Utólag szemlélve József életét - nyilvánvaló, hogy kora gyermeksége óta kiválasztott volt, akit Isten nagy gyengédséggel készített elő életfeladatára. Természetes volt számára az angyalokkal való találkozás, ám a legkevésbé sem gondolta, hogy a Messiással kapcsolatban neki szerep jut! A csend, a feszültség és a szemlélődés között olyan ideális harmóniát talált, amely csak azok számára lehetséges, akik a szeretet tökéletességével rendelkeznek. És mindemellett szerény maradt!
Ne feledjük! Nem ő választotta Máriát, hogy a Messiás nevelőapja lehessen, hanem a Kegyelem vezérelte Máriához, és Ő mindent: istenszeretetét, alázatosságát és erényeit tudatosan az Atya szolgálatába állította! Józsefnek ugyanis hatalmas hite volt, szinte nem is hitt, hanem tudott, lelki átadottságában talán a legnagyobb misztikus! Tökéletesen tudatában volt annak, hogy minden, de minden a Teremtő Atyától származik és így magától értetődően egészen rábízta magát az Atya szeretetére, és nem csodálkozott, ha angyalokkal beszélt.
És íme, Isten kiválasztott bizalmasa a méltóságban mégis mindig kicsiny és szerény maradt. Semmisége tudatában annyira belemerült Isten nagyságába, hogy minden nehézség nélkül az énjét háttérbe szorítva szolgált a legnagyobb szerénységgel. Életének ez az alázatos példája kellene, hogy ragyogjon számunkra napjainkban is! Annál is inkább, mert modernnek vélt világunk – nemhogy Szent József nagyságát –, de az alázat puszta fogalmát is ki akarja törölni az emberek tudatából.
(Források a 11. részben!) (folyt.)