Szent Pál hűséges kísérője volt. Az apostol szentelte őt Efezus püspökévé. Vértanúként halt meg az I. század vége felé. (A Szunyogh Xavér Misszáléból)

Az üdvözültek dicsőségéről 4

     Értelmed szeme nem elegendő, hogy meglássa, füled, hogy meghallja, nyelved, hogy elbeszélje és szíved, hogy elgondolja az üdvözültek javát. Ó, mennyi örömük van az én látásomban, aki minden jó /forrása/ vagyok! Ó, mekkora lesz az örömük, mikor megdicsőül a testük! Igaz, hogy ez a jó az egyetemes ítélet napjáig még nem az övék, mégsem szenvednek hiányától, mert a lélek önmagában telve van a boldogsággal. E boldogságnak lesz részese a test, amiként mondtam neked. (...)

     Az üdvözültek nem félelemmel, hanem vidámsággal várják az utolsó ítéletet;

Fiam arca számukra nem lesz sem gyűlöletes, sem rettenetes, hiszen szeretetemben haltak meg: az Irántam való szeretetben és a felebarát iránti jóakaratban. Így már érted, hogy arcának változása nem Benne megy végbe, amikor eljön ítélni az én fönségemmel, hanem azokban, akiket el fog ítélni. A kárhozottak számára gyűlölettel és igazságossággal fog megjelenni, az üdvözülteknek pedig szeretettel és irgalommal. (D. 82)

Az üdvözültek dicsőségéről 3

     Az üdvözültek vágya az, hogy lássák dicsőségem győzelmét bennetek, zarándokokban, akik úton vagytok és mindig a halál végállomása felé rohantok. Dicsőségemre vágyakozva gondoskodnak üdvösségtekről, azért mindig imádkoznak hozzám értetek. És Én ezt a vágyukat mindig beteljesítem, ha ti tudatlanok, nem rugdalóztok irgalmasságom ellen.

     Arra is vágyakoznak, hogy visszakapják lelkük hozományát*, a testet; /bár/ e vágy nem gyötri őket, mert biztosan tudják, hogy vágyuk beteljesül (...).

     Ne gondold, hogy a test boldogsága a föltámadáskor növeli a lélek boldogságát.

     Ha így volna, ebből az következne, hogy az üdvözültek boldogsága mindaddig tökéletlen, amíg vissza nem nyerik a testet; ez pedig lehetetlen, mert a tökéletességből nem hiányzik bennük semmi. Nem a test az, ami boldogságot ad a léleknek, hanem a lélek fogja boldoggá tenni a testet: a tulajdon bőségéből fog neki adni, amikor ismét magára ölti az ítélet napján a testét, melyet a földön hagyott. Amint ugyanis a lélek halhatatlan, szilárd és állandó lett bennem, ugyanúgy válik ebben az egyesülésben a test is halhatatlanná; elveszíti az anyag nehézkességét, s finom és könnyed lesz. Tudd meg, hogy a megdicsőült test át tud menni a falon. Sem a tűz, sem a víz nem árthat neki, de nem a test, hanem a lélek ereje miatt, amely erő az enyém és kegyelemből adatott a léleknek a kimondhatatlan szeretet által, amellyel a magam képére és hasonlatosságára teremtettem őt. (D. 81-82)

(folyt. köv.)

* A lélek e hozományt a teremtéskor kapta a szülőkön keresztül a mennyei Atyától.

Kattints ide!

https://drive.google.com/file/d/1T9EysD06oWahGlz1L_n57lpeN2WNxlme/view

196 éves nemzeti Himnuszunk
     196 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor.
A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Válaszolok rá három példával:
     1) A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
     2) A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot, az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálint éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így: a jogutódnak – csupán 2000-ben változott meg a himnusza. Az új szöveget Putyin elnök felkérésére az írta, aki 1944-ben Sztálin felkérésére a szovjet himnusz eredeti szövegét is szerezte.
Az új tartalom a soknemzetiségű Oroszország földrajzi nagyságát és történelmi múltját idézi, a hazafiasságot dicsőíti és optimista jövőbetekintést sugall. Teljes egészében mentes a korábbi internacionalista és kommunista ideológiai szöveg-fordulatoktól, viszont tartalmaz az orosz hagyományokból táplálkozó vallásos utalásokat.
     3) A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – mely a legvérengzőbb "nagy" Francia Forradalom hevében született 1792 áprilisában, és valóban a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
     E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az országépítő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
     Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Ám, az elmúlt század diktatúrái, 1919 és az 55 évig tartó magyar bolsevizmus tűzzel-vassal irtott mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága), később a Székely Himnusz, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztunk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke. Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk örökül hagyott a 33 éves Kölcsey. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.
     Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 50-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Ezt követően a diktatúra megpróbálta meghonosítani a "Sződd a selymet elvtárs, a selyemből lobogót...", sikertelenül!
     Mégis, sajnos mára megszűnt az oktatás és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység, hiszen a nemzettudat és a hit mindig elválaszthatatlan volt a magyarság szívében.
Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is."
Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi galád mozdulatukat.
     A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy:
     Magyarország bajban van!
S legelsőül azért, mert a 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.
Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk.
Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől.
Magyarországot tehát meg kell menteni!
Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.

(Forrás: az interneten küldözgetett ismeretlen eredetű szöveg és a Wikipedia felhasználásával)

Az üdvözültek dicsőségéről 2

     Mikor egy lélek megérkezik az örök életre, valamennyien részesednek az ő javából, ő pedig a többiekéből. Nem mintha edényeik növekedhetnének vagy jobban megtelhetnének, hiszen kinek-kinek edénye tele van és nem növekedhet: hanem ujjonganak, örvendenek, vigadnak és minden megújul bennük, mert megismerhették e lelket. Látják, hogy irgalmasságomból ez a lélek a kegyelem teljességével vétetett el a földről, és így ujjonganak a jó miatt, amit jóságomtól kapott. (...) Vágyaik mindig kiáltanak színem előtt az egész világ üdvösségéért. Minthogy életük a felebarát szeretetében fejeződött be, nem hagyták maguk mögött e szeretetet (...). Lássad tehát, hogy ők megmaradnak a szeretetnek ugyanazon kötelékében, melyben befejezték életüket: s e kötelék az egész örökkévalóságon át tart és megmarad.

      Annyira hasonlóvá formálódnak akaratomhoz, hogy nem tudnak mást akarni, csak azt, amit Én; szabad megfontolásuk ugyanis a szeretet kötelékével oly módon köttetik meg (amikor az értelmes teremtmény eléri földi életének végét és a kegyelem állapotában hal meg), hogy többé nem vétkezhet. És akarata annyira egyesült az én akaratomrnal, hogyha az édesapa vagy édesanya a pokolban látná a gyermekét, vagy a gyermek látná ott az édesanyját, nem törődne vele; hanem elégedett lenne /tiszta Igazságommal/. (...) (D. 81)

(folyt. köv.)

Az üdvözültek dicsőségéről 1

     Az igaz lélek, aki életét a szeretet érzületében fejezi be és a szeretetben Istenhez kötődött, szintén nem növekedhet már az erényben, mert a földi idő letelt, hanem mindig szerethet azzal a szeretettel, amely benne irántam van, s amely szeretet szerint a jutalmat is mérik. Mindig vágyódik utánam és mindig szeret; ezért vágyakozása nem üres, hanem bár éhezi, betelt és betelten is éhezik; mindazonáltal jóllakottságától távol van az undor, amint éhségétől távol van a szenvedés.

     Az üdvözültek a szeretetben örvendeznek látásomnak, mivel mindegyikük a maga mértéke szerint részesedik abból a jóból, amelyet én birtokolok. A szeretetnek ugyanazzal a mértékével mérek nekik, amellyel ők mértek, amikor hozzám jöttek: megmaradtak szeretetemben és a felebarát szeretetében; egyesültek az általános és különleges szeretetben*, amely egy és ugyanazon Szeretetből ered.

     Örülnek és ujjonganak, mert túl azon az egyetemes jón, amit valamennyien együtt birtokolnak, egymás javából is részesednek a szeretet érzületével. Együtt örvendenek és ujjonganak az angyalokkal és társaikkal, a szentekkel, az erények különféle foka és fajtája szerint, melyeket elsősorban a világban birtokoltak, miközben a szeretet köteléke mind egybekötözte őket.

     Különlegesen is részesednek azok javaiban, akikhez különleges szeretet kötötte őket a világban, amely szeretet által gyarapítván egymást az erényben, növekedtek a kegyelemben. Egyik a másikat késztette arra, hogy kinyilvánítsa nevem dicsőségét és dicséretét önmagában és a felebarátban. Ezt az egymáshoz kapcsolódó érzületet az örök életben sem veszítették el, hanem hozzákapcsolták ahhoz az általános jóhoz, mely által jobban és bőségesebben részesülnek egymás javából is. (...) (D. 80-81) (folyt. köv)

Lábjegyzet: * Az "általános szeretet" az a jó akarat, amely az embert Isten minden teremtményéveI egyesíti. A "különleges szeretet" az a jóakarat, amely az embert azokkal a teremtményekkel egyesíti, amelyeket és akiket Isten − állapotának megfelelően − külön reá bízott.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta! Légy te az első!

A kárhozottak, már semmi jót nem tudnak kívánni

     Oly nagy a gyűlöletük, hogy semmiféle jót nem képesek akarni vagy kívánni, hanem mindig káromolnak engem. És tudod, miért nem képesek vágyódni a jóra? Mert amikor véget ér az ember élete, megköttetik a szabad akarata, s így − elvesztegetvén az alkalmas időt − többé már nem szerezhet érdemeket.

