A pápák ajánlásai 2

     Azoktól, akik azt mondják, hogy a rózsafüzér elavult és monoton imádság, azt kérdezem: van-e élő dolog, amely nem ugyanazoknak a cselekedeteknek az ismétlése által él?
Isten teremtett mindent, ami létezik, de úgy, hogy fennmaradásuk érdekében ugyanazok a cselekedetek történjenek meg folyamatosan, megszakítás nélkül. Ahhoz tehát, hogy fenntartsuk a természetes életet, ugyanúgy lélegzünk be és ki, a szívünk ugyanazt a ritmust követve ver.
     A csillagok, a bolygók, a Nap, a Hold, a Föld ugyanazt a pályát követik, amelyet Isten kijelölt nekik. Az éjszakát felváltja a nappal, évre év következik, mindig ugyanúgy. A napfény ugyanúgy ad fényt és meleget. A sok növény új leveleket bont tavasszal, azután mind virágba borulnak, gyümölcsöt hoznak s ősszel vagy télen elvesztik leveleiket.
Így minden azt a törvényt követi, amelyet Isten megszabott a számára, s még senkinek sem jutott eszébe, hogy monotonnak mondja ezt, ezért nem is mondja, hiszen mindezek szükségesek az élethez! Tehát a lelki életben is szükségünk van arra, hogy ugyanazokat az imádságokat ismételjük, ugyanazokat a cselekedeteket hajtsuk végre a hit, a remény és a szeretet jegyében, hogy életünk legyen, hiszen életünk Isten életében való állandó részesedés.

Az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” elnevezésű kezdeményezéshez csatlakozva október 18-án, magyarországi idő szerint 9 órakor világszerte gyermekek imádkoznak fél órán át a békéért és az egységért. Számos helyen ezért akár a tanítást is felfüggesztik erre az időre.

A kezdeményezés keresztény közösségektől, Venezuelából indult: miközben 2005 nyarán gyermekek közösen imádkozták a rózsafüzért, a mellettük lévő asszonyok kézzelfoghatóan érezték a Szűzanya jelenlétét. Napjainkra nemcsak Dél-Amerikában, hanem szerte a világon elterjedt ez a kezdeményezés.

Kiinduló gondolata az a Szent Pio atyától származó gondolat, hogy „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából az Országos Lelkipásztori Intézet hívja a gyermekeket – és ezért kéri a hitoktatókat, szülőket, pedagógusokat –, hogy közösen imádkozzák a rózsafüzért a világ békéjéért október 18-án 9 órától.

Ez az alkalom ebben a formájában kiemelt hangsúlyt adhat októbernek mint a rózsafüzér hónapjának.

A rózsafüzér közös imádkozásáról örömmel fogadunk visszajelzéseket az oli@katolikus.hu e-mail-címen.

Forrás: Országos Lelkipásztori Intézet

Fotó: Kirche in Not

Magyar Kurír

     Kedves Olvasóim! Amiként a Szűzanya ünnepei nem teljesek a Rózsafüzér Királynője ünnepének hiányában, úgy nincs bensőséges Mária-tisztelet sem rózsafüzérezés nélkül. Ez az ájtatosság vihet ugyanis közelebb bennünket az Istenanya titkában való elmélyülésben!

A Boldogságos Szent Szűzben a Megváltó Társát szemléljük, aki a szeplőtelen fogantatás titka által, egyedülálló módon mentes maradt az ősbűn átkától, és még a személyes bűntől is. Istenanyai méltósága révén, Szent Fiánál közbenjárónk, tehát kérhetjük Őt, különösen a Neki legkedvesebb rózsafüzér imádsággal, mely a Mária-tisztelet bensőséges megnyilvánulása. A Megváltás és Szűz Mária titkainak szemlélése, végeredményben a Szentháromság Egy Istennel való kapcsolatunkat segíti, mégpedig olyan értelemben, hogy Mária által jutunk el Jézushoz. Ezért nagyon lényeges, hogy minél buzgóbban, és minél nyitottabb szívvel imádkozzuk a rózsafüzért, kérhetjük közbenjárását, és fogadjuk a kegyelmeket, amelyeket az Úr, Szent Anyjának keze által kíván adni nekünk.

Ebben teljesedik be a bensőséges Mária-tisztelet és a rózsafüzér-imádkozás egész jelentősége és kegyelmi értéke.

Montforti Grignon Szent Lajos így ír a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: "Kérve kérlek azért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért... Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!” (TMT 254.)

(vége)

A pápák ajánlásai 1

    1978. október 28-án őszentsége II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal fejezte ki legbensőbb érzelmeit s azt, ahogy átéli a rózsafüzér imádságát: «Ez az imádság csodálatos, egyszerűségében és mélységében egyaránt! Ebben az imában újra és újra elismételjük azokat a szavakat, amelyeket Szűz Mária hallott az Angyaltól és Erzsébettől. Az egész egyház egyesül ezekben a szavakban. (...) Ugyanakkor szívünk belefoglalja a rózsafüzér tizedeibe mindazokat az eseményeket, amelyek az egyén, a család, a nemzet, az egyház és az egész emberiség életét építik fel. Események, amelyek személyesen bennünket vagy szomszédunkat érintik, vagy különös úton azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, akiket szívünkben őrzünk.
Így a rózsafüzér egyszerű imádsága megadja az emberi élet ritmusát. Egy imádság, amely ennyire egyszerű és ilyen gazdag! Szívemből ajánlom mindenkinek, hogy ezt imádkozza».
     Hogy lezárjuk a rózsafüzérről szóló ajánló és értékelő idézetek sorát, két egyházi személy tanúságát írom még le. 1) A Colombói (Srí Lanka) érsek, Őeminenciája Cooray bíboros 1967. augusztus 12-én tartott szentbeszédéből idézek, amelyben az ottani Szentélyben zajló vallásos életről beszélt, a Fatimai Szűzanya tiszteletére: "Törekvésünk célja, hogy a Szentélyünkben megnyilatkozó áhítatot a fatimai üzenet folytonos ismétlésévé tegyük, vagyis bűnbánattá és imádsággá. Ebből a célból két intézményt hoztunk létre. A Szentély egyik oldalán klarissza nővérek rendháza áll, akiknek élete a bűnbánatra és az imádságra épül. A másik oldalon az egyházmegyei kongregáció háza áll, amelyet a bennszülött nővérek, a rózsafüzérről nevezett nővérek alapítottak: napi böjt és önmegtartóztatás, kemény kétkezi munkával együtt − ebből áll bűnbánatra épülő életük. Különleges imádságuk a rózsafüzér, éjjel-nappal, kivéve a szentmise és a zsolozsma imádsága alatt. A nővérek kettesével váltják egymást az átelmélkedett rózsafüzér közben, az Oltáriszentség előtt, karjukat kitárva.
A nővérek jelmondata a fatimai üzenet hiteles megszemélyesítése, ami bűnbánat és imádság, főleg a rózsafüzér".

2) Pietrelcinai Szent Pio atya egyszer ezt mondta: "A sátánnak az a célja, hogy lerombolja ezt az imát, de soha nem fog sikerülni: ez az az ima ugyanis, amely minden és mindenki fölött diadalmaskodni fog!"

Október 16
     Szűz Mária tisztasága szorosan összefügg Szeplőtelen Fogantatásának és minden bűntől való mentességének a dogmájával, melyet csak 1854-ben hirdette ki az Egyház (december 8), jóllehet az istenanya eredendő bűntől való mentességének gondolatát már a keresztény ókorban elfogadták az egyházatyák. Szent Ágoston kora teológiai vitáiban például úgy beszél Máriáról, mint olyan kivételes személyről, aki kiemelkedik az eredeti bűn következményeit elszenvedő emberek közül. Később, a 9. századtól az istenanya eredendő tisztaságának az egyház ünnepet is szentelt, amely a minden személyes bűntől mentes Máriának a tiszteletét népszerűsítette és ezt ünnepeljük október 16-án.
     A szüzesség, a lélek és test közös tulajdonsága: mert a lélekből ered az az elhatározás vagy fogadalom, amely az önmegtartóztatás erényét Istennek ajánlja, a testé az önmegtagadás, mely a lélek akaratából következik.
     Szűz Mária szüzessége minden tekintetben a lehető legtökéletesebb:
a) A legzsengébb korában tett önkéntes – a lehető legnemesebb érzületből – Istennek tett fogadalmát mindvégig megtartotta – olyannyira –, hogy ettől még az ígért istenanyaság kiváltsága sem lett volna képes őt eltéríteni.
b) Tökéletes volt Máriának testi szüzessége, mert a Mindenható még az eredeti bűn következményeként fellépő rendetlen vágyaktól is megóvta Szeplőtelen Fogantatásával. Mária érzékei sohasem háborogtak; mikor pedig Isten anyja lett, az anyaság szent örömei csak tetézték szüzességének tiszta örömét.
c) Mária lelkében a legtökéletesebb összhang volt, így tehát minden vágya szent, szívének minden érzelme tiszta, minden gondolata és tette nemes volt. Nem volt benne semmi rejteni vagy szégyellni való, semmi tökéletlen. Szűz Mária Isten Anyja tiszta szeplőtelenségben áll Isten és az angyalok előtt, amiként példaként az emberiség előtt is, ahogyan a Loretói Litánia szólítja: Tisztaságos Anya, Szüzek királynője, könyörögj érettünk!

     A testi-lelki tisztaság, a szüzesség ma is Istennek tetsző erény (sokszor az ember saját érdeke is), ám a világ, melyben működni kénytelenek, sokszor nemcsak félreismeri, de egyenesen megveti őket, tisztaságukat nevetségesnek tartja és mindent elkövet, hogy hűségükben megtántorítsa őket. Amilyen ragyogó és dicsőséges az ilyen harc győzelmi koronája, olyan végtelenül szomorú és szánalmas azoknak a sorsa, kik végül önmaguk vagy közösségük szégyenévé válnak.

Korunk sötét oldalai

     Az említett lelki-leépülési folyamat fel-gyorsulni látszik a globalizáció, különösen az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén, melyről X. Piusz ezt nyilatkozta: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”
     Általánosan megfigyelhető, hogy az Evangéliumot, a katolicizmust és a Pápa személyét, minden módon igyekszenek kikezdeni, az örök szerető Istent távol tartani a lelkektől és másodlagossá tenni! A Megváltó Krisztus személyét egyszerű „Jézusotok”-ként, szupersztárként, a meg-váltás tényét pedig ámításként igyekszenek beállítani, a szentségi Jelenlétet pedig „kár-hozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok, ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték stb.) Ez is a személyes Gonosz hatékony inspirációinak eredménye! Ezek ellen úgy védekezhetünk, ha nem nézzük, nem olvassuk és nem terjesztjük!
     Ez a hamiskodás már Jézust követően elkezdődött az ál-evangé-liumokkal, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így tehát hatalmas tömegeket tudnak elérni, az elidegenítés, a megtévesz-tés alig leplezett szándékával! „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
     Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció vezetőjeként való két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunkról, ennek sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az embereket összekötő kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”
     Ahol kiszorítják a keresztény nevelést, ott csakhamar pusztulnak a keresztény erkölcsök, elhatalmasodnak a tévelyek sötét rémei, és vakmerően üti fel fejét a gonoszság. (vö  XIII. Leo Humanum genus)     Az ördögnek van egy általános érvényű tevékenysége is, amellyel minden embert egyformán zaklat, s ez a rosszra való kísértés. Ám senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.
     Végkövetkeztetés: Ha az ember elfordul Istentől és nem él a szentségekkel, könnyen válik védtelenné, s a végeredmény a bűn lavinaszerű elhatalmasodása! 

(A forrásokat lásd az első posztban!)

Alacoque Szent Margit (1647-1690) a Jézus Szíve tisztelet kiváltságoltja.

Alacoque Szent Margit imája
Ó szerető Szív,
Beléd helyezem minden bizalmamat!
Félek az én gyengeségemtől és gonoszságomtól,
mert minden kitelik tőlem,
de a Te szeretetedtől mindent remélek.

Töröld el bennem mindazt,
ami nem tetszik Neked, vagy ellenáll Neked.
Hassa át a Te tiszta szereteted
olyan mélyen a szívemet,
hogy soha el ne tudjalak felejteni,
és soha ne legyek képes Tőled elválni.

Üdvözítőm, minden szeretetedre kérlek,
írd be nevemet szentséges Szívedbe!
Boldogságom és dicsőségem legyen
a Te szolgálatodban élni és halni! Ámen. 

Szent Margit könyörögj érettünk!

     Sajnos szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a rózsafüzér iránti lelkesedés egyre lanyhul, mely az általános lelki erőtlenségnek, és nem utolsó sorban, az újabb és újabb látnoki „rózsafüzéreknek” róható fel (és itt nem az 'Irgalmasság rózsafüzérre' gondolok, mely egyházilag messzemenően jóváhagyott)!

A Domonkos Rózsafüzéren kívül ugyanis, nincs még egy ima, amely a Szentlélek szavaival ennyire áthatotta volna a katolicizmust, lényegileg meghatározva üdvtörté-netünket, történelmünket és amely ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák s a szentek ajánlásait. És bizony, a megtévesztő szellem próbálkozásának és cselvetésének tulajdoníthatjuk, hogy a hamis látnokok annyi szép lánc-imát ajánlanak, mimásért, minthogy ezt az egyet ne mondjuk! Márpedig ha a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a leghatalmasabb kegyelem közvetítésére – az Ige Megtestesülésére –, vajh' mi találhatunk-e szebbet, jobbat Isten ihlette érdem-szerzőbbet?

Ördögűzők tapasztalatai szerint is a gonoszok irtóznak a rózsafüzér puszta jelenlététől is! Megvallották, hogy "a rózsafüzér egyetlen Üdvözlégyétől megremeg az egész pokol!" – a démon másutt így folytatta: "Nem tudjátok, nem hiszitek, vagy kishitűek vagytok: Má-ri-a Szeplő-ő-telen Szíve fogja megmenteni a világot!" (Vö. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014)

(folyt.)

Jézus Szíve litánia

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten!     —     Irgalmazz                                                                  nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve       —       Irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,
Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív,
Jézus Szíve, végtelen fölségű Szív,
Jézus Szíve, Isten szent temploma,
Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent szekrénye,
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja,
Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,
Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza,
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,
Jézus Szíve, minden erény mélysége,
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Jézus Szíve, minden szív királya és központja,
Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,
Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,
Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,
Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív,
Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,
Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,
Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat,
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,
Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk,
Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,
Jézus Szíve, bűnösök áldozatja.
Jézus Szíve, benned remélők üdvössége,
Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,
Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége. Irgalmazz nekünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos szívű Jézus!
Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Tekints szeretett Fiad Szívére és arra a dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt. Adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

A szülői ima

A 1930-as évek Brazíliájában, halálán volt egy neves szabadkőműves, családja és testvére szorosan figyelték a házat, nehogy bemehessen hozzá egy pap. A lelkipásztor háromszor is próbált bejutni hozzá, de a haldokló tudta nélkül elküldték.

Szegény ember állapota romlott, és elvesztette az eszméletét. Mindenki azt gondolta már, hogy halott, ennél fogva igen nagy rémületet okozott, amikor az hirtelen felült ágyában, és dühösen kiabálni kezdett:

»Ti szerencsétlenek! Tudjátok meg, hogy van pokol! Én még teljesen el sem szakadtam a földi élettől, amikor már megláttam végső sorsomat, a kárhozatot! Rémült keserűséggel kezdtem már beletörődni megérdemelt sorsomba, amikor egy fehérruhás hölgy állt meg mellettem a mélység szélén. Szelíd, kedves hangján így szólt hozzám: "Édesanyád amíg élt, mindig érted mondta a rózsafüzért, és ennek kegyelméért az Úr ad még időt, hogy a bűneidet mélységesen megbánjad!"«

Ezután felesége és bátyja felé fordulva így szólt a haldokló:

"Háromszor küldtétek el a papot, aki azért jött el hozzám, hogy lezárja előttem a pokol tüzes kapuját és megnyissa a Mennyét! Te pedig testvérem, nem rendelkezhetsz sem a házamban, sem a sorsom felett, ezért a feleségemet kérem, hogy sürgősen hívja vissza a papot, hogy letehessem életem bűneinek súlyos terhét, melyek a pokolba ránthatnak!"

