A Hajnal Szép Sugara

Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet a Kisded Jézusra gondolva, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

†  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásából Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!

(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

Egyben összefoglalóként: fr. Barsi Balázs OFM atya rövid tanítása a szentmisék értékeiről

„Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.

A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.

A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg. Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.

Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.

Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.

Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.

Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.

Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.

A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.

A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.

A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!

A sátán gyengébb lesz veled szemben.

Gondolatunkban az vezéreljen, hogy csak a Krisztus imádsága hat az égbe, s más imádság és áldozat nem talál kegyelmet, csak a Krisztus a mi Urunk által.

A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)

A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.”

(vége!)

Szent Egyházunk ajánlásai

     Hitünk tanítása, hogy a szentmise és a keresztáldozat egy és ugyanazon áldozat. Kettő között csak a külső megjelenésben van különbség, de a belső lényegben teljes azonosság van. Vagyis más szóval csak az különbözik, amit az ember érzéke tapasztal.

A Szentmiseáldozat bemutatása a legfölségesebb és legnagyszerűbb istentiszteleti cselekmény. A szentmise az újszövetség áldozata, melyben kettő történik: először is Jézus Krisztus valóságos golgotai keresztáldozata jelenik meg − vérontás nélkül − a kenyér és bor külső „színe” alatt, újra feláldozva önmagát a mennyei Atyának. Másodszor a hívők önmagukat helyezik a paténára és ott, az önmaguk átadását egyesítik Jézus Krisztus áldozatával, hogy így annak érdemeiben részesülhessenek. Tekintve, hogy a szentmiséről már Malachiás próféta is azt jövendölte, hogy az „tiszta áldozat”, illő és üdvös, hogy magunk is tiszta lélekkel vegyünk részt rajta!

A hívők feladata tehát a szentmisében való részvétel alkalmával az, hogy magukat, mint áldozati adományt, Isten előtt elfogadhatóvá tegyék. Ebből a célból egész lélekkel azon kell lenniük, hogy Krisztussal egyre bensőbben egyesülhessenek és így méltóbbak legyenek az Atyának való átadásra, miként alkalmasabbak legyenek az Eucharisztia befogadására.

A szentmise túláradó kegyelme, az ember sok mulasztását és hanyagságát pótolja. Egyetlen Szentmise, melyen földi életünkben részt vettünk többet ér, mint számos, melyet halálunk után mutatnak be értünk.

A halál óráján minden lélek legnagyobb vigasztalása az, hogy szentmisét hallgatott. A lélek, minden szentmisét magával visz az ítéletre és ezek lesznek közbenjárói.

A szentmise kegyelmei által, az ember sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadul meg földi életében, amit különben nem kerülhetett volna ki.

Minden szentmisén való részvétel, megrövidíti a lélekre váró tisztítótűzbeni szenvedéseket.

A szenvedő lelkekért felajánlott szentmise a lehető legnagyobb segítség a szenvedő lelkek számára. Nem csupán a lelkek kínjait enyhíti, nem csak lerövidíti a tisztulásban töltött idejüket, de az a szeretet, amellyel az irántuk való engesztelő szentmise felajánlása történt, majdan vissza hullanak a felajánlóra.

A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelhetünk, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni Áldozatnál. A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesül a tiszta lélek!

A sátán gyengébb lesz a szentmise látogatóival szemben.

A misevégi papi áldást, Isten megerősíti az égben, tehát a szentmisén részt vett emberek, Isten áldását viszik haza családjukra és anyagi ügyeikre is.

(folyt.)

Olvassuk el, hogy egyházunk nagyjai miként nyilatkoztak a Szentmiséről, erről a felfoghatatlan Nagy Csodáról: 

Nagy Szent Gergely

„Nem tudjátok, de megnyílnak az egek és angyalok sokasága asszisztál a Szentmisén. Bizony, számos gonosz lélektől, számtalan látható és láthatatlan veszedelemtől szabadít meg a krisztusi Szent Áldozat!”

Aquinói Szent Tamás

„A szentmise bemutatása éppen olyan értékes, mint Jézus halála a kereszten.” „A Szent Eucharisztával kapcsolatban az öt érzék csődöt mond. Csak a hit lebbentheti fel a fátylat és fogadhatja be Krisztus jelenlétének és áldozatának valóságát.

Szent Ágoston

„Az angyalok körül veszik és segítik a papot miközben misézik.” „Mindaz, aki áhítatosan hallgat misét, nagy erőt kap a halálos bűnök elkerüléséhez és az addig elkövetett bocsánatos bűnei megbocsátást nyernek.” „Az, aki a szentmisén a legtökéletesebb imádattal vesz részt, megmenekülhet a hirtelen haláltól, ami bizony a legsúlyosabb csapás lenne a bűnösre. Élj ezzel a csodálatos védelemmel a hirtelen halállal szemben.”

Szent Jeromos

„Kétségkívül az Úr megadja mindazt, amit a szentmisében kérünk tőle, feltéve, ha az javunkra szolgál, és – ami nagy csoda – gyakran még azt is, amit nem kérünk, hacsak mi meg nem akadályozzuk.”

Aranyszájú szent János

„Amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, a szentély megtelik számtalan angyallal, akik az isteni áldozatot imádják az oltáron. A Szentmise hatása olyan csodálatos, hogy Isten kegyelme és bőkezűsége olyankor határtalan, kérést előhozni nincs még annál megfelelőbb pillanat, mint mikor Jézus megszületik az oltáron. Amit akkor kérünk, majdnem biztos, hogy megkapjuk, és amit a misében nem kapunk meg, aligha fogjuk megkapni más imában, vezeklésben vagy zarándoklat útján. Az angyalok tudják ezt, és seregekben jönnek imádni Istent, hogy a kegyelemnek ebben az órájában hozzák elő kérésüket.”

Szent Anzelm

„Egyetlen, életünkben értünk mondott mise ezer, halálunk után mondatott misével ér föl.”

Boldog Alánnak mondta a Szent Szűz

„A Fiam annyira szereti azokat, akik a Mise Szentáldozatánál segédkeznek, hogy ha szükséges volna, meghalna értük annyiszor, ahány Misén voltak már.”

Avilai Szent Teréz, egyházdoktor

Teréz egy alkalommal, mikor Isten elhalmozta jótéteményeivel, megkérdezte az Úrtól: „Hogyan köszönhetem meg mindezt?” Az Úr így válaszolt: „ Vegyél részt egy Szentmisén!”

Vianney Szent János

„Amikor Szentáldozásban részesülünk, valami különlegeset tapasztalunk – egy örömet, egy illatot, egy jóérzést, amely megborzongatja az egész testet és imádásra sarkall.” „Ha tökéletesen megértenénk a misét, meghalnánk az örömtől.” „Mikor szentáldozáshoz járulunk, a szeretet balzsama úgy takarja be a lelket, mint a virág a méhet.” „Semmi sem olyan nagy, mint az Eucharisztia. Ha Istennek volna bármi ennél értékesebb, azt adta volna nekünk.

XV. Benedek pápa

„Sokkal inkább részesülne az ember a szentmise értékéből, ha még életében, és nem halála utáni engesztelésül mondanák érte.”

Szent Pio atya

„Könnyebb volna a világnak Nap nélkül fönnmaradnia, mint szentmise nélkül.” „Minden egyes áhítattal hallgatott miséért az Úr egy szentet küld mellénk halálunk idején vigaszul.” „Minden Szentmise bemutatásánál az oltár mellett áll az Istenanya, angyalok seregével!” „Az egész kozmoszt a Mise Szentáldozata tartja fenn!”

Porto Mauriziói Szent Leonárd

„...Igen, igen a szentmisében szeretett drága Jézusunk, mint a legfőbb főpap az Atyának ajánl minket, imádkozik értünk és párfogónkká lesz. Hogyan kételkedhetsz abban, hogy Ő meg akarja adni neked mindazt az erényt és tökéletességet, ami ahhoz szükséges, hogy szent, nagy szent lehess a mennyben?” „Micsoda kegyelmeket, ajándékokat, erényeket hív le számunkra a szentmise:... bűnbocsánatot, erőt a kísértések legyőzéséhez, szent sugallatokat nyerünk általa... és micsoda lehetőségeket, hogy lerázzuk magunkról a tétlenséget... hogy állhatatosak legyünk, amitől az üdvösségünk függ, és olyan időszakos áldásokat is kapunk benne, mint a béke, jólét és egészség...” „Ó, áldott szent mise, amelyben Isten Fiát nem karjainkba, hanem szívünkbe fogadhatjuk! Semmi kétség, hogy Vele, csakis Vele fogjuk tudni leróni hálatartozásunkat Istennek.”

Szent Mechtildnek mondta az Úr

„Aki rendszeresen áhítatosan hallgat szentmisét, azt halálakor angyalok és szentek fogják körülvenni, hogy bátran megvédelmezzék a pokol gonosz lelkeinek minden cselvetésétől.”

Szent Brigitta

„Egy nap a szentmisén nagyszámú angyalt láttam leszállni és az oltár köré gyűlni, ahogy a papot figyelték. Az énekük olyan volt, hogy majd meghasadt a szívem a hallatán, a Menny is olyannak tűnt, mintha a szent áldozatot hallgatná. És mi szerencsétlen, vak teremtmények mennyire kevés szeretettel, kedvvel és tisztelettel veszünk részt a misén. Ó, ha Isten megnyitná a szemünket, milyen csodákat láthatnánk!”

Szent X. Piusz pápa

A liturgikus élet kulcsszava, az actuosa participatio, a Szentmisén való tevékeny részvétel. „A hívek a szentmisét imádkozzák, és ne mise közben imádkozzanak”.

Prohászka Ottokár püspök

„A hitből kifolyólag értjük meg csakis, hogy miképp járuljunk a szentmiséhez? Mély érzetével annak, hogyha kegyelmet keresünk, itt keressük, ahol velünk és értünk imádkozik Krisztus. Helyezzük rá a paténára lelkünket és a kehelybe zárjuk szívünket! A legtökéletesebb imádság az áhítatos misehallgatás.”

XVI. Benedek pápa

„Meg vagyok róla győződve, hogy szükség van rá, hogy a szentostyát direkt a nyelvre adjuk, anélkül, hogy a hívek az Úr Testét a kezükkel érintenék … a térdelve áldozáshoz való visszatérés a tisztelet egyik jele!”

(folyt.)

     Tisztelt Olvasóm! Mélyen elgondolkodtató lehet az alábbiak olvasása, hiszen ismerjük a Szentmise szertartását, de elménkkel bizony kevéssé fogjuk fel Áldozatának felbecsülhetetlen értékét! A Szentmise Jézus Krisztus keresztáldozatának újra megjelenítése az Atya előtt, a mi bűneink és a világ bűneinek váltságaként. Ez a keresztény élet forrása és csúcsa! Az üdvösség egyetlen záloga! 

Sajnos a Szentmise alatt, gyakran nehéz ezt a természetfeletti nagyságrendű igazságot észben tartani, szemlélni, átélni, a szokásos zavaró tényezők miatt.

     Cañizares bíboros nyilatkozta a Catholic Herald c. újságnak: „Amikor olyan kevesen hisznek Istenben, mint ma, szükségük van a valódi eucharisztikus ünnepre, emlékeztetve, hogy az emberi élet igazi értelme abból származik, hogy Krisztus életét adta értünk és megváltott minket!”

