Amikor a Szent Szűz hazaérkezett Zakariás házából, emberileg nagyon is érthető, ha József meglepődött, látva Jegyese áldott állapotát. Nyilvánvaló, hogy a Szent Szűz puszta jelenléte észrevétlenül helyez bárkit bizonyos lelkiállapotba (a gonosz lelkek rettegnek, az igazak boldogok). Ráadásul Józsefről elmondható, hogy az üdvtörténet legnagyobb misztikusa volt, vagyis karizmákkal megáldott ember. Így biztosak lehetünk abban, hogy lelkében épp úgy megérezte Szűzi Jegyeséből áradó „kegyelmi hatást”, amiként Erzsébetet is eltöltötte a Szentlélek és Anna prófétaasszony is megérezte az isteni Jelenlétet!
Egyháztörténészek közt vita tárgya, hogy József elkísérte-e Jegyesét Erzsébethez, vagy sem? Ha nem, akkor valóban meglephette Mária látható állapota és ha emellett még a többletkegyelem is áthatotta, ez bizonyára megijesztette és tanácstalanná tette!
Ha pedig azt fogadjuk el, hogy József elkísérte Máriát Erzsébethez és jelen volt a találkozásánál, akkor hallania kellett Erzsébet elragadtatott szavait az „én Istenemnek Anyja” kifejezést, valamint Szűz Mária hálaadó énekét! És akkor József épp emiatt ijedhetett meg, hiszen ő mélységesen élte az ószövetségi törvényeket, és az „Istenemnek Anyja” kifejezés pedig a törvény alapján istenkáromlás volt! Ilyenben pedig egy igaz zsidó nem lehetett részes! Tehát Szent József mindenképp próba előtt állott!
(Források a 11. részben!) (folyt.)