     Ha a gyűlölet állapotában, a halálos bűn vétkével fejezik be életüket, a lélek az isteni igazságosság következtében végleg megkötözött marad a gyűlölet kötelékeiben, végleg rögződik abban a rosszban, ami az övé, önmagát mardosva; így mindig gyarapodik a szenvedésben, különösen azok gyötrelmei miatt, akiknek kárhozatát ő okozta. Ezt mutattam meg nektek az elkárhozott dúsgazdagban, amikor kérte a kegyelmet, hogy elmehessen Lázár a testvéreihez, akik még a világban éltek és hírt vihessen a kínjairól (Lk 16,20). Ezt nem szeretetből tette, s nem is a testvérei iránti részvétből, hiszen meg volt fosztva a szeretettől és semmiféle jóra sem tudott vágyódni: sem az én dicsőségemre, sem az ő üdvösségükre. Mondtam ugyanis, hogy a kárhozottak semmi jót sem tudnak tenni a felebarátnak és csak káromolnak engem, mivel életük az irántam és az erények iránti gyűlöletben fejeződött be.

     Akkor hát miért tette ezt a gazdag? Azért tette, mert ő volt a testvérei között a legnagyobb, s ugyanabban a nyomorúságban nevelte testvéreit, amiben ő maga is élt: így oka lett a kárhozatuknak. Látta, hogy ebből további gyötrelmek származnak majd számára, mert ha testvérei is eljutnak a rettenetes kínokra, mindig marni fogják egymást a gyűlöletben, mivel életük gyűlöletben ért véget. (D.80)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

A harmadik vád, mely az Utolsó Ítélet napján következik

     Hátra van még, hogy a harmadik vádról szóljak, amely az ítélet utolsó napján következik. A másik kettőről már beszéltem, de hogy jobban lásd, mennyire becsapja magát az ember, beszélni fogok a harmadikról is, azaz az egyetemes ítéletről, melyben a boldogtalan lélek kínja felújul és megnövekszik, mert − miközben újra egyesül a testtel − elviselhetetlen szemrehányásban, szégyenben és gyalázatban lesz része.

     Tudd meg, hogy az ítélet utolsó napján az Ige jön el, (...) hogy hatalommal vádolja a világot (...), hogy a saját személyében vádoljon; és nem lesz teremtmény, aki ne rettegne majd, mivel mindenkinek megfizet úgy, amint jár.

     Tekintete a szerencsétlen kárhozottak számára akkora rettenetet és oly nagy gyötrelmet fog jelenteni, hogy nyelv azt képtelen elmondani; az igazakban viszont a tiszteletteljes félelemmel együtt majd igen nagy vidámságot ébreszt. És ez nem azért van, mintha az arca változna, hiszen (...) emberi természete szerint is változhatatlan az arca, mert a feltámadás dicsőségét öltötte magára, hanem a kárhozottak szemei számára mutatkozik ijesztőnek, minthogy a kárhozott azzal a sötét és szörnyű szemmel nézi Őt, amely a sajátja. (D. 79)

Kattints ide!

ttps://drive.google.com/file/d/1dYpzUDVhbN8IibC34tDwLOOwDAa-2SyP/view

Imádság Árpád-házi Szent Margithoz

Ó, Szent Királylány, hazánk engesztelő áldozata!
Te, aki vezeklésül adtad magad értünk, segíts nekünk, hogy népünk karizmája szerint,
felismerhessük feladatunkat.
Tündöklő alázatosságoddal beragyogod hazánk egét, mint fénylő csillag világítasz nekünk.
Nevedhez méltó igazi Gyöngy lettél a Boldogasszony Koronáján!
Légy velünk e nehéz, és küzdelmekkel teli időszakban!
Segíts imádkozni, segíts jónak lenni, türelmesnek és kitartónak a hitben és a szeretetben!
Fiataljaink számára kérd a tisztaságban való állhatatosságot, s hogy felfedezzék a tiszta és a
másokért vállalt áldozatos élet értékét a családban és társadalomban, az egyházban és
világban egyaránt!
Köszönjük áldozatos életedet, és kérünk, ne hagyj el minket.
Esedezz népedért, maradj egységben velünk, Boldogasszony hűséges Leánya!
Ékes Virágszál, Fényességes Gyöngy, esedezz népünkért, szép magyar hazánkért.
Tenger bánatunkban légy segítségünkre, fénylő könnyeiddel kelj védelmünkre!. Ámen

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...

A kárhozottak négy fő gyötrelme és az ördög rútsága 2

     Tovább növeli gyötrelmüket, hogy az ördögöt a maga formájában látják, és ez annyira szörnyű, hogy nincs az az emberi szív, amely el tudná ezt képzelni.

     És ha emlékszel rá, egy alkalommal megmutattam neked az ördögöt a maga formájában, oly rövid időre, ami csak annyi volt, mint egy pont, s amikor te magadhoz tértél, azt mondtad, hogy inkább választod, hogy tűzön menj keresztül és parázson járj egészen az ítélet napjáig, mint hogy még egyszer őt lásd. És mindabból, amit láttál, még mindig nem tudod, hogy az ördög milyen rettenetes, mert az isteni igazságosság következtében ő még szörnyűbbnek mutatkozik az előtt a lélek előtt, aki − bűnei súlyossága szerint többé vagy kevésbé − meg van fosztva Tőlem.

     A negyedik gyötrelem a tűz; egy olyan tűz, amely éget, de nem emészt el, mivel lehetetlen, hogy eleméssze a lélek létét. A lélek nem anyagi természetű, hogy a tűz képes legyen elhamvasztani, hanem anyagtalan. Én azonban megengedtem az isteni igazságosság miatt, hogy a tűz égesse a kárhozottakat (...) különféle módon bűneik különbözősége, bűneik súlyossága szerint.

     Ebből a négy gyötrelemből következik minden egyéb, mint a hideg, a forróság és a fogak csikorgatása. És így nyomorúságukban megkapják az örök halált az ítélet és az igazságtalanság első vádja után, ami az életükben történt, anélkül, hogy megjavultak volna; és a későbbi, a második vádban, a halál pillanatában, amikor nem akartak remélni bennem, s nem is az én megbántásom miatt bánkódtak, hanem csak a saját büntetésük miatt. (D.78)

Az Úr színe előtt

     A második vád a bűnös felé – ó drága leányom – abból a tényből következik, hogy elérkezett utolsó percéhez a halál pillanatához, amikor nincs több orvosság, hanem megjelenik a lelkiismeret férge, amely − mint mondtam −, megvakult az önszeretettől. Most, a halál pillanatában, látván, hogy kezeim közül nem képes kibújni, ez a féreg látni kezd és ezért siránkozva rágja önmagát, mert felismeri, hogy a saját bűne vitte ily nagy bajba.

    Ha a léleknek volna világossága arra, hogy beismerje és megbánja bűnét − nem a pokol büntetése miatt, ami bűnét követi, hanem mert engem bántott meg, aki a legfőbb és örök Jóság vagyok −, még irgalmat találna. De ha a lélek (...) jobban bánkódik a saját kárhozata, mint az én megbántásom miatt, akkor az örök kárhozatra jut.

     Akkor az én igazságosságom kegyetlenül vádolja mind az igazságtalanság, mind a hamis ítélkezés miatt; és nem csupán azért az általános igazságtalanságért és ítélkezésért, ami általában minden cselekedetében megnyilvánult a világban, hanem sokkal inkább vádolja amiatt a konkrét igazságtalanság és ítélet miatt, amit az utolsó pillanatban követett el, azaz amikor feltételezte, hogy a saját nyomorúsága nagyobb az én irgalmamnál. Ez az a bűn, amely nem nyer bocsánatot sem itt, sem odaát, mert ezzel a lélek nem akarja, hanem megveti irgalmasságomat. Valamennyi bűn között, amit csak elkövettek, ezt tekintem a legsúlyosabbnak. Ezért volt annyira utálatos előttem Júdás kétségbeesése: /mely/ súlyosabb bűn volt, mint hogy elárult. Vádolva lesznek tehát a hamis ítélettel, azzal hogy a saját bűnüket nagyobbnak tételezték fel, mint irgalmasságomat; és ezért az ördögök büntetését kapják és velük együtt gyötrődnek mindörökké.

     De vádolva lesznek az igazságtalanságért is, mivel jobban bánkódnak a saját káruk, mint az ellenem elkövetett bántás miatt. (...) Látod tehát, hogy igazságtalanságot követnek el, és az előbbiekkel együtt eléri őket is a büntetés, mert megvetették irgalmasságomat. Igazságosan adom át őket annak a kegyetlen szolgálónak, ami az érzékiség, és annak a kegyetlen zsarnoknak, aki az ördög: az ő rabszolgái lettek ezek a lelkek épp az előbb említett szolgáló, az érzékiség által; átadom őket, hogy miként együtt vétkeztek, együtt is bűnhődjenek és szenvedjenek. (D.77

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta.

Légy te az első!