     Bangha Béla SJ írja az "Oltár titka" c. könyve előszavában: Az Oltáriszentség a katolikus Egyház legnagyobb kincse, legcsodálatosabb, leggyengédebb titka, de egyúttal legszebb ékessége, dicsősége, erejének és örömének legfőbb forrása. Mi katolikusok ugyanis azt valljuk és hisszük, hogy az Oltáriszentségben Jézus Krisztus, a világ Üdvözítője, az Isten Fia, az Istenember, láthatatlanul bár, érzékeinkkel el nem érhetőn ugyan, de mégis igazán és valóságosan jelen van. Itt van köztünk, itt van oltárainkon, néhány lépésnyire tőlünk! Nem csak mint Isten van jelen − hiszen Isten mindenütt jelen van −, hanem mint ember is: teste, lelke, isteni- és emberi mivoltában. Az a Jézus van ott igénytelen kenyér és bor színében, aki egykor a betlehemi barlangban a Szűz Máriától született; aki a földön járt, tanított, gyógyított, csodákat tett; aki a keresztfán értünk meghalt; aki feltámadott s tanítványainak megdicsőülten megjelent, aki felment a mennybe s ott ül az Atya jobbján és országlásának nem lesz vége. Az a Jézus van itt köztünk az oltár titkában, aki bár mérhetetlenül fölöttünk áll, mégis kimondhatatlan leereszkedéssel szeretett minket, s akinek gyönyörűsége, hogy az emberek fiaival legyen. Aki lehajolt az ártatlan gyermekekhez és a megtérő bűnösökhöz, aki megvigasztalta a szomorúakat s feltámasztotta a halottakat. Az a Jézus van itt jelen, aki egykor újra eljövend a földre, hogy örök érvényű ítéletet mondjon eleveneken és holtakon.

(folyt.)

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére, még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban, több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8-án!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot. Ezek a tettesek – ha még nem kerültek Isten ítélőszéke elé –, magas nyugdíjjal élhetik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"! Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar hazánkat!

Összefoglalás 

Isten a tisztítótűz tisztító folyamatában nem kínozni akar! A már tisztánlátó lélek választja ezt önként, hogy makulátlanul léphessen be Isten dicsőségébe. Ezért a purgatóriumban a „bűn rozsdájától” való tisztulás, a lélek számára nem ijesztő − amellett −, hogy elképzelhetetlen kínnal jár! A purgatórium, a lélek számára már az üdvösség biztos reménye, és Isten iránti szeretetből a lélek örömmel vezekel. Tehát nagyon szenved, de minden félelem és háborgás nélkül! Ugyanakkor vágyik a vigaszra és enyhülésre, melyet földi szerettei az Egyház révén – átmenetileg vagy végleg – kieszközölhetnek a számára! 

Szalézi Szent Ferenc így tanított a tisztítótűzről: „A tisztítótűzre való gondolás inkább arra alkalmas, hogy vigaszt öntsön belénk, mintsem félelmet. Habár a tisztítótűz kínjai valóban olyan nagyok, hogy a földi élet külső fájdalmait nem lehet hozzájuk hasonlítani, de a belső vágyakozás Istenre, olyan öröm, hogy e földi lét boldogságait és örömeit messze túlszárnyalják.” 

Tízenkét pontban összefoglalva a purgatóriumi lelkek – a Szenvedő Egyház – helyzetét: 

1. Állandó vágyakozásban szenvednek, de a biztos üdvösség tudatában.

2. Önként vetik alá magukat Isten legszentebb akaratának, és csak azt akarják, amit Isten akar, mégpedig annyira, hogyha a menny kapui nyitva lennének, akkor sem merészelnének Isten előtt megjelenni, amíg magukon a bűnnek parányi nyomát is észlelik.

3. Úgy és addig akarnak a purgatóriumban lenni, ahogy és amíg el nem nyerik lelkük azon szépségét, amilyennek Isten örök tervei szerint kellett volna lennie.

4. Már nem tudnak bűnt elkövetni, és nem ismerik a türelmetlenség legkisebb rezdülését sem, amiként a legkisebb hibát sem követik el.

5. Mindenek felett szeretik Istent, tökéletes, tiszta és önzetlen szeretettel.

6. Szent Mihály arkangyal, őrangyalaik, védőszentjeik és a földön tisztelt szentjeik, „időnként”* vigasztalják őket. (*Ott ugyanis nincs idő!)

7. A tisztítótűzbeli lelkeknek még a legnagyobb szenvedése is a legmélyebb békességbe van beágyazva.

8. Bár a kínokat illetően a tisztítótűz olyan, mint a pokol, de a kedvességet illetően – amit Isten szeretete önt a lelkekbe – olyan, mint a paradicsom. Ez a szeretet erősebb a halálnál és hatalmasabb a pokolnál.

9. A tisztítótűzre sokkal inkább vágyni kell, semmint félni tőle, hiszen a tűz lángjai ott: a szent vágy és a szeretet. (Ha már ezt a földi életben nem hagytuk magunkon érvényre jutni.)

10. A purgatóriumi szenvedések ugyanakkor mégis szörnyűek, mert a lélek legvégső állapotát késleltetik, ami Istennek színről-színre való látásából, és az emberi mivolt teljes, kötöttségektől mentes kibontakozásából áll, ami a földi gondolkodásban elképzelhetetlen boldogság!

11. A tisztítótűzből kiszabadult (vagyis üdvözült) lelkek, végtelenül hálásak a segítségünkért, és segítik földi küzdelmeinket! (A Szeretetláng kegyelmi ígérete is az egész emberiségre, vagyis a Küzdő-, Szenvedő-, és a Megdicsőült Egyház összefogó erejére alapoz!) (Ld. még a 47-48. részben!)

12. A tisztítótűz az Utolsó Ítéletig tart. Az Utolsó Ítélet után csak mennyország és pokol lesz!

(Vége!)

Hogyan alakult és miként valósult meg, üdvtörténetünk nagy eseménye?

     A középkorban a szeplőtelen fogantatás tana sok fejlődésen ment keresztül. Szent Bernát hatására a 12. és a 13. század vezető teológusai (Szent Bonaventúra, Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás) elvetették a szeplőtelen fogantatás tanítását. A nehézség számukra abban rejlett, hogy ők képtelenek voltak Máriának az áteredő bűntől való szabadságát összeegyeztetni az áteredő bűn egyetemességével és azzal, hogy minden embernek szüksége van az üdvösségre. A problémára a helyes megközelítést először Wilhelm Ware ferences teológus érte el, amit később nagy tanítványa, Szent Duns Scotus tökéletesített és terjesztett el széles körben. A pápaság vetett véget az évszázadokig tartó hitvitáknak azzal, hogy IX. Pius hittétellé nyilvánította Mária Szeplőtelen Fogantatását 1854. december 8-án!                                                                                                     Amikor IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, már nagyon idős és egészségileg is törékeny volt és rekedten beszélt. Akkoriban még nem voltak hangerősítők, ám amikor a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkön átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. E mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták.
     A Szentatya így számolt be erről: "Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten a hittitkot kihirdette Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el a lelkemet, olyan gyönyörűségekkel, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak".

     IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: "Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa, abban a pillanatban, minden bizonnyal oly különleges kegyelemben részesült, hogy bele ne haljon a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe".

     A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját: "Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek!" (IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla)

Gyakorlati magyarázat:
     Sajnos, sokan félreértik a dogma értelmezését. Nem úgy kell érteni, hogy Mária, a szüleinek szerető együttléte nélkül fogant volna, hanem hogy Mária a (biológiai) fogantatásának pillanatától kezdve, mentes volt az eredendő bűn foltjától! Nem szabad tehát összekevernünk az Angyali Üdvözlet jézusi foganásával (amit a Szentmise aznapi evangéliuma is sugall). Nem beszélve arról, hogy a szeplőtelen foganás, teljesen különbözik a szűzi szülés fogalmától is! A szűzi szülés mellett, (elméletben) minden felekezet tanúságot tesz, de a Szeplőtelen Fogantatás mellett, egyedül csak a Katolikus Anyaszentegyház tanúskodik!  Mária tehát az új teremtés és új teremtmény, Szeplőtelen Fogantatása első pillanatától fogva.

     Minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus megváltására van utalva. Mária is, mint az emberi törzshöz tartozó teremtmény így született volna, de nem így történt! A Legszentebb Szentháromság – Máriát, mint Jézus Krisztus leendő Anyját –, a Megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként, páratlan kiváltságban részesítette, és fogantatásának első pillanatától megőrizte Őt az áteredő bűntől. 
     Időrendben előbb az anya van, és utána a fiú. Következésképpen ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania Őt.
Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez!" (In Luc. 2,17)
     A Keresztség által mindannyian megszabadulunk az áteredő bűntől, melytől Mária már fogantatása pillanatától mentes volt. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés azonban csak Máriát illeti meg, mert a Keresztségben való újjászületésünkkel bár a régi teremtményből mi is új teremtménnyé lettünk, nem mondhatjuk azt, hogy olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás.

(Vö. Fracesco Bamonte, Szűz Mária harca c. könyv 77-79. oldaláról szerkesztve. Kiadó: IHTYS 2014. Nagyvárad)

A szenvedő lelkek kiszabadítására leghatékonyabb ima, a Rózsafüzér! 

Valamennyi, egyházilag jóváhagyott ima közül az Üdvözlégy a leghatékonyabb ima, hiszen ha a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a leghatalmasabb kegyelem közvetítésére – az Ige Megtestesülésére –, találhatunk-e mi szebbet, jobbat Isten ihletette érdemszerzőbbet?

Ebből következik, hogy a (Domonkos) Rózsafüzér imádkozásával, különösen a Szeretetláng betéttel mondva, mely az EGÉSZ emberiségért könyörög (tehát a Szenvedő Egyházért is), a leghatékonyabban segíthetünk a tisztítótűzben szen-vedől lelkeken! Ezt fokozhatjuk, ha az Eucharisztia előtt, vagy éjszakai virrasztás keretében mondjuk! Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:

„Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egyetlen Üdvözlégy elimádkozása által is már tömegesen szabadulnak ki a lelkek a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (Vö. II/16) Lásd még a 18.; 21.; 46-50. részeket!

A kinyomtatott kézirat nyomán felmerült olvasói kérdés:

Egy megnevezett szenvedő lélekért felajánlott teljes búcsú, nyomban kiszabadítja-e őt a tisztítótűzből? (Ezzel kapcsolatban, lásd még a 35. részt!)

– A holtakra alkalmazott búcsúk hatása a teológiai állásfoglalások szerint is biztos, de helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy valószínű. Nem ismerjük ugyanis eléggé a tisztítóhelyen érvényesülő isteni igazságszolgáltatás törvényeit ahhoz, hogy ezt minden egyes esetben biztosra vehessük! (vö. SCH 577. o.) Több tényezőtől függ ugyanis egy lélek tisztítótűzből való szabadulása.

Ehhez ismernünk kellene a földi- és természetfeletti dimenziókat, melyeknek „közös nevezőre hozatala” a teológia értelmezés számára is nehézséget jelent. Túlzott elbizakodottság lenne részünkről azt hinni, hogy a teljes búcsú földi feltételeinek hibátlan teljesítésével (ami gyakran kétséges!), a megnevezett lélek azonnali szabadulása elérhető – bár nem lehetetlen! Jóllehet, azt mégkevésbé hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mi "búcsú-áldozatunk" semmit sem érne, Krisztus megváltó áldozata, és a Szentek érdemei nélkül! Úgyhogy igen összetett a kérdés, ám nekünk a földi életben mindent meg kell tennünk, embertársaink megtéréséért, és a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabdulásáért!

A másik feltétel ugyanis – amit nem ismerhetünk –, a kiváltságolt lélek bűneinek Isten előtti súlya, mellyel maga-magát a purgatórium ismeretlen mélységeibe süllyesztette! Ha pl. a „nagy purgatóriumban” van (ld. 58. részben!), ott nem használnak neki a földi imák, tehát a teljes búcsú mentesítő kegyelme sem! A teljes búcsú ígéretét nyomatékozza, ha nem csak az adott pillanatban (az épp elvégzett szentgyónással) feleltünk meg a búcsúfeltételeknek, hanem ezt rendes életvitelünk is igazolja. Hasonlóképp a magunkért elvégzett teljes búcsú is (lényegében) csak az adott pillanatban való elhalálozásunkkor érvényesülne – jóllehet –, kegyelmi hatása megmarad és „mennyei kincsként” halmozódik számunkra – amiként a másokért végzett részleges- és teljes búcsúk kegyelme is!

