A sánta kiskutya
Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat ragasztgatott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Sokan jöttek megnézni és előjegyeztetni maguknak a kiskutyákat, mert nagyon jó hátterű ebek kölykeiről volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú is, kezében egy rövidke botdarabkával..
– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már régóta szeretnék egy kutyát. Meg szabad néznem őket?
– Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de várj, félrevonom az anyjukat, mert nem mindig örül a látogatóknak, aztán kihívom őket – válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy libegett a fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.
De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta, felcsillant a szeme és így kiáltott:
– Őt kérem!
– Aranyos tőled fiacskám, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehezen fog tudni veled játszani. Jobb ha inkább nem őt választod – reagált rá a tenyésztő.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágja szárát, és felhúzta a combjáig.
A tenyésztő döbbenten látta, hogy a fiúnak lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
– Bácsi kérem, hagy vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú.
– És mondd, miért hoztad magaddal azt a kis botot? – kérdezte a tenyésztő.
– Azért, hogy amelyik az enyém lesz, annak nekiadjam! – felelte a legényke.
– Na akkor add oda neki és viheted is!
– És mennyit kell fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.
– Nem pénzért adom, hanem a megértő szeretetedért! A szeretetet nem lehet megvásárolni, légy vele boldog!
– A kiskutya szájában a bottal odajött a fiúhoz, és szemeivel szinte mondta: "Mehetünk kis gazdám!" – és a kisfiú szemében könnyek csillantak meg...