Ezt követően, életgyónást végzett és a pap kiszolgáltatta neki a Krisztustól kapott Szentségeket! Amint a haldokló megkapta a Szent Útravalót, utolsót lélegzett.

Forrás: "Le Chapelet des enfants" francia kiadvány nyomán!

     II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae apostoli levelét: "A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezetődjék Krisztus szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el a Megváltó Anyjának kezéből. Különösen igényli az imádságot korunk kritikus területe: a család. A bomlasztó erők – mint a társadalom legkisebb sejtjét –, elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják, s azt a félelmet keltik, hogy a család intézménye és vele együtt az egész társadalom sorsa kérdésessé válik. A rózsafüzér imádkozásának sürgetése a keresztény családokban hatékony segítség a korunkat jellemző krízis pusztító hatásainak megfékezésére. Nem véletlen, hogy a 19. és 20. század jelenéseiben Krisztus Anyja minden alkalommal buzdítja Isten népét a szemlélődő imádság e formájára." (vö RVM 7)

"Lehetetlen volna megszámlálni a szentek seregét, akik a rózsafüzérben találták meg a megszentelődés hiteles útját. Legyen elég emlékezni Grignon Szent Lajos értékes könyvére, vagy arra a különleges karizmára, melyet Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola hordozott. Az ő életszentségének útja a szíve mélyén hallott sugallatra támaszkodott: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” E sugallat alapján úgy érezte, hogy Pompeiben templomot kell építenie a Rózsafüzér Királynője tiszteletére." (vö RVM 8) Jóval szerényebb indíttatás e poszt célja!

(folyt.)

Tanácsok az igaz, tiszta, szép beszédhez 1.

1.  Amit eszed igaznak tart, azt beszéld!
2.  Ne hallgass önző, beteg érzelmeidre!
3.  Ne hazudozz, ne nagyzolj, ne kérkedj!
4.  Másról csak fenntartással beszélj!
5.  Kelj mások védelmére, senkit se ítélj el, mert ez az Isten joga és dolga.
6.  Ha megszólnak, rágalmaznak, HALLGASS! Majd kiderül az igazság s elnémul a fecsegő.
7.  Magadról csak szerényen nyilatkozzál!
8.  Nem mentség, hogy „ideges vagy”, csak ha megnyugodtál, akkor beszélj!
9.  Ne vágj bele mások szavába!
10. A szószátyárság, sok beszéd, hízelgés, hangoskodás gyenge jellemek szokása.
11. Ha valakit megsértettél, AZONNAL kérj bocsánatot és tedd jóvá kijelentésedet!
12. Indiai közmondás: A buta fecseg, az okos KEVESET és meggondolva beszél.
13. Gyanús az, aki 20 szóval mondja el azt, amit 10 szóval is elmondhatott volna.
14. Megfontolva ígérj és álld a szavad!
15. Kötelességed: a megszólás, rágalmazás visszavonása, jóvátétele. De nehéz is ez!
16. Az igazság és becsület a legfőbb érték.
17. Adj kitérő választ, de ne hazudj!
18. Beszélj keveset és igazat, ha kérdeznek.
19. Ne légy hírhordó, sokbeszédű, szószátyár!
20. Harcolj magad ellen, büntesd magad, ne nyugodj, míg csak el nem hagyod bűnödet!
21. Az Isten segíti a bűnbánót, jóakarót.

Az ember mögé rejtőzve

     Mert mi körül is forog a kísértés? Mindig, minden ugyanarról a csábító "almáról" szól, melyben a halál rejtőzik. A kivitelezés ugyanaz: a hízelgő kígyó és a naivan hiszékeny ember, aki nem tud különbséget tenni a csali és a horog között, a kenyér és a méreg, az igazság és a hazugság között.  

   A Sátán a természet mögé rejtőzik, nem mindenkivel bánik egyformán. Kitűnő pszichológusként és pedagógusként az egyes ember képességeihez és hajlamaihoz igazodik. Mindenkit egyénre szabottan támad meg, az ereje éppen ebben rejlik. A kísértés Aquinói Szent Tamás szerint elsősorban kipuhatolást jelent. A kísértő igyekezete tehát elsőnek arra irányul, hogy megállapítsa milyen valaki, mik a vágyai, mit akar és mit tud. És a támadást ezt követően, ezek ismeretében az adott lehetőségekkel és valószínűségekkel, ellenállásokkal és gyengeségekkel számolva indítja meg.
     Az emberi természet mögé rejtőző Ördög taktikája, hogy a bűnt természetesnek, a gyakorlati élet kikerülhetetlen szükségességének állítja be. Olyasminek, aminek meg kell történnie. Másfelől az Evangélium szerinti életet lehetetlennek, abnormálisnak, életidegennek és elavultnak láttatja. A Sátán önmagát mindig nagy realistaként, Krisztust pedig, mint a valóságtól idegen idealistának állíttatja be.
     Az ember nincs egyedül a világban, társadalmi lényként szorosan beletartozik saját nép- és munkaközösségébe. Szellemileg és erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag csak közösségben létezhet. A Sátán azonban az ember mögé rejtőzik.
     A szociális függőségi viszonyok talán még soha nem voltak ennyire erősek, mint a pártok, a sajtó és a különféle szervezetek mostani korában. Ezt a tényt használja ki a Sátán, mert senki sincs befolyásának jobban kiszolgáltatva, mint a személyiségétől megfosztott és "beetetett" ember! Egyes pártirányzatok automatikus velejárója a démoni megszállottság! Semmi nem könnyíti meg ilyen nagymértékben az emberiség növekvő elsátánosodását, mint a médiák általi általános néphülyítés!
     Ez különösen a szexualitás terén mutatkozik [mindezen megállapítások 80 évvel ezelőttiek – mit mondana ma Robert Mäder atya?!]. Az Ördög az asszony, illetve a férfi mögött bújik meg. A férfinak az asszonyhoz és az asszonynak a férfihoz való rendelése Isten által akart viszony. Csak az ő kölcsönös egymásra-találásuk és egymás-birtoklásuk tudja az emberi nem feladatát hiánytalanul megoldani a Házasság Szentségének oltalma alatt.
     A bűnre való kölcsönös készségek (a Szentségen kívüli) kiélése következményeként, a férfi és a nő emberi méltósága sérül és egymás ellenségeivé válnak. A Sátán előszeretettel használja fel a szexualitást a két nem elbukására, és a szexualitás sátánivá tételével az Ördög az emberiség jövőjét uralja.
     A Sátán metódusával szemben Krisztus módszerét kell bevetni, a bűnre hajló vágyakat leküzdeni a kereszt módszerével, a Sátán önkényét Isten szavával és törvényével. A pusztában Jézus így szállt szembe a kísértővel. Minden gonoszság lényegében önzés: 'a saját életem', 'én tudom', 'jogom van'. Ez a három lépcsőfok a bűnbeeséshez! Az embernek ugyanis, aki "mindent tud", úgy érzi, hogy minden lehetősége adott és mindent élvezhet, nincs szüksége többé Istenre. Egyről azonban megfeledkezik a "tudó ember", hogy a mérlegelésre, a tudásra képes agyát is Istentől kapta, és ennek értelmes használatával el kell majd számolnia! Ám épp a "modernizmus" révén nem remélik Istent, nem is követik – ezért "biztos ami biztos" –, itt a földön keresik a boldogságot. Észre sem veszik, hogy ezzel a sátán uszályában találják magukat, aki a kárhozatot kínálja nekik, fals "boldogságkeresésük" fizetségeként!
     A bűnre hajló vágyak leküzdése Jézus példája nyomán lehetséges, a tudatosság és szeretet három lépcsőfokán: az alázat-, a szegénység- és a bűnbánat szellemével.
Ebből áll minden aszkézis, minden tökéletességre való törekvés! 

     A Szűzanya minden jelenésében, különösen az 1917-es fatimai kéréseiben, a rózsafüzér imádkozására való felhívás szerepel.     

XII. Piusz pápa az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írja: "Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel". Az ifjú házasoknak 1941. október 8-án e szavakat mondta a rózsafüzérezésre biztatva őket: E módon a legtisztább és leghatalmasabb Szűz védelme alá helyezik magukat.

VI. Pál pápa „Marialis cultus” apostoli buzdítás kezdetű enciklikájából: „A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, késleltetetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr életének misztériumairól, melyet Annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.”

II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae apostoli levelében így ír: "Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét, mint a szabadulás kieszközlőjét (…) Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását!" (RVM 39)

"A rózsafüzér jellegzetesen máriás imádság, lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemei az evangéliumi üzenetnek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, örök Magnifikátja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el." 

(folyt.)

61. Serényen gyakorold magadat az Isten félelmében, mert ez töredelmessé és alázatossá teszi a szívet.
62. Gondold meg, hogy milyen változékonyak az emberek és milyen kevéssé lehet bennök bízni; azért vesd bizalmadat egészen Istenbe, aki sohasem változik!
63. Lelki ügyeidet beszéld meg valamely tudós és ilyen dolgokban jártas lelki atyával; tárj föl előtte mindent és kövesd tanácsait!
64. Valahányszor az Úr asztalához járulsz, mindig kérj Istentől valami különös kegyelmet azon végtelen irgalmasságánál fogva, mellyel Ő szegény szívedbe tér!
65. Ha sok oltalmazód és szószólód van is, Szent Józsefet mégis különösen tiszteld, mert ő sokat kieszközölhet Istennél!
66. Szomorúság és belső nyugtalankodás idején el ne hagyd szokásos imádságaidat és önsanyargató gyakorlataidat, mert a gonosz lélek csak azért nyugtalanít,
hogy fölhagyj velök; gyakorold ilyenkor még buzgóbban azokat, mint máskor, és tapasztalni fogod, mily hamar megsegít az Úr.
67. Kísértéseidet és tökéletlenségeidet ne hozd elő a házban gyarlók és tökéletlenek előtt, mert az neked és másoknak is kárára lesz; csak a tökéleteseknek beszélj
róluk!
68. Gondold meg gyakran, hogy csak egy lelked van, csak egyszer kell meghalnod, csak egy életed van, de ez is igen rövid, és hogy csak egy örök dicsőség van –
ha erre gondolsz, sok olyant nem fogsz tenni, amit különben megtennél.
69. Minden kívánságod az legyen, hogy Istent láthassad; egyedül attól félj, hogy Őt elveszíted; egyedül azon szomorkodjál, hogy Őt még nem bírod; egyedül
annak örülj, ami téged Hozzá vezethet, s így nagy nyugodalma és békessége lesz életednek.

Isten nem hagyott magunkra a küzdelemben!

     Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeseríté-sére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán ‒ mint mondtuk ‒ népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
A bűn több, mint egy futólagos ak-tus, mely semmi-lyen visszautat nem akar ismer-ni. Bűn, az elkö-vetés pillanatá-ban mintegy megkövesedik és örökre az is akar maradni, egyedül a bűnbánat (Szentsége) képes feloldani Krisztus Vérében!
     A Sátánnak minden, ami Krisztushoz tartozik, személyes és halálos ellensége. Krisztus és Sátán tehát kibékíthetetlen ellentétek. Jézus Krisztus, mint a kegyelem Istene egyúttal a szeretet Istene. Ő maga az Ajándékozó, az Irgalmas Szánalom és a Megbocsátó Jóság a bukott emberi nem iránt. A Sátán az élő Krisztus élő Antikrisztusa, Krisztus- és keresztény-üldöző. A voltaképpeni Antikrisztus személyesen mindig maga a Sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, csakúgy mint Krisztusnak, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, képviselői.
     A „helyettes” (azaz evilági) Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember. Szent János és Szent Pál megmondták nekünk, hogy már az ősegyház korában is működött. Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé akar emelkedni, és mind afölé, ami Szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten”. (2Tesz 2,4) A napjainkban is tapasztalható keresztény-ellenesség számtalan megjelenési formájaként.
     Mindazonáltal ez az "antikrisztusiasság" még soha nem mutatkozott meg ennyire határozottan, ennyire nagyképűen, kegyelem-tagadóan, ennyire kegyelem-ellenesen. Nem mutatkozott még soha ilyen ádáz ellenségeként a kinyilatkoztatásnak és minden természetfelettinek.
     A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a Megváltó Krisztus kegyelmeivel, melyet ő az Üdvözítő Édesanyjára bízott, a "sátántipró" Asszonyra! Jól gondoljuk, ha a kegyelmeket az Istenanyán keresztül kérjük. Erről tesz tanúságot a fatimai pásztorlányka, Jácinta is, aki kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk.   Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

Az ördög nagyon is létezik, a munkája az idők végezetéig folytatódik, hatalmas intelligenciával és akarattal bír. Az idők végezetéig a Teremtés ellen tusakodik! Amíg teheti, nagy veszélyt jelent a meggondolatlan emberre! Mindenkor kerülni kell a sátánnal és csatlósaival (a szektákkal és egyes pártokkal) való beszélgetést! A Szentségek, a Szűzanya és az angyalok nagy segítség a sátán elleni küzdelemben!

(A forrásokat lásd az első posztban!)

     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába. Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, a templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az örjöngés erejével lázadnak, igyekezve a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva - végre jó útra térjenek.

A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.

Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten kegyes Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek, s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. (…) A Szűzanya rózsafüzére a mindennemű szenvedőknek – különösen a haldoklóknak – nyújtson enyhületet s fokozza bennük az örök boldogság reménységét. Az apák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonokban, a Szűzanya képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért!"   (Castelgandolfo, 1937) (folyt.)

51. Soha ne szűnjél meg magadat gyakorolni az alázatosságban és önmegtagadásban!
52. Ébreszd föl magadban folyvást a szeretet indulatát, mert az felgyullasztja és meglágyítja a szívet.
53. Ugyanezt tedd más erénnyel is!
54. Ajánld föl mindenedet Istennek, az örök Atyának, isteni Fiának, Jézusnak érdemeivel együtt!
55. Mások iránt légy gyöngéd, magad iránt pedig szigorú!
56. A szentek ünnepein elmélkedjél erényeikről és kérd Istent, hogy juttasson nekem is azokból!
57. Lelkiismereted megvizsgálását minden este nagy gonddal végezd!
58. Szentáldozásod napjának reggelén fontold meg, hogy nyomorult bűnös létedre Istent veheted magadhoz; estéli imádban pedig azon elmélkedjél, hogy Uradat,
Istenedet vetted magadhoz!
59. Ha elöljáró vagy, haragodban senkit se büntess, hanem csak haragod múltával tedd; így lesz haszna a büntetésnek.
60. Buzgón törekedjél a tökéletesség és áhítat magas fokára, így járj mindennek végére!

A sakkjátékos

     A politikában az erős egyéniség a döntő tényező. A személyiség maga az idea, melynek a képviselője, megvalósítója akar lenni. A kimagasló személyiséghez és nagy ideákhoz zseniális taktikai készségnek is járulnia kell, hogy e kettőnek sikere legyen. Háborúban ennek példája a jó tábornoki stratégia. A keresztény szimbolika ezért ábrázolja a Sátánt gyakran sakkjátékos-ként. A sakk a számító taktika zseniális játéka. Aki a világtörténelem sakkjátsz-máját filozofikusan követi, az könnyen felismerheti, hogy a Sátán a módszer nagy mestere, ügyes diplomata, dörzsölt taktikázó.
     A játék művészete annak a leplezéséből áll, amit valaki akar, és annak színlelésében, amit nem akar. A cél világos: az emberiség sátánizálása az Istentől való elszakítása által. Ez a procedúra három lépésben zajlik le.
     Az első lépés az Istentől való elszakadás az alkalmankénti bűn által.
     A második lépés a gonoszságban való radikalizálódás az Istentől való tudatos és krónikus elfordulás által.
     A harmadik lépés az Isten elleni formális lázadás a nyílt keresztény-ellenesség által.
     Az első szakasz tehát a gyengeség, a második a rosszaság, a harmadik a gonoszság. Az eredmény: sátáni csatlóssá vált ember.
     Az emberiség történelmében a Sátán első ízben kígyó képében jelenik meg. „De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala.” (1Móz 3,1) A Sátán kígyó alakjában végső céljait a csalfa frázisok mögé dugja el. Mi a frázis? A frázis a fél-igazság és a fél-hazugság keveréke. Az Ördög ős-szüleinknek az Istenhez való hasonlóságról beszél („olyanok lesztek, mint Isten”), a szem felnyílásáról, a halhatatlanságról. Ezek igazságok, de egyúttal tévtanok is, aszerint, hogy ki hogyan értelmezi. A frázisnak se nem a fél-igazság, se nem a fél-hazugság a célja, hanem egyedül a teljes hazugság.
     Ez az indirekt módszer a történelem folyamán mindig ragyogóan bevált. Ez minden tévtan és minden forradalom módszere. Amikor a Sátán sötétséget akar elterjeszteni, mindig a fény angyalának köpenyegébe burkolózik és látszat-jót kínál (amit aztán, még látszat szerint sem valósít meg). Amikor egy zsarnokságot akar győzelemre juttatni, mindig a szabadság lobogóját bontja ki. Amikor megakarta fosztani az emberiséget a Szentségek oltalmazó hatásától, akkor jobbító reformokat kínált és ez volt a protestantizmus. Amikor sötétséget akart a fejekbe és a lelkekbe, akkor meghirdette a Felvilágosodást. Így jött aztán a pogány humanizmus a világba, így a vallási racionalizmus, így a kommunizmus, így a liberalizmus és az extrém nacionalizmus.
     Az istentelen eszmék – mint ilyenek – az élet minden területén kizárólagosságot követelnek maguknak, nyilvánvalóan a kereszténységgel szemben is, melyet mindig is a totalitárius kibontakozásuk legfőbb akadályának tekintenek. Közös céljuk az önálló emberi gondolkodás és vélemény nyilvánítás kiirtása, úm. a „népnek” egyetlen homogén „tömegmasszává” való formálása. 
     Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet csak a Sátánt felelőssé tenni: ,,Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik és ezek tisztátalanná teszik az embert.” (Mt 15,19-20). Az ember felelősséggel tartozik tehát a tetteiért, bűneiért és nem okolható mindenért csak az ördög.