Ám nem szabad, hogy a fenti ismeret elcsüggesszen bennünket, mert tudvalevő, hogy egyetlen, az Isteni irgalmat esdő ima, fohász és búcsúkegyelem sem vész kárba az Úr előtt! (A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 25

     1887. Ha a Jóistennek különleges tervei vannak valakivel, akkor nagy lelket, önzetlen szívet, egészséges ítélőképességet, jó jellemet és józan fejet ad neki. Ha valakiben nem találja meg ezeket a tulajdonságokat, akkor az illetőtől semmi különlegeset nem vár a Isten.

Jézus nem egyszerre hozza a lélek tudomására, hogy mit vár tőle, mert megrettenne. Hanem apránként, ahogy kegyelme folytán egyre erősebb lesz, úgy tárja föl előtte titkait és részesíti keresztjében. Minden, ami történt, az ön nagyobb javát szolgálta!

A Jóisten olyan lelkeket keres, akik engesztelnek az őt érő bántásokért; akik szeretik és megszerettetik Őt. Azt akarja, hogy ön is közéjük tartozzon. A gonosz lélek jól látja, hogy a Jóistennek tervei vannak önnel, és ezért zaklatja és gyötörteti övéivel... Ne keseredjen el. A Jóisten segíti és segíteni is fogja. Bátran küzdjön! A Jóisten a pokol erőfeszítései ellenére is el fogja érni céljait. Soha nem fog semmit megtagadni öntől, amit bizalommal és szeretettel kér!

A lelki szenvedések és gyötrelmek fájdalmasabbak, mint a testiek. A Jézust szerető lélek nagy fájdalma azonban az, hogy nap mint nap fájdalmat okoz neki bűneivel és hálátlanságával. Kérje Jézus Szívétől a szükséges lelkierőt, hogy megvalósíthassa önben terveit!

Hogy lelkét Isten jelenlétében tartsa, vegyen mindennap egyet Urunk szenvedésének tizennégy állomásából, és alaposabban elmélkedjen róla. Jézusnak kedves, ha megemlékezünk szenvedéseiről, amit értünk elviselt. Ünnepnapokon vegye elmélkedéséhez az egyik dicsőséges titkot: a feltámadást, a mennybemenetelt. Gyakran gondoljon az Eucharisztiára is, Jézus rejtett életére a tabernákulumban. Elsősorban ott látja szeretetét. Fájó Neki egyedül maradni, anélkül, hogy bárki imádná, a világ legtöbb templomában! Hiába vár, hogy valaki betérjen hozzá és azt mondja: „Szeretlek!” Pedig Ő viszonozni fogja. A szentáldozás által Jézus egészen bensőségesen egyesíti magával, úgy egyesül önnel, mint még senki mással. Ebben az isteni táplálékban rendkívüli erőt fog találni, hogy arra a tökéletességre emelkedjék, amit Jézus öntől kíván. Tartsa szem előtt, hogy minden elmúlik, mégpedig gyorsan elmúlik! Ne aggodalmaskodjunk tehát olyan dolgok miatt, amelyek napok alatt véget érnek. Azokra törekedjünk, amik soha nem érnek véget... Ne álljon ellen Isten vonzásának. Hamarosan Jézus maga fogja önnek elmondani, mit kíván öntől. Addig is rám bízta, hogy isteni akaratát közvetítsem önnek.

1890. November 2. Megpróbálom elmagyarázni önnek, már amennyire a földön felfogható, hogy mi a mennyország.

Újabb és újabb ünnepek követik egymást szüntelenül, mindig újabb és – úgy tűnik – azelőtt sohasem élvezett boldogság. Az öröm folyama, amely egyfolytában árad a választottakra.

A mennyország mindenekfelett Isten: Isten szeretete, ízlelése, élvezete; vagyis Istennel való teljes, ám véget nem érő betöltekezés. Minél jobban szerette Istent a lélek a földön, minél közelebb jutott a tökéletesség csúcsához, annál jobban szereti és annál teljesebben fogja fel Istent a mennyben is! Jézus az igazi boldogság a földön és az örök boldogság a mennyben! 

(A „Feljegyzések a purgatóriumból” vége!) (A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

(E-mail-ben terjedő körlevél, magam is kaptam, bár rólam is szól!)

   A Mária Rádióban december 6-án Hallgatók Napja lesz. 

Aznap élő adásban várják a hallgatók hívásait, kívánságait, családi történeteiket örömeikről!
Ne mulasszák el a T. hallgatók megemlíteni, esetleges elégedettségüket Begyik Tibor műsoraival! 
Telefonon, vagy e-mail-ben mondjanak köszönetet a Rádiónak a Mária-jelenések sorozatért, és ünnepi műsoraiért! Említsék meg, hogy szeretnék ezen műsorokat gyakrabban, több ismétlésben hallgatni! 
Telefon:  +36 1  373 07 01  
E-mail-cím:  hallgatoknapja@ mariaradio.hu

A Mária Rádió az alábbi körlevelet intézte önkénteseihez:
     Hallgatók Napját tartjuk december 6-án a Mária Rádióban. Minden évben ezen a rendkívüli adásnapon köszönjük meg hallgatóinknak lelki támogatásunkat, és tesszük még erősebbé közösségünket. 
Ezen a napon műsorainkat hallgatóinkkal közösen, értük állítjuk össze. 
A Mária Rádió hallgatói és önkéntesei egy családban élnek. Közösen imádkoznak, ünnepelnek, zarándokolnak, s viszik el Isten szeretetének üzenetét egyre több emberhez. Hallgatói családunk közösen ünnepel idén is, melynek kiemelt napja december 6 -án lesz. Ezen a napon hallgatóink saját családi történeteit, élményeit osztják meg velünk. 
Mesélje el Ön is, hogyan emlékszik vissza gyerekkorára, nagyszüleire? Hogyan várták első gyermeküket ? Milyen konkrét és maradandó lelki élményeket őriz családjával kapcsolatban? Esetleg van- e olyan családi története, amely a Mária Rádióhoz köthető ? 
Mondja el Ön is saját történetét december 6 -án élő adásban vagy küldje el nekünk írásban a hallgatoknapja@mariaradio.hu  e - mail címre.  

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

1956. december 4-én hatalmas nőtüntetés volt Budapesten

     A Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is aktív volt egy illegális sokszorosítót üzemeltető értelmiségi csoport. A szovjet megszállás első havi fordulójára nőtüntetést szerveztek az országunk megszállása, és az elesettek emlékére. A tüntetést az ÉLÜNK című stencilezett újságukban hirdették, melyet röpcédulaként terjesztettek. A forradalom  vérbefojtásának emléknapjára, december 4-re hívták a Hősök terére a lányokat, asszonyokat – kérve őket –, hogy egy-egy szál virágot hozzanak magukkal a néma tüntetésre. 
     Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal. A kettes-hármas sorokban haladó, kendős gyászoló nők közt egyesek gyerekkocsit toltak. A Magyar Ifjúság útja felől, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyek igyekeztek visszább szorítani a tömeget. Egy harckocsiból kinyúló ordibáló orosz, durván kiemelt egy nőt a sorból, ám hallva és látva a hatalmas tömeg felzúdulását, nyomban el is engedte. A gyászruhás asszonyok némán folytatták útjukat, s csak annyiban engedtek az erőszaknak, hogy egy részük a Műcsarnokot megkerülve haladt az Ismeretlen Katona sírja irányába. Voltak, akik a leeresztett városligeti tó medrén keresztül voltak kénytelenek az emlékművet megközelíteni. A borult, ködös időben végül is két és fél órán keresztül vonultak az asszonyok s tették le a virágaikat az Ismeretlen katona sírjához. Kisebb csoportok még a délutáni órákban is érkeztek, amikor a sírt már teljesen befedték a virágok. Megható volt, hogy az emlékmű négy sarkán álló őrkatona sírt.
     Ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is sor került néma nőtüntetésre. December 6-án Veszprémben és Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben. 
     A Kádár-kormány apparátusa később igyekezett beazonosítani a résztvevőket és néhányukat súlyos zaklatásnak tették ki. Például, Wittner Mária egyik rabtársa Opoczki Istvánné, akit a december 4-i nőtüntetés szervezésével vádoltak meg, a Kádár-pribékek kínvallatásának egyenes következményeként méhrákban halt meg.

     A Városligeti tó mellől is hosszú sorokban érkeztek a bátor magyar asszonyok és anyák, akik akkoriban nem csekély veszélynek tették ki magukat, hiszen a nemzetmészáros szocialisták akár beléjük is lövethettek volna, miként ezt néhány nap múlva sorra meg is tették. (A kép távlatában látható a végeláthatatlan gyászmenet.)

     A tüntető nők ezt követően az Amerikai Követség elé vonultak és petíciót adtak be, miszerint az Egyesült Államok követelje meg, hogy az ENSZ bizottság repülőgépe leszállhasson Budapesten, (amit az oroszok előzőleg már megakadályoztak), hogy a saját szemükkel láthassák a háborús cselekmények pusztítását, és a köztereken lévő számtalan sírt. Az orosz tankok azonban megjelentek a Szabadság téren és mintha agyon akarták volna taposni a tömeget, igyekeztek azt megrémiszteni. Több százan lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a gyalázatos randalírozást. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt. Aznap az Angol Követég előtt is demonstráció volt, de ott is megjelentek az orosz tankok.

Emlékezzünk meg imáinkban a hős magyar nőkről, akik a vérszagú napokban is bátrak voltak nyíltan meggyászolni fiaikat, férjeiket, édes Hazánkat, és szívükben tovább adták a hazaszeretet Lángját.

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 24

     1881. A testi és lelki szenvedés Jézus barátainak osztályrésze, míg a földön tartózkodnak. Minél jobban szeret Jézus egy lelket, annál inkább részesíti a fájdalmakból, amelyeket Ő irántunk való szeretetből elviselt. Boldog az ilyen kiváltságos lélek! Mennyi érdemet szerezhet! Ez a legrövidebb út a mennybe.

Ne féljen hát ön sem a szenvedéstől, ellenkezőleg, szeresse, hiszen közelebb viszi ahhoz, akit szeret. Nem mondtam-e már, hogy a szeretet megédesíti azt, ami nagyon keserűnek tűnik?

Annak, hogy a lélek hamar bensőségesen egyesülhessen Jézussal, a biztos eszköze a szeretet, de a szenvedéssel párosult szeretet. Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés! Ezek a leggyöngédebb érintések, amelyekkel az isteni Hitves illetheti azt, akivel bensőségesen akar egyesülni. E kiváltságos léleknek egyik szenvedést küldi a másik után, egyik fájdalmat a másik után, hogy elválassza mindentől, ami körülveszi. Azután szólni tud a szívéhez.

Mi történik ezekben az isteni beszélgetésekben? 

– Ha akarja, megtudja! Jézus függőben tartja kegyelmeit, amelyekkel elárasztja majd, amikor úgy látja, hogy akarata szerint felkészült és alkalmas a befogadásukra. Jézus azt akarja, hogy egyedül őérte cselekedjék, és minden tette az Ő dicsőségére irányuljon. Ő legyen bizalmasa minden örömében, bánatában, hogy a legkisebb dolgot se tegye az ő tanácsa és megvilágosítása nélkül, hogy mindazért, amit tesz, viszonzásul egyedül csak őt kívánja. 

