Az újjáépítés, nemzetünk reménye 2

     1951. szeptember 23-a szomorú dátum a keresztény magyar állam történetében. Az 1931-ben Serédi Jusztinián által felszentelt Magyarok Nagyasszonya templomot e napon robbantotta fel a kommunista hatalom, majd ezt követően a legnagyobb gondossággal eltüntetett minden arra utaló nyomot, hogy azon a helyen valamikor templom állt. A Magyarok Nagyasszonya templomot az építtető katolikus szervezet után Regnum Marianumként szokás emlegetni.
     E sorok összeállítója és sokan mások úgy gondoljuk, hogy a Regnum Marianum-templom újjáépítése az utókor múlhatatlan kötelessége!
     A Váralja Szövetség 2011-ben – a lerombolás 60. évfordulóján – kezdeményezte a templom újjáépítését, HIÁBA!  Mindazáltal a lerombolt Templom emléke örökké hirdetni fogja, hogy kötelességünk van Istennel és a mi Örökös Királynőnkkel szemben, s e kötelesség egyre súlyosabban terhelheti a nemzet lelkiismeretét! Erre a fájó pontunka emlékeztet mindenkoron a "Regnum Marianum" név.  
   A fél évszázados kommunista országrombolás elmúltával – hazánkat kivéve – több államban is sorra újjáépítették a II. Világháborúban vagy azt követően elpusztult nemzeti kegyhelyeiket. Így történt ez Németországban a
drezdai Frauenkirche esetében (képünkön egykor és ma! Nem hasonló, hanem ugyanaz (romjaiban, lásd alább)! De hasonlóképp jártak el Oroszországban is, amikor a Napóleon felett aratott diadal emlékére emelt – és Sztálin által leromboltatott – moszkvai Győzelmes Krisztus templomot újjáépítették. Magyarországon a felrobbantott Regnum Marianum templom romjai – az altemplommal együtt – még a rendszerváltás után több mint húsz évvel is a lekövezett hajdani Felvonulási tér alatt nyugszanak. Szent II. János Pál pápa korábban azt mondta: a Regnum Marianum templom újjáépítése jelképe lesz a magyar egyház és a magyar nemzet feltámadásának. (Forrás: wikipedia.org; mult-kor.hu; kislexikon.hu; hg.hu)

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor.

Rendi főiskolákat alapított, és professzora volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely pápa boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó? Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"! Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

Az újjáépítés, nemzetünk reménye 1

     Budapest egyetlen, a szocializmusban lerombolt templomának újjáépítését vagy egy méltó emlékhely kialakítását civilek többször felvetették, az ügy egyelőre ennél tovább nem jutott. Pedig a hajdani Felvonulási tér rövidke, de annál érdekesebb múltját érdemes lenne a helyszínen érzékelhetővé tenni a Hősök terére érkező turisták és a városlakók számára is.
     A rendszerváltás előtt és után többször is felvetődött a templom visszaépítése.
Ha felmerül a Regnum Marianum templom eredeti helyszínen való újbóli felépítése, az illetékesek így válaszolnak:
– Van épp elég templom a környéken, egyébként is ez a tervezett építmény se nem egyházközségi-, se nem szerzetesrendi templomként nem jöhet számításba! A nevezett egykori Regnum Marianum Templom ugyanis csak egy katolikus szervezet, ifjúsági mozgalom tulajdona volt. Ám, ennek a mozgalomnak van temploma a Zoborhegyen azonos titulussal!
– Ó milyen tiszta, racionális érvelés! Csak abban hibádzik, hogy nem csupán egy "szervezet" temploma volt, hanem a Magyarok Nagyasszonyáé, akinek hálából építette a Nemzet, az 1919-es vörösterrortól való megszabadulásért! Egyébként is, nem egy új templomról van szó, hanem egy már létezett újraépítéséről, melyet olyanok építettek, mint Csernoch János és Serédi Jusztinián hercegprímások, Svoy Lajos és Prohászka Ottokár püspökök és sorolhatnánk egyházunk nagyjait! Mindszenty hercegprímás például itt tartotta utolsó nagyszabású szentmiséjét egymillió ember részvételével! A Magna Domina Hungarorum templom újjáépítése egy GESZTUS égi Királynőnk felé! Mindezt olymódon értve, ahogyan ezt a moszkvai és a drezdai lakosság tette a szándékosan lerombolt templomával! A Regnum Marianum templom eredeti helyén való felépítése, ősi Mária-tiszteletünk nyomatékos felmutatása hazánk erkölcsi gyógyulásának kéréséért! Egy nagyszerű építmény, amelynek költségeit a közadományok jelentősen fedeznék, ennek folytán az állami vagy egyházmegyei költségvetésnek nem jelentenének terhet, különösen hosszútávon nem, hiszen jelentős idegenforgalmi látványosság lehetne és egyben bizonyossága nemzetünk állhatatos Mária-tiszteletének!
     Gróf Keglevich István atya élete végéig harcolt a Regnum Marianum eredeti helyén, eredeti tervek alapján történő újjáépítéséért. Ő kezdeményezte, majd megszervezte a "Rohanó Tolvaj" becenevű szobor eltávolítását éppúgy, mint a templom helyén egy kereszt felállítását, amelyet aztán libero-bolsevista suhancok nem egyszer megbecstelenítettek. És ő szervezett a keresztnél engesztelő szentmiséket, amelyek óriási tömegeket mozgósítottak. Regnumi tevékenysége miatt, amellyel sohasem hagyott fel, 1961-1971 között 80 hónapot töltött a diktatúra börtöneiben. Szabadulása után illegális papi tevékenysége mellett segédmunkásként dolgozott és a harcot folytatta egészen 2000. augusztus 28-án bekövetkezett haláláig.
     Ma a templom helyén egy kereszt, egy tábla és egy nagy földkupac van. A kereszt az 1919-es kommün azóta elszállított emlékművének talapzatán áll. A templom alapjai a földbe ásva pihennek, fölöttük méltatlan gépkocsi parkoló terpeszkedik. A nagy emléktáblán szándékosan íratták helytelenül: "Itt állt a Regnum Marianum templom, 1951-ben Rákosi Mátyás leromboltatta!" – NEM! – Nem Rákosi romboltatta le, hanem egy beteglelkű, istentelen eszme követői: a kommunisták! A Mária-kegyhely megsemmisítése nem egyetlen ember felelőssége, hanem egy eszméé, mely máig is aktívan tevékenykedik a lelkek rombolásán!
     Így lett a Magyarok Nagyasszonya Templom az értelmetlen, barbár, országpusztító és erőfitogtatás szimbóluma, amelynek még föld alatti romjai is jelképes üzenetet hordoznak, ezért nem engedélyezik – különféle fórumok – a feltárását, rendbehozását! A gondolkodóképes ember gondolkodjon el rajta!

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát!

Szent Beszteréd nyitrai püspök (?-Pest,1046) 

Szent Gellért, Szent Bőd (Buldus) egri- és Szent Beneta veszprémi püspök vértanútársa volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellett szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt, Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig. ( Forrás ) 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért! A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg – illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a Nagy Magyar Engesztelés világjobbító Műve! Ma ünnepeljük továbbá Szent Asztrik emlékét is, lásd alább! 

Eredeti neve Radla volt, így a kutatók cseh vagy horvát származást tulajdonítanak neki. Magdeburgban együtt tanult Szent Adalberttel, 992-995 között pedig ő látta el a brewnomi apát tisztségét. Egy évvel később Adalberttel együtt jött Magyarországra, ahol a pannonhalmi bencés kolostor apátja lett. 999-ben a magyarok őt küldték a pápához Rómába, hogy hozza vissza a Szent Koronát és a keresztet Istvánnak, apostoli áldással! A pannonhalmi kolostor az ő közbenjárására kapta meg ugyanazokat a jogokat, mint Montecassino. Életében az apáti cím mellett kalocsai püspök, esztergomi érsek, illetve később kalocsai érsek lett. Szent hírében halt meg Kalocsán. Több híres legenda fűződik a nevéhez. Kiemelkedik közülük egy halott feltámasztása, de nevezetes arról is, hogy a magyar érsek szó az ő nevéből származik.  ( Forrás)   

 S

Miért pont a Regnum templom és miért pont ez az eszme?

     Az 1945-1947-es kármentő felmérések szerint Budapest 39.643 épületéből 26% maradt meg teljes épségében az ostrom után. 47% sérült, 23% súlyosan megsérült és 4% ingatlan totálisan megsemmisült. A romeltakarítások során azonban nem 27 százaléknyi (23%+4%) bérház, palota és templom bontását rendelték el az 1949-től "tervgazdálkodó" kommunisták, hanem politikai okok miatt 36 százaléknyit! Tehát további 9%-ot, vagyis 3500 olyan építményt is megsemmisítettek barbár módon, amelyek teljesen épek vagy kevéssé sérültek voltak – és sokat azokból is –, amelyek önerőből már funkciójuknak megfelelően rendbe voltak hozva, pl. a városligeti Regnum Templomot! Tették ezt a "népidemokrácia" nevében azok, akik 1968-ig egyetlen kórházat sem építettek Budapesten, mélyen a föld alatt viszont milliárdokat költöttek kazamatákra, alagutakra! De ezzel nem ért véget egy gyönyörű főváros tönkretétele! Központi parancsra ki volt adva, hogy a felújítandó épületekről – kevés kivétellel – le kell hagyni a díszítményeket, stukkókat! Egy-egy szecessziós, klasszicista vagy eklektikus objektum így válhatott lecsupaszított torzóvá! És azok, akik így bántak a "kővel", hogyan is bánhattak az emberekkel és más nemzeti vagyonnal? – Tudott!

    Budapest elveszett templomai között kivételes helyet foglal el a Regnum Marianum templom. A második világháború után ugyanis több templomot is lebontottak a fővárosban, a sérült állapotukból való úm. "költséges helyreállításuk" miatt. Ilyen volt a Tabáni Szerb Templom vagy épp a Budavári Mária Magdolna Templom is (fentebb), amelynek ma csak a tornya áll. Ezekkel szemben viszont, legalább további három – ám teljesen indokolatlan – templomrombolás volt még a kommunisták tervében.
     1) A Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás-) templom teljes lebontása (jóllehet valóban romos volt), 2) a Batthyányi téri Szent Anna templom teljes eldózerolása és 3) a Városligeti Regnum Marianum templom totális megsemmisítése! Az ördögi tervek ismerete eleve kétségeket ébreszthet az utókorban, hogy a nemzeti kultúra kincseiként, az említett romos templomok "helyrehozhatatlansága" minden esetnél indokolt volt-e, nem beszélve azon árulkodó jellegről, miszerint a libero-marxistáknak leginkább a nemzeti-történelmi és máriás objektumok szúrták a szemüket! De nem csak a nemzeti- vagy egyházi épületeknek voltak (Nemzeti Színház) a rendszer szerinti ádáz ellenségeik, hanem azon pedagógusoknak és papoknak is, akik nemzeti- és valláserkölcsi téren nevelték az ifjúságot!
     A Szent Anna templomot például azért akarták lebontani, mert ha Sztálin Budapestre látogat, parlamenti szobájából kitekintve, ne lásson már annyi templomtornyot a Duna túloldalán! – De milyen templomokat is láthatott volna a Generalisszimusz? – A Budai Református Egyházközség imaházát, a Fő utcai Kapucinusok-, a Szent Anna- és a Szent Ferenc Sebei templomokat. Hogy ez sok? Vajon miért épp a Szent Szűz gyermekségének temploma volt a legjobban útban? A Budavári Nagyboldogasszony Koronázó- (köznevén Mátyás-templomról) nem is beszélve!
A regnumi eszme, vörös posztó volt a kommunisták számára. Még a szót sem volt szabad kimondani és mindenféle fotót zároltak!
     Csak egyetlen példa: Kádár János kommunistáival általános támadást intézett a regnumi papok ellen. „1961. február 6-án éjjel ismereteink szerint 865 helyen tartottak hajnalig tartó házkutatást katolikus papoknál, cserkészvezetőknél, a Regnum Marianum töretlenül munkálkodó tagjainál. A „recept” a szokásos volt:
fegyvereket, a pártállam ellen izgató írásokat (ilyeneknek nyilvánították a gépelt, sokszorosított vallási iratokat), titkos levelezéseket, fénykép- és magnófelvételeket kerestek. A házkutatás végeztével mintegy száz helyen letartóztatási parancsot mutattak föl. Akiknek lefoglalt anyagát feldolgozták, azokat később vitték el. Az ezt követő bírósági tárgyalásokon 1961. október 6-ig hetvenhat személyt ítéltek el egytől tizenkét évig tartó börtönbüntetésre, további száznyolcvan főt szabadlábon nyilvánítottak terheltté, százhúsz személy ellen pedig állami fegyelmi felelősségre vonást (értsd: iskolából, egyetemről való eltávolítást, állásvesztést) kezdeményeztek.” (Ivaska Mátyás – Arató László: Sziklatábor)
     Keglevich István atyát összesen tíz évi börtönnel sújtották csupán azért, mert a "regnum" keretében fiatalokkal foglalkozott (ami esetenként csak egy kirándulást jelentett)! A tárgyalásokon – különösen az utolsó szó jogán – rendkívüli bátorságról tett tanúbizonyságot. A kommunista hatalom úgy félt tőle, mint a tűztől. A koncepciós ítéleteket az ateista agresszió nyíltszíni vereségének tartotta és végig eszerint viselkedett. A rendszerváltást követően rehabilitálták ugyan, elismerve, hogy ártatlanul hurcolták meg koncepciós perekben elítélve, de fiatal éveit és egészségét nem adhatták vissza! Hogy mennyien szenvedtek, haltak meg vagy maradtak rokkantak, tanúságot tesznek Hetényi Vargha Károly atya, Szántó Konrád atya, Havasy Gyula és mások megjelent könyveikben, melyek több ezer világi és egyházi személy, egyéni és csoportos tragédiáit ismertetik! (Kedves Olvasóim! Ez volt az ún. "kádár-korszak" addig is, azt követően is! (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy 1961-ben kezdődött a Szeretetláng kegyelmi diadalútja Magyarországról, az egész emberiség megmentésére!)