(A továbbiakban részleteket közlök Szienai Szent Katalin: DIALÓGUS c. könyvéből; Szent István Társulat 1983. Az alcímek a szerkesztőtől! Az utalás rövidítése: D.oldalszám)

A földi élet érdemei és következményei

     (Az Úr szavai:) ...A szentek is, akik valamennyien megszenvedtek, az egyik ettől, a másik attól. Én engedtem és engedem meg ezeket a szenvedéseket, azért, hogy a lélekben gyarapodjék a kegyelem és az erény. Ők is ugyanúgy bűnben születtek, mint ti, ugyanolyan eledellel táplálkoztak, mint ti, én pedig ugyanaz az Isten vagyok, aki akkor voltam. (...) tudok, akarok és segítek is annak, aki akarja, hogy segítsek neki. Az akarja az én segítségemet, aki kijön a folyóból és a hídon jár, azáltal, hogy követi az én Igazságom tanítását.

     Nincs tehát mentségük, mert a vád elhangzott és én szüntelenül feltárom előttük az igazságot. Ha nem javulnak meg, amíg idejük van rá, a második vád, a halál pillanatában elítéltetnek. Akkor az én Igazságom így fog kiáltani: "Ébredjetek, halottak, jöjjetek az ítéletre!" − azaz te, aki halott vagy a kegyelem számára és így, halottként érkeztél meg a testi halálba, kelj fel és jöjj a legfőbb Bíró elé igazságtalanságoddal, hamis ítéleteddel és a hit kioltott világosságával. Meggyújtottan kaptad ezt a világosságot a szent Keresztségben, de te kioltottad a gőg és a szívbéli hiúság szelével ; ezekből készítettél vitorlát azoknak a szeleknek, melyek üdvösségeddel szemben fújtak, sőt, önszereteted vitorlájával még növelted is önbecsülésed szelét.
Önakaratoddal a világi örömök és méltóságok folyamában sodródtál; a törékeny test valamint az ördög ösztökéjét és kísértéseit követted. Önakaratod vitorlája által az ördög a híd alatti úton vezetett, ami egy rohanó folyó; és így önmagával együtt az örök kárhozatba vitt. (D. 76)

(folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta.

Légy te az első!

Szienai Szent Katalin 2.
(Siena, 1347. március 25. - Róma, 1380. április 29.)

     Szienában pestis tört ki, s akkor Katalin életét is kockára téve szolgálta felebarátait. Ápolta, bátorította, olykor csodával gyógyította a betegeket. S közben már levelezni kezdett a béke és a keresztes háború ügyében városokkal és egyes emberekkel, tanította a közelben és távolban lévő gyermekeit és tanítványait. Útjaira mindig három gyóntatópap kísérte, hogy a hozzásereglő bűnbánók lelki terheiktől megszabadulhassanak.
     Fölsorolhatatlanok a csodálatos megtérések, kibékülések, gyógyulások száma, miközben Katalin fáradhatatlanul harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért.  
     1375. április 1-én testén megjelentek Krisztus stigmái. Ebben az évben írta első levelét Avignonba XI. Gergely pápának.
     1376-ban Katalin tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával tárgyalva  és rábírta a Rómába történő visszatérésre 1377. január 17-én. (Ezzel véget vetett a pápaság "avignoni fogságának".)
     Ekkor Katalin hazatért, s elkezdte diktálni – legtöbbször misztikus elragadtatásban – az isteni gondviselésről szóló könyvét, a Dialógust. Azért diktált, mert ő maga sokáig (amíg az írás és olvasás képességét misztikus módon meg nem kapta az Úrtól) nem tudott sem írni, sem olvasni. Levelei és a Dialógus lenyűgözik az olvasót, aki elfogulatlanul fogadja tanítását.
     Katalin 1378 októberében fejezte be a Dialógust. Ekkor levelet kapott VI. Orbán pápától, aki arra kérte, hogy jöjjön Rómába és legyen segítségére. Egészsége egyre gyengült, de azért minden reggel gyalog ment el a S. Maria sopra Minerva-templom melletti szállásáról a vatikáni Szent Péter-bazilikába, hogy ott szentmisét hallgasson és hosszan imádkozzon. Az 1379-es év levelezéssel, tárgyalásokkal, sok-sok vezekléssel és imádsággal telt a pápa közelében.
     1380 nagyböjtjére Katalin fekvőbeteg lett, míg végül április 29-én a tercia idején eltávozott égi Vőlegényéhez.
     A szentté avatást II. Pius pápa 1461. június 29-én végezte. Szent Katalint 1939-ben – Assisi Szent Ferenccel együtt – Itália védőszentjévé nyilvánították, 1970-ben pedig Avilai Szent Terézzel együtt megkapta az egyházdoktor megtisztelő címet.
     Bölcseletének sajátossága, hogy amit Aquinói Szent Tamás elvont, cizellált rendszerben fogalmazott meg az Egyház tanításából, ugyanazt Katalin – a mindennapi élet konkrét problémáit Istenben elfogadva és megoldva – „egzisztenciálisan” közli tanítványaival. Mint a szentek mindannyian, először ő maga szemlélte és élte meg tanítását, azután adta tovább az embereknek. Ezért tanítása gazdag forrás ma is. Anyai és égi bölcsességgel neveli mindazokat, akik a tanítvány hívő alázatával közelítenek hozzá.
     Ünnepét 1597-ben vették föl a római naptárba, égi születésnapjára, április 29-re. 

(Diós István: A szentek élete nyomán)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Szienai Szent Katalin  1.
(Siena, 1347. március 25. - Róma, 1380. április 29.)

     A 14. században az egyetemes Egyházat két nagy baj gyötörte. A római pápa hetven éven át idegenben, a franciaországi Avignonban élt, s mivel egymás után hétszer francia pápát választottak, a pápaságot politikai érdekeknek szolgáltatták ki. A másik nagy baj az egyre fenyegetőbb török veszedelem volt, amely Palesztinában már a szent helyek pusztulásához vezetett, és világosan látszott, hogy a török terjeszkedésnek csak fegyverrel lehet útját állni.
Ezekhez járult még Itáliában a városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.
     Ebben a zűrzavaros században született egy leány, aki férfiakat megszégyenítő elszántsággal és erővel imádkozott, vezekelt és harcolt Krisztus édes Menyasszonyáért és a földi Krisztusért, ahogy ő az Egyházat és a pápát nevezte.
     Szienai Szent Katalin életrajzát az írta meg, aki legbensőbb titkait is ismerte: Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes, később általános rendi magiszter, aki hat éven át állt Katalin mellett mint gyóntató és lelkivezető, mégpedig a szent életének utolsó hat évében. Az életrajzot a szentté avatás érdekében, 1385-1395 között írta.
     Egy kelmefestő házaspár huszonötödik gyermekeként jött a világra. Utolsó előtti gyermekeik ikrek voltak, két kislány, egyikük Giovanna, másikuk Katalin, akik 1347. március 25-én születtek.
Már három éves korában megmutatkozott, hogy Istennek különleges tervei vannak e gyermekkel, aki a jámborság szokatlan jeleit kezdte adni.
     Ilyen pici korában szokása volt például, hogy a lépcsőt járva minden egyes lépcsőfok előtt elmondott egy Üdvözlégyet. Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett – ez a templom a házuk közelében állt, és Katalin nagyon szerette – megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. A kíséretében Katalin fölismerte Szent Pétert, Szent Pált és Szent János evangélistát. Az Úr Krisztus jóságosan rámosolygott, majd megáldotta.
     Ettől a látomástól Katalin megváltozott. Felnőttesen komoly lett, imádságos élete elmélyült, és minden emberi segítség nélkül, csak a Szentlélek irányításával kezdte gyakorolni a régi remeték vezeklését, böjtjét, imádságait. Lelke oly gyorsasággal érett, hogy hét éves korában szüzességi fogadalmat tett. A család mindezt nem vette komolyan, s amikor Katalin elérte a tizenkettedik évét, kezdték fölkészíteni a házasságra. Katalin tiltakozott, de nem lázadt föl, hanem Jegyeséhez menekült. Katalin alázatból nem akart kolostorba lépni és nem is lett soha apáca. A Szienában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét.
     1363-ban történt, hogy a nővérek befogadták. Katalin a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, a feje alatt egy kő volt a párna. Élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, semmi más nem táplálta.
     Három éve tartott ez a teljes magány, sok-sok imádsággal és az erényért vívott harccal, amikor Krisztus megjelent Katalinnak és eljegyezte magával. E misztikus eljegyzést követően az Úr kiszólította őt magányából és elküldte az emberek közé, a béke és az igazság angyalának.
     Lassanként híre kelt, hogy Katalin rendkívül jó tanácsadó, és csodatevő ereje van! Kezdték keresni az emberek, érdeklődők, tanácstalanok, tanulni vágyók.
Kialakult körülötte egy tanítványi kör, amelyet ő maga a családom névvel illette.

(Diós István: A szentek élete nyomán) (folyt. köv!)

     Marie-Julie Jahenny engesztelő életét csodálatos szentáldozások, rendkívüli gyógyulások és a jövőt illető, részben már beteljesült próféciák sora igazolja. Egyik megrendítő revelációjában Urunk és Lucifer közötti párbeszédet hallotta, és az utóbbi ezt mondta: "Támadni fogom az Egyházat és ledöntöm a kereszteket. Megtizedelem az embereket, és legyengítem szíveikben a hitet és ezzel elérem a nagy hittagadást. Minden dologban én leszek a mester, és minden felett kontrollom lesz, még a templomokban is!" És Marie-Julie Jahenny megrendülten látta, hogy szinte nyoma sem maradt a Szent Áldozatnak és szörnyű zavartság lesz mindenhol... Ekkor megszólalt Szent Mihály arkangyal: "Valóban már-már minden a sátán birtokában lesz, és minden jóság, hit, vallás szinte el lesz temetve a sírban. Amikor azonban a sátán saját diadalától megittasul, az Úr összeszedi a maradék igazakat és legyőzi a gonoszt. Fel  fogja emelni a sírból az eltemetett templomokat és a ledöntött kereszteket..."