1883. Megint egy esztendő elenyészett az örökkévalóságba! Így múlik el mind, egyik a másik után. A napok egymást követik egészen addig, míg aztán valamely nap véget nem vet a rövid földi életnek, és megkezdődik a hosszú élet, amely az örökkévalóság! Jól használjon ki minden pillanatot! Mindegyik alkalmat ad, hogy elkerülje a purgatóriumot és megnyerje a mennyet! Minden cselekedetének, amelyet Jézus tekintete alatt visz végbe, egy fokkal nagyobb mennyei dicsőség és Jézus iránti nagyobb szeretet a jutalma. A tökéletes élet ilyen cselekedetei szeretetláncot alkotnak, amely mind szorosabban fűzik a lelket ahhoz, akit szeret. Amikor az utolsó láncszem is kialakult, akkor Jézus elszakítja a gyönge kötelékeket, amelyek az érdemekkel teli lelket a testhez kötik. Miután így megszabadult, Jézus még szorosabban, örökre egyesíti magával a boldog örökkévalóságban. Érti hát, hogy az az élet, amelynek minden pillanata Jézusért van, az esetleges múló keserűségek ellenére is boldog? Ha egy pár pillanatig tartó beszélgetés, amelyet egy áldott lélek Jézussal folytat, képes gyönyörűséggel eltölteni a lelket és feledtetni minden múló fájdalmát, milyen lesz akkor az örök egyesülés?

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 23

     Mikor fog beavatkozni Szent Mihály? 

– Nem tudom! Sokat kell imádkozni ezekért a szándékokért, segítségül hívni az arkangyalt, emlékeztetve címeire és kérni, hogy járjon közben Jézusnál, akinek Szíve fölött oly nagy közbenjáró hatalma van. A Szent Szűzről sem szabad megfeledkezni, Franciaország az ő kiváltságos országa mind közül, és Ő fogja megmenteni.

Jól teszik, akik (Domonkos) rózsafüzér-imára biztatnak mindenkit: ez a leghatékonyabb ima a mostani ínségben! 

1880/2. A hősies elhatározás nagyon kedves a Jóisten előtt, nagy segítség a tisztítóhelyen lévő lelkeknek, és hasznos a nagylelkű személynek is! A teljes búcsúval kapcsolatban azt mondhatom, hogy kevesen, nagyon kevesen nyerik el egészen. A szívnek és az akaratnak oly nagy felkészültsége szükséges hozzá, hogy ritkább, mint gondolnánk, hogy valakiben minden meg legyen bűnei teljes elengedéséhez. A purgatóriumban csak könyörgés formájában nyerjük el a javunkra nyert búcsút, ahogyan Isten megengedi. Igaz, hogy nem hajlunk már bűnre, de ott nem az irgalom, hanem az isteni igazságosság uralma alá tartozunk, így csak abban részesülünk, amit a Jóisten a javunkra akar fordítani.

Ha a lélek már közel van céljához, a mennyországhoz, elegendő lehet egyetlen jól elnyert teljes búcsú, vagy akár egy félig elnyert és szándékára fordított búcsú is, hogy megszabaduljon és eljusson az örök boldogságra, ez azonban sok léleknél nincs így. Ők életükben megvetették vagy nem sokba vették a búcsúkat, és a Jóisten, aki mindig igazságos, tetteik szerint ad viszonzást. Valamit nyerhetnek az isteni akarat szerint, a búcsú teljességét azonban ritkán.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

(E-mail-ben terjedő körlevél, magam is kaptam, bár rólam is szól!)

   A Mária Rádióban december 6-án Hallgatók Napja lesz. 

Aznap élő adásban várják a hallgatók hívásait, kívánságait, családi történeteiket örömeikről!
Ne mulasszák el a T. hallgatók megemlíteni, esetleges elégedettségüket Begyik Tibor műsoraival! 
Telefonon, vagy e-mail-ben mondjanak köszönetet a Rádiónak a Mária-jelenések sorozatért, és ünnepi műsoraiért! Említsék meg, hogy szeretnék ezen műsorokat gyakrabban, több ismétlésben hallgatni! 
Telefon:   (+36 1) 373 07 01  (városi)
                 06 30 406 58 24
                 06 30 249 54 06
E-mail-cím:  hallgatoknapja@ mariaradio.hu

A Mária Rádió az alábbi körlevelet intézte önkénteseihez:
     Hallgatók Napját tartjuk december 6-án a Mária Rádióban. Minden évben ezen a rendkívüli adásnapon köszönjük meg hallgatóinknak lelki támogatásunkat, és tesszük még erősebbé közösségünket. 
Ezen a napon műsorainkat hallgatóinkkal közösen, értük állítjuk össze. 
A Mária Rádió hallgatói és önkéntesei egy családban élnek. Közösen imádkoznak, ünnepelnek, zarándokolnak, s viszik el Isten szeretetének üzenetét egyre több emberhez. Hallgatói családunk közösen ünnepel idén is, melynek kiemelt napja december 6 -án lesz. Ezen a napon hallgatóink saját családi történeteit, élményeit osztják meg velünk. 
Mesélje el Ön is, hogyan emlékszik vissza gyerekkorára, nagyszüleire? Hogyan várták első gyermeküket ? Milyen konkrét és maradandó lelki élményeket őriz családjával kapcsolatban? Esetleg van- e olyan családi története, amely a Mária Rádióhoz köthető ? 
Mondja el Ön is saját történetét december 6 -án élő adásban vagy küldje el nekünk írásban a hallgatoknapja@mariaradio.hu  e - mail címre.  

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 22

     Igazak az ígéretek, amelyek azokra vonatkoznak, akik Szent Mihály rózsafüzérét imádkozzák? 

– Az ígéretek igazak, de ne higgye, hogy akik megszokásból mondják, és nem fáradoznak tökéletesedésükért, azok, azonnal megszabadulnak a purgatóriumból. Ez téves hiedelem! Szent Mihály még többet is megtesz, mint amit ígér. Ám azokat, akik hosszú tisztítótűzre vannak ítélve, nem szabadítja ki olyan hamar. Az biztos, hogy az arkangyal iránti tiszteletük jutalmául megrövidülnek szenvedéseik, de hogy teljesen megszabadulnának – nem! Itt vagyok példának én, aki imádkoztam ezt a rózsafüzért. Csak azok szabadulnak meg azonnal, akik bátran dolgoztak tökéletesedésükön és kevés engesztelni valójuk van a tisztítóhelyen.

Franciaország nagyon bűnös, sajnos nincs egyedül. E pillanatban egyetlen keresztény ország sincs, amely nyíltan vagy rejtett módon ki ne akarná űzni Istent a szívéből. A titkos társaságok – és vezérük a sátán –, akik mindent zűrzavarba taszítanak és szítják ezeket az ármánykodásokat. Ez most a sötétség fejedelmének órája, de hiába tesznek bármit, Isten meg fogja mutatni, hogy egyedül ő az Úr!

Itt a purgatóriumban a Jóisten engedélyével tudjuk, mi történik most a földön, hogy imádkozhassunk e nagy szükségben, ám imáink nem elegendőek. Ha Jézus találna néhány jóakaratú lelket, akik készek volnának jól Őt engesztelni, könyörületre hajlítanák fenségét, megbántott isteni jóságát! Tetszésére volnának Szívének, melyet annyi keserűség mar, és Jézus csak annak kíván megbocsátani, aki megalázkodik. Mondja el ezt az elöljáró anyának!

Szent Mihály be fog avatkozni az Egyház küzdelmébe! Ő az Egyháznak az őre, amelyet bár annyira üldöznek, de nem tudják elpusztítani, amint gondolják az álnokok. Ugyancsak Ő Franciaország különleges védangyala is, aki segíteni fogja, hogy visszakapja az Egyház legidősebb leányához méltó helyét, hiszen minden gonoszság ellenére, amit itt elkövetnek, még mindig sok jó van és sok mélyen hívő lélek él Franciaországban.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 21

     A purgatóriumban mindenki ismeri a többiek bűneit, mint majd az utolsó ítéletkor? 

– A purgatóriumban általában nem ismerjük a többiek bűneit, kivéve, ha Isten bizonyos lelkek vonatkozásában megengedi tervei szerint, ezt azonban keveseknél teszi. 

Tökéletesebben ismerik Istent, mint mi? 

– Micsoda kérdés! Persze hogy sokkal jobban ismerjük és sokkal jobban szeretjük! Hiszen éppen ez okozza legnagyobb gyötrelmünket! A földi ember nem tudja, milyen a Jóisten. Mindenkinek van róla egy elképzelése a maga korlátozott látása szerint; amikor azonban levetjük a porhüvelyt, és többé semmi sem gátolja lelkünk szabadságát, csak akkor ismerjük meg Istent, jóságát, irgalmát, szeretetét! A lélek, miután ilyen tisztán látja, oly nagyon vágyik egyesülnie Vele, s állandóan feléje igyekszik, ám minduntalan visszalökődik, mivel nem elég tiszta. Íme, ez a mi a leggyötrelmesebb, a legkeservesebb szenvedésünk.

Ó, ha visszatérhetnénk a földre, miután megismertük a Jóistent, ó, hogyan élnénk!? Ámde késő bánat! Sajnos a földön az emberek minderre nem is gondolnak és úgy élnek, mintha vakok lennének. Semmibe veszik az örökkévalóságot. Szinte minden vágyuk egyedül a földi létre irányul, amely csupán átmenet, és az a test, melynek mindig kedvezni akar, egyszercsak földdé válik. A menny eszükbe sem jut, Jézust és szeretetét elfelejtették.

A purgatóriumban vigasztalják egymást a lelkek a Jóisten szeretetében, vagy mindenki teljesen elkülönül gyötrelmében a többiektől? 

– A purgatóriumban egyetlen vigaszunk, egyetlen reményünk egyedül Isten. A földön időnként a Jóisten megengedi, hogy egy baráti szív megvigasztalja az embert testi-lelki szenvedésében, bár ha abban a szívben nem él Jézus szeretete, hiábavaló a vigasztalás!

Itt viszont a lelkek elvesztek, elmerültek az isteni akaratban, és egyedül Isten enyhítheti fájdalmukat. Minden lélek szenved, ki-ki bűnössége szerint, de valamennyiük közös gyötrelme, amely minden mást fölülmúl: Jézus hiánya, aki lételemünk, életünk, mindenünk. És bizony saját hibánkból vagyunk elválasztva Tőle! Úgy viselkedjék Jézussal, mint kisgyermek az édesanyjával: bízzék jóságában, minden testi-lelki ügyét helyezze isteni kezébe, aztán igyekezzen mindenben tetszésére lenni, ne törődjék semmi mással. Isten nem veszi annyiba a nagy, hősies cselekedeteket, mint egy egyszerű tettet, apró áldozatot, amely szeretetből fakadt. Olykor egy apró áldozat, amelyről egyedül Isten és a lélek tud, érdemszerzőbb, mint egy nagy, amit elismerés övez. A Szűzanya nagyon szereti önt, ön is szeresse teljes szívéből és amit csak tud, tegyen meg tiszteletéért. Ha az emberek vennék a fáradságot, hogy olykor elgondolkodjanak Isten végtelen jóságán, ez elég volna ahhoz, hogy szentté váljanak! Csakhogy a világban nem ismerik eléggé Jézus Szívének irgalmas jóságát. Mindenki a saját látásmódja szerint méri fel, ez pedig tökéletlen, és ezért imádkoznak rosszul.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

(E-mail-ben terjedő körlevél, magam is kaptam, bár rólam is szól!)

   A Mária Rádióban december 6-án Hallgatók Napja lesz. 

