Szent Józsefre is vonatkozik a későbbi páli kijelentés, miszerint „az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek”. És lám, József lelki érése titokban és láthatatlanul ment végbe, és jámborsága olyannyira nem változott, hogy egyszer épp azzal volt elfoglalva, hogy szerény lakása mellett egy imahelyet építsen, amikor angyal jelent meg neki és így szólt: ne ezzel foglalkozz, mert amiként József patriarcha egykor Isten akaratából gabonaintéző lett Egyiptomban, úgy most az üdvösség magtára lesz rád bízva!
József maga volt az engedelmesség Isten iránt, és ez annál inkább érdemszerző volt számára, mivel ez esetben sem értette a Fölséges akaratát, pláne amikor később még egy újabb szózatot kapott, hogy menjen Jeruzsálembe a Templomhoz, ahol isteni döntés által el kell jegyeznie egy Szent Szüzet. Ez ugyanis végképp ellentétes volt a saját életfelajánlásával, hiszen kerülte a női nemet.
Az már nem is jelentett József számára megrendülést, hogy fivérei közben felfedezték hollétét és a szélesebb család – mely büszke volt királyi származására –, különösen zokon vette egyszerű iparosi tevékenységét, ezért kitagadták a neki járó minden örökségből! Később ez is oka volt, hogy a népszámlálásra érkező Józsefet a várandós feleségével nem fogadták be sehol Betlehemben, még a rokonai sem!
___________________________
*Jézus idejében a zsidó vallásnak három fő irányzata volt:
A farizeusok – akik a formális vallási és politikai irányt birtokolták, és Jézust halálra adták!
A szadduceusok – akik a gazdagabbakból csoportosultak, tagadták a feltámadást (Lk 20,27)
Az esszénusok – akik misztikára hajló, elkülönülő, szigorú aszketikus, de bensőséges lelki életet éltek. Létrejöttük Kr.e a 3. századra tehető.
(Források a 11. részben!) (folyt.)
