340. Amíg a gyermek szülei otthonában él, engedelmeskednie kell szülei kéréseinek, amelyet az ő vagy a család java indokol. „Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében” (Kol 3,20). A gyermekeknek engedelmeskedniük kell nevelőik és mindazok ésszerű parancsainak is, akikre a szüleik bízták őket. Ám ha egy gyermek a lelkiismeretében meg van győződve arról, hogy erkölcsileg rossz lenne engedelmeskedni valamely parancsnak, akkor ne kövesse azt. A szülők iránti engedelmesség a gyermekek nagykorúságával megszűnik bár, de a tisztelet az örökre kijár. Ennek gyökere az istenfélelem, mely a Szentlélek ajándékainak egyike (vö ÚK 2217). „Szívedből, lelkedből tiszteld apádat és anyád fájdalmait soha el ne feledd. Emlékezz rá, hogy nélkülük meg se születtél volna; hogyan hálálod meg, amit veled tettek?” (Sir 7,27-28)
341. A szülők vigyázzanak arra, hogy ne kényszerítsék gyermekeiket se a pályaválasztásban, sem a párválasztásban. E kötelező tapintat nemhogy tiltja, de megkívánja tőlük, hogy bölcs tanácsokkal segítsék őket, különösen amikor családot kívánnak alapítani. (vö ÚK 2230)
342. Mivel a szülők elsődlegesen felelősek gyermekeik neveléséért, joguk van saját meggyőződésük szerinti iskolát választani számukra. Ez alapvető jog! A szülők kötelessége lehetőség szerint úgy választani meg az iskolát, hogy az a lehető legjobban segítse őket keresztény nevelői feladatukban. A közhatalom kötelessége, hogy biztosítsa a szülőknek ezt a jogát és gondoskodjék gyakorlásának konkrét föltételeiről. (vö ÚK 2229)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.