Marie-Julie Jahenny-nek feltűnő jellemzője volt a papság és a püspökök iránti engedelmessége és mély alázata.

     1880. júniusától, négy hosszú évig meg volt fosztva a hallásától, a látásától és beszélni sem tudott. Ennek ellenére megértette a papi szavakat, még ha latinul is szóltak hozzá (jóllehet e nyelvet nem ismerte), vak szemével azonban látta a mennyországot, mely élmény meghatározta egész életét. 1873-ban megkapta Krisztus sebhelyeit, és töviskoszorújának és bal vállának a sebeit is, melyeket Krisztus a kereszt hordozásakor szerzett. Mellén egy nagy kereszt volt felirattal, mely csodálatos módon a húsába volt rajzolva, mely csakúgy, mint a sebhelyek minden pénteken véreztek. Attól a naptól kezdve, hogy megkapta Jézus stigmáit - se nem aludt, se nem evett-ivott többet semmit. 

     Julie Jahenny 1891. március 4-én a következőkről számolt be: „Háromnapos sötétség fog a természetben megjelenni, három éjjel és két nap szakadatlanul éjszaka lesz. Ezen rémisztő sötétség alatt egyedül a megszentelt gyertyák adnak fényt. Egyetlen egy gyertya elég lesz az egész három napra. De az istentelenek és istenkáromlók házaiban a gonosz szellemek a legborzalmasabb és legundorítóbb alakokban fognak megjelenni: a levegőkből a legborzalmasabb istenkáromlásokat lehet majd hallani. A villámlások behatolnak a lakásokba, de a megszentelt gyertyát nem fogják kioltani; se a szél, se a vihar, se a földrengés nem fogja őket kioltani. Az égen vörös felhők jelennek meg, mennydörgések robaja fogja a földet megrázni. Baljóslatú villámlások villannak át az utcákon, olyan időben, amikor egyébként soha nem szokott villámlani. A föld alapjaiban fog megrendülni. A tenger tajtékzó hullámokat fog a szárazföldre sodorni. … A föld felmérhetetlenül nagy temetővé fog változni. A föld felszínét az istentelenek és az igazak hullái fogják borítani. Akkor eljön a nagy éhség. Minden elpusztul és az emberiség kétharmada meghal. E krízis szinte egészen váratlanul tör ki. A büntetés az egész földet sújtani fogja.”

     Hivatalos felkérésre, Dr Imbert-Gourbeyre specialista vizsgálat alá vette Marie-Julie stigmáit és azt a nyilatkozatot tette, hogy "a Fraudaisinál nem állapítható meg semmi csalás!" Mint kirendelt orvos megfigyelés alatt tartotta Marie-Julie-t az öt éves böjti időszakában is, és leírásában rögzítette, hogy az egész idő alatt, nem volt sem folyékony sem szilárd ürüléke. Dr. Imbert-Gourbeyre vizsgálatokat eszközölt az extázisok alatt is, miszerint teljesen érzéketlen volt mindenféle fájdalomra vagy erős fényre, sőt az extázisokat olykor levitáció is kísérte.

     Két Nantes-i püspök is hitelesnek ismerte el Marie-Julie Jahenny misztikus életét, így Marie-Julie Fournier, aki Rómában ismertette a M. J. Jahenny életét, hasonlóképp Le Fer de la Motte püspök is megtette ezt. Pacelli bíboros (a későbbi XII. Piusz)   1937-es Párizs-Lisieux-i látogatása során meglátogatta a bretagnei misztikust Fraudais-ban. Hozzá kell tennünk, hogy sajnálatosan a helyi papság részéről nemcsak a meg nem értésnek, de zaklatásaiknak is ki volt téve!

     Békésen halt meg 1941. március 4-én, 91 éves korában. Boldoggá avatása folyamatban van.(vége!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

     1874. február 21-én a Szent Szűz figyelmeztette, hogy "a mai napon nagy megtiszteltetésben lesz részed, mert Fiam eljegyez téged menyasszonyaként!" Ezen a napon egy látható gyűrű alakult ki a gyűrűsujján, melyet a számos jelenlévő közt a helyi püspök is látott.

     Marie Julie Jahenny, hogy szeretetét és hűségét tanúsítsa az Úrnak, hosszú és kemény böjtöket vállalt, megvonva magától minden szilárd ételt és folyadékot (!). Mint mondotta: "a Szentáldozás elegendő ahhoz, hogy tápláljon engem"! Két huzamosabb böjti időszakát jegyezték fel, az egyik 94 napig, a másik 5 év, egy hónap és 22 napot tartott. (Alább, szívstigmájának vére a ruházatán, lentebb: extázisban.)

     Az Úr és szentséges Anyja részéről, hosszas és részletes jelenésekben és próféciákban volt része az emberiség és az Egyház jövőjét illetően. Misztikus látomásaiban a bűn általános pusztításáról, természeti csapásokról, kormányválságokról és polgárháborúkról, Párizs pusztulásáról, az Egyházon belül felmerülő széthúzásról, a hamis üzenetek megjelenéséről, az Egyház üldözéséről, a templomok bezárásáról, az Antikrisztusról, a Háromnapos Sötétségről és a világvégéről is kapott közléseket. "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által."

     Próféciáiban több helyütt említ egy misztikus Fényt, valamint közléseket kapott a sátán leendő, totálisnak látszó sikereiről a világban arról, hogy már azt fogja hinni, hogy győzedelmeskedett, de megszégyenül a Szűzanya Szíve által. Mint Marie-Julie megjövendölte, a végén a világ hatalmasai felismerik, hogy egyedül a krisztusi szeretet és az Ő Vére által újulhat meg a világ, minek következtében az Egyház soha nem látott fényességben fog ragyogni!

(folytatódik!)

Kattints ide!

 https://drive.google.com/file/d/1PpCxCUzarg8um95FdKnUxITo88_E0cVA/view

(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában, Asraf Benjamin cikke nyomán)

Az Iszlám Állam dzsihádistájának megtérése
      A keresztények vértanúsága a Közel-Keleten számos muzulmán megtérését segíti elő. Néhány hónappal ezelőtt Szíriában egy rendkívüli megtérés történt. Heves harcok után súlyosan megsebesült az ISIS egyik dzsihádistája. A haldokló férfira véletlenül találtak rá misszionáriusok, elsősegélyt nyújtottak neki, és gondoskodtak róla.
     Néhány nap elteltével a dzsihádista magához tért. A róla gondoskodó Fr. Hermann Groschlin papnak elmesélte szörnyű lelki élményét, mely felébresztette benne a keresztség felvételének vágyát.
     "Mint mesélte, muzulmánként biztos volt abban, hogy a hitetlenek ellen vívott harcban elszenvedett vértanúhalál megnyitja számára a paradicsom kapuját. Ám amikor a klinikai halál állapotában a lelke elvált a testétől, démonokat látott meg, akik egy rettentő pokoli szakadékba húzták őt. Mérhetetlen szenvedéseket élt át, melyet az élete során elkövetett bűntettei, az üldözések és a bántalmazások okoztak másokban. Újra és újra át kellett élnie a kivégzések pillanatait ‒ melyeket ő tett ‒, de mintha az áldozatai testében lett volna.
Krisztus megmutatta neki, hogyha most meghalna, örökre elkárhozna, de ha visszatér az életbe, esélyt kap a megtérésre és a bűneiért való vezeklésre."
     A dzsihádista többet is meg akart tudni Krisztusról. Meghallgatott néhány katekézist, egész életét átadta Krisztusnak és megkeresztelkedett. Sebei néhány nap alatt csodálatosan begyógyultak, s a fiatal férfi a misszionáriusokkal maradt, segíti őket Szíria evangelizációjában. Meggyőződése, hogy imádkozni kell a muzulmánok megtéréséért, hogy elfogadják az Örömhírt Krisztusról, aki a Katolikus Egyházban ténylegesen él, működik, tanít és gyógyít. (Befejezve)

     Marie-Julie Jahenny 1850. február 12-én született egy módos paraszti családban a franciaországi Blain-ben (Nantes és Rennes között). A Jahenny család, három-négy éves korában költözött La Fraudais-ba. Igen jámbor kisleány volt, akin már kora gyermekkorában megmutatkozott bensőséges vonzalma az imádság és a kereszt iránt. (A jobboldali kép a szülőket, míg alábbi a szülői házat ábrázolja!)

     1873. január 6-án a Szentmise alatt, rendkívüli fáradságot érzett és olyan siralmas állapotba került, hogy azt hitték meg is hal. A kihívott orvos afölött habozott, hogy gyomorrákja van vagy görvélykórja. Február 15-én feladták neki az Utolsó Kenetet. Ezt követő 22-én eszméletét vesztette és környezete már a végét hitte, mire egyszeriben megszólalt: "Ne sírjatok, nem fogok meghalni, a Boldogságos Szűz – aki gyönyörű fehérbe volt öltözve –, megígérte, hogy meg fogok gyógyulni és még visszajön".

     Március 15-én, a Szűzanya megkérdezte Marie Julie-t, hogy elfogadja-e Szent Fia Sebeit és vállalja-e a szenvedéseket a bűnösök megtéréséért? "Igen, jóságos Anyám! Minden vágyam, hogy teljesítsem Jézus akaratát!" – volt Marie Julie válasza. "Gyermekem, ez a te hivatásod!"

