Bár a Szent Szűz a legkisebb mértékben sem kételkedett az angyal szavában, de kíváncsi női örömében és a segítő szeretettől indíttatva elhatározta, hogy meglátogatja nagynénjét Erzsébetet, „aki a hatodik hónapban van” (Lk 1,36) mert idős korára bizonyára segítségre szorul. Így is tett, és Mária útra kelt a hegyek közé, Júda városába.
Megérkezvén Zakariás házába, köszöntötte Erzsébetet. „Amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint meghallotta fülem köszöntésedet, felujjongott méhemben a magzat. Boldog vagy tehát mert hittél, és be fog teljesedni mindaz, amit az Úr mondott neked.”
Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik.” (Lk 1,41-50)
„És Mária nála maradt mintegy három hónapig” (Lk 1,56), ámde nem várta meg Erzsébet szülését, mert kerülte a segítő asszonyok szüléssel kapcsolatos intim társalgását, ezért visszatért Názáretbe.
(Források a 11. részben!) (folyt.)