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát!

Nem voltak tekintettel, se Istenre se az emberre

     Mindenki csak sírt, imádkozott és csendben búcsúzott a templomtól. Sokan járultak utoljára szentáldozáshoz e templomban. Közben szállt az ének, szinte dörögve, csengve a "Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat". De hiába fenséges ez az ének, hogy "Krisztus győz", mindenki arra gondolt, ami augusztus 1-jén fog bekövetkezni. De mégis énekeltek, mert Krisztus legyőzte a világot és többé nem lehet felette diadalmaskodni. 8 óra felé ért véget a Szentmise. Utoljára hangzott el a templomban a Pápai-, majd a Magyar Himnusz. Tóth János segédletével bevonult a sekrestyébe.      A hívek még sokáig maradtak s bár sokan hazamentek, a templom újra meg újra tele lett. Állandóan újabb emberek jöttek. Voltak, akik az egész éjszakát ott töltötték. Nem akarták árván hagyni a szomorú sorsú templomot. A templom előtt elsuhanó "sztálin-trolikból" kíváncsi és csodálkozó tekintetek néztek a templom felé. Sokan leszálltak. Nem is tudták, miért volt ott a szomorú sokaság. Kérdezősködtek és megtudták, hogy nem egyszerű temetés volt, hanem egy egész nemzeti eszme romlásra ítéléséről volt szó, templomával együtt.
     Katolikusok, protestánsok, zsidók, még kommunisták is, ott álltak a templom előtt és döbbenten nézték – utoljára – az est sötétjében egyre halványuló templomot. Sokak nézték, de könnyeiktől már nem látták. Búsan hallatszott a sok Máriás ének. A kijövő hívek kint is énekeltek. Mária templomától búcsúzni jöttek. Mária Temploma többet nem fogja éneküket hallani. Helyén majd felvonuló csapatok, tüntető tömegek fogják Sztálint és Rákosit éltetni. De július 29-én még Máriát dicsérni jöttek a népek, amíg lehetett. És megérte Budapest, megérte Magyarország, megérte Európa, meg az egész katolikus világ, hogy egy virágzó katolikus templomot, át kellett adni az enyészetnek, sátáni törekvésre! 
     Augusztus 1-jén délelőtt 9 órakor kellett a templomot átadni. Erre az időpontra teljesen üresen állt a templom. A nagy kaput lezárták és 9-kor az állam átvette a templomot. 11 órakor csak pár ember nézte, mi történik a templom körül. Körülkerítették, hogy zavartalanul mehessen a bontás.
Dél volt, de a harang már nem szólalt meg. Dél volt és zárva volt a templom kapuja. 20 évig hirdette a templom Isten dicsőségét. 20 évig vigasztalta a csüggedt lelkeket.
     Visszaemlékezések szerint a hívek olyannyira ragaszkodtak templomukhoz, hogy azt élőlánccal vették körbe s a végsőkig mindent megtettek a megmentéséért. Azokat, akik a templomért felemelték szavukat, az ÁVH válogatott büntetésekben részesítette: a résztvevőkre gyakran több évtizedig tartó börtön várt.

     Kevesen tudják, hogy a budapesti Regnum Marianum templom lerombolására, a napóleoni vereségért hálából épített moszkvai Megváltó Krisztus székesegyház sztálini földig rombolását (1931) követő 20 évre került sor (1951).
(Minő párhuzam és ellentét, hogy míg Sztálin egy hatalmas Lenin-szobrot akart a helyére állítani, addig magyar állampolgárságú marxistái egy Sztálin szobrot állítottak a Regnum közelébe.)  Azt azonban el kell mondani, hogy Sztálin terve a Lenin-szoborral nem valósult meg, de a magyar kommunisták lelkendezve felállították az istentagadó sátáni géniusz szobrát Budapesten (sőt a főváros díszpolgárává választották, melyet csak a rendszerváltozást követő 20 évre rá sikerült töröltetni!!!). Az viszont mindenképp példaadó a számunkra, hogy az orosz rendszerváltás elején az volt az első Moszkvában, hogy az eredeti helyén újraépítették a Megváltó Krisztus Székesegyházat, míg Budapesten ez 25 év múltán sem valósulhatott meg, de még a betemetett altemplomát sem engedték feltárni! Ki fél – mitől vagy Kitől?

Forrásként, több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket,
továbbá Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit
a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így vagy sehogy" c. kiadványát! (Alábbi képek: a lerombolt Megváltó Krisztus székesegyház romjai, az ide tervezett sztálini rémálommal: a Szovjetek Palotájával, rajta a 70 méteres Lenin-szoborral. Mindez akkor nem készült el, a Székesegyházat viszont most újraépítették a moszkvaiak ugyanoda és ugyanúgy!)

     Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként.
Márton gyerekkorától ájtatos volt, és nagyon fiatalon csatlakozott a keresztény valláshoz. 18 évesen keresztelik meg, s már a hadseregben is apostolkodik. A kényszerű katonáskodás során Márton szerepet cserélt a szolgájával. A sereg amiens-i tartózkodása idején történik az az ismert esemény, amikor a város kapujában vacogó koldusnak adja köpenye felét. Éjszaka pedig Jézust látja e köpenybe burkolózva. Amikor a barbárok elleni csatára felsorakozik serege Julianus császár előtt, Márton nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. Börtönbe vetették, hogy meg ne szökjön, ám az ellenség másnap követeket küldött és megadta magát. Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé. Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni. Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez : meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban hal meg.
Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.
Tours városának első temploma, a katedrális a IV. század közepén épült, Márton tehát már itt misézett.
A bazilika közepén helyezkedik el szentünk sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika főhajójában egy hatalmas címeres magyar zászló emlékezteti a zarándokokat Szent Márton magyar-földi születésére. Forrás1 ; Forrás2 

A kommunisták gyalázatos terve

     A Regnum Marianum temploma viszonylagos épségben vészelte át az ostromot, az idők változásával azonban, egyre sorakoztak a közösség számára baljós jelek.
     1948-ban Csiszér Ferenc atya egyik napról a másikra eltűnt. Mint később kiderült az Andrássy út 60-ba vitték, ahol érdekesmód "bevallotta", hogy belga kém és ezért 5 évre elítélték. Újabb gondokat okozott, hogy a Regnum közössége színre vitte James F. Coopernek – a Nagy indiánkönyv írójának – egy 1828-ban írott, „A vörös kalóz” című művét, melynek plakátjait a hatalom provokációnak minősítette. (Az ügy korra jellemző sajátossága, hogy a bíróság által kiszabott pénzbüntetés és szabadságvesztés mértékét már az ítélethirdetést megelőző napon lehozta a Népszava.)
     A Regnum közössége azonban arra aligha számított, hogy a Városligetben felépített templomuktól is megfosztják őket. A negyvenes évek végén kezdett körvonalazódni ugyanis a pártnak az az elképzelése, hogy a Városligetből a Dózsa György út mentén a Műcsarnok és az Ajtósi Dürer sor között 20-25 méter széles sávot lecsípve alakítsák ki a hitlerista típusú demonstratív állami ünnepségek felvonulási terét. Ebbe a sávba esett bele a templom, valamint az Erzsébetvárosi Színkör szecessziós, a neves Vágó-fivérek tervezte színháza, hasonlóképp a külső-erzsébetvárosi villamosvonalak Aréna úti végállomása.
És lám, 1951. június vége felé megjelent egy pársoros cikk, mely arról számolt be, hogy Sztálin szobrának felállításával kapcsolatban szükségessé válik a Városliget átrendezése. Akkor már mindenki rosszat sejtett. De bizonyosat még senki sem tudott. Rémhírek kaptak lábra: ,,lebontják a templomot'', mások "könyvtár lesz belőle" stb. stb. Amint az már történni szokott, mindenki beszélt, ám senki sem tudott semmi biztosat. 1951. június 22-én a város tanácsa először a templom plébánosát hívatta és közölte vele, hogy a templomot le fogják bontani. Az érseki helynök tanácsára a dolgot titokban tartották, mivel a bontást csak szeptemberben szándékozták elkezdeni. Június első felében hivatalos írás érkezett Tóth János plébánoshoz, mely a templom kiürítését rendelte el, mivel augusztus 1-én megkezdődik a bontás. Mikor a sok rémhír valósnak bizonyult, nem akarta elhinni senki, hogy a háború után teljesen rendbe hozott templomot lebontják! Az első megdöbbenést legyűrve, sokan siettek a templomhoz, és nap mint nap ezernyi ember kérdezgette  "Igaz, hogy lebontják a templomot?", az arcokon azonban még mindig ült némi remény, hogy ez nem lehet való.
De a válasz úgy hangzott: "Igen!"
     A regnumi atyák Esztergomhoz fordultak panaszaikkal, ahol többek visszaemlékezései szerint parázs viták voltak Hamvas Endre püspök és Marosán György, a pártbizottság első titkára között, nem mellőzve az olyan kifejezéseket sem, mint „csirkefogó” vagy „gazember”. E viták eredményeképpen Marosán ígéretet tett arra, hogy a bontási anyagot az egyház rendelkezésére fogják bocsátani, illetve hogy csereingatlant biztosítanak. Ebből mindössze annyi valósult meg, hogy 1957-ben megkapták a Damjanich utca 52-es számú ház pincéjének egy részét (vagyis 6 évre rá!).
     A templomot 20 éves fennállása óta sem ennyi ember még nem kereste fel, sem ennyi könnyes arcot nem látott. A 20 év alatt még nem volt olyan szomorú nap egy sem, mint az utolsó hetek napjai. Úgy építették ezt a templomot, hogy évszázadokig hirdesse a Mária-tisztelő magyarság élni akarását. Úgy emelték, hogy ez ajándék Magyarország Királynőjének.
     1951. július 29-én, vasárnap volt az utolsó ünnepi mise. Este 6-kor már tömve volt a templom és a hatalmas kórus is. Pedig még egy óra volt hátra a mise kezdetéig. A hívek egész délután énekeltek, imádkoztak és sírtak. Nem csupán nők, de meglett férfiak is könnyeztek. A Magna Domina Hungarorum templom ilyet még nem látott. De nem is látott más magyar templom sem ehhez hasonlót. A visszaemlékezések szerint a mise után alig lehetett kiterelni a zokogó híveket.
Július 29-én, vasárnap este pontosan 7 órakor csendült meg utoljára a misét jelző csengő. Mintegy 25 ministráns kíséretében megjelent Dr. Tóth János plébános, az oltárhoz vonult, hogy utoljára mutassa be templomában a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Áldozatát. A templom zsúfolásig telve volt bánkódó, de mégsem megtört szívű hívekkel. Ezek ajkán felcsendült a "Boldogasszony édes" éneke és bizonyára el is jutott oda, ahova küldték! A nagy áhítattal szálló énekben itt is ott is sírás hallatszott. Könnyes szemek néztek körül és megállapodtak a kitett Oltáriszentségen. Evangéliumkor az egyik káplán felment a szószékre és felolvasta a Fővárosi Tanács határozatát, valamint a plébános vigasztaló szavait. A hívek hallgatták, amit a pap olvasott. Sírtak és tudomásul vették, hogy a Dózsa György út 90 méterre való kiszélesítése miatt bontják le a templomot. És ez a 90 méter szélesség annyira fontos volt, hogy az 1929. évi XXX. tc. 56.§-a értelmében fellebbezésnek helyet sem adtak! És még nyomaiban sem volt kimutatható, a "demokrácia", a "vallásszabadság", az "emberi jogok", na meg a "törvényesség"? Ezzel szemben nagyon is érezhető volt a "tűzvörös sárkány" görcsös akarata, hogy farkával lesöpörje az "ég csillagainak" egyikét a Magyarok Nagyasszonyának tündöklő Templomát! (vö. Jel 12,3-4)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