     23 éves volt, amikor elnyerte a haláláig kísérő stigmákat, melyre 1873. március 21-én került sor számos tanú jelenlétében. Az Úr megjelent neki és Öt Szent Sebéből fény áradt, melyek sugarakként érintették Marie Julie kezeit, lábait és oldalát, ezt követően mindenki szeme láttára vér szivárgott a stigmák helyeiből. Ez a vérzés, minden pénteken megismétlődött. Délután egy óra volt és Maria Julie Jahenny elkezdte az Úr Keresztútját járni és egészen haláláig minden pénteken részesült Jézus szenvedéseiben. Ugyanez év október 7-én kapta meg a töviskoronát és november 25-én az Úr vállsebeit. (folytatódik!)

(A képen Marie Julie Jahenny 23 éves korában, kezein a stigmákkal.)

(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)

     Az Istenhez intézett könyörgés és a böjt a muzulmánok számára a politikai párbeszéd végét jelenti. Attól félnek ugyanis, hogyha a koptok Isten kezébe helyezik gondjaikat, akkor ez bonyodalmat jelent az állam és a koptok közti kapcsolatra nézve, az ő kárukra. A muszlimok erős hitűek, mégis két dologtól rettegnek, mely meghátrálásra kényszerítheti őket, és ez a keresztények böjtje és a disznóvér érintése!

     Az a páni félelem, amelyet a keresztények szervezett böjtölése minden alkalommal kivált, világos tanúbizonysága annak, hogy a koptok ellenségei igen félnek az így mondott imáktól, mert tudatosítják, hogy a keresztények Istenének valódi hatalma van, és képes megvédelmezni híveit. Márpedig az Úr hangsúlyozta az ima és böjt együttes erejét: "ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel". (Mt 17,21)

     Szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy imádkozzuk a Szent Rózsfüzért, kérve Isten irgalmát, nemcsak saját személyes problémáink megoldása érdekében, hanem hazánkért és az üldözött Egyházért is, valamint az Egyház ellenségeinek és üldözőinek megtéréséért. A végtelenül irgalmas Isten (Ef 2,4) biztosan meghallgatja kérésünket, és megkönyörül rajtunk és az egész világon.

(folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)

Böjt és ima az irgalmasságért

     Az előző részben röviden leírt történet már évszázadok óta nemzedékről-nemzedékre szájról-szájra száll Egyiptomban. Annak ellenére, hogy a világi történelem nem említi a rendkívüli ese-ményt, a Mokattan hegyén akkora vízszintes ha-sadék tátong, mely a világ legnagyobb templomá-nak ad helyet, 20 ezer ember befogadására!

     Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a koptok az egyedüli keresztény nép Észak-Afrikában, akik Krisztus-hitüket az iszlám uralom alatt is vallhatják. A kopt liturgiában az adventi időszak három nappal meg van hosszabbítva a hegy háromszoros felemelkedésének emlékezetére. A húsvéti időben pedig szintén ennek az eseménynek az emlékére 400-szor imádkozzák el a Kyrie eleison-t, mely során a hívők kelet, nyugat, dél és észak felé fordulnak. (A mindennapi imádságban gyakran 41-szer ismétlik a Kyrie eleison, mint egyetlen lélegzetvételre mondott szekvenciát. A hagyomány szerint ebből 39 a Krisztust ért korbácsütéseket idézi, egy a töviskorona okozta sebet, egy pedig a Krisztus oldalát ért lándzsa döfését.)

     A muszlimok ‒ az Egyház üldözői ‒ ismerik a böjttel összekapcsolt csendes keresztény ima erejét és ezt ők halálos fenyegetésnek veszik! Ennél fogva nem könnyű az egyiptomi keresztények helyzete: egyre gyakoribbá válnak a kopt templomokat és házakat érő terrorista támadások; nőket és lányokat rabolnak el, erőszakkal az iszlám hitre térítik és muzulmán férfival kötött házasságba kényszerítik őket; terjed a politikai és társadalmi diszkrimináció. Ezek után, ha a koptok nemzeti böjtöt hirdetnek, a muszlim vezetők egyenesen pánikba esnek és az általuk irányított média (pl. az al-Dzsazíra televíziós csatorna) azt állítja, hogy a keresztények megszegik az állammal kötött egyezséget és elutasítják a problémák békés megoldását, mert támadnak (!).

(Alább lásd a Szent Simon Monostort és a bennlévő sírját!) (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta.

Légy te az első!

(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)

     A kétségbeesett pátriárka háromnapos böjtöt és imát rendelt el erre a szándékra. A harmadik napon megjelent neki a Szent Szűz e szavakkal: "Ne félj, hűséges pásztor! A népedért ontott könnyeid, a böjtjeid és imádságaid nem voltak hiába! Állj fel és menj a piaci vaskapuhoz! Ott találsz egy egyszemű szentéletű susztert, őt kérdezd, hogy mit kell tennetek ahhoz, hogy a csoda megtörténjen".

Úgy is történt, és a szentéletű suszter ezt mondta a pátriárkának: "Csak ön, a püspökök, a papok és a diakónusok menjetek fel a dombra. Ott emeljétek magasra a Bibliát, a keresztet, fáklyákat és tömjénezzetek a négy égtáj felé. Ünnepeljétek meg a Szentmisét, és a könyörgésnél ismételtesd a néppel a "Kyrie Eleison"-t (Uram irgalmazz!), százszor Keletre, százszor Nyugatra, százszor Északra és ugyan így Délre! Az Eucharisztiát az egész nép töredelmes szívvel, térden, magasra emelt karokkal ünnepelje. Majd helyezzétek el a keresztet a domb csúcsán. Csinálják ezt háromszor, és meglátjátok Isten dicsőségét! Ez a Fény Anyjának parancsa! – fejezte be a suszter."

Ibn Abram pátriarka alázatosan és megrendült szívvel hallgatta végig, és mindent úgy is tett, ahogyan azt az egyszerű ember mondta!

A nagy szertartásos Mise végén, amint a koptok elkezdték az említett háromszoros imádó bűnbánatot, a Mokattam hegye felemelkedett, nemcsak egyszer ‒ ahogy azt a kalifa akarta ‒, hanem háromszor és annyira, hogy a lemenő Nap átragyogott a hegy alatt! (Ld. a képeket!)

A kalifát és kíséretét szörnyű félelem fogta el. A kalifa fel is kiáltott: "Hatalmas az Isten!", és rettegve kérte meg Ibn Abramot, hogy hagyja abba a szertartást, nehogy a hegytömeg rácsússzon a városra.

Amikor minden megállapodott, a kalifa engedélyt adott a Kopt Egyháznak, hogy Egyiptomban maradjon, és újjáépíthesse Kairóban az általuk lerombolt templomait.

Az Istent vakmerően kísértő kalifa még abban az évben meghalt.

A szentéletű suszter az eseményeket követően remeteségbe vonult és a Kopt Egyház, Szent Simon (Samaan) néven tiszteli. (folyt.)

(

(A Szeressétek egymást c. folyóirat 18. (2016) számában Asraf Benjamin cikkéből, valamint kivonat Mohamed Salmawy az AL-AHRAM Hebdo, Week of March 8-14, 2000. megjelent írása nyomán)

     A történelem számos példával bizonyítja, hogy Jézus megszabadítja azokat, akik az irgalmát kérték. Az egyiptomi keresztények, a koptok, hagyományukban a mai napig őrizik annak emlékezetét, hogy megtapasztalták Isten rendkívüli könyörületét.

     A világ legnagyobb temploma, amelyben 20.000 ember is elfér a Mokattam hegyén, Kairóban található. Ma ez a megtérések, gyógyulások és a megszállottságból való szabadulások helye. Krisztus valóságos jelenlétét és szeretetét itt a muszlimok is megtapasztalják, akik aztán nagy eséllyel keresztény hitre térnek. A Mokattam hegyén lévő templomban az irgalmas Jézus csodálatos kegyelmeket osztogat. Az isteni irgalomnak csodás megnyilvánulásának három kulcs-szereplője volt: Ibn Abram kopt pátriarka, Szent Simon félvak remete (ld. a mellékelt képen!), és az alább bemutatott muszlim kalifa.

Ennek a templomnak a története Isten csodás közbeavatkozását idézi.

     A 10. században Al-Muizz Li-Din Illah kalifa  (معد المعز لدين الله) (932-975) elrendelte, hogy Egyiptom őslakói a koptok, akik már az 1. századtól fogva keresztények voltak, vegyék fel az iszlám vallást. Az iszlám ugyanis, Mohamed parancsához hűen ezt hirdeti: "Megparancsoltam, hogy harcoljatok ellenük, míg el nem ismerik, hogy senkit sem szabad imádniuk Allahon kívül, és hogy Mohamed Allah prófétája. Imákat és alamizsnát kell felajánlaniuk, s ha mindezt megteszik, megőrzik életüket és vagyonukat" (Sahih Al-Bukhari, 25. hadis).

     A kalifa ezen kívül káromló módon kigúnyolta a keresztények "naiv" hitét e szavakkal: "Azt állítjátok, hogy a ti Jézusotok azt mondta, hogy egy mustármagnyi hit is elég ahhoz, hogy egy hegy arrébb menjen?" A kopt pátriárka, Abram Ibn Zaraa (+ 979) helyeselt, erre a kalifa így folytatta: "Bizonyítsátok hát be, hogy a hiteteknek hatalmában áll hegyeket mozgatni! Ha ez nem igaz, akkor vagy felveszitek az iszlámot, vagy elhagyjátok az országot, vagy meghaltok. Ezért azt parancsolom nektek, hogy a hitetekkel vigyétek arrébb a kairói Mokattam hegyet!"