(A forrásokat lásd az első posztban!)

     XIII. Leó egyébként arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét. A fájdalmas titkokról való elmélkedés, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunk legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra.

Az Octobri mense 1891-ben megjelent enciklikájában. „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. Következésképpen kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy az elferdült korszellem közepette, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. Mások továbbá, az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon, és épp a kísértésekből az erények növekedését kapták. Végül megint mások, akik elestek, egyfajta belső unszolásra lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek az irgalmas Isten szerető átkarolásába. Ezért könyörögve kérünk sürgetőn mindenkit, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és semmi okból ne lankadjon a rózsafüzérezésben való buzgóságban, hanem szüntelenül tartson ki benne.”

(folyt.)

     Kérem a tisztelt egyházmegyei-, rendházi- és plébániai könyvtárosokat, szerzetesnőket, atyákat és híveket, hogy akinek hozzáférése van XIII. Leo pápa alábbi (a rózsafüzérről szóló) enciklikáinak és brévéinek magyar fordításaihoz, az legyen szíves számomra, bármilyen formátumban elküldeni! ( begyiktibor@gmail.com )

Tudomásom szerint a nevezett publikációk több nyelven elérhetők ugyan, de hiteles magyar fordításban nem! Kérésem részben-egészben való teljesítésével, nagyban hozzájárulnak a Szentolvasó népszerűsítéséhez, úgy a "Hajnal Szép Sugara" blogomon, mint a Mária Rádiós műsoraimon keresztül!

Köszönöm a segítséget! 

Supremi apostolatus (1883)

Superiore anno (1884)

Vi e ben noto (1887)

Octobri mense (1891)

Magnae Dei Matris (1892)

Laetitiae sanctae (1893)

Iucunda semper expectatione (1894)

Adiutricem (1895)

Fidentem piumque animum (1896)

Augustissimae Virginis Mariae (1897)

Diuturni temporis (1898) 

Hálás tisztelettel és imával:

Begyik Tibor blogszerkesztő, a Mária Rádió műsorszerkesztője

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."
     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről, Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16., a bizánci és szír rítusban december 26.
     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen.

     Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

     Szent XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli 1881-1963) római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.
     Szegény paraszti családból származott, s ezt még szentszéki diplomata korában sem felejtette el. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.
     A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek, mint „a jó pápa", „a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétáló János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig „Giovanni Fuori le Murának” (falakon kívüli Jánosnak – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).
     Bár pápasága kevesebb mint öt évig tartott, mégis tudott maradandót hagyni maga után: pl. teljesen váratlanul összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a Katolikus Egyház 21. egyetemes zsinatát. A pápa terve nem csak az egyház megújítása, de számos liberális egyházi tisztségviselő álláspontjának tisztázása is, ennél fogva a bejelentése kifejezetten riadalmat keltett. A pápa nyitóbeszédében a célt így határozta meg: "A zsinat fő feladata, hogy az Egyház a keresztény tanítás szent letéteményét minél hatékonyabb eszközökkel őrizze és hirdesse!"
     XXIII. Jánosnak az elképzeléseit nem sikerült megvalósítania, hirtelen halála okán.
     Az Egyház 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, 2014. április 27-én az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt pedig szentté avatták.
Emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a Katolikus Egyház.

41. Gondolj a mennyei vendégségre, hol Isten az étel és a szent angyalok a vendégek; oda irányítsd minden vágyadat!
42. Elöljáróid jelenlétében, akiknek személyében az Úr Jézust kell látnod, csak annyit beszélj, amennyi szükséges, és azt is nagy tisztelettel!
43. Ne tégy soha olyasmit, amit mások előtt nem mernél megtenni!
44. Ne hasonlítsd össze egyik embert a másikkal, mert ez ellenszenvet szül!
45. Ha valamiért megbüntetnek, fogadd alázattal és imádkozzál azért, aki megbüntetett!
46. Ha elöljáród parancsol valamit, ne mondd, hogy mások azt máshogy parancsolták volna, hanem gondold meg, hogy mindegyiknek jó és szent a szándéka, és
teljesítsd, amit parancsoltak!
47. Amihez semmi közöd, arról ne beszélj, ne is kérdezősködjél róla kíváncsian!
48. Gondolj elmúlt életedre, hogy megsirathasd, mostani lanyhaságodra és mindarra, ami még hiányzik ahhoz, hogy mennybe juthass, hogy szent félelemben
élhess; mindez nagy javadra válik.
49. Amit a házbeliek vagy rendtársaid mondanak, tedd meg mindig, ha nem ellenkezik a szent engedelmességgel, és felelj mindenkinek szelíden és alázatosan!
50. Ne kívánj semmi különöset sem evésben, sem ruházkodásban, ha nagy szükség nem kényszerít reá!

     XIII. Leó pápa hosszú pontifikátusa alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa egyazon témáról ennyi enciklikát írjon. De ennek komoly indoka volt! Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadják, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az egyik leghathatósabb forma, az örök élet elnyeréséhez” – írja a Diuturni temporis enciklikájában!

XIII. Leó pápának az 1883-ban a rózsafüzérről szóló első enciklikája, a Supremi apostolatus volt az, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (a világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt, imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért. Ki merészelné azt gondolni és kijelenteni, hogy a Szűz védelmébe és segítségébe vetett nagy bizalmunk túlzott lenne?” – mondta a pápa.

Nos, kedves Olvasó, ez az enciklika korunkban még aktuálisabb, mint valaha, ennek ellenére magyar fordításban nem érhető el!

(folyt.)

A világ dolgai

     Az általános megtérésben rejlik tehát a Nyugat fennmaradásának kérdése! Látható és tapasztalható, hogy csak két birodalom létezik – nem három vagy több –, és e kettő-nek elsősorban nem politikai különbözősége a lényeg, hanem a Kereszténységhez való viszonya! De mi a világ helyzete most? Az egyik leveteti az iskolákból a feszületet és ál-ökumenizmussal akar összemosni minden vallást, a másik, kötelezővé tette a hitoktatást az iskolákban és támaszkodik az Egyház segítségére. Az életszentségtől mindkettő messze áll, de az egyik legalább törekszik a megszentelődésre. Vagyis, jóval határo-zottabb elkülönülés van a Krisztus követés és a Sátánnak való behódolás között! Persze, minden ember előtt ott áll a könyörtelen alternatíva, hogy e két birodalom közül melyikbe akar tartozni, melyik szekerét tolja. Ez a választási alternatíva nem csak az egyének, hanem az egész emberiség előtt áll. És ez a kereszténységen belül is érvényes, a katolicizmus és a protestantizmus között: (mert) "ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek." (Jn 6,53)
     A Nyugat bűne nem egyesek privát bűne, hanem az egész nyugati társadalom bűne, és ezért a Nyugat megme-nekülése nem a privát emberek megtérésétől függ, hanem népeik megtérésétől! Tehát, nem csak a német-, angol-, francia emberek stb., hanem Német-ország, Anglia, Francia-ország stb. megtérésének függvénye a naturalizmusból a természet-felettibe.
     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorják a pusztulás felé az egyént, a családot, a társadalmakat és a világot. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti meg napról napra bűneivel, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre.   Ezek bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg'' (Jel 16,10).
     Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret'' (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük'' (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10).
     A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a ,,termékeny föld is szikes mezővé'' válik ,,lakóinak gonoszsága miatt'' (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig ,,elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz'' (Bölcs 16,29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: ,,Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni'' (Zsolt 127,1-2). A   Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. ,,A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak'' (Bölcs 16,24).

(A forrásokat lásd az első posztban!)

31. Amiről reggel elmélkedel, az egész nap legyen szemed előtt, s erre nagy gondot fordíts, mert nagy lelki haszonnal jár!
32. Az Isten küldötte sugallatokat őrizd meg híven és ama feltételeket, amelyeket Ő imádság közben fölébreszt benned, valósítsd meg tettekben is!
33. Kerüld a különcködést, amint csak lehet, mert ennek kárát vallja a testület!
34. Olvasd gyakran rended Szabályát és Szabványait és tartsd meg őket híven!
35. Mindenben lásd az isteni gondviselést és bölcsességet, és csak az Urat magasztald mindenkor és mindenben!
36. Szakítsd el szívedet minden teremtménytől; keresd az Istent és megtalálod Őt!
37. Ne mutass áhítatot külsőleg, ha nem érzed bensőleg; ellenben ha nincs benned áhítat, azt rejtsd el!
38. Belső áhítatodat nagy szükség nélkül észre ne vétesd! „Az én titkom az enyém.” – szokta mondani Szent Ferenc és Szent Bernát.
39. Ne panaszkodjál, akár jó az étel, akár rossz; gondolj inkább az epére és az ecetre, melyet Jézusnak nyújtottak!
40. Evés alatt ne beszélj senkivel; ne is nézz másokra!

     Kérem a tisztelt egyházmegyei-, rendházi- és plébániai könyvtárosokat, szerzetesnőket, atyákat és híveket, hogy akinek hozzáférése van XIII. Leo pápa alábbi (a rózsafüzérről szóló) enciklikáinak és brévéinek magyar fordításaihoz, az legyen szíves számomra, bármilyen formátumban elküldeni! ( begyiktibor@gmail.com )

Tudomásom szerint a nevezett publikációk több nyelven elérhetők ugyan, de hiteles magyar fordításban nem! Kérésem részben-egészben való teljesítésével, nagyban hozzájárulnak a Szentolvasó népszerűsítéséhez, úgy a "Hajnal Szép Sugara" blogomon, mint a Mária Rádiós műsoraimon keresztül!

Köszönöm a segítséget! 

Supremi apostolatus (1883)

Superiore anno (1884)

Vi e ben noto (1887)

Octobri mense (1891)

Magnae Dei Matris (1892)

Laetitiae sanctae (1893)

Iucunda semper expectatione (1894)

Adiutricem (1895)

Fidentem piumque animum (1896)

Augustissimae Virginis Mariae (1897)

Diuturni temporis (1898) 

Hálás tisztelettel és imával:

Begyik Tibor blogszerkesztő, a Mária Rádió műsorszerkesztője

A Sátán imperializmusa

     XIII. Leó pápa a szbdkmvesség ellen 1884. április 20-án kiadott enciklikájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ két különböző és egymással szembenálló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik mindenért, ami az igazságnak és az erénynek ellene mond.

     Az egyik Isten birodalma itt a földön, nevezetesen Krisztus igazi Egyháza, vagyis az, ami teljes lélekkel Istent és Krisztust szolgálja. A másik a Sátán birodalma, minden, ami a Sátánnak van alárendelve, ami az örök isteni törvénynek ellene mond. Ez a vagy-vagy az egész történelmen végig húzódik, és korunk szellemi harcának is ez a tárgya.
     A sátánizmus célja a Sátán imperializmusa. Egy világbirodalom megalapítása, amiben ő egyedül az isten és az úr, és minden más, az angyal-, az ember- és az anyag-világ a lábai előtt hever. Minden szellemiség az ő szelleméből, akarat az ő akaratából.
     A kereszténység természetfeletti birodalom, a kegyelem atmoszférájában. És ebben az atmoszférában lélegeznek és élnek nem csak az egyének, hanem a társadalmak, az államok, a művészetek, a tudományok, a gazdaság; egy szóval minden, amit kultúrának hívunk. Európa ördögtelenítve lett azáltal, hogy KERESZTÉNY katolikus lett.
    A kereszténységgel és annak látható fejével, a pápával eltűnt a Sátán imperializmusa Rómából, a világ középpontjából. A naturalista pogányság helyébe a katolikus középkorral egy új világ kezdődött.
Mindazonáltal a katolikus középkor csak fegyverszünet volt a szüntelen harcban. Mert az eredendően fény-angyalaként elbukott Lucifer, a "szépség isteneként" élesztette fel a régi pogányságot a humanizmus zászlaja alatt. Először az irodalomban és a művészetben, aztán az erkölcsökben, legvégül a politikában és a gazdasági életben. Az így "felvilágosodott" modern kor megint pogány és naturalista világ lett. Ha nem is mindig Isten nélküli világ, de a segítő isteni kegyelmek nélküli világ.
     Ebben rejlik a marxista-kommunista és a nyugati liberális-naturalista világ közötti lényegi azonosság. Mit érdekli a Sátánt, hogy az egyén, a közösség hisz-e Istenben vagy sem? Az igazi kereszténység a cselekedetekben, az ima- és szentségi életben mutatkozik meg! Márpedig akik ezt nem gyakorolják, ugyan bizony kit követnek? A gonosz szellem is hisz Istenben és mégis ördög! Szent Pál is megmondta, hogy önmagában nem a Hit a lényeg, hanem a cselekvő Szeretet! Vagyis a Krisztushoz való hozzáállás a döntő.

A végkövetkeztetés pedig adott: ha meg nem tértek (...), nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,2)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

     V. Piusz pápa (aki maga is domonkos volt) Consuéverunt románi Pontifíces bullájában 1569-ben, látva a törökök készülődését az európai kereszténység ellen, rózsafüzéres körmenetek tartására buzdította a Rózsafüzér Társulatokat, hogy ezzel elősegítsék a keresztény sereg győzelmét az iszlám hadak felett.

A Rózsafüzérnek tulajdonította a fényes Lepantó-i győzelmet a többszörös túlerőben lévő török haddal szemben és ennek dicső emlékére vezette be az egyházi ünnepek sorába 1572. október 7-én a „Győzelmes Nagyasszonyunk” ünnepét. A közös rózsafüzér mondását pedig búcsúkkal látta el!

1726. március 26-án XIII. Benedek pápa kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”.

XIV. Benedek (1675-1758), azokra a vélekedésekre, melyek kétségbe vonták a szentolvasónak Szent Domonkosra való eredeztetését, így szólt: „Nos, feledni látszanak, hogy elődeim egész sora egyértelműen Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér apostolának, így X. Leó, V. Pius, XIII. Gergely, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, XIII. Benedek és még sokan mások”.

(folyt.)