A Regnum Marianum templom felszentelése

     1931. június 14-én Magna Domina Hungarorum, vagyis Magyarok Nagyasszonya néven Serédi Jusztinián (1884-1945) hercegprímás szentelte fel. A harang, amely szintén áldásra várt, mindössze 210 kg volt. A 20 méter átmérőjű, 25 méter magasságú kupola tetején a Szent Korona másolata vigyázott a hívekre. Orgona, sem akkor, sem utóbb nem volt a templomban. De volt nagy tömeg, akik áhítatosan énekeltek. A templom kisvártatva a magyarság szimbólumává vált: e kettős küldetés – a kommunista diktatúra elleni küzdelem és a magyar keresztény-nemzeti szellem továbbörökítése –, kiemelte a Regnum Marianumot a templomok sorából. Egy kitűnő lelki közösség működött benne, különös tekintettel a kor ifjúságára.
     A hercegprímás főpapi miséjében, többek között így szónokolt: "A nagy tömegek befogadására alkalmas templom századok múlva is hirdetni fogja, hogy az Úrnak 1931 és előtte való, de utána következő éveiben is ennek a Fővárosnak olyan vezetősége volt, amely nemcsak szóval hirdette, hanem tettekkel is megmutatta, hogy hiszi és vallja azt az elvet, hogy egy ilyen hatalmas város életében és kormányzásában Istent kikapcsolni nem lehet, hanem ellenkezőleg: az egész életnek Istenre kell támaszkodnia."
     Némethy Ernő dr. plébános a következőket írta: "Habár a nagy templom belül még egyszerű, nem jut eszünkbe a jeruzsálemi zsidókkal siránkozni, hogy belül nem olyan, mint kívánnók. (...) Úgy érezzük, járja át előbb falait áhítatos lelkünk illata, csiszolja előbb és koptassa le lépcsőit, padozatát lépésünk, térdünk. S ha lelkünk ott az Isten imádásában s testvéri szeretetben úgy forrott össze egy csodás egységgé, mint hatalmas építőkövek, akkor majd eljön a legnagyobb nap is, amelyet várunk."
     Anyagi gondok persze maradtak rendesen, hiszen a templom 600.000 pengő tartozással volt megterhelve. Évente 50.000 pengőt kellett fizetni. És fűtése sem volt, ezért télre elnéptelenedett a szimpla üvegezésű szent épület. Toronyépítésre egyáltalán gondolni sem lehetett. Tartozást fizetni volt a nagy parancs. És a hívek fizettek. Sok szegény vitte el pár fillérjét, gazdagok is adakoztak, ki nagylelkűen, ki sehogy sem. Lassanként fogyni kezdett az adósság. Közben az egyházközségi élet egyre szebben fejlődött. Különböző egyesületek alakultak. Különösen az ifjúság nevelése volt elsőrangú. A Szent Imre kör, Kis Szent Teréz kongregációja, később pedig a farkaskölyök csoport is bizonyította, hogy jó kezekben vannak a halhatatlan lelkek.
     Az idő gyorsan haladt és a Regnum Marianum templom már beletartozott az Aréna út képébe, melynek fenséges képet kölcsönzött. Az 1945-ös ostrom sokat ártott templomunknak. Különösen az ablakok kitörése okozott jelentűs gondot, mert akkoriban nem lehetett az üveget pótolni. Építészetileg azonban az ostromot túlélte a toronytalan templom. Ekkor végre a 600.000 pengős tartozástól is megszabadult a plébánia. 1946. szeptember 12-én iktatták be az új plébánost, Dr. Tóth Jánost, aki a nyugdíjba küldött Dr. Némethy Ernő pápai kamarás helyébe lépett. Tóth atya nagy lendülettel fogott bele munkájába és sikerült is szép eredményeket elérnie.   Leginkább dicsérhető a ministráns gárda, mely 40-50 állandó taggal, a felrobbantásáig  működött. Belső berendezése egyre inkább gazdagabbá vált. Minden virágzásban volt. A hívek szeretettel csüngtek templomukon. Hat pap fáradozott, hogy mindenben a legjobbat tudja nyújtani. Már hangszóró is volt. Már kupolavilágítás is díszítette a templomot. Már egyre több nagyszerű dologgal dicsekedhetett a kívülről egyébként is gyönyörű templom.

Forrásként több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket, továbbá
Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így, vagy sehogy" c. kiadványát!

 (A Regnum Marianum templom belső tere)  

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

A Regnum Marianum templom építése

     A külső-erzsébetvárosi egyházközség 1918 végén alakult meg, kápolnájuk a Damjanich utca 50-es számú ház udvarán működött. Innen indult valami "régi-új", a Regnum Marianum szellemisége. Ennek folytán a "Regnum Marianum Plébánia" már 1919. május 4-én létrejött Csernoch János esztergomi érsek rendelkezése folytán.
     Eszmei irányultságuk, hogy egy új nemzedék kinevelésével kell elősegíteni Magyarország felemelkedését. Ennek magvalósítását négy, egymással párhuzamos iránymutatással kívánták elérni: a szentségi élettel, a Mária-tisztelettel, a szent magyar példaképekkel és a nemzettudat előtérben tartásával.
     Látva a nemzetietlen és destruktív erők erőszakos nyomulását, egy központi úm. a nemzet egységét szimbolizáló engesztelő templom építését tervezték Magyarország örökös Királynőjének tiszteletére. A mozgalom növekvő népszerűsége miatt az említett kápolna kicsinek bizonyult, ezért az építést már a XX. század elejére eltervezték, döntő elhatározásra azonban csak a trianoni traumát követően jutottak, miközben a "nagy templom" építésének terve egyre erősödött. 1921-ben templomépítő bizottság alakult az egykori horvát bán, Skerlecz Iván vezetésével. Ahhoz azonban, hogy az álmodozásból tett legyen, még hat évnek kellett eltelnie.
     1924. december 15-én építészeti tervpályázatot hirdettek ki a Városliget szélén felépítendő Magyarok Nagyasszonyáról nevezett (Magna Domina Hungarorum) Plébániatemplom tervezésére.
     A már kezdettől fogva Nemzeti Kegyhelynek tartott templomot, csak később nevezték át Regnum Marianum-nak, mely végül a Tanácsköztársaság bukása iránti hálából épült meg a nagy püspök, Prohászka Ottokár (1858-1927) kezdeményezésére. Nem csoda, ha az egész nemzet ilyeténképp kívánta nyomatékosítani háláját Isten
felé, hiszen a 125 napos kommunista terror, soha nem látott gyilkos brutalitással csapott le a magyar nemzetre, a Magyar Egyházra! Miközben valamely szegénynek titulált gyermeket vendégül láttak a Margitszigeten zsömlével, kakaóval, a hangszórókon üvöltve sulykolták beléjük: "Ugye szép, ugye jó a proletár diktatúra?". Eközben persze megesett, hogy az apját, nagyapját épp felakasztották valahol semmiért, minden tárgyalás nélkül! Ettől a terrortól való megszabadulás vetette fel országosan az ún. "Hálatemplom" ötletét, hasonlóképpen a párizsi Sacre Coure megépítéséhez, melyet a francia nép a Gyilkos Francia Forradalomtól való megszabadulásért állíttatott hálájának kifejezéséül!
     Az ünnepélyes alapkőletételre Csernoch János (1852-1927) hercegprímás-bíboros jelenlétében 1925. október 10-én került sor, a felirat szerint a tanácsköztársaság alóli megszabadulás iránti hálából. A tényleges építkezés azonban csak közel egy év múlva, 1926. augusztus 11-én kezdődhetett meg.
     Idézve az alapítólevélből: "A teljes Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében és segedelmével, Boldogasszony Anyánk, a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére és dicsőségére ...emeljük e hajlékot." E levél az alapkőben – máig is megtalálható lenne a felrobbantott és betemetett ép altemplom alatt –, mely – mint említettem –, 1925. október 10-én nyert elhelyezést. A munkálatok a következő évben meg is kezdődtek Kotsis Iván (1889-1980) tervei alapján. Az építész a historizáló – Hősök tere – környékére tervezett egy neoromán, neo-bizánci, a Szent István korát idéző templomot. Így az épület egyszerre hasonlított a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikára és az árpád-kori templomokra is.
     1926-ban kezdtek a nagyszabású templom építéséhez. Hívek kíváncsiskodó tömege kereste fel napról-napra a készülő templomot. Aztán elfogyott a pénz.
     Gyűjtöttek és adakoztak. Segített a Főváros is. Amerikából is érkezett adomány. A Pesti Kereskedelmi Bank pedig adott 320.000 pengő kölcsönt. Így folytatódhatott az építkezés. Az emberek vidám arccal járkáltak a befejezéshez közel álló Nemzeti Szentély körül.
     És végre állt a templom, mely büszkén hirdette a világhódító katolicizmus diadalát és mindenki örvendezett, aki látta és persze katolikus volt. Igaz, a templom csak kívülről volt szép. Belül jóformán üresen állott. De mégis a tervezett 51 méteres tornyát leszámítva sikeresen megépült. Az elkészült templomot a köznyelv Nagy Regnumnak, a Damjanich utca 50 alatti udvari kápolnát pedig Kis Regnumnak hívta.

Forrásként több helyütt felhasználtam a www.varaljaszovetseg.hu felületén kínált linkeket, továbbá
Ágotha Tivadar: A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontásának részleteit a "Megalkuvás nélkül" c. regényéből, valamint a Regnum Mozgalom: "Így, vagy sehogy" c. kiadványát!

A sorozat 10-én folytatódik!