Tisztelt Olvasó! Úgy néz ki, hogy a vasárnapi ismétlés, nem keltett szá-mottevő érdeklődést a blog látogatói részéről! Ennek nyilvánvaló oka egy-felől, hogy előző nap már meghall-gatták, másfelől a könnyed visszake-reshetőség!

Magam azért eshettem e "rádiós" hibába, mert a Mária Rádió felé épp az volt a kifogásom – pontosabban a javaslatom –, hogy a műsoraim hetente kerüljenek adásba, kétszeri ismétléssel! Nagy eséllyel emiatt állí-tották le totálisan a műsoraim továb-bi sugárzását! Hiába hangsúlyoztam, hogy a Rádió feladata végtére is a Mária-tisztelet fokozott terjesztése, ez szintúgy visszatetszést keltett!

Kérem tehát kedves Olvasóimat, hogy mindenki vegye személyes meghívásnak Édesanyánk részéről, a blog tartalmának terjesztését,  "akár alkalmas, akár alkalmatlan" (2Tim 4,2)! 

Köszönöm! – A szerk.

Kattints ide: Szilveszteri köszöntő

https://drive.google.com/file/d/1H6693JaHI29AApB0SzVWMoCulBsx6Tb5/view

Kattints ide: 000 Szűz Mária Istenanyasága

https://szeretetlang.blog.hu/2019/01/01/tibor_musora

Kattints ide: 001 A Mária-jelenések - bevezető

https://drive.google.com/file/d/19vFMMagcbIrYoreY_j1Jl03Mo66yhGNz/view

Tisztelt Olvasó! Úgy néz ki, hogy a vasárnapi ismétlés, nem keltett szá-mottevő érdeklődést a blog látogatói részéről! Ennek nyilvánvaló oka egy-felől, hogy előző nap már meghall-gatták, másfelől a könnyed visszake-reshetőség!

Magam azért eshettem e a "rádiós" hibába, mert a Mária Rádió felé épp az volt a kifogásom – pontosabban a javaslatom –, hogy a műsoraim hetente kerüljenek adásba, kétszeri ismétléssel! Nagy eséllyel emiatt állí-tották le totálisan a műsoraim továb-bi sugárzását! Hiába hangsúlyoztam, hogy a Rádió feladata végtére is a Mária-tisztelet fokozott terjesztése, ez szintúgy visszatetszést keltett!

Kérem tehát kedves Olvasóimat, hogy mindenki vegye személyes meghívásnak Édesanyánk részéről, a blog tartalmának terjesztését,  "akár alkalmas, akár alkalmatlan" (2Tim 4,2)! 

Köszönöm! – A szerk.

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep

Január 6-án a háromkirályok gyermek Jézusnál tett látogatását ünnepli a katolikus egyház, ekkor kerül sor a vízszentelés szertartására is: a pap megáldja a keresztvizet és a szentelt vizet.

Az epifánia néven is ismert vízkereszt, Jézus Krisztus a világ előtt való nyilvános megjelenésének ünnepe. A magyar 'vízkereszt' elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.

Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.

A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelés időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; a szentelmény révén nemcsak az épületeket, hanem a benne lakókat, dolgozókat is megáldja.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/vizkereszt-unnepe-kotelezo-unnep

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta.

Légy te az első!

Kattints ide!

https://drive.google.com/file/d/19vFMMagcbIrYoreY_j1Jl03Mo66yhGNz/view

Folignói Szent Angéla (1248-1309) egykor a szépségtől
és gazdagságtól elkényeztetett családanya, egyszeriben
megcsömörlött léha életétől és felismerve az élete igazi
célját, elmélyült Krisztus szenvedéstörténetében.
Belépett a ferences harmadrendbe és benső lelki alakulását
és misztikus élményeit tollba mondta gyóntatójának.
Az Egyház mint Theologorum Magistra
– a teológusok mesternőjeként – tiszteli.
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta,
2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatta a szentek sorába.
Védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak,
azoknak, akiket jámborságuk miatt gúnyolnak,
akik küzdenek a testi kísértés ellen, vagy csábításnak
vannak kitéve. Életéről 11 részes sorozat olvasható e blogon!
Szent Angéla, könyörögj érettünk!

 Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1) Mária Istenanysága. A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Mária a Szentháromság második személyének, az emberré lett Örök Igének a test szerinti édesanya. Így minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

2) Mária örökös szüzessége. 649-ben I. Márton pápa hirdette ki ezt a hittételt a Lateráni Zsinaton. Ennek kitétele, hogy Mária szüzen foganta és szülte Szent Fiát, s szüzessége örökre megmaradt.

3) Mária Szeplőtelen Fogantatása, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Ünnepe december 8-a.

4) Mária mennybevétele. XII. Piusz pápa 1950. november 1-én hirdette ki a világegyháznak: "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária, földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe." Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.

     Kedves Olvasóim! Most ez újesztendőben, amikor magam is békés és boldog újévet kívánok, szíves figyelmükbe ajánlom, hogy egyfelől VI. Pál pápa kezdeményezésére január elsején ünnepelhetjük a Béke Világnapját. Figyelemreméltó párhuzamként idézem a fatimai kis Jácinta szavait: "Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!" -- idézet vége!

Imában és áldozatban kérjük tehát az Istenanya Szeplőtelen anyai Szíve közbenjárását a világ békéjéért!

Szűz Mária Isten Anyja, könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen. 

Felhasznált források:

http://www.ktp.hu/kalendar/boldogsagos-szuz-maria-istenanysaga-founnep

http://www.novaiplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=286:januar-1-szz-maria-isten-anyja-uennepe-a-beke-vilagnapja&catid=39:hirek&Itemid=105

http://www.novaiplebania.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=286:januar-1-szz-maria-isten-anyja-uennepe-a-beke-vilagnapja&catid=39:hirek&Itemid=105

http://www.magyarkurir.hu/hazai/szuz-maria-istenanyasaga-erdo-peter-biboros-szentbeszede

+!
Kedves Olvasóm!
Nem kívánok többet, mint amennyit
a Miatyánkot imádkozva szeretne,
ám ha az Úrtól megkapta, legyen megelégedve!
Dolgozzon úgy, mintha örökké élne
és imádkozzon úgy,
mintha mindjárt meghalna!
Érintse meg szívét a Szűzanya Szeretetlángja,
időmértéke legyen az Irgalmasság Órája!
A 2017. év legyen a megtérés,
a béke, az engesztelés és Szűz Mária éve,
legyen sokaknak Ön a hites példaképe!
Megvalósított kegyelmekben bővelkedő
új esztendőt kívánok, jó egészségben,
tudjon jót cselekedni az egész újévben!
Isten áldja meg Olvasóimat!
Ezt  kívánja  szívből  e  blog  szerkesztője:  Begyik Tibor

 Karácsony nyolcada (Kiskarácsony):

    Szűz Mária, Isten Anyja (Újév) - FŐÜNNEP

 Kattints ide!

https://drive.google.com/file/d/1s9Bo6TSSE5rNUmJ0UZVmdBwHzOx3MBCZ/view

Január elseje az istenanyaság misztériumának ünnepe ‒ parancsolt ünnep!
     Az Egyház karácsony nyolcadik napján, vagyis a polgári év kezdetén Szűz Mária istenanyaságát ünnepli. Ezzel is a megtestesülés központi titkának egyik elemét tárja elénk. Amikor Szűz Máriában a valóságos Istenszülőt tiszteljük, ezzel őt magát nem istenítjük, nem térünk vissza pogány vallások gondolkodásához, amely istennőket vagy anyaistent imádott, hanem a tiszta keresztény hit világos hagyományát követve borulunk le Isten üdvözítő tervének nagyszerűsége előtt.
     Meg kell látni, hogy Máriában az anyaság nem egyszerűen biológiai folyamat volt, hanem valóságos személyes, anya-gyermek viszony, vagyis első pillanatától kezdve egységben volt a Fiú személyével (hüposztatikus egység). Továbbá Mária azt adta gyermekének, amit az anya adhat, de aki tőle született, az személyisége, énje szerint Isten volt, s Mária ennek a személynek az anyja.
     A teológia mindig úgy tekintette Mária istenanyaságát, mint a legnagyobb kegyelmi kiváltságot és egész megszentelésének a forrását, hiszen senki sem léphetett szorosabb kapcsolatba Krisztus emberségével, a kegyelem forrásával, mint ő, az anya. Anyasága azonban Isten teremtő tevékenységén nyugszik, és Jézus szűzi fogantatását is így kell értelmezni. Ezért az ő kiváltságának semmi köze a mitológiai hasonlatokhoz, ahol istenek kerülnek nemi kapcsolatba földi nőkkel.
     Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden "kiváltsága". Mária személyét és tiszteletét az ő istenanyaságából lehet igazán megérteni, mely sajátos, hitből vállalt anyaság, ezért nem csupán "magánügy", hanem az üdvösségtörténet fontos mozzanata.!
     Lukács evangélista Mária nagyságát és jelentőségét nem annyira az anyaság biológiai tényéből kiindulva állítja elénk, hanem bemutatja nekünk a Szent Szüzet, amint engedelmes hitének "igen" szavával áldottá lesz minden asszonyok között. Erzsébet is a Máriával való találkozáskor nem csupán az anyaság ténye miatt örvendezik, hanem Máriát boldognak mondja azért, mert hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. Szent Ágoston is ebben látja meg Mária igazi nagyságát: "Boldogabbnak mondjuk Máriát azért, mert hitében magába fogadta Isten igéjét, mint azért, hogy testében is hordozta őt."
     Az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten Máriát bevonta abba a megdöbbentően nagy drámába, ami megtörtént az örök Isten és a teremtett világ között.
     Az "Istenanyaság" külön megünneplése sokáig nem látszott szükségesnek, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja és a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya. Ez az egész katolikus egyházban elterjedtté vált, miután 1570-ben V. Piusz pápa kihirdette a Római Missalét. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-jei ünnepének helyét. 1751-ben Portugáliában kezdték ünnepelni május harmadik vasárnapján. Innen az ünnep átkerült Brazíliába. A 19. században itáliai egyházmegyék különböző napokon emlékeztek meg Mária istenanyaságáról.
     1914-ben Portugáliában ismét megszületett „Szűz Mária istenanyaságának” ünnepe, és október 11-én tartották. 1931-ben XI. Piusz pápa az egész katolikus egyház ünnepévé rendelte, és október 11. lett a napja.     Először A II. Vatikáni Zsinat után (1969) Mária istenanyaságának ünnepe január első napja lett. Ezt követően követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus körülmetélésének január 1-i ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe".
     A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A bizánci és szír rítusban december 26., a kopt rítusban december 16.