21. Amit teszel, tedd úgy, mintha Istent valóban ott látnád magad előtt; ez nagy hasznára lesz lelkednek.
22. Ne hallgass és magad se beszélj másról soha rosszat, kivéve önmagadról! Ha örülsz annak, hogy rólad rosszat beszélnek, jele, hogy az erényben gyarapodol.
23. Minden munkádat ajánld fel Istennek azzal a kérelemmel, hogy dicsőségére és dicsőítésére szolgáljon!
24. Ha vidám vagy, tartózkodjál a túlságos nevetéstől; örömöd legyen alázatos, szerény, kedves és épületes!
25. Tekintsd magad a többiek szolgájának és lásd mindenkiben Krisztusnak, a mi Urunknak személyét! – Így fogsz aztán mindenkit tisztelni és nagyrabecsülni.
26. Légy kész mindenkor úgy engedelmeskedni, mintha elöljáród személyében maga Krisztus parancsolna neked!
27. Óránként vizsgáld meg minden tettedet, és ha lelkiismereted vádol, azon légy, hogy Isten kegyelmével megjavulj; ily módon eljutsz a tökéletesség fokára.
28. Ne gondolj mások hibáira, hanem nézd erényeiket és saját fogyatkozásaidat!
29. Tápláld magadban a forró vágyat, hogy Krisztusért mindenben, és minden alkalommal valamit szenvedhess!
30. Napközben sokszor ajánld föl magadat Istennek a legnagyobb bensőséggel, utána való vágyódással és epekedéssel!

     Kérem a tisztelt egyházmegyei-, rendházi- és plébániai könyvtárosokat, szerzetesnőket, atyákat és híveket, hogy akinek hozzáférése van XIII. Leo pápa alábbi (a rózsafüzérről szóló) enciklikáinak és brévéinek magyar fordításaihoz, az legyen szíves számomra, bármilyen formátumban elküldeni! ( begyiktibor@gmail.com )

Tudomásom szerint a nevezett publikációk több nyelven elérhetők ugyan, de hiteles magyar fordításban nem! Kérésem részben-egészben való teljesítésével, nagyban hozzájárulnak a Szentolvasó népszerűsítéséhez, úgy a "Hajnal Szép Sugara" blogomon, mint a Mária Rádiós műsoraimon keresztül!

Köszönöm a segítséget! 

Supremi apostolatus (1883)

Superiore anno (1884)

Vi e ben noto (1887)

Octobri mense (1891)

Magnae Dei Matris (1892)

Laetitiae sanctae (1893)

Iucunda semper expectatione (1894)

Adiutricem (1895)

Fidentem piumque animum (1896)

Augustissimae Virginis Mariae (1897)

Diuturni temporis (1898) 

Hálás tisztelettel és imával:

Begyik Tibor blogszerkesztő, a Mária Rádió műsorszerkesztője

     Az előzőkben felvázoltam, hogy miként állt össze a "Domonkos" Rózsafüzér, melynél azért hangsúlyoztam az elnevezést, mert sajnos, korunkban számtalan “rózsafüzér-forma” ismeretes, ám ezek közt egyedül az Irgalmasság füzére van pápailag ajánlva!

Meglehet, hogyha valaki egy bizonyos szándékra nem az ilyen-olyan rózsafüzért, hanem a „rendeset” imádkozná – azt, amelyet a pápák, a szentek és maga a Szűzanya is ajánlott –, sokkalta több kegyelmet elnyerhetne a fölséges Istentől!

A pápák mindig is a “rendes”, a DOMONKOS rózsafüzér imádkozását szorgalmazták, melyet maguk is naponta végeztek. Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479-ben az Ea quae ex fidelium kezdetűt, IV. Sixtus pápa adta ki.

Kedves Olvasóim! A Szent Rózsafüzér történeti kialakulásával kapcsolatban, vissza kell mennünk a 13. századba, ahol több szerzetesrendben is imádkozták a zsoltárokat, mind a százötvenet. Azok a szerzetesek viszont, akik nem tudtak olvasni, százötven Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett.

A hagyomány szerint Szent Domonkos a Szűzanyától kapta a rózsafüzér ajándékát kegyelmi ígéretekkel, mely százötven Üdvözlégyből állt.

A XV. században a rajnavölgyi karthauzi szerzetesek minden Üdvözlégyhez hozzárendeltek egy titkot Jézus életéből, ami elmélkedésre, szemlélődésre indította az imádkozókat. Többnyire csak ötven Üdvözlégyet mondtak, és így ötven titkot soroltak fel.

A karthauzi Porosz Domonkos az ötven Üdvözlégyet tizedekre osztotta, s ezen imádságot rosariumnak, vagyis Mária rózsakoronájának nevezte el.

Alanus de Rupe domonkos szerzetes, Douaiban 1470 körül megalapította az első Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult a szentolvasó imádkozásának elterjedéséhez.

(folyt.)

Isteni kegyelmek nélkül nem megy!

     Minden állam, olyan mint a kormánya. A kormány olyan mint a népe. A nép olyan mint a hite! De mondhatnánk röviden úgy is, hogy minden kormány olyan mint a miniszterelnöke, ő pedig olyan mint az intelligenciája. Márpedig az intelligencia és tudás semmit sem ér keresztény hit nélkül!
     A Sátán is intelligens, sőt aktiváltan intelligens az ideák és a kivitelezések területén. Ahogy Szent Tamás feltételezi, a Sátán az anyagi világban tévedés nélküli intelligenciával rendelkezik az embernek való ártásra. És itt a bökkenő! Az ördög ugyanis csak a természetfelettiben ostoba.
     Az anyagi világ és a természet törvényei fölött az ördög zseniként ítél. Az emberi test és emberi lélek zseniális ismerője, a legzseniálisabb taktikus és ezt gonoszul tudja érvényesíteni a hitelvek nélküli embereken! Mindezt persze áldozatai észre sem veszik, hiszen csak "természetes vágyaiknak" engednek!
     Még soha, egyetlen emberi kormány sem rendelkezett olyan egyetemes tudással, emberismerettel és a jövő lehetőségeinek akkora átlátásával, mint a Sátán. Ennek következtében még egyetlen kormány sem volt képes önmagától, a világ fölötti egyetemes uralom érdekében olyan eredményes imperialista politikát folytatnia, mint amire az ördög képes. Ha a világ fiainak efféle tervei mégis sikeresnek mondhatók, akkor abban egyértelműen a Gonosz szellem áll a háttérben! A sátáni erők hatalma pedig annál nagyobb, minél szélesebb, szabadabb teret kap a működésre!
     A kegyelmi állapot hiányában – szentségi élet nélkül – csupán "tanult" ésszel, egyetlen embernek (politikusnak) sem sikerült még a gonosz cselvetéseit kivédenie, ha az már elkezdte aknamunkáját! Ezért is hordoz nagy veszélyt magában, hogy az EU Parlament kizárta alkotmányából még a "kereszténység" szó említését is!
     A Sátán fáradatlan ötletgazda, untalan kísértő, övéit sugalmazó és egyúttal nagy végrehajtó.  Az ő gondolkodása egyúttal cselekvés is, sőt még ennél is több, fáradhatatlan aktivizmus. Célja az embernek állati szintre való aljasítása, a Teremtés kudarcának felmutatása Istennek!
     Az ijesztő, hogy milyen messzire ható hatalma van az ember teste fölött: az érzékszervek és az ideg-rendszeren keresztül, a fantázia, az érzelem és vágyak szítása felett. És ezzel a Sátánnak közvetve befolyásolási lehetősége van a külsőtől, a testitől függő emberi gondolkodásra és akaratra. Ugyanakkor ‒ és ez reményteljes ‒, hogy a Sátánnak nincs közvetlen hatalma az ember benső világa, az emberi akarat és lelkiismeret irányítása felett. A lélek mélye, ahol a szabad elhatározások születnek, nem megközelíthető a démonok számára; csupán a test és lélek határterületén, a pszichén keresztül próbálhatják befolyásolni.  És végeredményben, egyedül a halálos bűn helyezheti az emberi személyt mindenestül a sátán hatalma alá.
     De igyekszik egyéb módokon is ártani: ott támad, ahol csak tud. A démoni zaklatás, ha nem ijedünk meg tőle, voltaképpen nem veszélyes. Az ijedezés és fantáziálás sokkal ártalmasabb. De vigyázzunk, aki a külső világot sikeresen kormányozza, az előbb vagy utóbb a belső világot is kontrollálhatja – ha lelki életünk is elsatnyul a szentségi élet hiányában!
     A sátánizmus körülbelül fél évszázada terjed a keresztény világban, és sok politikus is igyekszik szalonképessé tenni. A Jelenések könyve rámu-tat az ördög imádata és az Antikrisztus imádata közötti összefüggésre: "És az egész föld csodálkozva követé a vadállatot. És imádák a sárkányt (a Sátánt), aki hatalmat adott a vadállatnak (az Antikrisztusnak), és imádák a vadállatot, mondván: ‘ki hasonló a vadállathoz, és ki harcolhatna vele?" (Jel 13,3-4)  A démonikus világhatalomnak több milliós serege van sátánizált segéd-erőkből, ördögökből és elkárhozot-takból és azon istentelen emberekből, akiket mint vezérük inspirál és dirigál. Épp ezért igen óvatosnak kell lennünk a politikai elkötelezettségeinkkel, mert egyes pártirányzatok velejárója a démoni megszállottság! Ez világosan megnyilvánul arroganciájukon, obszcén kifejezéseiken és fáradatlan ellenségeskedéseiken!          

 Korunk démoni fertőzésben szenved! A "világ", a természetfeletti az égi birodalom ellentéte. Jól fejezi ezt ki a bölcs: "ha a világban kell is élned, de ne a világnak élj!"

11. Ne mentegesd magad soha, hacsak igen fontos ok nem kívánja!
12. Sohase beszélj olyan dolgokról, melyek öndicséretedre szolgálnak! pl. tudományodról, erényeidről, magas származásodról, kivéve, ha ebből hasznot lehetne
reményleni, s akkor is alázattal és szerénységgel, mert ezek olyan ajándékok, amelyek Istentől jönnek.
13. Ne beszélj soha semmiről túlzással, hanem mindenben egyszerűen és szerényen mondd ki véleményedet!
14. Minden beszédedben legyen valami lelki dolog; csak akkor kerülöd el a haszontalan fecsegést és a vétkes zúgolódást.
15. Sohase állíts olyat, amit egészen biztosan nem tudsz!
16. Semmiféle ügyben elő ne hozakodjál nézeteddel, hacsak nem kérdeznek meg vagy a szeretet nem követeli!
17. Ha lelki dolgokról van szó, alázattal hallgasd, miként a tanítvány, s a jót, amit mondanak, jegyezd meg jól magadnak!
18. Elöljáródnak és gyóntató atyádnak mondd el kísértéseidet, tökéletlenségeidet és minden bajodat, hogy leküzdésükhöz módot és tanácsot nyújthassanak!
19. Szobádon kívül ne tartózkodjál és azt ok nélkül el ne hagyd; de ha kimégy, könyörögj a kegyelemért, hogy Istent meg ne bántsd!
20. Ne egyél és igyál a rendes időn kívül és akkor is adj szívből hálát Istennek!

     Kedves Olvasó! A Magyarok Nagyasszonya napjának megünneplése, nem csak egy szép népszokás Mária iránt, de tudatos kifejezése és megerősítése kell legyen annak, hogy a Szent Szüzet Magyarország Királyasszonyként elismerjük és így tiszteljük!

A királynői tisztelet és elismerés pedig nem annyira az országfelajánlás formai következménye – hiszen ezt más nemzetek is megtették –, hanem a Magyar Királyi Korona felajánlásáé, mely egyedüli birtokosa az országnak, javainak, népeinek – és fontos tudnunk –, hogy a szentistváni felajánlással vált a Boldogasszony a Magyarok Nagyasszonyává, és az országunk Regnum Marianum-má!

A Szent Korona egyedülálló státusza nemzetközileg elismert, hiszen például az összes nemzeti koronák közül – kánonjogilag és liturgikusan – az Istenanya csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Mária-képek és szobrok bárhol a világon, csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Miért? Mert a Magyar Korona szent és angyali eredetű – amiként ezt a népi hagyomány és feljegyzések is említik, ezért nevezik misztikus koronának, és eredete épp olyan rejtély, mint a Turini Lepelé, a Guadalupei Képé, vagy a Manoppellói Kendőé! Ezért lehet a mindenkori magyar uralkodó apostoli király, ami nem pusztán egyházi privilégium, hanem ezt az magyar koronás Apostolok Királynője, és az  Apostoli Kettőskereszt teszi! A Magyarok Nagyasszonya ezért tényleges uralkodója népünknek, ha beszélünk róla, ha nem! Mária, hathatós Királynőként és anyaként oltalmaz minket, és mi Benne reménykedhetünk, amiként kér minket, és mi is kérhetünk!

Mindszenty bíboros mondta 1946-ban: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!”

A Szeretetláng Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37)

A fenti idézetekből következik a szükség, hogy újra tudatosítani kell országunk népében Mária királynői fenségét, mely a nemzettudatunk és jövőnk alapja!

1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére a Magyarok Nagyasszonya ünnepét és a Lorettói Litániába a Magyarok Nagyasszonya könyörgés beiktatását!

Magyarok Nagyasszonya ünnepét kezdetben október második vasárnapján tartották, majd Szent X. Piusz pápa áttette október 8-ra. Érdekesmód a II. Vatikáni Zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte, de 1984-től újra október 8-án üljük és magyarként, Királynőnket magasztalva ünnepeljük!

Köszöntsük tehát népünk örökös Nagyasszonyát, a Hozsannás könyv szövegével:

,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint''. (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

Részlet Francesco Bamonte MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS ÖRDÖGŰZÉS Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? c. könyvéből (IHTYS, Nagyvárad 2016. ‒ A/5 200 oldal)

A DÉMONOK NEM ISMERHETIK A JÖVŐT!
     Kizárólag Isten ismerheti a jövőt és azok, akiknek Isten kinyilatkoztatja: Ő nem "jövőbe lát", hanem "látja a jövőt". "Jelenében" (a "jelen pillanatban", az örökkévalóság most-jában) egyidejűleg és egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt. A démonoknak ellenben csak arról lehet tudomásuk, ami esetlegesen bekövetkezhet az alapján, aminek a megvalósítását ők maguk határozták el (hacsak Isten közbelépése nem hiúsítja meg a programjukat) vagy pedig azon ismeretek alapján, amiket ők előre láttak, de az emberek előtt még nem ismertek.
     Előre felismerhetnek például valamilyen légköri zavart, amit mi még a legkorszerűbb technikai eszközökkel sem tudunk megtenni, vagy látják amint útra kel valaki, megelőzik és beharangozzák az érkezését. Szellemi természetüknél fogva sokkal inkább képesek az okok alapján "előre látni" a jövőt, mint mi. Azonban azok a dolgok is megváltozhatnak hirtelen ‒ a démonok előtt teljesen ismeretlen rendelkezés folytán –, amelyeket egyébként képesek előre beharangozni.
     Szent Ágoston írja: "Az ördögi szellemek jövendölései kivételes képességüknek köszönhető, ez azonban teljesen eltér a szent angyalok és Isten prófétáinak képességeitől, melynek köszönhetően előre megmondják a jövőt. Ők ugyanis isteni utasításra hirdetnek meg valamit, miután meghallgatták azt, így nem visznek tévedésbe másokat, és ők maguk sem tévedés áldozatai, következésképpen jövendöléseik igazak és maradéktalanul hitelre méltók. Az ördögi szellemek ezzel szemben nemcsak magukat áltatják, hanem másokat is megtévesztenek.
Magukat áltatják, mert miközben előre bejelentik követeléseiket, nem számolnak vele, hogy a mennyből hirtelen felforgatják azokat. Mások tekintélye alatt álló emberhez hasonlítanak, aki miután elrendelte és alaposan előkészítette valaminek a végrehajtását, kénytelen azzal szembesülni, hogy a felettese egyszerűen megtiltja azt. A természet körébe tartozó kérdésekben orvoshoz, tengerészhez és földműveshez hasonlóan tévedhetnek az ördögi szellemek, légi testük sajátosságainak köszönhetően azonban képesek jóval élesebben és határozottabban előre tudni bizonyos dolgokat; ám hirtelen ‒ előttük teljesen ismeretlen rendelkezés folytán ‒ ezek is megváltoznak, nem úgy azonban az angyaloknál, akik a legfőbb Istent imádják. Talán az orvoshoz hasonlíthatnánk mindezt, aki az előzetes tünetek alapján gyors felépülést jósol a betegnek, de az valamilyen váratlan okból kifolyólag hirtelen meghal; vagy a tengerész, aki miután kiszámította a szélvihar időtartamát, meglátja az evező tanítványok körében Krisztust, amint szavával éppen megparancsolja a tomboló viharnak, hogy csituljon el: 's nagy csendesség lett' (Mt 8,26); a termőföld és magok ismerete alapján bő termést jósló földműveshez is hasonlíthatnánk, aki kénytelen azzal szembesülni, hogy a hirtelen jött időjárás-változás miatt minden kiszárad vagy egy nagyhatalmú úr szeszélye folytán egyenesen minden kipusztul. Így állunk tehát a démoni szellemek jövendőmondó- és jósképességével, akik bár alsóbbrendű és szokványos okok alapján képesek bizonyos dolgokat előrelátni, felsőbbrendű és rejtett okokból előrejelzéseik meghiúsulásával szembesülnek."(20) 
............................................................
20. Szent Ágoston, De divinatione daemonum (A démonok jóstehetségéről), cap. VI.