A Regnum Marianum Ifjúsági Mozgalom

     A "Regnum" mindmáig valódi fogalom, egyféle varázs, bűvölet, úgy a hajdani diákok, papok és hívek lelkében egyaránt. Egy fogalom, amely a mélyebb hitéletet, a bensőségesebb Mária-tiszteletet, vagyis az aktív katolicizmust jelentette és jelenti. Ezt fejezte ki és bizony ezt kell, hogy kifejezze ma is a Regnum kifejezése.
     Eredendően, úgy kezdődött mint egy mese. Volt egyszer, hol nem volt, valahol a nagyreményű huszadik század legeslegelején, amikor a "világbéke" sejtetően sivár volt és a liberalizmus madarai próbakörökben károgtak Magyarország felett, akkor a fővárosban két pap, Majláth Gusztáv és Kánter Károly elkezdték a mélyebb és bátrabb katolicizmus szárnyait bontogatni.
     Hogy hogy nem, az Úr 1899-ik évében a kongregációs mozgalom összehozott a Damjanich utcában kilenc papot, akik mind ifjúsági társaságokat vezettek. A mozgalmat már 1902-ben elismerte Róma, miután láthatóan és eredményesen a magyarországi cserkészmozgalom alapítói közé tartozott, és egyre meghatározóbban a katolikus fiatalok szellemi, valláserkölcsi és fizikai nevelésével foglalkozott. Nos, ebből fejlődött ki 1903-ban a Regnum Marianum Lelkiségi és Ifjúságpasztorációs Mozgalom, mely egyben egy fiatal papi nemzedék összetartó testületévé is vált.
     A Damjanich utcai Regnum-házban tizenkét kongregáció működött, a cserkészet, majd később a regnumi szeniorok gárdája. Hogyha csak ennyi lett volna a Regnum szerepe, már akkor is nagy és nemes hivatást töltött volna be. Ám ennél több is történt! Mégpedig olyan kezdeményezések, amelyek az egész ország ifjúságát kívánta bevonni a Regnum szellemiségébe. Mindazáltal mégsem egy széleskörű ifjúsági mozgalom kívánt lenni, hanem a minőségi nevelést célul kitűző Evangelizációs Mozgalom. Ez pedig köztudomású kell legyen, nem megy a bensőséges Mária-tisztelet nélkül! Ötletei, teóriái lehetnek az utókornak, de tartós sikereket nem érnek el, mert egy egészséges társadalom alapja, nem jólét vagy a tudás, hanem kizárólag a lelkiség (a többi hozzá adatik)!
A jelentkező fiatalok mindegyike, egyévi próbaidőt töltött egy atya vezetése alatt, és ha alkalmasnak találta őt, akkor kérhette a felvételét. A felvétel viszont a közösség titkos szavazásával történt: aki egy fekete golyót [is] kapott, nem lehetett tagja a háznak.
     A Regnum szelleme a Prohászka Ottokár-féle "Diadalmas világnézet", vagyis a vallásnak s a hit kérdéseinek átélt és gyakorolt valósága, és a katolikus világnézetnek az ifjúsággal oly módon való közlése, hogy az őket fölvillanyozza, lelkesítse.
     A mozgalom papjainak kötelességük volt a fenti szellemben tanítani, önmagukat e téren állandóan művelni és az ún. keddi házi gyűléseken pontosan és aktívan részt venni. Ennek a bensőséges (diadalmas) katolikus papi szemléletnek, a komoly eucharisztikus élet, a gyakori szentáldozás volt a megvalósítója. Ehhez természetesen nagy műveltség, önnevelés, szent odaadás és az ifjúsággal minél szorosabb együttélés volt szükséges. És ennek meg is voltak a gyümölcsei!
     Kezdeményezések, amelyek először mutatták be a Prohászka által megfestett diadalmas katolicizmust; kezdeményezések, amelyek hamar átlépték a Regnum szűkebb határait s az egész magyar katolicizmusnak közkincsévé váltak. És ennek folytán kelt szárnyra a legszebb és leghódítóbb ifjúsági irodalom, a Zászlónk, a tüneményes, felülmúlhatatlan magyar ifjúsági lap (1902). Ezt követte aztán a kisebb gyermekek lapja, a Kis Pajtás (1906) és még később a Nagyasszonyunk a leányifjúság számára. (Nyisztor Zoltán: "Ötven esztendő, Századunk magyar katolikus megújhodása" c. regénye és Svoy Lajos püspök visszaemlékezései nyomán)

     A Regnum Marianum mozgalmat ’51-ben betiltották. Az illegalitásban tovább működő katolikus szervezet tagjait, titkos összejöveteleinek résztvevőit többször perbe fogták, megverték, megkínozták és 5-10 évnyi szabadságvesztésre ítélték. A civileket és diákokat munkahelyről, iskolákból elbocsátották és egy életre tönkretették!

     Borromei Szent Károly a milánói hercegség egyik leggazdagabb családjának gyermekeként született 1538. október 2-án Aronában. Édesanyja Medici Margit volt, akinek egyik bátyja, Gian Angelo bíboros, aki 1559-ben IV. Pius néven pápa lett. Egész kicsi korában elvesztette édesanyját. Mostohaanyja úgy határozott, hogy a család számára fenntartott sok egyházi javadalomra való tekintettel Károly kispap legyen. E határozat szerencsésen egybevágott Károly elgondolásaival, ezért tizenkét évesen reverendát öltött és megkapta (az Istennek elkötelezettség jelét) a tonzúrát. Ugyanekkor a római bencés kolostor apátja lett. Ez azt jelentette, hogy az apátsági jövedelem felett Károly, illetve a család rendelkezett, a tényleges apáti tisztet egy szerzetes látta el a kolostorban. Károly évi jövedelme kétezer arany volt, ám ő ahelyett, hogy a család rendelkezésére bocsátotta volna, azonnal sajátjaként kezelte és szétosztotta a szegények között.
     Tizenhat éves korában a páviai egyetemre küldték, ahol 1559-ben mindkét jogból doktori fokozatot szerzett. Ekkor már néhány éve ő kormányozta az egész családi birtokot.
     Néhány héttel Károly egyetemi tanulmányainak befejezése után választották meg a fentiekben említett bíboros nagybátyját pápának, mint IV. Piust, aki a huszonegy éves Károlyt azonnal Rómába hívta. 1560. január 31-én bíborossá, nyolc napra rá, február 8-án milánói érsekké nevezte ki, azzal a kikötéssel, hogy Rómában kell maradnia, a tényleges érseki teendőket pedig egy helynök lássa el. Ezen felül megkapta a szerzetesrendek felügyeletét és az Egyház politikai ügyeinek vezetését, ami azt jelentette, hogy a pápai intézkedések rajta keresztül kerültek ki a kúriából. És gondoljuk el, hogy Károly ekkor még nem is volt pappá szentelve!
     Olyan következetes szigort és rendet vezetett be és követelt meg, hogy megszűntek a papok, apácák és szerzetesek körüli pletykák és botrányok. Új élet alakult körülötte, a nép is megszerette, atyjaként kezdte tisztelni.       Legendák kezdtek róla terjedni: jótéteményeiről, kemény böjtjéről, erkölcsi tisztaságáról. A papképzést, sőt a hívek képzését is szívügyének tekintette. Nem csak megalapította a Borromeum egyetemet, de 'hitiskolákat' is létesített. 

     1576-77-ben pestisjárvány tört Milánóra, a város vezetői gyorsan menekültek a városból, ellentétben Károly érsekkel, aki Milánóban mezítláb, kötéllel a nyakában, nehéz keresztet cipelve engesztelő körmenetet vezetett. Járta a kórházakat, nem csak vigasztalta, de ápolta is a betegeket. Minden pénzét, vagyonát a járvány leküzdésére fordította. És győzött!
     Példamutató életét a reformok folytatásával mindannyiunknak példának adta.
     1584. november 3-án hunyt el, 1610-ben szentté avatta V. Pál pápa.

     Ó, te, aki megérted, hogy életünk folyamán inkább viharok között hánykolódunk, semmint szilárd talajon, el ne fordítsd szemeid e Csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy elborítson az áradat. Ha kísértések szele ér, ha gyötrelmek szirtjei között hajózol, tekints a Csillagra. Ha a kevélység, hatalomvágy, mellőzés vagy a hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a Csillagot, és hívd segítségül Máriát! Ha a harag, a kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked tisztaságát, tekints Máriára. Ha a bűnök félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret szennyeződése megijeszt, ha az ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a kétségbeesés örvénye fenyeget, gondolj Máriára.

Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, és hívd segítségül. Ne távozzék ajkadról a Neve, ne távozzék szívedből az Iránta való áhítat, s hogy a közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Ha Őt követed, el nem tévedsz; ha Őt kéred, nem esel kétségbe. Ha Rá gondolsz, tévelygésbe nem esel; ha Ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni. Ha Ő védelmez, nincs mitől félned; ha Ő vezet, nem fáradsz el; ha Ő kegyes hozzád, célba érsz! – Így Testvérem, önmagad is megtapasztalod, hogy mily joggal mondja a Szentírás: A Szűz neve Mária. (Clairvaux-i Szent Bernát beszédéből)

Kizárt dolog, hogy erre az ilyen-olyan, jó-rossz – összességében azonban gyötrelmes és röpke – életre  születtünk! Az élet célja épp a CÉL felismerése! Ennek érdekében használnunk kell az Istentől kapott értelmünket és mindent megtennünk szabad-akaratunk tudatában! Imádkozzunk tehát szüntelenül és tartsunk bűnbánatot, hogy a lehető legtisztábban állhassunk majd meg az Öröklét Kapujában, az Élet Ura előtt!

     Egy alkalommal Jézus ezt mondta:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. (...) Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.” (Jn 5,24-29) De mi segíthetünk rajtuk imáinkkal, búcsúinkkal! 

     Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli.
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
     Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.
     Ha a hívek, Halottak Napján, vagyis nyolc napon belül meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!
     Mindezeken felül, aki temetőt (altemplomi urnatemetőt) ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).
A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára (egy Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség).
     Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!                      

Légy te az első!

     Mindenszentek Napja – mint főünnep – azoknak a szenteknek (tehát az üdvözülteknek) az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Nem tévesztendő össze a Halottak Napjával (nov. 2.), vagyis a Szenvedő Egyház ünnepével!

     Mindenszentek Napjának estéjét a halottak nap előestéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.
Ezen estén ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát szokás gyújtani otthon és elimádkozzák a rózsafüzért ezzel a záró imával:
     Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök Világosság fényeskedjen nekik! Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.   

     A Mindenszentek ünneplése történetileg kapcsolatban áll a római Pantheon "minden istennek" szentelt, pogány körtemplomával, melyet IV. Bonifác (608-615) pápa szentelt 'Szűz Mária és a Vértanúk' templomává.

Végül III. Gergely pápa (690-741) szentelte a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”, vagyis a Mindenszenteknek templomává.        Egészen 835-ig május 13-án ünnepelték a Húsvét és Pünkösd közelében. E két ünnephez való eredeti kötődés, némi fényt vet a Mindenszentek ünnep jelentőségére – mintegy meghívást arra –, hogy már földi életünkben részesüljünk azok örömében, akik Krisztust életük középpontjába helyezték! IV. Gergely pápa (790-844) tette egyetemes ünneppé november 1-re.
     A Mindenszentek Ünnepe ekkléziológiailag (egyháztanilag) a diadalmas Egyház ünnepe, amely a mennybe jutott, megdicsőült lelkek társasága. Őket a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (küzdő egyház) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel. A Katolikus Egyház tanítása szerint az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. Mi imádkozunk értük (vagy hozzájuk), ők pedig segíthetnek rajtunk! (Mellesleg, a Szeretetláng lelkiség "kegyelmi stratégiája" is erre, az un. "egész emberiségre" a Küzdő-, Szenvedő- és Megdicsőült Egyház összefogására alapoz!)
     Amiként a Katolikus Egyházban a Mindenszentek Napján tartott szentmisék állandó könyörgése is így szól: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

     Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a sötétség, a halál képviselői és bizony, e démonikus erőket idézik meg! Ezzel szemben a Mindenszentek ünnepen a katolikusok Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünneplik (nem utolsó sorban) a szentek életében. Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Cor et Lumen Christi angol alapítójától ered a "Night of Light" – Fény Éjszakája – kezdeményezés, melyben az alábbiakat javasolják azoknak, akik be akarnak kapcsolódni a Fény Éjszakája ünneplésébe:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk. (Forrás nyomán!)

