben, barlangban születik; jászolba fektetik, szegényes és dísztelen hajlékban tölti élete első napjait.
     Elviszem Őt tisztaságos jegyesem segítségével az Úr templomába és kiváltására két galambfiókát adunk, ami a szegények számára meghatározott díj.
Boldogok a szomorkodók.
     Amikor a pap visszaadja és karomba helyezi Gyermekemet, az agg Simeon az Úr Lelkétől megvilágosítva felfedi lelkem előtt, hogy Jézus szándéka elsősorban a nagy szenvedés: 'Soknak romlására, és föltámadására lesz Ő Izraelben: jel, amelynek ellene szegülnek ‒ s a te lelkedet is tőr járja át ‒, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.' (Lk 2,34-35)
Édesanyjaként így én is Vele leszek a szenvedés útján.
Boldogok a szelídek.
     Szemléljétek Gyermekemben a szelídséget és a jóságot! Isteni simogatásként nyújtja kezét az emberi szenvedés felé; szeme fényt áraszt a bűn és a gonoszság árnyékára; lába a kiszáradt és veszélyes utakat készül bejárni, hogy megkeresse a távollévőket, megtalálja az eltévelyedetteket, segítse a rászorulókat, meggyógyítsa a betegeket, összegyűjtse a bűnösöket, és mindenkinek reményt és szabadulást vigyen. Szíve isteni szeretettől dobog, hogy minden ember szívét szelídségre és könyörületre tanítsa. (Folytatás holnap!)

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, tartalma szerint hatszoros ünnep

1) Az ünnepnek Gyertyaszentelő Boldogasszony a neve azért, mert ezen a napon gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak, melyen a hívek a szentmisén szentelt, égő gyertyákkal vesznek részt.

2) Mária megtisztulása a neve azért, mert Mária az Isteni gyer-mek születése utáni 40. napon, a Mózes törvény szerinti módon bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban. Ez azonban Máriá-nak egy olyan törvény iránt tanú-sított alázatos engedelmességét dicsőíti, amely bár mindenkire érvényes volt, de Őreá nem.

3) Jézus bemutatása a templom-ban a neve azért, mert ezen a napon mutatták be Jézust, mint elsőszülöttet a templomban, és szentelték szülei Istennek. Ez az égi Atyjának való szentelés, a Világ Világosságának (a megszentelt gyertyának) ünnepi szertartásában jut kifejezésre. A jelenlévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvi-lágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A Kiskunfélegyháziak a szentelt gyertyát „máriagyertyának" nevezik. Főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette.

4) Az ünnepnek a keleti liturgiában Hypapanie a neve, azaz: találkozás (Occursus Domini), mert ezen a napon találkozott Isten Fia először papságával. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben valószínűleg már a IV. században, az Úr ünnepének tartották és csakhamar nyugaton is elterjedt. Az örmények „az Úr érkezése a templomba” néven nevezték.

5) A gyertyaszentelés, a bemutatás és Istennek szentelés szertartása, egy kicsit hasonlít a papi, szerzetesi felajánlottsághoz! Ha egy gyertyát meggyújtunk és a padlóra helyezünk, akkor csak kevés fény fog belőle áradni. Ezzel szemben ha egy magas tartóra helyezzük, bevilágítja az egész szobát. A magasra emelt gyertya hasonló és a papi, szerzetesi hivatáshoz, mert aki Isten szándéka szerint életét magasra meri emelni, az képes lesz arra is, hogy világítson másoknak, megmutassa az utat Isten országához és végső soron Istenhez.

6) Mária Szíve Szeretetlángjának az ünnepe. Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "Igyekezzetek!!! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helye-ken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engeszte-lésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet!” (I/85) (Ha valakinek fenntartásai lennének e magánkinyilatkoztatással kapcsolatban, miszerint "hogyan kerül ez ide?" – A Szent Szűz fenti kérését alátámasztja azon kijelentése, hogy "Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus"! (I/107; IV/12) Létezhet-e Mária-tisztelő, aki ezt az egyértelmű kijelentést az Istenanyával kapcsolatban elvitatná – amiként azt sem –, hogy ezáltal "Mária Szíve Szeretetlángja" valóban a Gyertyaszentelő ünnephez köthető!)

A "pálfordulás" 

     Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni, legfeljebb halálának dátumát (†67).
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Tulajdonképpen Saulnak hívták, de már születésekor megkapta a római polgárjoggal a Pál (Paulus) nevet is.
     Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és a Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Életének döntő kérdése a Törvény vagy Jézus Krisztus volt. Csaknem biztosra vehető, hogy István (első) vértanú megkövezésénél jelen volt.
     És ez időben történt megtérése (34 körül), mely megadta élete értelmét. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8). A választott néphez, a Törvényhez való tartozás ettől kezdve jelentéktelen dolog volt számára. "Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). Ez jelentette a fordulatot; Isten jövője kezdődött meg vele.
     Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ,,az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Pál megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" "Jézus vagyok, akit te üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!"
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
     A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírásismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit maga átélt, és hogy ő már a Krisztusé. Akkor kitört a fölháborodás vihara, Pálnak menekülnie kellett és barátai éjjel kosárban kénytelenek leereszteni a város falának egyik oldalán. Így kezdi Pál rögös útját, amely az Egyháznak a népekhez vezető útja lesz.
Pál fölemészti magát "az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométert tett meg apostoli útján, és ezért nevezheti az utókor a Népek Apostolának! ( Forrás nyomán )

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet – mert lehet –, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!