     A rózsafüzérnek három meghatározó jellemzője van: a Miatyánkok és Üdvözlégyek ismétlése, valamint a zsoltározás módozat. 

A Miatyánk az Úrtól kapta a nevét. Nem ember, nem is angyal a szerzője ennek a fönséges imának, hanem az emberek és az angyalok királya: Jézus Krisztus.

Isten fia tanított meg bennünket erre az imára, mellyel a legjobban magasztalhatjuk Istent. Imádkozzuk tehát gyakran olyan érzülettel, ahogyan Krisztus tanította! 

Az Üdvözlégy ima a legnagyobb tömörséggel, három részben foglalja össze a Máriáról szóló egész hittudományt: a köszöntést, a Dicséretet és a felszólítást.

A zsoltározás dicsérő költemények felolvasása, énekelése. A lényege, hogy az egyén vagy közösség, nem a maga nevében imádkozik, hanem Krisztus Testének nevében, sőt magának Krisztusnak a személyében! Ennél fogva jelentős közösségépítő ereje is van.

Maga az Üdvözlégy – vagy latinul Ave Maria – mint említettem, három részből tevődött össze az évszázadok során.

Az első része a köszöntés, melyet a Szentháromság nyilatkoztatott ki Gábriel arkangyalon keresztül, és e magasztos szavakhoz IV. Orbán pápa fűzte hozzá JÉZUS nevét 1261-ben. (Kezdetben csak az "Angyal szavait" imádkozták)!

A második részt – a dicséretet – vagyis Erzsébet Szentlélek ihlette köszöntését, csak VI. Sándor általánosította a 16. század fordulóján. Ez a dicséret rész magába foglalja mindazt, ami Szűz Máriát naggyá teszi, elsősorban Istenanyaságát!

A harmadik – a záró mondat –, "most és halálunk óráján. Amen", csak 1525-ben jelent meg egy ferences imakönyvben.

Végül, a különféle szövegváltozatokat V. Piusz pápa tisztázta le 1568-ban és felvette breviáriumba (ez a mai formája)!

A Dicsőség, valamint az öt tizedet megelőző három Üdvözlégy az isteni erényekkel a tridenti zsinat után, a XVI. században került a rózsafüzérhez. Illő tudnunk, hogy a bevezető Hiszekegyet Montforti Grignon Szent Lajos fűzte először a rózsafüzérhez a 17. században, és az ő népszerűsítése révén vált a rózsafüzér bevezető részévé!

(folyt.)

1. Legyen bár még oly termékeny a föld, ha be nem vetik, csak bojtorjánt és tövist terem; egészen így áll a dolog a míveletlen emberi szívvel is.
2. Az egyház szolgáiról, vagyis a szerzetesekről, áldozópapokról csak jót beszélj!!
3. Ha többedmagaddal vagy, légy mindig kevésbeszédű!
4. Légy szerény minden szavadban és cselekedetedben!
5. Ne légy soha makacs, legkevésbé pedig kicsiségekben!
6. Bárkivel beszélsz, mutass szívélyes jókedvet!
7. Csúfot ne űzz semmiből!
8. Sohase büntess szerénység, alázatosság és önmagadról való megemlékezés nélkül!
9. Ahhoz alkalmazkodjál, akivel éppen dolgod van; vidámmal légy vidám, szomorúval szomorú; általában légy mindenkinek mindene, hogy mindenkit
megnyerhess!
10. Olyasmiről ne beszélj soha, amit előbb jól meg nem fontoltál és Istennek föl nem ajánlottál volna, hogy olyasmit ne mondj, ami Istennek nem tetszik!

Részlet Francesco Bamonte MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS ÖRDÖGŰZÉS Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? c. könyvéből (IHTYS, Nagyvárad 2016. ‒ A/5 200 oldal)

MIÉRT ENGEDI MEG ISTEN A DÉMONOK TEVÉKENYSÉGÉT?
     A démonok ma is, akárcsak Jézus idejében, megpróbálnak tevékenységükkel befurakodni az emberbe (életébe). Isten végtelen bölcsességében és jóságában megengedi, részben ártó szándékaik térnyerését, "hogy az ember a jóval szemben álló dolgok ellen harcolva, gyakorolja magát a jóban" (Aquinói Szent Tamás), s ezáltal is lehetősége nyíljon a megtisztulásra és a lelki felemelkedésre. A démon tevékenységével szembeni reakciónk tehát lelki fejlődésünk eszközévé válik.
     Ily módon a démonok akaratuk ellenére is az Úr szolgái, vagy jobban mondva, rabszolgái lesznek: "Isten azért engedi meg az ördögnek, hogy megkísértsen és próbára tegyen minket, mert ezáltal érdemeinket akarja növelni, tisztábbá és nemesebbé tenni, gyorsítani akarja lépteinket a Felé vezető úton" (vö. Aquinói Szent Tamás, Kommentár a Zsidókhoz írt levélhez, 12, 6). "Ha megkérdezik tőletek, miért engedte meg Isten, hogy a démon (lázadása után is) tovább létezhessen, ezt feleljétek: korántsem azért, hogy ártson a körültekintő és éber embernek, hanem éppen azért, hogy hasznára legyen. Kétségtelenül nem a démon perverz akarata miatt, hanem azok bátor ellenállásának köszönhetően, akik hasznukra fordítják rosszindulatát" (Aranyszájú Szent János, Harmadik szentbeszéd a démonokról).
     Isten, tehát irántunk való szeretetében, hasznunkra tudja fordítani a démonok gonosz szándékát és tevékenységét. Megengedi rendes tevékenységüket ‒ vagyis a kísértéseket ‒, ritkábban a rendkívülit is ‒ vagyis az [ördögi] fertőzöttséget, a zaklatásokat, a lidércnyomásokat és a megszállottságot ‒, hogy erényes tettekkel lehetőségünk legyen hozzá emelkedni. "Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik" (Róm 8,28), "és nem engedi meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek" (1 Kor 10,13).
     Irántunk táplált mérhetetlen gyűlöletükben a démonok minden lehetőséget megragadnak, hogy lerántsanak minket magukhoz, amikor Isten megengedése folytán hatással lehetnek ránk; Isten azonban még ilyen helyzetekben is képes magához emelni minket. Isten azt akarja, hogy a mennyei boldogság dicsőségében ragyogjunk, a démonok szándéka pedig abban áll, hogy örök kárhozatba döntsenek és magukkal rántsanak minket a pokolra.
     A gonosz lélek ezért igyekszik kiismerni rossz hajlamainkat, amit rendszerint kísértéseken keresztül próbál elérni. Aquinói Szent Tamás kifejti, hogy "sajátos értelemben kísérteni annyi, mint tapasztalatot szerezni valamiről". (13) 
................................................................
13. vö. S. Th. I, q. 114, a. 2. Magyarul: A teológia foglalata, I. rész, Gede Testvérek, Budapest 2002, 800. o.
Katekézisében VI. Pál pápa így tanít: »Hogyan védekezzünk, s mi a démoni tevékenység ellenszere? ... Mindaz, ami megvéd a bűntől, az megóv a láthatatlan ellenségtől is. A kegyelem a döntő védekezés. Az ártatlanság mintegy erőddé lesz. Szent Pál az apostoli pedagógia eszközeivel élve, a katona harci felszereléséhez hasonlítva szemléltette az
erényeket, melyek sebezhetetlenné tehetik a keresztényt (vö. Róm 13,1-2; Ef 6,11.14.17; 1Tessz 5,8). A kereszténynek tehát egyfelől harciasnak kell lennie; ébernek és erősnek (1Pét 5,8); másfelől olykor pedig sajátos aszketikus eszközökhöz kell folyamodnia, hogy visszaverjen bizonyos ördögi támadásokat! Jézus maga tanít erre, amikor utal az ellenszerre, "az imára és a böjtre" (Mk 9,29). Az apostol pedig kijelöli a fő irányt: "Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval! " (Róm 12,21; Mt 13,29)« (VI. Pál, 1975. november 15-i általános kihallgatás).

     A szentistváni végrendelet most is érvényben van, mert Szűz Mária most is Magyarország Nagyasszonya.

Mária csak akkor hagyja el a magyart, ha előbb a magyar elhagyja Őt. Ha országunkban megszűnik a Magyarok Nagyasszonya iránti odaadó tisztelet, ha kikacagjuk a Hozzá való ájtatosságot, akkor koporsóba tesszük az egész országot!

Mindszenty József 1946. május 25-i Mária-évi beszédében, többek közt így beszél erről: Protestáns erdélyi fejedelmeink, Bocskai, Bethlen, a két Rákóczi György csakúgy "máriásokat" verettek, mint a katolikus II. Rákóczi Ferenc. Amikor ő megindult hadaival ,,Istenért és szabadságért'', Máriás zászlók alatt vonult, pedig kurucai többsége nem katolikus volt. Százpontos kiáltványa közt ott van, hogy Bécs elvitte a pócsi könnyező Mária-képet, s már nem imádkozhat előtte a magyar. És ami dicséretes, hogy ezt a kiáltványt a nem katolikus Ráday Pál szövegezte!

Hogy mit jelent a pénzeinken lévő kép? Gondoljunk az evangéliumi történetre a pénzérméről: Jézus megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat? – melyről mondta – Add meg Istennek, ami az Istené! (vö. Mt 21,21-22) A mammon bűvöletében ez a napi figyelemfelkeltés hiányzik számunkra!

A  Mária-tiszteletnek a katolikus magyarság hétköznapi életét, minden munkáját át és át kéne hatnia, de ezt persze a protestantizmus, a liberalizmus és az ateizmus mélyen megveti! És bizony ez is lelki nyomot hagyott a Boldogasszony népében olyannyira, hogy egyik csüggeteg állami vezetőnk 2004. februárjában ki is mondta nagy gőgjében: „Lehet, hogy valaki azt gondolja ez Mária Országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni." (GY.F.) – Hála Istennek ebben is tévedett!

(folyt.)

Az elkövetkező napokban további 10 részben mutatom be az ünnep történetiségét!

     Október 7-e Rózsafüzér Királynője, más néven Olvasós Boldogasszony napja. Eredendően V. Piusz pápa által, az 1571. október 7-i lepantói csatában, a muszlim túlerő felett aratott fényes tengeri győzelem emléknapjaként ünnepelték, Győzelmes Nagyasszony néven. A pápa és az egész keresztény világ, a lepantói győzelmet a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította. Szent V. Piusz a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta és eközben látomása volt, melyben látta a hatalmas győzelmet.

XIII. Gergely 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér elnevezéssel október első vasárnapjára helyezte át az ünnepet, de csak azon templomok és kápolnák számára, amelyekben rózsafüzér-oltár volt.

XI. Kelemen pápa 1716-ban az ünnepet már az egész egyházra kiterjesztette.

XIII. Leó pápa 1887-ben megemelte az ünnep rangját azzal, hogy a domonkos miseszövegeket tette általánossá.

Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet október 7-re.

Az ünnepnek a Rózsafüzér Királynője elnevezést végül XXIII. János pápa adta 1960-ban.

Október hónapban, de különösen 7-én a keresztények, még inkább különös áhítattal imádkozzák a rózsafüzért az Istenanya közbenjárását kérve, s ez különösen illő és üdvös korunkban, amikor a lelkek oly nagy veszélyben vannak! Ennél fogva tudnunk kell, hogy a rózsafüzér nem csak egy ima, de mint fentebb igazolódott – fegyver a gonosz ellen –, a benső léleképítés eszköze, az egységnyi idő Istennek ajánlása, az önfegyelem és a szabad akarat szép megnyilvánulása. Nem imák unalmas ismételgetése, hanem egy szóbeli, elmélkedő, végül pedig szemlélődő imamód. Egyben elmélkedés a Megváltás misztériumáról, részesedés Mária Igen-jéből és titkos értékű ajándék égi Édesanyánknak.

De azt azért hozzá kell tennem, hogy a szentolvasó nem liturgikus imádság, hanem a krisztusközpontú Mária-tisztelet magánájtatossága! (vö. A rózsafüzér imakönyve, Szent István Társulat, 8.)

(folyt.)

     Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik „hazánk fiaiként” közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 163 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok. Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

     Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler  Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül  23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete  Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én  főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster  Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt. Május  24-én Petőcz Györgyöt,  Pozsony Megye másodalispánjátvégezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

     1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét,  Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án ErősbenSzélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén  Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.  Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

     Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án  Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án  Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”

     A „bresciai hiéna”, Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag  Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.” Augusztus  24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én  Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

     A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet,  Pöltenberg Ernőt, Schweidel  Józsefet, Török Ignácot,  és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel  Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, „gerilla vezért”, 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

     Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

     Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet.

   Az 1867-es „rendszerváltás” után, a vérbírák és hóhérok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon. Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást. A kárpótlás kérését Damjanich János és Csányi László özvegyei megpróbálták, de a magyar pénzügyminisztérium vezetői el sem mentek a tárgyalásra. Míg a hóhérok magas kegydíjat, nyugdíjat élveztek, addig a 48-as honvédek kegyelemkenyéren éltek. A magyar országgyűlés március 15-e helyett, április 11-ét ( a márciusi törvények szentesítése) iktatta be ünnepnek, nehogy a hóhér, Ferenc Józsefet megsértsük. Az akkori magyar miniszterelnök Kossuth Lajos temetésére sem mert elmenni. Dicsőítsük hát ma is Ausztriát! Mégis csak jobb itt egy Habsburg Intézet, mint egy 48-as.
     Folytatásként az eddigi, október 6-i megemlékezések szereplői többnyire olyan tábornokok voltak, akik nem magyarként álltak ügyünk mellé. Irántuk érzett tiszteletem fenntartásával mégis kritikával kell említeni ezt a szemléletet. Legutóbb a közmédia már odáig elment, hogy a 13 vértanú közül csak hárman beszéltek magyarul, de ők sem biztos, hogy ízig-vérig magyarok voltak. (M1. október 3.) Nyilván Nagy Sándor Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károlyra gondolt a „tisztelt” szakértő. A magyar nevűek közül tehát nem volt már magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Lázár Vilmos ! Igaz, hogy Lázár és Kiss felmenői közt voltak örmények, de ettől még ők nem örmények voltak és nem örményül beszéltek. Hogy sírjukban nyugodtan pihenjenek, valljuk, hogy igaz magyar hazafiak voltak. Ez a szemlélet elvezet odáig, hogy le lehet írni, hogy Árpád zsidó volt és a fenti szemlélet alapján IV. Béla sem volt magyar, mert anyja merániai Gertrudisz volt. A nemzeti tudatunk szerint még az Anjou Károly Róbert is magyar volt. Talán a médiának inkább Illyés Gyula: Ki a magyar c. könyvét kellene inkább közzé tenni, haj de ott olyanok dirigálnak, akik ezt sem ismerik. A csúsztatás egyértelmű: mire vagytok ti büszkék magyarok? A 13 mártír nem is magyar volt, ők a liberális szabadság eszményekért haltak meg. Valóban? Az Olmützi alkotmány nem vonta kétségbe a feudális rend felszámolását és a polgári rend kialakítását, de megtagadta nemzetünk létét, szabadságát. Ez ellen folyt a szabadságharc és az aradi 13 tábornok, oly sok mártírral együtt a nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért áldozta életét igen tisztelt liberális média! Senki nem veheti el ettől a nemzettől, hogy büszke legyen mártírjainkra, mert ők miénk lesznek, míg e nemzet él a Kárpát-medencében.

(folyt.)

     A Mária-tisztelet Magyarországon egészen áthatotta a mindennapokat. A Magyar Katolikus Egyház és a Magyar Katolikus Királyság missziója és egyházépítő tevékenysége nem maradt nyomtalanul a világban, különösen Európában, mégha erről keveset hallunk is!