     A lengyel katolikus egyház internetes honlapján arra figyelmeztet, hogy a Halloween, azaz a Mindenszentek angolszász ünneplése ellentmond a katolicizmus tanításainak és a kereszténységnek, mert a "sötétség birodalmába, az ördögök, vámpírok és démonok világába" vezeti be a fiatalokat a "vidámság nevében". A BBC szerint egy lengyel érsek, Andrzej Dziega szerint az október 31-ei éjjeli ünneplés a pogányságot terjeszti a fiatalok körében. Dziega szerint a "halál kultúrája" áll emögött.
     Az eredetileg a kelta pogány szokás, Amerikában éledt újjá. A töklámpások készítése, illetve a szörnyeknek és szellemeknek való beöltözés onnan terjedt el manapság a világ jelentős részén.
     Dziega szczecin-kamieni érsek szerint a Halloween tréfái, például a gyermekek ijesztgetése és kísértése nagy szellemi károkat okozhat. Forrás: www.origo.hu 

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

     A szerkesztő megjegyzése: A Sátánista Egyház alapítójának, Anton S. LaVey-nek a tanai szerint is halloween a mai sátánisták legnagyobb ünnepe. A játékos "pokoli jelmezek" esetenként ténylegesen sátániak, ezért igen veszélyes játékok!

Zárszó

     Nos, e poszt-sorozat felsorakoztatott érvei ismeretében ráérezhetünk az Üdvözlégyek és a rózsafüzér imádság titokzatos értékeire. Ám ha továbbra is fenntartásaink vannak, félő hogy az Úr előtt majd keserűen tekinthetünk mulasztásainkra, mert értetlenkedtünk a szentolvasó felett, vagy kevésszer imádkoztuk! Majd látjuk, hogy életünkben hányszor éreztünk indíttatást, de halogattuk, bele is kezdtünk volna, de az időből kifutottunk és el is mondtuk, de hadarva! Pedig, lelkünk mélyén egész életünkben mennyire kerestük az édesanyai kezet, aztán nagy „felnőttségünkben” halogatni kezdtük a gyermeki alázatot! Pedig nemcsak földi boldogulásunkat, de üdvösségünket is egyengethettük volna, ha Reménycsillagunkra tekintünk. Szentünk is ezt tanácsolja: „Aki megtalálja a Szűzanyát, megtalálja az életet, Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találja meg az, aki nem keresi, és nem keresheti az, aki nem ismeri. Megtalálni s ragaszkodni Hozzá különösen ezekben az időkben igen üdvös, mert az ördög jól tudja, hogy kevesebb ideje van már a lelkek rontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi tehát erőlködését és támadásait.” (vö. TMT 50.e,g)
     Ne feledjük, ha segítséget várunk az Úrtól, akkor imában szólítjuk meg Őt – és eredményesebb –, ha Édesanyja viszi elé kéréseinket. A pápák és a szentek ezt tanácsolják és szerintük is erre legalkalmasabb az Üdvözlégyek áhítatos mondása! A Mária-jelenések évszázados tanúsága szerint is, az egyik legnagyobb gát a sötétség fejedelme ellen a rendszeres rózsafüzérezés  – mely a Szeretetláng fohásszal még hatékonyabb!

     Ez az imamód a fatimai ígéret záloga is: „Szeplőtelen Szívem végül győzedelmeskedni fog!”
Montforti Grignon Szent Lajos szavai: "Kérve kérlek azért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért... Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!” (TMT 254)

     Az pedig, miszerint a rózsafüzér – mint fegyver – a mai világban már korszerűtlen volna, nos hatalmas tévedés! Épp a Szeretetláng többlet-kegyelme az, amely kozmikus méretű hatékonysággal "újraélesítette" ezt a
máriás fegyvert! Higgye el a kedves Olvasó, hogy ma, amikor ádáz harc folyik már minden egyes lélekért, materiális és metafizikai szinten, a védekezés és ellentámadás természetfeletti "csodafegyvereként" forgathatjuk a Szűzanya szentolvasóját, a Szeretetláng könyörgés hozzáfűzésével (áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre)! Bővebb magyarázatot találhatnak "A Szűzanya ígérete a Szeretetláng Lelki Naplóban" c.holnapi posztban! (szerk.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Ez az, amitől a "klerikális propaganda" kérve-óvta a világot!

     Termőbe borult a száz év ateista-liberalista propagandája! A társadalom egyes rétegeiben – miként a politikában is –, egyre látványosabban mutatkozik ki a létében is tagadott ördög, dühöngő jelenléte! Az orosz alapítású FEMEN nőmozgalom, bár a női jogokért alakult, legfőbb ellenségének a Katolikus Egyházat tekinti. Amellett, hogy hirdetik a vélemény és szólásszabadságot, valamint tolarencia hangzatos elveit, ennek számukra természetes kifejeződése a más véleményen levők elleni a féktelen gyűlölet.

      Félpucéran, visítva támadtak a Brüsszeli Szabad Egyetemen, a „Blaszfémia: bűntett vagy véleményszabadság” címmel rendezett konferencián Andre-Joseph Leonard érsekre és más egyházi személyre a félmeztelen tüntetéseikről ismert Femen aktivistái Brüsszelben.
Elmebetegként tomboló fúriák kiabálások és rikácsolások közepette a Lourdes-i Madonnát ábrázoló flakonokból vízzel locsolták le az érseket – futó kamerák előtt. A megszállottak testükre istenkáromló szavakkal kipingálva ordítoztak, az azonos neműek "házasságát" és az abortusz szabadságát éltették,
     A mocskolódás és locsolás fő célpontja, az elvei mellett kitartó 72 éves érsek volt, aki szótlanul tűrte a durvaságot. Egyik csuromvizes társa azonban szembeszállt a megszállott nők csoportjával. Leonard érsek csendben várta meg a támadás végét, és nem védekezett. Olykor becsukta a szemét, kezeit pedig összekulcsolta. A jelenet után a teljesen átázott érsek megcsókolta az egyik földredobott Lourdes-figurát. Az aktivistákat a biztonsági emberek elvezették.
     Belgium hithű prímását 2010-es hivatalba lépése óta már több támadás is érte, sajtóértekezlet vagy egyetemi előadás közben többször lett tortadobálás áldozata, sőt saját székesegyházában a szentmise celebrálása közben még pofon is vágták. Egyre jobban látszik, hogy a keresztényietlen miliő nem képes többé a Krisztus üzenetét elviselni, ezért az evangélium hirdetőit el akarják hallgattatni, és ha eddig még szimbolikusan is, de fizikálisan is eliminálni akarják.
     Belgiumban az elkeresztényietlenedés olyan mértékben előrehaladott, hogy a szélsőségesek bármit megtehetnek, mert se a jogállam, se a keresztények nem állnak ellent. A hívek azért nem, mert lanyhák, az állam azért nem, mert magát francia mintára vallásilag libero-toleránsnak tartja. Érzékenységük kizárólag a más – nem keresztény – vallásokat ért legkisebb megjegyzés és atrocitás elítélésében merül ki. Ezen a talajon nőnek ki a szélsőséges kifejezési formák, melyekben a szélsőségesek a Krisztus és Egyháza elleni gyűlöletüket a végsőkig felizzítják, és a jogállam védőgátjait fokonként ledöntik. A személy és a hivatal méltósága többé nem általánosan elismert java senkinek és semminek. Ehelyett a "szabadságot-esélyegyenlőséget-toleranciát" hirdető radikálisok törvénye (önkénye), egyre jobban átveszi a hatalmat. ( Forrás nyomán!)

A rózsafüzér ellenségei

 Montforti Grignon Szent Lajos, "A Szentolvasó" c. értekezésében így ír:

   „Először: Az örök elveszettségnek valószínű jele az, ha valaki az Angyali Üdvözletet – melyet az egész világ visszhangoz – megveti, lekicsinyli vagy kigúnyolja!
     Másodszor: Azok viszont, akik tisztelettel veszik ajkukra, valószínűleg a kiválasztottak közé tartoznak!
     Harmadszor: Azoknak, akik megkapták a kegyelmet az égből, hogy a Boldogságos Szűzanyát szerethetik és gyermeki odaadással viselkednek iránta, folyton-folyvást haladniok kell az Ő szeretetében és szolgálatában, míg ez a jó Anya, Szent Fia által az égbe nem viszi őket a dicsőség azon fokára, mely érdemeiknek megfelel!” /48-49/
A tévtanítók, akik mind az ördög gyermekei, irtóznak az Üdvözlégytől, s inkább kígyót melengetnének a keblükön, semmint rózsafüzért hordoznának magukkal. Napjaink eretnekségei is elvetik a rózsafüzér imát.
     (Végezetül) Testvérem, ha kész vagy Jézus és Mária naponkénti rózsafüzéres szolgálatára, akkor övezd fel magad a kísértések ellen is. Hiszen ellened támadnak majd a tévtanítók, a szabad szellemek, a nyárspolgárok, a világfiak, a félig jámborok, az álpróféták, de még saját romlott természeted és az egész pokol is (mindezt azért), hogy erőnek erejével elszakítsanak ettől az ájtatosságtól! /116/
     Nem lehet jó katolikus az, aki a szentolvasó kegyelmeit megveti! 
     Nem lehet jó katolikus az, aki a Rózsafüzér Társulatokat támadja!
     A lélekmentés nagy ellensége az, aki bárkit is lebeszél arról, hogy naponként imádkozzák a szentolvasót, ami az igazi jámborság útjára térítené őket és megmentené lelküket a kárhozattól.
     Ha igaza van Szent Bonaventúrának, aki állítja, hogy mindaz, aki nem tiszteli a Szűzanyát, bűnben fog meghalni és (könnyen) a kárhozatra juthat!
     Mert, (– kérdi Szent Lajos) milyen büntetésben is részesülhetnek azok, akik másokat eltérítenek a Szűzanyától és az Ő kedves ájtatosságától?! /32/

                    Kérdés: a mai modern nők és nőmozgalmak                                                  harcolnak-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködnek vele?

Sajnos van egy réteg, akik EGYÜTTMŰKÖDNEK A GONOSSZAL!

     Ukrajnában 2008-ban szerveződött FEMEN Mozgalom követői, kezdetben virágkoszorúval fejükön demonstráltak a nők jogaiért. A mozgalom vezetője az alapításkor még csak 25 éves Anna Hucol – akit eredendően a külföldi munkavállalással kicsábított és prostitúcióra kényszerített fiatal ukrán nők szomorú sorsa dühített fel −, tüntetést szervezett „a női test nem árucikk” jelszavával. Tekintve, hogy demonstrációjukat a média teljes érdektelensége fogadta − ellentmondásnak tűnő −, de ettől kezdve a figyelemfelkeltés érdekében, meztelen keblüket mutogatták, sőt azóta már teljesen pucéran is megjelentek, az időjárástól függetlenül!

     Hucol az egyetlen a mozgalom vezetésében, akinek állandó munkahelye van és nem vesz részt a félmeztelen megmozdulásokban. Azért tartózkodik ettől – nyilatkozta –, hogy legyen egy „komoly arc” is, aki a hivatalos szerveknél képviseli a Fement. Meggyőződése, hogy a Femen Mozgalom hamarosan egy politikai párttá növi ki magát. Sőt, viccesen hozzáfűzte: „Világ Femenjei, egyesüljetek!”. A csoportnak körülbelül 20 félmeztelenséget is vállaló aktivistája, 300 ruhás tagja és több ezer internetes támogatója van. Facebook-oldalukon 30 ezer felett jár híveik száma. Szponzoraik között van a német DJ Hell, illetve egy Kijevben működő amerikai újságíró, valamint egy idős falusi, aki szomszédjai körében értük kampányol.

     Nemzetközi szerveződéseik kiálltak pl. az arab nők jogaiért és demonstráltak szaúdi nők autóvezetési jogaiért. A kijevi Szaúd-Arábiai nagykövetség előtt, a kocsikból félmeztelenül kihajolva lobogtatták tábláikat, a „nőknek autót, a férfiaknak tevét” felirattal.

     A melegek jogaiért is tüntettek félmeztelenül a Szent Péter téren, egy időben a melegházasság elleni franciaországi tüntetéssel. A három francia és egy ukrán nő a még álló karácsonyfa közelében tette szabaddá felsőtestét, miközben XVI. Benedek pápa az Úrangyalát mondta a Szent Péter térre néző ablakból.

     Senki sem ünnepelte meg oly leplezetlenül a pápa lemondását, mint a Femen Mozgalom! Nyolc aktivistája turistaként lopakodott be hosszú kabátban a párizsi Notre-Dame katedrálisba és a szentmise közben, a Notre Dame fennállásának 850 éves alkalmából készült és kihelyezett harangokat kongatták meg félmeztelenül. Felsőtestükön és a hátukon a következő feliratok voltak láthatók: No homophobie (Nem a homofóbiára!), Crise de la foi (A hit válsága), Bye bye Benoit! (Viszlát, Benedek!). Egyikük a nyakán a francia Égalité (egyenlőség) szót mutatta az őket kísérő fotósoknak.