(A forrásokat lásd a holnapi folytatásban!)

Kattints ide!

https://drive.google.com/file/d/1H6693JaHI29AApB0SzVWMoCulBsx6Tb5/view

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony életrajzából

     Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és izgalommal készültek a Karácsonyokra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként-, más része „karitasz vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jó néhány családnak.
     Ahogy közeledett a szenteste, a polcon úgy szaporodtak a csecsebecsék, textilmaradékokból való bohócok, vadgesztenye figurák gyapjúfonal hajjal és „kötözött babák” selyempapír ingecskékben. De a saját maguk számára is serénykedtek! Papírból „szalmát” vágtak, zenélő betlehemi jászolukhoz, ám mindenki csak annyi „szalmaszálat” tehetett bele a Jézuskának, ahány jó cselekedete volt!
     A karácsonyfát mindig az édesapa díszítette. A szenteste előtti délutánon a gyermekeknek mindig aludniuk kellett volna, ám ez – az évek múltán – egyre ritkábban sikerült, mivel oly szívdobogva várták a Jézuskát. Mikor aztán este hét óra körül kinyílt a nappali kétszárnyas ajtaja, kórusban énekelték a „Mennyből az angyalt”. Az ajándékbontás utáni vacsorát követően – annak ellenére, hogy Erzsébet asszony hatodik gyermekével mindenórás volt –, a nagyobbakkal elment az éjféli misére.
     Az 1942-es karácsony végül különlegesen szép ajándékot hozott a családnak december 31-én, megszületett egy gyönyörű kisfiú, aki annyira szép volt, hogy egy kis jászolfélében a karácsonyfa alá helyezték. Valójában, ezekben az ünnepi hetekben érezhette magát utoljára felhőtlenül boldognak a család.

(A szerkesztő kézirata) A kép csupán illusztráció!

Kedves Olvasóim!

Az év utolsó napjai nem csak a visszatekintést és a számadást kínálják számunkra, hanem – és ez a fontosabb –, a jövőbe tekintést is! Magam is így teszek!

Visszatekintve, két éve dolgozom a Mária Rádió műsorszerkesztőjeként. A Hiteles Mária-jelenések ismertetésével némi népszerűségre is szert tettem. A hallgatóim személyesen, telefonon és e-mail-ben jelezték nekem – amiként a Mária Rádió felé is –, hogy műsoraimat gyakrabban és többszöri ismétlésben szeretnék hallani!

Kéréssel fordultam tehát a Mária Rádió Vezetőségéhez annak biztonságában, hogy mivel már közel száz műsort leadtam, az eddigi kéthetente helyett, hetenkénti műsorra-tűzést is felvállalhat a Rádió szerkesztősége!

Hangsúlyoztam, hogy a Mária Rádió fő hivatása egyébként is a bensőséges Mária-tisztelet terjesztése, tehát a hiteles Mária-jelenéseket ismertető előadásaim megfelelnek ezen elvárásnak. Sajnos, határozott NEM volt a válasz, mi több a műsoraim befejezését indítványozták annak kitételével, hogy más műsort viszont szerkeszthetek!

Az elnök úr, még meg is határozta, hogy az "új műsor-sorozat" a régi magyar kegyhelyek feldogozása legyen, annak kikötésével, hogy nem lehet a "Mária-jelenések" sorozatom folytatása!

Ezt bár felettébb furcsálltam, de az új téma örömömre szolgált, ezért azt válaszoltam, hogyha megkapom a hallgatóim kívánsága szerinti hetenkénti műsort, akkor elvállalom! A válasz ezután is tagadó volt – olyannyira –, hogy 2019. január 1-től, még az ünnepi műsoraim sem kerülhetnek adásba!

Bizony elszomorodtam – és csak bensőmben hiszem –, hogy a Szűzanya még inkább!

Úgy döntöttem, hogy az önkéntes – tehát ingyenes – Mária Rádiós működésemet befejezem, és előadásaim közlését e blogomon folytatom!

Próbaadás, holnap lesz. Hallgassák megértő szeretettel!

Dicsértessék a Jézus Krisztus, Ave Maria!

A blog szerkesztője

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Hogyan kötődik Szent János apostol és evangelista élete a borszenteléshez?

Szent János – a Szeretett Tanítvány – aki bátyjával, Jakabbal a ,,mennydörgés fiainak'' neveztetett (Mk 3,17), Efezus környékén elfogták, és Rómába vitték Domitianus császár elé, ahol kivégzése módjául forró olajjal teli üstbe dobással sújtották. János azonban sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték. E szigeten hatalmas vihar közepette, Isten egy látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Amikor magához tért, a látottakat kővel jegyezte föl a sziklafalba,ám egy halász írószerszámokat adott neki, és így írta le pergamentekercsre a ma ismert Jelenések Könyvét.

Végül 100 körül halt meg természetes halállal. Miként halálának körülményei, úgy szentünk ünnepe is igen bizonytalan. Az ortodoxiában szeptember 26-án ünneplik, de volt római kezdeményezés a június 24-re is. Sírjának felnyitása, a feljegyzések szerint május 8-án történt, amikor is teste helyett, csak fehér port találtak, amit "szent Mannának" is említenek!  A Római Katolikus Egyház december 27-én tartja Szent János apostol és evangelista ünnepét, egybekötve a borszentelés hagyományával. A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban véghezvitt csodájára vezethető vissza: Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy hajlandó hinni Krisztusban, ha János kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az semmi kárt nem tesz benne. A mérget először két gonosztevőn kipróbálták, akik rögtön szörnyethaltak. Szent János imádkozott és miután a kelyhet megáldotta, kiitta és semmi baja sem történt, de ennek ellenére a pogány pap még most sem akart hinni. Az apostol erre fölszólította, hogy köpenyét Jézus Krisztus nevében terítse a két halottra. A főpap megtette, mire a két gonosztevő föltámadt. Erre sokan dicsérték Istent, és a főpappal együtt nagy tömeg is keresztelkedett meg. Ennek okán kezdték Szent Jánost kehellyel ábrázolni, ehhez járult a kígyó ábrázolása, mint a méreg szimbolikája. 
A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb, és egy hosszabb könyörgést. Ez azonban eltér a magyar hagyományban ismertektől, melyben a fenti áldásformák végén a bort, szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet a Kisded Jézusra gondolva, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

Szent István Első Vértanú ünnepe

     Krisztus kereszthalálát követően István, egyike volt a jeruzsálemi keresztény község első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. Egyben ő volt az első vértanú is, aki Krisztus-követése miatt megöltek.
István ugyanis a meggyőző csodák egész sorát művelte a nép között, és eláradva a Szentlélektől rendkívüli módon prédikált. A zsidók ezt megirigyelték és arra törekedtek, hogy fölébe kerekedjenek és legyőzzék.
     Háromféleképpen szálltak vele szembe, tudniillik vitában, tanúk elővezetésével és kínzások alkalmazásával.
I. A vitázókat Lélek sugallta érveléseivel, simán legyőzte.
II. A zsidók belátván, hogy ilyen harcmodorral nem bírnak vele, ravaszul a második módszerhez folyamodtak, ahhoz tudniillik, hogy hamis tanúkkal győzzék le. Felbéreltek két hamis tanút, hogy négyszeres káromlással vádolják meg, az Isten, Mózes, a Törvény és a Szent Sátor vagy templom elleni káromlással. Nem csak minden állításukban megcáfolta, de angyali tekintetével is meghátrálásra késztette a vádlóit és a hamis tanúkat.
III. Vádló előtt világossá vált, hogy nem tudnak fölébe kerekedni, harmadszorra kínzással és gyötrelmekkel próbálkoztak. Ám Szent István három módon is próbálta figyelmeztetni és visszatartani vádlóit ettől a nagy gonoszságtól, tudniillik megszégyenítéssel, megfélemlítéssel és szeretettel. Megszégyenítéssel kezdte, szemükre vetve szívük keménységét és a szentek megölését. „Ti kemény nyakúak – mondta – és körülmetéletlen szívűek, és fülűek! Ti mindenkor ellene álltatok a Szentléleknek, amiként atyáitok is. Hiszen megölték azokat, akik az Igaznak eljövetelét hirdették” Ekkor a zsidók homloka olyan lett, mint a parázna asszonyé, nem tudott elpirulni (Jer 3,3), így a megfogant gonoszságtól nem tágítottak, meg nem változtak, hanem még gonoszabbak lettek. Fennhangon kiáltván bedugták fülüket egy akarattal reárohantak, és kivetvén őt a városon kívülre, megkövezték.