Például egészen egyedülálló, hogy egészen a szabadkőműves-protestáns gyökerű 1848-49-es forradalomig, „máriás” pénzeket készítettek Magyarországon, a Magyarok Nagyasszonya képével, és ez némileg megújult még a két világháború között is. És hozzá kell fűznöm, hogy becsületes protestáns testvéreink, sokáig nem találtak kivetnivalót a Magyarok Nagyasszonya kultuszban, de a 20. századra már "elanyátlanodtak"! Pedig nagy és hős eleink a Boldogasszony tiszteletét hagyták ránk örökül!

      Szent László király beírta hazánk törvényébe, hogy a Mária ünnepek Magyarországon törvényileg megünnepeltessenek. Ő rendelte el, hogy országunkat Regnum Marianumnak neveztessék, ő kezdte el veretni a magyar aranyra a Mária kép köré: Patrona Hungariae. Ütközeteibe a rózsafüzér volt kardmarkolatára tekerve. Mária iránti égő szeretetében és tiszteletében Szent László annyira ment, hogy Maria-Királynak hívta a nép.

II. Endre királyunk alatt kezdte a magyar nép háromszor napjában, hajnali, a déli és az esti harangszóra Máriát üdvözölni.

Ükapáink Mária ünnepeit gyónással, áldozással, búcsújárással tisztelték. A Szűz Mária nevére felszentelt kápolnákat, oltárokat csinosították, megsüvegelték, fejet, térdet hajtottak. A szombatot és a Mária ünnepek előtti napokat többnyire megböjtölték. Magukat Mária népének hívták, és ha hadba vonultak, ezt a Boldogasszony katonáiként tették.

I. Lajos király Szűz Mária képét mindenkor nyakában viselte.

Mátyás király a pajzsára ezt íratta: "Szentséges Szűz Mária, esedezzél Mátyás királyért!"í

Királyaink a fehérvári Mária-székesegyházba temetkeztek. Ily ájtatos tisztelői voltak Máriának régi királyaink. Ily buzgón szolgáltak Nagyasszonyunknak őseink.

(folyt.)

Részlet Francesco Bamonte: MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS ÖRDÖGŰZÉS Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? c. könyvéből (IHTYS, Nagyvárad 2016. ‒ A/5 200 oldal)

A SÁTÁN NEM A "ROSSZ ISTENE" (Nem Isten egyenlő ellenfele)
     Mielőtt rátérnénk a megkülönböztetés rendkívül fontos témájára, tisztáznunk kell az olvasó előtt, mire képes az ördög és mire nem, nehogy egyfajta istenségnek tekintse, mintegy a "gonoszság istenének", aki a "jó" (Isten) ellen harcol, korlátlan erőt és dimenziót tulajdonítva neki.
     A világ teremtésében soha nem volt két, egymással szemben álló és egymás ellen harcoló istenség, mintha a világban tapasztalható jót az egyiknek, a vele szemben álló számtalan rosszat pedig a másiknak lehetne tulajdonítani, ahogy a manicheizmus néven ismert eretnek dualista gnózis tanította, miszerint az ördög nem teremtmény, hanem öröktől fogva létezik, a világban tapasztalható rossz princípiuma és lényegi megtestesítője.
Ezzel szemben a sátán valójában a legfőbb angyal, tehát Isten által jónak teremtett lény, aki teremtettségét és az őt teremtő Istentől való függését visszautasítva, féltékenységében ő maga akart istenné lenni és elfoglalni Isten helyét. Így fellázadt Isten ellen, elszakadt a minden jóság forrásától, a Legfőbb Jótól és visszafordíthatatlanul gonosszá lett.
     Az ördög "istenségével" kapcsolatos tévedést a XII. században Nyugaton a katarok, Kelet-Európában pedig a bogumilok élesztették újra, és a IV. Lateráni Egyetemes Zsinat (1215.) november 11-i Firmiter kezdetű dokumentumában ítélte el. Ebben ez olvasható: "Erősen hisszük és nyílt szívvel megvalljuk, hogy egy igaz Isten van, aki ... a mindenség egyetlen kezdete, minden láthatónak és láthatatlannak, szellemnek és testinek a teremtője ... Az ördögöt ugyanis és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de aztán önmaguktól lettek rosszakká".(12) 
Részben a manicheisták és a katarok tévedésein alapul a mai sátánizmus is, amely, mint még látni fogjuk, az ördögöt illeti azzal a ‒ szaknyelven latria [= imádat] néven ismert ‒ hódolattal, mely csak és kizárólag Istennek jár ki.
...................................................................................
12. H. Denzinger - P. Hünermann (szerk.), Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Örökmécs Kiadó ‒ Bátonyterenye, Szent István Társulat ‒ Budapest, 2004. nr. 800.

     Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik „hazánk fiaiként” közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 168 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok. Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

     Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler  Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül  23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete  Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én  főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster  Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt. Május  24-én Petőcz Györgyöt,  Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

     1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét,  Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén  Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.  Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

     Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án  Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án  Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”

     A „bresciai hiéna”, Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag  Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.” Augusztus  24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én  Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

     A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet,  Pöltenberg Ernőt, Schweidel  Józsefet, Török Ignácot,  és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel  Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, „gerilla vezért”, 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

     Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

     Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet.

A bűn és szerzője 3

     Mindszenty bíboros mondta: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!” (Budapest, 1946. május 25., a ciszt. gimn. ünnepén.)

És hogy valóban egyedülálló-e a magyarok Mária-tisztelete? Nos, ezt írásos emlékek örökítik meg. Ilyen például az 1192-95 között keletkezett Pray-kódex, mely hazánk első teljes misekönyve, mely már kiemelten jegyzi a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét, ami bár európai viszonylatban nem volt ismeretlen fogalom, ám e tant csak 1854. december 8-án emelte dogmává IX. Piusz pápa, így tehát a magyarok részéről ez igen korai. Továbbá a középkori kódexekben, közvetlen hangvételű Mária-énekeket és gazdag imádság-irodalmat találunk, mely szintén egyedülálló módon jellemzi a magyar nép bensőséges ragaszkodását a Szűzanyához.

Különösen a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének az, amely összefoglalja – sokáig nemzetünk himnuszaként – népünk óhaját, kérve az Ő pártfogását. – Eredményesen! Hiszen oly sok veszély és viszály után áll nemzet e hazán!

A Magyarok Nagyasszonya tiszteletet legfőképp a 13. századi magyar alapítású Pálos Rend őrzi. Különleges Mária-tiszteletük, a Mária-ünnepek buzgó megtartása, a szombati votív Mária-miséik, az engesztelő szellemiségük, a rózsafüzér- és hagyományos pálos zsolozsmájuk szép Máriás anyagai mind megmutatkoznak templomaikban és kegyhelyeiken.

(folyt.)

De ezen a napon történt, a vörösiszap-katasztrófa is, melyet az Orbán kormány, új házsorokkal kárpótolt!

Állj a sorba!

Az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” elnevezésű kezdeményezéshez csatlakozva október 18-án, magyarországi idő szerint 9 órakor világszerte gyermekek imádkoznak fél órán át a békéért és az egységért. Számos helyen ezért akár a tanítást is felfüggesztik erre az időre.

A kezdeményezés keresztény közösségektől, Venezuelából indult: miközben 2005 nyarán gyermekek közösen imádkozták a rózsafüzért, a mellettük lévő asszonyok kézzelfoghatóan érezték a Szűzanya jelenlétét. Napjainkra nemcsak Dél-Amerikában, hanem szerte a világon elterjedt ez a kezdeményezés.

Kiinduló gondolata az a Szent Pio atyától származó gondolat, hogy „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából az Országos Lelkipásztori Intézet hívja a gyermekeket – és ezért kéri a hitoktatókat, szülőket, pedagógusokat –, hogy közösen imádkozzák a rózsafüzért a világ békéjéért október 18-án 9 órától!

Ez az alkalom ebben a formájában kiemelt hangsúlyt adhat októbernek mint a rózsafüzér hónapjának.

A rózsafüzér közös imádkozásáról örömmel fogadunk visszajelzéseket az oli@katolikus.hu e-mail-címen.

Forrás: Országos Lelkipásztori Intézet

Fotó: Kirche in Not

Magyar Kurír

A bűn és szerzője 2

     Magyar történelmünkben négyszer tettünk hivatalos, nagyszertartású ország­felajánlást a Nagyasszonynak: 1038-ban, 1317-ben, 1693-ban és 1896-ban.

Az első 1038-ban volt, első szent királyunk élete alkonyán."A magyar nép mindvégig megőrizte lelkében ennek a felajánlásnak a tudatát, és ez lett a magyar Mária-tisztelet nemzeti sajátossága." (Szent II. János Pál pápa. 2011.)

A második felajánlás 1317-ben volt, az Anjou-házból származó Róbert Károly királyunk idején. Ez a második nem az ország szívében, hanem az északi határon, Szepeshelyen történt. Ott van a templomban az oltár, amely különös és meglepő, mert a Magyarok Nagyasszonya koronázza meg Róbert Károlyt hosszú nemzeti palástban. Jelképezve ezzel azt, hogy a szent korona és Magyarország törvényes hatalma Máriától jön a király kezébe.

A harmadik felajánlás a 456 éves török küzdelem befejeztével volt 1693-ban. Buda felszabadítása, valamint a déli országrészek visszahódítása után I. Lipót fogadalmat tett, hogy Mária kezébe teszi le országát. Ettől a perctől indulnak el Mariazell felé a magyar zarándokok ezrei, hogy megköszönjék csodálatos segítségét a törökökkel szemben. És e fogadalom szellemében elindult a nemzet újjáépítése.

A negyedik felajánlás 1896-ban volt, a millennium évében. Hálából az ezeréves nemzeti létért Ferenc József apostoli király és Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás felajánlotta az országot a Magyarok Nagyasszonyának.

Nehéz idők voltak ezek, mert az akkori liberális, szabadelvű kormány mellőzte és degradálta a szentségi házasságot, bevezette a polgári házasságot és megengedte a válást. Találóan jegyezte meg egy akkori kiváló politikusunk, hogy egy olyan nép, amely eltörli a szentségeket a magyar földön, nem várhatja Isten áldását. A későbbi idők és az ország több részre szakadása szavait beigazolták. (Az utóbbi időkben is voltak kis-szertartású országfelajánlások, Paskay László bíboros 1987-ben – mely után tiltakozását fejezte ki a református egyház, merthogy "az ő nevükben is" történt –, valamint II. János Pál pápa 1991. évi látogatásakor.)

(folyt.)

    Assisi Szent Ferenc 1182. július 5-én született gazdag kereskedő családban Assisiben és ott is halt meg 1226. október 3-én.
     1209. február 24-án, a Máté evangéliuma 10,9 sorainak hatására elhatározta, hogy elhagyja az akkori úrifiúk léha életét, és apostoli szegénységben fog élni. Durva csuhát vett fel, mezítláb és anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá.
Elindult tehát első tizenegy követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a dátumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.
1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal, és rendjével. Ettől kezdve ő is a rózsafüzér-ima hirdetője és imádkozója lett.
1219-ben Ferenc néhány társával együtt Egyiptomba indult. Melek-el-Kamel szultán előtt kihívta a muszlim imámokat az igaz hit tűz általi próbájára, de azok nem merték vállalni. Amikor Ferenc felajánlotta, hogy elsőként lép a tűzbe, és amennyiben a tűztől nem esne baja, a szultán ismerje el Krisztus igaz istenségét. Ferenc befeküdt a lángok közé, de a legkisebb baja nem történt, erre a szultán megengedte neki a prédikálást.

1223. szeptember 17-én az Alverna-hegyén való imádságos elvonultságában, megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.
1226-ban az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porciunkulában hunyt el.
1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.
A ferences rend megalapítója: Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. Nevéhez fűződik az első karácsonyi betlehem állítás.

Ártatlanokat is megszállhat az ördög?

     Bizonyított tény, hogy a spanyol inkvizíció az egész 16. század során nagyon tartózkodóan állt hozzá a nők boszorkánysággal vádolásához. 1614-ben a legfőbb inkvizíciós szerv (az ún. Suprema) elfogadta a boszorkány-pereket érintő rendelkezést, mely nagy körültekin-tést rendelt el ebben a kérdésben. Mindenekelőtt azt javasolta, hogy "a vádlottakat előbb ki kell vizsgálni, és meg kell bizonyosodni az épelméjűségükről, hogy képesek-e uralkodni magukon, vagy hogy nem melankolikusak-e". Elmondhatjuk, hogy a spanyol inkvizítorok hozzáállása a 12. században élt chartres-i püspök. Jean de Salisbury véleményét tükrözte, aki azt állította a boszorkányperek-ről, hogy "ez ellen a betegség ellen a legjobb orvosság az, ha szilárdan ragaszkodunk a hithez, figyelmen kívül hagyjuk a hazugságokat és észre sem vesszük az ilyen sajnálatos őrültségeket".
     A spanyol inkvizíciót nem lehet és nem szabad az Egyház rovására írni, hisz a pápák ezen állami intézmény ellen tiltakoztak, annak túl szigora s különösen eleinte tapasztalt súlyos visszaélései ellen gyakran felemelték szavukat.
     A spanyol inkvizíciót, mintegy négszáznegyven év működése után, csak 1820-ban szüntették meg.
     Az Egyház sohasem térített, és nem is térít erőszakosan, mert elvi álláspontja, hogy akarata ellenére senkit sem szabad a hitre kényszeríteni. („Ad amplexandam fidem catholicam nemo invitus cogatur”. CIC. can. 1851.), s hogy a hit tisztaságának megőrzésére kizárólag lelki eszközökkel kell törekedni. (Nem is váltak az Egyház dicsőségére sem a nyugati gótok uralma alatt, sem az utóbbi korokban kényszerrel megkeresztel-tek.) Ezért helytelenítette az  Egyház mindenkor az államtól kiinduló vallási kényszert, amennyiben azt az inkvizíció gyakorolta, aminek jogosultságát soha el nem ismerheti. Ez az oka annak, hogy bármily hasznos szolgálatot tett is az inkvizíció Spanyolországnak, erőszakosko-dásait s a kegyetlenség minden egyes tényét a pápák mindig rosszallták, elítélték.

     Mi magyarok, azonban nem attól vagyunk Szűz Mária királyi birtoka, mert a római kereszténység előtti ősi Boldogasszony tiszteletünkkel ezt kiérdemeltük volna, nem azért, mert a népek között Szent István királyunk volt az első az országfelajánlással, hanem azért, mert ezt a felajánlást a misztikus Magyar Szent Korona nevében és tulajdonaként tette! És ez egészen páratlan, nem csak a nemzetek történetében, de a nemzeti koronák egyházjogi státuszában is!

Az összes nemzeti koronák közül ugyanis – liturgikusan és kánonjogilag – az Istenanya képe csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Magyar Koronán kívül, a Mária-képek és szobrok, csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Ez a tény jelként mutatja, hogy a magyar állami és egyházjogi felajánlás egyedülálló és különleges következményekkel járt, mert Magyarországot Regnum Marianum-má tette. Miért? Mert a Magyar Korona szent, és angyali eredetű – amiként ezt Hartvik püspök legendája is említi! Nem beszélve a mindenkori magyar uralkodó apostoli király voltáról, mely nem pusztán az egyházi privilégiumból ered, hanem elsősorban az ég akaratából, hiszen az Apostolok Királynője kölcsönzi koronáját a nemzetének. Ennek folytán Magyarországnak és népeinek Szűz Mária nemcsak oltalmazója, hanem mindenkori Királynője és tulajdonosa a Magyar Szent Korona révén.

Egy szó, mint száz, a magyar nemzet Máriát örökös Nagyasszonyának választotta azzal, hogy Szent István királyunk utolsó rendeléséből azt kiáltotta a Bírák könyve nyomán, hogy: "Uralkodjál rajtunk te." (Bir 8,22)

(folyt.)