     Amikor I. Kirill orosz pátriárka megérkezett Ukrajnába, a kijevi repülőtéren a tömegből kiválva, félmeztelenül futottak a pátriárka és a magasrangú ukrajnai egyházi vezetők felé, azt kiabálva az orosz egyházfőnek, hogy „Tűnj el!”. Egyikük hátán pedig ez a felirat volt látható: „Kill Kirill” („Öld meg Kirillt”). A mozgalom a „Pussy Riot” punkegyüttes szintén templomi botránya kapcsán hozott bírósági ítélet elleni tiltakozásuk jegyében, láncfűrésszel vágtak ki egy keresztet, Kijev központjában.

     Az utóbbi hónapokban külföldön is igyekeznek bővíteni híveik táborát. A Femen kifejezett célja, hogy Európa legnagyobb és legjobban szervezett feminista mozgalma legyen, de saját bevallásuk szerint a világ több országában és Braziliában is van szervezetük.

     Tavaly ősszel Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök ellen tiltakoztak olasz nemzeti színekre festve magukat és bugyikat dobálva Rómában.

     Decemberben Fehéroroszország fővárosában, Minszkben tüntettek Alekszandr Lukasenko elnök diktatórikus hatalma ellen, ami után − saját híreik szerint − a fehérorosz KGB elrabolta aktivistáikat, egy erdőbe hurcolták, levágták a hajukat és olajjal leöntve őket, magukra hagyták.

     A lassan „internacionálissá” váló Femen Mozgalom, szinte minden ellen tiltakozik, ami nem egyezik elképzeléseikkel. Talán csak egyetlen közös vonás mutatható ki köztük, hogy (ismeretlen okból, de) mérhetetlenül utálják a mindenkori pápát és végtelenül vallásellenesek! – Hogy mitől?

(A szerk. összeállítása, internetes források nyomán)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Lúcia nővér tanúsága 5

     Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „Nézze atya, a Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! Ismétlem Önnek, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is az –, világi vagy mindenekelőtt lelki, saját személyes életünkre, családunkéra, a világ vagy a szerzetesrendek családjaira vagy a népek és nemzetek életére vonatkozó probléma − melyről még egyszer mondom –, bármily nehéz is, amelyet a rózsafüzér imádkozásával ne tudnánk megoldani. A szentolvasóval fogjuk magunkat megmenteni, megszentelni, vele fogjuk Urunkat vigasztalni és számtalan lélek üdvözülését elérni” (Pater Fuentes 1957. dec. 26-i interjúja a fatimai Lúcia nővérrel)
     Lúcia nővér e megjegyzése minden bizonnyal a rózsafüzér legszebb apológiája. Természetesen, a leghatásosabb ima, mellyel Isten szívét meghathatjuk, kétségen kívül a liturgikus ima: a szentmise, körülvéve a szent officiummal (breviárium, papi és szerzetesi zsolozsma). A rózsafüzér soha nem akarta a liturgiát helyettesíteni. „Mindazonáltal a liturgia sem harcol a rózsafüzér ellen, melynek sajátos és nem lebecsülendő karaktere van.” A rózsafüzér számba veszi Urunk életének azon titkait, melyeket a liturgia a karácsonyi és húsvéti ciklusban ünnepel, és a maga módján szemléli őket, „mialatt figyelmét explicit arra a szerepre tereli, melyet a Boldogságos Szűzanya ezekben a történésekben játszott”.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

     1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon, és elképesztő mennyiségű páncélos volt szinte a felismerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!
Nagy Imréék az államvezetés nevében elfogadták a 3. tűzszüneti kérést és bejelentették a forradalom győzelmét. Ettől kezdve a Kossuth Rádióban nem volt már statáriumra, fegyverletételre felszólítás és fenyegetés. Így, Nagy Imre miniszterelnökségét a forradalmárok is elismerték. A rádió azt is közölte, hogy a szovjet fegyveres erők elhagyják a főváros területét, de azért még voltak lövöldözések. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások szovjet csapatok teljes kivonulásáról az országból. Népünk felszabadultnak érezte magát és a város, valamint a munka helyreállításába kezdtek. Ez vasárnap volt.

A pornográfiáról vetítettek filmet a madridi Ifjúsági Világtalálkozón

      A 2011-es II. János Pál Nemzetközi Filmfesztivál díjnyertes dokumentumfilmje az egykori pornósztár, Shelley Lubben megtérését mutatja be.
Az Out of the Darkness (A sötétségből) című filmben négy ember története szövődik össze. Shelley Lubben nyolc évig volt prostituált, sztriptíztáncos és pornószínész. A szexiparban elszenvedett traumák nyomán drogfüggővé váló, depresszióval és más súlyos pszichiátriai betegségekkel küzdő nőt leendő férjével kialakult barátsága vezette Krisztushoz. Évekig tartó, teljes gyógyulása után ma egykori környezetében, a szexipar által kizsákmányolt nők körében evangelizál. A film másik három szereplője: Mark Houck, aki a pornófüggőségtől megszabadulva lett a pornográfia elleni küzdelem fáradhatatlan harcosa; valamint két szakember, Richard Fitzgibbons családterapeuta és Judith Reisman, a szexuális forradalom történetének szakértője.

      Sean Finnegan rendező a Zenitnek nyilatkozva elmondta: az Anteroom Pictures filmjének alkotói órákon át beszélgettek a megszólalókkal, és a rögzített, több dokumentumfilmnyi anyagot sűrítették egyetlen filmalkotásba. „A beszélgetések során rádöbbentem, milyen mélyen áthat ma mindent a szexuális utilitarizmus (a 'fogyassz minél több gyönyört') filozófiája. A pornográfia mindenkire hat, minden életkorban, minden életállapotban. G.K. Chesterton írja: van, hogy valami olyan nagy, hogy már észre sem vesszük. Ilyen a szexuális haszonelvűség: mindenütt jelen van. Pusztítása oly széles körű, hogy eleve adottnak vesszük, úgy véljük, ilyen a mai kultúra, ilyennek kell lennie. Csakhogy ez nem igaz! A filmmel az a szándékunk, hogy olyan emberek történetére hívjuk fel a figyelmet, akiknek az életét rombolta ez a téves feltételezés” – fogalmaz a rendező.
     „Még egy érdekes felismerésünk volt a film készítése során: az, hogy nem kell elfogadnunk a mai kultúrát úgy, ahogyan felénk nyújtják. Igenis formálhatjuk, jobbíthatjuk, és létrehozhatunk olyan művészetet, ami a magasabbrendű dolgok és a nagyobb jó felé emel. Egy ilyen történetet elmondani, amelyben ennyi minden ötvöződik: lealacsonyodás, kifosztottság, bűn, kegyelem, megtérés, szabadulás – ez olyan élmény, amitől valóban kinyílik az ember szeme, és megváltozik a szíve. Remélem, ezt fogja közvetíteni a nézők számára, és éppúgy megrendíti és cselekvésre ösztönzi őket, mint minket, az alkotókat.”
     A rendező elmondta, hogy az eddigi vetítések visszajelzései „nagyon erőteljesek és nagyon pozitívak”; különösen a fiatal felnőtteket érinti mélyen a film szeretetről és reményről szóló üzenete. „Megerősíti őket abban, amit ösztönösen éreznek: hogy hazudnak nekik a szexuális felszabadulás ígéretes szabadságáról, és hogy a másik embert használni – akár kapcsolatokban, akár a pornográfia által – minden érintett számára ártalmas.” Sokan értékelték azt is – tette hozzá –, hogy a filmben nincsenek a jó ízlést sértő képsorok. „Azt szeretnénk bemutatni, hogy az egész jelenség mélyén Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberek állnak. A pornográfia emberi oldalának bemutatása érzelmileg megindítja a nézőket.”
     „Remélem, a film leleplezi azt a hazugságot, hogy a pornográfia 'ártalmatlan szórakozás', és rádöbbenti a nézőket, hogy a szexuális haszonelvűség filozófiája és a pornográfia valóban rombolja az embert – azt, aki kínálja, éppúgy, mint azt, aki él vele. Persze egyetlen film nem fog mindent megváltoztatni, de bízom benne, hogy aki megnézi, kétszer is meggondolja, mielőtt kattint az egérrel, megvesz egy pornóújságot, vagy önző módon szexuálisan használ valakit. Remélem, a film ráébreszti, hogy egy valóságos embernek hihetetlen szenvedéseken kellett keresztülmennie, míg megszülettek azok a képek, amelyeket megnézni készül” – fogalmaz Sean Finnegan.

A film honlapja itt található. (Magyar Kurír)

Lúcia nővér tanúsága 4

     Végül, arra is gondolva, hogy az Egyházi Tanítóhivatal mit mondott nekünk az évek során és mi az, amit Isten, üzenetén keresztül annyira javasol nekünk, azt gondolhatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a formája, amely általában a leginkább megfelel nekünk, amelyet a leginkább értékelnünk kell, és mindent meg kell tennünk, hogy el ne szakadjunk tőle. Mert Isten és a Szűzanya mindenkinél jobban tudják, mire van szükségünk és mi felel meg nekünk a leginkább. Ez pedig hatalmas eszköz a hit, a remény és a szeretet megtartásában.

     Még azok számára is, akik nem tudnak, vagy nem képesek elmélkedni, már a rózsafüzér kézbevételének egyszerű mozdulata is azt jelenti, hogy Istenre figyelnek. S amikor minden tizedben megemlítik Krisztus életének egy-egy titkát, már emlékeznek is rá, és ebben az emlékezésben a hit halvány fénye gyúl ki, amely nem hagyja elaludni a pislákoló lángot, s így nem alhat ki a tűz.

     Másfelől pedig azokat, akik nem imádkozzák a rózsafüzért és nem vesznek részt minden-nap a Szentmisén, nincs ami táplálja lelküket, és könnyen elvesznek a földi élet anyagiasságában. Így a rózsafüzér Isten imádsága, amelyet Egyházán és a Szűzanyán keresztül javasolt mindannyiunknak a legnagyobb állhatatossággal, mint az üdvösségre vezető utat és az üdvösség kapuját: 

"Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért" (A Szűzanya, 1917. május 13-án).