Aznap élő adásban várják a hallgatók hívásait, kívánságait, családi történeteiket örömeikről!
Ne mulasszák el a T. hallgatók megemlíteni, esetleges elégedettségüket Begyik Tibor műsoraival! 
Telefonon, vagy e-mail-ben mondjanak köszönetet a Rádiónak a Mária-jelenések sorozatért, és ünnepi műsoraiért! Említsék meg, hogy szeretnék ezen műsorokat gyakrabban, több ismétlésben hallgatni! 
Telefon:   (+36 1) 373 07 01  (városi)
                 06 30 406 58 24
                 06 30 249 54 06
E-mail-cím:  hallgatoknapja@ mariaradio.hu

A Mária Rádió az alábbi körlevelet intézte önkénteseihez:
     Hallgatók Napját tartjuk december 6-án a Mária Rádióban. Minden évben ezen a rendkívüli adásnapon köszönjük meg hallgatóinknak lelki támogatásunkat, és tesszük még erősebbé közösségünket. 
Ezen a napon műsorainkat hallgatóinkkal közösen, értük állítjuk össze. 
A Mária Rádió hallgatói és önkéntesei egy családban élnek. Közösen imádkoznak, ünnepelnek, zarándokolnak, s viszik el Isten szeretetének üzenetét egyre több emberhez. Hallgatói családunk közösen ünnepel idén is, melynek kiemelt napja december 6 -án lesz. Ezen a napon hallgatóink saját családi történeteit, élményeit osztják meg velünk. 
Mesélje el Ön is, hogyan emlékszik vissza gyermekkorára, nagyszüleire? Hogyan várták első gyermeküket ? Milyen konkrét és maradandó lelki élményeket őriz családjával kapcsolatban? Esetleg van- e olyan családi története, amely a Mária Rádióhoz köthető ? 
Mondja el Ön is saját történetét december 6 -án élő adásban vagy küldje el nekünk írásban a hallgatoknapja@mariaradio.hu  e - mail címre.  

November 30. Szent András apostol, Péter bátyjának emlékünnepe. A hagyomány szerint X alakú kereszten szenvedett vértanúhalált. Az egyházi év vége, az adventi böjti időszakot megelőző vigalmak befejező napja.

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 20

     1880/1. január. Karácsony éjjel lelkek ezrei hagyták el a purgatóriumot és mentek a mennybe, sokan azonban maradtak, és én is közéjük tartozom. Szokták mondani, hogy a lélek tökéletesedése hosszasan tart, és ez igaz! Önt is meglepi, hogy ennyi ima után még mindig itt vagyok és nem élvezhetem a Jóisten látását.

Nos, a lélek tökéletesedése a purgatóriumban sem megy gyorsabban, mint a földön. Kevés lélek akad, akiknek csupán néhány bocsánatos bűnért kell engesztelniük, ők nem sokáig vannak a tisztítóhelyen. Néhány értük jól végzett ima, néhány áldozat hamar megszabadítja őket. Azoknak a lelkeknek, mint én (és csaknem mind ilyenek!), akiknek szinte nulla volt az életük és alig, vagy egyáltalán nem is törődtek az üdvösségükkel. Nekik az egész életüket újra kell kezdeniük az engesztelés helyén. A léleknek újból végig kell járnia a tökéletesedés útját, szeretnie és kívánnia kell Istent, akit a földön nem szeretett eléggé. Ezért tart egyes lelkek szabadulása olyan sokáig.

A Jóisten nagy kegyelmet adott nekem, amikor megengedte, hogy imákat kérjek. Nem érdemeltem meg, és enélkül én is – mint a legtöbben –, évekkel és évekkel tovább maradtam volna itt!

Kapcsolatban vannak egymással a szerzetesek és mások, akik ugyanahhoz a családhoz tartoznak? 

– A purgatóriumban, akárcsak a mennyben, az egy családhoz tartozó szerzetesek nincsenek mindig együtt. A lelkek nem mindannyian ugyanazt a büntetést vagy jutalmat érdemlik. Viszont megismerik egymást a purgatóriumban, és amikor a Jóisten megengedi, kommunikálhatnak is egymással. Részesülhet az ember meghalt barátja imájából, kaphat tőle egy-egy gondolatot és tudathatja vele, hogy megemlékezik róla! El lehet juttatni ide földi gondolatokat, de nincs sok haszna, mert mint említettem, a purgatóriumi lelkek tudják és ismerik azokat, akik törődnek velük a földön. Isten néha azt is megengedi, hogy imát, figyelmeztetést, tanácsot kapjanak. Így az, amit több alkalommal mondtam Szent Mihályról, tőle származott, amit pedig az atyáról mondtam, Istentől jött. Az ön megbízásait, amelyeket a másvilágra vonatkozóan is adott, mindig teljesítettem, ám minden az isteni akaratnak van alárendelve.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 19

     December 8. Mennyi élet van tele látszólagos jótettekkel, s a halálban mégis üresnek bizonyulnak. Kitűnni, csillogni vágytak, ám kevesen cselekszenek valóban egyedül Istenért... Amikor meghalnak és elmúlik vakságuk, mennyire bánni fogják! Bárcsak gondolnának olykor az örökkévalóságra! Mi az élet ahhoz a naphoz képest, amelynek nem lesz alkonya a választottak számára, vagy ahhoz az éjhez képest, amelynek nem lesz hajnala a kárhozottak számára?!

A földön az emberek mindent szeretnek és mindenhez ragaszkodnak, kivéve Őt, akit egyedül kellene szeretnünk! Jézus a tabernákulumban várja a lelkeket, de nem találja őket. Ezerből alig akad egy, aki úgy szereti, ahogy szeretnie kellene. Szeresse hát ön és kárpótolja, a bűnös közömbösségért, amely szerte a világon tapasztalható!

És a purgatóriumban szeretik őt? 

– Igen, de ez vezeklő szeretet. Ha a földön annyira szerettük volna, mint kellett volna, nem lennénk itt ilyen sokan, nem lenne ennyi lélek az engesztelés helyén. Jézus azt szeretné, hogy szeressék a földön, ahol minden tabernákulumban porig alázza magát, hogy könnyebben megközelíthessék, mégsem teszik. Az emberek oly közömbösen mennek el egy templom előtt, mint egy köztéri szobor mellett.

Ha véletlenül betérnek a szent helyre, csak azért teszik, hogy még jobban megbántsák az ott lakozó isteni Foglyot ridegségükkel, tiszteletlen viselkedésükkel, a figyelmetlenül elhadart imáikkal, és egyetlen szóval meg nem köszönve irántunk való jóságát.

Mondja meg P. atyának, hogy azokban az áldott pillanatokban gyengédségével engeszteljen a sok hálátlan közömbösségéért; szíve olvadozzék a szeretettől az OstyaJézus előtt, elsősorban azokért a papokért, akik ugyanazon kiváltság részesei, mint ő, mégis jeges szívvel bánnak a szent misztériumokkal. Oly hidegek maradnak a szeretet e lángolása előtt, mint a márvány, s nincs egy gyengéd benső szavuk Jézushoz. Istennel való egysége mindennap váljék bensőségesebbé, hogy felkészüljön a nagy kegyelmekre, amelyeket Jézus neki tartogat. Említettem, hogy vannak lelkek, akik az oltár lábánál teljesítik purgatóriumukat. Az adoráló lelkek a bűnösök helyett vannak viszonzásképpen az oltárnál, az Oltáriszentség iránti áhítatukért és a szent hely iránti tiszteletükért. Kevesebbet szenvednek, mintha magában a purgatóriumban volnának, és Jézus – akit a lélek és a hit szemével szemlélnek –, láthatatlan jelenléte által enyhíti gyötrelmeiket. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

     Szent Katalin a 14 segítő szent egyike és Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő biztató hangját is hallotta.
Alexandriai Szent Katalint a középkorban széles körben és bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért, ennél fogva mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették, így tehát a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték.
     Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájává vált. Hasonlóképp a börtönbeli kínzatásainak hősies elviseléséért, a foglyok hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett kerék összetört, a kerékkel foglalkozó iparosok is védőszentjüknek tekintik.
A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
     A tizennégy segítő szent közé sorolták. Ábrázolása császárnői viseletben, könyvvel, kereszttel, karddal, pálmaággal, szöges és törött kerékkel ábrázolják.
     Így vált Alexandriai Szent Katalin a legelterjedtebb nem bibliai szentek egyikévé, olyannyira, hogy november 25-i ünnepe VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt.
     Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződik e naphoz, miszerint, ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz (Katalin kopog, karácsony locsog). Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal.

(Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     Labouré Katalin 1806. május 2-án Fain-les Mountiers-ben (Burgundia) született. Földműves leánya. 1830. április 21-én, 24 évesen lépett az Irgalmas Nővérek anyaházába. Újonc éve folyamán többször megjelent neki a Boldogságos Szűzanya. Egyik látogatása alkalmával azt a feladatot kapta, hogy érmet veressen, mely hamarosan nagyon széles körben elterjedt és a Csodásérem nevet kapta.
     Katalin nővér egyszerű társaságbeli életét a konyhán és a mosodában, a portán és öregek ápolójaként töltötte. Az, hogy ő a jelenések kiváltságoltja, ezt a gyóntatóján és a főnökasszonyán kívül, soha senkinek nem mondta el.
1876. december 31-én, 70 évesen hunyt el.
1933. május 28-án boldoggá, 1947. július 27-én szentté avatták. 

KÖNYÖRGÉS
Istenünk, Te megörvendeztetted Labouré Szent Katalint
a Fiad Édesanyjával történő beszélgetéssel
és megtanítottad, hogy Krisztus szeretetébe rejtve,
életét a szegények szolgálatában juttassa kifejezésre.
Az ő ünnepnapján kérünk add,
hogy mi is felismerjünk Téged a szegényekben
és a szív egyszerűségével terjeszthessük az Érmet, mint szentelményt és hirdessük az egész világon a Csodásérem üzenetét: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 18

     Olykor úgy tűnik, hogy maga Isten is megváltoztatja terveinek sorrendjét. Például megtörténhet, hogy Isten kinyilvánítja, egy ország, egy tartomány vagy egy személy büntetését. És végül nem teszi, lehetséges ez?

– Igen ez a szándék, ám ha abban az országban vagy tartományban egyesek imával vagy más módon lefegyverzik Isten igazságosságát, akkor Ő végtelen bölcsessége szerint megkegyelmez vagy enyhíti a büntetést. Isten, gyakran Édesanyján keresztül megengedi, hogy nagy eseményeket előre kinyilatkoztasson egyes lelkeknek, hogy megtérésre, imára, engesztelésre késztessék az embereket, elhárítva ezzel a csapásokat. Isten irgalma oly hatalmas, hogy csak végső esetben büntet.

A protestánsok közül sokan üdvözülnek? 

– Isten irgalmából számos protestáns üdvözül, de sokan hosszú és kemény purgatóriumi tisztuláson mennek keresztül. Igaz, nem éltek vissza a kegyelmekkel, mint sok katolikus, de nem is részesültek a szentségek hatalmas kegyelmeiben és az Igaz Vallás más segítségeiben, ezért hosszabb a purgatóriumi engesztelésük. Most halkabban beszélek, mint szoktam, mert nyolc napja ön is túl halkan szól Istenhez a zsolozsmázáskor. Ha majd hangosabban beszél, én is úgy fogok tenni.

Tudnak a tisztítóhelyen az egyházüldözésről? Tudják, mikor lesz vége? 

– Igen tudjuk, hogy üldözik az Egyházat, és imádkozunk győzelméért, de hogy mikor következik be? Nem tudom... Lehet, hogy egyes lelkek tudják, én nem! A purgatóriumban a lelkek nem csak gyötrelmeikkel vannak elfoglalva, de sokat imádkoznak a Jóisten nagy szándékaiért és azokért, akik rövidítik a szenvedésüket. Dicsőítik Urunkat, és hálát adnak irántuk tanúsított végtelen irgalmáért, mivel némelyiküknél igen szűk mezsgye választotta el a purgatóriumot a pokoltól. Kis híján, alá zuhantak a mélységbe. Ítélje hát meg, mekkora hála lehet e szegény lelkekben, hogy így megmenekültek a sátántól.

