A kinyomtatott kézirat nyomán felmerült olvasói kérdés:
Egy megnevezett szenvedő lélekért felajánlott teljes búcsú, nyomban kiszabadítja-e őt a tisztítótűzből? (Ezzel kapcsolatban, lásd még a 35. részt!)
– A holtakra alkalmazott búcsúk hatása a teológiai állásfoglalások szerint is biztos, de helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy valószínű. Nem ismerjük ugyanis eléggé a tisztítóhelyen érvényesülő isteni igazságszolgáltatás törvényeit ahhoz, hogy ezt minden egyes esetben biztosra vehessük! (vö. SCH 577. o.) Több tényezőtől függ ugyanis egy lélek tisztítótűzből való szabadulása.
Ehhez ismernünk kellene a földi- és természetfeletti dimenziókat, melyeknek „közös nevezőre hozatala” a teológia értelmezés számára is nehézséget jelent. Túlzott elbizakodottság lenne részünkről azt hinni, hogy a teljes búcsú földi feltételeinek hibátlan teljesítésével (ami gyakran kétséges!), a megnevezett lélek azonnali szabadulása elérhető – bár nem lehetetlen! Jóllehet, azt mégkevésbé hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mi "búcsú-áldozatunk" semmit sem érne, Krisztus megváltó áldozata, és a Szentek érdemei nélkül! Úgyhogy igen összetett a kérdés, ám nekünk a földi életben mindent meg kell tennünk, embertársaink megtéréséért, és a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabdulásáért!
A másik feltétel ugyanis – amit nem ismerhetünk –, a kiváltságolt lélek bűneinek Isten előtti súlya, mellyel maga-magát a purgatórium ismeretlen mélységeibe süllyesztette! Ha pl. a „nagy purgatóriumban” van (ld. 58. részben!), ott nem használnak neki a földi imák, tehát a teljes búcsú mentesítő kegyelme sem! A teljes búcsú ígéretét nyomatékozza, ha nem csak az adott pillanatban (az épp elvégzett szentgyónással) feleltünk meg a búcsúfeltételeknek, hanem ezt rendes életvitelünk is igazolja. Hasonlóképp a magunkért elvégzett teljes búcsú is (lényegében) csak az adott pillanatban való elhalálozásunkkor érvényesülne – jóllehet –, kegyelmi hatása megmarad és „mennyei kincsként” halmozódik számunkra – amiként a másokért végzett részleges- és teljes búcsúk kegyelme is!
Ám nem szabad, hogy a fenti ismeret elcsüggesszen bennünket, mert tudvalevő, hogy egyetlen, az Isteni irgalmat esdő ima, fohász és búcsúkegyelem sem vész kárba az Úr előtt! (A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)