     Az Őrzőangyalok ünnepét a XVI. században kezdték megülni Spanyolországban. Liturgikus ünnepük a XVII. században vált általánossá; X. Piusz intézkedésére került Mihály arkangyal nyolcadába, október 2-ára.
     A katekizmus a következőket tanítja: a gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen. Szent Bernát tanítása szerint tiszteletet kell adnunk az őrangyalok jelenlétéért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért. A szent őrzőangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre.
     Majdnem hittétel, hogy minden hívőnek (és bizonyos, hogy egyáltalán) minden embernek van őrzőangyala. Az Egyháznak erre vonatkozó hite elég világosan kifejezésre jut az őrzőangyalokhoz intézett imádságokban, a nekik szentelt oltárokban és ünnepekben.
     Az Üdvözítő azt mondja: «Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet e kicsinyek közül; mert mondom nektek, hogy azok angyalai az égben mindenkor látják Atyám orcáját, ki mennyekben vagyon».
     Szent Jeromos: „Az ember ritka nagy méltóságára mutat, hogy születéstől fogva mindegyiknek angyal van az őrizetére rendelve.”
     Az állandó angyali őrzés és vezetés tapasztalással általában nem igazolható, ám nem homályosítja el magát a tényt. Az őrzőangyal működése az Isten gondviselésének egy tényezője. 
Egyetemes nézet, hogy az egyes népek és egyházmegyék élén egy vagy több angyal áll. (Ld. alul!)

„Isten, ki irántunk való kimondhatatlan gondoskodásodból
szent angyalaidat méltóztatol őrizetünkre küldeni,
add meg a hozzád folyamodóknak,
hogy azoknak pártfogása szüntelen oltalmazza őket
és egykor örökkétartó társaságuknak örvendhessenek.”

MAGYARORSZÁG ŐRZŐANGYALA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Források: 1) Schütz Antal: Dogmatika Bp. Szent István Társ. 1937. 502-503. old
                      2) Magyar Kurír http://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-orangyalok-liturgikus-emleknapja/#lightbox/0/

XIII. Leó pápa és a Szent Mihály ima

A másik szemében a szálkát

     Ellentétben azzal, amit az inkvizíció "fekete legendájá-nak" írói állítanak, az inkvi-zítorok nem voltak vérszom-jas tébolyultak. Először is, számos inkvizítort a halála után szentté avattak (pl. a 16. században regnáló Szent V. Piusz pápa is inkvizítor volt). Másodszor, nagyon szkeptikusan álltak hozzá azokhoz a vádakhoz, melyek a defarnáció (becsületsértés) és a konfabuláció (kitalált történetek terjesztése) min-den jelét magukon viselték. Vegyük például az ún. bo-szorkánypereket, melyek a 16. és 17. században terjed-tek el Európa-szerte (vagyis a "babonás középkor" után évszázadokkal). És ebben kiemelkedő szerepet játszott a protestantizmus, pl. Svédországban!
     A XVI. és XVII. század úgynevezett hitújítói, semmivel sem voltak türelmesebbek a katolikusokkal szemben, és semmivel sem tisztelték jobban a „lelkiismereti szabadságot”! A protestáns elv ugyanis az volt, hogy „akié az ország, azé a vallás”, (cujus regio, ejus religio) amelynek keresztülvitelét, ugyancsak türelmetlenebbül és kegyetlenebbül gyakorol-ták a katolikusokkal szemben, mint az inkvizíció. (Zwingli, Kálvin, VIII. Henrik, VI. Eduard, Erzsébet stb.) Kálvin például sorra ítélte máglyára a vele vitába került hittársait!
     Azonban tagadhatatlan az is, hogy az irányzatos és szántszándékkal hamisító történetírás, főként az egyházellenes történetírók, akik a spanyol inkvizíció hibáiért a Katolikus Egyházat szeretnék felelőssé tenni. Az inkvizíció kegyetlenségeit lelkiismeretlenül kiszínezik és áldozatainak számát igazságtalanul túlozzák. Mindazáltal az egyházellenes történetírók irányzatos hamisításai révén a spanyol inkvizícióról mesélt rémhistóriák kiirthatatlanok a ponyvairodalmi rémregényekből. Festik le ezt olyanok, akik feledni látszanak a milliószorta nagyobb, tényleges bűnösök tetteit!

     Kedves Olvasó! Magyarok Nagyasszonya ünnepére készülve üdvös áttekintenünk ezen magyar főünnep lényegét és történetiségét!

Az ünnep titulusa, nem csak Szűz Mária egyik elnevezése, de pontos kifejezése Magyarországgal való különleges kapcsolatának. Az ,,asszony'', és így a ,,nagyasszony'' szó nyelvünknek igen régi rétegéből való. Jelentése úrnő, fejedelemasszony. Szent István királyunk szentkoronás országfelajánlása kapcsán azonban pontosabb jelentése van: Királynő!

Ugyanakkor, ha azt hangoztatjuk, hogy Magyarország Örök Királynője, a többi keresztény nép ferde szemmel tekint ránk, hogy kisajátítjuk az Anyaszentegyház közös édesanyját! Mondhatják mind sorra, hogy mi is felajánlottuk országunkat Máriának, mégsem állítjuk, hogy Mária Országa vagyunk!

És valóban! Az 1038-as magyar szentistváni felajánlást követően sok más hasonló analógiát lehet felsorakoztatni. Például Bajorországot 1620-ban, Franciaországot 1638-ban, Ausztriát 1647-ben, Lengyelországot 1656-ban ajánlották fel Isten Szentséges Anyjának, bár a lengyel testvéreink kifejezetten Lengyelország Királynőjévé is nyilvánították a Szűzanyát.

A későbbi századok folyamán először Mexikót, majd egész Latin-Amerikát, Katalóniát és Dél-Ázsiát is a Szűzanya oltalma alá helyezték. Az angol püspökök 1893-ban ajánlották föl Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak. És mindez helyes és jogos!

(folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897) kármelita szerzetesnő eredeti neve: Marie-Françoise-Thérèse Martin. Magyar nyelvterületen Kis Szent Teréznek is nevezik, megkülönböztetve őt a Kármelita Rend 16. századi nagy alakjától, Avilai (Nagy) Szent Teréztől.
X. Piusz pápa „a modern idők legnagyobb szentje” névvel illette.
XI. Pius pápa 1923. április 29-én boldoggá, majd 1925. május 17-én szentté avatta.
XII. Pius pápa 1944-ben, Szent Johanna mellett Franciaország második védőszentjévé tette Terézt.
Kis Szent Teréz 24 évet élt, de a hit és a Krisztus-követés olyan "kis útját" élte és írta meg, hogy II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítói címmel illette, amit rajta kívül három nő kapott meg: Sziénai Szent Katalin, Avilai Szent Teréz és Edith Stein Szent Benedicta.
1956-ban adták ki Teréz írásának fotokópiáját.

Rövid film: https://www.youtube.com/watch?v=4klIw1PuMJQ

Pápai ördögűzés

Rosszindulat és félreértés

     Sok későbbi legen-dás kegyetlenség a félreértelmezésekből (a pontatlan latinul tudásból) származott! Lássunk alább néhá-nyat.
     Az auto da fé nem az elítéltek megégeté-sét jelenti, miként azt az egyházellenes tör-ténet- és regényírók mesélik. A spanyol fé (— hit) szó nem tévesztendő össze a francia feu (— tűz) szóval. Az auto da fé, latinul: actus fidei (= hitcselekmény, hittény) vallási cselekmény volt, még pedig vagy az ártatlannak nyilvánított szabadon bocsátása, vagy a megtérő bűnbánónak kiengesztelődése az Egyházzal. Ez utóbbi úgy történt, hogy az újra feléledt hite jelképezésére az illető égő gyertyát tartva kezében hitvallást tett (actus fidei); ez egyben a tévtanok megtagadása volt, és ezt nevezték „auto da fé”-nak!
     Az immuraitio (a latin murus = fal szóból) nem „elevenen való befa-lazás”-t jeletett, miként azt a középkori latinsághoz nem értő regényírók gondolják, hanem: bebörtönzést, magánzárkába („négy fal közé”) zárást.
     A sanbenito vagy sacbenito (latinul: saccus benedictus; spanyolul: sacco bendito = megszentelt zsák) sem „kényszerzubbony”, sem pedig „gúnyköpönyeg”, hanem sárgás-barna durva vászonból készült köntös-féle, az egyháztól megszentelt vezeklő ruha, amilyenbe életük vége felé a középkori uralkodók közül is sokan öltöztek, és készültek a halálra. Ilyet kellett az inkvizíciótól felmentetteknek egy meghatározott ideig viselniük.
     A halálbüntetés ritka volt, főleg azzal a könnyedséggel összehasonlítva, amellyel az állami bíróságok ezt a legsúlyosabb büntetést egyébként tényleg osztogatták. Ahogy a fentebb említett brit tudós írja a spanyol inkvizícióról szólva: „a halálbüntetések meglehetősen alacsony száma ellentmond a véres törvénykezés legendájának”. Tudósként a továbbiak-ban megállapítja, hogy 1540 és 1700 között halálbüntetést a vádlottak nem egész kettő százalékánál (!) hajtottak végre.
     A gyakorlatban ez azt jelentette. hogy az inkvizíció az egész Spanyol Királyságban, beleértve a tengerentúli spanyol gyar-matokat is, évente kevesebb, mint három embert ítélt halálra.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Miért olvasom naponta a Szentírást?

Horváth Dénes - okl. vill. mérnök-tanár, okl. hitoktató írása

1) A Szentírás: „Isten szava – hogy eljuss a mennyországba, de csak úgy válik javadra, ha az Egyház magyarázza.” (vö. ApCsel 8,31)
Péter apostol kérdi: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” (Jn 6,68)
Jézus mondja: „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,” (Jn 6,63), azaz örök élet!
2) Mivel pedig a Szentírás Isten szava, azaz kinyilatkoztatás: az egyetlen abszolút hiteles „információ-forrás”, amelynek sugalmazója a Szentlélek, aki még Isten mélységeit is átlátja (vö. 1Kor 2,10). Természetesen hiteles forrás az Egyházi Tanítóhivatal is, hiszen maga Jézus mondta tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat…” (Lk 10,16)
3) Karl Rahner, a híres jezsuita teológus mondta: A 21. század kereszténye vagy – misztikus, biblikus és közösségi lesz –, vagy semmilyen.
4) A Szentírás olvasása lehetőség az Úr Jézussal való személyes találkozásra:
Jézus az Ige (verbum, logosz), aki a Szentírásban szellemi úton van jelen. Jézus 7-féle jelenlétének a világban ez az egyik módja.
Szent Jeromos, a nagyszerű bibliafordító mondja:
„A Biblia nem-ismerése Krisztus nem-ismerése”.
Protestáns testvéreinknek az Oltáriszentség hiányában egyetlen lehetőségük ez.
5) Egyházunk teljes búcsú lehetőségét kínálja – mindössze fél órás Szentírás-olvasás árán.
6) A Szentírás olvasása – és az olvasottakon való elmélkedés – hitünk misztériumának („titkainak”) mélyebb megismeréséhez vezet: a Szentlélek – az Írás sugalmazója – megvilágosítja elménket. Imával kezdeni és végezni nagyon előnyös (lásd „bencés módszer”).
7) A Szentírás válaszokat tartalmaz életünk kérdéseire, pl. a szenvedés, a helyes életvitel stb.

8) A Szentírásból vigasztalást meríthetünk életünk nehéz pillanataiban, hiszen az isteni Gondviselés soha nem hagy magunkra. Isten „görbe vonalakkal is tud egyenesen írni”.
9) A Szentírásból megismerhetjük Isten akaratát, amelynek megvalósítása az egyetlen út a mennyországba és egyben földi boldogságunk biztosításának a legjobb eszköze is. – Miért? – Első sorban azért, mert a bennünk lakó Szentlélek, aki közbenjár értünk (vö. Róm 8,26) lelkiismeretünkön keresztül jelzi Isten szándékait (vö. Róm 2,15) és belső békénk záloga, hogy döntéseinket Isten akaratának megfelelően hozzuk meg.
10) A pap által megáldott Szentírás „szentelménynek” számít, amelyet úti poggyászunkban hordozva további kegyelmeket kaphatunk.
11) A Szentírásban – bármennyit is olvassuk – mindig találunk újat és egyre inkább felfedezzük mérhetetlen gazdagságát, ezáltal állandó örömforrást fog jelenteni.
A Szentírás bárhol olvasható (pl. utazás közben is!

A Biblia válaszai az élet nehéz kérdéseire

Ha békességet szeretnél: Róm 5,1-2;     Jn 14;

Ha minden jól megy: Zsolt 33; Tim 6; Jak 2,1-17;

Ha új feladat van: Zsolt 1; Péld 16;

Ha helyesen akarsz bánni embertársaddal: Róm 12;

Ha családod miatt gondban vagy: Zsolt 121; Iz 40;

Ha elbátortalanodtál: Zsolt 23; 42; 43;

Ha egyre nagyobb a nyomorúságod: 2Tim 3; Zsid 13;

Ha barátaid elfordulnak tőled: Mt 5; 1Kor 13;

Ha kísértés környékez: Zsolt 15; 19; 139; Mt 4; Jak 1;

Ha túl sok a próbatétel: Zsolt 34; 71;

Ha nem tudsz elaludni: Zsolt 4; 56; 130;

Ha harcaid voltak: Mt 18; Ef 4; Jak 4;

Ha elfáradtál: Zsolt 75,1-7; Mt 11,28-30;

Ha bocsánatot szeretnél bűneidre: Zsolt 50; Lk 15; Fil;

Ha beteg vagy és fájdalmaid vannak: Zsolt 6; 39; 41; 67; Iz 26;

Ha gyógyulást szeretnél: Jn 11,3; Lk 7,2; Mk 1,40; 10,47;

Ha hited meggyengült: Zsolt 126; 146; Zsid 5; 11;

Ha úgy érzed, messze kerültél Istentől: Zsolt 25; 125; 138; Lk 10;

Ha magányosnak és bizonytalannak érzed magad: Zsolt 27; 91; Lk 8;

Ha félsz a haláltól: Jn 11; 17; 20; 2Kor 5;

Ha vétkeztél: Zsolt 51; Iz 53; Jn 3,1; Jn 1

Ha veszteségek értek: Jób 1,21; Lk 6,29

EGY EXORCISTA MESÉLI 7

 A sötét ellenforradalmárok

     Az egyházi inkvizíció intézményét III. Pál pápa 1542-ben átszervezte, V. Sixtus pápa pedig 1587-ben megszüntette és helyébe a hit tisztaságára ügyelő Congregatio Romanae et universalis Inquisitionis Sancti Officii nevű egyházi bizottságot (Szent Officium) állította fel, amelynek tagjai bíbornokok, kiváló teológusok, akik mellett több egyházi és világi jogtudós működik.
     A spanyol inkvizíciót a XV. század vége felé (1480) Katolikus Ferdinand és Izabella alatt a spanyol államhatalom létesítette, s főképpen Spanyolországban működött. Célja az államra nézve veszélyes elemeknek, a hatalmukban féktelen s a kereszténységből gúnyt űző marannóknak (titkos zsidóknak) és utóbb a moriszkóknak (titkos mohamedánoknak) megtörésével a spanyol nemzeti és vallási egységnek megmentése.
     Nagy tévedés vagy rosszakaratú célzatosság tehát azt állítani, hogy a spanyol inkvizíció voltaképpeni célja a zsidók vagyonának lefoglalása, elkobzása volt, amelyen a korona és az egyház osztozott. Első és fő célja a kereszténységnek és a spanyol nemzetiségnek a mindent elnyelő marannók, vagyis a keresztény álarc alá rejtőzködő titkos zsidóság ellen való megvédelmezése.
     A spanyol inkvizíció fő célja eredetileg az egymással összejátszó s a keresztény Spanyolország ellen többször összeesküvő marannók és moriszkók (színleg megtért mórok) üzelmeinek kivizsgálása volt, ami közvetlenül nem is vallási, hanem államvédelmi szempontból történt. Abban az évszázados önvédelmi harcban, amelyet a spanyol kereszténység vívott két esküdt ellenségével, a mórokkal és zsidókkal, az inkvizíció volt a keresztény nemzeti királyságnak utolsó fegyvere a hatalmában elbizakodott és egész Spanyolországot zsidó uralom alá vetni akaró (titkos) zsidóság, valamint az afrikai hitrokonainak és a törököknek segítségével a régi mór uralom újból való felállítására számító mórok (moriszkók) ellen. Pedig a spanyolok, akik majdnem 800 éven át nyögtek a mór uralom alatt, rettegtek ennek visszatérésétől, Spanyolországnak újabb leigázásától.
     Ahogy Henry Kamen, a spanyol inkvizíció kortárs kutatója állítja, a 16. és a 17. században előfordultak olyan esetek, amikor az emberek eretnekséget színleltek, csak hogy a hagyományos börtönből átkerülhessenek az inkvizíciós börtönbe.
     Az inkvizíció börtönei is különbek voltak, mint azon kornak börtönei általában; mind jól ívezett, világos és száraz szobák, amelyekben a fogoly nem volt vasra verve, föl s alá mozoghatott. Az élelmezés is sokkal jobb, mint más börtönök foglyaié. A beteg foglyok ellátására különös gondot fordítottak. A foglyokat az inkvizíció megbízottja időnként megkérdezte, vajon a felügyelő és az őrök jól bánnak-e velük.