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Katolizált az egykori Playboy sztár

SZENT MÓR (1000 körül,  † Pécs, 1070 körül) 
     Az első magyar származású bencés szerzetes 1000 körül született és kb. hetven évet élt. A rendbe belépve kapta a Maurus, Mór nevet. Szent Imre legendája említi, hogy iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, Pannonhalmán, ahol kora legjobb képzését kapta meg.  
     1030 körül a Szent Hegy bencés kolostorának apátja volt, s ebben az időben itt  találkozott Szent Istvánnal és fiával, Imrével, amikor felkeresték a szerzeteseket.
A Szent Imre legenda szövege így tudósít erről:
„A király, ismerve fiának kitűnő érdemességét és a fogadtatás tisztségét, amely őt illette volna meg, fiának engedte át. Amikor ugyanis a nevezett szerzetesek körmenetben jöttek a király üdvözlésére, ez tiszteletből fiát bocsátotta előre üdvözlésük fogadására. A kis Imre pedig betelve Szentlélekkel, mintegy isteni kegyelem megnyilatkozásából, mindannyiuknak érdemeit ismerte, és ezek szerint több-kevesebb csókot adott nekik. Egyeseket csak egyszer, másokat háromszor, ismét másokat ötször, utoljára pedig egyet hétszer csókolt meg. Szent István király a többiek előtt némán szemlélte a dolgot. Amikor azonban a misének vége lett, kíváncsian tudakolta fiától, miért adott az egyiknek több, a másiknak kevesebb csókot. Szent Imre herceg erre mindegyik érdemeit elszámolta atyja előtt.  Például, hogy ez vagy az ennyi ideig élt a szent önmegtartóztatás erényében. Ebből a szempontból csókolta meg ő az egyiket többször, a másikat kevesebbszer. Akit hétszer csókolt meg, egész életében szűzi életet élt." 
                                                                           
   A hét csókot Mór szerzetes kapta, és hogy mennyire osztatlan szívvel szolgálta ő Istent, kitűnik a legenda másik jelenetéből is. Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, két kísérőt véve maga mellé visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte.
     „A hajnali zsolozsma után a szerzetesek visszatérhettek fekhelyükre, azok azonban, akiket Imre csókjaival kitüntetett, továbbra is a templomban maradtak. Buzgóságuk a virrasztás kihasználására ösztönözte őket, és oltártól oltárhoz menve zsoltárokat énekeltek, dicsérték Istent. A király először félrevonulva figyelte az imádkozókat, majd fölfedte jelenlétét. A barátok üdvözölték, köszöntötték, és evvel eleget tettek az illem szabályainak, de megszegték a hallgatást. Mór itt is kivétel maradt: megtartotta a rend szabályát, jóllehet a király fenyegetéssel is próbálta eltántorítani. Később a káptalanteremben gyűltek össze a barátok a király jelenlétében. A nyilvános bűnvallomáskor István azzal tette próbára Mór alázatosságát, hogy igen sok dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Mór mindezt hang nélkül, Istenbe vetett bizalommal tűrte. Végül is Szent István a dolgokat rendben elbeszélvén, Mórt dicséretekkel felemelte, és hogy a püspöki hely általa ékesíttessék, kevéssel annak utána a pécsi püspökségre felmagasztalta.”
A történet naiv kedvességén átüt a tiszta léleknek az a finom érzéke, amelyet Szent Jeromos mondott ki oly tömören János evangéliumával (21,7) kapcsolatban: ,,Solus virgo virginem agnoscit: Csak a szűz ismeri fel a szüzet.''
     Mór 1036-ban foglalta el püspöki székét, a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Templomokat építtet, kolostorokat alapítva szerzeteseket telepített le. Gyalogosan, szekéren járta egyházmegyéje településeit, amelynek területe a mai pécsi egyházmegyének háromszorosa volt.  
     Az 1046-ban kitört pogánylázadást csak három püspök élte túl. I. Andrást Fehérvárott királlyá koronázó három főpapnak ő az egyike. Kézjegye tanúként rajta van az 1055-ben keltezett tihanyi apátsági alapítólevélen, mellyel András újabb bencés apátságot hívott életre.
     Első magyar íróként – természetesen latinul – írta meg a legendát a Zobor-hegyi két szent remete (Zoerárd-András és Benedek) életéről. Az írásból kicseng a magát végsőkig megtagadó, önfeláldozó, aszketikus életforma tisztelete, csodálata.
     Mór 1070-ig, haláláig volt Pécs püspöke.
     Bár Mór püspök tisztelete hamarosan elterjedt, nyilvános kultuszát csak IX. Piusz 1848. augusztus 4-i döntése erősítette meg Scitovszky János, Pécs akkori püspökének kérésére. Periratában kifejtette, hogy képét nemegyszer festették meg ’szent’ felirattal, és vannak 1449-ből való misekönyvek, amelyek Mór dicséretét zengik. A martirológiumokban is szerepel Mór neve, ezek szentként említik. XI. Piusz pápa 1925-ben a pécsi egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította, ünnepe október 25-re került.  Az Árpád-házi szenteken kívül Szent Mór az első magyar, akit az oltárra emeltek között tisztelhetünk.
     A Pannonhalmi Főapátság területén szobor őrzi emlékét; az apátságtól nem messze egy kilátó viseli a nevét. Pécsett utca, a székesegyházban kápolna viseli nevét.
(Katona István püspök: Szentek, szent életű emberek, és a Magyar Kurír felhasználásával)

Lúcia nővér tanúsága 2

     Mivel mindannyiunknak imádkozni kell, Isten azt kéri tőlünk, hogy mondjunk naponta egy imádságot, amire lehetőségünk nyílik.
     A rózsafüzér imádkozása, amelyet ugyanúgy lehet imádkozni közösen, mint egyénileg, ugyanúgy a templomban az Oltáriszentség előtt, mint otthon a családban, vagy egyedül, ugyanúgy amikor úton vagyunk, mint amikor egy réten sétálunk. A családanya imádkozhat, miközben a gyermeke bölcsőjét ringatja, vagy takarít. Napunk huszonnégy órából áll... nem sok, ha egy negyed órát lelki életünknek, az Istennel való bensőséges és családias beszélgetésnek szentelünk!
     Másrészről, a szentmise liturgikus imádsága után a rózsafüzér − eredete, az azt alkotó imák magasztossága, és a Megváltás titkai által, amelyekre emlékezünk és amelyekről minden tizedben elmélkedünk − a legalkalmasabb imádság, amelyet felajánlhatunk Istennek és a leginkább hasznos lelkünknek. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem kérte volna olyan állhatatosan.
     Amikor a rózsafüzért említem, nem azt akarom mondani, hogy Istennek szüksége van arra, hogy számon tartsa könyörgéseinket, dicséretünket, hálaadásunkat. Istennek biztosan nincs erre szüksége: Őbenne minden jelen van! Nekünk van szükségünk arra, hogy számon tartsuk ezeket azért, hogy élő lelkiismeretünk legyen, amely biztos abban, amit teszünk. Azért, hogy világosan tudjuk, mindennap teljesítettük-e Istennek szóló felajánlásunkat vagy sem. Azért, hogy ápoljuk és elmélyítsük bensőséges kapcsolatunkat Istennel, s így megmaradjon és növekedjen bennünk a hit, a remény és a szeretet.
     Sőt, azt is mondanám, hogy még azok is, akiknek lehetőségük van naponta részt venni a szentmisén, imádkozzák napi rendszerességgel a rózsafüzért. Az az idő, amit a rózsafüzérnek szentelnek, nyilván nem ugyanaz, mint amit a szentmisén való részvételre fordítanak. Ezeknek az embereknek a rózsafüzér imádkozása lehetőséget jelent, hogy jobban felkészülhessenek az Eucharisztiára, vagy egy szentmise utáni hálaadásra.

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret! Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

Kérdés: Mi a nők hivatás a az Egyházban? Miért nem lehetnek a nők papok?

Lúcia nővér tanúsága 1

     1917. május 13-án a Szűzanya ezzel zárja üzenetét: «Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért, hogy a világ békéjét és a háború befejezését kieszközöljétek!».
     Miért kérte tőlünk azt a Szűzanya, hogy rózsafüzért imádkozzunk, s miért nem azt, hogy menjünk mindennap misére?
Ez egy olyan kérdés, amelyet már sokan feltettek nekem, és most szeretnék választ adni rá. Nem tudok teljes biztonsággal nyilatkozni róla, mert a Szűzanya nem magyarázta meg, s nekem nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem Tőle. Ezért egyszerűen azt mondom, amit gondolok, illetve ezzel kapcsolatban megértettem. Valójában az üzenet értelmének magyarázatát teljes egészében a Szent Egyházra hagyom, mert ez az Ő kompetenciájába tartozik; s ezért alázatosan és jó szándékkal alávetem magam mindannak, amit az Egyház mond, korrigál, javít vagy kimond.
     Az előbb feltett kérdésre visszatérve, azt gondolom, hogy Isten Atya és Atyaként, figyelembe veszi gyermekeinek szükségleteit, lehetőségeit. Tehát, ha Isten a Szűzanyán keresztül azt kérte volna tőlünk, hogy mindennap menjünk misére és áldozzunk, minden bizonnyal sokan mondták volna, valós indokokkal alátámasztva, hogy ez számukra lehetetlen. Egyesek azért, mert nincs a közelben templom, ahol szentmisét mutatnak be, mások pedig teendőik, állapotbeli kötelességeik, egészségi állapotuk miatt stb. Ezzel szemben, a rózsafüzér imádkozása mindenki számára lehetséges, szegényeknek és gazdagoknak, bölcseknek és tudatlanoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
     Minden jóakaratú ember naponta imádkozhatja és kell is imádkoznia a rózsafüzért. Miért? Azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, hálát adjunk jótéteményeiért, és kérjük kegyelmét abban, amiben szükséget szenvedünk. Az imádság által lesz bensőséges a kapcsolatunk Istennel úgy, ahogy a gyermek odamegy apjához, hogy megköszönje a kapott jót, megbeszéljen vele dolgokat, iránymutatást, segítséget, támogatást és áldást kérjen tőle.

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS 1386. június 24-én született az olaszországi Capestrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették.
     Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvényteleníttette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. Szienai Szent Bernátnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték.
     Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egyházszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében.
     A törökök ellen harcolt 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Sajnos, az újkori történetírás mindig próbálta a személyét és a nándorfehérvári küzdelemben való részvételének nagyságrendjét kisebbíteni. Ezúttal azonban hangsúlyozom: A híres nándorfehérvári győzelem kifejezetten Kapisztrán Szent János személyes bátorságának, az imára és harcra buzdító közreműködésének köszönhető! Hunyadi Jánosnak a török túlerővel szembeni hadvezéri taktikája (bár nem nélkülözhető), de teljesen másodlagos szerepet játszott! Kapisztrán János vezérlete járult hozzá a hármas győzelemhez, a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európa-szerte felhangzott a Te Deum. III. Kallixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.
     A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa, a halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll. ( Forrás )
Példája:
Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért! 

Miért pont a rózsafüzér? 4

     Térjünk vissza most a rózsafüzér bibliai és liturgikus vonásához, s vegyük szemügyre a könyörgést, amelyet az üzenet tanított, hogy minden tized végén mondjuk el. Ilyen könyörgéssel a szentmisén is találkozunk, mivel a liturgia szabályai szerint a szent áldozatot a bűneinkért való bocsánatkéréssel kezdjük, s az az imádság, amelyet a Szűzanya tanított - megfogalmazza ezt a kérést:
     «Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra» (1917. július 13-i jelenés).
     "Akik legjobban rászorulnak": azt hiszem, ezek azok az emberek, akiket a leginkább fenyeget az elkárhozás veszélye. Ebben az imádságban arra kérjük Istent, hadd részesüljünk mi is a szentmiseáldozat gyümölcsében, amely a lelkek üdvözülése és bűneink bocsánata.
     Ezért azt hiszem, hogy a szentmiseáldozat liturgikus imádsága után a rózsafüzér − az azt alkotó imák magasztossága és eredete, és megváltásunk titkai miatt, amelyről minden tizedben megemlékezünk és elmélkedünk − a legkedvesebb imádság Isten előtt, amit felajánlhatunk Neki, s amely leginkább lelkünk javára válik. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem ajánlotta volna ezt az imát olyan állhatatosan.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

     A nőnek ismét meg kell találnia az identitását és a hivatását. A Teremtés könyve, amely tanúságot tesz a bűnről, az emberiséget sújtó bűn terhéről, rögtön a győzelem első hírét is tartalmazza, amikor Isten így szól a kígyóhoz: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé“ (Teremtés 3,15) Az asszonyon keresztül jött a bűn a világba – és az asszonyon keresztül kell a jónak győznie.

(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordítására alapoz. - folyt!)

Miért pont a rózsafüzér? 3

     Az «Ember Jézus Krisztus» a mi Közvetítőnk természet szerint − az emberi természet szerint, amelyet Szűz Mária méhében öltött magára. Ám Krisztus nem azért lett ember, hogy az emberiségnek egyetlen megmaradt túlélője legyen, hanem hogy «elsőszülött [legyen] a sok testvér között" (Róm 8,29), akiket megmentett, s helyrehozta azt az állapotot, amelyben Isten jelenlétében és a Vele való bensőséges kapcsolatban élhetünk, mint a földi paradicsomban. Valójában ennél is többet tett: Magához kötött bennünket, mint Titokzatos Testének részeit, ami az Egyház, Jézus megváltó jelenléte az idők végezetéig és a világ végéig, s megosztja velünk a kegyelem és meghívás által a Megváltó hármas küldetésére, amely a prófétáé, a papé és a királyé.
     Ezért csak egy Közvetítő van: Jézus Krisztus; de van, aki közbenjár és könyörög értünk, mint Mária, a szentek és mindannyian azzá válhatunk, ha akarjuk. Maga Szent Pál kéri leveleinek különböző szakaszaiban, hogy a hívek imádkozzanak érte és egymásért: «Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát. Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem» (Ef 6, 18-20).
     Tehát ha az apostol azt mondja, hogy imádkozzunk egymásért, van okunk rá, hogy Máriát arra kérjük imádkozzon értünk, hiszen az Ő könyörgése sokkal kedvesebb lesz Isten előtt, tekintve istenanyai méltóságát. Különös tekintettel az Istenanya Krisztussal való szorosabb egységére – aki valóságos Isten és valóságos ember –, s hogy Fiának társa a megváltásban, és kiemelkedően szentéletű.

