376. Pusztulásra ítélt az a társadalom, mely nem neveli gyermekeit a tisztaság megbecsülésére! (H 394)
377. Igaz szerelem az, mely a szeretett egyén erkölcsi kiválóságainak méltánylásán alapul, amely nem csupán érzéki-, érzelmi örömöket hajhász, hanem kedveséért kész szenvedni, és érte hajlandó mindent föláldozni.
378. Hogy mi az elvárható és mi az ami már visszaélés? Ezt mindig a tiszta erkölcsiség és a másik fél dönti el!
379. Manapság sokan követelnek egyfajta jogot a 'próbaházassághoz' olyan esetekben is, ahol pedig a házassági szándék fönnáll. Bármily szilárd elhatározás ellenére, a testi egyesülés erkölcsileg nem tűri a 'próbát', hanem a személyek egymás közti teljes és végleges odaadását kívánja meg! (vö ÚK 2391)
380. A lelki sérülések sokszor maradandóbb nyomot hagynak életünkben, mint a fizikaiak!
381. Aki éveken át azt sugallja testének, hogy ne maradjon „terhes”, várható-e hogy szervezete egyik napról a másikra „átkódolja” magát s áldott állapotba kerüljön?
382. Szabad szerelemről (amit ma 'együttélésnek' neveznek) akkor beszélünk, amikor egy férfi és egy nő nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni szexuális kapcsolatának. Ezzel a másikba, önmagukba vagy a jövőbe vetett bizalom hiányát nyilvánítják ki és sértik a házasság méltóságát; lerombolják a család eszméjét; gyöngítik a hűség iránti érzéket. Ellentétesek az erkölcsi törvénnyel: a szexuális aktus kizárólagos helye a házasság; tehát ezen kívül mindig súlyos bűn és kizár a szentáldozás közösségéből. (vö ÚK 2390)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.