Szent Mihály Arkangyal (szeptember 29.)

     A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
    A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.

     „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó szokása szerint miséje befejeztével, hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét és tekintete összpontosult valamire. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról s félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire!’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.” A pápa tehát rendeletet hozott arról, hogy minden Szentmise után – az egész világon –, MINDIG mondják el az általa írt Szent Mihály imát!!!

     Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad, ami, melyet megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl (amit II. Vat. Zsinat előtti olvasott misék után volt kötelező elimádkozni), XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.
     Itt most leközlöm az egyszerű nép által is napjában többször mondható imát, mely pápai áldással van ellátva és különösen hathatós! Ajánlom mindazok figyelmébe, akik maguk-, szeretteik-, az Egyház és hazájuk sorsát őszintén szívükön viselik! FORRÁS nyomán.

Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben! A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen. 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

EGY EXORCISTA MESÉLI 6

Szükségszerűség a rossz ellen

     Az egyházi inkvizíció általában az eretnekségek ellen irányult. A zsidókra természetesen nem vonatkozott, hacsak nem már kikeresztelkedett és visszaeső zsidóról volt szó, mert az ilyent mint zsidózó (judaizáló) eretneket éppúgy büntették, mint a hitehagyását hangoztató keresztényt.
     Az inkvizíció válasz volt a társadalmat stabilizáló szükségletre.
     Azokért, amiket a mi tisztultabb felfogásunk és humánusabb érzésünk az inkvizíció eljárásában nem helyesel, nem az Egyházat, hanem a kort kell felelőssé tennünk. Egyébként „nem szabad felednünk azt sem, hogy a hitegység és a keresztény társadalmi rend fenntartása a felforgató elemekkel, közveszélyes és tudatos gonosztevőkkel szemben a nyers korban kemény és hatékony eljárást követelt; azok az eretnekségek, amelyek (az egyházi) inkvizíciót életbe hívták, magát a családot, az államot, a házasságot, a magántulajdont és a társadalom alapjait is fenyegették s ha ők győznek, megsemmisül a kultúra, és az emberiség a barbárságba süllyedt volna vissza.” (Katolikus Lexikon, II. k. 363. old. Budapest 1931.)     Ahogy azt a francia Régine Pernoud kortárs középkorkutató észrevette: Az inkvizíció intézményének a gyakorlati életben megvolt a pozitív oldala is. A kivizsgálás gyakorlata helyett bevetette a vádemelés gyakorlatát. S abban az időben, amikor a nép könyörtelen volt az eretnekekkel szemben, bevezette a szabályos törvénykezést."
     Az említett vádemelési gyakorlat például azt is jelentette (ami a római inkvizíciót illeti), hogy a vádlottnak joga volt a bíróság elé terjesztenie azoknak az embereknek a listáját, akik valamilyen ok folytán ellenséges érzülettel viseltettek vele szemben (pl. pénzügyi okokból). s ezeknek a vallomását aztán többnyire nem vették figyelembe az inkvizíciós perben.
     A másik kérdés az inkvizíció által kiszabott büntetéseket érinti. Mind a római, mind a spanyol ínkvizíció esetében a büntetések túlnyomó többsége vallási vezeklés volt (zarándoklat valamelyik szentélybe vagy egy speciális vezeklőruha viselése, amelyet Spanyolországban sambenitónak neveztek). Az inkvizíciós bíróság által második leggyakrabban kiszabott büntetés a börtönbüntetés volt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a fogházbüntetés nem feltétlenül jelentett valódi börtönt. Például a spanyol inkvizíció esetében ez a büntetés házi őrizet formájában valósult meg. A hírhedt "inkvizíciós kazamaták" a "fekete legendához" tartoznak. Ezek valójában kedvezőbbek voltak szigorúságukban az állami börtönöktől.

A Szent Angyalok segítségül hívása a keresztény Magyarországért

     Magyarország szent Őrangyala, te aki Királynőnk oldalán állsz Isten Trónja előtt az arkangyalokkal, Szent Mihállyal – az Égi Seregek vezérével, Szent Gábriellel – Isten küldöttjével, Szent Ráfáellel – Isten orvosával, és Szent Uriellel – aki fényével űzi el a démonokat, jöjjetek segítségünkre!

Teljes szívvel és bizalommal hívunk Benneteket Isten Szent Angyalai, hogy a Kilenc Angyali Kar együttes erejével, védelmezzétek meg Szűzanya Országát – a Kárpát-medencét, minden lakóját, a most következő emberpróbáló idők, külső-belső támadásainak kereszttüzében! Népünk, veletek való összefogása – Szent Angyalok –, az Úr vezetése és akarata szerint, legyen egyre erősbödő új történelmi szakasz az idők végezetéig, Isten dicsőségére!

Kérünk Benneteket, hogy különleges védelmet és tisztánlátást adjatok egyházi- és állami vezetőinknek, papjainknak és politikusainknak, hogy a Kárpát-medence biztonságát és békéjét befolyásoló kérdésekben helyesen döntsenek! Védjétek és Isten különös kegyelmével erősítsétek meg népünk lelkében a Szent Keresztség iránti hűséget, és a megalkuvás nélküli hazaszeretetet.

Kérjük erős védelmeteket, természeti és kulturális kincseinkre, leplezzétek le és távolítsátok el mindenhonnan a gonosz ártó erőit!

A Szeretet és Igazság Szent Angyalai! Erősítsetek meg minden jószándékú embert, világosítsatok meg minden hiszékenyt és tévelygőt, hogy végre egységben, egy szívvel-lélekkel munkálkodhassunk a béke és szeretet országának eljövetelén!

Kérünk téged Szent Mihály arkangyal, hogy Magyarország hathatós Őrangyalával karöltve, védjétek meg a Regnum Mariánum Kárpát-medencei határait! Óvjátok meg minden támadástól, a testi-lelki rombolás minden ártó befolyásától, hogy Istennek, nemzetünkkel kapcsolatos minden terve, maradéktalanul megvalósulhasson, Krisztus a mi Urunk által! 

Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes,

az Úr van Teveled!

Áldott vagy te az asszonyok között,

és áldott a te méhednek gyümölcse: Jézus!

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,

imádkozzál érettünk bűnösökért, (és)

áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre,

most és halálunk óráján! Amen.

Szent Mihály arkangyal,

védelmezz minket a küzdelemben;

a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”

Te pedig, mennyei seregek vezére,

a sátánt és a többi gonosz szellemet,

kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,

Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Ez az imádság a Garganó-i Szent Mihály kegyhelyen olvasható!

Az angyali karok csodálatosan nemes Hercege, a Magasságbeli jeles harcosa,
akiben buzgó szeretet ég, lángol az Úr dicsőségéért, az engedetlen és lázadó angyalok rémülete, minden igaz angyal szerelme és gyönyörűsége,
drágalátos Szent Mihály Arkangyalom!
Szeretnék igaz tisztelőid és szolgáid közé tartozni, és ezért ma Neked ajánlom,
Neked ajándékozom és Neked szentelem magam.
Hatalmas, őriző oltalmad alá helyezem
magamat, családomat és mindazt, ami csak hozzám tartozik.

Kicsi az én szolgaságom felajánlása,
hiszen nyomorult bűnös vagyok,
de fogadd szívesem szívem szeretetét.
Emlékezz, hogyha a mai naptól védelmed, 
pártfogásod alatt állok,
akkor segítened kell egész életemben!
Szerezd meg nekem
sok és súlyos bűnöm bocsánatát,
a kegyelmet, hogy teljes szívemmel
szeressem Istenemet, édes Üdvözítőmet, Jézust,
Édesanyámat, Máriát,
és eszközöld ki számomra azokat a segítségeket,
amelyekre szükségem van,
hogy eljussak a dicsőség koronájához!

Védj meg engem mindig lelkem ellenségeitől,
különösen életem utolsó pillanataiban!

Jöjj el akkor, ó, dicsőséges Herceg,
segíts engem a végső küzdelemben
és hatalmas fegyvereddel taszítsd távol tőlem, 
a pokol szakadékaiba
azt a törvényszegő és gőgös angyalt,
akit egykor az égi ütközetben legyőztél!

Szent Mihály Arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben,
hogy az utolsó ítéletkor el ne vesszünk! Amen.

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

KILENCEDIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatal-maddal, nyisd meg a népek veze-tőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzde-lemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen. (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen.

Részlet Francesco Bamonte MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS ÖRDÖGŰZÉS Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? c. könyvéből (IHTYS, Nagyvárad 2016. ‒ A/5 200 oldal)

     A sátán kezdettől fogva engedetlen volt Istennel szemben, abszolút módon és visszavonhatatlanul elutasította őt. Most pedig a bukott angyalokkal együtt, akik Isten elutasításában követték őt és démonokká lettek, az embert is minden lehető módon Istennel szembeni engedetlenségre akarja rávenni, hogy magával együtt a romlásba döntse. A démonok legveszélyesebb tevékenysége éppen ez: rosszra kísértenek, hogy eltávolítsák az embert Istentől és magukkal ragadhassák az örök kárhozatba.
     II. János Pál pápa, az 1986. augusztus 13-i általános kihallgatáson így fogalmazta meg e tanítást: "A gonosz szellem megpróbálja az emberben ugyanazt a versengő, engedetlen és Istennel ellenkező magatartást elültetni, amely létezésének szinte egyetlen motivációja".
     VI. Pál pápa pedig az 1972. november 15-i általános kihallgatáson így fejtette ki a démonok ember ellen irányuló tevékenységét: "ő a láthatatlan ellenség, aki tévedéseket és szerencsétlenségeket hint az emberiség történelmébe. Emlékezzünk csak a búza közé szórt konkolyról szóló leleplező erejű evangéliumi példabeszédre, amely mintegy összefoglalja és megmagyarázza az életünket látszólag uraló logikátlanságot: inimicus homo hoc fecit (ellenséges ember cselekedte ezt)" (Mt 13,28).
     ,,Ő gyilkos volt kezdet óta ... és a hazugság atyja" (vö. Jn 8,44-45) ‒ mondja róla Krisztus. A sátán, az ember erkölcsi egyensúlyának agyafúrt kibillentője. Álnok és ravasz szemfényvesztő, aki tudja, hogyan férkőzzön közel hozzánk az érzékeken, a képzeleten, az érzékiségen, az utópisztikus logikán vagy a munkánkból adódó társadalmi kapcsolataink összjátékán keresztül, hogy tévutakra vezessen minket, melyek ránk nézve károsak és nincsenek összhangban sem a fizikai, sem a pszichikai adottságainkkal, ahogyan ösztönös, mély vágyainkkal sem.
     A gonosz lélek egyénre, közösségre, a társadalmakra vagy az eseményekre gyakorolt hatásának tanulmányozása a katolikus tanítás igen fontos fejezete, amelyet újra szükséges lenne tanulmányozni, ez azonban sajnos nem történik meg. Egyesek úgy vélik, hogy kielégítő magyarázattal szolgálnak a pszichoanalitikus és pszichiátriai tanulmányok vagy a manapság sajnos sok országban elterjedt spiritiszta tapasztalatok. Attól tartanak, hogy újra az ősi, manicheista elméletekbe csúszunk vissza, vagy a rémisztő és babonás fantáziák területére tévedünk. Manapság az ember szeret erősnek és előítélet mentesnek mutatkozni, pozitivistaként viselkedni, miközben hitelt ad mindenféle olcsó mágikus és népi babonás félelemnek. Vagy ‒ ami még rosszabb ‒, abba a megkeresztelt lelkébe enged utat az érzékek kicsapongásának, a kábítószerek káros hatásainak, divatos tévedések csábító ideológiáinak, amely számtalanszor befogadta az eucharisztikus jelenlétet és amely a Szentlélek otthona! Ezen megnyitott réseken könnyűszerrel behatolhat a gonosz és eltorzíthatja az emberi mentalitást.
     Nem állítjuk, hogy minden bűnt közvetlenül démoni tevékenységnek kell tulajdonítani (vö. mysterium iniquitatisI, q. 104, a. 3); az viszont kétségtelenül igaz, hogy aki egyfajta erkölcsi szigorral nem uralkodik önmaga fölött (vö. Mt 12,45; Ef 6,11), az kiteszi magát a mysterium iniquitatis (a gonoszság titka) befolyásának, melyre Pál apostol utal (2Tessz 2,3-12), s amely problematikussá teszi üdvösségünk alternatíváját. (Kép: sátánista disco ifjaknak)

Az inkvizíció fekete legendája 

     Ahogy a kortárs brit történész. E. Grant ál-lítja: ,,Számos komoly probléma, mely a 16. és 17. század tudósai előtt felmerült – s me-lyek többségét sikere-sen megoldották –, a középkor szellemi öröksége volt. Ha nem lett volna a középkor, és ha hiányzott volna a középkori egyete-mek természetfilozó-fiájának hosszú tradíciója, akkor a 17. században nem lett volna mit megvitatni. A középkori egyetemek, az Egyház támogatása nélkül nem sorolhatták volna be oktatási programjukba az egzakt tudo-mányokat, a logikát és a természetfilozófiát, mely megalapozta Nyugat-Európa hosszú és megszakítás nélküli elköteleződését a tudományos gondolkodás és problémamegoldás mellett."
     A középkor ellen felhozott egyik általános vád az akkoriban uralkodó az ún. "mély intolerancia" hangsúlyozása. Ebben az összefüggésben általában az inkvizíció intézményére utalnak. "Inkvizíció", ez a szó az elnyomásnak és a nézetek miatti üldözésnek lett a szimbóluma, egy olyan intézmény, mely ‒ a kritikusai szerint ‒ magán viselte az állam és a társadalom pretotalitárius koncepciójának minden jelét.
     Először is el kell választani (amit sok kritikus nem tesz meg) és meg kell különböztetni az ún. római inkvizíciót, mely a 12. század végén jött létre – mely a pápa vagy más püspökök alá tartozott –, a spanyol inkvizíciótól, ami a 15. században alakult, és jelentősebb mértékben tartozott a világi hatalom alá. Végső soron ez váltotta ki a többszöri pápai figyelmeztetést (a 15. és 16. században), amelyet Róma a spanyolországi egyháznak küldött.
     Az inkvizíció "fekete legendája" (főleg a spanyol inkvizíció "fekete legendája", vö. a hírhedt főinkvizítor, Torquemada alakjával) alakult ki.
     Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az inkvizíció ‒ mint az eretnekségek egyházi felülvizsgálata ‒ Európában egy konkrét történelmi összefüggésben jött létre, ti. akkor. amikor a dél-franciaországi Provence-ban és Languedocban egy nemcsak vallási, hanem társadalmi szempont-ból is veszélyes eretnekség kezdett el terjedni: a kathar (albigens) eszmeiség.
     Mai nyelvezettel kifejezve ez egy veszélyes mértékben terjedő destruktív szekta volt, melynek egész módszertana a tagok agymosásán, a vagyonuk átvételén és a fennálló hatalmi struktúra elvetésén alapult. Az albigensek a régi manicheus eretnekségre hivatkoztak, mely alapjában véve azt állította, hogy a teremtés rossz, és a "rossz-isten" műve. Társadalmi bomlasztó hatása abban nyilvá-nult meg, hogy az em-beri testet is rossznak tartotta (nem úgy fogta fel, mint a "Szentlélek templomát", ahogy azt az Egyház tanítja), ezért megengedte, egyenesen megparancsolta a test pusztítását, pl. féktelen erkölcstelenséggel, en-nél fogva pusztítandó-nak tartották a társa-dalmat is, és akadá-lyozták a békés fejlő-dést. Napjainkban, hány és hány szülő vár-ja el, hogyha gyermekei valamilyen szekta háló-jába kerültek, hogy az állam keményen vessen véget az efféle destruktív szerveződéseknek?!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!