Nem tudom elmagyarázni miként van az, hogy mi már nem úgy látjuk a földet, mint önök. Ezt csak akkor lehet megérteni, amikor a lélek elhagyja a testet, mert utána a föld, már csak egy pontnak tűnik az örökkévalóság végtelen horizontjaihoz képest, amelyek feltárulnak előtte. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

     Szent Katalin állhatatossága csodálatra méltó, mert a fenyegetőző császárnak így felelt: »Teljesen mindegy, hogy milyen kínzást eszelsz ki, mert testemet és véremet Krisztusért akarom áldozni.«
Ekkor a császár halállal fenyegette meg szentünket. Készíttetett egy tüskékkel és késekkel fölszerelt kereket, amely már a forgatásával is félelmetes zajt keltett, Katalin azonban ettől sem rémült meg. Amikor hozzá akartak fogni, hogy ezzel halálra kínozzák, angyali kezek széttörték a kereket, melynek szétrepülő darabjai sok katona halálát okozták.
     A látványtól megrémült tömegben ez akkora tiszteletet keltett a keresztények hatalmas Istene iránt, hogy sokan megtértek, de még a császárné is kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a fent említett testőrtiszttel és a kétszáz katonájával együtt lefejeztette, kiadva a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.
     A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek őróla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Isten azonban mindig igazolja övéit, még akkor is, ha ez nem fér bele a tudományos vizsgálódás szokott formáiba! Amint Jézus Jegyesének feje lehullott, a testéből nem vér, hanem tejszerű folyadék folyt és aki ezt megérintette, nyomban meggyógyult.
     Hamarosan angyalok jöttek és szentünk testét a több mint húsznapi járásra lévő Sínai-hegyre vitték, ahol nagy kegyelettel eltemették. Feltételezések szerint 547-ben Justinianus császár rendelte el, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort szerzeteseknek.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 17

     Halottak Napja és nyolcada nagy örömet jelent a tisztítóhelyen, s sok szabadulást hoz?

– Halottak Napján sok lélek hagyja el az engesztelés helyét és jut a mennybe. A Jóisten nagy kegyelme folytán ezen a napon kivétel nélkül minden szenvedő lélek részesül a Szent Egyház nyilvános imáiban, még a nagy purgatóriumban lévők is. Mégis minden lélek az érdemei szerint könnyebbül meg, de valamennyien érzik e rendkívüli kegyelmet. Sok szerencsétlen szenvedő léleknek ez az egyetlen segítség – Isten igazságossága folytán –, amit a purgatóriumban töltött hosszú évek során kap. De nem Halottak Napján jutnak legtöbben a mennybe, hanem karácsony éjjel. Sok mindent mondhatnék még, de nem szabad. Önnek kell kérdeznie. Akkor felelhetek!

Nagy enyhülést jelentenek számomra a tisztelendő atya imái. Mondja meg neki, hogy köszönöm azokat is, amelyeket szeretetből értem mondatott. Mint említettem, én is mindig imádkozom érte. Még többet tudok majd tenni, ha a mennybe jutok. Azt is mondja meg neki: tudom, és a többi lélek is tudja, ha imádkoznak értük. Mindazáltal a Jóisten sokszor megengedi, hogy az értük mondott imák ne mindig az ő javukra váljanak. Mert a purgatóriumi lelkek csak annyira részesülnek a földi imák hatásából, amennyire Isten akarja, az illető lélek felkészültsége szerint. Szegény lelkek szenvedéseit tetézi, ha látják, hogy a szabadulásukért felajánlott imák nem nekik, hanem másoknak válnak javára. Ennek az is az oka, hogy nagyon kevés lélekért imádkoznak, a többség elhagyatott, és egyetlen gondolat, egyetlen fohász sem jut hozzájuk a földről.

Hogy mikor szabadulunk meg, arról semmit sem tudunk. Ha tudnánk, mikor érnek véget gyötrelmeink, az megkönnyebbülést és örömet jelentene, de nem! Tudjuk jól, hogy szenvedésünk enyhül, hogy közelségünk egyre bensőségesebb, de hogy mely napon (földi kifejezéssel, hiszen itt nincsenek napok) találkozhatunk vele, az a Jóisten titka.

A purgatóriumi lelkek csak annyira ismerik a jövőt, amennyire Isten megengedi és megadja nekik. Bizonyos lelkeknek – érdemeik szerint – több tudásuk, mint másoknak, de ugyan mit használ nekünk a jövőismeret, hacsak nem a Jóisten dicsőségét és egyes lelkek javát szolgálja? Ne csodálkozzék, hogy a sátán és hívei olykor megjósolnak jövőbeli eseményeket. A sátán szellemi lény, ezért sokkal több fortélya és tudása van, mint bárkinek a földön, néhány szent kivételével, akiket Isten megvilágosít. Mindenütt körüljár és lesi, hol árthat.

A gonosz lélek látja, mi zajlik a világban, és mivel rendkívül okos, képes következtetni, hogy mi fog történni, ez az egyetlen magyarázat. Jaj azoknak, akik tőle kérnek tanácsot, s ezzel rabszolgáivá szegődnek; ez a bűn nagyon utálatos a Jóisten előtt. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

     Egy alkalommal Katalin álmot látott, melyben egy gyönyörűséges Anya, dicsőséges Fiával felvonultatta szentünk előtt minden addigi kérőjét, hogy válasszon magának. Katalin azonban azt válaszolta, hogy sem tudásban, sem rangban egyik sem hozzá illő! Ekkor a Fölséges Anya így szólt Fiához: "Íme itt áll ez a szűz, aki vággyal teli, jegyezd el Te magadnak"! A dicsfénnyel övezett Fiú azonban így válaszolt: "Anyám! Nem lehetséges, hogy pogány jegyesem legyen, de ha felveszi a Keresztség Szentségét, eljegyzem őt"!
     Szentünk nem értette az álmot, ezért felkereste Ananiás remetét, aki megvilágosította előtte az álom pontos értelmét. Katalin ekkor bölcseleti tudománya helyes szemléletével és a Szentlélek ihletésére felismerte az Egy Igaz Isten valóságát és megkeresztelkedett.
     Egy újabb hasonló álmában, melyben egy zöldellő mezőn, angyali seregek kíséretében a Boldogságos Szűzanya, Isten Fiával magához hívta őt, az Üdvözítő Jézus ekkor eljegyezte Katalint valódi gyűrűvel, és ennek emlékére máig ismeretesek az un. "Katalin-gyűrűk".
     Amikor Maxentius császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a bálványoknak. Amint ennek hírét vette a 18 éves Katalin, a keresztények közé sietett, hogy az áldozattól visszatartsa őket, ám a császár katonái elfogták és uruk elé vitték, ahol szentünk keresztet vetett, remek bölcseleti szókinccsel tanúságot tett a császárnak, hogy ő nem élettelen bálványokat, hanem egyedül az Élő Istent követi, mivel a filozófusok és költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
     A császárnak tetszett az okos beszéd, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, de Szent Mihály főangyal olyan erőt adott neki, hogy a tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelései előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget és ha hisznek, elnyerik az örök üdvösséget.
A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust ha megígéri, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt.
     Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta.
Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl. Amikor a kíváncsi császárné meglátogatta esetleges ellenfelét, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 16

     Mi történik akkor, ha egy lélek egyenesen a mennybe jut?

– E lélek számára a Jézussal megkezdett egyesülés folytatódik a halál után, ez a mennyország. Ám a mennyei egyesülés sokkal bensőségesebb, mint a földi.

1879/3. Mondja meg hát: miben áll az igazi életszentség? 

– Ön tudja jól, de ha szeretné megismétlem, bár elmondtam már. Az igazi szentség abban áll, hogy az ember reggeltől estig megtagadja önmagát. Áldozatként él, állandóan félre tudja tenni emberi énjét s engedi, hogy a Jóisten tetszése szerint működjék benne és általa. Mély alázattal fogadja a kapott kegyelmeket, elismerve méltatlanságát; amennyire csak képes, megmarad a Jóisten szent jelenlétében és azt akarja, hogy tetteinek egyedüli tanúja és egyetlen jutalma Isten legyen!

Ezt az életszentséget kívánja és követeli meg Jézus azoktól a lelkektől, akik egyedül az övéi akarnak lenni és Őt akarják követni. Minden más csupán illúzió. Egyes lelkek a szenvedés, mások a szeretet által járják végig a purgatóriumot a földön, mert bizony a szeretetnek is megvan a maga gyötrelme. A lélek, aki igazán szeretni akarja Jézust, rájön, hogy minden igyekezete ellenére sem szereti annyira, amennyire óhajtaná; számára ez állandó kínszenvedés, mely egyedül a szeretetből fakad, amely nem létezik nagy gyötrelmek nélkül. Kissé hasonlít ez, mint említettem, a purgatóriumi lélek állapotához, aki szüntelenül Isten felé lendül és egyetlen vágya, ám minduntalan visszalökődik, mivel engesztelése még nem teljes. Az ember a földön él, ezért Isten azt akarja, hogy a földön jusson tökéletességre, követve a tanácsokat.

1879. november-december. A sógornője a purgatóriumban van, ahol sokat szenved. A tisztelendő atya segíthet rajta, ha szentmise-áldozatot mutat be érte. A vén bűnös megmenekült, mint oly sokan Isten irgalmának köszönhetően, a nagy purgatóriumban van.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

A Gulág a gonoszság és a halál szinonimája – jelentette ki 2012-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar civilek, politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megemlékezésen Budapesten. A parlament 2012-ben határozott arról, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.

Ne feledjük és nem feledhetjük, hogy 1945-46-ban 900 ezer összeszedett magyar civilt hurcoltak a szovjet kényszermunkatáborokba, három napos "malenkij robot" címén. Végül csak 1953-ban szabadultak, hozzávető-legesen 500 ezren! A háborúban kivérzett hazánknak, óriási vérveszteség volt a hősi halált halt, vagy fogság-
ban elhunyt katonáinkon túli NÉGYSZÁZ-EZER fiatal nő és idősebb férfi halála! Nem beszélve a háborús cselekmények egyéb-ként is adódó áldozatairól! Furcsán hangzik, de Magyarország háborús embervesztesége a legmagasabb, hiszen elvesztette lakosságának 15%-át!!! A hazatértek nagy része még hosszú évekig sem jutott vissza családjukhoz, mert a határon az ÁVH várta őket és sokukat internálótáborokba hurcolták!

Hát ennyit a kommunisták humanizmusáról, a (népi)demokráciáról és az emberi jogokról!

Imádkozzunk a halottakért, a még élőkért és a pribékjeikért!

     Az alexandriai Costus nevű király lányaként született 305 körül. Szüleinek sokáig nem volt gyermeke, annak ellenére sem, hogy a király szüntelen áldozatot mutatott be a bálványisteneknek. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. Az öntés során csodálatosképp egy feszület formálódott ki. Amint bevitték a pogány templomba, a bálványok mind ledőltek.
     Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, felesége Sabinella megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta (görögül "tiszta"). Már kisgyermekként megtanult olvasni és elmerült a bölcseleti tudományokban, több nyelven beszélt. Tizenhárom éves korában messzi földre híre ment csodálatos okosságának.
     Apja a halála előtt lelkére kötötte leányának, hogy a kereszten függő ismeretlen Istent mindig tisztelje, továbbá csak hozzá méltó szép, gazdag, bölcs ifjúhoz menjen feleségül. Egy kis képet adott Katalinnak, amelyre a Szűzanya és fia volt festve, azt tanácsolva leányának, hogy hozzájuk imádkozzon. A kép azonban teljesen hidegen hagyta Katalint, mert még nem volt keresztény. Nem úgy az édesanyja Sabinella, aki egy Ananiás nevű szent remete tanítása által megtért, megkeresztelkedett és elvonult az Ararát hegyére. Előtte azonban próbálta tudós lányát meggyőzni Krisztus örök igazsága felől, de hiába, mert a tudományok töltötték el Katalin szívét és gondolkodását!
     Anyja aszketikus elvonultságában, szüntelen imádságban kérte Isten Szentséges Anyját, hogy segítse meg lányát a megtérésben és a férjhez menésben.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

Feljegyzések a purgatóriumról 15

     Beszéljen arról, mi történik a haláltusa alatt és után! Világosságba kerül a lélek, vagy sötétségbe? Milyen formában hangzik el az ítélet? 

