A római zarándokok számára közismert Szent Cecília fekvő szobra, melynek eredetije ma is látható a trasteverei Santa Cecília Bazilikában. Stefano Maderno készítette ezt a 'szó szerint' élethű szobrot, mely egy felirat tanúsága szerint, Sfondrati Paulus bíboros ebben a formában és helyzetben látta Cecília épen maradt testét, amikor 1599-ben, a bazilika renoválása alkalmával számos tanú előtt fölnyitották a szarkofágot. A hagyomány szerint maga Pascalis pápa is tanúja volt, hogy ebben a helyzetben látta a szüzet romlatlan állapotában. (Szent Cecília teste a szobor elkészítését követően elenyészett!)
Az irodalmi szövegek fiatal leányként mutatják be Cecíliát, akiben a nemesi származás, a testi szépség és a Krisztusnak elkötelezett szűzi erény szokatlan harmóniában találkozott. Hitének jeleként arannyal átszőtt ruhája alatt durva szőrből készült ciliciumot (vezeklőövet) hordott. Szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják Valerianushoz, s e tervet Cecília az akkori szokások szerint nem változtathatta meg. Így a családja rangjához illően készült a házasságra. Amikor kettesben maradt férjével, elmondta neki, hogy nem élhetnek úgy, mint a házasok, mert elkötelezett Krisztus iránt! Erre a pogány férje rákérdezett, ugyan bizony ki akadályozhatja meg őt ebben? Cecília elmondta, hogy őrangyala őrzi féltékenyen teste szűzi tisztaságát. Valerianus mi mást vághatott volna rá erre a kihívásra, minthogy
"szeretném én azt az bizonyos angyalt látni", egyben megfenyegette Cecíliát, hogyha ez valótlanság, akkor kibúvó hazugságáért megöli. Cecília erre nyugodtan azt válaszolta:
"megláthatod az őrangyalomat, ha megkeresztelkedsz!" Valerianus teljesítette e föltételt, és valóban meglátta felesége őrző angyalát, aki liliomból és rózsából (a szüzesség és a vértanúság jelei) font koszorút helyezett mindkettőjük

fejére. Épp ekkor lépett az ifjú házasok szobájába Valerianus öccse, Tiburtius (Tibor), aki elcsodálkozott a helységet átható csodás illaton. Kérdésére elmagyarázták neki, hogy egy angyal járt náluk és neki magának is van őrangyala, azonban csak akkor láthatja, ha megkeresztelkedik. Így Cecília sógora is a megvetett keresztények közé lépett és meglátta angyalát.
Hamarosan azonban bevádolták őket keresztény voltuk miatt és vértanúságot szenvedett a két fivér. És szerettei eltemetése után hamarosan Cecília is bíró előtt állt. A gyenge szűz a per folyamán olyan bátorságot tanúsított, és olyan meggyőződéssel védte a hitét, hogy a hallgatóságból százan keresztényekké lettek. Amikor újra meg újra felszólították Cecíliát, hogy tagadja meg a hitét, ő bátran így felelt: ,,Ti kínpadra vonjátok a gonosztevőket, hogy vallják be az igazat, tőlünk pedig épp az ellenkezőjét követelitek, a hazugságot, hogy kegyelmet adjatok. Csakhogy meghalni az igazságért a legszebb győzelem!'' A prefektus kerülni akarta a szép Cecília nyilvános kivégzését, ezért megparancsolta, hogy Cecília házának fürdőjét fűtsék annyira fel, hogy az oda bezárt szűz megfulladjon. Ám csodás módon életben maradt.

Ezt követően karddal akarták lefejezni, de három csapással sem tudta a
hóhér lefejezni Cecíliát. Erre, megsebesítve hagyta ott fekvő áldozatát, aki egyik kezén egy-, a másik kezén három ujjával jelzi a Szentháromság dicsőségét! Így találták meg szarkofágjában, és e látvány alapján készült el a szobra.
Cecília a középkor vége felé került a Tizennégy Segítő Szent sorába, s egy egészen ártatlan fordítási hiba

következtében – mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán –, lett az egyházi zene védőszentje.
Több szenttel együtt Szent Cecília létezését is megkérdőjelezték az új római naptár-reform kapcsán, ám az, hogy mégsem törölték Cecília ünnepét a naptárból, az csak a széles körű tiszteletének köszönhető, és annak, hogy már a 6. században fölvették a szentmise római kánonjába, és ünnepét már 545-ben is november 22-én ülték Rómában.
Férje, Valerianus és sógora Tiburtius is hősies vértanúságot szenvedtek Krisztusért!