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

December 25. az év 359. (szökőévben 360.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 6 nap van hátra.
Névnapok: Anasztáz, Anasztázia, Eugénia, Génia, Kabos, Karácson, Nasztázia, Nerella, Nerina, Nikodémusz, Noel, Nyeste, Zseni.
     1818-ban ezen a napon csendült fel először az egyik legismertebb karácsonyi dal, a Csendes éj (németül: Stille Nacht) Joseph Mohr és Franz Joseph Gruber szerzeménye az ausztriai Oberndorf bei Salzburgban. (Wikipedia nyomán!)
Hallgassák meg! https://www.youtube.com/watch?v=ohhXZtgO3J8

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza írta a szövegét és a zenéjét a 'Fel nagy örömre' című gyönyörű karácsonyi éneknek!

Az ének először 1882  karácsonyán csendült fel a devecseri templomban, aminek előzménye, hogy Tima Lajos, a helyi iskola igazgatója megkérte az akkor még csak 19 éves Gárdonyi Gézát, hogy írjon egyházi énekeket. A fiatal segédoktató pedig nemcsak a szövegét, hanem a zenéjét is megírta új szerzeményének:

Fel nagy örömre! ma született,

Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Hallgassák meg egyházi énekben is: https://www.youtube.com/watch?v=WEKY5Pu8xio

Forrás nyomán: https://777blog.hu/2018/12/25/tudtad-hogy-gardonyi-geza-irta-az-egyik-legszebb-karacsonyi-eneket/

Jézus Krisztus a Messiás születésnapja

Természetesen erre a napra is esnek névnapok, így az Anasztáz, Anasztázia, Eugénia, Génia, Kabos, Karácson, Nasztázia, Nerella, Nerina, Nikodémusz, Noel, Nyeste és Zseni

     A népi hagyományok szerint, mindig a család ünnepe volt a polgári és a magyar paraszti életben is. A többi naptól elkülönítendő, nem csak a Kereszténység kiváltságos ünnepe (a katolikusoknak a Szentmisére menni kötelező), de profán vonatkozásban is ősidők óta több szigorú kötöttséggel járt! Pl. teljes munkatilalmi nap, még az étkezésre használt tányérokat sem mosták el. A szemetet vagy a hamut sem vitték ki, mert ezzel úgymond "a szerencsét kivitték volna a házból". Hasonlóképp tiltott volt e napon a kölcsönkérés, kölcsönadás, mert ez is elvinné a házból a szerencsét. Ha söpörtek, akkor is csak befelé az asztal alá. Szigorúan csak a legszükségesebb munkákat végezték el, így az állatoknak a takarmányt már előző nap odakészítették. Nem főztek, csak az előtte való napokon stb.

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 61-63. oldal. (Részletek), 1996. december 24.

A Szent Éj
     "Csendességben, imádságban és várakozásban éljétek át velem együtt ennek a szent éjszakának misztériumát! (...)
     Az a Fiú, aki tőlem születik, az én Istenem is. Jézus az Atya egyszülött Fia; Ő az Ige, akiért minden teremtve lett; Ő a Világosság a Világosságtól, Isten az Istentől és egylényegű az Atyával. Jézus kívül áll az időn; Ő örök.
Istenként magában hordja a tökéletesség összességét, és Ő általam lesz valóságos emberré. (...)
Tőlem születik meg a szent éjszakán a szegény és egyszerű barlangban, (...) ahol édesanyja és törvény szerinti apja imádja: az alázatos pásztorok köréje gyűlnek, az angyalok mennyei serege dicsőíti, (...) az embereknek pedig, (...) a béke himnuszát énekelve. Hajoljatok meg velem együtt és imádjuk a Gyermek Jézust, aki éppen megszületett: Ő az Emmanuel, velünk az Isten.
– Ő a velünk lévő Isten, mert Jézus isteni Személyében egyesült az isteni és az emberi természet. A megtestesült Igében válik valósággá az istenség és az emberség lényegbeli egysége. Jézus Istenként az idő és a tér felett áll; változatlan és szenvedhetetlen. De Jézus emberként belép az időbe, viseli a tér határait, és aláveti magát az emberi természet egész törékenységének.
– Ő a velünk lévő Isten, aki a mi üdvösségünkért válik emberré. Ezen a szent éjszakán minden emberért megszületik a Szabadító, a Megváltó.
Ennek az isteni Kisdednek törékenysége lesz az egész emberi törékenység menedéke; az Ő sírása hoz enyhülést minden fájdalomra, az Ő szegénysége minden szegénység gazdagsága; az Ő fájdalma a szomorúak vigasztalása; az Ő szelídsége minden bűnös reménysége; az Ő jósága válik minden elveszettnek megmentőjévé.
– Ő a velünk lévő Isten, aki az egész emberiség Megváltója és menedéke.
Lépjetek be velem együtt isteni szeretete fénylő barlangjába! (...) Hajoljatok le velem együtt az emberfeletti boldogság elragadtatásával, hogy meghallgassátok szívének első dobbanásait! Hallgassátok az isteni harmóniát, ami a szeretet, az öröm a béke oly égi dallamán csendül fel, amelyet a világ sohasem ismert. Olyan ének ez, amely minden ember számára a szeretet örök és legédesebb ritmusát ismétli: szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Minden szívverése a szeretet újabb ajándéka az emberek számára. Hallgassátok velem együtt sírásának első hangjait! Ez az újszülött sírása; annak az Istennek a szenvedése, aki magára vette a világ minden szenvedését.
– Ő a velünk lévő Isten, mert Jézus emberi törékenységében is valósásos Isten. Jézus Krisztus Isten, aki kívül áll az idő és a történelem változásán: Ő ugyanaz tegnap, ma és mindenkor.
(...) Szeressétek, imádjátok Őt, és adjatok hálát Neki, mert ez a törékeny kisded az emberré vált Isten, Emmanuel, a velünk lévő Isten."

Sík Sándor: Karácsonyi álom

Magyar karácsony fekete-fakója
És minden, ami mostani, múljon,
Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon,
Csillagos álom pelyhes takarója.
Álom, álom karácsonyi álom! –

Álom, álom… Betlehemben
Kicsike Jézus megszületett.
Szép Szűz Mária, egek ékessége,
  Mi bűnös lelkünk egy édessége
                         Csókkal hajol a jászolka tövébe,

Kicsi Jézuskára rájanevet.
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog
Csilló levegő-égben, boldog fényességben
Nekünk dalolnak angyali karok.

„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség, békesség földön az embernek!”

Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus,
Panaszkodjunk-e teneked?
Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus,
Hiszen te jól tudsz mindeneket!
S te, fényes szép angyalsereg,
A békességet is ismered!

A békesség – te jól tudod, – meleg cipő:
És édesanyja a bánsági búza.
A békesség a nagy hegyek nyugalma:
És homlokukat a Tátra koszorúzza.

A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:
De máshol még nem látják szegény magyar szemek,
Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,

A békesség a kassai harangszó,
S a székely falukon a pásztorok miséje
Kétszerte szent!…

Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus,
Tedd, hogy legyen békesség idelent!

Dicsőség, dicsőség a magasságoknak,
Békesség a földön, békesség, békesség
Szegény magyaroknak.

     A "nagy készülődésben", szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem - olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
Ha a lakásomat fenyőágakkal, égőkkel és csengettyűkkel díszítem is fel, és főzzem bár a legjobb étkeket - de a családom felé nincs szeretet bennem, mit sem érek!
Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként a rászorulóknak - de a környezetem felé nincs egy szerető mosolyom, mit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem is fel, a templom kórusában lelkesen éneklek - ám ha az Úr nincs a szívemben, akkor fogalmam sincs, kinek a születésnapjára készülünk.
A szeretet félbeszakítja a sütést - hogy a család tagjait megölelje.
A szeretet a legnagyobb sietségben is megereszt egy mosolyt.
A szeretet nem feszült és nem ideges az idő szűke ellenére sem - és egy-egy röpimára marad ideje.
A szeretet nem irigyli mások nagyobb bőségét.
A szeretet nem kiabál, nem lökdös ha valaki útban van - hanem hálás érte, hogy útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap valamit - hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik azt nem képesek viszonozni.
A szeretet segítőkész, a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
     Amikor gyermek voltam, úgy készülődtem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy ábrándoztam, mint a gyermek; amikor pedig felnőtté lettem, felhagytam a gyerekes dolgokkal. Gyermekként még tükör által homályosan láttam, most pedig már tudom a titkokat, ám változatlanul őrzöm szívemben a hitet, a reményt és a szeretetet, ezt a hármat, melyek közül legfontosabb a szeretet.
A karácsonyi ünnepek véget érnek, a finomságok elfogynak, az ünnepi szoba elcsendesedik, a játékok tönkre mennek, az ajándékok   félretétetnek, a számítógépek elavulnak, de a szeretet, melyet egymásnak adtunk - örökre megmarad. A szeretet soha el nem múlik. (Szent Pál nyomán szabadon a szerk.)

Áldott karácsonyi készülődést!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet a Kisded Jézusra gondolva, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet a Kisded Jézusra gondolva, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet a Kisded Jézusra gondolva, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet a Kisded Jézusra gondolva, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!