(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)
Böjt és ima az irgalmasságért
Az előző részben röviden leírt történet már évszázadok óta nemzedékről-nemzedékre szájról-szájra száll Egyiptomban. Annak ellenére, hogy a világi történelem nem említi a rendkívüli ese-ményt, a Mokattan hegyén akkora vízszintes ha-sadék tátong, mely a világ legnagyobb templomá-nak ad helyet, 20 ezer ember befogadására!
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a koptok az egyedüli keresztény nép Észak-Afrikában, akik Krisztus-hitüket az iszlám uralom alatt is vallhatják. A kopt liturgiában az adventi időszak három nappal meg van hosszabbítva a hegy háromszoros felemelkedésének emlékezetére. A húsvéti időben pedig szintén ennek az eseménynek az emlékére 400-szor imádkozzák el a Kyrie eleison-t, mely során a hívők kelet, nyugat, dél és észak felé fordulnak. (A mindennapi imádságban gyakran 41-szer ismétlik a Kyrie eleison, mint egyetlen lélegzetvételre mondott szekvenciát. A hagyomány szerint ebből 39 a Krisztust ért korbácsütéseket idézi, egy a töviskorona okozta sebet, egy pedig a Krisztus oldalát ért lándzsa döfését.)
A muszlimok ‒ az Egyház üldözői ‒ ismerik a böjttel összekapcsolt csendes keresztény ima erejét és ezt ők halálos fenyegetésnek veszik! Ennél fogva nem könnyű az egyiptomi keresztények helyzete: egyre gyakoribbá válnak a kopt templomokat és házakat érő terrorista támadások; nőket és lányokat rabolnak el, erőszakkal az iszlám hitre térítik és muzulmán férfival kötött házasságba kényszerítik őket; terjed a politikai és társadalmi diszkrimináció. Ezek után, ha a koptok nemzeti böjtöt hirdetnek, a muszlim vezetők egyenesen pánikba esnek és az általuk irányított média (pl. az al-Dzsazíra televíziós csatorna) azt állítja, hogy a keresztények megszegik az állammal kötött egyezséget és elutasítják a problémák békés megoldását, mert támadnak (!).
(Alább lásd a Szent Simon Monostort és a bennlévő sírját!) (folyt.)
