Összefoglalás
Isten a tisztítótűz tisztító folyamatában nem kínozni akar! A már tisztánlátó lélek választja ezt önként, hogy makulátlanul léphessen be Isten dicsőségébe. Ezért a purgatóriumban a „bűn rozsdájától” való tisztulás, a lélek számára nem ijesztő − amellett −, hogy elképzelhetetlen kínnal jár! A purgatórium, a lélek számára már az üdvösség biztos reménye, és Isten iránti szeretetből a lélek örömmel vezekel. Tehát nagyon szenved, de minden félelem és háborgás nélkül! Ugyanakkor vágyik a vigaszra és enyhülésre, melyet földi szerettei az Egyház révén – átmenetileg vagy végleg – kieszközölhetnek a számára!
Szalézi Szent Ferenc így tanított a tisztítótűzről: „A tisztítótűzre való gondolás inkább arra alkalmas, hogy vigaszt öntsön belénk, mintsem félelmet. Habár a tisztítótűz kínjai valóban olyan nagyok, hogy a földi élet külső fájdalmait nem lehet hozzájuk hasonlítani, de a belső vágyakozás Istenre, olyan öröm, hogy e földi lét boldogságait és örömeit messze túlszárnyalják.”
Tízenkét pontban összefoglalva a purgatóriumi lelkek – a Szenvedő Egyház – helyzetét:
1. Állandó vágyakozásban szenvednek, de a biztos üdvösség tudatában.
2. Önként vetik alá magukat Isten legszentebb akaratának, és csak azt akarják, amit Isten akar, mégpedig annyira, hogyha a menny kapui nyitva lennének, akkor sem merészelnének Isten előtt megjelenni, amíg magukon a bűnnek parányi nyomát is észlelik.
3. Úgy és addig akarnak a purgatóriumban lenni, ahogy és amíg el nem nyerik lelkük azon szépségét, amilyennek Isten örök tervei szerint kellett volna lennie.
4. Már nem tudnak bűnt elkövetni, és nem ismerik a türelmetlenség legkisebb rezdülését sem, amiként a legkisebb hibát sem követik el.
5. Mindenek felett szeretik Istent, tökéletes, tiszta és önzetlen szeretettel.
6. Szent Mihály arkangyal, őrangyalaik, védőszentjeik és a földön tisztelt szentjeik, „időnként”* vigasztalják őket. (*Ott ugyanis nincs idő!)
7. A tisztítótűzbeli lelkeknek még a legnagyobb szenvedése is a legmélyebb békességbe van beágyazva.
8. Bár a kínokat illetően a tisztítótűz olyan, mint a pokol, de a kedvességet illetően – amit Isten szeretete önt a lelkekbe – olyan, mint a paradicsom. Ez a szeretet erősebb a halálnál és hatalmasabb a pokolnál.
9. A tisztítótűzre sokkal inkább vágyni kell, semmint félni tőle, hiszen a tűz lángjai ott: a szent vágy és a szeretet. (Ha már ezt a földi életben nem hagytuk magunkon érvényre jutni.)
10. A purgatóriumi szenvedések ugyanakkor mégis szörnyűek, mert a lélek legvégső állapotát késleltetik, ami Istennek színről-színre való látásából, és az emberi mivolt teljes, kötöttségektől mentes kibontakozásából áll, ami a földi gondolkodásban elképzelhetetlen boldogság!
11. A tisztítótűzből kiszabadult (vagyis üdvözült) lelkek, végtelenül hálásak a segítségünkért, és segítik földi küzdelmeinket! (A Szeretetláng kegyelmi ígérete is az egész emberiségre, vagyis a Küzdő-, Szenvedő-, és a Megdicsőült Egyház összefogó erejére alapoz!) (Ld. még a 47-48. részben!)
12. A tisztítótűz az Utolsó Ítéletig tart. Az Utolsó Ítélet után csak mennyország és pokol lesz!
(Vége!)