– Mint tudja, nekem nem volt haláltusám, de azt tudom mondani, hogy a végső, döntő pillanatban a sátán minden dühét rászabadítja a haldoklóra. A Jóisten azért engedi, hogy a lelkek keresztülmenjenek e végső megpróbáltatásokon, hogy növelje érdemeiket és hogy még szebb helyre jussanak a mennyben. Egyesek a halál rémületében sokszor borzalmas csatákat vívnak a sötétség angyalával, de győzedelmeskednek. A Jóisten nem engedi, hogy egy lélek, aki neki átadott életet élt, az utolsó pillanatban elvesszen.

Azok a lelkek, akik szerették a Szűzanyát és egész életükben hozzá fohászkodtak, sok kegyelmet kapnak tőle a végső küzdelmekben. Ugyanígy azok is, akik Szent Józsefet, Szent Mihályt vagy valamelyik másik szentet tisztelték. Ekkor örülhet az ember, hogy van közbenjárója Isten előtt, ama nehéz pillanatban. Azok, akik csendesen halnak meg anélkül, hogy bármit átélnének azokból a megpróbáltatásokból, amelyekről beszéltem, a Jóistennek azzal is megvannak a maga tervei: mert mindent az adott lélek javára tesz vagy enged meg. 

Nehezen tudom kifejezni, hogy mi történik a haláltusa után. Lehetetlen igazán megérteni, de megpróbálom elmagyarázni, amennyire tudom.

Amikor a lélek elhagyja a testet, mintha teljesen elveszne Istenben, vagy mondhatom így, mintha teljesen körülvenné Isten. Olyan világosságba kerül, hogy egy szempillantás alatt elébe tárul az egész élete és az, hogy mit érdemel. E világos látás közben ő maga mondja ki az ítéletét.

A lélek nem látja Istent, hanem szinte megsemmisül jelenlétében. Ha a lélek bűnös, mint én voltam, s ezért érdemli, hogy a tisztítóhelyre kerüljön, akkor bűneinek súlya annyira letaglózza, hogy a purgatóriumba veti magát. Csak ekkor érti meg a Jóistent és a lelkek iránti szeretetét, és ekkor fogja fel, milyen rossz a bűn az isteni Fenség szemében.

Szent Mihály jelen van, amikor a lélek elhagyja a testet. Én egyedül őt láttam, és ő az egyetlen, akit minden lélek lát. Olyan, mint az isteni igazságosság tanúja és végrehajtója. Az őrangyalomat is láttam. Ebből megértheti miért mondják, hogy Szent Mihály viszi a lelkeket a purgatóriumba: a lélek ugyanis nem mozog, mégis ott van, jelen van az ítélet végrehajtásánál. Mindaz, ami a másvilágban történik, misztérium az önök világa számára.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

     Szent Katalin életét a materialista "tudományosság" legendásnak tartja, holott csupán a Fölséges Isten ‒ esetenként természetfölötti ‒ csodái nyilvánultak meg rajta, amit persze tudományosan nem tudnak megmagyarázni. Az, hogy Szent Katalin élete legenda, vagy valóság, csak szemlélet kérdése, hiszen élete és életszentsége által lett Egyházunk szentje!
     Ennek a rendkívüli életnek az áttekintő történetét szeretném bemutatni kedves Olvasóimnak négy részben, a holnapi ünnepétől kezdődően. Fogadják szeretettel!
Felhasznált források:
1) Diós István: A szentek élete
2) Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
3) Magyar katolikus lexikon
4) Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
5) http://www.magyarkurir.hu/hirek/alexandriai-szent-katalin
6) http://www.magyarkurir.hu/hirek/mai-nap-szentje-alexandriai-szent-katalin-szuz-vertanu
7) http://www.sacred-texts.com/journals/oc/pc-sca1.htm

Feljegyzések a purgatóriumról 14

     A megdicsőült lelkeknek nagyon jól esik, ha látják, hogy rokonaik, barátaik nem feledkeztek meg róluk a földön, jóllehet számukra nincs többé szükségük az imákra.

Akik már a mennyben vannak, és a földön imádkoznak értük, tetszésük szerint más lelkek javára fordíthatják ezeket az imákat. Cserébe ők sem maradnak hálátlanok.

A Jóisten ítéletei egészen mások, mint a földiek. Ő számításba veszi a vérmérsékletet, a jellemet, hogy valaki mit tett figyelmetlenségből és mit igazi rosszindulatból. Neki, aki a szív mélyét is ismeri, nem nehéz látnia, mi történik ott. Jézus nagyon jó, de nagyon igazságos is!

Milyen távol van a purgatórium a földtől, ahol élünk?

– A purgatórium a földgolyó közepén helyezkedik el.

Maga a föld is egyféle purgatórium?

– Nos, a földön élők közül egyesek már életükben teljesítik, önként vállalt, felajánlott, vagy elfogadott elégtétellel. Ők haláluk után azonnal a mennybe jutnak, hiszen a föld valóban a szenvedés helye.Mások a purgatóriumban kezdik meg tisztulásukat, mert nem voltak áldozatosak.

A hirtelen, váratlan halál igazságosság vagy irgalom a Jóisten részéről? 

– Nos, az ilyen halál hol igazságosság, hol pedig irgalom Isten részéről!

Olyan-e a purgatórium tüze, mint a földi tűz? 

– Igen, azzal a különbséggel, hogy a purgatóriumi tűz Isten igazságosságának tisztító tüze, amihez képest a földi tűz egészen enyhe.

Hogyan éghet egy lélek? 

– Igazságosságában a Jóisten megengedi, hogy a lélek úgy szenvedjen, mintha a test szenvedne, hiszen a lélek az igazi bűnös, a test csupán engedelmeskedik neki (hisz látott-e valaha olyat, hogy élettelen test bűnt követett el?).

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

     November 23-án tartják a Holodomor (éhhalál) 80. évfordulóját, vagyis az 1932-1933-as szörnyű éhínség emléknapját.
     Az éhínséget nem természeti katasztrófa okozta, hanem a kommunista diktátor, Sztálin tudatos terve az ukrán népnek mint politikai-társadalmi tényezőnek a kiirtására. A lakosságtól besöpörték az utolsó szem élelmet is, és az NKVD ellenőrzése alatt tartotta a falvakat és városokat, hogy senki el ne hagyhassa, jóllehet senki be se mehessen. A földekre gyűjtögetni kimerészkedőkre vadásztak, és akár a gyermekeket is helyben agyonlőtték. Eközben, az iszonyatos éhínség alatt a Szovjetunió messze a világpiaci ár alatt szállított gabonát a világnak, mintegy bizonyítva a kommunista mezőgazdaság hatalmas sikerét. Sajnos a propagandisztikus blöff elérte máig ható politikai hatását a "fejlett nyugaton"! Az áldozatok száma 10 millióra tehető, melyből 3 millió gyermek! Okkal nevezhető tehát ez a népirtás az ukrán nép holokausztjának. Ám erről a Nürnbergi perben említést sem lehetett tenni, márpedig nem volt elszigetelt jelenség a lenini-sztálini Oroszországban ez a népességszabályzó "technológia".
     2006. november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt.

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 13

     Szoktak beszélni egymással a purgatóriumban?

– Amikor Isten megengedi, a lelkek kommunikálnak egymással, a lelkek módján, szavak nélkül. Igaz, hogy most beszélek önnel, de ön nem szellem és nem értene meg szavak nélkül. Én viszont, mivel a Jóisten így akarja, akkor is megértem, ha ajkával egyetlen szót sem szól.

Hol van a purgatórium? Egy behatárolt helyen? 

– A Föld középpontjában, a pokol közelében (ahogy a minap szentáldozás után látta). A lelkek egy szűk térben vannak az ott tartózkodók sokaságához képest, hiszen sok-sok ezer lélekről van szó, de ugyan mekkora teret foglal el egy lélek? Naponta több ezren érkeznek a tisztítóhelyre, és legtöbben harminc-negyven évet töltenek itt, egyesek még sokkal többet, mások kevesebbet.

Földi számítás szerint mondom ezeket, mert itt minden egészen más. Ó, ha felfognák és tudnák az emberek, mi a purgatórium és mit jelent tudni, hogy önhibánkból kerültünk ide! Én nyolc éve vagyok itt, de tízezer esztendőnek tűnik!

Ó Istenem! Mondja el mindezt az atyának, hogy megtudja, milyen a szenvedés eme helye, s a jövőben másokkal is megismertethesse. A tisztítóhelyen ugyan nagyon bűnös lelkek vannak, de bűnbánóak! Bűneik ellenére, amelyekért engesztelniük kell, megerősödnek a kegyelemben, és többé már nem vétkezhetnek, vagyis tökéletesednek. Ahogyan a lélek fokozatosan tisztul az engesztelés helyén, egyre jobban érti Istent, noha nem látja, hiszen ha látná, az már nem a purgatórium volna.

Viszont, ha a purgatóriumban nem ismernénk jobban Istent, mint a földön, szenvedéseink nem volnának olyan gyötrelmesek, hiszen a legfőbb gyötrelmünk Isten hiánya!

A Jóisten adta tudtomra, aki jóságában megengedi, hogy mindenre válaszolni tudjak, amit kérdez, mégha olyasmi is, amit magam nem láttam vagy tapasztaltam. A Jóisten igazságossága tart minket a purgatóriumban, ez igaz, és meg is érdemeljük, de higgye el, hogy irgalma és atyai szíve nem hagy minket minden vigasztalás nélkül. Izzón vágyakozunk rá, hogy egészen egyesüljünk Jézussal, de ő maga is szinte ugyanennyire kívánja. A földön olykor bensőségesen közli magát bizonyos lelkekkel (bár kevesen akarnak figyelni rá), és szívesen tárja fel előttük titkait.

Azok a lelkek részesülnek e szívességekben, akik egész viselkedésükkel Jézus tetszését keresik, akik egyedül érte élnek és lélegeznek.

Ezek a lelkek földi életükben, minden lélegzetvételükkel Neki akarnak örömet szerezni. És egy ilyen léleknek nemcsak nagyon szép hely van kijelölve a mennyben, de a purgatóriumban is sokkal több kegyelmet kap, mint sokan mások.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Feljegyzések a purgatóriumról 12

     A purgatórium különböző fokozatairól azért tudok beszélni, mert átmentem rajtuk. A purgatóriumon belül különböző fokozatok vannak. A legalsó a leggyötrelmesebb! Szinte ideiglenes pokol, itt vannak azok a bűnösök, akik életükben szörnyű bűnöket követtek el, és ebben az állapotban érte őket a halál, nem hagyva időt megtérésre. Szinte csoda, hogy megmenekültek, sokszor mélyen hívő szülők vagy mások imáinak köszönhetően. Többnyire nem tudtak meggyónni, és a világ azt hitte, elvesztek; a Jóisten azonban, mivel irgalma végtelen, a halál pillanatában megadta nekik az üdvözüléshez szükséges bűnbánatot egy vagy több jó cselekedetükért, amit életük során tettek. Az ilyen lelkek számára borzalmas a tisztítótűz. Valóságos pokol, azzal a különbséggel, hogy a pokolban káromolják Istent, a purgatóriumban viszont áldjuk és hálát adunk neki, hogy megmentett.