     Kérem a tisztelt egyházmegyei-, rendházi- és plébániai könyvtárosokat, szerzetesnőket, atyákat és híveket, hogy akinek hozzáférése van XIII. Leo pápa alábbi (a rózsafüzérről szóló) enciklikáinak és brévéinek magyar fordításaihoz, az legyen szíves számomra, bármilyen formátumban elküldeni! ( begyiktibor@gmail.com )

Tudomásom szerint a nevezett publikációk több nyelven elérhetők ugyan, de hiteles magyar fordításban nem! Kérésem részben-egészben való teljesítésével, nagyban hozzájárulnak a Szentolvasó népszerűsítéséhez, úgy a "Hajnal Szép Sugara" blogomon, mint a Mária Rádiós műsoraimon keresztül!

Köszönöm a segítséget! 

Supremi apostolatus (1883)

Superiore anno (1884)

Vi e ben noto (1887)

Octobri mense (1891)

Magnae Dei Matris (1892)

Laetitiae sanctae (1893)

Iucunda semper expectatione (1894)

Adiutricem (1895)

Fidentem piumque animum (1896)

Augustissimae Virginis Mariae (1897)

Diuturni temporis (1898) 

Hálás tisztelettel és imával:

Begyik Tibor blogszerkesztő, a Mária Rádió műsorszerkesztője

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

A lélek teszi lehetővé Istennel a kapcsolatot, az emberi test és a nemisége azonban további ajándékot jelent – ugyanis az ember számára lehetővé teszi, hogy Isten teremtő művében részt vegyen. A nemiséget a prokreáció magyarázza. A Teremtő emberi kézbe helyezi a teremtő hatalmát, és bizonyos fokig hagyja, hogy az ember „megragadja“. A nőiességnek az anyaságot kell szolgálnia (a nemiség a termékenység szolgálatában). És ezt a nemiséget alá kell rendelni az emberségnek, ezért kell a nőnek az értelme és az akarata segítségével uralni azon tulajdonságait, amelyeket az anyai hivatáshoz kapott. És éppen itt kezdődik a nehézség a testi-lelki érzékenységgel megáldott nő számára, aki készen az elérzékenyülésre, ezen a ponton megáll. Emóciók, meghatottság, dolgok iránti igények ragadják el, amelyeket e világ, e világnak a szelleme csábítóvá tesz számára a gonosz, aki Isten művét le akarja rombolni. Éva, akit pedig Ádámnak teremtettek, saját magára koncentrál. Ezt nevezzük tükörjelenségnek.

Éva azonosságtudata – különösen a fiatal és éretlen Éváé – megáll ezen a ponton, saját magával törődik, kevéssé az érzékeny lelkével, mint a testével, Éva sajátmagának és Ádámnak akar tetszeni és képtelen arra, hogy figyelembe vegye a lelket, ami nem látható a tükörben, ami csak a testet mutatja. A test magasabb értékre avanzsál, s ennek rendeli alá a nő az életét, s ezáltal a női test egy szép baba szerepére degradálódik le. Mint ilyet fogadja el őt Ádám és mint ilyen babával fog vele Ádám viselkedni a nő egyetértésével. Éva hagyja, hogy Ádám játékszerként bánjon vele, saját kénye kedvére. Éva, aki egyértelműen emancipálódni akar – ellentétes hatást vált ki –, Ádám és a saját maga rabszolgájává válik, és ilyen módon valósul meg az az embertelen nőiesség, amely szélsőséges esetben az anya-Éva megöléséhez vezet, és ezáltal legnagyobb hivatásának a visszautasítását eredményezi.

     A Teremtő az emberiség sorsát a nő kezébe helyezi, ő jelenti azt az alapot, amelyen az emberiség növekszik, és amikor ezt visszautasítja, ezzel – anélkül, hogy tudná –, saját maga ellen cselekszik. Évának tudatosan kell gondolkodnia az élet értelméről és az emberi nemiség jelentőségéről. Krisztus beszél a szamáriai asszonnyal – és miként ő –, az evangélium asszonyai megtudják érteni Krisztus tanítását, mert meghallják és hallgatnak rá, és ez által lehet a metanoia – átalakulás és megtérés. A nyilvános bűnös szentté válik, de csak akkor, miután Krisztust megismerte.

Miért pont a rózsafüzér? 2

     A Miatyánkot, amelyet minden tizedben elmondunk, Jézus Krisztus tanította nekünk, amikor tanítványai arra kérték, tanítsa őket imádkozni: "Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt 6,9). Ezzel ez az ima – amellyel minden tizedben Istenhez fordulunk –, biblikus imádság és része a liturgiának is, hiszen mindennap imádkozzuk a szentmisében és a zsolozsmában is.
     Az "Üdvözlégy Mária" imádság, amelyet tízszer ismételünk, szintén biblikus imádság, hiszen Gábriel arkangyal Máriához intézett szavaival kezdődik, akit Isten küldött, hogy kihirdesse az Ige megtestesülését és Erzsébet szavait is Istentől származónak kell tekintenünk, a Szentlélek sugallatára.
Ezután az Egyház, amelyet a Szentlélek irányít, aki megvilágosítja és segíti az Egyházat, ezeket a sorokat tette hozzá ehhez az imádsághoz: «Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen".
     Ez a könyörgés, amellyel Máriához fordulunk, hogy járjon közben értünk Istennél, egyáltalán nem ellenkezik azzal az igazsággal, amelyet Szent Pál tanított nekünk: «Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2,5). Egyetlen közvetítő van csupán, akinek isteni természete van, s általa közvetlen kapcsolatot alakíthat ki Istennel: ez Jézus Krisztus.

A Karc FM műsorából!

https://www.mixcloud.com/karcfm/karcolat-2018-10-16-1300-1400-1/

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Miért pont a rózsafüzér? 1

     A Szűzanya rögtön az 1917. május 13-i jelenés alkalmával azt kérte: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért", s ezt a kérést októberig minden hónapban megújította.
     Ha felidézzük, Isten milyen állhatatosan ajánlja a fatimai üzenet által a rózsafüzér imádkozását és mindazt, amit az Egyházi Tanítóhivatal nyilatkozott erről az évek során, akkor azt gondolhatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a fajtája, amely általában a leginkább megfelel mindenkinek, amely iránt a legnagyobb tisztelettel kell lennünk, s amelyért a legtöbb erőfeszítést kell tennünk, hogy el ne szakadjunk tőle.
     Sajnos a mai eltévedt időkben sokan odáig merészkednek, hogy a rózsafüzérről elítélőleg beszélnek, s azt mondják, hogy az nem liturgikus imádság. Egyszer kezembe került egy ilyen cikk és nagyon elszomorított. Valaki megkérdezte a szerzőt, hogyan mert ilyet leírni és ilyen értelmetlenséget közölni, amelyre így válaszolt:
Kényszerítettek, hogy megtegyem! De nem tudta ez az ember, hogy a világban nem létezik olyan tekintély, amely arra kötelezhetne, hogy saját lelkiismeretünk ellenére cselekedjünk?! Ez az emberi gyengeség, mely azért, hogy mások kedvében járjon, nem törődik azzal, hogy kiteszi magát Isten haragjának és büntetésének.

 „E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak (...), akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” (Lk 11,51-52) 

Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

     E világ szelleme – a sátán – a földhöz tartozik – a föld az ő birodalma: az emberrel együtti számkivetésben, mert az ember hagyta magát elcsábítani általa. A Teremtés Könyve ezt az eseményt egyértelműen leírja – a sátán csábítása által az engedetlenség bűnei hatásaként, mert a nőt, Évát elcsábította a sátán. A Biblia nem arról beszél, hogy az ördög Ádámot közvetlenül csábította el – nem Ádám dől be a sátánnak, hanem Éva. Az első nő és szerepének a leírása egyértelműen arra utal, hogy a nő eszközzé vált a sátán kezében, hagyta magát félrevezetni a sátántól. Feltehetőleg gondolkodás nélkül tette ezt, anélkül, hogy tudatában lett volna a következményeknek. De abból is ki lehet indulni, hogy a gonosz megtalálta az Éva szívéhez vezető kulcsot, hogy sikerült neki őt a hatalmába keríteni. Éva a sátán befolyása alá kerül – és Ádám vereséget szenved.

(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordítására alapoz. - folyt!)

A pápák ajánlásai 3

     Talán olyan is van, aki attól fél, hogy hangsúlyozott máriás jellege miatt a rózsafüzér kevésbé ökumenikus. Valójában a rózsafüzér Isten Anyja tiszteletének azt a tiszta formáját képviseli, melyet a Zsinat hangsúlyozott: a keresztény hit krisztológiai központjára irányuló kultusz, oly módon, hogy „amikor az Anyát tiszteljük, a kellő módon ismerjük meg, szeretjük és dicsőítjük a Fiút”. Ha megfelelő módon fedezzük föl újra, a rózsafüzér segítség és nem akadály az ökumenizmus útján!
     Amikor a tanítványok arra kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, Jézus megtanította nekik a szép «Miatyánk» kezdetű imádságot, mikor így szólt: «Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk!» (Lk 11,2). Az Úr azt parancsolta, hogy így imádkozzunk, s nem tette hozzá, hogy bizonyos idő eltelte után találjunk ki egy új imádságot, mert ez addigra elavult és monoton lesz. 
     Amikor a szerelmesek találkoznak, órákig ugyanazt ismételgetik: «szeretlek!». A Szeretet hiányzik azokból, akik azt állítják, hogy a rózsafüzér unalmas, mert semminek sincs értéke, ha nem szeretetből tesszük. Ezért a Katekizmus azt tanítja, hogy a Tízparancsolat összefoglalható egy parancsolatban, vagyis hogy szeressük Istent mindenek felett és embertársainkat, ahogy saját magunkat. 
     Akik naponta imádkozzák a rózsafüzért, olyanok, mint a gyermekek, akik mindennap találnak időt arra, hogy odamenjenek édesapjukhoz, hogy vele legyenek, kimutassák hálájukat, szolgáljanak neki, meghallgassák tanácsait és áldását fogadják. Így áramlik a szeretet a gyermektől az apa felé és az apától a gyermek felé, kölcsönös odaadásban.

  Október 18-án Szent Lukács evangélistáról emlékezünk meg. Pál apostolt kísérte missziós útjain, mestere halálát követően pedig Egyiptomban és Görögországban prédikált. Evangéliumán kívül őt tartjuk az Apostolok Cselekedetei újszövetségi könyv szerzőjének is. Ő írt legtöbbet a Szent Szűzről, ezért a „Szűzanya titkárának” is nevezik. Kiváló festő lévén, neki tulajdonítanak néhány Mária-ábrázolást, köztük a Czenstochovai Madonna képét is! Polgári foglalkozására nézve orvos volt, Szent Pál emlegeti így: „Lukács, ama szeretett orvos” (Kol 4,14). Így lett az orvosok, a kórházak, a fürdők és az ikonfestők védőszentje.

A vallásüldözés öt szakasza

Magyar Kurír, 2012.11.21. http://magyarkurir.hu/hirek/vallasuldozes-ot-szakasza

A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása

A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen jellemző a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét, homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.

2. A célcsoport rágalmazása

A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.

A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.

3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása

Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.

A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet [1], a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban[2], hiszen Egyház és állam szétválasztása[3], ugyebár...

4. A célcsoport kriminalizálása

Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.

Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok
esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.

5. A célcsoport nyílt üldözése

Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.

Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében.
A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.
Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg. 

Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye

Ahol istentelenség van, ott közömbösség is!