Utánuk következnek azok a lelkek, akik nem követtek el olyan súlyos bűnöket, mint az előbbiek, de közömbösek voltak Isten iránt. Életük során nem teljesítették húsvéti kötelezettségeiket, és szintén a halál pillanatában tértek meg, sokszor nem is áldozhattak; ők hosszas közömbösségükért vezekelnek a purgatóriumban. Hallatlan szenvedéseken mennek keresztül elhagyatottan, imák nélkül... igen, mert nem részesülhetnek az imák hatásából.

A purgatóriumnak ebben a részében vannak azok a férfi és női szerzetesek is, akik lanyhák voltak, elhanyagolták kötelességüket, közömbösek voltak Jézus iránt, amiként azok a papok is, akik nem a Királyi Fenségnek kijáró tisztelettel gyakorolták szolgálatukat, és nem szerettették meg Istent eléggé a rájuk bízott lelkekkel. A purgatóriumnak ebben a részében is különféle fokozatok vannak, a lelkek érdemei szerint. Így a felszentelt lelkek tisztulása, vagy azoké, akik több kegyelmet kaptak, hosszabb és fájdalmasabb, mint az átlag világiaké.

Végül a vágy purgatóriuma következik, melyet előtérnek neveznek. Nagyon kevesen kerülik el!

Ahhoz, hogy valaki elkerülje, izzón kell vágyakoznia a mennyországra és Isten látására, ez pedig ritka. Ritkább mint hinnénk, mert még a mélyen vallásos emberek közül is sokan félnek Istentől, s ezért nem elég erősen vágyakoznak a mennyországra. Ennek a purgatóriumnak is meg van a maga kínszenvedése, akár a többinek: az, hogy meg vagyunk fosztva Jézus látásától – micsoda gyötrelem! 

1879/2. Ismerik egymást a purgatóriumban?

– Igen, a lelkek módján! A másvilágon nincsenek többé nevek. A purgatóriumi és a földi létet nem lehet összehasonlítani. Amikor a lélek kiszabadul és leveti a halandó burkot, testével együtt a neve is a sírba száll. Alig tudom elmagyarázni, milyen a tisztítóhely, ám ön az Istentől kapott megvilágosítással kicsit jobban érti, mint mások.

De mi ez a valósághoz képest? Itt teljesen beleveszünk a Isten akaratába, míg a földön bármekkora szent legyen is valaki, mindig megőrzi a saját akaratát.

Nekünk viszont nincs már saját akaratunk. Csak azt ismerjük és tudjuk, amit Isten tudtunkra kíván adni, semmi mást.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Feljegyzések a purgatóriumról 11

     Azért beszéltem a nagy és a második purgatóriumról, hogy megértse: a purgatóriumban különböző fokozatok vannak. Azt a helyet nevezem nagynak, ahol a legbűnösebb lelkek tartózkodnak, ahol én is két évig voltam úgy, hogy semmilyen jelét nem adhattam gyötrelmeimnek. A második purgatórium mégis más, bár ott is sokat kell szenvedni, de kevesebbet, mint az elsőben.

Végül van egy harmadik hely is, a vágyakozás purgatóriuma. Ott nincsen tűz. Azok a lelkek vannak ott, akik nem vágytak eléggé a mennyországra, akik nem szerették eléggé Istent. Itt vagyok most, ám e harmadik purgatóriumon belül még sok fokozat létezik. Ahogy a lélek lassacskán tisztul, már nem ugyanazok a szenvedései. Minden azzal arányos, hogy milyen bűnökért kell engesztelnie. Hívja fel az emberek figyelmét, hogy mindennap ajánlják fel tetteiket Istennek. Erre sajnos, sem a világiak, sem a szerzetesek nem gondolnak eleget!

Így aztán sok, önmagában véve jó cselekedet nem nyer majd jutalmat a végső napon, mivel végrehajtásuk előtt nem ajánlották fel azokat a Jóistennek.

Soha ne tekintsen hátra, hogy múltbeli viselkedését vizsgálgassa. Tegye egészen a Jóisten kezébe, és haladjon mindig tovább. Életét két szó foglalja össze: szeretet és áldozat. Áldozathozatal reggeltől estig, de szeretettel! Ha tudná, milyen a Jóisten!

Hogyan tudjuk legjobban dicsőíteni Szent Mihályt?

– Azzal, ha a lehető lebuzgóbban terjesztik a tisztítótűzben lévő lelkekért végzett áhítatot, és sokakkal megismertetik Szent Mihály fontos küldetését a szenvedő lelkek felé. Isten rábízta azt a feladatot, hogy a lelkeket az engesztelés helyére (purgatóriumba), megtisztulásuk után pedig örök otthonukba vigye. Mondja meg az atyának, hogyha szeretne Szent Mihálynak kedvében járni, akkor erősen ajánlja híveinek a purgatóriumi lelkekért való áhítatot. A világban nem gondolnak erre! Ha valakinek meghalnak a szülei vagy a barátai, elmond néhány imát, néhány napig sírdogál, aztán kész, a lelkek pedig magukra maradnak! Igaz, megérdemlik, hisz amíg a földön éltek, nem imádkoztak a megholtakért ők sem, s az isteni Bíró úgy bánik velünk a másvilágon, ahogy az előző világban éltünk. Annyit tudok, amennyit a Jóisten akar, és tudásom korlátozott. Valamennyit tudok a közösségről, de ez minden.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

November 21. A gyermek Mária bemutatása a templomban.

     A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe. Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt. Keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep az ősrégi hagyományt hirdeti: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó". 
      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Feljegyzések a purgatóriumról 10

     1879/1. Igen, látjuk Szent Mihályt úgy, ahogy az angyalokat lehet látni! Nincs teste. Ő jön a purgatóriumba mindazon lelkekért, akik megtisztultak, mert ő vezeti őket a mennybe. Igen, igaz, a szeráfok közé tartozik, ahogy a monsignor mondta. Ő a legfőbb angyal a mennyben.

Őrangyalaink is szoktak jönni látogatni, de Szent Mihály sokkal szebb náluk!

A Szűzanyát testestől látjuk. Ünnepein szokott a purgatóriumba jönni, és sok lélekkel tér vissza a mennybe. Míg velünk van, nem szenvedünk. Szent Mihály szokta kísérni; amikor viszont Szent Mihály egyedül jön, ugyanúgy szenvedünk, mint egyébként. 

Ismétlem, ne féljen tőlem. Nem fog látni szenvedéseimben. Később, amikor lelkileg erősebb lesz, látni fog tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, akik nagyon elrettentőek, de ne gondoljon erre, nehogy megrémüljön. A Jóisten akkor majd megadja önnek a kellő bátorságot és mindent, amire szüksége lesz, hogy teljesítse szent akaratát.

Kérdésére, hogy hol van X nővér? 

– A nagy purgatóriumban, ahol nem használnak neki az emberek imái. A Jóistennek sok szerzetes halála nem tetszik – ha mondhatom így –, hiszen azért hívta meg ezeket a lelkeket, hogy a földön hűségesen szolgálják, haláluk után pedig azonnal a mennybe jussanak, hogy dicsőítsék őt...

Ehelyett előfordul, hogy hűtlenségük miatt hosszasan időznek a purgatóriumban, sokkal hosszabban, mint a világiak, akik nem kaptak annyi kegyelmet!

Ha szabadulok, meglátja, sokkal többet teszek majd önért, mint ön tett értem. Máris sokat imádkozom önért.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

IMÁDKOZZUNK EGYÜTT AZ ÜLDÖZÖTT KERESZTÉNYEKÉRT

ÉS KÖZTÜK ASIA BIBI ÉDESANYÁÉRT!

November 21-én (holnap)

19 órától 19.30-ig!

Helyszín: SZIKLATEMPLOM,

Budapest, Szent Gellért rkp. 1

Az összejövetel mindenki számára nyitott, felekezettől függetlenül. Ha nem tudnak személyesen jelen lenni, kérjük, kiemelten hordozzák imáikban az üldöztetéstől szenvedő keresztény testvéreket a szerdai napon. Továbbá mindenkit arra bátorítunk, hogy szervezzenek imaalkalmakat helyi közösségeik, gyülekezeteik körében is.

Köszönettel és a találkozásban bízva: Zaymus Eszter és a CitizenGO csapata

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.            

 Légy te az első!

Feljegyzések a purgatóriumról 9

     Hagyatkozzék az Úr tetszésére, és legyen nyugodt. Amiket mondtam, teljesülni fog és ne is akadályozza, mert Jézus akarja így.

Legyen önmegtagadásból előzékeny azokkal, akik kevésbé kedvesek önnel, mint mások, bármi rosszat tettek is, mindezt Jézus örömére.

Jegyezze meg! Akik elkárhoznak, kizárólag azért kárhoznak el, mert mindenáron ezt akarják. Ahhoz ugyanis, hogy így végezzék, az Istentől kapott kegyelmek és jó sugallatok ezreit kellett elutasítaniuk, tudva és akarva! Tehát ők tehetnek róla! 

Ismétlem, ne féljen tőlem. Nem fog látni szenvedéseimben. Később, amikor lelkileg erősebb lesz, látni fog tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, akik nagyon elrettentőek, de ne gondoljon erre, nehogy megrémüljön. A Jóisten akkor majd megadja önnek a kellő erőt és bátorságot, amire szüksége lesz, hogy teljesítse szent akaratát.

Kérdezi, hogy nem büntetés-e ez? 

– Nem, dehogy! Azért vagyok itt, hogy én enyhülésben részesüljek, ön pedig megszentelődjék. Ha kicsit jobban figyelne arra, amit mondok...

Megértem, hogy nem tartja normális dolognak, hogy így beszélgetünk, és megértem, hogy zavarban van. Tudom, hogy gondot okozok önnek; ám mivel Isten megengedi, nekem pedig enyhülést ad, ugye hajlandó megbocsátani nekem? Ha megszabadulok, meglátja, sokkal többet teszek majd önért, mint ön tett értem. Máris sokat imádkozom önért.

(A források és rövidítések felsorolását lásd az első részben!)

(folyt.)

Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelésének emléknapja

A templom Istennek szentelt hely. A templom felszentelésében a templom névadó szentjét tiszteljük, akinek védelme alá helyezi magát a templomban összejövő Isten népe. Ma éppen ezért a két fő apostolt, Pétert és Pált tiszteljük, és kérjük, közbenjárásukkal segítsenek bennünket. 

Már a XII. századtól november 18-án ünnepelték Szent Péter vatikáni és Szent Pál "falakon kívüli"  bazilikáinak szentelési ünnepét. Sőt, már a IV. században Szilveszter és Sziriciusz pápák is megünnepelték a két bazilika felszentelését. A ma is látható újjáépített Szent Péter Bazilikát 1626. november 18-án, a Szent Pál Bazilikát pedig 1854. december 10-én.
Mai napon tehát a két főapostolt ünnepeljük. Imádságos megemlékezéssel szállunk lélekben a vatikáni dombokhoz, ahol a hatalmas bazilika hirdeti Krisztus földi helytartójának, Szent Péter vértanúságát, és az ostiai út harmadik mérföldkövénél a Nemzetek Apostolának, Szent Pálnak fővételét.
A két bazilika monumentális építészeti szépségével maradandóan hirdeti, hogy a két főapostol a legnagyobb méltóságra jutott azzal, hogy evangelizációjukkal beragyogtatták a világot, és életükkel megdicsőítették Istent. 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

 Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első! 

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket, és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (Ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képeket).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.
Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.

Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!